My Sweet Venom *18.rész*

18.rész

A feszültség tapintható volt, mivel Selena eléggé idegesnek látszott. Megtudtam érteni a helyzetét, hisz ki akarna együtt vacsorázni a pasija exével?
Gondolom ma lett volna a nagy debütálása a családnál és ez fontos lett volna, én meg sajnos közbe szóltam. Nem tehetek róla, vagyis igen, de most nem fogom szegényt sajnálni.
Taylor anyukája végig velem beszélgetett és néha egy-egy szót küldött Selena felé. Taylor apukája kicsit többet beszélt vele. Nem túl jól fog elsülni ez a bemutatkozás Selena drágám...
A sötét gondolatok kiültek a fejemre és mosoly volt folyamatosan az arcomon.
-És ha szabad megkérdeztem, a családod?- nézett rám Selena.
Taylor azonnal próbálta menteni a helyzetet, Taylor anyukája pedig vörösödött az idegességtől.
-Nekem olyan nincs.-vetettem oda.
-Tehát árvaházban nevelkedtél?-fűzte tovább.
-Nem.
-Biztosan rossz lehet,hogy mindig egyedül töltöd a Karácsonyt.- mondta negédes mosoly kíséretében.
-Sel, elég.-nézett rá Taylor.
-Nem hagyd csak Taylor drágám.-nyomtam meg a drágám szót.- Úgyis gondoltam, hogy Selena kisasszonynak fúrja az oldalát az ilyesmi. Nem elég pletykát hall nap, mint nap.
-Igen eléggé rossz, hogy egyedül töltöm, ez tény, de még mindig boldog vagyok, hogy nem ilyen emberrel kell.- néztem rá ártatlan szemekkel.
-Nem is ismersz.- vágott vissza. Becsültem, hogy még van idegrendszere. Sebaj, kicsinálom.
-Te sem.
-Hát hallottam rólad dolgokat.-jelentőség teljesen ránézett Taylorra.
-Ohh igen? Én is rólad.-vigyorogtam vissza.
Mrs. Lautner megelégelte.
-Elég lesz lányok azt hiszem.Selena ez egyáltalán nem volt szép tőled, hogy a családjával jöttél. Azt hittem ennél egy kicsit több eszed van.
-Semmi baj Mrs. Lautner, tévedni emberi dolog.-néztem rá.
Megmertem volna esküdni, hogy Taylor elfojt egy vigyort.
Selena teljesen letaglózott. Úgy tűnt, érzi a vesztét. Bármennyire is próbált humorbomba lenni, nem sikerült túl jól. Valamivel tíz előtt, távozott.
-Ajándékbontás?-nézett csillogó szemekkel anyjára Make.
-Ha Taylor visszaér.-mosolygott.
Így hát addig elmosogattunk, és vártunk rá. Amikor betoppant Make rohant elé.
-Gyere már ajándék bontás!
Nevetve ült le a kanapéra én meg leültem a fa elé. Mrs. Lautner mellém guggolt és Make az anyját megölelte.
-Gyere már te melák.- szólt kedveskedve az anyja Taylornak.-Muszáj, hogy közös kép legyen...
Taylor mellém ült. Az apja beállította a kamerát és gyorsan odajött. A gép kattant és vakuzott.
-Meg is volnánk. Ajándékbontás!- visított Make.
Én súlyos röhögésbe törtem ki a visítása hallatán. Először a szülei ajándékát bontotta ki. Könyvek voltak és ruhák, a bátyja pedig valami filmhalmazzal ajándékozta meg és ékszerrel. Make sokszor a nyakába ugrott. Taylor mosolyogva ölelte meg. Én odanyújtottam neki az ajándékát.
-Remélem örülni fogsz.
Mikor kibontotta a könyvet, és a kellékeket tágra nyílt szemmel rámmeredt és a nyakamba borult.
-Köszönöm köszönöm köszönöm.- ismételgette.
Én csak mosolyogva öleltem át. A végére Taylorral maradtunk, az egymásnak szánt ajándékkal. az anyukája és az apukája tapintatosan kivitték Maket a kertbe, hogy kettesbe legyünk.
-Boldog karácsonyt.-néztem rá.
-Neked is.
Odanyújtottam az ajándékot. Mosolyogva vette el és mikor kibontotta, nagy levegőt vett. Lapozgatta, de csak épp, hogy át futotta.
-Majd mikor egyedül leszel... olvasd el.- mondtam neki halkan.
-Azt fogom tenni, de ez gyönyörű és ...bár szívfájdító érzés, köszönöm.
Ő is odaadta az ajándékát. Félve bontottam ki. Egy gyönyörű nyaklánc volt, szív medállal. Kis apró zöld gyémántokkal volt kirakva és a hátuljára egy mondat gravírozva. : Mindig veled leszek.
-Aww ez gyönyörű! Köszönöm.
Beletette a nyakamba. Annyira csordultig voltam vele, hogy legszívesebben azonnal megcsókoltam volna. Ő is hasonlókon gondolkodhatott.
Óvatosan, félve közelítettem őt. Azonban elfordult.
-Ne itt.
Értettem a célzást. Dühösen felálltam.
-Rendben.Elköszönök a családodtól és hazaviszel?
-Persze.
Elköszöntem, boldog karácsonyt kívánva, és hazafuvarozott Taylor.
-Bejössz?-néztem rá.
-Szerinted hány tucat kép készült eddig rólunk?
-Fogalmam sincs, és Selenát tudom, hogy jobban zavarja.
-Én nem akarom megcsalni őt.- nézett rám.
Jeges zuhany volt számomra. Levegő után kapkodtam. Azt hittem minden jelent valamit, ami eddig ma történt. Azt gondoltam, talán szeret engem, és talán ma sikerülhet, hogy újra enyém legyen. A csalódottság marta a torkomat.
-Sajnálom.-nyomott egy puszit az arcomra.
Azonban nem érdekelt, behúztam a lakásba.
-Nem mész sehová.-néztem rá.
-Ez most komoly? Fordított erőszak?
-Nem kell, hogy megcsald... ha én erőszakollak meg, akkor nem csalod meg Selenát.
-Te jól vagy? túl sok pezsgőt ittál.
-Nem édesem, nem vagyok józan, totál megrészegítesz és nem bírom ki, hogy én most jó kislányt játsszak.
Taylor szeme hatalmas lett én viszont odabújtam hozzá és megcsókoltam.
-Egyszer élünk bébi. Ki mondta, hogy kellenek kötöttségek?
Éreztem, hogy a levegőt nehezen veszi.
-Csak csókolj már vissza az istenit...
Eleinte csak én kóstolgattam az ajkait,már kezdtem lemondani erről, és gondoltam hazaküldöm, mikor visszacsókolt. Megtört az ellenállása és fantasztikusat szeretkeztünk. Kiadtam magamból azt, ami már úgy bennem feszült, és vágyakkal és szenvedélyekkel korbácsolt éjszakánk volt. Nem hiszem, hogy valaha volt ilyenben része, és nem hiszem, hogy egyhamar elfelejti....
****
Reggel a mellettem fekvő hely üresen tátongott. A konyhában volt egy cetli, hogy elment. Semmi csók,semmi szia. Csak annyi, hogy elment. Lehet, hogy túlságosan felkavarta a történtek.
Nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e ,de nem érdekelt túlságosan. Szerettem őt, szívem összes gondolatával, és majd megvesztem a hiányától. Hogyan lenne bárki is olyan jó, hogy pótolja ezt az űrt? Senki sem ilyen.
Üresen meredtem a lapra, amit ő írt. A naplómba beleragasztottam. Maradjon belőle valami... Mániákusan gyűjtöttem a dolgokat, ami hozzá kapcsoltak. Sosem akarom őt kitörölni magamból, még ha mással is van. Gyerekes dolog és kicsit sem hozzám illik, de ez van.
A kávét amit csináltam csak kavargattam de nem ittam semmit sem belőle. Nem volt semmihez sem kedvem, még üresebb lettem azzal, hogy elment. Megint. Hányszor fog még nálam éjszakázni, és nappal mással lenni? Hány törést visel el a szív, úgy, hogy fel is épül belőle?
Mennyiszer kell könnyezve búcsút inteni, hogy egyszer, és visszafordithatatlanul kitudjam őt törölni a szívemből? Bár ez sosem fog megtörténni.
Nagy levegőket vettem és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Bár büszke vagyok, koldulok érzem. Koldulok egy kis szeretetért tőle, senki mástól csakis tőle. Minden este csakis ő jár a fejemben. Azt hiszem szerelmes vagyok.
A nap gyorsan elrepült és én tényleg semmit sem csináltam. Csak tengtem-lengtem a lakásban, és vártam,hogy történjen valami.Losie-val beszéltem telefonon, és boldog karácsonyt kívántam neki. Kicsit csevegtünk, de nem árultam el neki részleteket.Most nem.
Danielhez is felugrottam és odaadtam neki az ajándékát. Pár dolgot elmeséltem neki, de nem akartam túlságosan.
Daniel fejcsóválva hallgatta.
-Te totálisan belé szerettél.
-Hát persze,ilyen az élet.
Nem sokat beszéltem vele, menekülni akartam haza. Megköszönte az ajándékát és ennyi volt. Hazamentem. A mai nap túlságosan szarul kezdődött,hogy jó vége legyen.
Kíváncsiságból megálltam egy újságosnál. Persze azonnal szemet szúrtak a lapok, hogy Taylor és Selena együtt vásároltak karácsonyi ajándékokat, meg ilyenek. Több fotó róluk, mert még mindig érdekes, ha valaki Selenával jár... vagy éppen fordítva.
Azonban valami máson is megakadt a szemem. Danielről és rólam volt egy pár közös kép, mikor vacsorázni mentünk, meg úgy általánosan. Találgatások, hogy járok-e ezzel a fotóssal. Nem is tudom már ezen meg sem lepődtem. Azonban, rájuk hagyom. Én tudom kiért repes a szívem.
Fáradtan hajtottam hazáig és ledobtam magam a kanapéra. A tévében ment valami eget verő nagy marhaság azt bámultam. Teljesen máshol járt az agyam.
Az ágyon még rajta maradt az illata. A párnám magamhoz öleltem és csak néztem a levegőbe. Vajon már megnézte az ajándékot? Vajon tetszett neki? Milyen hatást értem el?
A kérdések száguldoztak az agyamban és lassan csordogált bennem a vér. Totálisan ezt éreztem, hogy az idő nem halad, csak egy helyben áll és nem történik semmi. Ólomlábakon szökdécsel a perc, és unottan kattan az óra egyet- egyet. A tévé halk morajlása untatott.
Még gondolkozni is lassan ment. Csak peregtek előttem a képek, de nem sokat fogtam fel belőle. A szívem és az egész belsőm mardosott és várt valamit. Várta a történéseket, a reakciókat de nem jött semmi.
Dühös lettem. Megvacsoráztam és észrevettem, hogy valójában őt várom. De tudtam, ma már nem jön el...
****
Elaludtam és arra keltem fel, hogy kopogtatnak. Az órára néztem. Hajnali egy.
-Ki az?-kérdeztem ijedten.
-Én.
Feltéptem az ajtót. Ott állt és tényleg ő volt. Reméltem, hogy nem álmodom.
-Hát te ilyenkor?
Nem szólt semmit hanem bejött.Komótosan becsukta az ajtót, és rám nézett.
-Ez nekünk nem megy, te is tudod.
-Igen tudom.
-De én nem bírom ezt.
-Mit?
-Megőrülök nélküled.-tört ki belőle.-Kellesz... de nem tudom otthagyni Selenát.
-Arra gondolsz, hogy megcsalsz vele majd folyamatosan?
-Arra, mert tényleg kellesz nekem. De őt sincs szívem otthagyni.
-Csak szex?-kérdeztem.
-Csak szex? Nem hiszem, hogy kurva lennél. És érezni is érzünk dolgokat.
-Nem vagyok az.- feleltem automatikusan.
A szív ismét koldult és lealacsonyodott. Nem is tudtam, hogy ennyire megalázkodhatok valaha.
-Nekem kellesz.-ismételgette.-Nem tudok nélküled lenni, ezt komolyan mondom.
-Én sem. De mégis vele vagy.
-Igen.
-Szakítani fogsz vele valaha is?
-Nem tudom.-felelt őszintén.
-Takarodj.-hangom erőtlenül csengett.
-Ezt te sem akarod.
Megcsókolt és ismét a vágyak rabjai lettünk. A vágyaké melyek összekötöttek minket, egyre szorosabban. Én teljes szívemből szerettem őt,és bármit megadtam neki. Bármit. Olcsónak és szánalmasnak éreztem magamat amiért ezt teszem, amiért csak így... de már nem érdekelt. Őt akartam, és ha ennek ez az ára, akkor ezt teszem.
A szeretkezéseink mindig új dimenziókba repített engem. Egy rohadt illuzió volt. Az illúziója annak, hogy ő az enyém és szeret.