Back to Basics 4.rész

4.rész.

A szobám sötétjében villódzott a szemem.Éreztem még mindig az illatát, ami izgalomba hozott.A plafont mereven bámultam és alig kaptam hirtelen levegőt. Nessie jött és mindent felkavart. Az egész eddigi megszokott rutinomat, az életemet, csak egyszerűen azt gondolják a Cullenek hogy ezt megtehetik? Eddig kétszer sikerült, mikor elment és mikor most visszajött. Mindkétszer olyan változáson mentem át, hogy...iszonyatos.
Némán meredtem a kinti sötétségre és merengtem, hogy hogyan lesz ezek után? Mi ként kell tennem? Nessie vagy Maddison,vagy hogy fog alakulni?
Mert hiába Maddisonnal járok, Nessie a lenyomaton. Ebben biztos voltam, születésétől fogva, de megeshet-e az, hogy ez feloldódik ez a kötelék? Vagy megfakulnak az összekötő szálak?
Fogalmam sem volt, soha nem hallottam még ilyenről. Nem tudom mi fog történni.
A másik oldalamra fordultam és aludni próbáltam. Semmi sikerrel,ezért fogtam magam és átváltoztam kint a kertben.Nem akartam arra menni, nem akartam,mégis arra vitt a lábam.Látni akartam őt,mindössze egyetlen pillantásra...csak egyetlen egyre.

*Nessie szemszögéből*.

Az ágyamon feküdtem, és megkértem mindenkit legyen olyan tapintatos,hogy sem a fejemben nem kutat, és be sem jön hozzám. Most nincs szükségem rájuk.Ma nem.
Esme bármennyire is aggódott,betartotta az ígéretét.Apa és anya pedig fogcsikorgatva. Emmett és Rosalie...na ők egy különkategória. Jasper és Alice. Ők csak néztek rám. Alice előtt nem volt titok, Jasper pedig próbált megnyugtatni.Nem engedtem.
Az egyik régi plüssfarkasomat öleltem mag amhoz. Milyen is volt régen,mikor hozzábújhattam, mikor együtt szaladtunk a végtelen mezőkön? Ohh igen akkor még gyerek voltam, egy naiv, ártatlan lányka, aki mit sem sejtett a dolgok összefüggéséről.Nem érzett egyebet, csak hogy Jake a legjobb barátja, a bizalmasa, a személyi örző-védője. Most meg? Most ezeknél a gyermeteg gondolatoknál sokkal több. Ezerszer többet érez, ha rágondol.
Alice besurrant a szobába.
-Jobban vagy már?-suttogott nekem.
-Nem teljesen.-meredtem Alice aranybarna szemeibe.-Alice...mesélsz nekem?
-Miről?-mosolyodott el.
-Na ne tégy úgy,mint aki nem tudja.Tudod,milyen szerelmesnek lenni?
Alice gondolkodóba esett. Próbálta érthetően megfogalmazni.
-Tudod ha valakit szeretsz,minden pillanatot vele akarsz tölteni,és mikor nincs veled,hiánya borzalmas.Nem tudsz nélküle lenni.Kell neked. A társasága mindig felvidít, vagy ha éppen arra van szükséged,megvigasztal.Sokat gondolsz rá,hogy vajon mit csinálhat.Valami ilyesmi azt hiszem.-nézett rám mosolyogva.
Nagy levegőt vettem.
-És a szerelem jó vagy rossz dolog?
-Mindkettő. Jó,ha viszonozzák. és Rossz, ha nem.
-Akkor én oltári rosszba csöppentem bele.-hajtottam le a fejemet.-Jajj drága Alice...
Odaadtam neki a kezemet, és leforgattam a filmet, amit mutatni akartam neki.Ő elégedetten nézett rám.
-Kérlek ne mond el apának.Kérlek.
-Nem fogom kicsi Nessie,ígérem.
Az ölébe bújtam mikor zajt hallottunk, és az ismerős illat...
-JAKE.-szólalt meg Alice nevetve-Ni csak ki van itt.
Az ablakból kihajolva ő ült lent.Farkasként. Én nem tétováztam, elfelejtve a bánatomat, azt amit tett, újra kislány lettem,mert megláttam a kedvenc farkasomat. Apámék pont indultak az ajtó felé, mikor én rohanva hagytam el őket.
-Renesmee!-Edward hangja erősen csengett, engem még sem érdekelt.Ugyan már, pont most érdekeljen az atyai szigorúság, mikor megtudtam mit érzek Jake iránt?
Az imádott farkasom nyakába borultam.Illata, a szőre színe,bundájának aromája,melegsége, minden ő volt. Mintha az idő visszafelé szárnyalt volna.Apám rám meredt.
-A gondolataid túl hangosak.-húzta fel a szemöldökét.
-Apa, ne kutass.-öleltem tovább a hőn szeretett farkasomat.
-Nessie késő van.-mondta Rosalie.-A korcsok már ilyenkor alusznak igaz?-villámlott a szeme Jake-re.
Jake válaszul hozzá dörgölözött és Rosalie arrébb ugrott.
-Te büdös korcs.Hányingerem van tőled.
Nevettem, szívből kacagtam, mert a múltam átformálódik lassan a jelenemmé.Hát nem csodálatos?
Apámra meredtem, ő pedig rám.
-Nem.-válaszolt érthetően.-Késő van.
-Apa ez ostobaság, a késő van szöveg.
A meglepetés az arcán rémisztőbb volt.
-Vedd észre, hogy már nem vagyok kicsi lány, és nem kell folyamatosan aggódni értem.-álltam fel és néztem szembe vele. Anyám apám oldalára állt,mellé érzékeltetve, hogy nem kéne kihúznom a gyufát.Azt hiszem eljött az a pont, mikor már nem foghatnak engem vissza, és megértik ,hogy minden kamasz lázad. Én is ezt fogom tenni.
Jake-re néztem.Megsimogattam a fejét, és úgy éreztem, elbuktam egy újabb csatát.Apámék mellett szótlanul mentem el,és megvártam még becsukódik a hátam mögött a bejárati ajtó.
Úgy tűnik túlságosan is elkényeztettek, mert most nem bírom felemelt fejjel ha nemet mondanak nekem.

Jacob szemszögéből.

Edward keményen nézett rám, nem volt semmi kétség, az agyamban turkált.Mikor a lánya kiállt mellettem, meglepődött, és dühös lett. Hisz Nessie sosem állt neki ellen, most mégis lázadni készül.Edward közelebb hajolt hozzám, mikor Nessie mögött becsapódott az ajtó.
-Idefigyelj Jacob.Egyetlen egyszer mondom el. Neked sem engedem, hogy fájdalmat okozz neki,csak hogy megtorold azokat a dolgokat amik történtek. Nincs jogod hozzá,megértetted?
Ha jól látom a csinos kis fejedben a dolgokat, ott van neked Maddison. Miközben Nessie a lenyomatod. Mond, hogy lehetséges ez?
A választ kiolvasta a fejemből.
-Szóval nem tudod, bevallom ez nekem sem megy. De egyvalami biztos. Ha már nem akarsz tőle semmit,ehhez tartsd magad. Nessie lehet a legjobb barátod, és kész. Ha ő is akarja még ezt,márpedig pont ezért van itt...
De ha már nem úgy szereted őt, valamilyen ok folytán, ne engedd, hogy beleélje magát. Adjuk meg neki is az esélyt, hogy találjon egy vámpírt, aki ...szereti.
A hideg borzongatott attól, hogy egy vámpírral legyen, és akkor újra el fog menni,újra el fog hagyni.
-Jacob,azt kell, hogy mondjam, az élet nem igazságos.- arca fura mosolyra húzódott. Szinte álszent mosoly.
Ránéztem Bellára és reméltem, hogy pontosan kiolvassa a fejemből, amit akkor gondoltam. Edward, nem volt tisztességes, nem hagyta meg Bellának, hogy engem válasszon. Ő sem ment el igazán,és mikor megbánta a tettét, visszajött hozzá,felforgatott mindent, és addig ügyeskedett, még elérte a célját. Kicsit sem volt tisztességes, bár nem hiszem, hogy ismeri ezt a szót.
Rámeredtem és a szeme lángolt.
-Takarodj.-hangja vészjóslóan csengett.
-Az élet nem igazságos.-gondoltam gonosz vigyor kíséretében.-Bocs...te már nem élsz.
Rohanni kezdtem és csak engedtem, hogy lelkem sötéten kacagjon.
****
Másnap reggel már a telefonon lógtam, miközben apámnak és nekem csináltam a reggelit.Maddisont próbáltam megvigasztalni amiért olyan távol van tőlem, és hogy mennyire jó lenne találkozni. Maddison egy darabig hallgatott,aztán megkérdezte vonakodva.
-Figyelj Jake, ezt még sosem kérdeztem...,de te már bevésődtél?
-Nem.-feleltem és éreztem, hogy szívem erősebben ver, és a vér szinte száguldozik az ereimben.Lehunytam a szememet és láttam magam előtt Nessie mosolygó arcát. Később láttam, ahogy Nessie egy másik vámpírral lóg.Fura fintort vágtam le. Ebből Edward úgy sem eszik.
-Nem sokára véget ér a szünet, és megint együtt lóghatunk az egyetemen.-mosolygott a telefonba Maddison.-Annyira fogok ennek örülni, mert olyan siváran telnek itt a napjaim, nélküled.
-De a végén még megunjuk egymást.-az igazság véletlen csúszott ki a számon.
-Most arra célzol, hogy unsz engem?-hangja sértődött volt.
-Nem,de megtörténhet.
Maddison hallgatott.
-Valami történt mióta otthon vagy? Annyira furán viselkedsz,mintha...már nem lennék számodra fontos.
-Nem erről szó sincs.
-Jake, legalább legyél őszinte.
-Történtek dolgok, de ahhoz ne haragudj,de nincs közöd.-tettem fel az i-re a pontot.-Szeretlek és fontos vagy.
-Rendben.-hangja óvatos és gyanakodó volt.-Azt hiszem, jobb ha most befejezzük ezt a beszélgetést, majd még este...
-Rendben,akkor este.
-Szia.
-Hello.
A néma telefont letettem az asztalra és a háttérképre néztem. Én meg Maddison voltunk rajta, és rettentően irritálni kezdett hirtelen. Inkább lehajtottam a telóm képernyőjét.
A reggelit az asztalra tettem és szóltam apának. Ő készségesen gurult ki a konyhába.
-Nagyszerű,fiam nagyszerű. Látom az egyetemen belejöttél a főzésbe.-csapta össze a kezeit.
-Muszáj volt.-rántottam meg a vállam. Hozzálátott,majd rám nézett.
-Te nem eszel?
-Nem vagyok éhes. Már nem.Azt hiszem lemegyek futni a partra.
Apám megértően bólintott,bár nem olvasott a fejemben, a fia vagyok. Mindent tud,szavak nélkül is.
Gyorsan magamra kaptam egy bemelegítő alsót, és meztelen felsőtesttel lementem futni a partra. Legalább addig sem Nessie-n gondolkozok.Remélhetőleg.

*Nessie szemszögéből.*

Apám vidoran nézte,ahogy reggelizek. Látszott, hogy valamit forral a fejében.
-Mond.-néztem rá aztán vissza az újságra.
-Szóval, még nem volt alkalmam elmondani,de holnap érkezik hozzánk ...
-Na ki?-szólt bele a társalgásba Emmett.
-Edalbert családja.-mosolygott fanyarul Rosalie.-Jön a felesége, Romilda, a fiúk Theodore, és persze Edelbert, átutazóban vannak.
-Nagyszerű.-olvastam tovább a sorokat. Apám nem érte el a kívánt hatást. Nem érdekeltek más vámpírok,csak az egyetlen vérfarkas akiért úgy tűnik élek-halok. Apám felköhögött hangosan rám nézve. Úgy látszik, a fejemben kutat.
Egész nap csak meredtem a könyvek fölött, fantáziám elkalandozott. A szerelmes történetek mindig is a gyengéim voltak. Teljesen beletudtam élni magamat. Most épp az örök klasszikus Rómeó és Júlia felé görnyedtem és láttam magam előtt a könyv szereplőit. Rosalie kopogtatott.
-Gyere be.-mosolyogva üdvözöltem őt.
-Mit csinál az én drága Nessiem?-kukkantott be majd az ágyamra ült.
-Olvasok.
-Mi jót?-hajolt át a vállam felett.-Ohh Romeo és Julia. Klasszikus romantikus regény.Lassan kiolvasod a könyvtárat.-jegyezte meg apró mosollyal a száján. Annyira sajnáltam, hogy ritkán látom ilyen önfeledtnek,ilyen kedvesnek.Mindig ott van az arcán az a bizonyos maszk.Csak nem értettem miért. Máskor meg nincs. Az élet olyan fura.
Emmett toppant be.Megcsókolta óvatosan Rosalie-t és én tapintatosan elfordultam. Nem bírta a hormonháztartásom az ilyesmit.
-Mi lenne ha játszanánk egyet?-bökött meg Emmett.-Tudod, mint régebben.
-Sajnálom,most nincs kedvem.-olvastam tovább a sorokat.
-Mi a baj kicsi Nessie?-fogta meg a kezeimet Rosalie.-Tudod,hogy nekünk mindent elmondhatsz.
-Persze-bólintottam,de nem értettem vele egyet. Nem mondhatom el, hisz annyira utálják egymást, nem tehetem meg.
Rosalie miután látta,hogy nem lettem jobban, felhagyott a faggatózással.
-Vásárolnod kéne, az mindig mindenkit felvidít.-indítványozta.
-Kivétel a férfiakat.-morogta Emmett.
Nevetnem kellett, mert tényleg így volt. Mi lányok élvezzük az ilyesmit, ők meg azt élvezik,ha nem vesznek részt benne.
-10 perc és megérkeznek Edelberték.-jelentette be Rosalie.-Gyere,majd üdvözöld őket.
-Van még tíz percem...
Érezte a hangomból,hogy jobb ha magamra hagy.Megfogta Emmett kezét, és távoztak.Semmi kedvem nincs a társasághoz. Hátradőltem az ágyamon, és az olvasottakon töprengtem. Én is úgy szeretem Jake-t mint Júlia Rómeót. Rómeó is szereti Júliát. Elméletileg.De gyakorlatban? Csak szeretett, de akkor sem úgy,mint...mint a szerelmét,csak mint a legjobb barátját.
Egy pillanatra behunytam a szememet, és mire kinyitottam Anya állt a szobámban.
-Itt vannak.-hangja érdeklődően csengett.-Téged várnak.
Halk sóhajjal lecsaptam a könyvemet.Anyába karoltam és lementem a lépcsőn.
Ott álltak hárman, anya apa és fia. Mindannyian ragyogó mosollyal néztek ránk, és vérvörös szemekkel. Undorító. Bármennyire is gyönyörűek voltak, nem értek Jake nyomába. Már megint Jake, basszus!
-Üdvözletem Modemoiselle Renesmee-csókolt nekem Edelbert.- Micsoda hölgy lett,még egészen pici volt mikor láttam...
Halványan elmosolyodtam. Nem szeretem a bókokat. Főleg,ha ilyen hamisul hangzanak.
-Theodore, ő Nessie.-búgta Edelbert.
-Renesmee.-helyesbítettem ki és Alice szeme megcsillant. Nevetésre állt a szája.Apa viszont megdöbbent arcot vágott.
-Nessie.
Theodore arcába pillantottam.Jóképű,szelíd,okos,művelt.Bele tudnék szeretni,ha már nem lennék szerelmes. Azt hiszem.Már ha egyáltalán biztos lennék abban, amit érzek.
Theodore kezet csókolt nekem.A felnőttek a megszokott társalgási témákra váltottak át, amihez sem közöm,se érdekem nem volt. Theodore-ral a társalgóba mentünk. Követett engem,akár egy rossz árnyék. A kanapéra dőltem és néztem őt.
-A szüleid nagyon kedvesek.-kezdte mély hangon. A hangja természetfelettien gyönyörű volt.
-Köszönöm, a tiéd is. Mit is mondhatnék erre?
A zongorára pillantott.
-Szabad?
Bólintottam. A vendégnek majdnem mindent szabad,kivétel elrabolni apuci kicsi lányának a szívét.Az a tiltó listán szerepel.
A zongorához ült, és játszani kezdett. A hideg rázott engem annyira szép volt. Annyira csábító,elbűvölő és valami angyali dallam volt ez,hogy észre se vettem, csakis rá néztem. A hang körbelengett,megbabonázott,és könnyeket csalt a szememben.
-Theodore!-tapsolni kezdtem.-Ez csodálatos volt. A papám is tud játszani zongorán,de ez valami mennyei volt...valami eszméletlen!
Theodore elmosolyodott.Fejével intett felém, és négykezest kezdtünk el játszani.A dallam ütemére dobbant a szívem, és a kezem megtanulta az akkordokat percek alatt. Csak figyeltem az ő kezét,és utánoztam. Valami bravúros volt, és kacagtam közben. Tetszett,hogy tudok zongorázni.
A zongora szó valaki mást is odacsalogatott...