Secret Letters*2.rész*

2.rész

Az angol óra után, amit mellékesen végig aludtam szinte, és a három paddal arrébb ülő személyről álmodoztam. Ő rezzenéstelen tekintettel figyelte a tanár összes szavát, mindent jegyzetelt, hülye kis eminens...
A lányok a szünetben egymást túlharsogták a női mosdóban. Jake így, Jake úgy. Ahogy beléptem, persze néma csönd lett, és nem is igazán beszélgettek velem, csak rám-rám néztek amolyan jóféle lekezelő tekintettel. Az irigység mindig körbelengte őket. Egykoron azért, mert Jake-kel jártam, most meg azért, mert Jaket otthagytam. Illetve egymást hagytuk ott, de ez az ő szemükben lényegtelen volt. Én voltam a csúnya rossz és gonosz Moira.
A tükörben megigazítottam a hajamat, a fonat egy picit szétcsúszott.A táskámat a vállamra tettem és kifelé indultam. A lányok lenézően figyelték a mozdulataimat. Az egyik halkan meg is jegyezte.
-Buta liba.
Erős rántást éreztem a gyomromban, hisz sosem szerettem, ha valaki megjegyzést tesz rám, ok nélkül. Rámeredtem, gyűlölet izzott a szemeimben, ő pedig ijedten nézett rám. Nem számított arra, hogy meghallottam a kis mondatát.
-Mi a baj?-néztem rá.
-Semmi.
-Legalább ne hazudnál.-vetettem oda neki.-Azt gondolod menő vagy? Hülye liba vagy te.
Jelentőség teljesen végignéztem a drága barátain. Kis pulikutyaként követik Jake-t és ezt a lányt is. Nem is tudtam hirtelen mi a neve,bár ez kevésbé volt fontos. Átcsörtettem a női mosdóban összegyűlt tömegen és rájuk vágtam az ajtót. Dühösen fújtattam mikor neki szaladtam Jake-nek. Hirtelen megtántorodtam és ránéztem.
-Ajjj.-kiáltottam fel és már ott sem voltam. Rohantam a vak világba, egyenesen a könyvtár felé. Ott nyugalom van és csend. Amúgy is házit kell csinálnom, tehát...
A könyvtár csöndje mellbe vágott de kitartóan igyekeztem a kijelölt polc felé. A könyvet kerestem és természetesen egy hiányzott. Még mindig nem hozta vissza, nagyszerű.
Szitkozódva ültem be az egyik sarokba, a kötelező könyvvel. Ahogy lapozgattam kihullt belőle egy cetli.
" Szia, te nem tudom ki vagy. De hogy izgalmasabb legyen a dolog, mi lenne ha leveleznénk? Ha benne vagy,írj nekem és tedd vissza a könyvbe. Ha nem szeretnél,csak simán tedd vissza a cetlit a könyv 118.dik oldalára."
Mekkora marhaság. ez futott át az agyamon. Melyik gyerekes ember ostoba ötlete volt? Mi van, tele van La Push magányos és hülye emberekkel? Alakítok egy klubbot nekik, de komolyan.
A másolandó szöveget elkezdtem átírni a füzetembe. Lassan haladtam, baromi nehéz volt a szöveg amit át kellett fordítanom. Mindvégig a kis cetlire csúszott a tekintetem. Ostobaság. De nem is tudom, kíváncsivá tett. Miriam már tuti visszaírt volna erre. Valami okos és szellemes dolgot de én meg csak egy savanyú tej vagyok. Nem tudok mit írni.
Majd ha a házim készen lesz. Ezzel nyugtattam magamat,akkor jobban átgondolom. Gyorsan lemásoltam a szöveget és tétovázva néztem. Rántottam egyet a vállamon és megfordítottam.
" Szia a nevem M. Most éppen az unalmas házimmal bajlódok. és te mivel foglalatoskodsz?"
Elolvastam. A fejemet tudtam volna verni a falba, miket írok én itt? Ez annyira béna.
Kijavítottam a végét.
" Szia a nevem M. Most éppen az unalmas házimmal bajlódok. és te mivel foglalatoskodsz?, Hányadikos vagy?" 2008. 4.10. Forks.
Minek oda dátum? Na már mindegy, én aztán nem fogom lehúzni. Megkerestem a 118-dik oldalt és beletettem a cetlit. A könyvet visszacsúsztattam a polcra. Gyorsan visszaszaladtam a cuccomért és úgy rohantam kifelé,mintha csak belefirkáltam volna egy könyvtári könyvbe. A könyvtár előtt Jake állt. Éppen tartott befelé. Egy pillantásra sem méltattuk egymást, csak karunk súrolta a másikét.Elmentünk egymás mellett,mint két idegen. Borzalmas érzés volt.
****
Hazaúton útba ejtettem a partot. Kicsit sétálgattam a homokban, mikor megjelent Seth.
-Ohh szia.-mosolyogtam rá ezerwattos vigyorral.
-Mi a helyzet csajszi?-mosolygott rám.-Látom jobb a kedved.
-Határozottan.
-Mi történt?
-Igazából semmi, csak nem is tudom.Most jó.
-Ennek örülök.-vigyorgott.-Van kedved ma tábortűz-ezni?
-Ki lesz még ott?
-Akit akarsz.
-Megfontolandó. Azt is kérhetem, ki ne legyen ott?
-Talán.
-Akkor ő ne.
-De hát tudod, hogy a haverom meg minden...
-Seth.
-Jól van meglátom mit tehetek. De nem garantálom. Miriam és Embry már jön.
-Valahogy sejtettem.
-És lesz mályvacukor!-vigyorgott.
-Le akarsz venni a lábamról?-pillantottam rá.
-Valami olyasmi.
Vigyorogtam. Aztán futni kezdtünk a homokos részen és a víz nyaldosta a lábunkat. Ő volt az egyik legjobb barátom. Haza kísért és egész úton beszélgetünk. Ő volt az egyetlen, aki a szakítás óta mindig velem volt, sokat látogatott és még többet beszélgettünk. A legmerészebb álmaim és titkaim tudója volt. Még szerencse, hogy van kiben bíznom.
Miriam elment apa üzletében, anya pedig még nem ért haza. Gondolom tudnak a buliról, mert Miriam szeret fecsegni. Ránéztem az órára. Még csak két óra.
Kaja miatt kutattam a hűtőben és mikor végre találtam valami ehetőt, leültem enni. Megint egy fájdalmas kép villant be.

"Fagyi!-kiáltottam fel. Jake nevetni kezdett.
-Kérsz egyet?
-Naná.
-Néha olyan vagy, mint egy kisgyerek ha édességről van szó.
-Tudom.
Mikor megkaptam az adagomat, boldogan nyalogattam. Az a bársonyos csoki íz, mindig megnyugtatott.
-Én is kaphatok?-kérdezte Jake.
-Na persze, hogy befald az egészet.- játszottam a durcás kislányt.
Ő magához rántott,aminek következménye, az lett, hogy a ruháján királyul mutatott a csokifolt.
-Tessék,kaptál.
Nevetni kezdtem rajta, de aztán persze elvette a kedvemet a nevetéstől. Levette az ingét. Az utcán.
-Na ne.-néztem rá és odanyújtottam a maradék fagyimat.-Mind a tiéd..."

Unottan tologattam a kajámat. Már nem is voltam éhes. A hálószobámba vágtattam, hogy valami elviselhető göncöt találjak magamnak az estére. Adni kell a látszatra, mint mindig. Ilyenkor valahogy jobban kimerek öltözni. Most egy sötétkék-fekete virágokkal tarkított nyakbakötös hosszú ruha mellett döntöttem. Kicsit bénának találom azt a karikát ott a mellrésznél, középben, amibe fűztem a nyakpántot,de hát na... itt nincsenek nagyon vagány ruhák boltja. Főleg nem Forksban. Seattle meg kicsit messze van, Port Angeles meg eszembe se jutott...
Kicsit felfrissítettem a hajamat és egy hajráffal hátraszorítottam. Így is leért a derekamig, ami kissé zavaró, főleg alvás közben...hisz ki akar a haja által megfulladni?
A tükörben szinte nem is magamat láttam. Csinosabb lettem, mint vártam, ni csak mikre vagyok én képes.
Hallottam,hogy lent megjöttek anyáék. Tehát felvették anyát a munkahelyén. Nagyszerű.
Lerohantam a lépcsőn és mikor megláttak, hát kicsit...
-Ez te vagy?-járt körbe Miriam.-Nagyon nem úgy tűnik.
-Valami új srác?-kérdezte anya.
-Esetleg Seth?-találgatott apám.
Micsoda egy aljas összeesküvés...
-Semmi ilyen, csak felvettem ezt a ruhát, este tudjátok lesz tábortűz.
-Igen, már Miriam mondta. És te elmész? Ez meglepő.-mondta anya.-Azt hittem otthon fogsz ülni.
-Nem, Seth meghívott.
-Mondtam én, hogy Seth van a dologban.-vidámkodott apám.- Jó szórakozást kicsim.
Most ezek után tiltakozzak?

****
Miriam mellettem feszített,büszkén és nőiesen. Mellette valami egérfélének tűntem. Micsoda...idegesítő tény.
A tábortűznél már ültek egy páran.A szívem kihagyott dobbanni egy pillanatra, mert ő is ott ült. Igaz, egyenlőre nekem még háttal, de azonnal felismertem őt. Seth odafutott hozzám és szorosan megölelt. Erre már hátrafordult, és kíváncsian várta, hogy kit takar el Seth egész teste. Mikor kibontakoztam az ölelésből és meglátott, fura volt a reakciója. Megvillant egy kicsit a szeme,végigpásztázta a ruhámat és odamormolt egy "hello"-t.
-Szia.
Én sem firtattam több szót rá. Minek?
A tábortűznél Seth mellé ültem és némán bámultam a tűzet, meg néha Miriam és Embry kettősére tévedt a szemem. Ők a nagyközönség előtt nyalták-falták egymást.
Seth megbökött.
-Jól vagy?-suttogta a fülemben.
-Aha.
-Na ez nem volt túl meggyőző.
-Mert nem is annak szántam.
A kezembe nyomott egy mályvacukros botot. Mindenki kapott egyet, és a tűz felett himbáltuk.
-Alig várom h készen legyen.-vetettem oda Sethnek amit persze mindenki hallott a nagy csendben.
-Mint egy kisgyerek.-hallottam hirtelen Jake válaszát. Odakaptam a tekintetem és ő engem nézett. Sosem hittem, hogy ismétli egyszer önmagát ezzel a mondattal.
Nem szóltam semmit, tovább pirítottam a cukrot, és beszélgetésbe keveredtünk a többiekkel. Egész jó volt ez az este.
Egy páran elmentek fát keresni, mert a tűz vészesen aludt kifelé. Én maradtam, meg Jake. Embry a zsákoknál aludt. Nem tudom mit ivott,de kiütötte egy csöppet.
Csak a tűz roppanása zavarta meg néha a csendet ami köztünk volt. Kicsit villódzott még a fénye, megfestve az arcát és az enyémet is. Leültem a tűz elé, és odatettem a kezemet.
-Fázol?-kérdezte.
Bólintottam.
A háta mögül elővett egy takarót és felállt. Odajött és rám terítette. Ahogy guggolt egy magasságban volt az arcunk. Némán meredtem rá és ő is rám.
Próbáltam bármit is kiolvasni a szeméből, de lehetetlennek tűnt. Sötét volt és mint egy alagút. Mély.
Lesütöttem a szemem és ő megcsókolta a homlokomat és visszaült. Dermedten ültem a tűz előtt, mikorra visszaértek a többiek. Vidám csevegésükbe már mi ketten nem kapcsolódtunk be.
Seth aggódva nézett rám.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Nem igazán, haza kísérnél?
Lovagiasan állt fel, és rólam lehullott a takaró. Gyorsan felkaptam,összehajtottam és letettem Jake mellé a farönkre. Felnézett rám, de nem szólt semmit, ahogy én sem.
Seth mormogott valamit az orra alatt, és átkarolta a vállamat. Hazakísért.