13.rész

13.rész

A bál este volt, én pedig még ötlet híján feküdtem az ágyba, mellettem Embry aludt édesen. Nem történt az éjjel semmi közöttünk, mindössze pár csók. Pár szenvedélyes, önfeledt csók. És most itt aludt velem. Ha az édesanyja megtudja, szerintem engem elevenen elhantol.

Letrappoltam az emeletről és reggelit készítettem. Szépen feldíszítettem az asztalt, mikor Jacob megjelent a színen. Vad imádkozásba fogtam, hogy Embry ne kelljen fel.

- Szia - szóltam minden kedv nélkül. - Mi járatban?

- Csak azért jöttem, hogy tudod már kinek fogsz öltözni?

- Hát nem igazán - feleltem. - De még van pár órám kitalálni.

- Na igen - mosolygott. Aztán a hátam mögé sandított. - Micsoda szép terítés.

- Gyakoroltam.

- Két tányér? - sandított rám. Ekkor nagy ásítások közepette előmászott a szobámból Embry. A két fiú villámpillantásokat váltott.

-Áh...szia Embry - üdvözölte kimért hűvösséggel Jake. - Jól aludtál? – gúnnyal teli volt a hangja. Embry pedig lejött és akkor vettem észre, hogy csak egy boxer van rajta, a pólóját valami oknál fogva fent hagyta.

- Nagyszerűen - vigyorgott rá. - Ennél jobb estém régen volt.

- Akkor én mentem is - felelt gyorsan Jake, miközben nem kerülte el a tekintetemet, majd vad remegésbe kezdett az alkarja. - Apám üzeni, hogy ha kell, tud mesélni a legendákról.

- Az én anyám is - tette hozzá Embry.

- Az anyád Makah származású - szűrte ki a fogai között Jake.

- És? Attól még tudhat, vagy nem? Tanult, okos nő – jelentette ki Embry, mire Jake bevágta az ajtót. - Ezt meg mi lelte? - nézett rám, pedig tudom, hogy pontosan tudta a választ.

- Talán...csak korán van még neki. Hol hagytad a pólódat? - pirítottam rá.

- Fent ,mivel elakartalak kápráztatni, de úgy tűnik ez nem ment túl jól - morogta sötéten. - Megyek hozom.

- Ne! Várj...

- Picit elkéstél Elina - tette hozzá. - Bocs.

Felvette a pólóját és feszült hangulatba leültünk reggelizni. A haja borzosan állt és csak most szemléltem meg őt igazán. Egészen megnőtt a haja, de jól állt neki. A kezén ott díszelgett a falka-tetoválás, izmos karja volt. Igazán...lehengerlő. Hirtelen megérezte, hogy nézegetem és rám meredt.

- Összehasonlítottál Jacobbal? – A megdöbbenéstől köpni-nyelni se tudtam.

- Ezt hogy merészeled? Az én kajámat eszed, az én ágyamba aludtál, engem csókoltál...és te még ezek után képes vagy ennyire gúnyosan viselkedni? Azt gondolod én rendeltem ide kora reggel? Tűnés. Nem mondom még egyszer!

- Ne, ne haragudj igazán, csak ...csak… - Ekkor a kulcsot az asztalra dobtam.

- Elmentem.

- És mégis hová? - nézett rám ijedten. - Mit akarsz csinálni? Tudod semmi őrültség...

- Ne aggódj Embry, nem fojtom magam a tengerbe. Túl messze van.

Lerohantam a partra és éreztem, ahogy a ruháim szakadozva utánam maradnak én pedig csak futok, szélsebesen távolodik a házam, a tengerpart, távolodik Jake és Embry is.

****

Valami fura szag került az orromba, valami égetően hideg és rettenetesen büdös. Úgy éreztem lecsorog a vénáimba és végigperzseli az érfalakat. Rettenetesen fájt. Majd a fák mögül előbukkant egy aranyszemű lány.

- Hé, nem bántalak - szólt hozzám halkan. - De ez a mi területünk.

Megadóan megfordultam, hogy elinduljak, mikor még több aranyszemű közeledett felém. Én pedig úgy éreztem rám zárulnak, kör alakzatban.

- Menj innen. Ez a mi területünk, hogy-hogy nem tudod ezt? - nézett rám kérdőn az egyik.

Ekkor Edward, mert őt felismertem kitudja, hogy honnan megszólalt.

- Ne bántsátok, nem tudja...ő új itt. Nem falkatag.

- Hanem? - feleltek egyszerre. - Ha nem a falkához tartozik akkor ki ő?

- Elina - felelt mosolyogva. – Igaz?

Éreztem, ahogy a gondolataim, mint filmszalag átsugárzik felé. Nézte azokat a képeket a fejemben, amiket én is láttam.

- Csak meg van ijedve, és nem tudja hol van - mosolygott. - Menj északabbra, az már a ti területetek.

Hátat fordítottam nekik és ügetve elvonultam egy biztonságos zugot keresve. Életem első találkozása a vámpírokkal hátborzongató volt. Vámpírok...Micsoda kalamajka egy kicsi és unalmas városkában. Legközelebb zombikkal találkozom?

-Elina!Elina! Hol vagy? Hol vagy? - Embry hangja a fejemben csengett. Tehát próbál engem megkeresni és farkas már. - Kérlek, gyere vissza ,mond el hol vagy, válaszolj!

"Ez nem egy walkie-talkie! - gondoltam. - Embry, hagyj engem! Ne keress!

- De kereslek, nem sokára megtalállak!

- Mi értelme? Miért nem hagysz békén?

- Igen Embry, miért nem hagyod őt békén? - szólalt meg Jake hangja. - Miért nem hagyod egy kicsit?

- Te csak fogd be a szád! - rivallt rá Embry. - Fogd be a szád és törődj azzal, amivel kellene. Esetleg Bellával, úgyis olyan régen fantáziáltál róla.

- Nem akarom hallgatni hogy vitáztok, szálljatok ki a fejemből! - kiáltottam.

- Elina, nyugodj meg, maradj ott ahol vagy, odamegyek.

- Embry nem érted, hogy látni sem akar. Megyek én - döntötte el a vitát Jake. - Engem biztosan látni akar.

- Jake te is maradj ott ahol vagy! Nincs szükségem rátok! Senkire nincs szükségem!

- Elina, csak megvagy zavarodva, tudom, hogy szükséged van barátokra.

- Barátok...cöhh Jacob jobb mesét találj ki! Kérlek! Talán valami olyat, amit el is hiszek - sziszegtem. - Te meg a barát...ugyan, hisz csak mostanában vagy velem ilyen jóba, azelőtt ki nem állhattál.

- Nem, akkor is kedvelt téged - kotyogott bele egy hang. - Amúgy jó a buli, szeretem hallgatni. Paul vagyok.

- Az istenit! - dühödtem fel. -Hagyjatok békén.

- Piroska, itt a farkasok versengenek érted, és te meg így viselkedsz? - gúnyolódott Paul. - Igazán lehetnél annyira gáláns, hogy esetleg választasz.

- Paul...én én széttéplek - suttogtam.

- Nem te vagy az első, aki ezt szeretné, tépj egy sorszámot bébi.

- Ne bébizz le!

- Jól van édes, ez tetszik?

- Paul! - mordult rá egyszerre Jake és Embry.

-Na tessék,kezdődik .Hozzatok popcornt légyszi - vigyorgott. - Jó műsor lesz.

Még messzebb futottam, de a hangok nem maradtak el mögöttem. Mi több, mégjobban hallottam őket.

- Azért eljössz a bálra, velem? -kérdezte Embry. – Kérlek!

- Megyek a bálba, de tök egyedül - feleltem. - Nem tartozom senkihez. Én nem tartozom sehová.

- Ilyet ne mondj - suttogott Jake. - Nem vagy egyedül.

- Kac Kac Kac .A drága Jake lesz az én patrónusom? - gúnyosan csengett a hangom. - Igazán megtisztelő, hogy figyelemre méltatsz.

- Miről beszélsz? - kérdezte ijedten Embry. - Mi van köztetek?

- Jelenleg? - kérdezte Paul. - Szerintem valami alakul Embry, csapj közéjük az istenit én komolyan mondom - hahotázott.

- Levegő édes, levegő van köztünk - sziszegtem Paulnak. - Szeretném ha egyetlenegyszer tényleg befognád a szád.

- Lassan olyan leszel, mint Leah. Sőt, talán már olyan is vagy.

- Ezt nem veszem bóknak, ha nem haragszol - válaszoltam vissza.

- Elina...én szeretlek - suttogta Embry.

- Azt hiszem ezzel drága öcsém, nem vagy egyedül - szólt be Paul. - Jake, mit gondolsz?

- Hagyj engem a fenébe! - szólalt meg a megnevezett.

Aztán hirtelen láttam magam előtt a csókot, de ez nem az én emlékképem volt. Ez az Embryé. Direkt csinálta, hogy fájdalmat okozzon Jake-nek.

- Nagyon kezdők vagytok - szólalt meg részletes elemzést adva Paul. - Azt hiszem érzem, hogy valami van köztetek Embryvel, de ez még nagyon babacipőbe jár.

Aztán azt látatta velem, ahogy az éjjel engem nézett, ahogy alszom. Lágyan simogatta a felkaromat ő pedig nagyokat sóhajtozott.

- Tudod mi a szar ebben Embry? Mi van ha a tesód? - tette fel a kérdést Jake és tudta, hogy mélyre vágott. - Akkor ennek a dolognak befellegzett.

Vicsorgást hallottam és láttam magam előtt, ahogy Embry nekiront Jake-nek. Rohantam visszafelé, magam sem tudtam hová, csak éreztem, hogy farkasszememből a könnyek csillogva gurulnak ki és éreztem, ahogy hátrahagyom őket, még gyorsabban még még még...

Aztán a szemem elé táruló látvány borzalmas volt. Embry és Jake egymással verekedtek és Paul próbált visszaváltozni, de ő is dühös volt. Alakja hol emberinek tetszett, hol pedig farkasnak.

- Csinálj valamit! Kérlek! - suttogtam Paulnak. - Kérlek ne hagyd ezt.

Rám nézett és bólintott. Közéjük furakodott és szétszedte őket.

- Ezt nem kellett volna! - szólt rájuk. - Jake, tudod, hogy mi fáj a legjobban Embrynek. Nem szép dolog ezzel bántani.

- És az szép amiket ő gondolt és hagyta, hogy lássam?

- Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa - bölcselkedett Sam a távolban. - Elina, jobban tennéd, ha nem változnál át többet farkassá, és nem tennéd nehezebbé az amúgy is nehéz helyzetet. A fiúk elvesztik a józan eszüket miattad.

- Pont te beszélsz? Pont te? -szóltam vissza Samnek. - Azt hittem nem adsz ilyen tanácsokat, látván a saját hibáidból származó eredményt.

Éreztem, ahogy a testem átváltozik emberivé. Meztelenül feküdtem az avarban. Paul a fák mögül már ruhával együtt jött ki.

- Hmmm nem rossz, nem rossz - bólogatott mikor meglátott, majd a farkasokra nézett. – Na, takarodó van.

Felállított engem, de úgy viselkedett, mint egy báty. Nem nézte meg a testemet egy pillanatig sem, hanem pólót húzott át a fejemen, és egy szakadt farmert adott a kezembe.

- Pihenésre van szükséged - simitott végig a karomon. - Amúgy...festesz?

- Igen - feleltem halkan. - Néha.

- Én is - vigyorgott rám. - Néha festhetnénk együtt - mosolyodott el olyan lágyan, amit sosem láttam tőle.

- Miért vagy velem ilyen? - kérdeztem tőle.

- Mert mindenki megérdemel egy második esélyt - kacsintott. - Fiatal vagy szép és...biztosra veszem, hogy teljes tagja lehetnél a falkának. Csak tudni kellene kik a szüleid.

- Na igen - feleltem szomorúan.

- Este találkozunk a bálon - mosolygott rám. - Hidd el jó buli lesz.

Hazavánszorogtam, majd megakadt a szemem Billy Blacken. Ott ült a verandán és figyelt engem. Én pedig a karjaiba vetettem magam.

- Hé kicsi lány, mi történt? - nézett rám. - Akarsz beszélni róla?

- Jake ugye nincs itthon? - néztem rá könnyes szemmel.

- Nincs - mosolygott. - Jöhetsz nyugodtan. Ssssh...ne sírj - simogatta meg óvatosan a hajamat.