Portraits 2./3.rész

3.rész

Apámék háza előtt álltunk.Kézen fogva. Némileg idegesen.
-Na menjünk.-intett a ház felé Jake.-Majd lesz valahogy.
Kopogtattunk és persze, túlestünk a húgi,anya,apa,tesók üdvözlésein.
-Anya,Apa beszélnünk kell.-mondtam nekik. Összenéztek.
-Valami baj van?-kérdezte Apa.
-Nem.-válaszolt Jake.-Baj nincs.
-Hmm akkor jó.-mosolygott.-Menjünk a nappaliba.
Így hát mindenki átvonult oda.A tesók a lépcsőn ültek,anya apa én meg Jake a kanapén.Kínos és olyan ,mintha valami kihallgatáson lennénk. Én is izgultam,de Jake is.Ránéztem.
-Apa, szóval...
-Várjatok.-intett le minket.-Nem tetszik ez nekem.Mi történt?
-Mimiteh babát vár.-bökte ki Jake.-Az én véremet.
Apám megdermedt,anyám egyből megfogta a kezét.Anya örömtől csillogó szemmel nézett ránk,apám meg úgy,mintha perceken belül felrobban.
-Ezt nem hiszem el!Ezt nem.-üvöltött.-Ez hihetetlen,mit kértem? Még öt évet! Még olyan fiatalok vagytok, és egy gyereknek egy igazi család kell,anyagi háttér, stb.
-És nekünk ez nincs meg uram, erre céloz?-állt fel Jake.A keze után kaptam,apám is felállt.Anyával összenéztünk, és a bátyáim is felálltak.
-Nincs meg igen,Jacob.Ez nagy felelőtlenség volt a részedről is fiam,de a te részedről is Mimiteh. Nem is vagytok összeházasodva, semmi sem biztos köztetek...nincs semmi sem megalapozva!-ordított apám.-Az a szerencsétlen gyerek nem tehet róla, hogy ennyire felelőtlenek a szülei.
Én is felálltam erre.
-Szeretem Jaket apa és ő is engem.Nem értem hol a probléma.
-Nincs munkád.Neki sincs munkája.Van egy házatok ez igaz,és némi örökség.De annak a gyereknek enni kell,ruha kell, és...
-Nem ilyen szülők igaz?-Jake hangja keserű volt.-Nem hiszem, hogy gondom lesz a munkával.
Apám ezennel befejezte ezt. Elment.Anyám meg utána rohant. Négyen maradtunk a tesóimmal. Tse Jake-re nézett.
-Mi támogatunk pajtás.-vigyorgott és Jake hátára csapott.-Szóval no para, mi leszünk a patrónusotok.
-Örvendek, hogy egy farkashodállyal fog felnőni a gyerekem.-nevetett vissza Jake.
-Majd apa is megbékél.-szólt közbe Abey.-Nem lesz ezzel gond.Munkád meg bármikor lehet.
Lehangolt, hogy apám nem örül a picinek.Pedig az unokája lesz, és az unokájának szüksége lesz egy nagypapira, aki meséket fog neki mondani, és megtanítja olyan dolgokra, amire a szülei nem tudják.Nagymamija meg elfogja kényeztetni.
-Szerintem elég volt mára neked ennyi stressz.-nézett rám Jake aggódva.A hasamra tette a kezét.-És szerintem neki is elég volt.
Bólintottam.Nem úgy sült el a dolog,ahogy mi akartuk,de ez úgy látszik, meg fog esni még párszor.Jobb ha megyünk,mert itt csak most csak káosz van.
Jake pedig lázadni fog.
-Ha ez kell,akkor elveszlek.-nézett rám.
-De én nem akarom.
-Mi van?-nézett vissza rám nevetve.-Nem akarsz a feleségem lenni?
-Nem.
Megfagyott.Láttam rajta, hogy nem érti ezt.
-Ne azért vegyél el,mert apám azt mondta most...hanem azért mert te akarod és ez nem mindegy.Téma lezárva.
Abeyéktől elbúcsúztunk és hazafelé mentünk.Találkoztunk Seth-tel,Embry meg a többiek, és mondtam, hogy nyugodtan mehet velük egy kicsit bandázni,meg ilyenek.Nem akarom,hogy mindig a szoknyám mellett üljön.
-Hazakísérlek mindenképp.-suttogta a fülembe.-Utána megyek.
Bólintottam és hazamentünk.Megcsókolt és átváltozott farkassá.Elment és a ház nélküle rettentően üres volt. A csend pedig vészjósló.
****
A csend borzongatott,miközben rajzoltam.Csak úgy kiszemeltem egy disztárgyat és lerajzoltam,de közbe a fantáziámat is rávittem.Mérhetetlenül büszke voltam magamra.
Az órára pillantottam.Este tíz, és biztosra veszem, hogy jól érzi magát.Motoszkálást hallottam, hogy láttam, hogy egy farkas andalog be az ajtón.Megdermedtem, nem Jake volt.
-Úristen.-csak ennyit tudtam kimondani a számon.
Vicsorgott és tudtam, hogy nem háznézőbe jött.A farkas hatalmas volt, és minden bizonnyal...Sam.Sam volt!
-Mit akarsz?-kérdeztem tőle, és óvatosan hátrálni kezdtem.
Észrevettem, hogy a szemében eszeveszett düh csillan.Nem tudtam mi a baja,de tuti nem volt magánál. A félelmem teljesen maga alá vont, és nem tudtam mit tegyek.Jake nem volt itt, és én féltem.
-Menj el.-kértem őt.-Nincs itt helyed.
Tudtam, hogy egyszer biztosan bosszút fog állni, mert ő nem olyan típus aki ezt nem teszi meg. Hiszen még mindig nem tudja elviselni, hogy veszített,életében először.Ő csak vicsorgott tovább és közeledett. Egy picit megbotlottam és ő egyből rám ugrott.Sikítottam teljes erőmből ő pedig a karomba mart.A saját vérem szennyezni kezdte a szőnyeget...
Csak a kincsemet féltettem aki bennem volt.Azért könyörögtem, hogy neki ne legyen bántódása,mert azt én nem élném túl.
A semmiből hat farkas termett ott, és Samet leszedték rólam.Halványan még láttam, hogy Jake marcangolja és láttam, ahogy előttem a tárgyak sötétülni kezdenek.
****
A sötétség oszlani kezdett,és a szemem kipattant.A szobámban voltam, és Jake ott ült mellettem, éberen figyelt.
-Ahh csak hogy felkeltél.Jól vagy édesem?-nézett rám aggódva.-Minden rendben? Hogy érzed magad?
-Mint akit szétmarcangoltak.-nyögtem.-Ugye nincs baja a babánknak?
-Nem, kis vasgyúró.-mosolygott Jake halványan.-A kezedet bekötöztem, és ....
Megcsókolt.Felemelt engem.
-Tudtam,hogy nem kellett volna ma elmennem,éreztem...és annyira sajnálom,de Sam már megkapta a magáét,és ...tudod miért tette ezeket, hisz a falka,meg a régmúlt dolgok...
de ne félj száműztük, és kitudja merre bujdokol most, vagy egyáltalán...
-Sssh.-suttogtam neki.-Minden rendben van és ez a lényeg,ha nem lennék farkas,lehet már nem élnék.
Belerázkódott és fájdalmas fintor volt az arcán.
-Sosem hittem, hogy egyszer ennek az átkozott dolognak örülni fogok.
Odabújt hozzám és csak halkan beszélt.
-Ti vagytok a mindenem.Te és a kicsi, és sajnálom,hogy a mai nap ezt történt, és hálát adok, hogy semmi komolyabb...
Megnyugtatott a közelsége, és már kicsit sem tűnt olyan veszélyesnek a ma történtek.
-Aludj édesem,gyere.-közelebb húzott magához. Az atlétáját rég ledobta,hogy feszes mellkasához dőlhessek, és audiovizuális élményeimet kiegészítse a szívdobogásával.A keze a hasamra csúszott.
-Jó éjt, kisfiam.
Megható volt,és boldogan hajtottam álomra a fejem.
****
Reggel az ágyból néztem a tévét, és egy határidőnaplót vettem elő. Belejegyeztem, hogy mire lesz szüksége a picinek. Egy saját szoba, de persze, eleinte még apuval meg anyuval fog aludni egy szobába.Aztán kell pelenkázó asztal, ruhák,cumisüveg...
-Mi jót írsz édesem?-kelt fel mellettem Jake.
-Mi kell majd a pöttömnek.
Beleolvasott.Hümmögött.
-Valami plüss?-kérdezte.-Mondjuk egy farkas?
Elkezdtem nevetni és megcsapkodtam a karját.
-Olyan bolond vagy.
Letepert az ágyra és felhúzta a felsőmet.A fülét a hasamra tette.
-Hahó,jó reggelt álomszuszék.-suttogott bele a hasamba. A pocaklakónak nem tetszett az ébresztés,ezért rúgott egyet.
-Na szép, már te is olyan leszel mint anya? Nem szereted ha keltenek?
Erre persze kacagtam.
Odabújt mellém Jake és írogatni kezdtük tovább a dolgokat. Amíg ő írt én elmerengtem, hogy ennyire idill, és ennyire családias sosem volt a légkör,mint most. Nem értem, hogy apámnak mi a baja ezzel az egésszel.igaz,hogy nem vagyunk házasok, ami végül is csak egy papír.Persze,minden lány,köztük én is álmodoztam arról, hogy micsoda szép esküvőm lesz, nagy habos ruhával, és azzal a boldogító igennel... ki nem álmodozik erről? De aztán egy idő után ráébredtem,hogy az a csoda egy napig tart. Egy nap a ceremónia és kész vége. De mi örökké szeretni fogjuk egymást papír és aláírás nélkül is.Az, hogy most mi itt ülünk és tervezgetjük a babaholmikat, annyira fura érzés. Hisz Jake, mégis csak Jake. Ő mégis teljes beleéléssel beszélt a baba-témáról és már most rajongott a babáért.Bármennyire is még csak egy kamaszfiút láttam, azt a srácot,akit régóta ismerek, ő már ennél sokkal több volt.Egy érett férfi aki képes vállalni a felelősséget a tetteiért.
-Mi az édes, min gondolkoztál?-nézett rám.-Nagyon elmerengtél.
-Mmmh semmiség.-mosolyogtam rá.-Mindent felírtál?
-Igen.
-A többiek tudják már, hogy babám lesz?
-Az első dolgom volt.-vigyorgott.-Még szép, hogy büszke vagyok az én kis farkasbébimre.
-Fura lesz,igaz? Hogy lesz egy pici baba akiről gondoskodnunk kell, ilyen fiatalon.
-Hey, ne gyere ezzel a fiatal szöveggel! Szerintem ez pont így volt jó.Szeretlek téged, te is engem, van egy házunk, hát mire vártunk volna még? Egy baba sohasem lehet teher vagy baj, egy nem kívánt dolog. Ő a mi kicsi gyerekünk lesz, akit fel kell nevelnünk,megtanítanunk egy csomó dologra,megvédeni és szeretni...Ugyan már.
A szemébe néztem. Határozottnak tűnt.
-Elmegyek reggelit készíteni.-szállt ki az ágyból.-Te csak maradj itt hercegnő.
Amikor hallottam, ahogy fütyörészve megy lefelé a lépcsőn, az ablakhoz mentem. A tengerre nézett az ablakunk és elmerengtem. Láttam a meg nem született gyerekünket,ahogy Jake-kel rohangálnak a parton.Ahogy felkapja a fiát/lányát és pörgeti,meg dobálja a levegőben.Ahogy később homokkastélyt építenek a parton, vagy éppen csak egymás mellett megy apa és fia.(vagy az én elméletem szerint a lánya) Beszélgetve az élet nagy-nagy dolgairól. Aztán majd itthon együtt filmeznek, együtt vacsorázunk,megfürdeti a fiúcskát, vagy lánykát és mesét olvas neki.
Mosolyogtam a tengerre.Boldog voltam, hogy lesz egy kisbabánk,egy szál,ami összeköt minket végleg.