My Sweet Venom *8.rész*

8.rész

Az újságokban egyre több és több cikk jelent meg rólunk, ami most már eléggé felháborított,mi több, félelemmel töltött el. Hiszen az ő születésnapjáig, még volt pár hónap és fiatalkorú.
Az amerikai hatóságok pedig tiltják a kiskorúval való érintkezést. Ha fény derülne mindenre, talán akár le is csukhatnak.
Az egyik reggel bekapcsoltam a tévét ,miközben müzlit ettem. Egy show show műsorra kapcsoltam ahol éppen egy híres pasas magyarázkodott valamiféle párkapcsolati dolgokról és felmerültünk mi, témának.
-Mit gondol Taylor Lautner és Lauren Bexx kapcsolatáról?- a riporter mosolygott. Az aljas dög.
- Úgy vélem nagy hibát követ el Lautner úr, hogy egy ilyen hölgyre pazarolja az életét. -nevetett fel a pasas. -Lauren Bexxről elég súlyos pletykák kerültek napvilágra. A hölgy eléggé erőszakos természetű.
-És mik ezek a pletykák?
A telefonom némán rezgett mellettem. Taylor volt. Felvettem és beleszólt, hogy nézem-e a műsort.
-Igen.- suttogtam bele könnyes szemmel.
- Nem megnevezett információk szerint a hölgy bár még nem büntetett előéletű, szemtanúk vannak rá, hogy heves szócsatákat követően az apjának esett, nem véletlen, hogy nem hallunk a családjáról...
A szívem megállt egy pillanatra. Egy hirtelen másodpercre lefagyott bennem minden és úgy éreztem, valami borzalom fog bekövetkezni.
- Persze az már a dolog pikantériája, hogy a hölgy a mai napig sem volt otthon, és édesanyja sírjánál sem volt még. Ha valaki ezeket nem tudta volna a mi kis stylist üdvöskénkről hát most tessék emberek. És remélem, hogy Taylor nézi az adást, és elgondolkozik azon, hogy ki is az ő barátnője.
Az emberek tapsoltak és a műsorvezető eléggé büszkének tűnt. Én csak hangtalanul zokogtam. Taylor a vonalban levegő után kapkodott.
-Ez igaz? Mond, hogy nem így van...
-Taylor ez...
-Figyelj, átmegyek hozzád és ezt azonnal meg kell beszélnünk. Ezt fel nem tudom fogni...
Remegve tettem le a telefont. Zokogtam. A tálcát kivittem a konyhába és ahogy széthúztam a függönyt óvatosan, láttam, hogy egy paparazzó van a házunk előtt.Azonnal tárcsáztam Taylort, hogy óvatosan jöjjön ,mert máris vannak jelentkezők az ügy valós kiderítésére. A hátsó ajtón jött be.
Sosem láttam dühösnek, sosem láttam csalódottnak és most mindkettő keverékével az arcán ült velem szembe. Nem ért hozzám, nem fogta meg a kezem és ez még jobban szíven szúrt.
-Mi ez az egész?
- Tudod... apámnak az volt a tervei velem, hogy ügyvéd leszek, vagy valami ilyen nagy iparmágnás aki sok pénzt keres. De sajnos a művészet felé hajlottam, ezért bosszúból elégette a rajzaimat. és kegyetlenül megvert.Ekkor voltam 18 éves. A bosszú még jobban ösztökélt,hogy legyek valaki a művészvilágba ezért még többet rajzoltam és pályázatokra adtam fel rajzokat. Eleinte semmi sem történt, aztán végül is nyertem, méghozzá azzal a rajzzal.- mutattam a falra.- Apám a postástól tudta meg és mikor hazajött megakart verni, rám támadott és a bátyáim meg az anyám tehetetlenül nézték, hiszen nálunk ez mindennapos volt ha anyám nem úgy tette a dolgát, ahogy apám akarta. Azután, hogy rám támadt, ütni kezdett engem de a bosszú és a düh ami bennem gyűlt, ütéssé alakult át. Igen, megütöttem őt, nem egyszer és láttam ahogy a padlón fekszik. Szánni kezdtem őt, azonban nem segítettem rajta. Összepakoltam és hibás módon otthagytam vele a bátyáimat és anyámat. Akkor költöztem ide és kezdtem új életet.
Taylor szólni sem tudott. Nagyon megdöbbentette a dolog.
-És az anyukád...?
A fotót a kezébe nyomtam.
-Ő volt az.- mutattam a fekete-fehér fotót. -Tudod, miután ideköltöztem sokat járt a fejem rajta, hisz mikor megtudta, hogy sikerült az álmom, nagyon féltett engem és akkor a gyűlölet egy szikráját éreztem iránta, mivel nem támogatta azt, hogy művész legyek. Persze most már tudom, hogy csak félt apámtól. Akkor elvakult voltam. Túlságosan is.
Ideköltöztem és pár hónap után érkezett egy telefon, egy szomszédtól vagy nem is tudom kitől, hogy Anyám meghalt, gyógyszertúladagolásban. Hihetetlen volt, hisz én nem olyannak ismertem mint aki ilyenre folyamodott volna, ha csak nem volt nyomós ok. Mármint Apám.
Apám természetesen még azon az éjjelen kitagadott engem, és mindenféle szálat el kellett vágnom a családommal és a barátaimmal is. Nem mehettem vissza oda.
Nagyon régóta akartam visszamenni Anyám sírjához, de nem volt sem bátorságom sem erőm. És most fény derült mindenre. Ez az én életem, Lauren Bexxé.
Taylor csak nézett rám és nézte a képet.
-Hasonlítasz rá.
Megráztam a fejem, anyám mindig is szép asszony volt és gyerekként olyan akartam lenni mint ő. De persze, ahogy nőttem, úgy gyűltek a ráncok a homlokán és apám verései öreggé tették.
Egy megtört asszony lett belőle akinek félresiklott az élete.
Taylor magához húzott és megölelt engem .
-Sajnálom tényleg, hogy hülyén viselkedtem. Sajnálom, hogy ennek tettelek ki téged.- suttogta a fülembe. -Nem engedhetem meg, hogy ez történjen veled.
-Ugye mellettem maradsz? -kérdeztem tőle.- Ugye? mond hogy igen!
Rám nézett és megfogta a kezemet.
-Már csak pár hónap van a születésnapomig, és azután felvállalhatjuk a kapcsolatunkat. De addig...szerintem az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk. Nem akarlak még nagyobb bajba keverni mert akár le is csukhatnak téged. És addig tartjuk a telefonon a kapcsolatot is és ...
-Kirúgsz magyarán?
-Igen.-felelt nevetve.- Ki vagy rúgva édesem.
Amennyire rossz volt a helyzetem most nevettem ezen. Elmaszatolta a könnyeimet és megölelt.
-Szeretlek.
-Én is.
A kényszer szünet gondolata megrémisztett engem. A munkám befejeződött, és hát teljes gőzzel megakartam cáfolni az engem ért vádakat. Nem akartam, hogy mások ismét emiatt elítéljenek. Egész nap velem volt és csak későn este, egy kiadós szeretkezés után elment. Nem tudtam, mikor látom őt újra és ez eléggé... boldogtalanná tett.
****

Másnap már fekete bárányként mutatkoztam minden ismertebb újság oldalain. Régi ismerősöket kerestek fel, akik bár némileg próbáltak szép képet festeni rólam azért ők is kivették a hadjáratukat ebből. Undorító, hogy az emberek a pénz reményébe, mi mindent elmondanak ami talán nem is igaz, csak azért teszik ezt, hogy legyen valamijük. Szerintem ez egyenesen szánalmas volt mindenkitől aki benne volt. Tudtam, hogy megérett ez a dolog egy útra. Haza kell mennem és haza is fogok. Nem fog érdekelni semmi sem.
Nem fogom hagyni, hogy az egyedül felépített világomat romba döntse pár olyan cikk aminek alig van valóság alapja. Mi mindent meg kell cáfolnom!
Azonnal egyeztettem pár tévével egy-egy show műsor keretében. Minél nagyobb a felhajtás annál jobb, pedig ezt gyűlölöm. De amint lehet, ki kell magyaráznom magamat, pluszba kértem azt az pasast hogy ő is ott legyen. Minimum kiosztom a fenébe.
Egy esti talk showba voltam hivatalos. Igazán kicsíptem magamat. : fekete szűk farmert vettem fel, szürke pólót ,kitűzökkel és a kedvenc kalapomat.A kocsimba vágódtam, és hajtottam a pokol felé...
Sminkesek, riporterek rohangáltak körülöttem és én csak magammal törődtem. Több mint 5 millió ember fogja megtudni a színtiszta igazat. Felkészültem én erre?
Nem hiszem, sőt totál bolond vagyok. A féltve őrzött magánéletemről lehull a lakat.
-És most jöjjön az a hölgy, aki az utóbbi hetekben felborzolta a kedélyeket a kapcsolatával, és a múltja szennyfoltjaival. Köszöntsék nagy tapssal Lauren Bexx-t.
Sikítottak és tapsoltak. Sok embernél láttam Lauren Bexx feliratú táblát és rettentő jól esett, hogy van aki szeret még és talán még hisz is nekem.
A riporter mézes mázosan mosolygott és én is így tettem. Adjunk a látszatra.
-Milyen érzés, hogy ennyien szeretnek?
-Őszintén szólva meglepő, főleg köszönve az előző heti imidzsrombolásomnak.- mosolyogtam.
*közönség tapsol és nevet*
- Térjünk hát a lényegre, tényleg van kapcsolatod Taylor Lautnerrel?
-Nagyszerű reklámfogás nemde? Az ember ha közel él Hollywoodhoz számoljon azzal, hogy hamarabb tudnak róla dolgokat,mint ahogy ő magáról.- feleltem nevetve.- A viccet félretéve, valójában ő a munkatársam volt. Az ügyfelem, akinek a stylistjaként működtem.
-Akkor miért láttunk olyan sok közös képet rólatok?- tette hozzá ravaszan a riporter.
-Mondjuk azért, mert vásároltunk?
*Dörgő taps, és még hangosabb nevetés*
-Akkor nincs köztetek semmi?
-Levegő. Azon kívül semmi sem történt.
-Másik téma, amit mostanában legyezgetnek rólad. A családod. Róla semmit sem tudunk.
-Miért a tiédről igen?
A riporter meghökkent de válaszolt.
-Nem. De a tiédről kétes hírek szivárognak. Hívjuk be a pletykák koronázatlan emberét, Perez Hiltont.
Szóval ő volt az. Hoppá.
Rám nézett azzal az undorító fejével, és én tettem egy kevésbé kedves mosolyt az arcomra.
-Perez, tiéd a szó.
-Nagyszerű.- csapta össze a tenyerét. -Akkor mesélj nekünk drága Lauren, hogy is történt mindez. A forrásaim biztosak.
-Vagy melegek.- vágtam vissza.- Ezek valóban megbízható források.
* hüledezik a közönség*
Perez nyugodt arccal figyelt engem.
- Legalább engem nem vádolnak pedofilizmussal.- kontrázott rá.
-Miért engem igen? Rajtad kívül más?
Elhatároztam hogy visszakap kamatostul mindent.
- Nocsak, Lauren Bexxnek van aztán beszélőkéje! -nevetett fel a riporter.- Perez, vigyázz a kislánnyal.
-Ugyan Maggie, nem nagy falat.- vetette oda lekicsinylően Perez. -Na de Lauren, hogy is van ez a családtéma?
-Mi érdekel?
-Csak nem cáfolni akarsz?
-Totálisan arra vágyom.
- Apádat verted ez igaz?
-Naná, mivel ő is ezt tette velem. Míg én egyetlen egyszer ütöttem vissza, ő nagyon sokszor vert meg.
-Persze, hisz te egy tragikus sorsú, hollywoodi stylist vagy nem de?
A düh azonnal fellángolt bennem, de tudtam, hogy muszáj kijátszanom, és megaláznom.
-Ha már itt tartunk, akkor rólad meg azt lehet elmondani, hogy fantasztikusan 100%-ig meleg, firkász vagy, akinek orgazmust okoz az, hogy olyat írhat ami az ő agya szüleménye.
*közönség hahotázik* Intettem nekik nevetve.
-Felvágták a nyelvedet Lauren, de mégis kitérsz a válasz alól.
-Drága Perez, amit nem tudsz, arról nem hiszem, hogy bármit is kéne zagyválnod. Nem tartom magam tragikus hősnőnek, de a gyerekkorom nem volt felhőtlen. Gondolom a tiéd sem, mivel akkor nem tartanál itt.
Mosolyogtam és megigazítottam a kalapomat. Legyünk stílusosak.
-Tehát Anyád halála is igaz, és az is, hogy nem voltál a temetésen sem a sírjánál?
-Igaz.
-Nocsak nem cáfolsz valamit?
-Nem, ez így történt. Csak apró megjegyzés, apám kitagadott, és a kisváros ahol éltem, nem tudom,de valahogy biztosan reagált volna ha ott termek hirtelen. Én egy telefonhívás után tudtam meg anyám halálát.
Perez erre nem tudott mit mondani, úgy láttam eléggé nyerésre állok, ő is ezt érezte.
-Sajnálom.-tette hozzá Maggie, a riporter.- Biztosan szörnyű lehetett.
-Az volt, hiszen itt élek egyedül lassan három éve, senkim sincs, a barátokat és a családot otthagytam és akadtak itt olyan barátok, akik a bankóillatára gerjedtek.
-De amint látod.- mutatott a transzparensekre- Sokan szeretnek. Szeretnétek kérdezni?- tette hozzá a közönségnek.
A lányok sikítoztak. Az egyiknek adtak mikrofont.
- Szia Lauren én nagyon régóta a fanod vagyok, igazából akkor figyeltem fel rád, mikor utána olvastam, hogy egy pályázat alapján lett az életed ilyen. Azt szeretném kérdezni, hogyan történt ez?
-Köszönöm szépen a kedves szavakat. Hát hogy történt? Sokat rajzoltam és a kudarcok ellenére, momentán apám felégette a rajzaimat, mert utálta a művészetet, még tovább csináltam és nem adtam fel. Pályázatokat írtam és itt vagyok. Ez az én sikersztorim. Tehát ha esetleg valaki itt rajzol közületek, hajrá és ne adjátok fel!
Következő lány ő már magabiztosabb volt.
-Igaz, hogy Taylor Lautner istenien smárol?
Nevettem.
-Sajnos nem tudom, de mihelyst sikerül kiderítenem, közölni fogom rendben?
A harmadik kérdés igazán meglepett.
-Van autogramm címed? Esetleg valamiféle elérhetőség?
-Miért igény lenne erre? -néztem nagyot.
-Ohh persze, hiszen rajongói oldalt is indítottak már neked.
-Azt hiszem sűrűbben kellene neteznem.- tettem hozzá nevetve. -Hát rendben lányok, amint lesz ilyen, azonnal csinálok egy saját honlapot, saját elérhetőséggel és autogramm címmel.
Az interjú elég jól sikerült, jobban, mint vártam .Ennél jobb nem is lehetett volna. Perezt megcáfoltam, és rengeteg Fanra leltem .Nem is tudtam, hogy valaki rajong értem.
Az interjú után elkaptak a lányok. Közös fotókat csináltunk, aláírtam nekik a papírdarabjukat. Nagyon fura volt, hisz én nem tartottam magam nagy számnak. Ők meg igen.
Boldoggá tett ez a tudat. Iszonyat édesek voltak a lányok, pedig nem sokkal voltam idősebb náluk.
Hazafelé hajtottam mikor épp egy üzenetet kaptam. Pirosat kaptam az egyik kereszteződésnél, és megnéztem.
" Még hogy nem tudod hogy csókolok? Felháborító egy nőszemély vagy. :) Nagyon szeretlek és király voltál. Csók Tay."
Nevetve vezettem hazáig.