21.rész

21.rész

A mezőn szaladtam és Paul farkas alakban rohant utánam. Én kacagva loholtam a búzamező kellős közepén, majd Embry is farkasként üldözni kezdett. Kacagtam, a könnyem kicsordult. A kalász áldóan zárta be az utamat, de persze ők azonnal tudták merre mentem. Mikor leheveredtem a pokrócra a fiúk is lassan beértek. Leheveredtek a fa alá és finom szendvicseket adtam nekik a tenyeremből.

- Éhesek vagytok még? - néztem rájuk meg se várva, hogy bólogassanak. Újabb szendvicseket vettem elő, mikor csilingelő kacagást hallottam nem messze tőlünk.

- Ki ez? - kérdeztem őket. A kíváncsiságom erősen vonzott a helyhez ahonnan a hangok jöttek. Leejtettem a szendvicset és elindultam arra. Paul azonnal az utamba állt. Talán mert a testvérem sokkal többet tud a fejemben és szívemben zajló dolgokról, mint bárki más. Talán a testvérem az, aki előtt immáron nyitott könyv vagyok.

- Miért nem akarod, hogy odamenjek? - kérdeztem tőle, miközben Embry is elém állt. - Ne már fiúk, nem lehet veszélyes.

Ők továbbra is csak merően néztek engem, és nem engedtek.

- Akkor ti is gyertek - néztem rájuk. - Elfáradt a lábam, felülök valamelyikőtökre, na? - vigyorogtam, mire Embry megadóan lekushadt a földön. Felültem rá. - Ugye nem vagyok túl nehéz?

Csak megcsóválta a fejét és lassú, hosszú lépésekkel haladtunk a hangok irányába. Mikor már egyre közelebb értünk, rádöbbentem, hogy gyermekhang és rettentően édes. Lecsúsztam Embryről és kettőjük közé férkőztem. Két hatalmas farkas között bandukoltam. Az árnyas fák alatt egy fiút láttam és egy kislányt. A kislánynak vöröses arany haja volt és a fiú...

- Jacob - szaladt ki a számon. Odakapta a tekintetét és a kislány is. Aranyszinű szeme kutatóan nézett rám. Ahogy a farkasokra is.

- Elina - szólalt meg lágy hangon.

És pontosan megértettem, hogy miért nem akarták, hogy lássam ezt a jelenetet. Pontosan megértettem, hogy a testvérem védeni akart ettől a látványtól, ahogy Embry is. Embry is pontosan tudta, mit fogok érezni ha meglátom őket. Úgy tűnik, még annak ellenére is, hogy szeret, tud a lelki dolgaimról. Jacob megfogta a kislány kezét és odavezették hozzám.

- Te ki vagy? - kérdezte a kislány. Rettentő értelmes tekintettel nézett rám. Olyan volt, mint egy felnőtt tekintete és ez elég rémisztően hatott egy babaarcon.

- Elina a neve - felelt gyorsan Jake. - És indián. Nem bánt téged.

- Ő is farkas?

- Igen - felelt Jake. - De ismétlem nem bánthat téged.

- Nem fogom - vetettem oda neki a szavakat pedig éreztem, ahogy a vámpír illat hergeli az orromat és a vénáimban ég tovább. - Ő a ...?

- Igen - felelt mosolyogva. - Ő az én Nessie-m.

A szavak tőrként döfődtek a szívembe. Éreztem, hogy lassú vérzés indul meg a szívem tájékán és csak csorog, csorog és gyengébb leszek a látványtól. Attól, hogy látom hogyan néz rá erre az apró kislányra, aki majd ha felnő a felesége lesz. Az a nő, aki mellette fog feküdni az ágyba, az a nő, aki nekiadja az ártatlanságát, az a nő, aki majd főz és mos rá...aki mellett igazán boldog lehet.

- Látod mondtam - tört ki belőlem hirtelen. - Megmondtam, hogy nem szeretsz engem és felejthető vagyok - szóltam és láttam, ahogy Embry tekintete rám villan, ami tele van kérdésekkel és fájdalommal. Paul még erősebben hozzám bújt. A kezeim reflexszerűen belekapaszkodtak az oldalába. - Örülök,hogy boldog vagy, megérdemled.

- Elina én tartozom neked hálával - szólt Jake. - Amiért ilyen megértő voltál és vagy.

- Miért ne lennék az? Semmit sem jelentettél és nem is jelentesz a számomra - mosolyogtam bár ez a mosoly olyan hideg volt, hogy fagyasztotta a levegőt. Láttam, hogy Jake arcvonásai megkeményednek.

- Ahogy érzed - felelte. - Most pedig ha nem haragszol, Nessie-vel tovább játszom, igaz nagylány? - mosolygott a csöppségre és a karjaiba vette. Azokba a karokba, amelyek engem is ölelhettek volna...amelyek számomra is olyan biztonságot adhattak volna. Azok a karok, amiknek az érintését már sosem tapasztalhatom meg.

- És Bella?

- Bella? Bella már jól van, vámpír - tudatta velem Jake. - Mióta megszülte Nessie-t, azóta jobban van és minden rendben a Cullen családban.

- Most már te is a kutyájuk vagy. A házőrző öleb - suttogtam megvetéssel. Nessie pillanatokon belül a karomnál teremt és belém akart harapni.

- Nessie! Nem szabad, ő nem olyan, mint én! - szólalt meg gyorsan Jake és elrántotta a kislányt. - Őt nem haraphatod meg, nem szabad.

- Harapni szokott téged? - kérdeztem megvetően. – Ingyen élelmezési raktár vagy.

- Fejezd be a gúnyolódásodat Elina. A fájdalmat ez úgysem tompítja.

- Mi fájna nekem? - szorítottam erősebben Paul bundáját. - Mi fájna?

- Az, hogy nem szeretlek - szólalt meg Jake. - De nem kellett volna felhoznod, főleg nem mások előtt - biccentett Embry és Paul felé. - A testvéreim.

- Voltak - a könnyek marták a szememet. - Nem lehetsz testvérük azoknak akik...

- Ők elfogadták Nessie-t, és nem szóltak érte, hogy vámpír. Te is tedd ezt.

- Én nem tartozom a te falkádhoz Jacob és nem is fogok. Sosem. Légy boldog. - Nessie-re néztem. A szemei kutakodóan néztek az enyémbe.

- Vigyázz Jake-re. Szüksége van rá. - A kislány felelősségteljesen bólintott. Én pedig méltóságteljesen elsétáltam a két farkassal az oldalamon. Nem néztem vissza. Nem tehettem meg.

****

Embry azonnal átváltozott Paullal együtt. Csak néztek engem.

- Megértem az egészet - felelt hirtelen Embry. - Ne magyarázkodj miatta.

- Nem is akartam - feleltem elszorult torokkal. - Nincs mit megmagyaráznom ezen.

- Az is igaz - felelte Embry. - Túl tiszta a kép.

- Akkor tegyél úgy, hogy homályos legyen - feleltem bölcsen. - Én is ezt teszem.

- Még mindig szereted? - kérdezte Embry.

- Ne kérdezz, és én nem hazudom - szóltam vissza. - Embry...ne hidd, hogy téged nem szeretlek - szólaltam halkan. - Mert te vagy az életem.

- Csak Jake egy kicsit mindig többet fog jelenteni, mint én. Értem. - szögezte le Embry. - Semmi vész, elvégre.

- Kit akarsz te is átverni? - rivalltam rá és a forró könnyek csak csorogtak megállíthatatlanul pedig nem akartam vitázni. Nem vele akartam vitázni. - Tudom, hogy fáj és ordítanál a fájdalomtól azt hiszed nekem nem? Azt gondolod, hogy én egy könnyűvérű lány vagyok egy szép éjjeli pillangó, aki ide-oda szálldos? Nem így volt és nem így van! - Az én szívemet összetaposták, ugyanúgy, ahogy én a tiédet, mindenki csak azt kapja, amit ad. Én ezt adtam és ezt kaptam, ne sajnálj érte.

- Olyan vagy, mint Leah - szólalt meg halkan. - De én összeforrasztom a szíved Elina, csak engedd meg - sóhajtott Embry. - Lenyelem ezt az egészet, mert te sokkal fontosabb vagy nekem - A fenébe is!

- Pihenned kellene - állt mellém Paul. - Mindjárt összerogysz.

- Nem, jól vagyok. Csak undorodom az egész helyzettől, hogy minden egy körforgáson alapszik.

Embry rám nézett, majd Paulra. Mintha már ők tudtak volna valamiről, amiről én nem.

- Elina, elveszlek - szólalt meg hirtelen Embry. - Azt szeretném, hogy a feleségem legyél és ha ebbe Paul is beleegyezik akkor én elveszlek...más életünk lesz meglátod.

- Embry, tizennyolc éves sem vagy!

- Nem érdekel - csóválta a fejét. - Nem érdekel, mert ahol te vagy, ott vagyok én. És ahol te nem vagy, ott én sem.

- Ahol nincs te, ott nincs én se - suttogtam és lágyan megcsókoltam.

- Pontosan.

Paul azonban nem így gondolta.

- Hé emberek, ez túl komolyan hangzik egy tizennyolc éves lányhoz és fiúhoz. Ezt még nem kéne, várjatok vele. Ne a gyűrű meg a papír kössön titeket össze. Hanem mondjuk az érzelmek.

- Az megvan bennem - szenvedélyesen beszélt Embry. - Minden megvan bennem.

- Akkor meg élvezd az egészet - vigyorgott rá Paul. - Tedd Elinát boldoggá, ő meg téged. Ilyen egyszerű, nem kell kombinálni meg spirálozni a dolgokat. Minden megy magától.

A házamba megérkeztek Floridából a cuccok. Mindent a helyére tettünk, immáron ketten Embryvel.

- Paul ideköltözik - mondtam hirtelen. - Remélem nem bánod.

- Ugyan, hisz a bátyád - vigyorgott rám. - Attól még néha itt éjszakázhatok, vagy Paul véd téged?

- Paul nem védheti az erényeimet - nevettem el magam. - Ne aggódj, remélem nem sokára ő is becsajozik.

- Na igen. Igazán szép fantáziaképei vannak - röhögött fel Embry. - Minden csaj bírná ezt.

- Azt meghiszem. Ti fiúk...mindig csak a szex...

- Na ez azért nem így van -tiltakozott. - Én speciel nem így vagyok vele.

- Oh egyetlen kis kivétel a sok közül - gügyögtem neki és megcsókoltam.

- Na látod, te csábítasz a bűnbe! - vigyorgott. - Neked is ezen jár az eszed.

- Azt ne mond, hogy téged sokáig kell győzködni.

- Hmmm...- csókolt bele a nyakamba. - Hát nem igazán.

Ott a poros holmik között, ismét magáévá tett. A fejemben a képek csak peregtek Nessie-ről és Jakeről, majd az orgazmus hevében mindegyik ezernyi darabra tört, hogy lelkem összeforradt kis részeit újra megsebezhesse. A gondolatoknak erejük van, a tetteknek meg következményük. A vállamat a fejére hajtottam ő pedig óvatosan birizgálta a tincseimet.

- Nem hagyom, hogy Jake többet bántson lelkileg. Ami elmúlt, elmúlt. Most már itt vagy velem, segítek túllépni ezen. Belém fogsz szeretni, és együtt maradunk. Közös jövőnk lesz, ami másokat kiszorít. És közös családunk, mert én veled akarom leélni az életemet.

Ő egy új remény volt egy sötét éjszakán. Mindig mikor ránéztem, és megcsókoltam őt arra gondoltam, nála jobb embert sosem találhattam volna. Hisz, ki nézné el ezeket? Ki volna olyan önzetlen, hogy egy másik férfi emlékét megtűri? Senki. És ő mégis volt.