Portraits 2/5.

5.rész.

Délelőtt kézen fogva ültünk a váróba. Most jött el a döntő pillanat,mikor megtudja azt, amit én már régen tudok. Ideges volt.
-Nyugi már szívem.-súgtam a fülébe.
-Mindig kikészülök ezektől a kórházaktól.-morogta.-Most meg mégjobban...
-De nem lesz semmi baj.
-Nem is attól tartok,csak most,megtudom, ááá...kicsit félek.
Megszorítottam bátran a kezét.A szemeibe néztem majd megcsókoltam.
-Ugyan életem, légy bátor akár egy farkas...
-Az úgy van ,hogy " légy bátor akár tigris a micimackóból"-helyesbített mosolyogva.
-Na tessék,látom esti olvasmányod is megvan már kicsim.-mosolyogtam rá.
-Mimiteh és Jacob Black.-szólt ki az orvos.
Kézen fogva bementünk és leült mellém Jake. A lába folyamatosan remegett.Az orvos felhajtotta a felsőmet,zselét tett rá és elkezdtük nézni. Pár másodpercnyi csend után élesen hallottuk a szívdobogást. Jake erősebben fogta a kezemet, és éreztem, hogy remeg a keze. Ránéztem.
-Ez csodálatos.-suttogta.
-És a büszke apuka szeretné tudni a baba nemét?
-Persze.
A monitorra mutatott a doktor. Jake ránézett.
-Igen?
-Igen.-felelt mosolyogva az orvos.
-Én nem látok semmi árulkodó jelet.
Az orvos felhúzta a szemöldökét.
-Fia lesz.
-Hogy fiam? De honnan jött rá, én nem látom.-kezdett kétségbeesni Jacob. Már majdnem lefejelte a monitort.Azt hiszem sírtam a röhögéstől. Igen, ő az életem értelme.
A doktor rábökött a bizonyító tényezőre a monitoron. Rám nézett Jake.
-Egy fiúcskát hoztunk össze. A szeme ragyogott.
-Örülsz?
-Ohh el sem hiszed mennyire.-mosolygott rám és megcsókolt. A doktor leszedte rólam a maradék gélt, és utunkra engedett. Jake-kel madarat lehetett volna fogatni.
-Fiam lesz.
Amilyen büszkén mondta, abban minden benne volt. Az élete árán fogja védeni, ő lesz a mindene.
-Ugye nem baj,ha áthívom Seth-et? meg a tesódékat, és még...
-Hívhatnád Pault, Jared-et,akit szeretnél.-mosolyogtam rá.-Van okod ünnepelni szívem.
-Fiam lesz.-meredt maga elé és a szeme csillogott.
****
A buli már javában zajlott. Voltak szendvicsek, szinte minden és rendesen emberekként jelentek meg.Ha farkasok lettek volna, azt hiszem kívül tágasabb így is rengetegen voltunk a házban.
Abeyvel kint ültünk a teraszon, még a fiúk bent beszélgettek férfias dolgokról. Na igen, ezek ők...
-És tervbe van véve a házasság?-nézett rám Abey.
-Nem hiszem. Ugyan...
-Azért szeretnéd. Valld be,látszik rajtad.-bökött meg óvatosan Abey.
-Persze,de ezt nem akarom erőltetni. Munkahelye is lesz nemsokára, a babának kellenek dolgok...meg ez a falka dolog is ott van még neki.
-Szerintem a falkája megérti, hogy lesz egy babátok,aki rengeteg időt kell majd szentelni, meg egymásra is kell majd figyelnetek. Ennyi dolgot nem tudhat egy ember egyszerre,bármennyire is most lépett ki egy képregényből.-mosolygott Abey.-Nem lesz könnyű az életetek...
-De legalább a miénk lesz.-mosolyodtam el.-Apuék?
-Anya odáig van, hogy kisbabád lesz, és ráadásul fiú.És a neveken már gondolkoztatok?
-Persze, de ez még most friss neki, hogy fia lesz.Ráér még.Apa?
-Hát tudod, ő nem igazán akar...beszélgetni erről. Még mindig meg van döbbenve.
-Azt gondolta örök életemre szűzies maradok?
-Nem,csak hogy vártok még. De hagyd csak rá. Ti dolgotok.
-Teljesen.-értettem egyet.
-És félsz a szüléstől?-nézett rám Abey.
-Még nem.-rántottam meg a vállam.-Majd fogok még eleget.
-Bent lesz Mr.Black?
-Kötve hiszem.-nevettem fel.-Azért ennyire ő sem bátor. Meg szerintem kicsinálná az orvost...
-Lehetséges.
Kicsit hallgattunk és néztük, hogy bent milyen boldogan elvannak a srácok. Kártyáztak meg itták a sört. De hálistennek nem voltak részegek.Azt adná neki...
Seth ránk nézett és Abey fészkelődni kezdett mellettem.
-Menj csak vele.Elleszek én.-böktem meg.-Nem vár rád örökké.
-Tudom.-morgott az orra alatt Abey.
Seth kijött és helyet szorítottunk neki.
-Hogy van a drága anyuka?-vigyorgott rám.
-Egész jól.-feleltem mosolyogva.-Majd mikor pelenkázni kell...
Erre persze mindannyian nevettünk.
-Na jól van Seth rabold el a húgom, mielőtt én rúgom seggbe.-böktem meg. Nem kellett kétszer mondani nekik. Elmentek a kert végébe. Én fázósan meredtem magam elé és szürcsöltem az almalevemet.
Egy takaróval jött ki Jake. A többiek bent elhallgattak és néztek minket.
-Meg ne fázz édesem.-terítette rám.-Nincs szükséged valamire?-guggolt le elém.
Megráztam a fejem.
-Biztos?
Begörbített ujjal jeleztem neki, hogy hagy súgjak a fülébe valamit. Mikor elsuttogtam neki a kívánságomat elnevette magát.
-Rendben édesem.-megcsókolt.
****
A buli véget ért, mindenki gratulált és távoztak. Takarítani hálistennek nem kellett,mert nem volt nagy kupi. Kint ültünk a teraszon,egy adag sült csirke társaságában.
-Ahh mennyei édesem,köszönöm.-néztem rá.-Már azt hittem éhen pusztulok.-nevettem fel.
-Hát ez sikerült most.-rántotta meg a vállát.-Remélem ízlik.
-Maximálisan.-tele pofával,ezaz Mimiteh.
Néha-néha felnézett rám, miközben ettünk.
-Kis mohó.
-A fiad éhes.-néztem rá "szigorúan".
-Jó étvágya van.-nevetett fel Jake.-nézd.
Lehullott pár csillag az égről,és mintha hirtelen ezernyi csillag gyúlt volna ki. Jake csak nézte őket, és egyszer megszólalt.
-AHTAHKAKOOP.
-Csillagtakaró?-néztem rá.-Ez szép.
-Mi lenne,ha...
-Nekem az AHOTE is tetszik.
-Nyughatatlan?-nézett rám.- Ugyan miért?
-Folyamatosan rugdos.
Gondolkozóba estünk.
-Ezek a nevek.-sóhajtottam.-Én bajba leszek ezzel.
-De a név az fontos.
-Nyilván, de ...
-Megvan!-kiáltott fel.-Ahtahote.
-Te jó ég Jake,szegény gyerek nem fogja tudni leírni a nevét.
-Dehogynem.
-Jó és mi lesz a beceneve?Ahhh?-nevetni kezdtem.
-Nagyon vicces.-nevetett fel ő is.-Igazad van,lehet el kéne térni az indián nevektől...
-Aranck?-kérdeztem.
-Honika?-kérdezett vissza.
-Szívem ezek tök jó nevek de tényleg,csak a gyerek fog égni emiatt.
-Van benne valami.-látta be.- A mi fiúnk különleges lesz, és nem kéne valami gagyi nevet adni neki.
-Hát nem.-tömtem magamba a csirkét.
Hüvös szél kapta fel a tenger sós illatát.Hirtelen felkaptam a fejem.
-River! Legyen River,bár igaz ez tenger...
Jake gondolkozott.
-River Black...hmm egész jó tetszik.-mosolygott. Odalépdelt hozzám és a kezét a pocakomra tette. Simogatni kezdte.
-Hallod drágám, River lesz a neved,remélem tetszik.
A baba egyetértve rúgott egyet.
Miután kivégeztük a csirkét, a nagy-nagy kívánságomat, felmentünk fürödni kettesben. Jake előtt feküdtem és a vállára tettem a fejem.
-Gyönyörű vagy édesem.-mondta halkan.
-Hát eltudom képzelni.-nevettem fel keserűen.
-Ne butáskodj Mimi.Nekem tökéletes vagy.
-Csak azért mondod,mert a lenyomatod vagyok.-durcáskodtam.
-Nem csak.Hanem mert így is gondolom és kész. Vita lezárva édesem.
A víz lassan hűlni kezdett én pedig nem akartam megfázni. Megtörölköztünk és bebújtunk az ágyba.
-Jóéjt River.-suttogta Jake és megsimogatta a hasam.-És neked is szerelmem.-csókolt meg.
A karjai közé fészkeltem magam és még egyszer felnéztem a szemeibe.
-Szeretlek.-mondtam neki és mellkasán álomra hajtottam a fejem.