Portraits 2./6

6.rész.

River Black nagyszerűen fejlődött, és boldog kisbaba volt a pocakomban. Élénk volt, és vártam már nagyon, hogy a karomban tarthassam. Azonban, sokszor voltam egyedül. Jake dolgozni kezdett egy fakitermelő vállalatnál. Nem esett nehezére olyan mennyiségű fát kitermelnie... hiszen erősebb volt mint embertársaink. Ezért is jó munkaerőnek számított, nem hittem hogy valaha is kifogják rúgni.
Sokat voltam a húgom társaságában, vagy a bátyáim is átjöttek. Anya is meglátogatott párszor,de kezdett az agyamra menni ez az egész. Mármint, hogy egyedül vagyok.
A baba már hét hónapos volt, és szinte észre se vettem, hogy milyen hamar eltelt ez a sok idő. A szobácskájában már minden hozzávaló ott volt, kiságy, plüssfarkasok, könyvek, takaró,pelenkázó, minden kellék. Már csak a tulajdonosukra vártak a falon díszelgő kisfarkasok...
Sokat ültem itt ebben a szobában, és elképzeltem ahogy nevetünk a kicsinkkel együtt,mesét olvasunk neki, vagy csendben állunk az ágyacskájánál és nézzük ahogy békésen alszik.
Végigsimítottam az ágyacska keretén és mosolyogtam.Máris érzi szerintem mennyi szeretet veszi körül.
Mindent megszerettem volna adni Rivernek. Mindent, amire csak szüksége lehet. Biztosra vettem, hogy az apjára fog ütni,és örökmozgó lesz. Egy igazi csibész, aki mindig hazafut majd a mamájához, aki süteményt fog neki sütni,és ebéd közben mesélni fog neki ami történt. Később majd talán az apjával fogja megosztani a csajos dolgokat...kitudja.
Hirtelen elnevettem magam,hogy előre szaladtam az időben. Még itt sincs velünk, de már a jövőjét tervezem. Egyben biztos voltam, hagyni fogjuk,hogy kibontakozzon. Nincs is annál rosszabb,hogy bekorlátozzuk őt, hogy ezt meg ezt kell majd csinálnia. Hagynunk kell, hogy ő érezze, mi teszi boldoggá. És ne mi mondjuk meg azt,amit várunk tőle.
Ültem a hintaszékben és rajzolgattam magamnak.Simogattam a hasamat, és dúdolgattam. A ház üres volt, szinte kihalt és félelmetesnek hatott,legalábbis nekem. Vártam, hogy mikor jön haza Jake.
A falka körül is csak gyűltek a gondok, nem is tudom mi volt már a pontos ok,de sok este kimaradt és a falkával volt. Kezdett egy picit az agyamra menni, hisz megértem, hogy ők a második családja,de mégis...
Lementem a nappaliba és tévézni kezdtem, mikor Jake hazajött. Odajött és megcsókolt.
-Várj kicsim lemosdok,mert megizzadtam,és utána jövök...
Megvártam még felmegy a fürdőbe.Én utána mentem és leöltöztem.
-Van még itt két embernek hely?-néztem rá bociszemekkel.
A zuhanyrózsa alatt vigyorgott.Kimászott a karjaiba vett, és úgy álltunk a zuhany alatt.
-Persze édesem.
A síkos szappant óvatosan dörzsölgette végig rajtam, és a hasamon is sokat időzött.Csókokat kaptam tőle a nyakamra, és az arcomra is. A hátam mögé állt.
Gyér szőrzet és valami mást érzékeltem a fenekemnél.
-Hey Jake.-néztem hátra vigyorogva.
-Mivan?-nézett rám ártatlanul.A kezem lesiklott és lehunyta a szemeit.
-Azt hiszem megtaláltam a baj forrását.
-Én is úgy vélem.-morogta halkan.
A csapból elállt a víz és egy ideig nem lehetett mást hallani,csak apró sóhajokat, és kuncogásokat.Meg persze egy ütemes mozgás apró neszeit.
A hátát nekivetette a fürdő falának, és a kezei a vállamat fogták.Óvatosan leguggoltam.
-Na ne.-ennyit tudott csak mondani.
-Azt hiszem ezt a fiad még szerencse, hogy nem látja...
Csak bólogatni tudott.
****
Azt hiszem ezzel a kis szerény meglepetéssel,jobban indult neki az estének.Együtt vacsoráztunk, mikor hirtelen éles fájdalom hasított a hasamba.A villa kiesett a kezemből, és Jake felpattant.
-Kicsim,kicsim jól vagy?-guggolt le villámgyorsan mellém.A hasamra tette a kezét.
-Persze.-nyögtem.-Azt hiszem csak megfordult.
-Mond mit csináljak,hogy jobban legyél?-kezdett kétségbeesni.
-Nyugi.-mosolyogtam rá.-Minden okés.
-River, ne rendetlenkedj,anyunak fáj.-suttogta a kicsinek.
-Nemsokára itt lesz velünk.-mosolyogtam Jake-re mikor megnyugodott, és bevitt a nappaliba.Az ölébe ültetett.-Hey nehéz leszek.
-Dehogyis.
-Jake ne szerénykedj, 80kg vagyok.
-Gyerekkel együtt.-tette hozzá.
-A gyerek kb 3 kg.
-Azt csak te hiszed.-sunyiskodott.-szerintem 4kg. Én is annyival születtem.
Végignéztem rajta.
-Eltudom képzelni.
Erre persze nevettünk.
-De nem vagy nehéz.
-Undorítóan kövér vagyok, valld be édesem,ez így van.-mondtam neki.
-Nem vagy csúnya, sem undorító.-nézett rám szigorúan.-Te vagy a legszebb édesem, főleg,hogy édesanya is vagy.
-Ez kedves volt tőled,de tudom...
-Mimiteh Ogin Black ezt fejezd be!-nézett rám.
-Black?-kerekedett ki a szemem.-Mit mondtál?
-Azt hogy Black.-vigyorgott.-Hozzám tartozol.
Olyan meglepődött lettem, hogy megcsókolt.
-Olyan édesen nézel, mikor ilyen meglepődött vagy.-nevetett rám.-Azt hittem ez egyértelmű.
-Nekem még nem volt az.
Megsimogatta a fejemet.
-A fiam édesanyját még szép,hogy feleségül veszem.
Meghatottan néztem rá, többet mondott ezekkel a szavakkal, mint én valaha is álmodtam. Hozzá tartozom,és ezt komolyan is gondolja. Most esett a legjobban hozzábújni,mert megerősítette a belé vetett hitemet.
****

Apámmal még most sem békültem ki, sőt feléjük sem mentem.A lábam amúgy is eléggé dagadt, és egyre jobban éreztem azt,hogy Jake mellett, elbújhatok. Nem vagyok szép, egyszerűen csúnya vagyok.
Mereven ültem a székben, mikor hazajött Jake. Ő egyből jött oda hozzám, köszönt nekem és Rivernek is.
Leült velem szembe és a konyhából hozott kaját kezdte el enni.Mesélt a falkáról, Sethről és Abey-ről, hogy turbékolnak, a gondokról meg ilyenek. De valahogy nem hallottam meg a szavait. Egyszerűen életemben először azt kívántam bárcsak soha nem ismertem volna meg őt. Nem akartam hogy lásson, nem akartam semmit sem. Csak ne legyek vele.
Jake ezt észrevette.
-Mi a baj kicsim?
-Nincs semmi.-álltam fel és felfelé indultam.A kezemet elkapta és óvatosan visszarántott.
-Mimi mond el, látom rajtad.
-Semmi.-csattantam fel.
Elengedte a kezemet és nagy szemeket meresztett rám. Nem értette hogy mi történik, valahol én sem, de én nem akartam vele foglalkozni. Felmentem a szobába és leöltöztem. Bebújtam az ágyba és csak néztem a plafont meg simogattam a pocimat.Hallottam,hogy sóhajtozva feljön, vizet enged és bemegy a fürdőbe.
Felálltam és kinéztem az ablakon.A tenger sötéten hullámzott, és én fázósan kezdtem el dörzsölgetni a két karomat.Magányosnak éreztem magam, de nem tudtam miért. Csak rám tört,és úgy éreztem bekebelez.Le akartam menni a tengerpartra.
Bekopogtam Jake-hez a fürdőben.
-Gyere.
Benyitottam és ő a csempének dőlve a zuhany alatt volt.A látványa borzongással töltött el, ahogy rézfényű bőrén megültek a vízcseppek.Izmos karján vékony csíkokban fojt a víz, és a hajáról is csöpögött,ami a hasán csöpögött le és onnan tovább...
-Elmegyek.-mondtam.
-Hová?-pattant ki a szeme és rám meredt.-Hová akarsz te menni? Főleg így.
-Hogy így?
-Riverrel.
-A partra.-néztem rá.
-Nem, nem mész most Mimi.
-De én elmegyek.
Bezártam az ajtót, ő pedig dühödt hangot hallatott.
-Mimiteh Ogin Black azonnal állj meg!
A lépcső aljáig értem, mivel rohanni nem ment,és Jake meg villámgyors volt.Megfogta a kezemet.
-Valami baj van érzem, mond el kérlek. Ugye nem Riverrel?-éreztem hogy felgyorsul a pulzusa.
-Nem.
Aztán egyszer csak elsírtam magam ő meg döbbenten nézett,aztán magához vont.
-Mi a baj kicsim?-suttogta a hajamba és megcsókolta a fejem búbját.
-Csúnya vagyok.-böktem ki.-A lábaim borzalmasan néznek ki, én magam is egy kerek hordó vagyok és ...
elnevette magát. Én meg ököllel vertem a mellkasát.
-Ez nem vicces! ez nem az...
Ő simogatta a fejemet és rám nézett. Óvatosan megcsókolt és belemarkolt a fenekembe.
-Szerinted már nem kívánlak?-suttogott.
-Nem.-a szemem újra könnyes lett.-Látom hogy nézek ki...
Ismét rám nézett.
-Te vagy a legszebb nő akit valaha láttam. Más nő eltörpül melletted.
-Ne bókolj nem hiszem el.-néztem rá durcásan.
-Édesem.-suttogott a fülembe.-Szeretlek tudod, és te vagy a mindenem Riverrel együtt. Csodálatos vagy.Te nem látod reálisan kívülről magadat.
-Hát te sem.-néztem végig a testén.
-Miért mi a baj vele?-vonta fel a szemöldökét.
-Egoista.-mormoltam.-Amúgy...túl... kívánni való.-néztem rá bociszemekkel.-Az enyém meg egy hájtömeg...
-Mimiteh ezt befejezted.-hangja kicsit erősebb lett.-Nem vagy az egyáltalán. Nem fogom többször elmondani,mert úgy látom nincs értelme, de én tudom,hogy csodaszép vagy és kész.
Megfogta a kezemet és kimentünk a kertbe.Hármasban,csendben, és csak a csillagok.