Back to Basics 9.rész

9.rész.

*Jacob szemszögéből*

Reggeli köröket rótta az osztály.A lányok és fiúk vegyesen.Maddison szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,és a barátnői lenézően tekintettek rám.Hát van okuk,meg közük is.Utálom az ilyen libákat.A tanár különböző akadályokat mutatott a pályán és át kellett őket ugrani. Maddison csont nélkül megcsinálta,csak épp az utolsó akadálynál elzuhant.Talán az ösztön,vagy csak az,hogy kedvelem őt,odarohantam.A lábába fúródott egy fadarab.
-Azonnal vidd az orvosi szobába!-a tanár magán kívül volt.-Maddison kisasszony,miért nem figyelt oda?
-Ne őt hibáztassa.-védtem meg.-Elesett,és ez bárkivel megeshet.
-Mostanában nincs elemében a kisasszony.-gúnyosan mosolygott a tanár.Maddisonra meredtem,aki vérvörös arccal a semmibe meredt a karjaim között.Az orvosi szobába vittem és az orvos kiküldött.Bár már nem szerettem őt,mégis aggódtam érte. Az ajtó előtt ültem mikor az orvos kihozta őt,bekötözött lábbal.
-Kérem Mr. Black kísérje fel a szobájába a kisasszonyt.És szerencséje volt Maddison.-mosolygott az orvos Maddisonra.
-Na gyere.-fogtam meg a karját.-Rá tudsz állni?
-Nem igazán.-fintorgott a fájdalomtól.-De még meg sem köszöntem.Köszönöm.
-Nincs mit.
A szobájáig kísértem és ott befeküdt az ágyba.Mielőtt magára hagytam volna, megszólalt.
-Jake...
-Igen?-fordultam oda.
-Azt hiszem terhes vagyok.
A remegés végigfutott a testemen.A döbbenettől nyögni se tudtam.
-De hát én...szóval én...védekeztem!-néztem rá zavartan.-És Mindig.
-Én pedig nem voltam mással rajtad kívül.-hajtotta le a fejét.-Nem tudom,késik meg minden,és eléggé rosszul szoktam lenni.
Leroskadtam az ágyára.
-Mond,hogy ez nem igaz.
-Azt gondolod nekem annyira kellemes a gondolat,hogy olyantól vagyok terhes talán,aki nem szeret?
Szinte arcon vágott ez a mondat.A döbbenet csak egyre jobban nőtt bennem,egyidejűleg a képzeletemben foszlott széjjel egy kép Nessieről.
-Vegyél tesztet.-mordultam rá.
-És ha terhes vagyok?
-Akkor az vagy.Az nem azt jelenti,hogy az én vérem.-tettem hozzá.
-Jake,én nem csaltalak meg.Nem volt rá okom.
-Kösz.
-De most komolyan,mi lesz ha...
-Nem vagy az.-határozottan csengett a hangom,de belülről remegtem.Mi van ha tényleg terhes tőlem? A francba is.Erre komolyan nem számítottam.
Elsírta magát.A zokogás rázta.
-Én tudom,hogy nem szeretsz.Tudom,hogy valaki másba vésődtél bele...de én meg beléd,azt hiszem...ez így kegyetlen és igazságtalan!
Megráztam a fejemet.Nem tudtam ránézni.Egyszerűen képtelenség amit mond.
-Figyelj.-vettem nagy levegőt.-Ha tényleg terhes vagy, és tényleg tőlem...akkor muszáj leszünk...
-összeházasodni?-nézett rám.-És azt gondolod,az bármit is megold? Miért jobb ha összekötjük magunkat?A te életed úgyis magasan ível felfelé, az enyém meg...
-Kurvára ível felfelé.-keltem ki magamból.-Főleg ezek után, pluszba még Nessie is...
Elfordította a fejét.
-A hidegvérűség nem az alapvető jó tulajdonságod Black. És fogalmam sincs, hogy mi lesz ezek után.Lehet kicsapnak minket,vagy önszántunkból megyünk el. Mennyivel jobb ez így mindenkinek nemde? Majd nomádok életét éljük kurva messze az egész világtól,mert olyan rohadt nagy szégyenfolt lesz rajtam,hogy az hihetetlen.
-Vetesd el.
-Te tényleg ennyire könyörtelen vagy, vagy csak szimplán hülye?-nézett rám.-Komolyan gondoltad amit mondtál?
-Miért mi más megoldást látsz? Mond mit látsz,ha tényleg terhes vagy?
Felpattantam az ágyáról.Össze-vissza rohangáltam a szobába.Ilyen a mesébe sincs,hogy én védekezem ő meg terhes lesz.Ezt hogy a fenébe csináltuk?
-Egyenlőre bizonyosodj meg róla,hogy tényleg az vagy-e. Vagyis, mivel úgy veszem észre,hogy az élet számodra igazságtalan,majd én előttem csinálod meg a tesztet.Én megveszem,és ...én leszek a második aki látja,rajtad kívül.
-Rendben.-a könnyei kezdtek elapadni.-Ne mond el senkinek.
-Nem szándékoztam.
Kimentem a szobából és mint valami mérgezett patkány, futni kezdtem.El a fenébe, ahol átváltozhatok.

*Nessie szemszögéből*
-Jó reggelt Nessie.-keltett fel Alice.-Hogy aludtál?
-Csodálatosan.-mosolyogtam rá-Újabb nap a gimi...
Alice szeme a semmibe meredt.Megijedtem.
-Apa Apa...Apaaaa!
Sikoltásomra ott termett az ajtóba és én csak némán mutogattam Alice-ra.
-Nyugi,csak lát valamit.Mindjárt vége.Nem láttad még így őt?
-Nem.
A hideg rázta a karomat,és teljesen horrorisztikus volt.Hirtelen rám nézett.A szeme rémületet tükrözött.
-Mit láttál?-kérdezte azonnal Edward.
-Semmit.-mondta és továbbra is rám nézett.-Semmit.Nem fontos.El kell mennem.
-De hová? Hová Alice?
De csak a levegőnek beszéltem már ott sem volt.Edward a távolba nézett.Valami nem stimmelt.
-Gyere ma én viszlek suliba.-mosolygott rám.A mosolya vérfagyasztó volt.
Mi a fene folyik itt?

*Jacob szemszögéből*

Az iskolától három kilométerre volt egy sziklás rész.A perem szélén álltam és néztem ahogy a hullámok tajtékozva döngetik a sziklákat.Leültem törökülésbe, és a kezemet a fejemre tettem.Vámpírszag csapta meg az orromat.
-Mindenhová követsz Edward,hogy emlékeztess,hogy mit ígértettél velem?
-Nem.-felelt egy lágy női hang.Felnéztem,a húga volt.
-Alice.-néztem rá.-Mit keresel itt?
-Téged.
-Láttál valamit.-esett le a tantusz.-Na ne...
Leült mellém.
-Ugye nem igaz amit láttam?-hangja szinte könyörgött.-Ne okozz kérlek fájdalmat Nessie-nek,mert komolyan belehal.
-Tudom,ahogy én is!-kiáltottam fel.-A francba is fogalmam sincs, hogy történhetett és nem tudom,hogy egyáltalán igaz-e és én ...teljesen kétségbeestem a francba is!
Alice rám meredt.
-Ha az a lány terhes tőled,tudod,hogy az mit jelent?
-Tudom.Nem lehetek Nessievel soha többet.
-Soha.-bólintott.-Egy azért mert Edward kicsinál.Kettő pedig, kötelességed gondoskodni az utódról.Te sem vagy olyan szívtelen,hogy másként tennél.
Csak néztem a tengert.
-Ha öngyilkos leszel,nem oldasz meg semmit.-nézte ő is a tengert.-Emlékszel mikor Bellát megmentetted?
-Mintha tegnap lett volna.-bólintottam.-Ő is...ő is egy eléggé fájó pont.
-Tudom-.Alice szeme rám meredt.-Szeretem Nessiet.Olyan,mintha a húgom lenne,és megígértem még a születésénél,hogy segíteni fogok neki,ahol csak tudok.Én nem ellenzem,hogy veled legyen,mert ha melletted boldog,akkor nekünk nincs sok beleszólásunk.Persze, Edward másként látja.
-Alice Cullen.Te megváltoztál.
Elnevette magát.Nevetése, bár olyan természetellenes volt,most mégis más színben látatta velem a világot.
-Biztosan terhes?-nézett rám.
-Azt állítja,de...ez még nem biztos.És remélem,hogy nem.
A vállamra tette a kezét.Aztán gyorsan le is vette.
-Bárcsak ne lenne ilyen szagod.
-Bárcsak neked se.
-Barátok?-nézett rám és kinyújtotta a kezét.
-Barátok.-mosolyodtam el és megfogtam a kezét.
-Tudod Jake, ha nem lennél ilyen büdös, kedvelnélek.Mert csak boldogságot hoztál Nessie életébe.
Elnevettem magam.Most könnyebb volt minden.
-Tehát azt mondod,segítesz?
-Azt.-bólintott.-De most mennem kell.Mire hazaér az iskolából Nessie muszáj leszek magyarázatot adni neki merre jártam.
-Ne mond meg,hogy itt voltál.Bár félő,hogy a bátyád kiolvassa a fejedből.
-Na igen,megvan ez a kellemes szokása...-fintorgott picit Alice.-Meglátom mit tehetek,de Edward sem hülye.Lassan vissza kell menned,keresni fognak.
-Na igen.-sóhajtottam.-Nagy szarban vagyok.
-De kimászhatsz.Itt a teszt.-vette elő a zsebéből.
-Te meg honnan szereztél ilyet?
Mosolygott.
-Legyen az én titkom.-hangja már a távolban járt.Egyedül álltam a sziklánál.Zsebrevágtam a tesztet és rohanni kezdtem.
Az iskolába beérve, a kollégiumban,azonnal a szobámba vettem az irányt.Átöltöztem és rohantam órára.Embry rosszallva nézett rám.
-Merre jártál? Csak nem megint...Maddisonnal?
-Nem.
Halkan elmeséltem Embrynek a történteket.Nagyot nézett.
-Aztarohadtéletbe.Ez nem semmi.Felcsináltad?
-Na épp ez az. Hogy nem.Mert én mindig vigyázok.-húztam el a szám.-Ezért nem értem...
-Lehet,hogy ezzel magához kötni.-morfondírozott Embry.-Vagy...
-Mr Black folytatná amit mondtam?-a tanár dühösen nézett ránk.Én zavarba jöttem.-Nem figyeltem.
-Azt látom.Megrovás.
A tanár tovább folytatta az oktatást.Embry röhögve megbokszolta a karomat.Bár nem akartam én is elnevettem magam.Örülök,hogy Embry Call a legjobb barátom.

*Nessie szemszögéből*

Az iskolában semmi sem volt.Mindig arra gondoltam,hogy vajon mi történt,mit látott Alice. Nem hagyta nyugodni az elmémet.Az órákon figyeltem és rendszerint mindent leírtam.Amolyan stréberkedős csaj voltam.Észrevettem, hogy az egyik órán, néz a hátsópadban egy fiú.Néha rám nézett,és olyankor sokáig rám függesztette a szemét.Zavarban voltam.
Óra után,jött utánam.Hirtelen megfordultam.
-Miért követsz?-néztem rá.
-Te Cullen vagy?
-Igen.-hajtottam le a fejemet.-Miért baj?
-Nem.-mosolyodott el.A mosolya ismerős volt.
-Ne haragudj,ismerlek?-néztem rá.
-Lehet.-vigyorgott tovább.-Tuti nem emlékszel rám.
-Kéne?
-Igen.-nevetett fel.
-Seth a nevem,még így sem?
-Te jó ég.Seth Clearwater?-nevettem fel.-Te mit keresel itt? Hiszen te indián vagy.
-Pontosan.És az iskolánkból van ilyen cserediák hülyeség.Engem küldtek,mivel jövőre már egyetemre fogok menni.
-Ilyen hamar?-húztam össze a szemöldököm.-De még csak...
-Tizenkilenc vagyok.-nevetett fel.-Muszáj.Ott csont nélkül felvesznek.Elit suli...
-Oda mész,ahová...Jacob Black is jár?-tátottam el a számat.
-Ahha.Nincs kedved velem kajálni?
-De,azonnal menjünk.
Karon ragadtam és elhúztam az étterembe.Helyet foglaltunk és faggatni kezdtem.
-Mesélj.Minden érdekel ami veled történt,mert annyira sok mindenre nem emlékszem.
-Hát a nővérem Leah, ő is odajár ahová Jacob.Sőt a falka minden tagja.
-Tehát...Sam...
-Ő már nem.Ő a rangidős. Ő Emilyvel él,ugyanott ahol eddig.La Pushban.
-Akkor a többiek?
-Quil és Jared harmadévesek,végzősök.Paul másodikos és persze ezen az évfolyamon van Jacob és Embry is.Ők szobatársak is.
-Elsem hiszed milyen jó hallani,hogy ennyi mindent tudsz.Meddig maradsz ebben az iskolában?
-Pár hétig.Utána pedig leteszem a vizsgáimat a sulinkban, és mehetek Jacobékhez.
-Az aztán buli lesz.
-Annyira azért nem.-mosolyodott el.-Napi edzések,szakok,minden lesz ott ami kimaradt a gimiből.Vicces,hogy a vérfarkasoknak suli jár.
-Ahogy az is,hogy még mindig ellenségek a vámpírok és a farkasok.
-Na ja.Ósdi dolog.-nevetett fel Seth.-És veled mi a helyzet mióta hazajöttél?
Tömören elmeséltem mindent Sethnek.Ösztönösen tudtam,hogy megbízhatok benne, és legjobb barátommá avanzsáltam. Egész nap együtt lógtunk, és végre úgy éreztem, hogy minden rendbe fog jönni, és jó suliba járni.
-Annyira szeretném,ha tovább maradhatnál és... nem lennék egyedül ebben a suliban.
Rám nézett azzal a tipikus fiú nézéssel.
-Hát...ha gondolod, néha meglátogatlak.-nevetett fel.-Felszedlek a kocsimmal és elviszlek valahová.
-Ez randi?-néztem rá furán.
-Dehogyis,te Jacobé vagy.Ezt mindenki tudja.-mosolyodott el.-Bár...-nézett végig rajtam.
Meglöktem nevetve.Ő is nevetett.Mire valók a barátok, nemde?
Órán egymás mellé ültünk.
-Olyan fura a szemed.-elemezte ki a szememet.-Nem aranybarna és nem is barna.A kettő közötti szép átmenet.
-Simán barna.
-Nem.Sötétbarna,de mégis olyan csokoládés,olvadt szín.De hogyhogy ide jársz,hisz...vámpír vagy.-suttogta az utolsó szavakat.
-Azért tudom magam türtőztetni.Nem csábít a vér annyira.Nem nagy dolog amúgy.-mosolyodtam rá.-Amúgy meg szeretnék rendes életet.
-Olyan neked sosem lesz.-mutatott rá Seth.-Hogy is lehetne, ha vámpír a családod és vérfarkas a szerelmed?
Seth hazavitt a kocsijában.
-Jó a kocsid.Honnan van?
-Tudod, anya úgy érezte,megérdemlek egy ilyet.
-Igaza volt,jó srác vagy.
-De ez egy használt kocsi,azért imádom.Egy igazi Audi.
-Ez az.-nevettem fel.-Jól megy.
Megrántotta a vállát.
-Akarod,hogy reggelenként érted jöjjek?
-Az jó lenne.Együtt mennénk iskolába.
-Persze.Akkor viszlát reggel.Majd dudálok.
A kocsiból kiszállva mosolyogtam.Szinte berepültem a lakásba.Esme épp rajzolt,miközben Rosalie modellt ült.Anya pedig könyvet olvasott a kanapén.
-Anya...anya...mama Rosalie! Nem hiszitek el! Nem hiszitek el!-táncoltam körbe a szobát.
-Ötöst kaptál?-kérdezte Emmett miközben lejött a lépcsőn.
-Annál sokkalta jobb.-kacagtam.
-Megdicsértek?-szólt közbe Rosalie.-Vagy épp megszólták a szépséged?
-Annál ezerszer jobb.-mosolyogtam.-Van egy barátom.
Összenéztek.Alice csilingelő nevetéssel jött le Jasperrel kézen fogva.
-Seth! Seth Clearwater! Egy suliba járunk egy ideig, és tök jól összebarátkoztam vele és reggel értem jön.-nevettem fel.-Jajj ez csodálatos érzés, mintha egy lufi lenne bennem.
Jasperhez rohantam és táncolni kezdtem vele.Ő benne volt a mókában és táncoltunk.Az egész családom minket nézett ahogy kecses keringőt járunk és nevetünk.
Apa vadászatról jött haza, mikor meglátott minket.
-Seth?-nézett rám kedvesen.-Hívd majd át.Szívesen látjuk őt,hiszen mindig kedves volt hozzánk.Carlisle is szívesen fogja látni.
-Megmondom neki.-nevettem rá.-Azt hiszem ez egy csodálatos nap volt.
-Még nincs vége.-kacsintott rám anya.-Még... nincs.Eljössz velem sétálni,mint anya és lánya?
-Ohh anya.-szaladtam a karjaiba.-Persze.
Anyával az erdőbe sétáltunk.Fogta a kezemet,mint kislánykoromban.
-Mesélsz nekem Jake-ről?-kérdeztem tőle.
-Szeretnéd?-mosolygott rám hamiskásan.
-Ohh anya,mindennél jobban.
Mesélni kezdett.Ahogy megismerte,ahogy a barátja lett és ahogy hiányzott neki.Ahogy megszerette és Apát választotta.Ahogy rám vigyázott,ahogy minden bolondságot együtt csináltunk kicsi koromban.Együtt aludt velem,vagy elvitt vadászni.Ahogy szeretett engem.
-Anya szerelmes vagyok Jacobba.-néztem rá őszintén.-És tudom,hogy apa erről hallani se akar.
-Igen.-hajtotta le a fejét.-És mit tervezel?
-Anya,én elmegyek vele,ha ...ezt kell tennem.Én elszökök vele.
-Elhagynál minket?-anya hangja fájdalmasan csengett.-Elhagynál...érte?
-Szeretem őt.Pont úgy ahogy te szeretted őt, és választottad helyette Apát.Én viszont, őt választom. Remélem érted azt amit szeretnék.Amihez te bátortalan voltál, azt én megtenném.És meg is fogom.
Anya rám meredt.
-Nessie a lányom vagy.Én szültelek,én neveltelek és mikor megtudtam,hogy Jacob bevésődött méghozzá beléd,tudtam,hogy elveszítettelek.Idő kérdése volt, mikor hagysz el minket.
-Adj esélyt,hogy elmenjek.Adj esélyt ezzel,hogy visszatérjek.
-Szeretlek Nessie.-ölelt magához.
-Én is téged Anya.

*Jacob szemszögéből*

A csomagjaim ott hevertek az ágynál.Pár nap és hazamehetek.Mindössze pár nap,és láthatom.Paul jött be a szobánkba.Régen láttam.
-Bocs haver.-nézett rám.-De levelet jött Seth-től.Azt írta sürgősen adjam oda.
-Köszi.-vigyorogtam rá.-Az öcsinek szüksége van rám,ha már a nővére olyan amilyen.
-Leah jó fej.-védte meg Paul.-Csak...hülye.
Erre nevetni kezdtünk.Én feltéptem a borítékot és olvasni kezdtem.

Haver!
El sem hiszed,kivel haverkodtam össze a Forks-i Gimiben.
Igen jólsejted, a csajoddal. :D
Nessie az osztálytársam és hivatalosan is a legjobb barátjává fogadott.Rólad kérdezget folyamatosan.Ez a csaj
fullra belédhullt. Még pár hétig ott fogok tartózkodni a suliban,és ha akarod írok neked róla.
Gondoltam jövök neked egy-két dologgal.Hát ez pont kapóra jött.Kicsit kémnek érzem magam.
Ahogy letettem a vizsgámat, megyek hozzátok az egyetemre.Az pedig már csak pár hét,mivel a drága iskolánk,
úgy döntött,hogy 19 évesen letehetem a különbözeti vizsgát és go hozzátok. Nem akarok egyedül szenvedni itt.
Mond meg a nővéremnek, hogy anyának írhatna.Szegény hülyére aggódja magát.Kis önző dög.
Üdvözlök mindenkit.
Seth.

Paulra néztem.
-Ez király.
-Mi?
-Seth összehaverkodott Nessievel.
-Szóval...te most Nessie...meg te...szóval tudja?
-Aha.És szeret engem.-ezeket a szavakat nem kis büszkeséggel mondtam ki.
-Nem akarok rossz májú lenni haver, de várd ki a végét.-fintorgott Paul.-Mégis csak egy Cullen.Gondolj Bellára...
-Nem akarok.Nessie más.A bevésődésem.
Paul megrántotta a vállát és kiment.A levéllel a párnám alatt aludtam el.