My Sweet Venom *16.rész*

16.rész

A töprengésemmel egyedül maradtam. Venni kell akkor ajándékot és egy karácsonyfát is.Takarítani kéne és fel kell díszíteni egy kicsit a házat,plusz sütni kéne valami sütit.
Ez a karácsony emberek.
A telefonom türelmetlenül csörgött és én még türelmetlenebbül vettem fel.
-Hallo Lauren Bexx.
-Jó napot Lauren, én Mrs. Lautner vagyok.
A levegő a tüdőmben rekedt.
-Jó napot Mrs. Miben segíthetek?
-Taylor mondta, hogy nem szeretné, hogyha fizetnénk...
-Pontosan. Make-t örömmel vállalom ingyen.
-Én nem szeretnék hálátlan lenni.
-Higgye el asszonyom, nem az.
-De ezt talán mégsem lehetne...
-Asszonyom, én ezt örömmel csinálom, örülök, hogy Make-t boldoggá teszi ez és talán segíthet neki a jövőben.Igaz még sosem voltam tanár, vagy ilyesmi, hisz még fiatal vagyok ehhez, de amit tudok, szívesen átadom neki.
-Ennek el sem tudja hinni Lauren mennyire örülök, annyira jó hallani, hogy vannak még ilyen emberek. És mit gondol, milyen sűrűn tudná elvállalni Make-t?
-Mondjuk egy héten kétszer?
-Karácsony után gondolom.
-Persze.
-Nagyszerű, kérem fogadja legnagyobb elismerésem, sokat hallottam magáról.
-Köszönöm asszonyom.
-És mondja, azok az újságok...hát borzalmas miket nem írnak magukról.
-Ez van. Sajnos.
-De meg kell, hogy mondjam nagyszerűen csavarta a szót Mr. Perezzel szemben. Igazán dicséretes volt és itthon sokat nevettünk rajta.
-Köszönöm.
-Na Lauren, nem is tartom fel magát, köszönöm még egyszer Make nevében is.
-Szívesen.
-Majd még hívom.
-Rendben,viszlát.
Hát ezzel is megvolnánk. Nem is tudom, hogy mit szóljak. Eléggé konzervatívnak tűnt az anyukája, de igazán kedves is volt. Ez meglepő, mert minimum egyáltalán nem erre számítottam.
Úgy gondoltam ideje valami hasznosat is csinálnom, ezért felöltöztem, rendet tettem az amúgy is "rendetlen" szobában, és ismét nekiültem csinálni Kristen ruháit. Igazítgattam rajta, és már csak a varrás hiányzott. Úgy gondoltam ideje most már bevásárolni valaki kaját, és sütni egy sütit. Valami finomat.
Kaptam a kabátomat és elindultam az egyik szupermarketbe vásárolni. A polcokon kutattam lisztért és rájöttem, hogy túl magasan van. Ott ugráltam, mint egy bolond és nem értem el.Már mérgelődni akartam, hogy miért kell olyan magasra tenni, mikor egy kéz érte nyúlt és a kezembe nyomta.
-Köszönöm.
Ahogy megfordultam a mosoly az arcomra fagyott. Muszáj mindig pont belebotlanom?
Taylor volt. Arcán félszeg mosoly. Nem tudtam őszintén mire vélni, hogy most rajtam nevet, vagy azon, hogy már megint belém botlik?
-Nincs mit.
A háttérben ott állt a családja. Na, értem már. Előttük játssza az úriembert. Hirtelen kedvem lett volna egy pofont lekeverni neki. A szüleihez mentem és kezet fogtam velük.
-Milyen jó, hogy ma beszéltünk és máris találkozunk.- mosolygott rám Mrs. Lautner.
-Hát igen, micsoda véletlen.-mosolyogtam.
Make megölelt.
-Szevasz kis csaj.
-Mi jót vettél?-nézett rám nagy bociszemekkel. Tisztára Taylor.Hurrá.
-Egy kis sütihez valót.
-Tudsz sütni?-hangzott a kételkedő kérdés Taylortól.
-Igen tudok. Annyira hihetetlen?
-Igen.
Még nem is tagadta. Láttam a szüleit szórakoztatja a mi kis szócsatánk.
-Hát akkor ki kell, hogy ábrándítsalak tudok sütit sütni. Sőt most akarok egy karácsonyfát is beruházni.
-Egyedül feltudod állítani?
-És még díszíteni is tudom.-vágtam vissza.
Az anyja felnevetett és Make csatlakozott hozzá.Az apja halkan megjegyezte.
-Mint két kamasz.
-Ohh hát Taylor még tényleg az.-vigyorogtam rá.
-Nem vagyok az.
-Ohh de igen.-húztam az agyát.
Dühös lett. Nevetnem kellett az arckifejezésén. Mennyire szívet dobogtató volt.
-Ne haragudjanak,de muszáj mennem, különben a süti tényleg nem lesz kész.
-Nem jössz át hozzánk?-kérdezte Make.
-Make.-szólt rá Taylor.- Nem illik zaklatni...
-Nem,Taylor hagy csak, úgyis megakartam kérdezni Lauren-t. Lenne kedved eljönni hozzánk?-nézett rám az anyja.
Nagyot nyeltem.
-Nem hiszem, hogy ez annyira...
-Nyugodj meg drágám, nem lesz ott Selena.- ezt az apja mondta.
Nagy szemeket mereszthettem. Taylor úgy szintén.
-De hát...-tátogott Taylor.- De nem úgy volt...?
-Nem.-nézett rá az apja.-Ezt majd otthon megvitatjuk. A kedves hölgy hol tölti a karácsonyt?-fordult hozzám.
-Izé. Otthon.
-Egyedül?
-Némileg. Egy barátom nem régiben meglátogatott, és úgy tűnik ő át fog jönni hozzám.
-Hmm értem. Hát ha meggondolja magát, mi nagyon szívesen látjuk.-mosolygott rám.
A döbbenet az arcunkra volt írva. Taylor megrökönyödve nézett a szüleire, Make nevetve rám, az anyjáék meg összenéztek.
-További szép napot.-nézett rám az anyja és mosolyogva távoztak.
A liszt a kezemből kicsúszott és a kosárban landolt. Erre varrjál gombot Lauren.

****
Teljes átéléssel gyúrtam a tésztát és lisztes volt az egész konyha. Nem nagy dolog lehet sütni, gondoltam. Most már belátom, annyira könnyű sem.
Még csak délután öt óra volt, és teljes sötétség szinte. Holnap után karácsony, és nekem még annyi dolgom van, hogy az hihetetlen.
Vennem kell egy fát, aztán még ajándékot. Most már úgy érzem Make-nek is veszek valamit, aztán a szüleinek is fogok, lehet. Ezt nem tudom még. Danielnek már tudtam mit veszek, ez nem volt nehéz. Losienak is. De mit vegyek Taylornak?
Hmm Kristen! A homlokomra csaptam amitől még jobban lisztes lettem, de már nem érdekelt. A telefon után kaptam. Alig vártam, hogy felvegye.
-Kristen szükségem van a segítségedre.
-Mond Lauren.
-Rám érsz?
-Persze.
-Át tudsz jönni hozzám?
-Igen.
-Akkor itt a címem.
-Sietek.-mosolygott bele a telefonba.
A tészta azóta bekerült a sütőbe és megtisztítottam a konyhát a maradék liszttől. Minden csillogott villogott. Kristen csengetett és én készségesen beengedtem.
-Két dolog miatt hívtalak- magyaráztam neki.
-És pedig? Mi az?
-Egy, a ruhád.
-Máris kész?
-Hát nagyjából -bólintottam.
A nyakamba ugrott és agyon ölelgetett.
-Annyira király.Totálisan.
-A másik pedig... te jobban ismered őt. Mi az aminek örülne?
-Ajándék?
-Persze.
-De mi történt? Elmeséled?
Tömören beszámoltam neki az áruházban történtekről. Ő nagyszerű hallgatóság volt, bólintott és türelmesen várta a sztori végét.
-Ez biztos, hogy nagyon jó páros vagytok, hisz látszott, mennyire szeretitek egymást. Nem is értem, miért pont Selena...nyilván, korban közelebb van hozzá, és kevésbé bajosabb a kapcsolat, de nem hinném, hogy szereti őt. Csak vele van.
-Mert elakar felejteni.
-Lehet, de úgysem fog neki menni, hiába is küzd. Meg van benne egy kis férfi dolog, tudod ez a büszkeség... Ajándék?
-Valami...tudod, olyan fontos.
-Mi lenne,ha írnál neki egy naplót? Illetve, hát...tudod, minden egyes nap, leírnád neki a dolgokat, amiket éreztél. Úgy őszintén.
-Mondjuk van egy naplóm.
-Na az tök jó, hát akkor régebbi bejegyzéseket is megoszthatsz vele...mit szólsz? Fényképeket ragasztanál bele, kidekorálnád, és olyan lenne, mint egy emlék-album.
Kristent megöleltem.
-Ez csodálatos ötlet!
Kristen sietve távozott,mert még dolga volt. Én pedig azonnal elrohantam egy dekor boltba. Minden kelléket megvásároltam és a naplómból részleteket fénymásoltattam ki,legalább 40 oldalt biztosan.Még rengeteg dolgom volt, tudtam jól, de ez most sokkal fontosabb volt, hisz ez egy rész belőlem. Erre kellő időt kell szentelni...
Az albumba gondosan beillesztettem a kijelölt szövegeket, kidekoráltam csillagokkal, rajzokkal, kis kiegészítőkkel, ami a témához vágott. Képeket vágtam be hozzá, és szalagokat,matricákat, idézeteket. Minden napra egy. A vége, az az utolsó nap volt, mikor elment. Boldog voltam, mert kész volt, és tudtam, hogy ezeken el fog gondolkozni és szép emlék lesz neki. Másrészt boldogtalan, hogy az utolsó bejegyzés felszakított pár dolgot. Becsuktam, és az elejére azt írtam " My Sweet Venom" azaz én édes mérgem...
Alá pedig a neveinket, és dátumokat. Becsomagoltam és kész is voltam. Irány fát venni.
****
A favásárlás igazán kellemesnek bizonyult, mivel esett a hó és számomra széppé tette a tájat ami elég ritka,ha rólam van szó.Eközben megvettem Danielnek a kinézett fotókönyvet, és pár hasznos ketyerét, amire biztosan szüksége lesz a közeljövőben. Losienak megvettem azt a ruhát, amit még régebben együtt láttunk, de neki túl drága volt ahhoz, hogy megtudja venni, ezért megtettem helyette én. Make-nek vettem egy divatlexikont és pár hasznos dolgot amire szüksége lehet, ha divattervező szeretne lenni. Remélem örülni fog ennek. Mr. Lautner-nek vettem egy elegáns nyakkendőt, hozzá illő inggel és egy márkásabb szeszes italt. Mrs. Lautner-nek pedig egy csodaszép estélyit. A mérettel ha gond lesz, visszavihetem. Merem remélni, hogy jól saccoltam.
A fát percek alatt kidekoráltam és leoltottam a villanyt. A fények a fenyőn megbűvöltek. Teljesen gyerekké váltam, és leültem a fa elé. Elmerengtem a fényeken...

Már csak négy rész :'(