Back to Basics 14.

14.rész.

*Nessie szemszögéből*

A hang ami azt mondta, elfogok ismét menni, azt hittem először, hogy valami rossz rémálom.De a hang ismét elmondta ismételte és végül a fejemben sikoltozott.
-Nem megyek el.-ráztam a fejem.Felpattantam a kanapéról.-Nem megyek innen sehová sem.Nem nem és nem.-nyomatékot adva a szavaimnak dobbantottam egyet.
-Pedig nagyon hasznodra válna.-tette hozzá apám.
-Ti ezt már réges régen kiterveltétek.Meg sem kérdeztétek hogy akarom-e.
-Igazad van.Nem kérdeztük meg, mert tudtuk,hogy úgyis maradnál.De azt hiszem már ez visszavonhatatlan.Felvettek oda.
-Apa ezt nem csinálhatod!-a torkomból sziszegve törtek elő a szavak.
Alice tágra nyílt szemmel meredt rám.Rosalie szemében is furcsaság tükrözödött.
-A szemed...-suttogta Alice.Lopva a tükörbe néztem.Az eddigi barna szemem most vörösen izzott.
-Nem fogok elmenni oda.-tettem hozzá.Mindvégig apám szemébe fúrtam a tekintetem.-Nem megyek el.
-De kicsim...-kezdte anya is a monológot de ránéztem és elhallgatott.Talán túl nagy erő van bennem,amiről még ők sem sejtettek semmit.Elvégre nem vagyok teljesen vámpír,de ember sem.Mint valami rossz démon.
-A döntésem végleges.-tette hozzám Apám.-Hisztérikázhatsz.Sírhatsz.Bármit megtehetsz,de oda fogsz járni.Egyszer biztosan megköszönöd ezt nekem.
-Miért teszed ezt?Miért érzed attól a gondolattól jobban magad,hogy a lányodat börtönbe zárod?Miért gondolod azt,hogy elfojthatod azt amit érzek?Nem félsz attól hogy lázadok?-a kérdések mind suttogva hagyták el a számat de mindenki pontosan értette.
-Nessie.-érintette meg a vállamat Jasper.-Nyugodj meg.
-Nem Jas, nem tudok.Nem megy.
Apám megérintette a vállamat és undorodva ráztam le magamról.
-Rendben, elmegyek.De többet nem láttok.-tettem hozzá drámaian.
Felrohantam az emeletre, összepakoltam a cuccomat.Kész terv volt a fejemben.

*Jacob szemszögéből*

Seth lélek rohanva jött oda hozzám.
-Nessie Nessie....
-Mi van vele?-a hangom szinte megremegett.
-El fog ismét menni! Most hívott fel, hogy egy kollégiumba küldik, valahol az óceán kellős közepén, valami kolostor vámpíroknak.Edward akarja ezt.
-A francba.-dühösen fújtam egyet.-Most hol van?
-Már a hajón.Edward időt sem hagyott neki.
-Az istenit annak a vámpírnak!-a hangom dühösen csengett.-A franc ki van vele, meg a hülye ötleteivel.Hogy lehet valaki ennyire kicsinyes, és önző, hogy azt gondolja nem fogok utána menni a lányának? Mire való ez?
-Először Bella...most Nessie...-tette hozzá a közeledő Embry.-Ember, ez a pasi egy őrült.
-Az.
****
A hirdető táblát böngésztem,hogy mikorra van kimenőnk.Egy hónap múlva.
Egy hónap.A gondolat teljesen lesújtott.Egy hónapig fog ott szenvedni és nekem vizsgáim is lesznek és valamit ki kell találnom,hogy ne maradjon ott.
Az asztalnál ültem és kulcsszavakat véstem le a papírra ami reméltem megoldásra vezet engem.Valamit ki kell tervelni, mert nem hagyom elveszni az én kincsemet.Majd meglátja Edward...meglátja,hogy nem hagyom annyiban.És ha kell,akkor harc lesz.
-A vizsgák nemsokára itt vannak.-mondta Embry miközben olvasott az ágyán.-Azt hiszem jó lenne belehúzni.
-Ki a francot érdekelnek most azok a vizsgák,mikor Nessie bajban van?-kérdezte dühösen Seth.-Jajj Embry, nem ezen fog múlni az életed.
-Persze, ezt mond az apámnak is.-morogta.
Seth elhúzta a száját.Micsoda hülyeség és mennyire igaza van.Ez csak egy vizsga.
Mindenesetre én is magam elé húztam a könyvet.Bár abban semmilyen képlet nem volt arra, hogyan kell vámpírokat menteni,vámpíroktól.

*Nessie szemszögéből*

A hajón nem voltam teljesen jól.A könnyektől alig láttam és Alice félig átölelt engem.Néztük a tengert,és messze magasló szigetegyüttest.
Csak három ember jött velem.Alice,Jasper és Apám.A többiek otthon elbúcsúztak tőlem,csak milyen kár,hogy Carlisle papa erről mit sem tud...Esméről nem is beszélve.Az ő egyetlen unokájukat most toloncolják be egy bombabiztos börtönbe.Jó persze, nevelde, zárda, nevezzük aminek csak lehet,de akkor is.Még szerencse,hogy kerítés nincs...
A hajót nem tudom kitől vagy honnan kötötték el,de apám módfelett elégedettnek tűnt az eredménnyel.A csomagokra pillantottam ami mellettem feküdt.
-Még valami Nessie.-nézett rám mosolyogva apám.Neki töretlen volt a jókedve.-A mobiltelefonodra úgy sem lesz szükséged.
Odanyújtottam neki,de előtte szétmorzsoltam a kezemmel.Meglepődött.
-Szükséged van a változásra kicsim.-suttogta.-Én csak a legjobbat akarom neked,és néha...néha nem tudom mi lelt téged.Mindannyian szeretünk remélem tudod.
-Hisz ezt bizonyítja,hogy ide hoztál.
Apám megcsóválta a fejét.
-Sajnálom ha ezt érzed.Nem ezt akartam...
-Edward.-nézett rá Alice.-Hagyd most.Hagy dolgozza fel.
Hálás voltam Alicenek.A távolba meredtem.A sziget egyre jobban közeledett.A senki földje, ahol...csak vámpírok.Ahol egyedül leszek,tökéletesen egyedül.
****

A szigetre lépve, azt mondhatnám,micsoda egy nyaralóhely.Annak tűnt, a földi paradicsom kicsiny része.Csak az a kolostor a semmi közepén, pont olyan volt mint Volturi.Vészjósló, és kegyetlen.
Az épületkolosszus hideg volt belülről.Szinte jéggé dermedtek az ujjaim, és a kripta jutott eszembe róla.Vagy a régi lovagi várak. Hiába volt hozzá kert, hiába volt körülötte napsütötte homokos tengerpart, madarak és pálmafák,tudtam,hogy ez nem egy jóféle nyaralás lesz.Nem bizony.
Egy rendkívül idős vámpír jött oda hozzánk.Nő volt, és legalább 600 éves is lehetett.Az ereje, melyet éreztem, szinte megszédített.Szigorú arca, egy pillanatra sem enyhült.A szeme vérvörösen izzott.
-Üdvözlöm Önöket a Szent Öröklét Csarnokában és Neveldéjében.Minden bizonnyal ön Renesmee Carlie Cullen,a híres Cullen famíliából.
-Igen asszonyom.-feleltem illedelmesen.Tisztában voltam,hogy itt örök érvény az engedelmesség.
-Nagyszerű.-mosolyodott el,de csak a szájával.A szeme jég maradt.-A nevem Drezda.Én vagyok eme szent intézmény fő alkotója,én vagyok a maga neveltetője.Ezentúl Drezda főnővérnek kell hívnia.
Alicere pillantottam.Az ő szeme is hideg volt.Láttam, hogy süt belőle a megvetés a nevelőnő iránt, és Edwardra is dühös volt.Én is az voltam.
Apám még elbeszélgetett a nővérrel.Én pedig könnyes arccal néztem a falakat, a masszív köveket,amik a börtönömet fogják jelenteni.Ez a nevelde, olyan mintha kalitkába zárnának.Új élet kezdődik számomra, és Jake nincs velem.
Erre a gondolatra hangosan elsírtam magam.Hisz nem ezt akartam új élet címszó alatt.Vele akartam maradni,őt akartam szeretni, és most itt vagyok, távol tőle, egyedül magányosan...és teljesen kiszolgáltatva mások akaratának.
Apám búcsúzóul megölelt.
-Szeretlek Nessie.Az én vérem vagy,és ígérem,hogy minden rendbe fog jönni.Csak kérlek, bírd ki ezt a pár hónapot itt.Utána új életet kezdhetünk bárhol.Csak kérlek...maradj itt.
Bólintottam.Hittem vagyis reméltem, hogy van valami amitől megakar óvni.Talán csak félreértettem őt,talán nem is így van az egész,ahogy beadja.
Próbáltam elringatni magam abba a hitbe,hogy valami titok lappang.Valami van,hisz az apám szeret engem,nem tenne ilyet.Megvédene...de mitől?
A gyermeki énem megölelte apámat, a mostani pedig könnyekkel a szemében nézett rá,remélve, hogy ez egy rémálom,és felébred.De hogyan ébredhetnék fel, mikor én magam vagyok az éj egyik rémálma?
****

A szobám nem volt túl nagy,de a nevelőnőtől megtudtam,hogy több fiatal vámpír van itt. Lányok-fiúk vegyesen,és legalább 8-10 nevelő. Olyan mint egy elit iskola, csak szigorúbb.Vannak szabad foglalkozások és kötelezőek.Zongoraórák,könyvtári órák, szépirodalom,filozófia, minden amire szüksége lehet egy vámpírnak.Nem mintha mi nem tudnánk sok mindent,de ...lényegtelen.
Nincs luxus.Nincs fényűzés. Vannak szabad órák amikor a szigeten lehetünk, és barangolhatunk a sziget forrásához, vagy a "parkban" üldögélhetünk.Szóval minden megvan a tökéletes élethez.A tökéleteshez.A társaság, a tanulmányok és a halmozott élvezet lásd természet.A tenger...a tenger ami annyira hasonlított az én La Pushi tengeremhez.
A szobámba mentem és néztem az ablakon túlra.A szem ameddig ellátott csakis tenger volt.Semmi szárazföld.Kopogtattak.
-Tessék.-szóltam.
Egy velem egykorú lány jött be. Nie volt a neve.
-Szia,én leszek a szobatársad.Nie a nevem.-mutatott a hímzett pulóverére.Amolyan tipikus Rosalie féle szépség volt.-Te vagy ugye Renesmee?
-Igen.-bólintottam.
-Már nagyon vártunk téged.-mosolygott.-Nem mindennap találkozunk fél emberrel aki vámpír is.-mosolyodott el.-Létünk csodálatos különlegessége vagy.
-Köszönöm,én nem tartom magam annak.-feleltem kissé élesen.-Nem vagyok sem jobb,sem rosszabb.
-Nem akartalak megsérteni.-mosolyodott el és a kezét nyújtotta felém.-Ideje enned.
-De hát...itt csak vámpírok vannak.-néztem rá furán.
-Ohh,egy Cullen lány sok mindent megkaphat itt.Itt a neved ér valamit.-kacsintott.-Én a helyedben kihasználnám.
Elmosolyodtam.
Az étkezőbe kísért,ahol gyertyák és némi természetes világítás volt.Mint egy horrorfilmbeli étkező.Hatalmas vörös borítású ébenfa székekkel. Sorban ültek a diákok és elvétve akadt köztük aranyszemű.Mind vérvörös volt, de elég kedvesnek tűntek.Ugyanolyan egyenruhát viseltek és rám vártak.
-Ez itt a Cullen lány.-mutatott be Nie.
-Szia.-köszöntek kórusba.-Már vártunk téged.
Leültem közéjük,és fura érzés kerített hatalmába.Mintha megérkeztem volna valahová hosszú út után...

*Jacob szemszögéből*

Kint ültem a parkban.Azon törtem a fejem, hogy miért nem veszi fel a telefont.Nem ad vonalat sem.Elment,és már megint itt ülök tehetetlenül.Megint,újra.
Vissza a kezdetekhez, vissza a tehetetlenséghez.
Fogtam a fejemet és arra gondoltam,hogyan fogom megtenni a lehetetlent.Ekkor talán már az őrültség első jeleként egy hang szólalt meg a fejemben.
-Nem hagyhatod,hogy ottmaradjon!
Körülnéztem.Sehol senki sem volt, tehát kezdek máris megőrülni.A hang újra szólt hozzám.
-Te balfácán,gyere a sziklákhoz.
A hang...hát persze,ez Alice! Körülnéztem.Senki sem volt a parkban és a kollégium ablakai sem világítottak mind. Futásnak eredtem és a szikláknál már ott várt Alice.
A szeme vészesen nagy volt.Biztosra veszem, hogy ha tudott volna már régen sírna.
-Elment.-a hangja fájdalmas volt.-Edward hajthatatlan volt.És elvittük arra a szigetre...mint egy börtön.Meg kell mentened!-nézett rám.-Segítek,de ez így nem mehet tovább.Edward rögeszméje már beteges.Mindentől megvédeni, holott most nem leselkedik rá semmiféle veszély.A Volturi nyugton van.Nincsenek idegen vámpírok akik megakarják támadni...egyszerűen Edward fél,hogy elveszed tőle a lányát.-rántotta meg a vállát Alice.-Bármit is mondtam nem ...nem hallgat rám.Bella pedig szomorú és nem tudjuk miért, nem árulta el.Nyilván összeköthető Nessievel,de történhetett valamiféle beszélgetés köztük...és most Edward Bellát vigasztalja.Carlisle ha hazajön,dühöngeni fog ebben biztos vagyok.Hisz...az unokája.És nem fogja érteni Edward döntését.Ahogy mi sem értjük.
Néztem magam elé.
-Mond Alice mit tehetnék? a fejemet fogtam.A könnyek csak peregtek az arcomon,pedig erősnek akartam látszani.De csak lefelé néztem.
-Ugyan Jake.-nézett rám Alice.-Ne szégyelld a könnyeidet.
-Ezek..dühből jönnek!
Az kezemet ökölbe szorítottam,hogy a gyengeséget eltöröljem magamból, és harcoljak.Alice csak némán állt.
-Meg kell tennünk amit lehet.-mondta.-Muszáj Jacob,nem hagyhatjuk,hogy Nessie...
-Elvesszen.Tudom.-bólintottam.-Szeretem őt, te tudod talán a legjobban és ...nem akarom ismét...
Az elvesztése emléke vasmarokkal szorította a torkom.A tekintetem megkeményedett és megfogadtam,hogy mindent megteszek, hogy Nessie enyém legyen.Nincs olyan hatalom ami eltilthatja őt tőlem.Nem fogom engedni.