My Sweet Venom *17.rész*

17.rész

Egész éjjel a fát néztem és merengtem. Ez az év hamarabb eltelt,mint én valaha is gondoltam volna. Nagyon gyorsan leperegtek a naptárlapok, tele minden egyes nap, valamiféle külső hatással amit a világtól kaptam. Volt, hogy összeroskadtam sokszor, és volt, hogy létezett valamiféle remény arra, hogy talán boldog lehetek, de persze gyenge illúzió volt. Most is egyedül vagyok.
Nem volt kedvem reggelizni és amúgy semmit sem akartam csinálni. Csak ülni, behúzni a függönyöket és nem törődni semmivel sem. Nem akartam ünnepelni, már nem vágytam erre. Nem mintha eddig igen, de valami láz elkapott... hát el is múlt.
Magamra tekertem a takarót, és kimentem forró csokiért. Visszaültem a kanapéra és elbóbiskoltam. Csengettek. Hagytam, hogy csengjen az a rohadt kapu csengő, hagytam, hogy később talán átugrotta a kerítést, kopogtasson. Ráér.
-Ha nem nyitod ki betöröm!- hangzott az ígéret.
-Felőlem.-kiabáltam vissza.
Aztán mégis felálltam és az ajtóhoz vánszorogtam.Közben csörgött a telefonom, és felvettem. Daniel volt.
-Szia drága, boldog karácsonyt.
Neked is.-kicsit sem lelkes hangon.
Kinyitottam az ajtót és ki állt ott? Na ki? Persze, hogy ő. Ahhoz képest,hogy szakítottunk,gyakori visszajáró vendég lett...
Mutattam neki a konyhát és bement oda. Úgyis el fog menni én kiküldöm.
-Szóval sajnálom, de ma nem jó nekem.- mondta Daniel.- Eléggé beteg lettem.
-Dan, szívem jól vagy?
-Persze, csak gyomorrontás, de holnap várlak.
-Rendben, biztosan jól vagy? Ne menjek át?
-Nem nem kösz. Szia.
Kimentem a konyhába ahol már Taylor teát csinált.
-Te mi a fészkes fenét keresel itt?- néztem rá.-Mit akarsz?
Taylor rám nézett és megindult bennem valami melegség.
-Anyáék küldtek át, tudják, hogy szóval... a családod...
-Igen tovább.
-Hogy rossz neked egyedül.
-Tűrhető.- feleltem.- Kibírom már lassan négy éve űzöm ezt. Nem kell sajnálni.
Elém tette a teát.Leült velem szembe.
-Figyelj látom rajtad, hogy szarul vagy. Karikás a szemed, hulla fehér vagy, és le vagy robbanva.
-Kösz.
-De tényleg ez van és nem akarom, hogy rosszul legyél.
-A szüleid nem akarják és nem te.
-Ne legyél már gyerekes!- rivallt rám.- Attól,hogy szakítottunk, még nem jelenti azt, hogy...
-hogy?
-Hogy nem törődöm veled.- egészítette ki.
-Pedig feleslegesen töröd magad.
Szikrázott a szeme.
-Könyörgöm egyet értsd már meg.
-Nem szándékozom.
-Öltözzél fel kérlek.-nézett rám.-Elviszlek hozzánk.
-Nem.
-Lauren, kérlek.
-Nem.
-Anyáék és Make is szeretne látni.
-De most én nem...
- Nem érdekelnek a kifogásaid.
Hirtelen felállt és a karjaiba vett. Az régmúlt idők szépsége hirtelen belém villant.
A szobámba vitt, letett az ágyra és odadobált nekem cuccokat.
-Ezeket vedd fel és könyörgöm,legyen már benned valami élet... borzalmas így látni.
-Nem fontos.
Megforgatta a szemeit. A telefonja csipogott és idegesen a kijelzőre nézett.
-Selena az?
Bólintott és kiment a konyhába. Addig én hozzáláttam öltözködni, pedig semmi kedvem nem volt. Épp levettem a hálónadrágomat és ott álltam egy szál bugyiba meg melltartóba mikor berontott a szobába. Mindketten megdermedtünk. Ő megbabonázva nézett végig a testemen, ami az utóbbi időben kicsit talán ...fogyott?
Odalépett hozzám némán és kivette a kezemből a pólómat... a kezét végigsimította a bordáimnál és a hasamnál. A vágy reszketve futott végig rajtam és kilúdbőröztem. A szemem magától csukódott le...
Magához húzott, és én egy pillanatig sem ellenkeztem. Annyira vágytam rá. Annyira kellett nekem.
A hajamba túrt és beleszagolt.
-Még mindig isteni az illatod.- rekedt volt a hangja az elfojtott vágytól. Éreztem, ahogy a levegő szikrázva pattog köztünk, és kellemes melegség önt el,ahogy a közelemben van.
A szemeimbe nézett és felemelte az államat.Végig siklott a tekintete az arcomon és a számon állapodott meg...
A szívem majd kiugrott és a szám is kiszáradt. Annyira közel hajolt hozzám, hogy a szemeimben láttam saját magamat. Zihálva lélegeztem. Közelebb és közelebb... már csak pár milliméter...
Hirtelen, mintha csak felébredt volna rám nézett.
-Ezt nem szabad.-mondta inkább magának és arrébb lépett. Kiment a szobából és kint várt a folyóson.
A levegő mérgesen tört ki a tüdőmből. Legszívesebben felképeltem volna. Gyorsan felöltöztem és kisminkeltem magamat a fürdőbe.
-És honnan tudod, hogy egyáltalán ráérek-e?
-Mondjuk, mert most mondtak le valamit?
-Hallgatózol?
-Nem volt nehéz...
A csomagokat a kezébe nyomtam.
-Mehetünk.
A kocsiban mindketten nagyon vigyáztunk, hogy se a karunk, se a térdeink ne érjenek össze.
****
Hatalmas kéglijük volt. A hó belepte és olyan tipikus amerikai álom ház volt. Az égők halványan villództak a hó alatt a tetőn.
-Megérkeztünk.
Némán kiszálltam mellőle és elém rohant Make.
-Szia csajszi.-mosolyogtam rá.
Taylor mellettem felkapta a húgát és megölelte.
-Hiányoztál.-súgta neki Make.
-Dehát egy órája mentem el.
-De nem vagy mindig itthon.
Még szorosabban ölelte ahogy láttam. Mennyire szereti. Óvatosan lépkedtem előre, mellettem Make és Tay. Az ajtóban a szülei vártak.
-Jó napot Mr. és Mrs. Lautner.
Kezet fogtam velük és Mrs. Lautner megölelt. Jólesett de mérhetetlenül. Az ajándékokat a fa alá tettem.
-Van kedved segíteni?-nézett rám Mrs. Lautner.
-Persze.-mosolyogtam.
Így hát a három lány beszabadult a konyhába és nagy nevetések közepette főztünk meg sütöttünk. Eközben persze Taylor apja videózott minket, meg fotózott. Taylor sokszor odasettenkedett és ellopott pár sütit.
-Ezt nem szabad.-szóltam rá. Ekkor szólaltam meg először az eset óta. Rám nézett.
-Porcukros az orrod.
Odajött és letörölte rólam. Halvány mosoly tündökölt fel az arcán és én az arcába néztem. Make azonban nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg.
-Héh,hahó mi is itt vagyunk.
Nevetve kaptam el a tekintetem Taylorról és Make-kel tovább sütöttünk.
-Anya Selena is átjön ma.
Mrs. Lautner dühösen nézett a fiára.
-Nem.
-De anya.
-Nem.
-Már meghívtam.- szólt Taylor.
Mr. Lautner a felesége háta mögött lépett és csitítóan megölelte.
-Hagyd csak.
Nem volt ínyemre, hogy tovább maradjak, főleg akkor, mikor Selena becsaklizott a szobába.
-Boldog Karácsonyt mindenkinek!- szólt mosolyogva, de az arcáról leolvadt a mosoly mikor meglátott.
-Szia.-köszönt.- Hát te?
Mrs. Lautner odalépett mellém.
-A család vendége. A hangja parancsoló volt, semmiféle ellenvetést nem tűrt. Selena elmosolyodott, gondolom, be akart vágódni. Szegény Make meg volt zavarodva, hogy kihez menjen.
Én odatoltam Selenához, hogy kicsit vele is legyen. Úgy éreztem mennem kell.
-Mrs. Lautner-szóltam neki.
Ő mosolyogva felém fordult.
-Azt hiszem jobb ha megyek.
-Arról ne is álmodj kicsim.-mosolygott. Aztán suttogva hozzátette.- Bár imádom a fiamat, azt hiszem ezen státuszban, jobban illik rá a bolond jelző. És amúgy is, ne add fel ilyen hamar.
Az asztalhoz parancsolt mindenkit. Velem szembe volt Taylor, mellette Selena. Mellettem Make és az asztal két oldalán Mrs. Lautner és Mr. Lautner.
Imát mondtunk megköszönve a fantasztikus vacsorát, és az ajándékokat stb.
Sűrűn bámult engem Taylor és Selena egyre idegesebb lett. A derűmet azonban semmi sem ronthatja el. Remélem.