My Sweet Venom *15.rész*

15.rész

Losiet kivittem a repülőtérre, ahol könnyes búcsút vettem tőle. Megkértem, hogy vigyázzon magára, és boldog karácsonyt kívántam neki. Nehezen engedtem el, hisz ő volt a magányom ellensége, ő volt a zaj a házban, maga az élet. Én mellette kész élő-halott vagyok. Nem is értem, minek nekem az a hatalmas ház. Nélküle üres.
Bementem a munkahelyre, hogy kitegyem a táblát, hogy szabadságon vagyunk. Az ajtó előtt azonban Daniel várt.
-Hát te?
-Téged vártalak. Losie-tól tudom, hogy ma van az utolsó nap, mikor dolgozol. Lenne kedved velem vacsorázni?
-Miért is ne?-néztem rá.- Értem jössz?
-Természetesen.-mosolygott.
Egy darabon még elkísért, és én bementem egy méteráru boltba. Különböző anyagokat vettem és hazavittem őket. Munkába kell látnom, ha megakarom csinálni Kristen ruháját.
A pincéből felhoztam egy régi próbababát, beállítottam rajta Kristen magasságát, és leültem elé. Hogy is csináljam meg, hogy jó legyen?
Átnéztem pár régebbi jegyzetet, szabásmintákat, és úgy véltem, ideje hozzálátni. Az idő olyan gyorsan telt, és én olyan lassan haladtam valamire. Nehezebb volt, mint gondoltam, de azért is megakartam csinálni. Betettem egy kis háttérzajt a hifibe és alkottam. Legalább négy-öt órája dolgoztam, mikor csengettek a kapunál. Beengedtem és vártam, hogy a bejáratin is kopogtasson.
Egy nyúzott bemelegítő alsó volt rajtam, és egy póló. A hajam élettelenül lógott a hátamon, gondoltam, ha paparazzó, jó képeket fog rólam csinálni. Amikor kinyitottam az ajtót, azt gondoltam hanyatt vágódom.
-Szia.-köszönt Taylor. Mellette a húga volt.
-Sziasztok.-nyögtem.- Minek köszönhetem, hogy ide találtál?
-Igazából miattam jöttünk.- válaszolt a húga,Makena.
-Fáradjatok be.
Ennél idegesebb régen nem voltam. El is felejtettem zavarban lenni, inkább csak remegett a kezem. Ahogy nézett engem, abban semmiféle kedvesség nem volt. Látszott, hogy nem miattam van itt. A konyhába invitáltam őket, bár nem hiszem, hogy nehéz volt neki kitalálnia a konyhába. Narancslevet töltöttem nekik.
-Hallgatlak.-dőltem a pultnak és a kislányra szegeztem a tekintetem.
-Arra gondoltam, mivel anya is támogat ebben, szóval szeretnék tőled divatismeretet tanulni...
Félrenyeltem. Pár percig levegő után kapkodtam, de ők türelmesen vártak. Make halkan kuncogott.
-Ez most komoly?
-Persze.-szólalt meg helyette Taylor.- Anyáék ragaszkodnak hozzád, mivel... khm... ismerős vagy számukra.
-Ahha. Sokat szerepelek az újságok címlapjain.-tettem hozzá.
-A taníttatása árát anyámékkal megfogod tárgyalni.
-Nem hiszem, hogy szükségem van pénzre.
-Ingyen meg nem csinálhatod.
-Miért?-néztem rá.
-Mert nem.
-Na majd én ezt eldöntöm.
-Min dolgozol most?-kérdezte Make.
-Éppen Kristen Stewart ruháján.
-Megnézhetem?
-Make viselkedj.- szólt rá szelíden Taylor.
-Nyugodtan, bár szerintem, ez kevésbé tartozik a jó ruhák közé...
Bevezettem Make-t a dolgozó szobámba. Ott volt a baba és rajta a ruhadarabok tűvel összefogatva. Make szakértő szemmel körbejárta, és én csak óvatosan kortyolgattam a narancslevemet.
Nem mertem nevetni sem. Micsoda kis kritikus.
Taylor az ajtófélfának dőlt, és sűrűn az órájára nézett. Néha óvatosan végignéztem rajta, és meg kellett állapítanom, hogy még jobban néz ki, mint valaha. Bár lehet, hogy ez csak azért jött fel, mert már nem volt velem...
Make-nek határozottan tetszett a ruha attól eltekintve, hogy nem volt kész.
-Na akkor, elvállalod a húgom?
-Persze.
-Itt van anyám száma, ő szerintem még hívni fog téged.
-Rendben.
-Akkor mi mennénk is.
-Oké.
Make rám nézett és Taylorra.
-Hogy ti mekkora hülyék vagytok.
Elnevettem magam. Mennyire igaza van a kis csajnak.
-Make, szád alapállásba.-mondta neki Taylor, de ő is elmosolyodott halványan. Felhúzták a cipőt, sál,kesztyű és kint is voltak.
-Boldog Karácsonyt.- szólaltam meg hirtelen.
Taylor megpördült.
-Neked is.
Megrántottam a vállamat. Tudta, hogy miért tettem ezt, de nem szólt semmit sem. Ahogy a kocsihoz értek, Daniel is odaérkezett a házam elé. Te jó ég.
Daniel ránézett Taylorra, Taylor rá, és Daniel vágott egy grimaszt.Egy csokor rózsa volt nála.
-Istenem de idióta vagy Daniel.-suttogtam halkan.
Taylor beültette a húgát és már ott sem voltak. Daniel mosolygósan üdvözölt két puszival az arcomra.
-Hát te még nem vagy kész?
-Hát nem,éppen látogatóim érkeztek, ahogy látod...
-Láttam bizony.-nevetett.- Nem festett túl vidáman, mikor meglátott engem.
-Nem hiszem, hogy megijedt tőled.
-Ohh nem is ez volt a szándékom.-mosolygott rám Daniel.
Beinvitáltam és gyorsan felvettem egy alkalomhoz illő ruhát, meg kicsit kisminkeltem magam.A hajamat percek alatt belőttem.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
****
Az étterem nem volt túl forgalmas.
-És mesélj,mit akart tőled ez a nagyszerű úriember?-vigyorgott.
-A húgát fogom divatra tanítani.
-Na persze, és ez a saját ötlete volt.- nevetett.
-Nem dehogyis, tényleg rajong értem a húga.
-Legalább annak van esze.
-Te semmit sem változtál Daniel.-mosolyogtam rá.
-De te viszont annál többet. Gyönyörű nő lett belőled.
-És igen, te még mindig szeretsz bókolni.
-Persze, ha van miért...
-És valami nő, ha már ennyire udvarolsz..?
-Nincs.Volt pár kapcsolatom, de egyik sem komoly.A tiédet meg sem kérdezem.- kacsintott rám.
-Hülye.-nevettem el magam.
-A családodról tudsz valamit?
-Nem.-ismertem be.-Nem tartom velük a kapcsolatot.
-Semmilyen formában?
-Semmilyenben.
-A bátyáid büszkék rád.
-Eltudom képzelni.-húztam el a számat.
-Nem, de tényleg. Láttak téged többször is a tévében, és a munkáidat is látták.
-És gondolom repestek az örömtől.Ugyan Daniel...
-Örültek, hogy te legalább sikeres lettél, és érett nő. Büszkék rád és szeretnének látni.
-Nagyszerű, én nem őket.-mosolyogtam rá Danielre gúnyosan.
- Figyelj, ők is hibáztak tudod nagyon jól...
-Daniel, fel béreltek téged?
-Az igazság az, hogy üzentek rajtam keresztül.
-Nem érdekel.
Így hát nem firtatta tovább és kellemesebb témákra terelődött a szó. Sokat nevettünk és időközben kitudja hány fotót készítettek rólunk. Az este többi részét nálam töltöttük, szigorúan csak beszélgettünk, tévéztünk, hozott pár fotót és ennyi volt. Ő az egyik vendég szobában aludt el, én pedig a saját ágyamban.
****
Reggel csinált nekünk reggelit. Igazán házias lett, meg is lepődtem.Egy szál hosszú sort volt rajta, ami a térdét verte és a többi rész pedig csupaszul tündökölt előttem.
-Ez nem nudista telep.- szóltam rá álmosan és leültem kávézni.
-Bocsánat.-nyújtózott előttem nagyobbat.
Izmos hasfalára meredtem.
-Te mióta gyúrsz?
-Elég régóta.
-Számolod is a kockáidat?-néztem rá.
-Nem szokásom.-nevetett fel majd leült velem szembe kávézni. Álmosan és csendesen beszélgettünk, és néztük egymást. Két gyerekkori barát, akik most már felnőttek. Mindketten elhagyták azt a bizonyos fészket, hogy új fészket készítsenek valahol máshol. Most meg itt a hajnali csöndben bámulják egymást. Vajon mire gondol Daniel?
-Azt hiszem megyek.-tette a mosogatóba a kiürült kávéscsészét.-Kitudja, lehet, hogy ma is vendéget érkezik.
-Kötve hiszem.-néztem rá.-Ma azt hiszem mindenki vásárol.
-Na igen, de hát kinek?
-Ugyan ez van velem is.-legyintettem.
-Karácsonyozzunk együtt.-vetette fel.
-Nálam?
-Nálad is lehet, egyik nap nálad,másik nap nálam.-mondta lelkesen.
-Biztos,hogy jó ötlet?
-Persze.-mosolygott.- Az egyedüllét a legrosszabb, főleg ilyenkor.
-Én már megszoktam.
Bement halkan a szobába és felöltözött. Nyomott egy puszit az arcomra és integettem neki az ajtóból. Még szerencse, hogy léteznek ilyen emberek is...