Back to Basics 19. ( Butterflies)

19.rész
"Butterflies"

Eltelt pár hónap.A nyár közeledett,és minden nap egyre többet volt fent a Nap.Az én személyes napom pedig velem volt.Minden pillanatban,mikor szükségem volt rá.
Éjszakákat ültünk kint a holdfényben,vagy épp a sötétben.Azóta nem voltunk együtt úgy,és nem is vágytam erre.Üresnek éreztem magam,mert nem láttam Alice-t.
Amióta elment,eltűnt minden fény,csak a sötétben tapogatózom.Csak Jake van velem.Csak az ő fénye nem elég nekem.
Az új élet még nyers,szokatlan.Még olyan,mintha egy új világba csöppentem volna ahol én vagyok a számkivetett és meg kell tanulnom így élni. Nekem,az elkényeztetett,szabadságfüggő Nessie Cullennek.Bocsánat,Nessie Blacknek.
Éjjelente alig alszom.Kísért a családom képe és kísért a fantom fájdalom,hogy nem keresnek.Senki sem.Senki...senkinek sem vagyok már olyan fontos.
Carlisle és Esme.vagy épp Rosalie és Emmett.Jasper vagy Alice...Edward vagy Bella.Senkinek.
Alice mikor itt volt,órákat beszélgettem vele, és mindig folyt a könnyem.Lehunyom a szemem és újrajátszom azt az élményt...

Alice rámnézett aztán lassan Jacobra.
-Minden rendben van?
-Ugyan Alice,ezt te sem kérdezheted komolyan.-a hangom elfúlt.-Nincs rendben semmi sem...
Alice bólintott.
-Bocsáss meg,ostoba kérdés volt.Jake?
Mire oldalra néztem már csak egy ügető farkast láttam.Magunkra hagyott.Halk sóhaj futott ki belőlem.
Alice leültetett az indiánmintás ágyra.Szemtől szembe.Aranybarna szemeire a szívem fájdalmas lüktetésbe kezdett.
-Hiányoznak.-nyöszörögtem.-De annyira fáj,hogy senki sem keres...hát senkinek sem vagyok fontos?
-Nézd.-kezdett bele óvatosan.-Apád...szenved.Szenved a saját hibájától,mert azt hitte tiltással megoldható minden.Nem akart téged elveszíteni,és mégis megtörtént.
-Anya?
-Anyád...nincs magánál.Nem okolja Apádat,bár ez várható volt.Egyszerűen csak várja,hogy visszagyere, és legfőképpen Jacobot utálja,amiért elvett tőle.
-Nem vehetett el,nem voltam az övé.-nevettem fel keserűen.-Nem egy tárgy vagyok...
-Igazad van,de nézd Bella szemszögét is.Neki is rettentő nehéz.
-Kértem,hogy hagyj menjek el,hogy visszatérhessek.Nem engedte meg,elmentem.Nem térek vissza.De legyünk túl ezen.Esme? Carlisle?
-Rettentően hiányzol nekik.Esme folyamatosan beszél Edwarddal,hogy keressen meg téged,hogy hozzon vissza,Carlisle pedig életében elöször csalódott Edwardban.Ők nem is beszélnek és természetesen neki is hiányzol.
-Rosalie?Emmett? Jas?
-Rosalie...még jobban utálja Jacobot,és nehezen látja be,hogy nem Jake a hibás.Emmett ő talán a pártatlan.Jasper...Jaspernek is rettenetesen hiányzol és rengeteget beszélgetünk rólad.Mindenki beszél rólad,mindenki kíváncsi mi lehet veled.
-De te nem mondtad meg,hogy tudod hol vagyok.
-Nem.-bólintott.-Nem akarlak elárulni.Megígértem neked,Jacobnak és a falkájának.Még Jaspernek sem mondtam el.
-Apa nem is sejti?
-Nem.Nem gondolok erre,hogy hol lehetsz.
Szorosan megöleltem.
-Annyira sok mindent köszönhetek neked.-suttogtam neki halkan és a könnyeim folytak.-Annyira hiányzol és olyan jó lenne...
-Gyere vissza.-kérlelt halkan.-Gyere vissza.
-Nem Alice,tudod,hogy nem akarok visszamenni a börtönömbe.
-Minden rendben lesz,én ígérem neked,csak gyere el...
Alice szeme kérlelő volt.Nem akartam,hogy fájjon.
-Nézd Alice.Már nem vagyok Cullen,eldobtam magamtól ezt a nevet.Nem miattatok,ne értsd félre.Apám miatt dobtam el.Én már Black vagyok.
Megdermedt.
-Ez...fájt.Mert bármit is tett Ed,ezt nem így kellett volna.-hangja suttogott,fájdalom volt benne.
-Titeket még ugyanúgy szeretlek,és talán egy napon,újra...
-Nessie,gyere vissza,kérlek.Gyere velem,jöhet Jacob is,garantálom nem lesz baja.
-Nem.-intettem a fejemmel.-Most még nem.
Lehorgasztotta Alice a fejét.Lassan felállt.
-Azt mondtam vadászatra megyek,nem maradhatok túl sokáig.Látni foglak,és bármi van,ígérem itt leszek veled,ha kellek.
-Üzend meg nekik,hogy szeretem őket.De titokban,nem akarom,hogy apám idejöjjön,nem akarom látni,ahogy anyámat sem.Az árulásuk rám nézve...nem volt túl kedvező.-nevettem gúnyosan.
-Remélem egy napon megbocsátasz nekik.-mondta keményen.
-Tudod Alice,nem élek addig.-nevettem komoran.
-Ugyan Ness,halhatatlan vagy.
-Most sajnálom ezt igazán,elhiheted.

Utolsó pillantást vetett rám,és szorosan megöleltem.Megpuszilta a homlokomat.A láncomat kereste a szemével.
-Tudom,hogy elhajítottad.Megtaláltam.-húzta ki a zsebéből.-Átadom majd.
-Úgy,hogy ne tudják meg,hol vagyok.Ez a legfontosabb.
Bólintott és már csak az illata maradt ott.Egy fekete szempár nézett végig engem,és mikor lezuhantam az ágyra mellém ült.Nem szólt semmit Jake,csak megfogta a kezem.Velem volt,és ez többet jelentett.

*Jacob szemszögéből.*

A hónapok peregtek.Alice mikor utoljára volt itt,azt hittem valahogy elfog múlni az egész,valamivel sokkal jobb lesz.De nem.Minden éjjel fent volt,alig tudott elaludni.
Én boldog voltam,hogy mellette lehetek,de szomorú is,hogy pont így kell őt látnom.Alig evett,és kihalt belőle minden igazából.Üres volt.Üresebb,mint bármikor máskor.
Nem tudtam mit tegyek, és a tehetetlenség sokszor dühbe változott át.Annyira akartam neki segíteni és sokszor nem tudtam hogyan.Vigyem talán vissza?
Nem.Az semmiképp se lenne célra vezető.
A napsugarak lassan cirógatták végig az arcát és én csak néztem a merev arcot,a kőszemeket,mely a távolba mered.A haja vöröses hullámosan terült végig a hátán,a lábait felhúzta és csak meredt maga elé.
-Újabb reggel.-suttogtam a fülébe.-Gyere,menjünk valamerre.
Nem ellenkezett,sosem mondott nekem nemet.
Kéz a kézben széjjelnéztünk az erdőben.A környező tavakat szemléltük,vagy a hegyek hósipkás csúcsait csodáltuk.A környezet tökéletes volt.Ültünk a fűben,mikor Nessie mellé odaszállt egy lepke.
Nézte,nézte aztán óvatosan megfogta,a lepke csodák csodájára nem szállt el.Nessie szeme felragyogott.
-Nézd Jake.-suttogta.-Nézd,nem repült el.
A kezét összezárta.
-Így elveszem a szabadságát.-suttogta magának.-Elveszem a szabadságát,bezárom,fogoly lesz,nem tud élni...meghalhat.
Meg se mertem mukkanni.
-Ha meghal,lehet keresni fogják a pillangótársai,és valaki meg fogja siratni,és hiányozni fog másoknak...ugye én nem vehetem el mások szabadságát...
Kinyitotta a kezét és nézte ahogy a kék lepke magasan száll messzebb és fentebb,egészen addig amig elnem tűnt a látótérből.Nevetett.Kacagott.Igazán és szívből.
-Jake.-sóhajtott boldogan.-Jake Jake Jake.-ismételgette a nevemet és körültáncolt engem.
Nem értettem ezt a hirtelen fordulást nála.
-Szabad vagyok.-mosolyodott el.-Végre rájöttem mindenre,én szabad vagyok,nem tartanak már vissza az emlékek....semmim sincs,megértettem az új életet.Megértettem és szeretni fogom,élvezni tiszta szívből,nevess kérlek nevess...

Megváltozott minden.Abban a pillanatban.Ki gondolta volna,hogy egy pillangó,egy apró lény, ennyi mindenre képes?
****

Épp akkor nyitottam ki a szememet,mikor ő kimászott mellőlem az ágyból.Óvatosan a tűzhelyhez ment és a hűtőbe nézett.Nem volt túl sok minden,majd nem sokára be kell mennem a közeli városkába bevásárolni...de akadt némi tojás.Láttam ahogy felüti őket,ahogy a serpenyőbe önti,és éreztem ahogy a tojás sülő illatát.A hasam azonnal kordult egyet.
Hátranézett.
-Nem illik leskelődni.-kuncogott és tüntetően visszafordult a tojásokhoz.A vörös haja már a derekát verdeste, és a reggeli fény megcsillant rajta.Most láttam a legszebbnek.Mindössze egy selyem hálóing volt rajta,ami meg kell hogy mondjam nem túl sokat takart a tökéletes testéből.Mindössze combközépig takart. Vagy inkább sokat sejtetett.
A háta mögé lopóztam és megöleltem őt.Kezemet végigfuttattam a karján és mélyen magamba szívtam az illatát.Elnevette magát.
-Te aztán értesz hozzá,hogy nem figyeljek oda...
Megpördítettem és a kezei máris a mellkasomon feküdtek.Olyan izgatott lettem,hogy visszakaptam a régi Nessie-t.Az élet jól állt neki.A szemei ragyogtak.Egyszerűen jó volt ránézni.
-Jajj édes Nessie-m.-suttogtam a fülébe.
-Jake.-vigyorodott el.-Nagyon vad vagy.Ez felháborító!
-Igen?-mormoltam.-Szerintem az,hogy te így nézel ki...

Legközelebb már csak akkor néztem a szemébe,mikor alattam feküdt az ágyon.A tojások sülve az asztalon,és nem tudtam az evésre gondolni.És igen,a pillangók.A pillangók szárnyaltak a gyomromban,az ereimben,és ez az érzés....felülmúlhatatlan volt.