My Sweet Venom *7.rész* *FELNŐTT TARTALOM.*

7.rész

Éjjelek teltek el,és csak nappal voltam boldog. A nappalok mindig azok voltak, hisz vele dolgoztam, együtt lógtunk és már nem érdekeltek a fotók rólunk.
A világ nem megerősített tényként kezelte,hogy együtt vagyunk, találgatásokba bocsátkoztak olyan sokszor.
Ahány interjú készült Taylorral,ő annyiszor tért ki a válasz alól,hisz megakartuk őrizni a magánéletünket, mert úgy véltük, a miénket igazán széttudnák rombolni ,tekintettel arra, hogy mi "médiaszereplők" vagyunk. Sara azonban sosem békélt meg ezzel, ő nagyon is jól tudta, hogy sok közünk van egymással Taylorral. Sok sms-t kaptam tőle, hogy reméli boldog vagyok, hogy tönkretettem őt és hasonlók. A szívem olyankor annyit dobbant és olyan fájdalmasan, mert átéreztem a fájdalmát.
Tudtam, hogy szemét voltam és egész este ezen rágtam magamat.
Sosem szóltam ezekről Taylornak. Nem akartam, hogy még nagyobb baj legyen belőle, hisz ez az én és Sara ügyem volt.
És éjszakánként rám tört a félelem, hogy mi fog történni, meddig maradhat meg a boldogságom, és mindig csak üldöztek engem az emlékek.Az összetört fotót sokszor szorongattam.
Anyám képe volt rajta, akit már sosem ölelhetek magamhoz. Sosem mondhatom el neki, sajnálom,hogy egyedül hagytam őt. Éreztem,hogy vissza kell egyszer térnem oda,ahonnan elüldöztek és egy utolsó elégtételt kell vennem... megakarom látogatni anyám sírját.
Egy telefon hívás után tudtam meg,hogy az ideérkezésem után pár hónapra rá meghalt. Persze elméletileg gyógyszerek végeztek vele, de tudom, hogy nem saját kezűleg tette, hanem apám keze is benne volt, legalábbis én így gondoltam. Legszívesebben lelőttem volna apámat,amiért ennyi szenvedést okozott mindenkinek, amiért ennyire aljasul viselkedett.
Taylornak még mindig nem tudtam megnyílni de ő sosem erőltette. Mikor nálunk voltunk, néha meséltem egy bizonyos pontig, de nem akarta, hogy folytassam majd csak akkor ha én is szeretném.Nagyon hálás voltam érte. Hisz amiket már lassan négy éve magamban hordoztam, azt a mocskot, ami belém ivódott, nagyon nehezen tudtam csak kitisztítani magamból.
Elkeseredett harcot vívtam a lelkiismeretemmel, és az érzéseimmel. Bár már nem szedtem gyógyszereket éjjelente, tartalékba volt, hogyha az álmok rám találnak, a legsötétebb rémálmok akkor bevehetek pár szemet és a sötétbe zuhanok ahol nincsenek érzések, könnyek se semmi. Csak lebegek.
A nappalok viszont csodálatosak voltak Taylorral. Azt tehettem amit szeretek. Ő volt az én egyéni öltöztető bábum és ő mennyire jól tűrte, hogy mennyi ruhát aggathattam rá!
Persze ő is örült ennek mert annyi tervem volt, hogy minden nap mást találtam ki neki és magamnak is. Igazán elemembe lehettem semmi sem gátolt.
Eljárkáltunk fotózásokra, eljárkáltunk vásárolni és nem volt ellenére. Éttermekbe járkáltunk, vagy nálunk voltunk. Szeretett nálam enni, nálam reggelizni ,ebédelni, elvittem az edzőterembe és jó volt vele. Nagyszerűen éreztem magamat és csak nagyon nehezen tudtam fékezni a hormonjaimat,pedig tudtam, hogy ez is annak a része...
De hát ha az ember semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik, akkor eléggé nehéz neki, főleg hogy ... még szűz. De örültem, hogy legalább ő már nem az, és némi tapasztalata van a dolgok folyásában, nem csak a tévé adta lehetőségeket véve szemügyre.
Ezen is próbáltam nem gondolkozni,de hát ha az ember egyszer beindul és forrósodik a hangulat, a vérem százzal száguldozott bennem elég volt egy érintés tőle, és úgy éreztem felrobbanok és nem szeretem ezt, hogy nem teszünk semmit sem de tudtam hogy ez a helyes.
Nem lehet mindent mindig halogatni csak azért mert új és ismeretlen és néha félelmetesnek tűnik. Elég egyetlen szó, csak egy aprócska...
és a világ hirtelen nagyot billenhet veled.
*****

Az étteremből értünk haza, nevettünk valamin és behívtam estére. Máskor is aludt már itt, de valahol a levegőbe volt, hogy ez az este kicsit sem lesz olyan mint az előzőek.
Ő is izgatott volt és én is. Éreztem, hogy a szívem erősebben ver és nem tudom megállítani a dolgok folyását, nem tudnék nemet mondani...
A kabátomat segített levenni az előszobába, mikor megcsókolta a nyakamat. Kéjes borzongás futott végig rajtam. Hallottam,hogy a cipzár ami a ruhámon hátul futott végig láthatatlanul,most azonnal szétnyílt az érintésére, és éreztem, ahogy a hátam mögött állva lefejti rólam.
A cipőt ledobtam a lábamról ő pedig felkapott és bevitt a hálószobámba.
-Fogalmad sincs mennyire kívánni való vagy.-suttogta halkan a fülembe.Óvatosan harapdálni kezdte a fülcimpámat amitől vad remegésbe fogott a gyomrom.
Az ingét ledobtam róla és simogatni kezdtem a bőrét,de féltem hogy fogalmam sincs mit kell tennem...annyira hihetetlenül szerencsétlen vagyok még ilyen téren is...
Annyira tökéletes teste volt, hogy még ettől is megborzongtam,a látvány teljesen felizgatott engem.
Megcsókolt engem és ebben a csókban minden sűrítve volt, mint egy drogban. A hatás, a látvány és az érzékek... teljesen felpörgettek engem.A csókok eleinte lágyak, majd vadabbak és végül követelőzőek lettek.
A melltartóm már régen lekerült és a kezei kezelésbe vették a melleimet. A vágy hullámzott rajtam. Sosem éreztem még ilyet.Azt akartam, hogy ő is érezze ezt...de fogalmam sem volt hogyan...
Megcsókoltam őt és fordítottam a felálláson. Ő feküdt és én rajta ültem.Meglepődött ahogy én is magamon.Csókoltam,téptem az ajkait, és a kezeim végig simogatták az érzékeny bőrt a hasán.
A vállaiba markoltam néha, vagy óvatosan haraptam az izomréteget. Ő halkan sóhajtozott.
Felült és én az ölébe kerültem.Csókolgatni kezdte a nyakamat és a testem teljesen hátrafeszült szinte és őt ez még jobban ingerelte.
-Annyira csodálatos vagy.-suttogta ismét.
Az ujjait végig futtatta a bordáimon, a hasamnál és végül megállt a bugyimnál. Bugyin keresztül cirógatott és élvezettem figyelte, hogyan süllyed és emelkedik sebesen a mellkasom.
A fejemet hátrahajtottam és ő végigcsókolta a nyakam ívétől kezdve egészen a hasamig. A bugyimat lecsúsztatta rólam.
Látta hogy remegek,jobbnak látta ha a takaróm alá csúszunk. A farmere nem tudom mikor került le...
-Félek, hogy fájdalmat okozok.- suttogott a fülembe tovább cirógatva odalent engem.
-Nem hiszem...hogy...fájna...
-Ha mégis kérlek szólj és abbahagyom.
Hogy tudtam volna ezek után ellenállni neki?Annyira figyelmes...
Az ujjai még körözgettek párszor a csiklómon közelebb és közelebb vittek a teljes megszűnés állapotához aztán úgy vélte, megpróbálhatjuk.
Az ujja óvatosan belém csúszott. Hirtelen egy másodpercig fájdalmat éreztem,és felszisszentem halkan.Ő azonnal abba akarta hagyni de megráztam a fejemet...
-Semmi baj.-ziháltam.
Tovább mozgatta bennem az ujját és egyre gyorsabban szedtem a levegőt. Akarta még fokozni.
Megcsókoltam erőszakosan. Értette a célzást.
Halványan még láttam ahogy szétszakít egy kis csomagot (milyen felelősségteljes!) és óvatosan, belém hatolt.
A fájdalom egy pillanatig megbénított engem,és ő ijedten szemlélt engem,de megcsókoltam biztatásként. Lassan mozogtunk,és fokozta az élvezeteket, hogy láttuk a másik arcát miközben közelebb és közelebb és közelebb...
Egy sikoly hagyta el a számat, és megszűnt minden. A fények eltűntek a szemem elől, és csak őt szorítottam magamhoz. Együtt emelkedtem fel vele és zuhantunk.
Kifulladva hozzábújtam.Nedves hajamat arrébb simította a homlokomról és megcsókolt ott is.
A karjai közé húzott és együtt aludtunk el.

A dolgok azonban egyre rosszabbra fordultak...