4.rész

4.rész.

Átfutottam a két házat, igazán nem volt nagy távolság. Az ajtóban picit kifulladva álltam és az erdőre lestem. Milyen hatalmas, ide is be kell néznem egyszer...,fantasztikus erdőillata van a helynek.

Kopogtattam kétszer, majd háromszor. Aztán pedig hangzavarra lettem figyelmes a garázs irányából. Óvatosan arrafelé mentem, hátha segíteni kell Billynek, vagy Jacobnak. Ahogy a garázs közelébe értem, azonnal hallható volt, hogy vita folyik, mégpedig Jacob vitázik valakivel.

- Nézd én szerelmes vagyok beléd! Nem tudok másként érezni irántad, nem tudom, hogyan tudnám neked jobban bebizonyítani, hogyha velem maradsz, akkor az életet választod! A napot, azt a napot, amit annyira sokat emlegettél már...engem választasz és én olyan őrülten tudnálak szeretni, hogy bármit megadhatnék neked. Minden nap arra kelhetnél, hogy valaki vár téged és vele éled le az életed. Igaz nincs pénzem, nincs annyi, mint neki, de...

- Jake te is tudod, hogy nem erről van szó!- hallottam az ismeretlen női hangtól. Megfordult a fejemben, hogy most azonnal elmegyek, de már igazán érdekelt a sztori.

- De éppen erről van szó. Sosem fogod magadnak bevallani ha többet is érzel...

Óvatosan megfordultam és hátrálni kezdtem. Az erdőből fura morgást hallottam és igazán megijedtem ettől. Valami volt ott, talán többen is voltak és érzékeltem, ahogy mozognak a fák mögött. Futnak...lihegnek...

Tágra nyílt a pupillám a félelemtől. Próbáltam az ajtóig botorkálni, de valószínűleg zajt csaphattam, mert a garázsból kiviharzott Jacob. Mikor meglátott engem, hamuszürke arccal igazán megijedt.

- Elina,jól vagy? Mit keresel te itt? Minden rendben? Az erdőben voltál?

Csak ráztam a fejem, majd megláttam a lányt, akivel vitázott. Gyönyörű volt, esetlenül bájos. Teljesen reálisan láttam magamat mellette és azt gondoltam hiába jöttem Floridából. Ez a lány tényleg olyan fajta, aki miatt szerelmes lesz az ember.

- Jake, jobb ha megyek - szólt a lány.

- De Bella...!

A lány beült az ütött-kopott furgonjába és én csak leültem a földre, a vizes fűbe. Jacob próbált élesztgetni.

- Na nem szabad annyira megijedned - próbált nevetni. - Itt aztán gyakoriak a vadállatok,nem úgy mint Floridában.

- Na az biztos. Ott annyi a különbség, hogy jogsit kaptak és kocsiban ülnek. - Erre hangosan felnevetett.

- Mit kerestél itt?

- Gondoltam viszonzom a tegnapi vacsorát és reggelit csinálok nektek mielőtt elmegyünk iskolába.

- Igazán kedves tőled. De apám már kora reggel elment, én pedig...szóval akadt egy kis gondom - próbálta ellensúlyozni az arcára kiterülő sötét felhőket egy ragyogó mosollyal. - Azt hiszem, lassan mennünk kellene, mert Seth-ék tűkön fognak ülni.

- Minden bizonnyal. Embry is.

- Meg Leah - mosolygott. - Mivel te már kész vagy, megvársz a nappaliban még én átöltözöm?

- Persze - vörösödtem el egy hangyányit.

A házba lépve illedelmesen leültem a kanapéra, ő pedig eltűnt a vele szemben nyíló szobában. Az üvegajtón keresztül láttam, ahogy leveszi az atlétáját és nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nézzem őt tovább. Igyis túlságosan belemártottam magam a magánéletébe, amit nem kellett volna. Miért kellett kihallgatnom a veszekedését azzal a Bella nevezetű lánnyal?

Az ajtón kopogtattak. Én szóltam Jake-nek de ő nem hallotta, szóval én nyitottam ajtót. Leah és a többiek döbbentek álltak az ajtó túloldalán.

- És te? Mit keresel itt? - a nyers hang Leah-től mindig szíven szúr, ahogy tegnap este, úgy ma is.

- Hát átjöttem...szóval...csak gondoltam...

- Na jó, nem érdekel! Jake?

- Igen?

- Jössz már?

Mire végre Jake elkészült már elmúlt háromnegyed. Sietős léptekkel hagytuk el a számomra ismerős terepet, és más kisebb utakon át, összeverődve pár diákkal az iskola felé haladtunk. Élénk csevejbe kezdtek, de én csak inkább hallgattam őket. Én inkább most csak megfigyelő voltam, szemrevételeztem, hogy éppenséggel hová is csöppentem. Mennyi indián lány és fiú!

A többiek előre rohanva húztak maguk után. A csengő halkan szárnyalt a téren, és a diákok befelé özönlöttek. Embryre néztem.

- Az igazgatóiba kellene elsőnek menned – mondta ekkor.

- Elkísérsz? – kérdeztem tőle, és ekkor Jacob ránk nézett.

- Menjetek. Majd én megmondom a tanárnak miért késel Embry.

A hangjában csipetnyi gúnyt véltem felfedezni, de az okát, nem értettem. Nem is figyeltem már rá igazából, inkább az elém tornyosuló igazgatói ajtóra meredtem. Embry bátorítóan megbökött, majd jelezte, hogy ő itt megvár. Az ajtón kopogtam majd be is léptem.

A férfi, akit ott láttam magam előtt maga a megtestesült nyugalom, hivatalosság és valamiféle erőteljesség példánya volt. Erőskezű, igazságos, vezető típus.

- Jónapot.

- Oh, hello. Új diák? - mosolygott rám.

- Igen - mosolyogtam vissza. - Elina...

- Ohh,hogy te vagy Elina? Ez aztán a nagy meglepetés! Üdv újra La Pushban.

- Köszönöm.

Adatlapokat vett elő és elém tolta.

- Értelemszerűen töltsd ki. Ha bármi kérdésed van felteheted.

Elolvastam, kitöltöttem. Mindenre pontosan próbáltam válaszolni. Mire végeztem ki is csengettek. Feszült lettem.

- Elnézést uram, hogy közbeszólok, de egy barátom, Embry Call rám vár. Miattam nem volt első órán és én nem szeretném, hogy emiatt...

- Nos, micsoda lovagias úriembert talált Elina. Ne aggódjon,ő majd elkíséri magát az első órájára,és amint látom az osztálytársak is.

- És Jacob Black? Vele is egy osztályba járok?

- Igen - mosolygott. - Azt hiszem, akkor még sincs olyan egyedül már.

- Már...már nem - vallottam be picit elpirulva.

Mosolyogva az ajtó felé mutatott, jelezve, hogy távozhatok. Én pedig örömmel teljesítettem a kívánságát. Embry a falnak dőlve várt.

- Na?
- Mehetünk, minden rendben.

És kettesben a sok diák között elkacskaringózva, néha összemosolyogva elérkeztünk a terem felé.

****

Feszült csönd volt az órán. Mellettem Embry ült, hátam mögött lányok, előttem lányok, a bal hátsó sorban Jacob Paullal. Néha hátra mertem sandítani rájuk, de legtöbbször a táblára meredtem és írtam, amit kellett. Szorgalmas akartam lenni ebben az évben, hogy ne érje még több sérülés az amúgy is vékonypengéjű egómat.

Éppen történelem órára csöppentem be, ami egyedi módon nem csak az amerikai történelemmel, hanem legfőképp a quileute történelemmel is foglalkozott. Bár inkább egyetemes indián történelemnek is nevezhetném, hiszen nem csak quileute-ok voltak itt, hanem makah és más törzsből valók is.

A tanárnő roppant elegáns volt, kissé hasonlított Leah-re, azonban sokkal kedvesebb, közlékenyebb volt, és megjegyzem sokkal jobban bírt ennyi fiúval. A fiúk itták a szavait nem igazán szóltak be órán, és jó kisfiúként viselkedtek. Meglepő.

Az órát jelző csengő beszárnyalt a terembe és azon kaptam magam, hogy mindenki veszett nagy pakolást mímel. Én csak a ceruzámat és a lapot fogtam meg.

- Egy pillanatra, Elina! - szólt a tanárnő.

Odamentem hozzá, de közben Embry-t láttam, hogy az ajtón túl vár engem.

- Tudom, hogy most költöztél vissza ide, szóval, ha bármiben kell segítség, nagyon szívesen segítek. Legyen az tanulás, vagy valami más - mosolygott rám. - Amúgy még nem volt alkalmam bemutatkozni Nina Ditts vagyok.

- Nagyon szépen köszönöm - mosolyogtam rá, és a kinyújtott kezét elfogadva kezet fogtunk. Jó volt érezni, hogy egyre többen vannak körülöttem, mintha egy fura kis játékot játszanék. Kaptam egy teljesen üres mezőt, egy házzal és most embereket telepítek magam köré. Benépesítem a világomat és úgy tűnik, egészen jól megy.
.
Embry után szaladtam ki a folyósóra. Ragyogó mosolyt villantott felém és egy pillanatra úgy éreztem, mintha valami napsugár sütött volna le rám.

- Na, gyere te elveszett lélek, irány a nagyszerű matek óra.

Megcsaptam óvatosan a vállát. Az izmai kőkeménynek sejlettek és még mindig nagyon forró volt a bőre. Rám nézett és azonnal tudta min gondolkozom.

- Nemsokára - bólintott nekem jelezve, hogy ezt nem itt kell megtárgyalni.

A tarkóm hirtelen csiklandozni kezdett. Hátrafordultam és Jacob alakját láttam távolodni.

****

Otthon ültem, nagyban olvasgattam a házi feladatokat és az új tankönyveket. Megvolt mindennek a varázsa és talán a leghihetőbb, ha azt mondom, hogy ez a fajta varázs csak akkor van meg, mikor megkapom a tankönyveket. Utána valahogy elillan.

Az emeleten ültem és csend honolt a házban. Elterveztem, hogy papírra vetem ezentúl az életemet. Van miről írnom, és megfogadtam, hogy minden egyes nap leírom, hogy mit érzek, hogyan érzem magam, kikkel ismerkedtem meg, megjegyzések mi egymás. Ami csak eszembe jut, talán majd egyszer valakinek segíthetek az én tapasztalataimmal is. Vagy kiadom könyvbe. Na jó,ez túlontúl mesésen hangzik.

Elméláztam. A gyertyát bámultam, ami minduntalan viaszkönnyeket csorgatott saját testére, majd amaz megdermedt, saját mivoltát meghagyva. Én is ilyen gyertya vagyok, az én könnyeim is nyomott hagynak rajtam. De talán valaki jön majd, és letörli ezeket...

Próbáltam vidámabb lenni, örülni a mai nap eseményeinek. A tanárnő kedvessége, a srácok figyelmessége. Embryben talán pedig megláttam valamit, amire pont szükségem van. És ott van Jacob a nagy nagy kérdőjel, akit már úgy érzem, sosem fogok teljesen megismerni. Az elején még olyan más volt, és úgy tűnik napról-napra változik. De lehet, hogy ennek az oka nem más, mint a szerelmi bánat. Aztán ott vannak a többiek is, Seth, az édesanyja, Paul, Quil, Billy Black...igazán sok ember lett hirtelen körülöttem, akik kedvességet nyújtanak a mindennapokban. Igazán hálás lehetek, hogy még csak pár napja vagyok itt, és mégis ilyen kedvesen fordulnak felém. Talán egyszer igazuk lesz, és tényleg jól fogom magam érezni itt. Már nem sok kell hozzá, hogy teljes legyen az összhatás.

Az iskola is jó, a rengeteg diák között nem tűnök fel, hogy teljesen új vagyok. Szeretem azt, hogy ismerős arcokat látok magam körül nem csak vadidegen indián arcokat, és ez mondhatom hangosan is, de baromira megnyugtató.

Az ablakhoz léptem. A tenger sötéten hullámzott nem messze tőlem. A gyertyát a kezembe vettem, hogy megvilágítsam magam előtt a teret, hogy többet láthassak ebből a csodálatos látványból. Kitártam az ablakot és csak néztem a horizonton igyekvő holdat, a tengert és a sziklákkal szegélyezett partot.

Arra lettem figyelmes, hogy a parton valaki halad. Illetve már többen voltak és nagyon ismerősnek sejlettek. Elfújtam a gyertyát és tanakodni kezdtem. Menjek le én is a partra ilyen késői órában?