Portraits 13.rész

13.rész

Az ablaknál ültem, esett az eső. A fejemet a hideg üvegnek nyomtam. Egy sör volt a kezembe.
A bátyám kopogtatott.
- Gyere - szóltam neki és nem mozdultam a helyemről.
Tse odaült az ágyamra.
- Minden oké? - nézett rám.
- Fogjuk rá.
- Te hogyan mondanád el annak akit szeretsz, hogy figyelj én vagyok az akit te üldözöl?
- Azt hiszem elég nehezen. De miért kéne tudnia? - nézett rám - Ez logikátlan. A farkas nem mutatkozik többé és kész. Majd csak itt a birtokon változol át.
- Ésszerűen hangzik, de lehetetlen - feleltem - Az ösztön, az ösztön és nem tudsz neki csak parancsot adni.
Mingan is bejött. A tetoválásunkra néztem.
- Egy csapat vagyunk - mosolygott rám Mingan - Akármi is történjék.
Bólintottam.
Velőtrázó sikitást művelt Abey. Ijedten pattantunk fel és rohantunk át hozzá. A földön feküdt és rázkódott.
- Atya szent ég...- tettem szám elé a kezemet - Ő is?
Mingan rám nézett. Tanácstalanul pillantottunk rá.
- Ki kell innen vinnünk!
Mingan, kockáztatva az életét kivitte az erdőbe Abey-t. Én magamról szaggattam a ruhákat és sírtam. Nem bírtam hallgatni, hogy szenved. Tse is tépte a ruháit és futottam le az emeletről. Egy ugrással kint termettem, átalakulva. Rohantunk be az erdőbe, de ott már két farkas várt minket... a legszembetűnőbb a nővérem bundája volt. Fekete és szürke.
Fáj valamid? - kérdeztem tőle gondolatba.
Nem. Egyáltalán nem. Olyan érzés, mintha mindig is ez lettem volna. Megtaláltam volna magamat? Valami ilyesmi.
Ez nagyszerű, most már te is a falkához tartozol. Biztosan minden oké?
Éhes vagyok - felelte és pásztázni kezdte a fákat. Aztán elrohant mi meg utána. Kordában kéne magát tartania és láttam mennyire nehezére esik.
Egy nyúllal a szájába találtuk meg. Már széttépte szegény állatot. Sajnálkozva, de megette.
Kegyetlennek érzem magamat, szegény nyuszi.
Nem vagy az, csak éhes - felelt a gondolatára Tse.
Én rosszabb voltam - felelte Mingan - Én egy szarvast kaptam el. Még szerencse, hogy nem volt a közelbe senki sem.
Hegyeztem a fülemet. Távoli motorhangot hallottam.
- Ne.Ne - néztem ijedten a srácokra - Maradjatok Abeyvel rendben? Oké? Bújtassátok el és próbáljon visszaváltozni a garázsba. Ott vannak ruhák, vigyázzatok rá! - rivalltam rájuk egy morgás kiséretében.
Mingan és Tse meghajtották előttem a mancsukat. Én vágtázva rohantam vissza. Láttam, hogy egy motor közeledik a házunkhoz.
Nem tudtam, hogy észrevett-e engem. Minden bizonnyal, hiszen egy fényes nappal mi lehet feltűnőbb egy suhanó fekete micsodánál?
Mit tegyek?Mit tegyek?Megmutatkozzam előtte?Ne? Várjak?
Dönteni mindig nehezebb, főleg ha aggódsz is, hogy a hátad mögötti erdőben mi történik a húgoddal.
Láttam, hogy csöngetett. Láttam, hogy vár.
Mit tegyek?A francba is!
Nem hagyhatom elmenni!
Beosontam a hátsó ajtón és átváltoztam. Most álljak oda meztelenül?
A nappaliban túl sok árulkodó jel. A szétszakított ruhák és én meg ott állok egy szál semmiben. Azonnal rájönne.
- Megyek egy pillanat! - kiáltottam ki az ajtón túlra.
Gyorsan összekapkodtam a cuccokat és behajítottam Mingan szobájába, egy törölközőt elcsórtam tőle és magamra tettem. Hatásos?
Kicsit kapkodva nyitottam ki az ajtót és a szeme kétszeresére nyílt.
- Hát bevallom mindenre számítottam csak erre nem - vigyorgott hamiskásan.
- Bocs,zuhanyozni készültem - pirultam el ( remélem jól sikerült)
- Ohh bocsánat, bejöhetek?
- Persze - mosolyogtam és bejött a konyhába.
- Kérsz valamit enni?
Ő megmeredve nézett engem.
- Valami baj van? - néztem rá.
A karomra mutatott.
Basszameg.
- Ohh ez? A testvéreimmel csináltattuk, nagyszerűen néz ki nem? Én terveztem meg - mosolyogtam ( eléggé hatásosan?)
- De hát...tudod nekünk is van a falkának... és ez kissé úgy tűnik... - próbálta kifejezni magát.
- Az a helyzet, hogy én loptam az ötletet. A testvéreimmel nagyon szeretjük egymást, szoros az összetartozás és ezért csináltattuk.
- Ahha, értem - óvatosan beszélt. Szerintem sejtett valamit.
- Kérsz valamit enni? - néztem rá kedvesen már másodjára kérdezve.
Most ebben a pillanatban bármit megteszek neked, csak terelődjön ez a téma jó messzire.
- Te ettél már? - nézett rám.
- Nem.
Bár azt sem vallottam volna be neked, ha egy tankhajót befalok.
Gyorsan nekiálltam reggelit készíteni. Bár ez igazán nehéz manővernek számított, főleg hogy egy törölköző védte a testemet, az így is ingerlő pillantásoktól.
Épp egy kenyeret vajaztam meg, mikor lassú csókokat kaptam a nyakamra. A kés kiesett a kezemből és az ellenállásom elég hamar megdőlt.
- Még meg sem csókoltál hercegnőm - nézett a szemeimbe.
Kábultan odanyújtottam az ajkaimat. Csókolni kezdett és a keze a törölközőmet babrálta.
- Túl csábító vagy ismét - mosolygott rám.
- Te sem vagy rest ezen téren...
Annyira izgatott az illata. A pézsma és az erdő illata keveredett saját illatával. A legcsábítóbb illat a világon.
Kezdtem elveszteni az önkontrollomat. Attól féltem, hogy fogom és letépem róla az inget és azonnal ott helyben lefekszem vele. Összekapartam magamat és eltoltam a mellkasánál fogva.
- Álljunk le - mondtam neki zihálva - Nem a legjobb megoldás, de a leghelyesebb.
Engedelmesen visszaült a helyére és mosolygott. Bár szeme eszeveszettül villódzott és zihált. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a testvéreim nincsennek itt.
- Hol van Abey?
- A bátyáimmal elmentek az erdőbe - feleltem meggondolatlanul.
- De hát az erdőbe vannak más farkasok is. Nem kóborolhat csak úgy! - nézett rám szigorúan - Azt hittem ennél felelősségteljesebb vagy.
- Hidd el a bátyáim tudnak vigyázni rá - zártam le a témát.
Kissé rosszul esett amit mondott, ez tény.Nem mondhattam neki, hogy nyugi már szívem, hisz ők is farkasok...
Apa hazaért.
Mikor meglátta Jacobot, nézett rám kicsit sem kérdően. Én meg csak mosolyogtam. Ebből tudta, hogy minden oké.
- Abey? - kérdezte egyből mikor letette a fogasra a kabátját.
- Öm Tse és Mingan magával vitte - próbáltam hangsúlyozni a magával vitte szót.
Apám szeme elkerekedett. Értette.
- Őt is elkapta a .. az erdészeti láz?
Ezaz apa, értelmesebben nem is ment volna...
- Igen - nevettem rá.
Jacob és apa elkezdtek beszélgetni az egyik szupercsapatról. Addig is én felöltöztem, Jacob nagy bánatára, de apám is intett, hogy jó lenne ha nem csak itt mászkálnék egy szál semmibe.
Mingan pisszegett. Majdnem szívinfarktust kaptam mikor meghallottam.
- Mi van, minden oké? - néztem rá.
- Nem éppen, nem tud visszaváltozni, annyira izgatott.
- Basszameg - -hangzott tömören a számból - És most mit csináljunk?
- Nem tudom - nézett rám kétségbeesetten Mingan - Soha nem volt még ez így velem és Tsevel sem.
- Ja velem se -mondtam rá - Apa szerinted tudna segíteni?
- Igen, itthon is van, Jacobbal beszélget. Kérdezzük meg óvatosan? Vagy elhívod?
- Azt hiszem.
- Öltözz fel -néztem rá, miközben egy lepedő darabot szorongatott maga előtt. Odadobtam neki a törölközőt.
- De elárulod nekem, hogy az istenbe jutottál fel az első emeletre, farkasként?-néztem rá.
- Tudod van létra, meg egy ablak. Ha okos vagy összeteszed a kettőt - vigyorgott rám.
- Komolyan mondom kutya ajtót fogok vágni neked az ajtónkba - morogtam.
Mingan összeszedte magát és lejött velem az emeletről.
- Szia Mingan- köszönt neki Jacob - Te nem az erdőben vagy?
Hogy az istenbe figyel meg ez mindent?
- Nem, én aludtam. Csak Tse és Abey vannak ott - mosolygott megnyerően.
Apám rám nézett.
- Jajj apa képzeld, meg kell mutatnom, faragtam - nézett rá szuggerálóan Mingan - A szerelmeseket meg hagyjuk egy kicsit magukra...
Apám bólintott. Intett nekünk és ketten kimentek.
- Ma mihez van kedved hercegnő? - kérdezte tőlem Jacob egy kenyérrel hadakozva.
- Vajas vagy - nyaltam meg az arcát nevetve.
- Ne ingerelj kislány, rosszul jársz - vigyorgott rám.
- Bocsánat bácsi - néztem rá bociszemekkel.
- BÁCSI? - horkantott fel - Ez igazán kedves.
- Jól vanna, hát mit csináljunk?
- Üm..most úgy sincs itt senki. Arra gondoltam, hogy beszélnünk kéne a ...
- Szexről? - kérdeztem tőle nyíltan.
- Na ja - vakarta a fejét.
- Mit akarsz róla beszélni? Világosítsalak fel? - nevettem rá.
- Nem kell kösz, apám már megtette 10 éves koromba.
- Izgalmas lehetett.
- Hogyne, főleg,hogy elfelejti néha, hogy van éjszakai adás ami pont ehhez a témához kapcsolódik - mosolygott.
- Te perverz - néztem rá.
Ő csak vigyorgott.
- Öm tudod eléggé félek tőle, hogy esetleg a nagy hév és kiegészítői közbe, esetleg átváltozom.
Ezen hangosan elkezdtem kacagni és sírtam a nevetéstől.
- Ez nem vicces - nézett rám.
- De az, fogalmad sincs mennyire - röhögtem tovább.
- De nem az, meg is sebesíthetlek! - nézett rám szigorúan.
- Nem fogsz, én tudom.
- De jó, hogy te ennyire bízol bennem. És amúgy is...
- Ne rágódj ezen ennyit, aminek jönnie kell, majd jönni fog - mosolyogtam rá kedvesen - Ne félj, nem maradtál le semmiről.
- Tehát még szűz vagy? - nézett rám elpirulva.
- Igen - nevettem - Nem volt még pasim.
Hümmögött.
- A srácok többnyire vakok és hülyék ezek szerint - nézett végig rajtam.
- Lehetséges - hagytam rá kacsintva.
Elkapta a kezemet és magához húzott. Végigcsókolgatta a nyakamat ismét, de időben leállt.
- Ez túlment a határon, tudom. Ígérem fékezem magam - nézett rám bűnbánóan.
- Jólvan édes.
****
Egész nap csavarogtunk Forksban. Beültünk anyához ebédelni, az étterembe és néztük az embereket.
Találkoztunk pár lánnyal a suliból akik irigyen néztek végig rajtunk, hogy újra együtt vagyunk.
- Nem zavar, hogy bámul téged néhány lány? - néztem rá az étterembe.
Hátrafordult, hogy megnézze kik azok.
- Nem igazán, főleg ha egy ilyen lánnyal vagyok.
- De szerelmesek beléd.
- És?
- Összetöröd a szívüket - vigyorogtam.
- Majd összeragasztja nekik valaki más - vigyorgott vissza.
Megfogta az asztalon a kezemet és mélyen a szemembe nézett.
- Szeretlek - mondta.
Úgy éreztem, hogy minden elmúlt pillanatot kárpótolt ez a szó, amit nekem mondott. Csak én voltam a fontos számára és nekem meg csak ő.
Ennél tökéletesebb lehetne?
Kötve hiszem.
Főleg, hogy tudom mit fog tartogatni az éjjel...