15.rész

15.rész.

A szememet lehunyva vártam őt, sejtvén mi következik. Olyan forró csókot kaptam tőle, hogy úgy éreztem, szétolvad a világ. Ki se mertem nyitni a szememet, féltem, hogy elillan az egész, és ott lesz a valóság.

- Jake - suttogtam halkan.

Valaki elkezdett óvatosan rázogatni. Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy elaludtam a tűznél. Embry becsomagolt egy takaróba és az ő vállán aludtam. Ahogy álmosan kinyitottam a szemem akkor tudatosult bennem, hogy meg sem történt a dolog. Annyira elszégyelltem magam.

- Jól vagy? - nézett rám Embry. - Eléggé sápadt vagy.

- Ühüm - bólintottam és melankóliába süllyedtem. Nem volt fair, hogy ilyeneket álmodok. Ahogy felnéztem a tűz sugarain át láttam, hogy Jacob velem szembe ül és minket néz. Illetve most már engem. Ő pontosan meghallotta, hogy álmomban is őt szólítom.

- Hazamegyünk? - kérdeztem Embrytől.

- Ha szeretnél, persze.

Felálltam és lehullott rólam a takaró. Otthagytam és abban a pillanatban olyan érzésem volt, hátat fordítok egy esélynek, hogy egy másik érvényesüljön.

****

Becsaptam az ajtót a lábammal és neki estem Embrynek. Vad csókoktól égett a szám és az övé is.

- Mi lelt? - suttogta két csók között.

- Akarlak és most. Gyerünk! - húztam felfelé a szobába.

- Komolyan akarod ezt? - nézett rám. - Nem gyors ez?

- Egyszer élünk, kérlek ma ne hagyj el éjszakára.

Letéptem róla az inget és végigsimítottam a kockás hasfalán. Láttam, ahogy a levegőt nehezen veszi. Megfogta a hajamat és kicsit felrántotta a fejem, hogy egy édes és bűnös csókban egyesüljünk.

- Nem is tudtam, hogy ilyen vad vagy - suttogtam a fülébe, miközben harapdáltam a nyakát.

- Mondtam, hogy sok dolgot még nem tudsz - vigyorgott rám. A derekamat szorosabban ölelte körbe. - Kívánlak.

- Ahogy én is.

A konyhába kiténferegtünk, egy percre se engedve el a másikat, csókoltam ott ahol csak tudtam ő pedig keményen megragadta a vállamat és nekidöntött a konyhapultnak. A nyakamat kezdte el csókolgatni és a keze a melleimre tévedt. A hátam mögé állt, ahol érezhető volt a vágya.

- Na kiscica, mutasd meg Embrynek, hogy dorombolsz - szólt hozzám édesen. - Gyerünk édes.

Az egyik keze a melleimről a vénuszdombomra süllyedt. A levegő sikoltásként tört ki a tüdőmből.

- Ez az - suttogta lágyan, majd simogatni kezdett lent. A ruhám pántjait lesodorta és ott álltam egy szál fehérneműben.

- Fordulj meg - kérlelt.

Óvatosan megfordultam és végigsiklott rajtam a tekintete. Meztelen felsőtestén harapásnyomaim emlékeztettek, hogy az előbb még én voltam előnyben. A szeme szinte égetett engem, némán megperzselt mindenhol. A férfiassága leplezetlen módon ágaskodott én pedig láthatóan megnyaltam a számat.

- Gonosz nőszemély - suttogta. - Rohadul gonosz.

A kezemnél fogva megrántott és magához húzott. Egy tépés és volt melltartó, nincs melltartó.

- Majd kapsz másikat - suttogta a fülembe. Felkapott fél karral és a pultra ültetett. A hajamat félresöpörte a vállaimról, hogy teljesen láthassa a kebleimet.

- Gyönyörű vagy. Ezzel a mirtuszkoszorúval egy ártatlan, szende lánynak látszol.

- Valójában az vagyok - suttogtam szemlesütve. - Csak te hozod ki belőlem az állatot.

Ez az állítás kicsit sántított, de nem törődtem vele. Tényleg akartam őt, talán ez az egyetlen módja a felejtésnek. A nyakamba temetkezett és a keze végig a melleimet simogatták olyan lassan, hogy azt hittem megbolondulok. Minden kis sikkantásomra belemarkolt óvatosan még jobban ösztökélve engem. Úgy éreztem, ennél jobb dolog sosem történhetett volna velem.

- Menjünk fel a hálóba - emelt engem a karjai közé.

A szívem vadul kalimpált, össze-visszavert és félájultan hevertem a karjaiban. Ilyen csoda egy évben egyszer történhet, és ennek most van itt az ideje. Éreztem, hogy ő az akinek odakell adnom magam. Nem akartam tovább várni, nem volt mire.

Az ágyra lökött és elkezdte kicsatolni a nadrágját. Azonban oda merészkedtem hozzá és én segítettem neki. Remegett a vágyakozástól. Ahogy én is. Végigfutattam lassan a kezem a férfiasságán. Szépnek találtam, tökéletesnek, izgalmasnak. Pajzánul ránéztem.

- Ezt nem mondod komolyan – nyögte. - Ezt nem...

- Tedd meg, légyszíves. Tudom, hogy tudod mit akarok.

- Tudom bizony tudom...

Megfogta a hajamat és letolta a fejemet. Ez még jobban bevadított. Azon lepődtem meg a legjobban, hogy vérprofi és ezt sosem nézné ki belőle az ember. De úgy tűnik a szex gondolata előhozza belőle a farkast. És ez mondhatom, baromira bejött. Én lent csókolgattam, cirógattam kényeztettem, ő pedig biztatóan nyögött folyamatosan. Egyszer csak felrántott. Villámgyorsan óvszert húzott ki a zsebéből - ezt honnan tudta - és ráillesztette a farkára.

- Gyere...most...

Ledöntött az ágyra és azonnal belémhatolt. A sikítás és hörgés egyvelegét adtuk ki mindketten és szikrákra bomlott a mennyezet a szemem előtt. Lassan mozogni kezdett és úgy éreztem ezek a szikrák még táncolnak is. Igazán kevés volt, igazán kevés...éreztem, ahogy elzsibbad a fejem, elzsibbadnak a végtagjaim, éreztem, ahogy az adrenalin fellök a plafonra és én lebegek, forgok és felrobban velem az egész lakás...és Jake arca elmosódva felvillant a szemem előtt, majd ahogy jött, el is tűnt.

Pihengve szálltam le Embry mellé. Csókokkal hintett el engem és a karjaiba húzott engem.

- Köszönöm, hogy nekem adtad az ártatlanságod - szólalt meg rekedt hangon. A haja kicsit izzadtan tapadt a homlokára. Megcirógattam.

-Megérdemelted - suttogtam neki csókokat adva a nyakára. - Tökéletes volt.

- Meghiszem azt - suttogott édesen.

Meztelenül felállt mellettem és kiment a fürdőszobába. Én csak feküdtem és bámultam kifelé az ablakon. A sötétség régen leereszkedett és neszezést hallottam lentről. Tudtam, hogy nem Embry az, mert ő zuhanyozik. Kinéztem az ablakon és egy rozsdavörös farkas akkor rohant el.

Fáradtan hanyatlottam vissza az ágyra. Mindent hallott. Mindent. Minden egyes szót, nyögést, vallomást. Mindent tud. Talán jobb is így, úgysem tudnék magyarázkodni. Nem is akarok, főleg nem neki.

Embry frissen és illatosan mellém feküdt meztelenül. Ez teljesen új volt nekem, hogy valaki van velem és velem tölti az éjszakát. Úgy tűnik, most már nem vagyok egyedülálló.

****

Az éjszaka közepén többször felriadtam, de mindvégig mellettem volt Embry és békésen aludt. Fel sem fogtam, hogy az elmúlt órák alatt mit tettünk mi egymással. Csak meredtem magam elé a sötétben és azon gondolkoztam, hogy minden gyorsan elkövetett tettnek van következménye. Ennek mi lesz? Jake soha többet nem szól hozzám? Elfelejtem őt? Vagy barátok tudunk maradni? És ő meg Embry?

Holnap egy új napra virradok, új emberként. Bele se gondoltam soha igazán, hogy Embry Call barátnője lehetek. De most már az vagyok. És ez azt hiszem még bonyodalmakat okozhat itt La Push-on.