Back to Basics 18.

18.rész.

*Jacob szemszögéből*

Az ágyon ültünk,és ő velem szembe volt.Erős vágyat éreztem,hogy magamhoz rántsam,és szeressem őt.Azonban még mindig úgy élt a fejemben,mint egy ártatlan kislány és szinte szégyelltem a testem vágyait. Szerettem volna a karjaimba tartani,érezni illatának bódító aromáját,a csókjától akartam zihálni,azt akartam,hogy felfedezhessen ezt a törékeny és gyönyörűséges testet,de nem mertem.Azt gondoltam,ezek az én fantáziám mérhetetlen ostoba dolgai.Elvégre ő egy úrilány,egy porcelántestű hercegnő,és én hogy jövök ehhez,hogy ilyeneket gondoljak róla?
Csak néztem őt,és belefeledkeztem a szépségébe.A régebbi emlékeim túl fakóak voltak róla,talán azért,mert elvitték tőlem és próbáltam haraggal,gyűlölettel gondolni rá.Mekkora ostobaság volt a részemről,te jó ég.
A szemei mosolyogtak.Engem nézett ő is,és szerettem volna tudni,vajon mire gondol.A kezére néztem, és ő mosolyogva nyújtotta felém.A vízió amit ezek után láttam,több volt,mint amit én kibírtam.

Vörös lepedő,gyertyák,égető érzés, elképzeli ahogy megcsókol.Elképzeli ahogy meleg testem égeti az ő hideg kezeit.Elképzeli ahogy lehunyja a szemét,és én csókolgatni kezdem őt.Egyik pillanatról a másikra meztelenül fetrengünk az ágyban,és érzem a szenvedélyét.Muszáj kinyitnom a szemem...

Ránéztem.Úgy ziháltam,mint aki mérföldeket futott.Arcán halvány pír,de szemében hihetetlen mennyiségű láng.
-Tudod Nessie...
-Ne beszélj.-tette az ujját a számra.Elmosolyodott,úgy tűnik,mégsem olyan kicsi,mint ahogy én gondolom.
Pillanatok alatt a szája az én számra tapadt,és hevesen táncoltak a nyelveink.Ez a fajta tánc,csak még jobban provokált.A kezem szép lassan,mi több,óvatosan végigsimított a testén.A törölköző az érintésemtől lehullt a padlóra és én éreztem a porcelánbaba minden egyes bőrfelületet.
-Nessie,én nem akarom,hogy neked fájjon,várj,ez neked túl gyors...
-Jake.-nézett a szemembe.-Ha gyors lenne, és fájna,azt gondolod,még itt lennék?
Az amit mondott olyan volt,mintha kapukat nyitott volna ki nekem.Hevesebben csókoltam meg,magamhoz szorítottam testét és befedtem egy vékony takaróval kettőnket.
A takaró alatt ő is megszabadított engem attól a csekély ruhától ami még rajtam volt.Lásd a pólóm és a farmernadrág.A keze végigszántott a testemen és olyan volt,mintha még erősebb tűz gyúlna bennem,mint a 42 fokos hőmérsékletem.Szinte izzott körülöttem minden,robbanásra készen.
Minden olyan gyorsan történt.Alig érzékeltem,hogy mi történik körülöttem,csak Nessie-re koncentráltam.Éreztem ahogy testünk lassan eggyé válik,láttam a szemeiben a vágyat, méghozzá a sürgető vágyat.Éreztem,ahogy egyre többet és többet akar: a hátamon karmolt végig,és éreztem ahogy kibuggyannak a vércseppek,de egyáltalán nem érdekelt...
Mozogni kezdett rajtam,és a világ csak egyetlen pontra szűkült. Rá.
****

Oldalra néztem.Már jócskán elmúlt éjfél,és mi lihegve feküdtünk egymás mellett.A kezemet fogta és én az övét.
-Köszönöm.-suttogtam halkan.
Láttam,hogy egy könnycsepp csorog végig az arcán.Csak a plafont bámulta.Valljuk be őszintén, szex után nem erre vágyik egy férfi,hogy a nő sír.Egyrészt megijeszt,kettő pedig a férfi büszkeségemet sérti.Hiába ő Nessie.
Rám nézett.A szemében minden olyan elveszettnek tűnt.Óvatosan végigsimítottam az arcán és magamhoz húztam.Nedves könnyei a mellkasomra csöppentek.
-Olyan jó,hogy te vagy nekem.-suttogta halkan.
Még jobban magamhoz húztam.Szükségem van rá.

*Nessie szemszögéből*

Lefeküdtem vele,ez az egyetlen dolog villódzott előttem mindvégig.Övé lettem testileg,viszont éreztem,hogy a lelkem is kettészakadt.Nem voltam még kész erre, még nem kellett volna,de a vágy...a vágy hajtott engem.És bármennyire is szeretem Jacobot,még nem tudtam megtagadni a családomat.Előttem volt mindvégig apám rosszalló tekintete, a csalódottságát szinte éreztem...Bűnbe estem,olyan bűnbe,ami már nem mosható le rólam.
Védekeztünk.Jacob gondoskodott erről.De úgy éreztem,hogy belül már teljesen tisztátlan lettem.A védekezés erre nem tért ki.
A sós könnyek egyre jobban gurultak az arcomon.Hogyan is fogalmazhatnám meg amit érzek,mikor annyira zavaros minden,és olyan gyorsan forog ez az élet nevezetű film? Miért nem áll meg egy kicsit? Miért nem nyomhatok Stop gombot,csak addig...
vagy egy szimpla Pause is megtenné már.
A fejemet elfordítottam.Jacob mellettem aludt.Kint fényárban úszott a világ.Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból és kinéztem az ablakon.A lepedőt magam köré csavartam,mert módfelett zavarba jöttem.A napfény halványan csillant meg a bőrömön.Kezdem elveszíteni a vámpír mivoltom?
Már az sem érdekelne, ha szimplán normális lehetnék.De sosem lehetek az,ahogy Ramen mondta.Sosem,az én életem nem erről szól,hogy egy átlagos, szürke tinédzser lány lehetek.
Biztos vagyok abban,hogy több van bennem,csak...nem találom az utat magamhoz.Mintha a hidat felégették volna.Új hidat kell építenem.
Ramen.A képek a fejemben egyre jobban peregtek,és belevágtam az üvegbe.Az ablak kitört és a zajra Jacob is felugrott.A kezemre meredtem amiből dőlt a vér.
Csak néztem a vért.Nem éreztem a fájdalmat,és valójában úgy éreztem,hogy ez a fájdalom semmi ahhoz képest,amiket akkor éreztem.
Nem akartam de folyamatosan peregtek a fejemben a képek,folyamatosan újrajátszotta a fejem Ramen halálát,azt ahogy elmentem a szüleimtől,az utolsó estémet...mindent és csak zokogva ültem a padlón és hagytam,hogy Jacob bekötözze a kezemet.Rémült volt.Őt is sikerült halálra rémisztenem ezzel a viselkedéssel.
Sokkal nehezebb élni,mint feküdni hat láb mélyen.
Ahogy egyszer Rosalie néni fogalmazott, ha a mi életünknek happy endje lehetne,akkor mind a földben pihennénk,sírkővel a fejünk fölött.És most értettem meg igazán,mennyire igaza van.Látni ahogy mások meghalnak körülötted,és te örökké élsz.És valójában nem tehetsz ez iránt semmit.
A vér lassan alvadt.Jacob szeme engem pásztázott és annyi mindent elakartam neki mondani.Annyi mindent,és mégsem jött ki hang a torkomon.A sötétbarna szemek pásztáztak engem, és nem láttak belém.Csak összekucorodtam a sarokban és ő nézett engem.Azt hiszem, bolondnak hisz.

*Jacob szemszögéből*

A törött üveg hangja felkeltett.Mintha mellettem robbant volna és mikor a hang irányába néztem,megdermedtem.A vér elborította az üveget.Nessie vére.
Kipattantam az ágyból,elszakítottam a lepedőt és azonnal rászorítottam a kezére.Zokogott,és nem volt magánál.A szeme a távolba meredt,szinte üvegesre fagytak azok a gyönyörű barnás szemek.Hiába fogtam a kezét,nem jött létre a kapcsolat,pedig annyira szerettem volna segíteni.
Igaza volt Alice-nek. Mostanra megértettem mire értette,hogy nehéz lesz.Nessie-vel lesz nehéz.Ő már egy teljesen új Nessie.
-Gyere.-fogtam meg óvatosan a másik kezét és felállítottam.A lepedőcsíkot szorosan a kezére tekertem,és ő maga is szorította a lepedőt ami a testét takarta.Olyan volt most mint egy gyerek.Egy ártatlan,kétségbeesett gyerek.Meg kell vigasztalnom.Végig ez dübögött a fejemben.
Nem volt nagy fürdőszoba ebben a házban,mindössze 30négyzetméter lehetett és egy fa dézsa volt középen.Volt egy kis fából készült szekrény,tele illatos törölközőkkel,szappannal,fogkrémmel.
Leültettem a dézsa szélére.
-Nézd Nessie.-fogtam meg az arcát óvatosan és a szemébe néztem.-Nekem sem könnyű.Nagyon nehéz,és tudom,hogy neked is,de ...kérlek,próbáljuk meg,hiszen tegnap este olyan...
Kitépte a kezét a kezemből.A szeme villámokat szórt.Nem értettem a viselkedését.Az egyik pillanatban még...
-Nessie!-szorítottam meg a csuklóját.Felszisszent.-Nessie figyelj már rám az istenit!
Ez használt.Rám függesztette makacsul a tekintetét.
-Szeretlek,mindent megteszek érted,hisz...ezt próbálom neked elmagyarázni.Imádlak,te vagy a mindenem,megoldjuk a problémákat,ígérem.
Csóválta a fejét.Halkan felelt.
-Megoldjuk...persze.Jacob,én is szeretlek,de ez valami más.Megváltozott minden körülmény.Nem bírok sehol sem lenni,sehol sem.
-Elakarsz menni?-kérdeztem tőle kétségbeesetten.-Én nem akarom,hogy elhagyj engem!-kiáltottam rá.-Nessie nem hiszem el,nem teheted ezt.
-Ohh Jake,sok mindent megtehetek.-állt fel.-Ha engem eltudtak hagyni,meg bezártak,ohh én miért nem tehetek meg bármit?
-Nessie.-hangom suttogásba váltott át.A szívem majd kiugrott a gondolatra,hogy elveszíthetem.Hiszen csak most...most kaptam őt újra vissza.Nem akarom megint és újra távol tudni.-Kérlek ne menj el.Maradj itt,minden rendben lesz.
Nessie megtörten rogyott le a dézsa szélére.
-Olyan,mintha meghaltam volna.-suttogta.-Csak...mégis élek.A halál után nem fáj semmi,itt meg minden fáj, és mégis üres vagyok.
-Nem leszel üres.
Megölelt engem és nagy kő esett le a szívemről.

*Nessie szemszögéből*

Ahogy megölelt,éreztem,hogy tényleg ő az egyetlen aki szeret engem.Aki mindig velem fog maradni bármi is történik.Nekem pedig hálásnak kellene lennem ezért,és úgy szeretni őt,ahogy szerettem mielőtt...
Megráztam a fejem.Nem szabad erre gondolnom.Nem szabad,már más van,nincs itt senki aki bármit is tilthatna.
Az orromba hirtelen ismerős illat férkőzött.Eleinte azt hittem azért,mert rájuk gondoltam.Aztán Jacob is a levegőbe szimatolt.
-Van itt valaki.-suttogtam halkan,félelemtől remegve.
-Tudom.-szólt vissza halkan Jacob.-Öltözz fel gyorsan.
Szó nélkül berohantam a szobába és magamra kaptam a ruháimat.Aztán óvatosan kinyitotta az ajtót.Körülnézett én pedig csak a helyemen maradtam.Aztán végül elmosolyodott.
-Alice.
Az emlékek megint az elmémbe tolultak.A hangja, a kedvessége,az ölelése.
Az én tündérszerű "keresztanyám" mosolyogva állt az ajtó előtt. Ránéztem és a szememet elfutotta a könny.
-Alice...-suttogva ejtettem ki a nevét.
Az ölelésébe rohantam és zokogtam.Zokogtam mert fájt,mert jólesett,mert örültem,mert láttam valakit végre...Alice csitítgatóan simogatta a fejemet.
-Most már minden rendben lesz.-suttogta nekem halkan és azt hiszem az új életemben először hittem neki.