My Sweet Venom *2.rész*

2.rész

Az este rengeteget tervezgettem.Sok sok ötletet vetettem le a papírra,és ha még maga a fazon nem is stimmel,a színek igen.
Talán éjjeli egyig dolgozhattam.Nem néztem az időt,csak az ágyon ültem és teleszórtam mindent kész tervekkel.
A telefon csörgésére ébredtem fel.
-Igen hallo tessék?-szóltam bele.
-Nem akarlak megijeszteni,de 30 perc múlva fotózásom van.-vigyorgott Taylor.
-A francba.-keltem fel azonnal.-És értem tudnál jönni? vagy még jogsid sincs?
Ő hahotázott.
-De van,de cím nélkül elég nehéz...
-Ez kínos,mondom akkor rendben?
Gyorsan lediktáltam neki a címet,és kb. ezerszer bocsánatot kértem.
Ahogy letettem a telefont,gyorsan mappába gyűjtöttem a rajzokat,ráragasztottam a mappára a nevét és bedobtam a táskámba.Kiráncigáltam pár cuccot amit gyorsan felvettem,és már a konyhába csináltam pár pirítóst.Utálom mikor ennyire béna vagyok!
A számba nyomtam az egyik pirítóst,be a fürdőbe,hajat megigazít,kis smink,és mire észbe kaptam csengetett is az ajtóm előtt.
-Áhh hello,gyere beljebb.-invitáltam be a lakásomba.-Csak még pár másodperc.-néztem rám.
Mosolygott.
A konyhába húztam.
-Egyél légyszíves,addig is tudom,hogy nem unatkozol.Bocs tényleg,de egész este a cuccaidat csináltam...-magyarázkodtam.
Elé csaptam a mappát,én addig a fürdőbe fogat mostam.Elzártam mindent és tettre készen álltam. Vagy mégsem?
-De a ruhák?-néztem rá.-Hoztál magaddal valamit?
-Nyugi,állítólag a stúdió ismer téged, és vannak ruhák ott.
-Azt hiszem ez megnyugtató,de nem is tudom...
Ránézett az órájára.
-Mindössze 20 percünk van odaérni.
Elhúztam a számat.
-Hajrá.
Bezártam a lakást, ő hozta a táskám meg a mappámat és irány a kocsija.Nagyszerűen vezet.
Én csak bámultam kifelé és pörgettem az agyamat,hogy milyen dolgokat hozhatnék össze.
-Azért beszélgethetünk.-mosolygott.
-Oké,csak gondolkodtam,hogy hogyan is kéne,meg ezek a ruhák...
-Lazíts.-nézett rám.-Tudom,hogy jó vagy, a fotóstúdió is csak a legjobbakat mondta rólad.
Elmosolyodtam.Jó érzés,ha dicsérnek.A mappába a rajzokat nézegettem zavaromban.
Taylor csak néha odapillantott és minden alkalommal megjegyezte,hogy eszeveszettül maximalista vagyok,ő még ilyet nem látott...
A fotóstúdióba még idejében becsúsztunk.Taylort vitték sminkelni én meg bevetettem magam a ruhatárba.Ami a legbosszantóbb volt,hogy nem tudtam mi a mérete,tehát csak találomra válogattam össze a cuccokat,de igazából sem témát,se semmit nem tudtam.A fotós csak azzal volt elfoglalva,hogy Taylor Lautnert fogja fotózni.Nagyszerű.
Végre megláttam Taylort.
-Na azonnal vágtázz ide.-parancsoltam rá.-Ezeket találtam neked,ami szerintem egész tűrhető,nyilván a te ruháid jobbak lennének...gyerünk menj be ide,és vedd fel.Szólj ha felvetted.
Egy farmert nyomtam a kezébe,kicsit rojtos volt,és egy fehér atlétát,egy ezüstlánccal amin egy cápafog volt a végén.
-Jöhetsz.-szólt rám.
Bementem.Körüljártam őt.
-Nem jó.A nadrág nem jó.
-Mi a baj vele?-nézett rám.-Szerintem egész jó.
-De nem a legjobb.Rájöttem.Nem haragszol meg,bármit is kérek,vagy teszek?
-Nem.-nézett rám kérdőn.
-Told le a nadrágod.
Ő elröhögte magát.
-Nem teljesen.-mosolyodtam el én is.
-De hogy?-tette a hülyét.
-Istenem,széjjelrúgom a hátsód!
Odamentem hozzá,kicsatoltam az övét,és lentebb engedtem a csípőjén a nadrágot,hogy a boxere kilátszódjon.Visszaszíjaztam hozzá a nadrágot.
-Kész.
-Sokszor fogdosol másokat?-húzta az agyam.
-Menjél fotózkodni,amíg kárt nem teszek a millió dolláros mosolyodba.-feleltem.Aztán kidobtam az ajtón.
A fotós el volt tőle ájulva,fekete-fehér fotókat készített róla és mindennel elégedett volt.A ruhával is,Taylor is jól viselte az ugráltatást.Igazi profi.
Már egy fél órája biztos tartott a fotózás,mikor igazán unni kezdtem magamat,ezért elmentem két kávéért.
****
Ebbe a büfészerű valamiben tömve voltak.Modellek,fotósok,egyéb segédek és mindenki arról beszélt,hogy Taylor Lautner.Mindenhonnan az ő nevét hallottam és kicsit kezdett kiakadni az agyam,mikor az egyik modell azon filózott,hogyan kéne autogramot kérnie.
A kávé kezdett elhűlni,ezért hozzáfogtam,hogy elfogyasszam.Végigpillantottam a modelleken.
-Ízléstelen a ruhájuk,és borzalmasan vannak összeválogatva.-ez volt az első gondolatom.-Attól,hogy csinosak és szépen ki vannak sminkelve,a ruha tenné őket igazán modellé,de ezek a ruhák egyenesen szánalmasak.
Előkaptam a táskámból egy ceruzát,meg lapot,és egyből pattogtak a fejembe az ötletek a további variációkra.Elfeledkeztem az időről is.
Egyszer csak valaki megkopogtatta a vállamat.Mire felnéztem volna,éles sikítás mindenhonnan...
-Na jó ebből elegem van.-néztem rá dühösen.- Én kint megvárlak mert megbolondulok...
Legalább tíz percet végigdedikált,végigvigyorgott és fotózták mindenhonnan.Nekidőltem a kocsijának és vártam,hogy végre felbukkanjon.
Cigire gyújtottam,ez sajnos rossz szokásommá vált.Elmélyülten néztem ahogy a füst távozik a számból és a levegőbe elillan.
Az életemen agyaltam,hogy mi mindent fel nem adtam,hogy most itt lehessek.Panaszra nincs okom,hiszen rengetegen keresnek fel,jól keresek,és annyit kérhetek a munkáimért,amennyit nem szégyellek,mert a sztárok hiúak.Most itt állok 22 évesen,nagyszerű karriert befutva,van lakásom,kocsim,egy nagyszerű életem,anyagi jólét,és mégis hiányzik belőle szinte minden,mert üresnek érzem magamat.Valójában semmim sincs.
Távol vagyok az otthonomtól,távol vagyok mindenkitől.Csak egy bábu lettem a HollyWood Boulevardon,amit mindenki szeretne látni,mindenki szeretné egy kicsit megérinteni,egy kicsit kizsákmányolni...
Mit ér a csillogás mit ér a pénz és a hírnév? Mit érnek ezek,ha nincs az amire a legjobban vágyik az ember?
A szeretetet sosem lehetett pénzen megvenni,sem másféle érzelmeket.Miért van az,hogy itt,ahol süt a nap,az emberek boldogok,és minden elvarázsol,ahol az emberek maszkot hordanak,ahol nem létezik őszinteség...hol van az amit én keresek?
Kedvem lett volna most elrohanni,kicsit bezárkózni a szobámba,és átgondolni újra és újra mindent,de tudtam,hogy nem tehetem meg.Egyrészt,mert előbb-utóbb magamat vágom tönkre, meg van egy feladatom amire muszáj gondolnom.Az biztos,hogy minden szálat elvágtam a hátam mögött,és nincs hová hazamennem,nincs hová léteznem,ez egy új élet,amivel bár nem akartam,szembe kellett néznem,hogy elérjem azt,ahol most vagyok.
Eltapostam a cigit.Akkor vettem észre,hogy Taylor az ajtóban áll és engem néz.
-Minden oké?-nézett rám aggódva.
-Persze.Miért?
-Mondjuk sírsz.
Hitetlenkedve az arcomhoz érintettem a kezemet,és éreztem a nedvességet.Kitudja,hogy mikor buggyantak ki.Elmázoltam őket.
-Persze,menjünk.
-Biztosan oké?
-Taylor menjünk már.
Beültem a kocsiba és hátratettem a táskámat,a mappámat és előre meredtem.A kezemre néztem.A kávé ott volt benne.
-Ja ezt neked hoztam.-rá se néztem.
-Kösz.
-Van még valami mára?-a hangom még mindig remegett,és félő volt,hogy újra elsírom magamat.Pedig ez aztán egy szánalmas helyzet,hiszen pont egy jól nevelt sztárocska előtt,akinek ez az élete,hogy is magyarázkodhatnék? Nem is akarok,és nem is tartozik senkire sem,de...elveszett harc az enyém.
-Nem nincs,akkor hazavigyelek vagy még ma te tervezel valamit?
-Nem,csak otthon akarok lenni.
Bólintott és máris indult.Nem kérdezett többet,bár én tudtam,úgysem válaszolnék rá.Mit meséljek neki ,vagy bárkinek az érzéseimről?Túlságosan bonyolult,és ez kérem szépen HollyWood.Ahol nem léteznek őszinte lelkizések...
A házam előtt megállt.Rám nézett.
-Sajnálom ha kínos helyzetbe hoztalak.-feleltem gyorsan.-Ígérem,hogy rendbe leszek,holnapra mi is a terv?
-Figyelj Lauren,minden oké? Tudom,hogy nem vagyok a barátod,csak a munkád,de...
-Hagyjuk ezt Taylor.-néztem rá szigorúan.-Tehát?
-Holnapra nincs semmi,de holnapután ismét fotózás.
-Értem jössz,vagy én menjek?
-Gyere te.
Lediktálta a címet,és én hirtelen zavarba voltam.Olyan szigorúan bántam vele,pedig csak jót akart.Visszakozzak?
-Tudod...áhh mindegy.-tértem ki végül is ez alól.-Köszönöm a fuvart.Akkor holnapután,tízre ott leszek.
-Oké.
Becsaptam a kocsiajtót,kivettem a mappámat és a táskámat hátulról és minél gyorsabban a kuckómba akartam lenni.
*****