Back to Basics 11.

11.rész.

*Jacob szemszögéből*

Éjjeli egy óra volt, egészen sötét volt a tengerpart. Nagyokat lélegeztem és élvezettel lépkedtem meztelen lábbal a homokban.Az utazó táskám a kezemben, a másik a hátamon és boldogan néztem szét. Hazajöttem.
Apám felkelt az érkezésemre.
-Jó újra itthon fiam.-mosolygott rám, és megveregette a karomat.-Nem is meséltem még...
-Nessie meglátogatott.-vágtam a szavába.
Apám elnevette magát.
-Sejtettem, tüzes kis teremtés. Igazán neked való.
-Nem ellenzed?-kerekedett ki a szemem.-Hiszen félig vámpír.
-A szerelem vak.Ő a látásod.-mosolygott rám.-Na gyere, van valami itt a hűtőben.
A konyhában gyér világítás volt,de láttam apám arcát. Beesett volt,kissé sápadt.
-Minden rendben?
-Hát az igazat megvallva, fáj mindenem.-nevetett.-Az öregkor átka,mikor már ilyen szinten kínlódsz nap mint nap.De ne is beszéljünk erről,inkább te mesélj fiam.Hogy érzed ott magad,megvagytok a falkával?
-Persze,ott minden a legnagyobb rendben.-tettem a mikróba a kaját.-Azt hiszem igazán összekovácsolódtunk.Főleg Embryvel.-néztem rá.
-Okos gyerek az az Embry.-bólintott apám.-Meg hát társad is.Mondtam én,hogy nem lesz ott semmi baj.
-Seth bulit rendez.-néztem rá miközben kivettem a kaját.-Tudod,mindenkit meghívott,hiszen nemsokára ő velünk kezd.
-Igen,igen mintha említette volna Sue.És akkor mindenki ott lesz?
-Igen,remélem.
Apám magamra hagyott a gondolataimmal.Aludni ment és én csak bámultam ki mereven az ablakon.A tenger vadul hullámzott, és minden olyan ismerős volt. Olyan jóérzéssel ismerős. Már rettentően hiányzott La Push. A tenger, a homok,az égbolt.És Nessie.
Holnap este láthatom.Erre a gondolatra igazán elmosolyodtam és a gyomrom labdává zsugorodott.Érdekes egy találkozás lesz.
A kaja kihűlve hevert az asztalon, és én elmentem lefeküdni.Illetve csak bámulni a plafont,mert egész éjjel ezt tettem.Az álom nem jött a szememre,csak Nessie-re tudtam gondolni.

*Nessie szemszögéből*

Alice surrant be a szobámba.Az órára néztem és a világító számlapjáról jöttem rá,hogy mindössze hajnali négy.
-Mi a baj Alice?-suttogtam a sötétben.
-Baj nincs.
Körülnézett.Tudta,hogy Apám bármilyen dolgot képes kiszimatolni.Ezért az orrom alá tolt egy papírdarabkát,amit sebtében firkantott.Mindössze ennyi állt a lapon.
Hazajött.
A szemem megcsillant és a nyakába ugrottam Alice-nek. Azt hiszem ennél boldogabb estém sosem volt.
-Ez csodálatos.-suttogtam a sötétben.
Alice szeme csillogott aztán egy hatalmasat vigyorgott.
-A partyra...elkészíthetlek?-szinte könyörgött a hangja.
-Persze.De apa nem fog elengedni.
-Seth-tel miért ne engedne el...vacsorázni?-nézett rám vigyorogva.
A nyakába ugrottam.
-Sssh Edward meghallja.-suttogott a fülembe.
Mosolyogva kötöttem vele szövetséget. Tudtam,hogy segíteni fog.

*Jacob szemszögéből*
Kopogásra ébredtem.Hangos volt, és szinte a fejemben szólt.Óvatosan kinyitottam a szememet, és láttam,hogy a szobámba egy tündérszerű valami áll.Ohh,ez csak Alice.ALICE?
Felpattantam az ágyból.
-Illene felöltöznöd.-vigyorgott.
Zavartan magam elé kaptam a takarót.Mindössze egy boxer volt rajtam.
-Nem számítottam korai látogatóra.-néztem rá zavartan.
Mosolyogva rám nézett.Aztán leült az egyik székre.
-Borzalmas a szagod.-vetette oda nekem hanyagul.-De muszáj volt jönnöm,mivel...
-Mivel? úgy döntöttem inkább ülök én is az ágyamon,egy kellemes kis takaróval magam előtt.Biztos ami biztos.Remélem nincs röntgenszeme.
-Seth elfogja vinni a bulitokra Nessiet.-tért rá a lényegre.-És ott lesz.Kérlek,vigyázz rá, és csak olyan helyre vidd,ahová Edward keze nem ér el.Ha elér, soha többet nem fogod őt látni,remélem tudod.
-Tudom.-vettem nagy levegőt.-Csak a tengerparton leszünk,vagy itt a házunkban.
-Jake!-pirított rám Alice.-Nessie még csak 17 lesz.Kérlek,fogd vissza a...vágyaidat.-vigyorodott el a mondat végére.
-Alice,hogy gondolhatsz ilyet rólam?
-Vérfarkas vagy.Pusztán ezért.-nevette el magát.-Na jó, én nem jártam itt, éppen megyek enni,szóval kérlek...tedd azt amit mondtam.És Nessie nagyon izgatott.
-Éppen úgy,ahogy én is.-mosolyodtam el.
-Akkor este.
-Este.
Egy pillanat alatt tűnt el.És én olyan boldogságot éreztem,hogy azt hittem szétdurranok.
****

A reggelivel bíbelődtem,alig tudtam enni.Apa átment Sue-hoz,újabban mióta nem volt Harry,azóta apámmal beszélgetett.Neki is szüksége volt a társaságra, mióta Leah és lassan Seth is kiszáll a családi fészekből.Az ajtó kinyílt és Embry,Paul és Jared máris bent volt.
-Quil mindjárt jön,csak átvedlik.-röhögött fel Paul.-Na mi a pálya,várod az estét?
-Ja.-ettem tovább.-Miért ti nem?
-Elvégre nem az én csajom lesz ott.-vigyorgott Embry.
Paul rám nézett.
-Elhozod a vámpírkádat is?
-Tudod,hogy fél vámpír.-pofázott bele Quil.-Csak neki ne essünk véletlen.-röhögött fel.A következő pillanatban már a torkának feszült a kezem.
-Nem fogsz neki esni igaz Quil?-néztem vele farkasszemet.
Quil morgott.
-Ezt igennek veszem.-néztem rá továbbra is dühösen.-Én sosem bántanám a te barátnőd, lelki társad.Te se tedd.
Embry a vállamra tette a kezét.
-Ereszd el.
Óvatosan leeresztettem.Nem tűnt dühösnek.Lenyugodott ahogy én is.A kezét nyújtotta.Én is az enyémet.
-Szövetség.
-Az.-bólintottam.
A többiekre néztem és mindannyian bólintottak.
-Védelmezzük ma este a barátnőd.-kacsintott rám Embry.-Seth meg seggrészeg lesz.
Erre mindannyian elröhögtük magunkat.Leah toppant be a maga 180 centijével.Magassarkú,minicucc rajta,hmm nem rossz.
-Mi van Leah,randira mész?-néztem rá.
-Nem édes,hozzád jöttem.-dörmögött.-Amúgy csak voltam a közösségi házban.Jobb lenne ha felöltöznél,mert a végén még megkívánom a kockáidat.-nézett rám slamposan.
-Jajj szivi, ne légy ennyire dühös.Nem áll jól.-dobtam vissza neki a labdát.
Leah leült az asztalhoz és megette a maradék kajám.
-Neked meg mi a bajod?-néztem rá.A többiek is csak nézték őt.
-A franc se tudja.Egyedül vagyok.-törte ketté a kanalamat.
-Hé az az enyém volt!-néztem rá.Kivettem a kezéből.-Este buli,gyere el.
-Alap.-vigyorgott.
Ahogy távozott Paul utánanézett.Itt még lesz valami.

*Nessie szemszögéből*

-Bejöhetek?-kérdezte Apa halkan az ajtó mögül.
-Persze.-feleltem miközben feltettem egy kagylós nyakláncot a nyakamba.
-Gyönyörű vagy.-mosolygott rám.-Nincs nálad szebb.
-Ohh apa ne bókolj,még elpirulok.-nevettem el magam.-Segítesz bekapcsolni?
A hideg kezei másodpercek alatt bekapcsolták a nyakláncomat.A tükörből néztem rá.
-Vigyázz magadra és érezd jól magad.-nézett mélyen a szemembe.
Tudtam,hogy mindent tud.És mégis hallgat,nem szólt.Fájt,hogy úgy verem át őt,hogy mindent tud.
Kiment a szobámból és magamba maradtam.A tükörbe néztem és már nem is voltam olyan boldog.Egyáltalán nem.Fájt a tekintete,tudom,hogy csalódott bennem.De a szerelemnek nem szabhat gátakat.Most már nem.
A ruhámon párszor végigsimítottam.Egyszerű darab volt,Alice ezt választotta nekem.Halványzöld ,szögletes dekoltázzsal ellátott vászon felsőt vettem fel,egyszerű farmerrel. Nem akartam túlcicomázni,mivel ez egy tengerparti buli könyörgöm!
Az utolsó elégedett pillantást vetettem a tükörbe.Nem akartam,hogy teljesen elmenjen a kedvem.Ahogy lesétáltam a lépcsőn,Rosalie a hajamba tűzött egy fehér rózsát.
-Ez teljesen odaillik.-mosolygott.
Megköszöntem neki és Alice-re néztem.A semmibe meredt,majd bólintott egy kicsit.Anyára néztem,majd körbe mindenkin.Carlisle papa és Esme mama nem voltak jelen.Vadászaton voltak.A többiek áldott jó szeme, mind tudta.Kiolvastam mindből,hogy tudják,kivel leszek éjjel.Ki lesz velem.
-Jó szórakozást.-mosolygott Jasper.-Aztán...-kacsintott rám.
Mosolyogva néztem mindannyiukra. Apa kicsit hátrébb állt,mint a többiek.Csak a sötétben figyelt rám.Lehajtottam a fejem.
Egy autó dudált.
-Menned kell.-bökött meg Anya mosolyogva.-Gyerünk már.
Lassan lépkedtem kifelé az ajtón. Szaladtam a kocsihoz, és egyből bevágódtam.
-Szia Seth,köszönöm hogy eljöttél értem.-hadartam és rá se néztem.Majd egy pillanatra megállt a lélegzetem és elfojtott kacajt hallottam.Oldalra néztem.Nem Seth volt.
A szemem kikerekedett és sikoltásra állt a szám.
-Jake.
A szám kiszáradt és ő azzal a tipikus féloldalas mosolyával nézett rám.
-Mehetünk hölgyem?
Bólintani tudtam csak és a lelkem remegett belé.

*Jacob szemszögéből*
-Itt vannak a kulcsok,de vigyázz a kocsira.-nézett rám Seth.-Tudod mennyit spóroltam miatta.
-Nyugi már.-nevettem rá.-Hogy nézek ki?
-Mint egy szerencsétlen.-szólt a háttérből Paul.
-Kösz.
-Nem rossz.-nevetett rám Seth.-De nyugi, igyis el lesz tőled ájulva.A sötétben meg minden farkas egyforma.-kacsintott.
-Nagyon vicces kedvedben vagy.-húztam el a szám.A kocsikulcsot feldobtam a levegőbe majd elkaptam.
-Na mentem.-néztem rájuk.-Ott találkozunk.
Míg vezettem folyamatosan doboltam a lábammal.Nem tudtam leállítani magamat, és néha a felhős,sötét égre néztem.Alig várom,hogy lássam.Vajon mit fog szólni?
****
A kocsi megállt, és dudáltam kettőt.Nem mertem mást tenni,vártam,hogy jöjjön.A hajamat még óvatosan lesimítottam a visszapillantóba, aztán vártam.Nagy levegőt vettem,féltem kidobom a taccsot.Nagyszerű lenne.
Láttam,hogy nyílik az ajtó,és a fényben megjelenik ő.Mint egy angyal, és a háttérben Alice-t láttam.Titkon ezerszer köszönetet mondtam neki.Edward felbukkant és egyenesen a szemembe nézett az üvegen keresztül.Tud,mindent.Basszus.
Beugrott a kocsiba Nessie és hadarni kezdett.Fel sem tűnt neki elsőnek,hogy nem Seth vagyok.Nevetnem kellett.
Megdermedt.Az illatomat felismerte és tágra nyílt szemmel nézett rám.Esküszöm,megcsókolom,meg én!
A szája cserepes lett.Úgy megcsókolnám,szinte éreztem ajkának selymességét, és a nadrágom szűkölni kezdett.Na ne.
-Mehetünk hölgyem?-kérdeztem gyorsan,mielőtt valami olyat teszek amit megbánok.
Bólintani tudott és nevetni kezdtem.Édes Nessiem.
****
A partra vezető nyúlfarknyi úton,csendben volt.Remegett folyamatosan,és csak az ablakon túlra mert nézni.Néha rám sandított,vagy megigazította a felsőjét.Tökéletesen állt rajta,ott feszült ahol kellett.Mint a nadrágom.
-Örülök,hogy látlak.-szóltam elsőnek,megtörve a jeget.
-Én is.-halkan beszélt,szerintem a torka is kiszáradt.-Jajj Jake.-halk sóhaj volt,és én teljesítettem a parancsát.Leálltam az egyik ágazásban és szemtől szembe voltunk.
-Nézz rám.-kértem őt és megfogtam a kezét.
Szemeit rám szegezte és melegséget éreztem.
-Szeretlek.-suttogtam neki.-Szeretlek.Érted Nessie?
-Értem és én is szeretlek.-szenvedélyesen csengett a hangja és olyan gyorsan csapott le az ajkaimra,hogy még mosolyogni is elfelejtettem.Falta az ajkaimat,épp úgy,ahogy én az övét.
A biztonsági övet kikapcsolta,mindkettőnkét,hogy közelebb húzódhasson hozzám.Keze a mellkasomra feszült,és a gombokat babrálta.
-Nessie.-halkan suttogtam a nevét,mint egy imát.-Köszönöm.
-Sssh.-suttogott és tovább csókolt.
-Édesem, oda kell érnünk a bulira,tudod ugye?Nem felejtetted el?
-Nem.-nyögte elhalóan.Aztán elengedett.Bekapcsolta az öveket majd rám meredt.-Mehetünk parancsnok.
Nevetnem kellett és ő velem nevetett.A kezét a kezembe tette és így autóztunk le a partra.Kéz a kézben.Álmodom...

*Nessie szemszögéből*

Csókjára vágytam és nem hittem el,hogy ő ül mellettem.Nyugodtabb volt, mint hittem.Én majd kibújtam a bőrömből,hisz itt van,és itt ül mellettem...és miért nem csókolt meg?
Ahogy kimondta,hogy szeret, tudtam és éreztem, ahogy a szívem hevesebben ver és én csókoltam meg őt.Nem bírtam várni,egyszerűen szükségem volt rá,ha már itt ül mellettem.Nem akartam tovább nélküle lenni.
Lehunyt szemem vásznán a vörös szatén újra lobogott.Mosolyogva babráltam a gombjaival.Már annyira hiányzott,eszemet vette. Ő nyugodtságra intett, és igaza volt.Nem szabad sietni!
****
A parton kézen fogva mentünk a tábortűzig.Akkor már lámpások égtek,zene szólt és nevetés hallatszottak.Ránéztem Jake-re.
-Gyere.-húzott óvatosan.-Na ne félj.
-De hát mit fognak szólni...?
-Seth is itt van,gyere.-mosolygott továbbra is és én követtem őt.Mikor megláttam az indiánokat,némileg láttam az arcukon a feszültséget.De Seth feloldott mindent.
-Szia Nessiem.-ölelt meg és nevetve pörgetett meg a levegőben.-De jó,hogy látlak.
Jake udvariasan megállt a háttérben.Tudta,hogy mennyire jóba lettünk,és hogy Seth a bizalmasom.A többiek is lassan odajöttek.
-Embry vagyok.-vigyorgott rám az egyik srác.-Örülök,hogy megismerlek.Ugye adhatok egy-egy puszit?
-Persze.-nevettem rá.Zavaromban lesütöttem a szememet.Nem hittem,hogy így fognak fogadni.
-Paul,Quil és Jared.-mutatott Seth a srácokra.Mindannyian biccentettek felém,talán még kis mosoly is volt az arcukon.-És persze a Nővérem,Leah.
Csodálatos indiánlány lépdelt elém.A szemöldökét felhúzta és látszott rajta,mennyire nem kedvel.
-Szia.-hangjában érzékelhető volt a fensőbbséges viszony.Én vagyok a gyengébb a szemében.-Leah Clearwater.-biccentett.
-Szia.Nessie Cullen.
Farkasszemet nézett velem,majd fejét kicsit hátracsapva csatlakozott a bámuló fiúkhoz.Tipikus felállás volt.Ők voltak a jók,és én magam a rossz.
Seth átvette a házigazda szerepét és zenét hangosabbra vette.Lassan a kezdeti merevség, a két lépés távolság elszállt.Önfeledten sztorizgattunk a tűznél, mindenki nevetett és...azt hiszem kimondottan boldog voltam,hogy mellettem ül Jake. És fogja a kezem.