Secret Letters *9.rész*

9.rész

Reggel boldogan keltem,hétvége volt. Azonnal a levélhez ültem, hogy tudjak válaszolni, meg beszámolni B-nek.

"Szia Drága M.
Semmi baj, egyáltalán nem terhelsz engem,sőt örülök, hogy mesélsz. Ez sokat jelent nekem, jó érzés.
Szerintem, saját vélemény, hogy nem véletlen, hogy az a srác, vagyis nevezzük Ő-nek volt veled mindig. Szerintem ez nem véletlen, mert még mindig fontos vagy neki,és úgy gondolom a csók is jelentett neki valamit. Biztosan elindított benne valami folyamatot.A srácok amúgy is nehéz esetek, magamról tudom.
Annak viszont nem örülök, hogy a barátnője bántott. Mit képzel magáról? Remélem azért megmutattad neki ,hogy ki a nagyobb :)
Miért ilyen a szerelem? Ohh drága M, a szerelem útjai kifürkészhetetlenek. Én magam is ezt gondolom, hisz egyik nap még utálod, aztán másik nap szereted, egyik nap csókolod, a másik nap pofon vágod. Emberek vagyunk, hibázunk, és teljesen elveszítjük a józan eszünket ha szeretünk. Én is sokszor veszítettem már el, és megnyugtatlak te is elfogod. De nézd a jó oldalát, a szerelem, az utolsó szalmaszál amibe tudsz kapaszkodni. Valami jó oldala mindig van a dolognak. Ha jól értem minden nap látod őt. Hát kislány, van akinek azért ennél szarabb a helyzete.
Megértem, hogy az vagy, más is az lenne a te helyedben. Igen kusza a szerelmi életed, drága M. De remélem, hogy sikerül helyrerázni, valami helyes irányba, és boldog lehetsz. Végre már.
Feladni meg nem ér, minek adnád fel? Esküdni merek, hogy talán nem is tudsz semmit a srácról, hogy most mi van vele lelkileg. Úgy sem szokták kimutatni az ilyesmit, de ...én magamból kiindulva, azt feltételezem, hogy a csaj akivel most van, egy felhívás számodra, hogy féltékennyé tegyen. Egy eszköz csak. Nem hiszem, hogy szereti. Ha valakit szeretsz, nem demonstrálod mindenhol ,elégnek érzed, ha te tudod és ő...
Kicsi lány amiben tudok segítek neked,ígérem még ha csak írásban is. Muszáj összeszedned magad, nem adhatod fel! Tudom, hogy sikerülni fog. Mosolyt az arcra, nevess, és légy boldog, ennyi a nagy recept. Biztosan észrevesz téged, hisz már egyszer észrevett. Az emberek lehet, hogy könnyen felejtenek,de a szívük nem. Ha meglát, tuti megdobban még a szíve, emlékeztetve rá, hogy téged szeretett. Vagy még szeret... az érzések hamar elmúlnak, és felélednek. Mindenki szereti a biztos pontokat az életben, és amit szeretünk ahhoz ragaszkodunk. Te pedig egy fontos állomás lehettél az életében. Nem hiszem, hogy csak úgy elfelejtette ezt. Téged kötve hiszem, hogy lehet.
Sokszor ölellek, és gondolatban veled vagyok.
B.
UI. A levelet,hétfőn, tedd a "Sziklák Szeme" könyvhöz a könyvtárban."

Nagyon boldog lettem a levelet olvasva,erőt és reményt töltött belém, amire talán még Seth szavai sem lettek volna képesek. Ilyet,csak egy ember váltott ki belőlem még régebben.Jake. De mióta nincs, örülök, hogy van más...
Kapkodva fordítottam meg a levelet és azonnal írni kezdtem.

"Édes B.
El sem hiszed! Ma vele vacsoráztam és csodálatosan éreztem magamat. Nem is tudom mi volt köztünk, minden egyes mozdulat ismerős volt, és mégis új. A szívem majd kiugrott,ahogy rám nézett. Teljes hőfokon lángoltam, de annyira félek, hogy fel fogok kelni, és semmi sem lesz igaz. Ettől nagyon félek, rettentően. Annyira jó volt, hogy talán túl szép, hogy igaz legyen?
Kételkedem és óvatos lettem. Nem tudom élvezni a dolgokat, mert... meggátol az a gondolat, hogy " ne éld bele magad".
Nem akarok koppanni. Persze,senki sem akar.
Annyira okos vagy! Ezt a sok bölcsességet, a könyvtárból szedted? Vagy tapasztalat? Néha azt gondolom, hogy valami tudós szerzet lehetsz, hogy ennyi mindent tudsz. És mégis reális vagy. Annyira örülök, hogy megismertelek és segítesz nekem. Nagyon hálás vagyok minden leveledért. A nővéremmel sem, és a legjobb barátommal sem tudom megosztani ezeket. Ők mindig lehurrognak, hogy tovább kellene lépnem, de a szívem nem képes erre,még mindig vakon reménykedik. Minden nap látom, igen és hogy felejthetném el? Lehetetlen. Az érzések nem halnak csak így el, ezt tudod te is.
Na igen. Ő nem egy nagy lelkizős fajta, persze,mikor velem volt, nyitott könyv volt számomra, és én is neki, ismertük egymás minden lelki dolgait. De most, álarcot visel, semmit sem tudok kiolvasni az arcából,de néha nem is merek, hátha félreértelmezem és akkor beképzelek valami marhaságot,ami nincs is ott. Azt mondod féltékennyé akar tenni? Jobb lányt kellene keresnie. :D
Ő is fontos állomása volt az életemnek, talán az eddigi legfontosabb.Sokáig jártunk, és már a homokozóban is ismertük egymást. A szüleink is. Általános Iskolából együtt ballagtunk és egy osztályba járunk gimiben is. Szinte teljes mértékben összeforrt az életünk. Egy utcában lakunk. Lehet ennél jobban valakivel összeforrni?
A szüleink régebben azt hitték, hogy ez amolyan tinikorban kezdődő szerelem lesz, ami a sírig tart...Akkor még én is hittem benne. Vele képzeltem el az életemet, és estéket beszéltünk át.
Na jó nem fecsegek tovább neked, nem akarlak untatni az életemmel :)
Köszönöm a bókot, igazán jólesett. Bárcsak ő is a te hozzáállásodat követné. Adhatnál néha neki pár tanácsot.
Én is ölellek édes B.
M."

-Ma hová mész?-kérdezte tőlem Miriam.
-A partra.Miért?
-Csak kérdeztem.
Leültem az ágyára. Végre tudtam vele kettesbe beszélni.
-Héh mi volt a táborba veletek Embryvel?
-Mi lett volna?-vigyorgott.- Nem járunk még most sem.
-De hát...-hápogtam.
-Figyelj, az hogy jártok, fogjátok egymás kezét... az csak a külvilágnak szól. Az hogy megcsókol és neked mondja, hogy szeretlek, az meg csak neked.Elég ha én tudom, hogy szeret engem.
Mások meg úgyis rájönnek. A járás olyan mint a házasság kicsit. Csak a papír, a láthatóság. Az meg nem mindig fontos. Ne egy irat mondja, hogy szeretlek.
Milyen bölcs lett Miriam. Talán tényleg jó hatással van Embry.
-De én nem is tudom, én...
-Te szeretsz ráakaszkodni az emberre.-könyörtelenkedett.-Ez megesik, velem is ez volt, de ...figyelj. Nem mindegy, hogy ki előtt szeret? Mikor kettesben vagytok, az sokkal többet jelent, mint nézőközönség előtt falni a másikat. A külvilág sem vak, egy-egy apró jelet meglátnak és tudják, hogy ti összetartoztok és kész. Ezt nem kell túlmagyarázni.
Bólogattam.
-Szerinted Jake szereti Valentine-t?
-Nem hinném,hisz állandóan téged néz, ezt mindenki észrevette. Lesi minden mozdulatodat. Meg gondolj csak bele, azért egy év akárhány hónapot nem lehet egyetlen hónap alatt kitörölni.
Szerintem szeret téged, csak még össze van kutyulva, meg még nem tisztult le, meg nem mer újra belevágni,kicsit tart. Megesik,hagyd egy picit, legyetek együtt,érezzétek jól magatokkal és a többi meg jön magától.Nem kell egyből döntéseket hozni, se neki se neked. Azzal nem lesz jobb. Úgyis érezni fogod.
Eszembe jutott egy gondolat.
-Héh Miriam, te ismersz egy B nevű srácot másodikban?
-Asszem van egy, valami Brian a neve. Miért?
-Hmm semmi, azért kösz.-vigyorogtam rá.-Jössz a partra?
-Embryhez megyek.-nézett rám mosolyogva.- De nemsokára tarthatnánk egy csajos napot.
-Ahha, szerintem is,beülnénk a moziba, aztán meg...
-étterem! és azután meg vásárolgatnánk.
-Vagy előtte.-vetettem fel.
-Még jó, hogy ikrek vagyunk.-nevetett fel.-Na jó készülök,nem akarok elkésni.
Mosolyogva néztem a fürdőbe száguldó alakját.
****
A boltban kötöttem ki, virágokat kötögettem unatkozásképpen. Valahogy most erre vágytam és nem is sikerültek rosszul.Apának mindig voltak megrendelései, de mostanában több volt, és szerették ha előre megcsináljuk a csokrokat. Névnap, vagy születésnap, esetleg a temetőbe, mindig akadt kívánság.
Épp egy vörös rózsa csokrot kötögettem mikor felvillant előttem egy kép.

" Az ágyán feküdtem és olvastam, amíg ő elment bevásárolni. Arra lettem figyelmes, hogy a rózsa édes illata lengi be a szobát. Ott állt az ajtóban egy hatalmas csokorral.
-Ezt meg miért?-néztem rá mosolyogva.
-Mert megérdemled.-csókolt meg.
A rózsa édes illata az orromba mászott.Kihúzott egy szálat,és elkezdte simogatni vele az arcomat.
-Gyönyörű vagy,Moira.
A rózsa a karomra vándorolt és élvezettel nézte, ahogy a pupillám kitágul és kiráz a hideg. Villantott egy vagány mosolyt, és becsukta a szobaajtaját kulcsra..."

Belefúrtam az orromat a rózsacsokorba.Az édes illat megborzongatott. A csengő az ajtó felett megcsendült és én zavartan felnéztem. Mr.Black volt ott és Jake tolta.
-Ohh mi járatban Mr. Black? -mosolyogtam rá.
-Isteni volt a tegnapi vacsi.-nevetett rám.- Te leszel a szakácsunk,felbérelünk téged Jacobbal.
Elnevettem magam.
-Egy csokorért jöttem-nézett rám.- Elvitelre.
-Igenis kapitány.-szalutáltam neki és nevettünk.
Míg kötöttem a csokrot beszélgettünk. Jake a rózsák között bogarászott és én Mr. Blackkel foglalkoztam.
-Hallottad, hogy Madge elköltözik?-kérdezte tőlem. Madge a szomszédja volt Mr. Blacknek és mindenki ismerte La Pushban.
-Mégis hová?-néztem nagyot.-Madge 72 éves!
-De fittebb mint én.-nevetett Mr. Black.- Amúgy,ha jól hallottam, beköltözik Forksba.
-Szerencse, hogy nem messzebb.
A csokor kész lett és Mr. Black kifizette. Már ment is kifelé mikor szólt Jake-nek.
-Gyere.
-Menj csak, mindjárt megyek.
-Jól van.
Mr. Black sokat sejtető vigyorral ment ki az ajtón én meg azt se tudtam mi történik. Jake előbukkant a virágtengerből egy rózsával. Letette az asztalomra.
Mélyen a szemembe nézett azokkal a sötét szemekkel,amik mindig levettek a lábamról és halványan elmosolyodott. Nem szólt egy árva szót sem, csak felém csúsztatta egy kicsit a rózsát.
Felvettem a rózsát és beleszagoltam. Ugyanaz az édes illat...
Mire felnéztem csak a csengő hangja szárnyalt. Jake elment.
****
A munka után azzal a szál rózsával, kimentem a partra. A víz jéghideg volt, és vad hullámokat tajtékozott. A szél bele-bele kapott a hajamba és a háta mögé lebegtette. A ruhámat is majd letépte rólam, de nem akartam elmenni. Élveztem a vihar közeledtét.
A homokra pillantottam és a lépéseimre,amiket eddig megtettem. A víz elnyelte mindet. Vajon a hibáimat is elnyelheti valami?
A rózsára néztem és elmosolyodtam. Olyan kedves gesztus volt tőle, mintha még mindig szeretne. Ugyan, ezek csak a titkos álmok a szívem legbelső zugában. Hisz ki nem akarná újra átélni a legszebb szerelme összes pillanatát? Mindig az emlékezetemben tartom a szavakat,amikkel bókolt nekem, az érintéseit,az együtt töltött estéket. Az ilyeneket úgy gondolom soha nem lehet elfelejteni.
A hideg kirázott,mikor egy erősebb szél belekapott a hajamba,és a ruhámat is tépte.Fázósan megdörzsöltem a karjaimat. Elképzeltem, ő hogyan karolt át engem, hogyan karolna át most, érezném bőre melegét, és... merednénk a távolba. Én meg ő, akár egy romantikus könyvborítón. A Titanic megirigyelhette volna...
Erre a gondolatra elnevettem magamat. Egy kéz megérintette a vállamat. Ijedten fordultam hátra de csak Seth volt. Kissé csalódottan néztem rá.
-Hát te?-kérdeztem tőle.
-Isánál voltam.-mosolygott.
-Ohh.
Nem volt kedvem belemenni a témába,tudom, hogy önző vagyok,de nehéz más boldogságát hallgatni, mikor te padlón vagy. Nem szólna őszintén a mosolyom és valószínűleg szarkasztikus lennék. Az pedig nem vezet jóra.
-Nem jössz haza?-nézett rám.-Mindjárt itt a vihar.
-Tudom.-bólintottam.-Azért vagyok itt.
-Meg ne fázz, meg meg fogsz ázni.
-Nem baj.-feleltem.-Most jó így.
-De én jobban örülnék, ha hazajönnél.
-Seth.Tudok vigyázni magamra.
A hangom kissé erősebb volt, mint vártam. Nem tudtam féken tartani az indulatomat,pedig nem Sethre haragudtam, csak egyedül akartam lenni. Ő meg féltve őrzött.
Láttam a szemén, hogy feladja és eloldalog. Néha-néha még visszanézett de én csak nagyokat szippantottam a vihar ittas levegőből.