14.rész

14.rész.

A házban egy bögre forró teát kaptam és kitálaltam Billynek. Elmeséltem a harcot, ami értem folyt, elmeséltem, hogy mennyire bánt Jake viselkedése és mennyire nem értem őt. Elmeséltem, hogy nem akarom megbántani Embryt sem. És azt, hogy fogalmam sincs mit kell tennem.

- Hát igen, a fiam sosem volt egy könnyű eset - bólogatott. - Tudod, hogy Bellát szerette és ez viszonzatlan maradt...sokáig küzdött érte. Talán még lényének egy része mindig küzd, hogy talán egy nap majd visszajön Bella. De ennek már vajmi kevés esélye van. Mi lenne ha barátok lennétek? Mi lenne, ha megismernétek egymást, barátkoznátok és a többit az időre bíznátok? A fiam is pontosan úgy összevan zavarodva, ahogy te. Neked is szükséged van egy barátra, és Jake-nek is. Embry pedig szeret téged, ki gátol meg, hogy ne szeresd viszont?

- Én magam - feleltem halkan. - Hiszen én magam sem tudom, hogy mit érzek...

- Jake iránt? Jake...jóravaló fiú, nem csak azért, mert az én fiam. Tényleg az. Renteget dolgot megélt, és úgy gondolom, hogy képes lenne szeretni téged, de amíg ő sem tisztázta magában az érzéseit addig te vajmi keveset tehetsz. De bármennyire is a fiam azt tanácsolom neked, hogy ne hagyd el a biztost, a bizonytalanért. Változtatni sosem késő. Lehet, hogy sebekkel, fájdalmakkal fog járni, de az élet már csak ilyen. Mindenki meg fog vigasztalódni,egyszer biztosan.

- Azt sem tudom minek öltözzek a bálon...

- Na akkor a lehető legjobb emberhez jöttél - húzta ki magát mosolyogva. – Pont ismerek egy történetet, egy hasonló szituációt és abból van egy lány. Rád illő a történet.

Élt egyszer egy feleség, a neve Imerald volt. Szerette a törzs, és szerették az emberek. Jólelkű, segítőkész asszony volt. Tisztelet övezte őt, mindvégig az útja során. Egy nap feleségül kérte egy férfi, aki régebb óta udvarolt neki. Imerald, feleségül ment hozzá, nem is sejtve, hogy talán nem ezt a sorsot szánták neki.

Imerald körül sok lelkes indiánférfi volt, mindegyik a kegyeit akarta, mindegyik szép életet ígért neki. Ő azonban csak egy vak döntés alapján ment hozzá ehhez a férfihez. Egy hirtelen gondolat, talán a magánytól való félelem, mások ismeretlensége miatt döntött így. Boldog volt, de boldogtalanabb mikor látta a szomorú kérők arcát. Úgy érezte, nem erre hivatott, és igazán azon fáradozott, hogy másokat boldoggá tehessen. De a kérők más nőket vettek feleségül, és már nem is köszöntek neki. Ez igazán megviselte őt, mivel úgy érezte ezzel sok barátság lehetősége is megszakadt. Telt múlt az idő, és Imerald férje egyre furábban viselkedett. Valahogy eltávolodott tőle, de Imerald nem értette miért. Mindent megadott neki. Meleg étellel várta, a ház tiszta volt, és férje másfajta vágyait is kielégítette. Egy nap rájött az okra. A férfi bár őt vette el, másba vésődött be.

- Mit csinált? - kérdeztem vissza.

- Valaki lenyomata lett. Ez azt jelenti, hogy ez nem holmi szerelem, hanem a lélek megtalálja a rejtett párját a másik személyben. Megszűnik a világ és csak rá tud figyelni. Erősebb, mint a földi szerelem, ez fenn kötetett az istenek keze által.

- Létezik? - csodálkoztam. - Létezhet ilyen erős dolog?

- Bizony - bólogatott. - Csak idő kérdése, hogy te is bevésődj.

- Létezhet-e olyan, hogy másba vésődök bele, és belém is más?

- Megeshet - bólintott Billy. - De ennek nagyon kicsi az esélye. Van, hogy a két személy napokon, éveken át együtt van és nincs közöttük semmi. Aztán történik valami és elkezdődik a varázs, ami egy egész életre és azon túl is szól.

- Érdekes lehet - szólaltam meg merengve. - Ilyen őrülten szeretni.

- Oh az - mosolygott. - Én is ezt éreztem a feleségem iránt.

- Múlt idő?

- Sajnos meghalt - hajtotta le a fejét.

- Oh, nem akartam - simogattam meg az érdes kezét. - Nem akartam.

- Semmi baj kicsi lány - mosolygott rám. - Szóval legyél te Imerald, de tanulj az ő hibájából.

- És mégis milyen ruhát viselt?

- Az elmondások alapján, hosszú fehér ruhát, lenge anyagból, hosszú fényes haját leengedve hordta. A menyegzőjén, mirtusz és fehér mezei virágokból font koszorú volt a fején. Mindig fehéret hordott, így jelezve, hogy a lelke tiszta és foglalt.

- Azt hiszem van egy ilyen ruhám. Ezt a mondát hányan ismerik?

- A legtöbben, elég csak annyit mondanod, hogy Imerald vagy.

- Kicsit olyan ő, mintha...egy indián Jean D'arc lenne. Mártír.

- Az - felelte Billy. - A további életéről nincs szó, de ezt valószínűleg egyedül töltötte, nem keresvén többet a szerelmet.

- Szeretném megtudni, hogy ki a családom - szólaltam meg hirtelen. - Találhatok valahol feljegyzéseket?

- Minden bizonnyal, igen.Az iskola épületében a könyvtárban vannak ilyen adatféleségek, mivel nekünk nincs erre külön intézményünk. Ott jegyzik fel ki született és ki halt meg, dátum, szülők miegymás. Ott minden bizonnyal utána tudsz nézni, ki is vagy te valójában.

- Az jól fog jönni.

- Meghiszem azt.

Az órámra pillantottam. Volt 3 órám, hogy elkészüljek a bálra.

- Azt hiszem indulok - szólaltam meg. - Köszönök mindent - pusziltam meg Billy arcát.

- Oh kislány,még belepirulok - vigyorgott rám. - Na jó estét neked.

Ahogy kinyitottam az ajtót, Jake ott állt vérző szájjal. Megvillant a szeme, ahogy meglátott engem. Én pedig csendesen utat törtem mellette. Hagyott engem elmenni és ezért rettentő hálás voltam.

****

A fehér ruha stimmelt, a hajam is. A koszorút pedig Emily fonta röpke negyven perc alatt a kertje virágaiból. Együtt szemléltük meg a tükörben az eredményt.

- Csodálatos vagy - mosolygott rám. - Ha ma nem akad táncpartnered, szégyelljék el magukat.

- És te? Nem jössz?

- Dehogyisnem - nevetett rám. - Ki nem hagynám, de a bál után lesz egy parti ismét a parton. Gyere oda is.

- Minden bizonnyal menni fogok - nevettem rá. – Izgatott vagyok.

- Meghiszem. Alig várom, az estét – mondta. - Régen voltam ennyire besózva.

- Én is.

- Egyedül mész?

- Igen. Gondolom hallottad mi történt.

- Lehetett azt nem hallani? Utána hozzám jöttek és én ápoltam le őket, de szikrázott köztük a levegő. Tesztoszteron bombák - fintorogott Em. - Ketrecet fogok építeni nekik komolyan mondom.

- Leah jön?

- Nem. Csak este, és az öccsével. Nem egy bálozós fajta, és nincs aki elhívja.

- Ezt igazán rossz hallani.

- Az.

Egyedül ballagtam az iskola felé. Ott már rengetegen voltak, sokan sokféle ruhában, szerepben. Kivilágított iskola...szóval megvolt a hangulata az egésznek. Lágy zene szólt, máskor meg pörgősebb rock and roll. Igazán modern és bulizós .A tömegben próbáltam elveszni, hogy ne lehessen túlságosan szem előtt, hátha valakibe belebotlok.

Mindenkinek úgy láttam, volt párja. Én csak egyedül bolyongtam, mint valami indián szellem, aki visszatért, hogy figyelmeztesse az őslakosokat. Morbid. A puncsos tálhoz igyekeztem, mikor Paul felbukkant mellettem.

- Szia, hol vannak az urak? - nézett körbe. - Egyedül jöttél?

- Hát igen, gondoltam elég volt ennyi belőlem.

- Meg belőlük. Na én is egyedül vagyok, gyere üssük el az időt. Táncoljunk.

- Nem tudok jól táncolni - vetettem oda. - Lehet, hogy rálépek a lábadra.

- Egyet se félj, tudod könnyen gyógyulok - nevetett rám és rájöttem mennyire kedves is tud lenni, a csipkelődős megjegyzései mellett.

Keringőzni kezdtünk. A teremben csak néhány pár táncolt, szóval igazán rivaldafényben éreztem magam. De nem engedte, hogy nézelődjek.

- Mikor táncolsz, végig a partnered szemébe kell nézned. Úgy, ahogy most én teszem.

- Hány éves is vagy Paul? - vigyorogtam rá.

- Közel száz - nevetett fel. - Nem, huszonhárom - mosolygott. - Éppen jó korszakomat élem.

- Nők, nők és nők?

- Mondhatjuk - mosolygott halványan
.
- Egyedül élsz?

- Nem, édesanyámmal. Bár legtöbbet Emilyéknél lógok. Megszokás.

- Olyan keveset tudok rólad.

- Éppen úgy, ahogy én is rólad. Úgy tűnik ma estére ki leszel sajátítva - bökött meg óvatosan kuncogva.

- Nem hiszem, hogy az arany ifjak örülni fognak.

- Idősebb vagyok, szóval..

Ő vezetett végig és tökéletesen ment a tánc. Egyszer sem léptem a lábára.

- Biztosan profi festő vagy - szólaltam meg.

- Hát, azért nem. Csak lélekből festek, aztán ember legyen a talpán, aki rajtam kívül megérti.

- Megpróbálnám egyszer megfejteni - vigyorogtam rá. - Biztosan megérteném.

- Kötve hiszem. Amúgy kinek a szerepét vetted fel ma este?

- Imerald - suttogtam halkan. Megdöbbent arcot vágott.

- Passzol a dolog.

Több szó nem esett köztünk, megköszöntem a táncot ő pedig elvegyült a tömegben. Aztán hirtelen felbukkant Embry, karon ragadott és a táncparkettre vitt.

- Talán előbb megkérdeznéd, hogy szeretnék-e veled táncolni?

- Nem szokásom- felelte halkan.

A szeme fájdalommal volt telítve. Észrevettem, hogy a szeme fölött forradás van.

- Ezt Jake okozta?

- Ő. De azóta...már megbeszéltük a dolgot. Nagyjából.

- Az jó - táncoltam tovább és a szemébe néztem. - Jól táncolsz.

- Te pedig gyönyörű vagy.

Elmosolyodtam és tovább táncoltunk. A világ kicsit megszűnt, ahogy a haját óvatosan félresöpörtem, hogy láthassam a szemeit.

- Szeretlek Elina. Szívem összes sejtjével.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze, bármit.

- Mit gondolsz...belém vésődtél?

A kérdés megdöbbentette, majd halkan azt felelte.

- Úgy tűnik minden bizonnyal. De te még nem – állapította meg. Nem szóltam semmit csak tovább táncoltam vele.

- Este buli lesz a parton, ugye jössz?

- Igen, megyek - bólintottam. - Nagyon várom, azt hittem ez a bál nagyobb durranás lesz.

- Szökjünk el - suttogta a fülembe. - Úgysem vesznek észre.

- Azt mondod?

- Azt.

Paul a hátunk mögött lassúzott egy lánnyal. Ránk kacsintott, majd a lányt óvatosan lekoptatta.

- Na húzzunk innen - vigyorgott és kitessékelt minket az ajtón. Mindkettőjükön elegáns öltöny volt, amin meg is lepődtem.

- Kinek a szerepébe bújtál Embry? - néztem rá.

- Saját magamat játszom - vigyorgott rám, majd szájon csókolt. - Na látod én megmondtam. Elnevettem magam és Paul ránk nézett.

- Kis galambok, kis tubicák - vigyorgott gonoszul. - Na jó előre mentem. Éljétek ki a nemi vágyaitokat. Aztán csak óvatosan.

Nevetve csaptam a hátára ő meg csak levette az öltönyét, és hanyagul a vállára dobta. A cipője is a kezében volt és meztelen talppal osont tovább. Embry meg fogta a kezemet és követtük őt.

- Remélem nem bánod.

- Nem - feleltem. - Nincs mit bánnom – mosolyogtam. Közel hajolt a fülemhez és suttogni kezdte.

"Halk angyal voltál. lépteid nesztelenül suhantak szívembe,
hogy minden egyes dobbanással, táncot járjanak.
S minden egyedül töltött éjjelen,
téged kereslek, szüntelen..."


-Rólad írtam.

- Gyönyörű - suttogtam. - Nem is tudtam, hogy verseket írsz.

- Te adod az inspirációt - nevetett fel halkan.

A tűzhöz érve, rengeteg finomsággal megrakodott asztal várt. Zene, ismerős arcok és igazán nagy buli hangulat. Többen megdicsérték a ruhámat, bár Sam hozzám se szólt egész este. Biztosan nem tetszett neki, ahogy beszóltam. Éppen Embryvel táncoltam nagyban, mikor megjelent a színen Jake. Laza, fekete pólót viselt, farmerrel.

Úgy tűnt, egész jól van. Már, ami az arcát illeti. Seth hozzávágott egy tál kaját, Leah meg egyből beszélni kezdett hozzá. Adták a hangulatot, talán nem akartál felhívni a figyelmet, hogy én is ott vagyok. Úgy tűnt engem nem vett észre. Paul és Quil hülyén táncoltak talán az elfogyasztott alkohol miatt, Jareddel ott nevettünk rajtuk. Észrevettem, hogy az italát kortyolgatva engem néz. Merően. Én is rápillantottam és ő a borospohara felett bámult rám. Letette a poharat és elindult felém. Én pedig csak álltam, mint egy sóbálvány, és csak vártam, hogy bekövetkezzen.