Portraits 9.rész

9. rész

Minden porcikámmal kívántam őt, és éreztem, hogy csók lesz belőle. A leghelyesebb volna, ha el sem kezdenénk, hiszen ez nem helyes, egyáltalán nem, a gond csak az, hogy átkozottul kívánom őt.
Erősebben, mégis lágyan magához húzott, és a szánk lassan-lassan kezdett összeérni. Meg fog csókolni, basszus...
Csengettek.
Jacob dühösen nyitotta ki a szemét, és átkozódva nyitott ajtót. Billy jött haza. Mikor meglátott kérdőn nézett rám.
- Ma itt alszik Iteh - felelte lazán Jacob.
Billy szeme kikerekedett.
- Aztán... - kezdett bele abba a szövegbe, amit minden aggódó szülő megejt.
- Jól van, apa, értem - zárta le gyorsan a témát Jacob.
Én serénykedtem a konyhában, pizzát készítettem. Jacob besietett hozzám, és segített nekem. Kissé feszült volt a hangulat köztünk. Szinte szikrázott a levegő.
Alig mertem ránézni, és ő is kerülte a pillantásomat, de azért beszélgettünk. Mikor betettem a sütőbe a pizzát, nekidőltem a konyhapultnak, ő meg szemrebbenés nélkül végignézett rajtam.
Szent isten, ez leszedi rólam a ruhát. Nemhogy kézzel, már szemmel vetkőztet...
Mit meg nem adnék érte, ha szeretne is engem, és nem csak kívánna.
A sütőben jelzett a pizza, hogy kész van. Odafordultam, és máris ott termett Jacob, hogy "segítsen". Momentán, mint egy rossz kutya, úgy simult hozzám. Én enyhén lámpalázzal, de kivittem a konyhaasztalra a felszeletelt pizzát. Billy hátranézett a kanapén.
- Nagyszerű illata van, Mimi - mosolygott rám.
- Köszönöm, ez Jacob érdeme is - hárítottam magamról a dicsfényt.
Odagurult, és elkezdtünk enni. Billy kérdezgetett apuról ezt-azt, anyának a munkahelyéről, a testvéreimről. Hál’ istennek nem tért ki a származásra, bár lehet, hogy le lehetett volna szerelni, egy egyszerű Makah-magyarázattal.
- És vacsora után mit szeretnétek csinálni? - nézett jelentőségteljesen Billy Jacobra.
Eléggé kényelmetlen szitu.
- Arra gondoltam, hogy még nem tudom - mosolygott rá Jacob, olyan tipikus "Apa, hagyjál már minket!" mosollyal.
Billy megköszönte a vacsorát, és elmosogattam utánunk. A kezem citerázott az edényeken.
Billy jó hangosan elköszönt tőlünk, jó éjszakát kívánt. Mi meg kuncogva összenéztünk.
Jacob rám nézett. Megfogta a kezemet, és kihúzott a garázsba.
Ez nem úgy tűnik, mintha az akarna lenni, amit sejtettem. Lehet, hogy itt is van ágy?
Motorok voltak. Azonnal felsikkantottam.
- Komolyan, Jacob, komolyan?
Rám mosolygott. Kitolta az egyiket, a feketét. Biztosan ez az övé. Felült, és megpaskolta maga mögött az ülést.
- Na?
Óvatosan átlendítettem a lábamat, és máris ott ültem a motoron. Szorosan hozzábújtam.
- Ez az, jó kislány, már tudod, mit kell tenned - mosolygott. - Akkor hajrá.
Óvatosan felbőgette a motort, és száguldozva elindultunk a partra. A szél tépázta a hajunkat. Teljesen levitt a partra, ott leállította a motort, és kézen fogott engem.
Mintha csak álmodnék. Mintha csak valaki más életét élném...
Egészen sötét volt, és hideg volt a víz. Nyaldosta a lábunkat, aztán kerestünk egy száraz részt, ahova nem ért el a víz, és eldőltünk.
- Beszélni akarok veled - nézett rám. - Azt hiszem, van miről, nemde?
- Igen, például érdekelne, mi volt ez a csók kísérlet - néztem rá komolyan.
Kissé megdöbbent.
- Figyelj, igaz, eleinte észre sem vettelek. Tény, hogy beleolvadtál a környezetbe, és nem is akartál kitűnni.
Na tessék, ezt bezzeg ő is észrevette.
- De úgy gondolom, sokat változtál. Kinyíltál a világ felé, felém is. És ez szembetűnő volt.
Végülis miattad történt, te hülye...
- És... mit gondolsz, kezdhetünk valamit egymással? Lenne kedved? Szeretnéd? - nézett rám komolyan. - Ha nem, azt is megértem, csak válaszolj, mert már ezen agyalok lassan két hete.
Két hete? Te szent gatyamadzag. Miért? És nekem mondja?
Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy a lelkemből mennyit fedhetek fel. Mennyit mondhatok ki anélkül, hogy túl sok lenne. És a barátságunk is olyan szépen haladt, azt sem akarom, hogy... de hát még nem is járunk, akkor meg miért ezen agyalok? Miért nem örülök annak, hogy egyáltalán idáig eljutottunk két év után?
Ránéztem. Feszült volt az arca. Istenem. Istenem.
Közelebb csúsztam hozzá. A szemébe mélyedtem.
- Tudod… azt gondolom, hogy két éve járunk egy suliba. Két éve figyeltem, kikkel kavarsz, és hogy a lányok mennyire futnak utánad. Én nem éreztem magamat olyannak, akit te bármikor is észrevennél. És most ez olyan lehetetlen.
- Bebizonyíthatom, hogy nem az? - mosolygott rám.
Bólintottam és éreztem, ahogy az ölébe húz engem. Még egyszer a szemembe nézett, mintha engedélyt kérne tőlem. Azonban számára már régen nem volt korlátozás...
Ajkaink félve érintették meg a másikét. Szinte remegtem a csókjáért. Az ajka kóstolgatta az enyémet. Óvatosan, és lassan. Beleőrültem közben egy kissé... Apró csókokat nyomott rá, de éreztettem vele, hogy ez nekem nem elég, még több kell...
És akkor rátapadt a számra, nyelve behatolt az ajkaim közé. Édes nyögés hagyta el a számat, és élveztem, ahogy a nyelveink táncolnak, egyre jobban belemélyedtem a csókba, és beletúrtam a hosszú hajába. Eldőltünk a homokban, és a keze simogatta a hátamat. Az én kezeim a mellkasán voltak, és próbálták kigombolni az ingjének apró gombjait.
Vadul zihálni kezdett, és a nyakamra tévedtek a csókjai. A fejem hátrafeszült, és ő tovább kínozgatott a csókjaival...
De tudtam, hogy megálljt kell parancsolnom. Ez olyan nehéz...
Nem vagyok könnyűvérű lány,de úgy éreztem, ő az, akivel bármikor bármit és bárhol...

***

Ültünk a motorján, néha hátranyúlt, hogy megfogja a kezemet. Megbeszéltük, hogy ez túlontúl korai.
Ahogy beértünk hozzájuk, lábujjhegyen felosontunk a szobájába. Ott levetkőztem, és kaptam tőle egy pólót. Micsoda finom Jacob-illat… Mennyei.
Az ágyba bebújva a kezei közé fészkeltem magamat. Feszes mellkasa tökéletes fekvőhely volt számomra. Együtt aludtunk el.
Reggel sietősen keltem fel, és leosontam reggelit csinálni neki és Billynek.
Míg én rántottát csináltam, és dúdolgattam a Muse új számát, a Supermassive Black Hole-t,addig valaki a hátam mögé osont, és átölelt.
Mosolyogva néztem hátra, és nyomtam egy csókot az ajkaira. Csókolt még egy darabig, de a tojás közbeszólt azzal, hogy igen hamar sült meg.
Hülye tojás.
Kitettem nekik tányérra, és Jacob felkeltette Billyt.
Billy tekintete ingázott kettőnk között, de nem szólt semmit. Megköszönte a reggelit, és visszament tévézni. Én elmosogattam, rendbetettük a szobáját, és elvitt motorral haza.
A ház előtt már Abey várt minket. Messziről hallotta szerintem, hogy jön valaki, és sejtette, hogy nem a tejes bácsi lesz.
- Anyáék már elmentek dolgozni - nézett ránk. – Szia, Jacob - köszönt neki.
- Hello Abey.
Mosolya azonban lefagyott, mikor két farkas jelent meg Abey háta mögött.
- Abey, azok ott farkasok? - kérdezte hisztérikusan Jacob.
- Persze, szelídítettek - mosolygott.
És bemutatásul megölelte az egyiket. Én a farkasoknak folyamatosan a „kinyírlak titeket” szavakat artikuláltam. A farkas még vigyorgott is. Tse, megöllek!
- Nem is mondtad, hogy van farkasotok - nézett rám Jacob.
- Mert nem kérdezted - feleltem. - Amúgy még Abey találta őket, Kölyökkorukban. Azóta neveljük őket, de anyáék nem igazán tudnak róla - feleltem fejvakarva.
- Okés, én tartom a számat - mosolygott rám.
Abey jelzett, hogy jó lenne bemennem. Azonban Jacob elővette a rajzot, és megmutatta Abeynek.
- Na, milyen lett?
Abey szeme kitágult.
- Tökéletes - nézett rá. - Modell alapján volt?
Nevetéssel próbáltam terelni a figyelmet.
- Nem, dehogyis. Egy barátom látta ezt a farkast az erdőben, mikor éppen fát szedtek. Csak éppen átsuhant előttük...
- Oh, értem. Hát szép farkas, ez tény, de az enyémek sokkal szebbek - mosolygott Abey.
- Most mennem kell - néztem Jacobra, és egy csókot nyomtam a szájára. Abey döbbenten nyögött egyet. Azonban Jacob hosszan csókolt.
Mikor végre az ajtó becsukódott előttem, a két farkasra rivalltam.
-TI MEGBUGGYANTATOK?!