Portraits 2- 2. rész

2.rész

Reggel a konyhában sürögtem-forogtam.Energikusnak éreztem magamat,és úgy éreztem, hogy muszáj csinálnom valamit.Jake még aludt. A kertbe mentem friss virágot szedni, hogy az étkező asztal közepére tehessem.A virágok között kicsit több időt bóklászhattam, mert Jake lélek rohanva jött oda.
-Te jó ég, én bekerestelek az egész házba, én úgy megijedtem.Mégis mi a fenét képzelsz?
Ez a hang.Ez a jelentéstartalom.A szívem összeszorult, a torkom is.A könny marni kezdte a szememet.Észrevette.
-Jajj kicsim, nem úgy értettem.
-Hagyjál.-szóltam rá és elmentem mellette.Ő meg futott utánam.
-De szívem, nem úgy gondoltam,csak megijedtem.
-Hagyjál.
Beültem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Ő meg dörömbölt. Már mindenhogy becézett, és százféleképpen bocsánatot kért,de nekem akkor is fájt.Nem is hitte volna, hogy mennyire.
Leültem az ágyra, és hallottam ahogy feladja.Letrappolt a lépcsőn, kitudja hová.Most nem ő érdekelt,megrántottam a vállamat.Még soha nem bántott meg így, és az első, hogy is mondjam, rohadtul kellemetlen volt.Egy világot omlasztott össze bennem.Szinte dráma mértékű volt.
Egy kis könnycsepp kibuggyant.Aztán a következő, és meredtem a semmibe úgy,hogy a könnyeim csak folytak.Elmaszatoltam őket, és újabbak jöttek.Olyan lehetetlenül viselkedett!
Az ágyamra dőltem és felhúztam a lábaimat.Az én egyetlen plüssömet,ami bár gyerekesen hangozhat, elhoztam otthonról.Egy plüss rózsaszín röfi. Őt szorongattam. Tisztára átmentem gyerekbe,de most valahogy nem érdekelt.
****
*Jacob szemszögéből*
Álmosan végignyúltam az ágyon, majd nyújtóztam egyet.Mellettem üres volt a hely.A szívem ugrott egyet,aztán én magam is.Kirohantam és szólítgattam Iteh-t. Sehonnan nem jött válasz, és én egyből félni kezdtem. Valahol rosszul lett? Kivágtam a fürdőszoba ajtót, nem volt ott.Az egész lakásban úgy rohangáltam, mint egy mérgezett egér, és csak a fejemet fogtam.Hol van? Hol van?
Aztán észrevettem, hogy a kertbe vezető ajtó,nyitva van.Lélekszakadva rohantam ki és pont akkor emelkedett ki a virágágyásból.
-Te jó ég, én bekerestelek az egész házba, én úgy megijedtem.Mégis mi a fenét képzelsz?
A sértés csak kiszaladt a számon.Nem akartam, de annyira megijedtem, és annyira minden leforgott a fejemben egy 5 perc alatt, hogy az még nekem is hihetetlen volt. Úgy éreztem, nem tudok rájuk maximálisan vigyázni, és azt sosem bocsántanám meg magamnak.
Éreztem, és láttam, ahogy megremeg.Ohh istenem, mit tettem?
A könnyek láttam, hogy a szemébe csillognak és én olyan ostobán viselkedtem.Figyelmeztetett még anno Abey,hogy ilyenkor érzelmi hullámvölgyben vannak,de hogy ennyire? Ezt sosem hittem volna.
Azt se tudtam, hogy hogyan kérjek bocsánatot,mert rettentően szégyelltem magam,és mérhetetlenül ostobának éreztem magam.Ő meg csak ment,és semmi sem hatotta meg.A szobaajtót is magára zárta.
Tehetetlennek éreztem magam, és fogalmam sem volt, hogy lesz tovább.Ez furán hangzik,mert persze,máskor is vesztünk már össze, de ez valahogy, most veszélyesebb volt.Ha elhagy...beledöglök.
****
Kimerészkedtem a szobámból, mikor már nem volt otthon.A konyhába mentem és befejeztem a kajakészítést. Addig is elterelődött a figyelmem róla.Bármennyire is utáltam ma, a kedvenc ételét főztem, és a hűtőbe tettem.Majd ha akar,eszik belőle.
Beültem tévézni a kanapéra, és a kezem a pocakomon volt.Fontos volt a kontaktus ezzel a pici lénnyel.Egyszer csak megrúgott.Az arcomon nagyobb mosoly lett,és boldog lettem.Mérhetetlenül.A lelkem akár egy léggömb belülről kitöltött engem.Az ajtó csapódott,és egy vizes Jake fogadott, ahogy hátranéztem.Néztük egymást, és én intettem neki.Ő levette a bakancsát,ledobta a pulcsiját és odajött.A kezét megfogtam és a pocimra tettem.Imádkoztam, hogy ismételje meg a mutatványt, a mi kis akrobatánk.És megtette.
Jake-t néztem.Az arcán döbbenet volt.Aztán a fülét a pocakomra szorította és suttogni kezdett.
-Édesem ismételd meg az apukádnak,kérlek.
És éreztem, hogy rugdos.Mocorog és fickándozik.
-Nagyon szeretlek ám,remélem tudod.-suttogott neki tovább és hallottam a hangján, hogy berekedt.Felnézett és megdermedtem.Könnyes volt a szeme és nem leplezte, nem próbálta az erős férfi látszatát kelteni egy percig sem.
-Kérlek.-nézett rám.Megfogta a kezem.-Sajnálom, nem úgy értettem, kérlek ne haragudj rám, könyörgöm...
Én megszólalni nem tudtam.Jake sírt.
-Ne hagyj el.-nyögte az utolsó szavakat.
A szívem facsarodott össze.Nem akartam,hogy fájjon neki, nem akartam, hogy rosszul érezze magát, nem nem nem nem.
-Jajj Jake.-suttogtam neki és felhúztam az ágyra magam mellé.-Dehogyis,ez fel sem merült bennem.-néztem rá.-Ne már kicsim, nem gondolhattad ezt...hisz itt van a pici.
-Én nem szeretném,hogy nélkülem nőjön fel.-suttogta.-Nagyon nem szeretném.
-Nem fog.-biztosítottam.
Magam melléfektettem és simogattam a fejét, ő meg csak nézett engem.Annyira ártatlan volt most, és kiszolgáltatott.A szívét kinyitotta felém és megmutatta, a kemény férfi lágy belsőjét.
Magamhoz vontam és öleltem,szorítottam magamhoz.Nem hagynám el soha semmi pénzért.
Az este további részében beszélgettünk, nevetgéltünk, és próbáltam éreztetni vele, hogy felejtsük el, nem akarom, hogy rosszul érezzük magunkat,felesleges.Kicsit összekaptunk, és kész.
Vannak jobb napok és vannak rosszabbak.De én úgyanúgy szeretem őt.
****
Az ágyban feküdtünk, és a plafont bámultuk.
-Ma mozdult meg először.-suttogta.
-Ühüm.-feleltem.-Holnap anyáékhoz is be kéne menni.
-Igen, el kellene nekik mondani, bár én...apádtól kissé félek.
-Félhetsz is.-nevettem fel.-Öt évig még nem akart unokát.
-Így sikerült.-vigyorgott Jake.-Ez most olyan dolog,hogy véletlen volt...
Hozzávágtam a párnát ő pedig nevetve húzott közelebb magához.A nyakamba hajolt és csókolgatni kezdte.A levegő hirtelen forró lett közöttünk, és légszomjam támadt.
A keze elkalandozott és feltérdeltem az ágyon.A lábaimat átvetettem felette és lovagló ülésben helyezkedtem el rajta. Ilyet még sosem csináltunk.
-Huh.-nyögött egyet.-Kezdesz vadulni édesem.
Megnyaltam a számat és a kezei a fenekemre tapadtak.
A mellkasára tettem a kezemet és csókban forrtunk össze.A szikrák szinte pattogtak közöttünk.A pocakomra nézett.
-Szegény gyerek,szexmániás lesz.
-Mint az apja.-tettem hozzá nevetve.
-na igen.-dörmögött a nyakamba.-Az anyjának nem lehet ellenállni.
Lekapcsolta a villanyt...