My Sweet Venom *9.rész*

9.rész.

A lapok még néha-néha cikkeztek rólam, de inkább már arról, hogy a show óta rengeteg rajongóra tettem szert. Nap, mint nap érkeztek az otthonomba levelek, és sokszor láttam állni rajongókat a házam előtt. Eleinte nem zavart, de később már igen, és nyomatékosan kértem őket, hogy hagyják békén a magánéletemet. Valami csoda folytán kezdtek azért apadni. Nem mindenki, de azért a legtöbb igen. Honlapot indítottam, és felbéreltem egy hölgyet aki ezzel tudott foglalkozni a nap 24 órájában. Én meg tengettem a kis életemet, és igazából semmit sem csináltam.
Taylorral beszélgettünk telefonon és ennyi. Nem találkozgattunk. A tény néha erősen belém nyílalt,főleg a szívem környékén, hogy már ennyire nem érdeklem őt, vagy nem tudom mi történik.
Nagyon hiányzott és az a tény, hogy csak a rajz kötött le, már édes kevés volt. Próbáltam munkát keresni. Akadt egy két ajánlat, de egyik sem volt az igazi.
Míg végül kikötöttem egy nagyszerű cégnél, én lettem az egyik reklámarc. Egy hatalmas üzletben, a központban dolgoztam. Annyi volt a feladatom, hogy a betérő hírességeknek segítsek ruhát választani az adott kollekcióból.Unalmas munka volt ez tény, de jól fizetett. Sok híresség megfordult, és többnyire rendesek voltak velem és nagyszerűen kijöttem velük egy-egy társalgást illetőleg. Persze nem lettünk puszipajtások ezért.
Egyik nap mikor épp bent ücsörögtem és beszélgettem az egyik eladóval, Losie volt a neve, épp betért egy Disney híresség. Én sosem láttam még őt sem, csak hallottam róla.
Losie halkan megjegyezte.
-Na itt jön már ez a liba.
Én nevetve fordultam a lányhoz.
-Szia.-köszönt széles mosollyal. Azzal a tipikus hollywoodi mosoly,amit ki nem állhatok,egyszerűen irtózom a kihipózott fogaktól,a tökéletesség csúcsa...-Selena Gomez vagyok.- fűzte tovább a szót.
-Hello Selena.Miben segíthetünk?
-Valami egyszerű ruhát szeretnék, ami illik az egyéniségemhez.
A mondat rángógörcsöket okozott a számnál, remélem nem voltam túl feltűnő. Hiszen még az ember tinédzser, keresi önmagát, több mindent kipróbál,mire sikerül neki eligazodnia. Ő nem lehetett több 17 évesnél.
Bólintottam és végignéztem rajta. Egy halvány türkiz színű ruhát találtam neki, fekete vonalakkal. Egész egyszerű volt, és mutatós.
Tetszett neki és megvette. Rám nézett.
-Olyan sokat hallottam már rólad.- nézett rám.
-Nem nagyon szeretek szerepelni.- tettem hozzá.- Engem nem vonz a rivaldafény.
-Mégis azok a csúnya pletykák rólad és Taylorról. Felháborító, hogy az emberek miket ki nem találnak...
Ideges lett.Én gyanúsan néztem rá. Losie tovább faggatta.
-Na igen, nem is tudom, hogy gondolhatták komolyan, megvádolni, hogy kikezd egy fiatalabbal...
-Tény, hogy jó pár fotó megjelent rólatok.- tette hozzá jelentőségteljesen.- De én nem hiszem, hogy lenne közötök egymáshoz.- próbált nyugtatgatni.
Pont nem ezt a hatást érte el...
-Szerintem pár hónap és végleg elcsitulnak a dolog. Amúgy is Taylort mióta ismerem...
Ahh, szóval ismeri. Losie rám nézett.
-Szóval Taylor nem az a fajta. Nem keresi a bajt, és szerintem ő is sajnálja, hogy bajba kevert téged,főleg ,hogy mesélte milyen rendes vagy.
Még szerencse, hogy ezt mesélte.
-Próbálkoztam.- feleltem őszintén.- Jó ügyfél.
-Az biztos.- nevetett Selena.-Vele aztán lehet vásárolni. Remélem nem bánod,ha majd jövök vele ide.
-Áhh dehogy.
A hangsúlyból nem vette észre,mennyire, hogy bánom.
-Rendben, akkor viszlát holnap.
Ahogy kilépett az ajtón, a földhöz csaptam egy újságot.Szerencsére Losie-ban meglehetett bízni, és nem volt az a pletykafészek fajta. Eléggé jól kijöttünk,mert végre ő csak Laurent látott bennem és nem a stylistot. Ez jólesett,hogy emberként tekintett rám.
-Hey nyugi.- mondta közbe átölelte a vállam.-Gyere osonjunk át a Starbuck's-ba és igyunk egy kávét.Úgyis 10 perc és lejár a munkaidőnk.
Bólintottam. Bezártunk,beriasztóztunk és beültünk a kávézóba. Losie Minnesotai lány volt, és rengeteget nevettem az akcentusán. Vele mindenről lehetett beszélgetni és hülyültünk is rendesen. Végre, volt egy rendes barátnőm. Ez azért fura volt nekem és szokatlan. De Losie így fogadott el és egy szemernyit sem hitt el a pletykákból.
- Mi van köztetek? -kérdezte miközben ivott egy kortyot.
-Járunk.-tettem hozzá.
Ő elmosolyodott.
-Ez aranyos, hát igen végül is a kor különbség nem számít, főleg ha érett is a srác, márpedig azt csiripelik róla a madárkák, hogy ő az.
-Igen eléggé.-tettem hozzá mosolyogva.-Csak ezek a törvények...nem lehet őket kijátszani, így is csak súroltam majdnem a börtönt emiatt.
-A törvénnyel szembeállsz, hát nem túl sok jóra számíthatsz. De nemsokára tizennyolc lesz, február...és szeptember van drága. Örülj.
Próbáltam örülni, azonban azon járt a fejem, hogy miért nem keresett eddig ,és mi ez az egész. Hiányzott nekem nagyon is, és féltem, hogy elfelejtett engem.
Megittuk a kávénkat és hazavittem Losiet az albérletébe.Én magam meg kotortam haza, mert másra sem vágytam csak egy forró fürdőre.A telefonom végig a zsebembe volt, de nem jelzett sem smst sem hívást. Hát felhívom én.
Cseng.Cseng.. és felveszi egy édes hang.
-Hallo tessék.-kislány hang.
-Öhh hello szia, én Taylort keresem.
-Szia, én a húga vagyok, Taylor most épp...
-nem elérhető igaz?-tettem hozzá bosszúsan.
-Hát nem. De üzensz neki valamit? -kérdezte aranyosan.
-Igen, azt hogy kerestem és várom a hívását.
-Mi is a neved?
-Lauren.
Halkan nevetni kezdett.
-Min nevetsz?-mosolyogtam én is.
-Te voltál a tévében nem?
-De igen.
-Kaphatok majd egy autogramot?
-Persze.-nevettem fel.-Miért is ne?
-Na jó leteszem majd Taylor érte megy az autogramomért. Hello Lauren.
-Szia.
Eléggé fura volt és rettentően fájt.Összekucorodtam az ágyon és néztem a tévét. Halkan szólt és a telefon végig mellettem feküdt. De nem érkezett tőle semmi visszajelzés...
Az ablakhoz sétáltam. A fények a távolban annyira csábítóak voltak. Nyugtatott engem. Csak meredtem a távolba és nem tudtam, mi lesz. Mit kéne tennem?
A fiókba kutattam egy szem altatóért. Régóta nem vettem be, de most muszáj leszek...
****
Reggel nagyon kómásan indultam neki a napnak. A kávézóban vettem két kávét és úgy fáradtam be. Losie hálás volt érte, ő is eléggé kómásnak tűnt.
-Nehéz lesz ez a nap.-kortyolt bele. De menten ki is köpte.Én nevetve néztem rá, de mikor arra néztem amerre ő, máris elment a kedvem a nevetéstől.A szívem sebesen dobogott, majdnem kiugrott a helyéből. Taylor volt ott...Selenával és a húgával.
A levegő bennem rekedt.Taylor éppen magyarázott a húgának valamit Selena pedig fülig érő mosollyal fogta be a kislány szemét. Losie-ra néztem aki szorgalmasan törölte a pultra köpött kávét én meg gyorsan beindexeltem a személyzeti mosdóba. Nagyon ijedt voltam és rettentően féltem. Akartam vele találkozni, de pont így?
Végül is ,felnőtt nő vagyok, hát akkor meg...? Mit parázok egy csapat kölyöktől?
Kimentem. Épp telefonált Taylor mikor meglátott. Az álla leesett. A kislány mellette vigyorogva ugrált.
-Igen ő a meglepetés.- szólt Selena mosolyogva a kislányra.
-Szia.- guggoltam le a kis csajhoz.- Mit szeretnél?
Rám nézett, mintha a szemével üzenne, hogy ne mondjam ki hangosan a tegnapit.
-Talán egy autogram?-cinkosan rákacsintottam.
Ő mosolyogva bólogatott.
Felálltam és Selenára néztem aki mellesleg Taylorhoz bújt.
-Értem.- mondtam ki hangosan, pedig nem hangzott el kérdés, azonban tudtam,hogy Taylor tudja miről beszélek.Selena értetlenül nézett rám. Ostoba liba.
Losie keresett egy papírt, és aláírtam. Selena a telójával le is fotózott minket,és nagyon örültem, hogy legalább a kislány látott engem örömmel.
-Én szeretnék még venni egy ruhát.- penderült elém Selena.-A tegnapihoz hasonlót ha lehet.
-Persze.
Losie szórakoztatta Taylor húgát, Taylor pedig tehetetlenül állt a szalon kellős közepén. Selena több ruhát próbált fel és kikérte Taylor véleményét. Ő csak ugyanazokat a szavakat ismételgette.
Csinos, jól áll, tetszik. Míg Selena fizetett, én szemeztem Taylorral. Ő többször végignézett rajtam, olyan elismerően,de a szívem jéggé dermedt. Fájt azt látnom,hogy lecserélt engem egy ilyen lányra, aki persze korban hozzáillő és kevesebb vele a botrány. Már érthető volt, hogy miért,nem keresett engem. Világossá vált.
Selena végzett és épp köszöntek el.
-Losie figyelj, nem vagyok jól, egy óra múlva jövök.- súgtam neki oda.-ugye nem gond?
Megrázta a fejét.Felkaptam a kocsikulcsomat és a táskát és kirohantam a boltból. Egy padon ültek és fagyiztak. Selena nevetett Taylor húgával,Taylor pedig videózta őket.
Mikor észrevette, hogy valaki elrohan mellettük felkapta a fejét, de már csak azt látta, hogy egy fekete kocsi padlógázzal elhajt.
****
Hazaérve zokogtam és tomboltam. Úgy éreztem, teljesen szétszakított engem. Megtaposva, megalázva éreztem magamat, mint egy egyszer használatos zsebkendő.
Eldobtak, már nem voltam jó semmire sem, kellett valami jobb, amivel kevesebb a gond. Az ágyon ültem és undorodtam a gondolattól, hogy neki adtam magamat, holott nem is érdemelte meg. Persze, azt gondolná az ember, hogy ő a király Taylor Lautner és akkor tök rendes meg minden,hát nem az. Ő is tud baromi szemét lenni. Az emberek vakok, és most már én is ehhez a táborhoz tartozom. Vak voltam. Méghozzá nagyon is. Nagyon rossz tisztán látni.
A fiókomba kutatgattam egy pár szem nyugtatóért. Bevettem őket és elhatároztam, hogyha minden mást kibírtam, ezt is ki kell bírnom. Nem lehetek annyira padlón egy sráctól. Csak egy srác,aki még maga sem tudja mit és kit akar, nem tudja, hogy mi az,hogy igazán szeretni és egy srác...akit annyira szeretek.
Az ügy nehezebb,mint gondoltam...