Portraits 2. - A kezdetek

Amikor megtudtam, hogy babám lesz, életemben nem voltam még boldogabb. Bármennyire is fiatal voltam, örültem, hogy a szerelmemtől lesz egy babánk akit közösen nevelünk fel, akivel majd sétálni fogunk, tanítjuk az életre, aki ő maga lesz a mi életünk.
Minden nap kicsit közelebb hoz minket hozzá,és minden nap újabb dolgokat tanulunk a gyerekekről,gyereknevelésről. Jake minta apa lesz, és én próbálok jó anya lenni. Ő lesz a mi kincsünk.

Reggel csókra ébredtem. Minden reggel már egy ideje igy kezdődött a közös házunkban.
-Hogy van az én kis szerelmem?-suttogta a fülembe Jake. Idilli kép,mindig látom magunkat kívülről, ahogy fekszik az ágyon és engem néz. A szerelem néha...hihetetlen mikre képes.
Én egy fehér hálóingbe ő pedig a takarómon fekszik. Nagyon elüt az ő bőrszíne az ágy színétől, de ez az éles kontraszt...mindig megdobogtatja a szívem.
Megcsókolt. Lágyan és abban minden sűrítve volt.A keze a pocakomra csúszik.
-Jóreggelt álomszuszék.-suttogja halkan.-Sikerült már felkelnie az uraságnak?
-Jake ő kislány lesz.-nevetek.
-Nem, mert szerintem fiú.-vetette közbe.-De egészséges lesz, ez a lényeg.
-Igen.-mosolyogtam rá és a kezemet az övére csúsztattam.
Álmosan keltem ki az ágyból és ő fogta a kezemet. Ez azóta szokásává vált, mióta tudja, hogy bébink lesz. Egy percig sem volt az, hogy túl fiatalok vagyunk hozzá, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy örülünk neki.
-Minden oké?Nincs hányingered?
-Kicsit,de nem vészes.
Aggódó pillantás.
-Nyugi drágám.- a hang mintha nem is az enyém lenne, túl nyugodt. Kifinomult, semmi régi Mimiteh. Egy teljesen más lány, más nő és más anya.
Ültem a hintaszékbe és csak engem nézett. A rajzolásra rákapott, szerette megörökíteni,ahogy abban a székben ülök. A hasam még egész pici volt, de már hírt adott róla, hogy ott egy babácska növekszik.
A kinti tájra néztem. A tenger olyan festői volt, lágy, és mégis szilaj hullámokat láttam. A kékség teljesen nyugtatólag hatott.
-Szeretnél sétálni?-kérdezte Jake.-Kimehetnénk.
Bólintottam. Kéz a kézben, a part felé mentünk.
****
A parton hűvös volt kissé, és az ő karjai védelmezően öleltek körül.
-Nem szeretném, hogy megfázz.-nézett rám.
Micsoda egy aggódó apuka lesz belőle.
Rámosolyogtam és gyengéd csókot nyomtam a szájára.
-Tud maga arról, hogy milyen figyelmes?
-Talán.-rántotta meg a vállát nevetve.-Ti vagytok nekem most a legfontosabbak.Még fel sem fogtam, hogy van valaki a hasadban, aki az én vérem, aki a fiam.
-Vagy lányod.-kotyogtam bele.
- És egy percig sem gondolkodtam azon,hogy felfogjuk őt nevelni. Olyan csodálatos és hihetetlen. Meglepődöm sokszor az életen.
Mosolyogtam ismét. Mintha magamat hallottam volna.A büszkeség is olyan sokszor tört rám, és sokszor az is,hogy milyen csodákat rejt az élet. És kérdéseket.
Az ember sokszor elgondolkozik, hogy miként mehet az egész tovább. Hogyan fog majd szülőként viselkedni, mit fog majd tenni egyes helyzetekben, mi lesz a jó neki és a gyerekének, meg a szabályok. Nehéz volt sok mindenre koncentrálni már most, pedig még meg sem született. Sokszor félelem fogott el. Jake-re néztem.
-Tudod, sosem hittem volna,hogy eljutunk idáig.
-Én sem.-nevetett fel.- Csoda.-mondogatta csak.
A parton jó érzés volt lenni, visszatérni oda, ahol sok minden végbement, és az ottmaradt dolgok emlékeztetnek. Mosolyt csaltak az arcomra a homokban vívott csókcsaták.
-Menjünk lassan haza.
****
A konyhában ettünk. Jake elgondolkozott.
-Min gondolkozol édesem?-néztem rá egy falat brokkoli előtt.
-Szóval, a neveken.-sóhajtott,mintha ez olyan nagy szindróma lenne.- Fontos a név.Szerinted mi legyen a neve a kicsinknek?
Letettem a villát,meghatottan néztem rá. Jó persze, mostanában mindig meg vagyok hatva, de ez különleges volt. Jake teljesen megváltozott, és mégis ugyanazt a srácot láttam benne, aki nemsokára apa lesz. A világ legjobb apája címet már most elvitte az én képzeletemben.
-Valami olyat kellene neki adni, ami illik majd rá.-morfondírozott.-Nem valami mondvacsinált név.A te neved...
-borzalmas.-fejeztem be nevetve.-Nem hasonlítok sem egy vadrózsára, a holdra meg semmiképp.-nevettem tovább.
-Ugyan már kicsim.-háborodott fel.-A rózsa nagyon is illik hozzád.Éppen olyan szép vagy.
-A bókok most nem segítenek a tényeken.-mosolyodtam el.-De...igen igazad van,valami különleges név kellene neki.
-De az sem lenne rossz,ha a a saját nevét kitudná mondani.-nevetett fel.-Valami bonyolult név nem hiszem, hogy sokat segítene neki.Gondolj bele,névsorolvasásnál, tuti hogy az utolsó lenne.Neki pedig az elsők között kell lennie majd.Megtanítom majd mindenre,csajozás meg ilyenek.-merengett.-És majd ha át tud változni együtt fogunk...
-Jake!-szóltam rá.-A fiad még meg sem született és te máris csajoztatni akarod?-kacagtam fel.-Te jó ég.
-Na de kicsim, fontos ez a srácok között.-magyarázta.-Helyes lesz, és sármos, akárcsak az apja.-féloldalas mosolyt levágott.
-És reméljük, nem kapja el az apja egoizmusát.-vetettem közbe.-De ha A betűvel fog kezdődni a neve...
-és Black lesz a vezetékneve.
-Hát te aztán nem bízod a véletlenre.-mosolyodtam el.-Esetleg a harmadik neve ne legyen valami C-betűs? Akkor egyszerűen becézhetnénk ABC-nek.
Ezen aztán nagyon nevetni kezdtünk.Jake felállt az asztaltól és betette a mosogatóba a piszkos edényeket.Végignéztem rajta.
-Be kellene tiltatni az ilyen felsőtesteket.-sóhajtottam fel.-És azt is,hogy boxerben mászkálj itthon.
-Na ugyan miért?-fordult oda hozzám.
-Mert a levegő vétel igazán nehezen megy.-ismertem be mosolyogva.
Ő is elmosolyodott halványan.A kezem után nyúlt és a hálószobába mentünk.
Lefektetett az ágyra és levette a felsőmet.A keze simogatni kezdte a hasamat.
-A francba.-suttogta.-Én nem tudom,hogy izé...lehet ezt egyáltalán?
-Ugyan már Jake, nem lesz semmi baja.-kuncogtam.
-Biztos?-nézett rám.-Tudod,hogy nem szeretném...
-Persze én sem, de nem hinném,hogy baja lenne.
Jake aggódóan nézett és én felnevettem.Annyira édes volt.
-Nyugi, jó?-pislogtam rá és közelebb kúsztam hozzá.Megcsókoltam.
-De azonnal szólj,ha valami nem oké,rendben?-suttogta a fülembe.
-Azonnal.-ígértem.
A fülemet kezdte el harapdálni.A kezei azonnal felfedező útra indultak és mondanom sem kell, a szenvedélyét szinte bilincsen tartotta. Mennyire figyelmes.
Az aktus után, mindketten pihegtünk.A haját simogattam ő pedig fogta a másik kezem.A szemeibe néztem, azokba a szemekbe,amit örökké akarok látni.
-Annyira szeretlek.-mondogattam neki.-Az én alfahímem.
-Az én pici alfanőstényem és picike fiúcskám..-suttogta vissza.
****
Este tévéztünk.A húgom átjött, és hárman nevetgéltünk.Jake azonban, otthagyott minket,hogy csajos dolgokról beszélgessünk.Egyik pillanatban még mellettem ült, a másikban már kint volt a konyhában.Aztán a lábamhoz dörgölőzött.Abey "felháborodott".
-Te állat.Nem tudod,hogy a kismamáknak nem ajánlott ilyenkor kutyákkal meg macskákkal érintkeznie?
Jake felvonta a farkasszemöldökét.
-Ő nem kutya.-vágtam rá.-igaz édesem?
Megsimogattam a kis busa fejét,és mélyen a szemeibe néztem.
-Aztán nem kanoskodni.-vigyorogtam rá.-A nőstényednek még szüksége van rád éjszakára.-kacsintottam rá.
Abey szemei a plafont pásztázták.
-Ti mindig a szexről beszéltek?
Elnevettem magam.
-Na majd...-nem fejeztem be.-Jake,menj csak.
Rácsaptam a hátsójára ő meg vicsorogva hátranézett.Az a nézés...húúúha.
Abey azonnal letámadott.
-És hogy érzed magad?Nincs hányingered?
-Nem igazán.-rántottam meg a vállam.-Semmi ilyet nem tapasztaltam.Teljesen jól érzem magam.
-És, Jake, hogy viselkedik?
-Teljesen meglepődöm rajta.
Abey közbe hozott egy-egy pohár teát.A meleg italtól kirázott a hideg.
-Szóval, teljesen okés,már a neveken gondolkozik.
-Ez csodálatos.-mosolygott.-Mingan és Tse jön.-nézett oldalra.
-Te ezt honnan hallottad?-kérdeztem tőle, mikor két farkas osont be a kert felőli ajtóból,ahonnan nemrég távozott Jake.
-Fejlesztem magam.-mosolygott Abey.-Valakinek ilyennel is kell foglalkoznia.
Mingan és Tse a konyhából jött már be. ( miért van az, hogy a férfiak mindig a konyhából jönnek elő?)
-Hogy van a mi kis nővérünk?-leültek mellénk.Mingan rámnézett.
-Minden rendben?Anyáék üzenik, hogy majd lassan átmehetnétek hozzájuk.
-Átfogunk.-biztosítottam.
Tse bámulta a hasamat.
-Szabad?
Jajj istenem, ezek a pasik.
-Persze, hisz te leszel az egyik nagybácsija.-néztem rá.
A kezét megfogtam és a hasamra tettem.
-Huh,hmm.-arcán mosoly futott végig.-És tudjátok már mi lesz a neve?
-Nem.Még a nemét sem tudjuk.
Két perc nem telt bele, Mingan is odatette a kezét, és Abey is. Mosolyogtam rájuk, mert olyan aranyosan viselkedtek velem és a babámmal.
Mingan és Tse be nem állt a szájuk, hogy majd ha kislány lesz, ők bizony elűzik a nem kívánatos kérőket, meg aztán, ha kisfiú, hárman becsajoztatják Jake-kel.Abey arról álmodozott,hogy majd öltözteti,meg babázgatunk vele, meséket mesél neki és tündérországba elviszi minden este...
Elszaladt az idő.A falióra este tízet mutatott, és Jake oldalgott be.
-Héy apuka, mi a helyzet?-guggolt le Tse és megfogta a mancsát Jake-nek.-Épp arról beszéltünk hogy majd mi elzavarjuk a kislány mellől az udvariatlan kérőket.-röhögött fel.-Persze ha fiú lesz,becsajoztatjuk mi hárman.-kacsintott Jake-re. Jake vakkantgatott párat, tetszett neki az ötlet. Abey felnyalábolta a testvéreit és kettesbe hagytak minket.
-Elmentem pancsizni édesem jó?-néztem rá.-Te addig változz át, ígérem sietek.
Felmentem az emeletre és leöltöztem. A hasamat megnéztem a tükörből.Nem volt annyira szembetűnő,de jó érzés volt megsimítani.A vizet engedni kezdtem, és végül zuhany mellett döntöttem.A függönyt elhúztam és a rózsa alá álltam.Az áldóan meleg víz végigbizsergette a bőrömet,és síkossá tette a bőrömet, a szappanhabtól.Egyszer csak egy kéz fonódott a hasamra hátulról és egy édes suttogás a fülembe szállt.
-Csak nem gondolod,hogy egyedül zuhanyzol...?
Felkacagtam. Na ez Jake.