Portraits 2/4.

4.rész

Abeyvel voltunk vásárolni, az olyan dolgokat,amik függetlenek a baba nemétől. Pelenkák,kiságy, ilyesmi. Én rettentően élveztem és úgy vettem észre, hogy Abey is majd imád babázni.Azóta apáékról semmi hír,úgy tűnt, komolyan gondolja ezt az egészet,nem értettem, hogy miért.Egyszerűen úgy éreztem, rettentő makacsul viselkedik.
-A fiúk azóta már berendezték a baba hálóját.-mondta Abey.
-Remélem is, mert nekem nincs sok kedvem takarítani.-vigyorogtam.
-Majd ők.-vigyorgott vissza.-Egyszer az életben kibírják.
Otthon a felfordulás szinte szinten felüli volt. Dobozok,festékes ecsetek, és ...három tiszta festékes indián.
-Látom, a hagyományoknak tisztelegtek.-nevettem fel, mikor megláttam, hogy Jake karja tiszta festék. Tse orra volt festékes még, és Mingan haja.
-Na persze.-morgott Tse.-Az életed értelme nekilökött a falnak.
-Véletlen volt.-szabadkozott Jake.-Neked csak az orrod lett olyan...
-Csak?-horkantott fel Tse.-Szerintem ez pont elég.
Mingan a haját kapargatta. Szegény.
-Na jól van srácok, slaggoljátok le magatokat a tengerbe, vagy a fürdőbe.Mi addig Abeyvel csinálunk valami ebédfélét.
-Hányra mentek ma az orvoshoz?-nézett rám Abey.
-Három.
Jake tőből visszafordult.
-Hogy mi? Ma orvoshoz megyünk?
-Igen,de én ezt mondtam.-néztem rá.
-Nem, nem mondtad.
-De Jake én mondtam.-emeltem fel a hangomat.
-Nem kicsim nem mondtad,mert ha mondtad volna, akkor nem lettem volna ilyen vidám egész nap, hanem remegett volna a gyomrom.Tessék,már remeg.
Nagyot sóhajtottam.A hűtőhöz mentem és ráböktem a mágnes alatti papírra.
-Tudsz olvasni?
-De miért oda írod ki mikor tudod, hogy...
-Én azt gondoltam figyelsz!
-Igen figyelek, csak százfelé nem tudok koncentrálni!-mondta Jake.
-Tudod mit,akkor majd Abey eljön velem!-zártam le a vitát és feltrappoltam az emeletre.
-Mimiteh várj már!
Én csak mentem előre. Nem akartam ma vele veszekedni, de tessék,már megint kezdi. Én ezt fel nem tudom fogni ,hogy miért kell állandóan itt kilyukadni,ez még kínosabb volt, mint az előző,mert Abey-ék hallották.Hát nagyszerű, sikerült teljesen lerombolnunk a boldog család imidzsét, pluszba még Jake is...Istenem, nem hiszem el, hogy ennyire bamba tud lenni!
Magamban forrongtam a dühtől.Nem tudom miért kaptam fel ennyire a vizet,egy ilyen apró dolgon,de mégis úgy éreztem, mintha belülről hergelne valami.
A pocakomat már nem tudtam álcázni, nem mintha akartam volna, de most ahogy lenéztem, nem a lábamat láttam.Kissé ez megrémisztett. Na majd erre még visszatérek magamban, ebben biztos lehetek.
Bevágtam az ajtót,Jake meg kivágta. A ház zengett az ajtócsapkodástól.
-Iteh.-szólt gyanúsan halkan.-Ne haragudj de ez felesleges hiszti a részedről.
-De ez nem az.-az én hangom kezdte a plafont verni.-Elfelejteni, hogy a gyereked nemét ma nézzük meg, ez eléggé para Jacob Black.
-Az nagyobb para édesem, hogy valaki elfelejtett szólni!
-De én szóltam.-csikorgattam a fogaimat.
-Miért nem tudod bevallani,hogyha nem?
-Jake!
Abey feltrappolt,illedelmesen kopogott.
-Az a helyzet, hogy fél három lesz.-nézett ránk.-Ha velem akarsz jönni, öltözz át.Ha meg Jake-kel, akkor is.
-Még szép, hogy elmegyek.-néz Abeyre Jake.-Csak az én gyerkőcöm.
-Én meg nem akarom,hogy elgyere.-néztem rá.-Miért? Majd megtudod.
-Ezt ne csináld rendben?-Jake kezdett kijönni a béketűrésből.-Ezt ne,ez eléggé aljas Iteh.
Abey visszavonulót fújt.
-Mi az,hogy aljas? Jake,te nem tudod miről beszélsz.
-Azt hiszem te sem.-nézett rám.-Felfogod,hogy bántasz? Felméred a helyzetet?
Levegő után kapkodtam.Úgy beszélt velem, mintha valami ötéves lennék.
-Na idefigyelj Jacob Black.Takarodj kifelé a szobámból!
-Már megbocsáss de ez az én szobám is.
Nekidőlt az ajtónak. Ideges volt, kimerült, és látszott, hogy teljesen felhúztam. Kivágta a szekrény ajtót, kivette belőle a törölközőjét,a vállára csapta,az ajtót bevágta és elment zuhanyozni.
Én a ruháim között kezdtem el kutakodni, találtam egy halványsárga ruhát,ami még jó volt rám.Selyemszalag volt a mellalatti résznél,és a térdemig ért. Egész jó. Halványan kisminkeltem magamat, és lementem az emeletről.A két bátyám már nagyban evett,puszit nyomtam az arcukra,meg Abeynek is.
-Majd jövök.
-De hát Jake?
Megrántottam a vállamat, és a két bátyám egymást túlharsogva tiltakoztak. Mit érdekelnek most engem ők.
A kocsiba ültem,és elindultam az orvoshoz.
****
Az orvosi szobában eléggé izgultam. Nem volt kellemetlen az ultrahang,de az orvos párszor rákérdezett,hogy hol az apuka.Azt mondtam, hogy dolgozik. Amúgy sincs sok köze hozzá, tehát..
A monitorra tapadt a szemem,de komolyan mondom, én nem láttam ki ott a gyerekemet.Lehet, én voltam a vaksi,de sosem értettem, ehhez az ultrahangos valamikhez.
-Hmm.-hümmögött mosolyogva a doktor.
-Valami baj van?
-Dehogyis, makkegészséges a baba.
-És mi a neme?-néztem rá.
-Kisfiú.
-Akkor boldog lesz Jake.-mosolyodtam el.
-Biztosan.-mosolygott az orvost, majd letörölte rólam a gélt. Aláírtam egy papírkát, aztán hazafelé mentem.A ház előtt ült Jake.Nagyot nyeltem. Fogta a fejét.
Így visszanézve rettentően hülyeség volt ez a vita, de akkor abban a pillanatban minden olyan vészesen nagynak tűnt. Jó persze tudom, túlreagáltam, mert lehet, hogy tényleg nem mondtam neki,de... nem tudom bevallani a hibáimat. Most olyan jó lenne farkassá változnom,de ez kockázatos és ezt nem akarom. Lehet ártana a babának.
El akartam rohanni ebből a szituációból.Ostoba voltam, hogy nem vártam meg,mert ...elszalasztotta az egyik legmeghatározóbb élményt az életéből. Rettentően bántott ez. Már másodjára bántom meg őt.
Kiszálltam a kocsiból és felnézett.Felállt a lépcsőről és egy szó nélkül bement a házba.Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy milyen szép rend van az egész lakásban. Biztosan Abeyék segítettek.A kocsikulcsot letettem az asztalra és nem szóltunk egymáshoz. Ő üveges szemmel evett, és csak a kajára figyelt én meg kimentem a kertbe.
A kertbe leültem a virágokhoz és nézegettem őket.Beszívtam az illatukat, és simogattam a leveleiket. A női hiúságom várta, hogy mindjárt kijön hozzám,és beszélgetni fogunk, valamit mondani fog, de nem jött ki. Bent maradt a lakásban. Halkan sírni kezdtem, a könnyek csak csorogtak az arcomon. A vállam meg-meg rázkódott de nem törődtem vele. A hibáinkból tanulunk,mindenki ezt mondja, de azt senki sem teszi hozzá, hogy a hiba néha olyan fájdalmakat képes okozni, hogy könnyezni fogunk.
****
A kádban ültem.A hab kényeztette a testemet,és a víz ellazította a merev vállizmaimat.Lehunytam a szemem és csak élveztem a csendes pillanatokat. A rózsaolaj lassan terjengeni kezdett a fürdőben és tökéletes volt a relaxáció. Kizártam a külvilágot a fejemből, kizártam a ma történteket, és csak arra tudtam gondolni, hogy lesz egy kisfiam. Egy aprócska fiú akinek annyira fogok örülni, és remélem az apjára fog majd hasonlítani.
A víz hűlni kezdett és én kimásztam a kádból.A tükörbe se mertem nézni, mert úgy éreztem, hogy egy disznó vagyok.A fenekem ráncosodik a hájtól és borzalmasan festek. Ugyan már,ki kívánna engem így? De most komolyan.
Törölközőbe csavartam magamat és átmentem a szobánkba.Jake akkor ágyalt. Csak épp rám nézett és tovább pakolta a párnákat. Én pedig átsurrantam vizesen a szobán.
A szekrény előtt álltam és kerestem az alvó ruhámat.Óvatosan hátrasandítottam, ő háttal állt nekem. Hát rendben, csinálja csak.
Leengedtem a törölközőt,és a lábamnál kötött ki.Kiléptem belőle és épp a bugyimat akartam felhúzni,mikor egy kéz megfordított.Lefelé néztem de ő kényszerített,hogy nézek a szemébe.
-Összetörted a szívem.-nézett rám. Hangja rekedtesen hangzott, és a szeme karikás volt. Szeméből kihunyt a fény, és nem mosolygott. Bárcsak elmosolyodna...
Nem válaszoltam, ugyan mit is mondhatnék? Talán, azt hogy bocsánat? Könnyű szó, és mégis olyan nehéz kimondani. Pedig szeretem Jake-t.
Megakartam csókolni,de elfordította az arcát.
-Ezzel nem oldasz meg semmit sem.
A görcs a torkomba szaladt.Pedig nem akartam sírni előtte. Egyáltalán nem.
A kezét a pocakomra tette.Simogatta gyöngéden és éreztem, mintha kommunikálni akarna vele. Mintha azt üzenné neki, hogy szereti őt, és vele van.Aztán egyik pillanatról a másikra megölelt engem Jake.Éreztem, csak most éreztem át igazán, hogy megbántottam ismét ezzel az elhamarkodott viselkedésemmel.Hirtelen kiszökött a lábam alól a talaj, és a karjaiba emelt.
-Jake, fel kéne öltöznöm.
Végignézett a meztelen testemen, és kissé kirázott a hideg.Az a nézés, a sötét szemek... a borzongás felerősödött.
-Nem hiszem.
Bebújtatott az ágyba, és ő maga is leöltözött.
-Sajnálom.-súgtam a fülébe.-Sajnálom ismét,hülyén viselkedtem.Sajnálom.-suttogtam egyre csak.-És tudod, hogy szeretlek és és ...nem akartam összetörni a szívedet.
-Sssh felejtsük el, vannak jobb és rossz napok. Ez egy rosszabb volt, majd lesz jobb is.
Hozzábújtam jó szorosan,hogy a pici érezze, hogy itt van az apuja.Ő oldalra nyúlt a vázához. Egy virág volt a kezében.Én meg csak néztem rá.
-Ez meg mi?
Elmosolyodott.
-Egy ...kis meglepetés.Csak engedd meg.
Kitakargatott engem,én meg azt sem tudtam,hogy húzzam össze magamat. Undorító lehet a testem.
-Ne Jake...
-De.
-De undorító vagyok.-hangom kétségbeesett lett.-Nézz rám...
-Gyönyörű vagy. Szemeiben felgyúltak azok az aprócska fény pontok.-Nekem te vagy a legszebb.
-De nézd meg a hasam, meg a fenekem és a mellem is...
A kezeit a melleimre tette és óvatosan simogatni kezdte.
-Ez neked nem szép? Csodálatos vagy édesem.
A virággal kezdett el simogatni engem.Mindenhol és olyan élményben volt részem, amit talán sohasem hittem volna...

****
Éjjel többször fent voltam és néztem ahogy alszik. A baba a hasamban néha-néha rugdosott, biztosan ő is álmodott.
Jake álomittasan felnézett.
-Minden rendben van kicsim?
-Persze.
-Nem tudsz aludni?-felült és felgyújtotta a villanyt.
-Hát nem igazán.-mosolyogtam rá.-De te aludj csak nyugodtan.
-Ha te nem tudsz,én sem.-bújt oda mellém, és átkarolta a vállamat.
Halkan beszélgetni kezdtünk a jövőnkről.Arról, hogy hogyan leszünk mi lassacskán egy háromtagú család.Nem is hittem volna, hogy egyszer Jacob Black egy álló este velem fog erről beszélgetni. Léteznek még csodák nemde?