Back to Basics 12.

12.rész.

*Jacob szemszögéből*

A tűz ragyogó fényénél Nessie-t néztem.Láttam,hogy a társaság befogadta,Leah kivételével.De Leah az Leah marad.
Csillogott a szeme és jókat nevetett Seth vagy Embry viccein.A sztorikat szájtátva hallgatta és olyan volt,mint egy kisgyerek egy új csoportban.Tündökölt a szememben.Olyan büszke voltam rá,hogy igen itt van velem és foghatom a kezét. A tenger hullámzása és a sós illatok meghitté,megszokottá tették a pillanatot.Hisz minden olyan ismerős volt.
-Fázol?-kérdeztem tőle.Némán bólintott és elmosolyodott.Közelebb bújt hozzám és én átöleltem.Én voltam a személyre szabott napja.Aki melegíti.
Előkerült pár finomság,amit tűznél lehetett sütni.Sütögettünk. Quil és Embry hülyéskedtek a parti homokban,verekedtek, meg egymás után rohangáltak, mint a gyerekek.A lámpások fénye olyan hangulatot árasztott,mintha minden rendben lenne.Egy szép nyári nap.
Seth megbökött.A többiek is ránk néztek.
-Megyünk sétálni?-kérdeztem tőle.Azonnal felállt.
-Persze.-ragyogó volt a mosolya.Abban a pillanatban tudtam,hogy életem végéig szeretni fogom.
****
A szobám ajtajában állt.
-Nahát ez az én hajlékom.-nevettem fel.-Nem épp egy luxushotel.
-Ugyan már Jake.-zavarában az ablakhoz ment.A többieket nézte,ahogy lent mókáznak.-Olyan jó veled.
Megfordult és én már a háta mögött álltam.Az ajkát néztem.Lassan lehajoltam és a szemeibe néztem.
-Annyira jó veled,és annyira hiányoztál.-suttogtam.
-Te is nekem.
A szíve zakatolt,olyan erősen,hogy én is hallottam.Az ajkait néztem és lassan ő is hajolni kezdett felém.A sötétség körülvett minket és én megcsókoltam őt.
A csók pont olyan volt,mint amilyen ő maga: szenvedélyes és mégis finomkodó.A kezeit fogtam és most nem zavarta,hogy minden képsort látok a fejében.Talán direkt volt,hogy mégjobban fokozzon engem.Bár ez már elég nehéz volt.
Az ágyamra löktem óvatosan.Csak csókolóztunk, és fogtam a kezét.Mellettem volt és ez a tudat sokkalta többet ért.
-Szeretlek Jake.-suttogta halkan.-Olyan jó,hogy velem vagy most itt.És köszönök mindent.
-Édes egyetlen Drága Nessiem.Én is szeretlek.-mosolyogtam rá.-Fáradt vagy?
-Egy kicsit.-mosolyodott el.-De ...haza kell mennem.
-Még egy kicsit maradj.Kérlek.-néztem rá.
-Tudod,hogy szeretnék,örökké.Sőt még annál is tovább.De...
-Edward.-mondtam.-Tudom.-sóhajtottam nagyot.-Nem tudja,hogy velem vagy,igaz?
-Sejti.Hisz mégiscsak az apám,előtte nincs titok.
Bólintottam.Edward szeme mindent lát,még azt is amit nem kéne.
Simogattam egy kicsit Nessie arcát.Lehunyta a szemeit és élvezte.A lassú légzése megnyugtatott majd megmosolyogtam.Elaludt a karjaim között.
Csak néztem őt.Olyan volt,mint egy angyal,akit pont nekem szántak,és milyen rettenetesen szerencsés vagyok ezért a pillanatért.Hogy ez az én pillanatom.
****
Egy órát engedtem aludni.Nem akartam felkelteni,de muszáj volt.
-Ideje menni.-keltettem fel lágyan.A szeme még álomittas volt, ezért a kezeim között vittem ki a kocsihoz.A partynak még nem volt vége,de gondoltam nem akarja látni,ahogy a legjobb barátja részeg.Mert Seth részeg volt a parti homokban és a többiek nevettek rajta.Lehet,hogy a társaság többi részében is volt kellő mennyiségű alkohol de én nem láttam túl jó ötletnek,hogy Nessie ezt lássa.A kocsiban ismét elszenderedett, és én óvatosan vezettem végig az úton.Jó lassan,hogy minél tovább tartson ez a pillanat,hisz már arra is gondoltam,hogy felszökök minden este hozzá a szobájába, de ez lehetetlen.Hiszen a szagomat azonnal megéreznék.
Próbáltam gondolkozni valamiféle megoldáson,hogy együtt lehessünk.Valamin,ami mindent megoldhat.Titokban találkozgassunk,titokban tegyünk mindent.De...egyszer minden titokra fény derül,és az eléggé aggasztó ha Edward jön rá.
Néha oldalra néztem és ráterítettem a kabátomat.Ne fázzon meg.
A házuk előtt óvatosan a kezeim közé vettem, és bekopogtattam.Az ajtóban Alice állt.
-Edward elment vadászni Bellával, és szerencsés helyzetben vagy,azt hiszem.-mosolygott rám.-Jasper.-szólt a háta mögé.Jasper az ajtóban termett és elvette tőlem Nessie-t.
-Ugye nem volt semmi?-nézett rám felvont szemöldökkel Alice.
-Nem.-mosolyodtam el.-Még nincs itt az ideje.
-Nagyszerű, javul az állóképességed.-vigyorgott Emmett a háttérből.-Érted a viccet,ugye?Álló...
-Emmett,ne fárassz.-néztem rá slamposan.-Rosaliet nem mész szórakoztatni?
Rosalie dühös szemmel nézett rám az emeletről.
-Ne akard,hogy kitekerjem a nyakad.-sziszegett.-Emmett.-morgott.-Fel jössz,azonnal a szobánkba.
Emmett vigyorogva ment fel és felkapta Rosaliet.A többire nem is mertem gondolni,hogy mi lesz ott.Ahol az asszony hordja a nadrágot, ott van bilincs, korbács,szöges ostor és más kellék is.
Nessie arcára adtam még egy puszit, és Jasper felvitte.Alice mosolygott rám.
-Jó voltál Mr.Black.Tudsz valamit.-nevetett fel halkan.-Máskor is engedélyezem,hogy elvidd.-vigyorgott.
-Köszönöm Alice.Hálás vagyok.
-Azzal még ráérsz.Indulj lassan.
A kocsihoz mentem és elfordítottam a kulcsot.A motor halkan felberregett és őrült módjára vezettem La Pushig.Remélem Seth nem fulladt a vízbe.

*Nessie szemszögéből*

Az illata kábított engem,és rettentő biztonságérzetet adott.Bár nem akartam, úgy éreztem hogy a szempilláim lassan lecsukódnak és még homályosan láttam őt.Érzékeltem, hogy ez nem egy álom, és nem fogok felkelni úgy,hogy nincs mellettem.Éreztem halvány csókját az ajkamon, majd jóleső szusszanással zuhantam álomba.
Éreztem, hogy lebegek.Azt hittem álmodom, de mikor felkeltem,kitudja hány óra alvás után,a szobámban voltam.Ijedten ültem fel és néztem körül.Álmodtam volna azt,hogy együtt voltunk?Kétségbeestem.
Mikor jobban körülnéztem,lehullott valami rólam.Egy fekete kabát.Az ő kabátja.
Körbetáncoltam a szobámat egy szál hálóingbe.De ki öltöztetett le?
A képzeletem azonnal megszülte a jelenetet,ahogy Jake óvatos kezei kigombolják a farmeromat,pillantást vett arra a kicsike háromszögre ami takar engem a leg titkosabb pontomon,aztán ahogy lehúzza rólam a felsőt...a melltartót is?
Gyorsan a hálóing alá néztem.A melltartó rajtam volt.A francba.
Kicsit elment a kedvem a fantáziálástól.Pedig már tök jól benne voltam.Kicsit bosszúsan lépdeltem le a hallba,ahol apa zongorázott.Régen nem ült oda, de most Anya is ott volt a pamlagon és lehunyt szemmel hallgatta apám játékát.Én is leültem a lépcsőre és az egyik tincsemmel játszottam közben.
Alice mellém ült.
-Annyira gyönyörűen játszik.
-Igen.-bólintottam.-Kérdeznék valamit...
-Menjünk enni.-húzott a konyhába, apuékat pedig magukra hagytuk.Kell nekik a romantika,hisz csak egyszer élnek.De akkor örökké.
A konyhában Carlisle papa ügyködött valamit.
-Csinálok neked reggelit,ha nem bánod.-nevetett rám.-Régen voltunk így együtt a konyhában.
-Persze papa.-mosolyogtam rá és adtam egy puszit.Jasper mellé ültem. Alice a pultra ült.
-Esme?-kérdezte Rosalie miközben bejött a kertből.-Nem láttam tegnap óta.
-Hát elment egy kis munkát csinálni.-magyarázott Carlisle a kenyér szeletelése közben.-Igazából a kis házat csinálja az erdőben.Amit szétbarmoltak valakik...-nézett jelentőségteljesen Emmettre.
-Rekonstruál.Mond inkább ezt.-vigyorgott Emmett.-Jobban hangzik.
-Újjáépíti te szerencsétlen.-nevetett Jasper.-Te és az izmaid.
-Hey Jasper,nincs is semmi baja az izmainak.-simogatta végig Emmett karját Rosalie.-Az én egyetlen...
-Ne itt.-szólt Alice.-Nessie enni készül.
Rosalie összehúzta a szemét,Emmett pedig nyelvet öltött Alice-ra.Kézenfogva kimentek a kertbe és perceken belül csak nevettek valamin.
-Fiatalok.-mosolygott áldóan Carlisle. Jasper laposan ránézett.
-Persze,végül is még alig száz évesek,ugyan mi az.-rántotta meg a vállát.Aztán hirtelen rám nézett.-És hogy telt az estéd?
-Jól.-zavarba jöttem.-Kicsit elaludtam és olyan kedves volt Jacob,hogy hazahozott és leöltöztetett...
Mire ezt végiggondoltam már kimondtam.A konyhában visszafojtott kuncogás volt.Alice szinte bekönnyezett.Carlisle papa kis huncutul elmosolyodott.Jasper arcán pedig hatalmas vigyor volt.
-Mi az?-néztem rá zavartan.
-Nagyon szexi a kis zöld ...fehérneműd.-Jasper kacsintott.
A szemem óriási lett és elvörösödtem.
-Te...te...te öltöztettél le?-kérdeztem dadogva.
-Persze,hisz a nagybátyád vagyok.Mellesleg nem mutattál vele újat.-mosolygott negédesen.
Alice hahotázni kezdett.
-Jasper.Ne légy vele kegyetlen.
Jasper megeresztett egy szívtipró mosolyt Alice felé.
-Ahogy parancsolod.
Rám nézett.
-Amúgy nem én öltöztettelek le,hanem Alice.Csak gondoltam milyen vicces lenne...
-Hát ez nem volt az.-fülig vörösödtem.-Igenis nagyon és rettentően...
-zavarba jöttél.-egészített ki Jasper.-Nézd el nekem,nem szoktam viccelődni,elszoktam tőle.
Carlisle vetett véget ennek a kegyetlen kis játéknak azzal,hogy elém tolt egy szendvicset.
-Remélem jól sikerült,körülbelül 100 éve nem csináltam ilyet.-mosolygott rám.
A konyhában ezek után más volt a hangulat.Kicsit megkönnyebbültem és értettem a viccet. Jól indul ez a reggel is.

*Jacob szemszögéből*

Seth a szobámban volt.A vödör mellette és szépen,ütemesen hányt bele.
-Jól vagy?-néztem rá,de közben az én gyomrom is háborodni kezdett.
-Persze,végül is akkor nem csinálnám ezt.-morgott.-A drága barátok...
-De hogy kerültél a szobámba?
-Bocs haver,de ide tudtam elsőnek jönni.-nézett rám zavartan.-Anya meglátna így...
-Lassan diákszállót nyitok.-ugrattam.
Seth felállt és a mosdóba botorkált a vödörrel.Kiürítette a tartalmát,elmosta és lezuhanyzott.Kicsit jobban nézett ki miután kijött.
-Azt hiszem megyek, pakolni.-nézett rám.-Veletek megyek már el.
-Szegény Nessie.-néztem rá.-Nem lesz senkije.
-Hát annyira jó barátommá vált.Sajnálom,hogy egyedül fog maradni.
-Akkor ma este már megyünk?-húzta el a száját Seth.-Lehet,hogy nem volt túl jó ötlet berúgatni.
-Hát nem volt az.És igen.-a gondolatra a szívemben éreztem egy újabb csavarást. Láthattam,de máris megyek.És a szívemet hagyhatom csak itt neki.
Seth halkan távozott és üresnek éreztem magam.Leültem az ágyra, és a pólómat szagolgattam ami átvette az illatát.Azt hiszem ezt a pólót,sosem mosom ki többet.
Apámmal beszélgettünk még délután. Nessieről, a buliról,a dolgokról.Úgy éreztem, hogy bár Embry a legjobb barátom,Apám is képes az lenni.
A csomagokkal a kezemben néztem a partra.Embry a kocsiban ült,két kocsival mentünk.Emilyékhez nem is volt időnk bemenni,és enni azokból a csodálatos muffinokból.
Vezetés közben csak előre néztem és mégis magam előtt láttam őt.Tudtam,hogy veszettül fog hiányozni.
A piciny vonatállomáson ott volt Sam és Emily.Még szerencse,hogy van jogsijuk és hazafuvarozzák az autókat.Búcsúzott mindenki,mindenkitől és olyan nyárvégi hangulatunk volt,pedig még közel sem volt a nyár.
Nehéz szívvel hagytam ott Forksot és főleg Nessie-t.Főleg azok után,ami a hétvégén történt.Ezen a nyúlfarknyi hétvégén...
Sóhajtozva szálltam fel a vonatra.A vonat egyre messzebb távolodott Forkstól és...a szívem fájdalmasan zakatolt.

*Nessie szemszögéből*

-Apa.-szóltam hangosan.
-Igen?
-Azt hiszem...elmegyek sétálni.-mondtam halkan.
-Nem.-mosolygott rám hidegen.-Már nincs itt.
Döbbenten néztem rá.
-Ne olvass a fejemben,kérlek.-alázattal beszéltem, hisz ő volt a felnőtt,az apám, a védelmezőm,a nemzőm.Ő volt a kezdetem.
-De nincs itt Nessie.Elment.
-Hová?
-Visszament az iskolájába.
Óvatosan vettem a levegőt.Nem akartam sírni előtte.Nem akartam,semmit sem igazán már.
-Ohh.-a döbbent hangomat alig bírtam felismerni.-Értem,hát...
Csalódottság marta a torkomat.Zavartan hallgattam.A hétvégére se mertem gondolni.
-Attól még elmehetek sétálni?
Gyanúsan nézett rám.
-Mit tervezel?
-Semmit.Igazán semmit.
-Nem tudom, Nessie.Nessie én nem tudom mi van veled.-nézett rám keményen.-Az útóbbi időben,talán csak a szemem csal,de ...feladod a családod?
Nem néztem rá.Az ablakhoz léptem.Az érzéseim füst módjára kavarogtak.
-Ne hagyj itt minket, valaki másért.-apám hangja suttogva távozott.És a fájdalom belém mart.Erősen,és kegyetlenül.Életem legjobb hétvégéje után következik a legrosszabb.