Secret Letters *3.rész*

3.rész

Egész éjjel nem aludtam. A másik szobából hallgattam, ahogy Miriam a belét is kihányja.Túl sok cukrot evett, és borzalmasan érezte magát. Én meg csak undorodva hallgattam a hangos torokhangokat és azt az undorító loccsanást. A szél besüvített az ablakon és odamentem,hogy becsukjam. Az ablakból látszódott Jakeék háza. Égett nála a villany. Nocsak, ő sem alszik...?
Óvatosan lesettenkedtem az emeletről apám távcsövéért. Mint egy hülye, úgy rohantam fel a kincsemmel.
Az ablakhoz álltam és a távcsövet a szememhez illesztettem. Kicsit csavargattam, és élesedett a kép. A szobájára fókuszáltam és csodák csodájára megláttam őt. A szívem majd kiugrott, veszettül kalimpált.
Épp kinyitotta az ablakot,félmeztelenül. Kissé felhördültem és halkan kuncogtam, mert milyen jó már, hogy ő nem is sejti, hogy valaki bámulja.Éppen nyújtózkodott.
-Ohh anyám.-nyögtem félholtan.- Hogy a picsába, nézel te ki még mindig ilyen jól?
A nővérem hangja áthallatszott a falon.
-Nem illik éjjelente, távcsővel leskelődni.
Azt hittem, hogy a kezemből kiesik a távcső.
-Dehogyisnem.-feleltem vissza neki.
Néztem ahogy lustán elnyúlt az ágyán. Az ablak alatt volt az ágya, és tökéletes rálátást biztosított a nyitott ablak. Nagyokat sóhajtottam.Egyszer csak felült az ágyon, és egyenesen mi házunkra meredt. Életemben nem voltam ennél gyorsabb. Lebuktam gyorsan az ablak alá és magamat átkoztam amiért ilyen sokáig bámultam. Guggolva végigaraszoltam az ágyamig.
Ott betakartam magam és egy szempillantás alatt már aludtam is.
****
Másnap reggel, elég korán keltem és fejfájósan. Gyorsan összeszedtem magam és a nővéremet is, aki azóta már sokkal jobban volt, és a suli felé vettük az irányt.
Seth már várt minket, és Embry is. Miriam azonnal Embry karjaiba vetette magát én meg csak sután néztem Sethre. Ő csak vigyorgott és megpuszilta az arcom.
-Na gyere te nagy lány.
Erre aztán igazán elnevettem magam. A suliban bejött a mi termünkben és egész végig beszélgettünk. A figyelmemet nem kerülte el, hogy Jake minket néz. Haha, a kis féltékeny.
A tanár bejött és ő kiszivárgott a teremből. Én életemben talán ennél jobban nem figyeltem az órán. Mosolyogtam végig, hisz féltékenynek láttam. Ezért a pillanatért, mindent megadtam volna és lám sikerült.
Az órát jelző csengő beszivárgott az ajtó alatt a terembe. Mindenki pakolgatni kezdett nekem pedig eszembe jutott a tegnapi levél. Legyek idióta, és nézzem meg, hogy felelt-e rá?
Összeszedtem a cuccaimat, és mivel volt egy lyukas órám, besettenkedtem a könyvtárba. Egy-két diák lézengett, és én úgy tettem, mint aki keres egy könyvet. Miután "ráakadtam" a keresett darabra, láttam,hogy még mindig négy darab van csak. Ez a hülye, meddig tartja magánál azt a nyomorult könyvet?
Leültem az egyik sarokba, és körülnéztem. A közelemben senki sem volt. Ezaz.
Kinyitottam és a 118.-dik oldalra lapoztam.A meglepetéstől,majdnem felsikoltottam. Visszaírt nekem az illető!
" Szia, az én nevem B. Örülök, hogy visszaírtál. Én most vagyok másodikos. És te? Mi a hobbid,mesélnél magadról? Nem kell, hogy a neved eláruld, úgy érdekesebb a dolog, nem gondolod?
Várom válaszod: B."
A nevetés halkan szakadt ki belőlem. Egy túlbuzgó másodikos. Vajon ki lehet ő? Azonnal járattam az agyamat. Én nem ismerek B.-betűs másodikost. Valami lány lehet, Berta vagy Bry, vagy Bree nem is tudom. Ki lehet ez? A mi évfolyamunkon, a harmadikosok között sincs B- betűs. Jól van belemegyek a játékba.
" Szia B, én harmadikos vagyok, és imádok rajzolni, művészkedni.Nem tartom magam rút kis kacsának, de nem is vagyok túl szép. Szeretem a természetet, és a tengert. Közel is lakom a parthoz.És veled mi a helyzet? Te is mesélhetsz, gondolom Indián vagy. Szintén várom a válaszod. M."

Visszacsúsztattam a cetlit a könyvbe, és a polcra visszatettem. A következő órákat szó szerint végig szenvedtem, és a suli után apámhoz kellett mennem az üzletbe. Virágok... oh yeah.
A boltban erős virágillat lengett körül.Apám már mosolyogva várt, én viszont teljesen nem voltam elragadtatva ettől. Apám elment az étkezdébe, és én vigyáztam a boltra.
Pár csokorral szerencsétlenkedtem, amiket próbáltam én formába kötni. Valami kis csinos csokort akartam, de valami eszméletlen béna valami lett.
Egy hölgy betért az üzletbe és hosszasan nézelödött. Aztán a kezemben lévő mini csokorra nézett.
-Az eladó?
-Ö... igen.
-És mennyibe kerül?
-10 dollár.- csak úgy mondtam valamit.
-Tökéletes, megveszem.
Erre a végszóra apám betért a boltba.
-Maga a tulaj igaz?
Apám bólintott.
-Lehet magától ilyen csokrokat rendelni amit a hölgy készített?
-Ő a lányom és persze, miért?
-Nagyon tetszik, olyan kicsi és mutatós...
Apám elismerően nézett rám. Maga sem gondolta volna, hogy az üzletébe hozok valami újat, de még én sem. A hölgy elégedetten távozott, és apám is elégedettnek tűnt.
-Többet kéne itt dolgoznod.-vetette fel.
-Vagy éppen megmutatom Miriamnak a dolgot és majd ő... tudod ő sokkal kreatívabb.
-Nem is rossz ötlet.
Na igen, ő az apám...
Hazaballagtam a munka után, apámnak még volt egy kis dolga, én pedig nem akartam megvárni őt. A teraszon ücsörögtem, mint mindig és csak néztem magam elé, mikor egy csomagra lettem figyelmes. Odamentem és felvettem. A papírkötés gyanús volt, egy M betűvel. Lehet, hogy Miriamé.
Kibontottam és az a könyv volt, amiben az üzenetem volt. Most azonban a válasz rejtőzött benne.
****
Seth kihívott és vele sétáltam a parton. Sokat beszélgettünk, hogy olyan fura minden, hogy ...hiányzik Jake. És ő megértett engem, sokkal jobban, mint vártam.
Nem kérdezett semmit, hogy mi történt, kint a tábortűznél, tapintatos volt, amit a legjobban szerettem benne. Nem vájkált a dolgokban,csak hagyta, hogy ha akarok, meséljek és ez nekem sokat jelentett. Leültünk egy uszadékfára, és meséltem. Kiadtam magamból sok sok dolgot,ami belülről égetett.
- Figyelj, én őszinte leszek, add fel simán. Lesz barátnője és neked is barátod. Nem tudom miért futsz még utána.
Őszinte volt, keserűen őszinte.Fájt, pokolian, mert tudtam, hogy helyes amit mond. Reális és én nem élhetek folyamatosan álomvilágban.
Rám emelte a tekintetét. És én beleolvadtam szinte a farönkbe. Elhagytam magamat. Ez volt az igazi szakítás próba, hogy el kellett felejtenem őt. Minden nap látni fogom.
Seth mintha csak hallotta volna.
-Minden nap látni fogod,de...tudom,hogy egyszer majd csak Jake-et látod benne, és nem az exet. Majd lesz egy nap, ami után már csak megrándítod a vállad és kész. Figyelmen kivül hagyod őt. Ő csak egy srác lesz, és nem AZ a srác.
Milyen megértő! És mennyire igaza van.
-Ajj Seth, nem is tudom mi lenne velem nélküled.
-Hát én sem.- nevetett halkan.
Ma is hazakísért engem, de balszerencsémre, Jake és az apja kint ültek a teraszon és beszélgettek.
-Jó estét Mr. Black, jó estét ...Jacob.-nyeltem nagyot. Seth átölelte a vállam.
-Szia Moira.Mond meg Apádnak, hogy kellene majd egy csokor holnapra, kis rózsákból, tudod...
Bólintottam.Láttam, hogy motozgat a zsebében. Pénzt nyújtott felém.
-Ohh nem Mr. Black, maga nagyon régóta a családunk ...
-Nem nem Moira.
Felléptem a lépcsőn és elvettem. Sután néztem rá, hálás voltam azért mert rendesen bánt velem. Jacob nézett engem. Seth pedig vele dumálgatott. Végül is elköszöntünk, a férfiak kezet fogtak és én sután intettem egyet.Leszegett fejjel mentem le a lépcsőn és Seth magához húzott. A kezét a kezembe csúsztatta, és én meglepve néztem rá. A görcs a torkomban erősebben lüktetett, mint valaha. Hazáig kísért. Ott kirántottam a kezem.
-Ez meg mire volt jó?-néztem rá.
-Azért, hogy vegye észre magát.-nézett rám komoran.
Lesütöttem a szemem. Én nem akartam, hogy Jacobnak fájjon, már ha fáj ezt látnia. Elköszöntem Sethtől és egy "sziasztok" után felvetettem magam a szobámba. Az íróasztal mellé ültem, amit az ablak alá toltam és szembe látszódott az ő házuk...
Elővettem a könyvet. Ez már egy kisebb levél volt. És az érdekesség, hogy valaki kifigyelte, hogy én írok... hiszen honnan tudhatta volna...?

" Hello M. Örömmel hallom, hogy szereted a természetet. Ez fontos tulajdonság. Mesélj, milyen volt a mai napod? Igen, én is indián vagyok. Én nem tudok művészkedni veled ellentétben, de szeretek sziklákat ugrani. Gondolom hallottad, hogy ezt sokan csinálják, és érdekes műfaj. Szeretem az adrenalint. Sokat lógok együtt a barátaimmal és ilyenkor sok őrültséget csinálunk, gondolom neked is van hasonló élményed. A szerelemmel hogy állsz? Várom a válaszod, a könyvet tedd holnap a könyvtárba, az A polc, hatodik sorában, a 12-es táblához közvetlen.
A választ ugyanitt fogod megtalálni. Üdv. B."

Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a távolban ég a villanya.Nem alszik még. Az órára néztem, tíz óra. Még biztosan szöszmötöl valamit.
Elmosolyodtam ismét eszembe villant egy régi kép.

"Együtt akartunk aludni. Már tíz óra volt, még mindig a fürdőben volt.
-Szívem jól vagy?-kiáltottam be.
-Persze.
Nem volt túl meggyőző. Vajon mit csinál még?
-Pisilnem kell.-kopogtam be.
-Most?
-Nem édes, két óra múlva.
Hallottam, hogy lecsap valamit, szitkozódik,vizet enged.Megint szitkozódik. Aztán kijött. Félmeztelenül és a boxere tiszta víz. A röhögést visszatartottam.
Gyorsan beszaladtam pisilni, és a borotva a kagylóban... A röhögés kitört belőlem. Ez a pasi iszonyat!
Visszaengedtem a fürdőbe.
-Fürödtél már kicsim?-kérdeztem tőle az ajtón keresztül.
-Nem.-szólt vissza.-Mindjárt...
Kibújtam a hatalmas pólómból és egy bugyi maradt rajtam. Bekopogtattam és megvártam, még azt mondja szabad. Bebújtam.A kezeim épp, hogy takartak.
-Fürdünk együtt?
Felnevetett és persze, hogy igen volt a válasza. A fürdő később, úszott...mi meg röhögve feküdtünk le az ágyába."

A papírra meredtem és írni kezdtem ennek a furcsa idegennek akit közel éreztem magamhoz. Nem is tudom miért.

"Szia B. A mai napom? Tömören botrányos. Eleinte tűrhető volt és a végére már több,mint szörnyű. Olyan dolgot kellett megtennem, amit nem akartam. Nem szeretek másoknak fájdalmat okozni.Igen hallottam a sziklaugrásról, de én sosem merném kipróbálni, irtózom a magasságtól. A szerelem? Nevetnem kell. Eleinte, egy jó ideig hittem benne, de mostmár nem.A szerelem szar dolog. Már csak azért is, mert a magányosság fáj benne, legalábbis nekem most, ez ami nagyon bánt. De persze, van szép része is .És te hogy állsz vele?
A barátaim, nos igen .Inkább a tesómmal vagyok, vagy néhány fiúval. Nincsennek lány barátaim, valahogy mindegyik utál engem. Rosszat feltételeznek rólam. Eleinte irigykedtek, most utálnak. Ez van. Mesélhetsz te is a napjaidról, ha már igy levelezgetünk. Szerintem is tök izgalmas és érdekes. Nem is tudom, talán ez a legvadabb dolog amit csináltam valaha is. Egy idegennek írok az életemről név nélkül. Érdekes nemde? Te is hasonlót élhetsz át. Befejezem soraimat, mindjárt 12 óra, éjfél, egy újabb nap. Hurrá. Remélem holnap jobb lesz, mint ma neked is sok szerencsét a holnaphoz. Várom a válaszod. Hello M.

Betettem a könyvbe a levelet és a táskámba tettem. Reggel egyből odaveszem az irányt.