Portraits 2./7

7.rész.

Kilencedik hónapban voltam.A táj zord volt, és eléggé fagyos, bár még csak szeptember van.A hulló levelek mindig megihlettek rajzolásban, ahogy a zöld levelek átváltanak sárgába majd rozsdaszínbe. Egyre több kép lett a házunkban ,lassan már galériává válik.
A mai nap volt a bababulim. És Jake ma este rúg ki utoljára a hámból. Legalábbis, ez az elmélet. Aztán meg kitudja.
Rengeteg ajándékot kapott River. Mindene megvolt már ténylegesen amire szüksége lehet. Már csak a trónkövetelő ifjoncnak kellene itt lennie.
És amint sejthető volt, egyszer megérkezett...

Szeptember 4-dike.

Éjjel úgy éreztem, hogy a görcs összerántja a testem.Jake azonnal felriadt mellettem.
-Kicsim?
Sikoltozni se volt erőm hirtelen, mintha megszakadt volna bennem valami.
-Azt hiszem...
-River igaz?
Hirtelen felpattant.Pár cuccot magára kapott,és engem a karjai közé vett. A kocsihoz rohant és beültetett.
-Bírd ki édesem kérlek!
Bólintani tudtam.Bezárt mindent és beült a vezető üléshez. A kezét odaadta és azt szorítottam pokoli erővel, ő pedig 100-zal száguldozott át az alvó La Pushon.
-Óvatosabban.-nyögdécseltem neki és egy-egy apróbb sikítás elhagyta a számat. Ő néha rám nézett és megszorította óvatosan a kezem.
-Nemsokára meglesz a babánk.
A kórház nem volt messze La Pushtól mégis úgy tűnt órákig utaztunk. A fájásaim nem csillapodtak, sőt mi több erősebbé vált.A fájások hullámokként törtek rám, és már Jake karja is kezdett lilulni, de hősiesen tűrte.A kórházban szerencse nem tartottak fel minket keresztkérdésekkel, bár szerintem Jake arcából látszott,hogy aki megmeri kérdezni, miért is vagyunk itt, minimum szétcincálja.
A tolószék alattam, Jake mellettem, a gyerek meg belülről szétrugdos. Azt hiszem már szép a családi összhang. A kórterembe betoltak és néhány percnyi vizsgálat után a doktor mosolyogva közölte.
-Még van egy kis ideje.Még várunk.
-Még?-hangzott dühösen Jake hangja.-Dehát Mimi szenved.
-Senki sem mondta, hogy a gyerekszülés leányálom.-tárta szét a kezeit az orvos.Jake karja megfeszült.
Ránéztem és kicsit megnyugodott.Megsimogatta a homlokomat és megpuszilta. Az orvos magunkra hagyott. Jake körbetelefonálta az egész emberiséget, úgy szép vagányan reggeli hatkor.
A többség szerintem elsőként szidni akarta, de miután elmondta, hogy szülni fogok, máshogy álltak a dolgokhoz.
Tizenegy órára már ott állt szinte mindenki az ágyamnál, lufik, meg szurkoltak nekünk.A fájások egyre sűrűbbek lettek, vagy hol megálltak-hol megint kezdődtek.
Jake mellettem a székben elbóbiskolt én pedig néhány perces eszmefuttatást végeztem magamban, mikor az orvos bejött ellenőrizni.
Alaposan megvizsgált és a mellette levő nővérkének adott infókat latinul.Hogy mennyire utálom, mikor nem értem amiket mondanak az borzalmas.Jake közben felriadt és izgatottan ült mellettem.
-Mimiteh azt hiszem mehetünk szülni.-vidámkodott az orvos. Nem csípem ezt a csávót.
Jake rám nézett.Én meg rá.
-Minden rendben lesz.-csókolt meg.
Az orvos ránézett.
-Az apuka nem jön?
Mereven csóválta a fejét és láttam, hogy kissé elpirul majd elsápad.Az orvos kedélyeskedve megfogta a kezét.
-Maga is jön, nem mindennapi esemény az ilyen.
Nevetnem kellett az arcán. Kétségbeesettebb volt mint valaha.Aztán persze River emlékeztetett rá hogy nem poénkodunk, mert meg fog születni...
****
-Nagyszerűen haladunk.-szólt az orvos. Én sápadtan,izzadtan remegtem,pedig még két nyomáson voltam túl.Jake mellettem majd megveszett.
-Ez az kicsim menni fog.-suttogta mindig nekem és szorította a kezemet.-Tegyenek már valamit,mert szenved!-nézett rá mérgesen és dühösen az orvosra.
-Ez a szülés kérem szépen.
-Na ne magyarázkodjon nekem!-kelt ki magából Jake.
-Jake.-sikítottam mire ő azonnal odaadta a kezét. Én erőlködve nyomtam.
-Nagyszerű, még pár nyomás és kint is lesz.Nagy levegő Mimiteh ezaz nagyon jó...gyerünk még.
És én mint valami őrült úgy préseltem a hasamat, közben a sikolyok egyre erőteljesebbek lettek a számból és Jake pedig félő volt, hogy átalakul.Pont most hiányzik, hogy még egy farkas is bent legyen.
Úgy éreztem, hogy minden erőm fogytán van. Kimerített ez az egész, túlakartam rajta lenni, és egyszerűen azt éreztem, hogy szétszakadok belülről.
-Nyomjon,igen itt a feje...
Az egész testem görcsbe rándult.A lábaimat még jobban felfelé húztam, és azt hittem minimum meghalok.Sikoltozni sem tudtam már,csak teljes erőből nyomni,és már ott tartottam, hogy szedjék ki belőlem.Jake morgott és minden bizonnyal élete legszarabb látványa lehetett.
-Jól van asszonyom,kint van a kicsi feje.-mosolygott az orvos.- Nem is volt annyira nehéz, igaz?
Jake küldött felé egy nagyon szép pillantást, és az orvos inkább a gyerekre koncentrált.
-Már csak a válla van!-hangzott a lábaim között az információ.Ha én kívülről néztem volna ezt, tuti nevetek a helyzet komikusságán.Most viszont nem volt kedvem nevetni.
A doktor parancsszavai csak úgy pattantak a levegőben, szinte percenként és én levegő után kapkodtam, hajam izzadtan tapadt a homlokomra, a vállaimra, és Jake borzalmasan érezte magát mellettem.
-Na itt lesz a nagy legény.-mosolygott a doktor és ekkor...
Felcsendült a sírás.A sírás, mely életem legszebb dallama lett abban a pillanatban, hogy meghallottam.Könnyes szemmel Jake-re pillantottam aki elsírta magát. Sosem láttam sírni, sosem láttam még így. Most könnytől ázott a szeme,és nem zavarta.Csókot nyomott a számra és a nedves babát a hasamra tették.
Abban a pillanatban megnyugodott és mi Jake-kel csak bámultuk az apró csodát,ami az életünk része lesz. Fekete hajacskája volt, és éppen olyan szép rézfényű a bőre, mint Jakenek.
A szemeit kinyitotta és ránk bámult.Rácsodálkozott erre a világra és mi abban a pillanatban csordultig voltunk vele.Az apró kezei, a szemecskéje...
Az orvos és csapata,miután elvégezte a dolgokat magunkra hagyott minket. Engem, Jaket és Rivert, ismerkedni.
A kis csomag a melleimen feküdt és Jake felült az ágyra mellém.
-Szia édesem.-suttogott neki.Ilyen hangot még sosem hallottam tőle.-Itt van az apukád River nézz rám.
River szemei zöldek voltak.Mintha értette volna amit Jake mondott neki ránézett és Jake teljesen kész volt.
-Gyönyörű a babánk.-nézett rám és megcsókolt ismét. Én a könnyeimmel küszködtem.
Jake megfogta az aprócska kezeit és óvatosan megrázta.
-Üdvözöllek harcos itt közöttünk,már nagyon vártunk téged.
River elkezdett nyöszörögni és a nővér máris ott termett.
-Azt hiszem éhes.-nézett rám mosolyogva a nővér.A karszalagot ráadta.
-Mit írhatok rá?
-River Black.-mosolygott büszkén Jake.
-Gyönyörű kisfiuk született és a neve is különleges.
Az orvosi ruhámat szétszedte elől a nővérke és a mellemre tette a kis Black úrfit.Mohón kezdte inni az éltető anyatejet. A nővérke kisurrant.
-Hmm éhes lehet.-mosolygott Jake.
-Akár az apja...-néztem rá mosolyogva.
Ő elnevette magát.
-Minden bizonnyal.
****
Az összhang amit kívülről láttam, egy újdonsült baba a családjával. Egy új élet kezdete, és azon tűnődtem, hogy egy másik élet vége is. Vége annak az életnek ami akkor volt, mikor csak ketten voltunk.Most már hárman éljük ezt az életet és ez merőben más lesz,mint az eddigiek.
Abban a percben mikor megszületett új értelmet kapott a kapcsolatunk, új értelmet kaptak az érzéseink.Homály borult a veszekedéseinkre, és gyönyörűbbé tette azt az éjszakát mikor ez a kis angyal fogant.
Sokszor elmerengtem már, hogy mikor megszületik egy új angyal, isten egy új angyalt kap helyettük. Születés és meghalás. Ez a kettő összefügg.Valami kezdete és vége, talán egy napon.
River születésével egy csillag lehullott az égről, és tudom, hogy ha azon a napon meghalt valaki,egy újabb csillag került fel az égre.Az a körforgás ami nélkül nem létezhetünk. Most a boldogságunk hatalmasabb volt bármilyen földi jónál. A boldogság beragyogott minket,körülölelt és csak csendben figyeltük ahogy a mi kis drágánk az új életét megkezdi.
****
Rengetegen voltak a lakásba.Minden Rivert csodálta.
-Ő az én kisfiam.-mondogatta büszkén Jake. Felvette és a vállán pihent River. Tündériek együtt.
Anyám egyből azon gondolkodott, hogy majd kötöget neki ruhákat, meg hogy majd sütnek együtt sütit, és hogy majd hétvégente a nagymamiéknál is lesz River. Abey és a két bátyám sem tudott betelni a látványával. Mindenkiből előhozta azt az érzékeny oldalt,amit még nem is annyira ismertünk egymásban.
Csak egyvalaki hiányzott. Apa.
Szomorú voltam, bármennyire is vidám volt a pillanat. Apám otthon volt, és nem is volt kíváncsi Riverre. Csak azért mert szerinte rossz helyre és rossz időben született. Ez nem volt igazságos, hogy még esélyt sem ad ennek a csöppnek, hogy szeresse. Borzalmas.
Jake falkája már a csajozásról mesélt, hogy bizony River Casanova lesz, és majd ők... persze ezen mindenki nevetett. Az ünnepelt pedig bájosan aludt apukája vállán.
Végignéztem a társaságon és megakadt a tekintetem Jake-n.Ő is rám nézett majd mindketten a fiúnkra. Ő a mindenünk.