6.rész

6.rész

Könnyed, nyári öltözet volt rajtam. Az ajtóm előtt valaki sürgetően kopogtatott sokáig.

- Megyek már - szóltam fásult hangon. - Nyitom.

Embry kérdezés nélkül bejött a szobába, megfogta a kezemet, a konyhába húzott az asztalhoz.

- Most pedig szépen elmeséled, mi a ménkű bajod van, és miért nem jössz le? Láttalak az ablakban. Oh, Elina ne kéresd már magad.

- Embry te ezt nem érted! - zavartan elhallgattam és a mosogatóhoz fordultam.

- De megfogom, ha elmondod.

- De nézd...nem illek oda. Mit keresnék én ott?

- Elina, ezt te sem gondolod komolyan. Csak gyere, próbáld jól érezni magad. Ha nem megy, visszajössz és én engedni foglak. Mit veszíthetsz?

- Pár kellemes, sötét magányban töltött önsajnálatban úszó órát?

- Ne légy ennyire szarkasztikus. Na gyere...

- Át kellene öltöznöm...- próbáltam valamit hebegni.

Embry végigmustrált.

- Nagyszerű leszel így - felelte mosolyogva. - Rajtunk sincs puccos holmi.

- Ja, mert ti sosem hordok pólót. Mindig mutogatjátok magatokat.

- Végre megjött a hangod - nevette el magát. - Ha ennyire zavarja a szemed Elina, nem kéne ilyen feltűnően bámulnod engem – mondta, én meg fülig elvörösödtem, ő pedig kinevetett. - Tudod, hogy csak vicceltem. Na gyere.

Becsuktuk az ajtót, majd lassú komótos léptekkel elindultunk a parti helyszíne felé.

- Na tessék, itt a sértett hercegnő - nevetett rám Paul. - Végre lent vagy, már nagyon vártunk - nyomott a kezembe egy tálat. - Ez mind a tiéd.

- Sue csinálta?

- Nem! Én. És csempésztem bele egy kis mérget is - kacsintott rám. - Na ne parázz már ennyit.

A hangulatot adták a fények, a zene és az ételek is. Mind-mind Sue munkáját dicsérik, meg persze a fiúkét. Jacobot azonban sehol sem láttam.

- Jake? - kérdeztem meg Quil-t.

- Hmm, hát ő otthon van.

- És őt miért nem ráncigáltátok le?

- Mert őt nem lehet - nevetett. - Amúgy meg lejön ő ha akar...mi nem zavarjuk. Éppen fájdalmas korszakát éli.

- De hát lehet, hogy neki is jót tenne - méltatlankodtam. - Ezt fogd meg - adtam vissza a tálat - érte megyek!

- Ne! Hé, várj már!

De én senkire se hallgattam. Embry összenézett a többiekkel és csak annyit mondott.

- Azt hiszem emberére akadt Jacob.

- Az biztos - mondta Seth és egy újabb szelet pizzát tömött a szájába.

Kopogtattam, de nem nyitott ajtót. Dörömböltem és erre sem reagált.

- Jacob Black vagy mi a neved, azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót! Igenis tudom, hogy bent vagy és tisztában vagyok azzal is, hogy mi a bajod, de istenem, ha én kibírom, akkor te is gyere már...

Az ajtó kinyílt és Billy Blackkel találtam magam szembe.

- Oh - néztem rá zavartan. - Jake-et keresem.

- Azt valahogy sejtettem - kuncogott. - Jake a szobájában van minden szót hallott, de elég süket ahhoz, hogy még egyszer közöld vele. Balra, és ott van az ajtó.

Igazán zavartan rohantam át a nappalin és törtem be Jake szobájába. Ő csak ült az ágyán és nézett engem.

- Na jössz? - néztem rá. - Lent mindenki téged vár.

- Nem hinném - az arca megkeményedett. - Érezd jól magad, de én nem megyek.

- Akkor én sem - feleltem dacosan. - Nézd, én is szarul érzem magam mégis lementem és már egyáltalán nem bánom.

- Te is láthatod, hogy nem egyforma a bajunk forrása.

- Jake, kérlek gyere le.

- Nem.

- Ha Bella mondaná, lejönnél? – kérdeztem hirtelen, és az arca igazán dühösnek hatott.

- Hagyd ki ebből Bellá,t ha kérhetem, ez nem a te dolgod...

- Akkor én kérlek még egyszer,gyere le.

Csak csóválta a fejét, majd felállt és az ablakhoz sétált, hogy megszemlélje a többieket.

- Jól érzik magukat, és most nincs kedvem elrontani ezt - vetette oda hanyagul. - De azért kedves tőled, hogy idejöttél.

Sértődötten sarkon fordultam, de az ajtóban még visszaszóltam.

- Nézd, elhiszem, hogy rossz neked most, hiszen egyáltalán nem könnyű a helyzeted. De ha saját magadnak nehezíted meg...az csakis a te hibád. Nem ismerős? Remélem igen.

Bevágtam az ajtaját és Billy Blackhez mentem.

- Én aztán itt mindent megtettem. A többi meg az ő dolga. Amúgy nagyon szeretném meghálálni az értem tett dolgokat, ezért arra gondoltam, hogy egy héten háromszor szívesen átjövök főzni - mosolyogtam rá. - Úgy sincs semmi dolgom szinte.

- Ez igazán kedves tőled és megfontolandó - kacsintott rám. -Ránk fér egy kis társaság, szívesen látunk Elina.

Mosolyogva integettem neki és visszaszaladtam a partra. A többiek már vártak.

- Na?

- Nem jön.

- Megmondtuk - kotyogott bele Jared.

- Hát én ebbe nem vagyok olyan biztos - szólalt meg a hátam mögött Jacob.

Megpördültem és ránéztem. Ő egy igazán kedves és ellenállhatatlan mosolyt lövelt felém. Úgy éreztem egy pillanatra, hogy összemosódott az éjszaka a nappallal. Hirtelen összeszorult a mellkasomba a szívem és veszettül dörömbölni kezdett. A levegő beszorult a tüdőmbe és fuldokolva vettem. A többiek ijedten néztek rám.

- Jól vagy Elina?

Én csak elmosódva érzékeltem a körülöttem levőket. Egy olyan erős érzés kerített hatalmába, amit eddig még sosem éreztem. Nem tudtam megfogalmazni hogy mi ez.

- Igen, persze - feleltem halvány mosollyal. - Csak megszédültem.

Leültem egy farönkre és az iménti érzés okát kutattam. De a válasz belülről sem jött.

****

Embryvel táncoltunk egy pörgős rock and roll számra. A homok a lábunk alatt süppedt. Próbált már valaki homokban táncolni? Iszonyat jó érzés. Végignevettem az éjszakát, rengeteg ételt megettem és elengedtem magam. Embry fantasztikusan táncolt, ezt sosem néztem ki volna belőle. Igazán beleadott apait-anyait és nevettünk folyton-folyvást. A többiek is mellettünk ropták,lány híján.Paul mellettem szlalomozott el.

- Azért te sem vagy kutya - nevetett fel. - Bírod szusszal.

- Még szép - szóltam vissza neki nevetve és párt cseréltem. Paullal folytattam a vadító rock and rollt. A szám véget ért és megköszöntem a fantasztikus táncot mindannyiuknak.

- Hát ez igazán pompás volt - huppantam le a farönkre és a tűzet kezdtem el bámulni. Jacob éppen valami húst evett. – Jóétvágyat – szóltam oda neki, ő meg csak bólogatott. - Jobb?

- Azt hiszem - felelte.

- Akkor jó.

Az órára pillantottam.

- Te jó ég máris egy óra van? Holnap iskola - feleltem szörnyülködve. - A karikák pandamacisak lesznek a szemem alatt. - Erre Jacob felnevetett.

- Igazán élethű hasonlat. Visszakísérjelek?

- Nem szükséges – mondta, és azon kaptam magam, hogy a szemeit nézem.

- Mondták már neked, hogy milyen szép a szemed? - kérdeztem tőle.

- Hmmm lássuk csak...nem igazán - vigyorgott. - Te vagy az első.

- Tudok valamit - hümmögtem. - Na jó én mentem, további szép estét, holnap reggel nyolckor.

- Szia.

Felpattantam és a táncoló, étkező tömeghez futottam. Embry már gyanakodva nézett rám.

- Ugye nem mondod, hogy mész?

- Hát pedig de - mosolyogtam rá. - Fantasztikus volt!

- Na mit mondtam? - kacsintott rám. - Megérte lejönni.

- Akkor hát szia.

Sután két puszit nyomtam az arcára. Jared és a többiek huhogni kezdtek. Felfutottam a lépcsőn, és irány a ház, a zuhany, és be az ágyba. Ennél jobb estém, régen volt. Bebújva az ágyba még kicsit merengtem azon, tényleg milyen jó, hogy lementem erre a nagyszerű bulira. Igazán érdemes volt. Ellazultam és még jobban kötődöm a többiekhez. Úgy érzem, lassan beletartozok abba a kis csapatba ami az övék.

Ennél jobb,hogy tartozok valahová azt hiszem nem is történhetne.

****

Másnap a hét utolsó iskolai napját tudhattam be. Igazán ugyanúgy telt, bár egy kicsit másként is. Büszke voltam magamra, hogy az első hetem ilyen jó eredménnyel zárult. Mind iskolai, mind magánéletileg. Kezdek belejönni az itteni normákba. Még a végén tényleg megtalálom a valódi indián énemet. Ma úgy döntöttem, hogy este átmegyek, megfőzök Billyéknek, mert igazán megérdemlik. Valahol persze meg látni kívántam Jacobot. Magam sem tudtam miért akarom ennyire látni. Arra fogtam, hogy aggódom érte, hiszen tegnap olyan rosszul érezte magát. Talán szüksége van egy barátra. Talán. És mi lenne ha én lennék az?

Ezt olyan szépen és meghitten elterveztem, hogy úgy éreztem semmilyen nemű hiba nem csúszhat a számításaimba. Na persze. Hiszékeny, naiv lelkű teremtés...

Suli után szétszéledt a társaság, mindenki hivatkozott valamire. Ahogy én is. Tanulásra, kicsit vásárolgatás, valami olyan, ami semmiképp sem gyanús. Jacob igazán jókedvű volt ma, és ennek örültem. Végre megint mosolyog, úgy tűnik valami alakul Bellával. Vagy talán csak újra beszélgetnek rendesen. Magam sem tudtam.

Olyan hét óra fele átmentem Billyékhez. Ő már azonnal egy lehervasztó hírrel fogadott engem.

- Jake sajnos nincs itthon, házon kívül tartózkodik, de én szívesen vacsoráznék - mosolygott rám. Így némiképp lecsüggedve főzni kezdtem. Billy Blackkel könnyű dolog társalogni. Igazán mindenről lehet vele, bár nem mai csirke, ahogy mondani szokás. Mégis olyan érzetet keltett bennem, mint egy nagybácsi. Nevettünk és igazán családias légkört teremtett számomra, egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve. A vacsorát csak Billy fogyasztotta el, én pedig épp indulni készültem, mikor Jacob beviharzott. Talán nem vett észre engem, vagy fel sem fogta, hogy ott vagyok.

- Apa képzeld a farkas... – hadarta, majd észrevett engem. -… éhségem ismét előjött - mosolygott rám. Én zavartan köszöntem neki és kioldalaztam a lakásból. Pontosan tudtam, hogy nem ezt akarta mondani. Valamit azokról a nagy farkasokról, mert biztos voltam benne, hogy ő is látta őket.