Secret Letters *1.rész.*

1.rész

A könyvtárban néma csend honolt. Unottan lapozgattam a könyvemet, ami még pár perccel ezelőtt lekötött. Most azonban, csak lapozgattam. A gondolataim éppen egészen máshol jártak.
Kettővel arrébb, az egyik polcnál láttam mennyire kutat. Keresi azt az átkozott könyvet,ami amúgy nálam van. És nem veszi észre? Már hogy is venné, ha engem sem képes. Soha nem is volt.
A reménytelen szó lenne erre a legalkalmasabb.
-Jake.-szóltam oda neki.
Rám pillantott. Hülye egy helyzet, nem szeretem ha megbámulnak. És ő éppenséggel bámult.
-Itt a könyv amit keresel.
Odasétált hozzám és elvette.
-Kösz.-halk volt és kimért. Nem is vártam tőle mást. Elvégre, egy ilyen kis városban kínos ha a volt barátnődnél van az a könyv, amit te már régóta kutatsz és ezt mindenki végignézi.
Nos igen, én meg Jake jártunk egy ideig. Tipikus romantikus filmbe illő kamaszszerelem volt, ami az idő múlásával, és pár új lány felbukkanásával szépen lassan kihűlt. Nem arról volt szó, hogy már nem szerettük egymást, csak egyszerűen befáradt a dolog. Nem volt benne semmi más,csak unottság és megszokott dolgok. Aztán közös nevezőre jutottunk, inkább legyen vége, majd lesz valahogy. Ebből pedig az következett, hogy az utána való két hétben teljesen elhidegültünk egymástól. A barátságból, amit akartunk, hogy legyen köztünk, nyilván semmi sem lett. Ha az ember jár valakivel, néha nem tudja félretenni azt a bizonyos büszkeséget és dacot. Itt is ez történt.
Persze, én bántam, hogy ennek ez lett a vége, de beletörödtem, azzal hitegettem magam, hogy csak egy srác. Valójában ő nem csak egy srác volt nekem régebben. Ő volt az egyetlen srác.
Hátradobtam a hajamat és jegyzetelni kezdtem a házimhoz. Keserűség öntött el belülről, mert felvillant bennem egy kép, mikor régebben együtt tanultunk Jacobbal.

"A szobájában ültünk,mint minden áldott este. Együtt lógtunk szinte szét nem lehetett szedni minket. A szüleink azt gondolták, ez olyan szerelem ami a sírig eltart. Azért ők is tévedhetnek.
A tollammal játszottam és ránéztem.
-Te érted a 7/a kérdést?
Elolvasta gyorsan. Töprengő fejet vágott.
-Azt hiszem a megoldás...,hogy nem értem én sem.-nevette el magát. Én is vele nevettem. A munkafüzetbe belevéstem pár sort és odahajolt hozzám.
-Héh ne másolj!- szóltam rá nevetve.
-Nem is másolok rólad, csak ellenőrzöm a válaszokat.-mosolygott. Az a csibészes mosoly, mindig melengette a szívemet. Megsimítottam az arcát, csak megszokott,szeretettel teli mozdulat volt a részemről.
-Szeretlek.-néztem rá.
-Én is téged. A számra nyomott egy aprócska csókot, és hátradőltünk az ágyán. A házi feladatok nagy része nem volt kész, de mi mégis, tervezgetni kezdtünk. Halkan beszéltünk az álmainkról, nehogy bárki más meghallja. Karjai között a legmesszebbnek tűnő álmok is úgy tűntek, valóság lesz. Nem tudom miért, de akkor mindent képes voltam elhinni....mert mellette voltam..."

Kinyitottam a szemem és a tömör valóság fogadott. Még mindig a könyvtárban vagyok.Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, és felpattantam. Oldalra sem néztem, akkor is tudtam, kikkel ül ott.
Néhány kedves indián lány, akik elragadtatva lesik minden szavát, akik szíve majd kiugrik ha látják őt és mindent megtesznek, hogy Jake rájuk figyeljen. Picit megrántottam a vállam. Jobban tenném,ha már nem érdekelne engem, ez lenne a legjobb. Külön vagyunk, külön út, és külön élet. Miért foglalkozom még vele? Ő sem teszi ezt.
Átvágtattam a könyvtáron, és Sethbe ütköztem.
-Minden rendben?-nézett rám.
-Nem.-ráztam meg egy kicsit a fejem.- De... úgyis tudod, most minek mondjam.
Bólintott, és homlokegyenest odanézett ahol Jake ült a lányokkal.
-A nők bálványa.- hangom keserűbben csengett, mint én akartam. Seth, bár csak egyetlen évvel volt fiatalabb mint én, mégis 5 centivel máris magasabb volt. Óvatosan megölelt.
-Hagyd a fenébe.- suttogott a fülembe. -Vannak mások is a világon.
Nagyot sóhajtottam. Na persze, annyira könnyű ezt mondani.
Kibújtam a karjai közül és hazafelé vettem az irányt.
Otthon levágtam magam a konyhában. Anya éppen valamiféle jellegzetes kajával szerencsétlenkedett. Igaz, hogy nagyszerűen főz, de az újításai néha meglepetéseket okoz mindenki számára. Szeret kísérletezni, mi viszont, sokszor inkább a hagyományos ízek rabjai vagyunk.
-Szia kicsim.-szólt hátra. -Mi volt ma a suliban?
Mikor megfordult a fejemről letudta olvasni.
-Ajaj. Jake igaz?
-Nem.-tömör és velős. És nagy hazugság.
-Dehogyisnem. Mit csinált az a fiú?
-Mindegy.-álltam fel az asztaltól. Puszit nyomtam anya homlokára és felmenekültem a szobámba. Az ikertestvérem, Miriam hangosan énekelt a másik szobában. Valami ócska,amerikai szerelmes dalt énekelt, és kedvem lett volna, átkopogni neki, hogy nem akarom ezt hallgatni. De inkább hagytam.
Rádőltem az ágyamra és a plafont elemeztem. Tudtam, hogy még csak 1 hónapja, hogy vége a kapcsolatunknak Jake-kel, mégis olyan, mintha csak tegnap történt volna. Az idő nem akart a javamra dolgozni. Ugyanúgy fájtak a gondolatok, az együtt töltött idők percei, a szavak amiket csakis nekem mondott, az ígéretek amik a semmibe vesztek az álmokkal együtt. Ez mind-mind fájt még a gyermeki lelkemnek. Úgy éreztem magam, mint akit átvertek, de mennyire naiv is voltam. Azt gondoltam, hogy minden örök. Végül az élet közbeszólt, hogy belecsempészett egy kis tanítást erről. Semmi sem örök,csak részleges...
A hasamra fordultam és a párna alá nyúltam. Ott voltak a közös képeink. Bár a hangulatom kicsit sem volt rózsás, azért mosolyogtam mikor megláttam a képeket. Kissé fura volt, hogy azok tényleg mi vagyunk, de elakartam hinni, hogy azóta semmi sem változott. A dac és sértettség most eltűnt belőlem. Nem volt meglepő, hisz csak gondoljunk bele. Hogy is reagálhatna másként egy lány aki nem tud beletörődni abba, hogy vége egy olyan kapcsolatnak ami egykoron az életét jelentette? Eleinte biztosra veszem, mindenki a kétségbeesést érzi, aztán pedig a düht, vagy a dacot, sértettséget. Eljátssza, hogy őt már annyira nem érdekli a srác, és végül minden este rá gondol. A kis álszent. Tudom.
Miriam berontott a szobámba. Meglátta a gyászos fejem és azonnal tudta, hogy Jake a bajom, mint már egy hónapja. Leült az ágyamra és rám nézett. Fura dolog, ha saját magaddal beszélgetsz, bár kétségtelenül jobb, mintha a tükörbe néznél.A tükör nem válaszol, de az ikred igen. Legalább nem vagyok skizofrén.
-Hagyd már a fenébe azt a srácot!-nézett rám mérgesen.- Egyáltalán nem érdemli meg, hogy ilyen romlott sajt kinézeted legyen! Savanyú tej.
-Cikizz csak.-fordultam a hátamra.-Nem tudsz érdekelni.
-Mert csak ő jár a fejedben.Tudom jól. De...próbálj meg élni is mellette. Ő sem szomorkodik.
-Na igen.
-Ohh istenem, Moira. Kapard össze magad kicsi ikrem.
Húztam egyet a számon. Nem hatott meg valahogy, úgy éreztem, senki sem érti ezt az átkozott állapotot. Hogyan is érthetné? Ő olyan boldog Embryvel, tök jól elvannak, olyan se veled-se nélküled dolog. Nem járnak hivatalosan, de azért sokat vannak együtt, sok csók elcsattant már, és mégis tök jól érzik magukat. Na tessék. Én meg csak problémázni tudok folyamatosan.
Miriam kihúzott a szobámból, úgy gondolta felesleges papolnia. Ez egy jó döntés volt tőle.Egyedül ismét tudok emlék filmeket pörgetni a fejemben.

" Kint ültünk náluk a teraszon. A horizontról a csillagok és a hold tekintett vissza ránk. Kissé megremegtem.
-Fázol?
Bólintottam. Jó szorosan mellém bújt és egy takarót tett rám.
-Jobb?
-Igen.- közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Legalább öt percig csókolóztunk, és mindvégig azon járt a fejem, hogy mennyire szeretem és mennyire jó vele.
Gyengéd volt és mégis azt éreztem, hogy elég egyetlen mozdulat, és a játék menete megváltozhat. Csak egyetlen szó, vagy mozdulat, és fent kötünk ki a szobájában. Huncut mosoly villant az arcomon.
-Gyere, szeretnék valamit súgni neked.
Ő szemöldök felhúzva odahajolt hozzám.
-Akarlak.-suttogtam a fülébe. Ő elvigyorodott.
-Ohh, csak ez lenne a nagy kívánság? Ragyogó mosolya elbűvölt. Szinte ragyogtam azon az estén.
Kézen fogott és a szobájában kötöttünk ki. A villanyt lekapcsolta, és ahogy a sötétség beborított mindent, a keze megindult a tarkómon..."

A hideg kirázott. A gondolata annak, hogy hogyan szeretkeztünk, még mindig szikrát gyújtott bennem. Gyorsan elhessegettem a képet és úgy döntöttem alszok egyet. Talán az kicsit lenyugtat és új erőt kapok.

****

Négy órányi alvás után, hozzáláttam a házihoz, amihez, nem sok kedvem volt, de a muszáj az muszáj. Este együtt vacsoráztunk a családdal, és apám mesélt az üzletről, ami egyre jobban virágzik. A szó minden értelmében. Virágüzletet nyitott Forksban. Nem is tudom, mit szóljak hozzá,szerintem kissé nevetséges magokat árulni, de ő tudja. Ha ez az ami tetszik neki én nem szólok bele.
-Mi lenne, ha suli után, néha segítenétek?-tette fel a költői kérdést, amire természetesen nem lehet NEM a válasz. Miriam azonnal igent mondott, ő szereti az ilyesmit, mert imád emberek között lenni, szereti a zajt meg az ilyen apróságokat. Én kevésbé. Én a jó öreg,megszokott magányban tengetem a napokat, írással és más hobbikkal tarkítva.
Elhúztam a szám. Anya figyelmeztetően rám nézett.
-Jól van.- vetettem magam oda a hiénák elé.
Apám máris tervezni kezdte a dolgokat és Miriam lelkesen csivitelt neki az ő ötleteiről. Apám és Miriam szinte teljesen hasonlóak. Mindketten oda vannak az ő nagy terveikért, és folyamatosan a "legjobb ötleteiket" hallgatom. Én inkább anyára hasonlítok. A nagy művészlelkek találkája. Mi órákig tudunk csendben olvasni, a nővérem, aki mindössze öt kemény perccel előzött meg, ő pl. erre nem képes. Szerinte ameddig olvasok meg rajzolok, azt az időt hasznosabban is el lehetne ütni. Nem vagyok kíváncsi mit ért ez alatt...

Kiültem egy pohár teával a kezemben, a teraszra. A levegő nehéz volt a mezei virágok illatától, túl sok volt az orrnak. Nagyokat szippantottam és próbáltam nem tüszkölni.
Tudtam, hogy holnap ismét be kell ülnöm a könyvtárba, mert muszáj azt a könyvet befejeznem amit Jake elvett tőlem. Igaz, hogy legalább 5 példány van belőle, de nekem pont az a könyv kell, amit ő fogott,amit ő lapozgatott... beteges. Fanatikus.
Undorodva magamtól a teámba szürcsöltem.A macskám, Faith nyávogva jött ki.
-Téged is látni? Hát hol voltál?
Az ölembe vettem és beültünk a hintaszékbe ami kint állt.Ringattam magam egy darabig, aztán elaludtam. Az éjjel közepén éreztem, hogy valaki felcipelt a hálószobámba. Néha meglepődök, hogy mennyi erő van apámban...