The end of Portraits 2.

10.rész.

Karikás,kialvatlan szemekkel keltem fel az ágyból. Automatikusan készítettem el a reggelijüket,vártam, hogy felkeljenek.A képeket néztem a szobában, néztem a falakon, néztem mindenhol ahol volt.Megtaláltam a legkedvesebbet,mikor a két imádatom tárgya együtt alszik,még mikor River pici volt.Tartottam magamat, és elhatároztam,hogy soha többet nem alakulok át. Már nincs alfa nőstény és nincs csapat sem.Egy rendes család vagyunk akik alakváltók és kész. De én többet nem változom át.
Jake álmosan jött le,és aggódva nézett rám.Megremegett a szám és a karjaiba vetettem magamat.Zokogtam akár egy kisgyerek ő pedig a hajamat simogatta.
-Ennyire rossz anya lennék?-suttogtam neki.
-Nem kicsim,egyáltalán nem vagy az, csak most kamaszodik...
-de igaza volt! Ő mindenki gyereke,csak az enyém nem! Abey,Mingan,Tse...mindenkié.
Nyugtatólag csitítgatott engem Jake,aztán megreggelizett és elment a munkába.Én meg csak vártam, hogy felkeljen River is.Direkt nem én költöttem fel ahogy megtettem régebben, bízva,hogy ez a pillanat már csak az enyém marad. Már nem érdekelt a tegnapi veszekedésünk óta. Összetört valamit. Hirtelen fáztam és melegem is volt. Vágytam arra a pici babára, akit a mellemre szoríthattam és csakis az enyém volt.Vágytam rá, hogy megöleljen engem a fiam.
És a várva várt fiú leszánkázott az emeletről,kócosan,kialvatlan szemekkel, és egyetlen boxeralsóban.Meg kellett hagynom, a fiam nem is néz ki rosszul ruha nélkül.Biztosan edz az apjával.
Csak egy futó pillantást vetettem rá és ő leült az étkező asztalhoz.Szó nélkül odatettem elé a kaját, és nem szóltam hozzá.
-Anya.-szólított meg.
Nem figyeltem rá.
-Anya.-szólított újból.
-Anya!-vágott rá az asztalra.
Az összetört pohárra néztem, ahogy a keze alatt üvegszilánkok porrá törtek.Majd rá. Az arca, akár csak Jake-é.Markáns,férfias és mégis bájos. Még nem kiforrott férfi arc,de hány szívet lenne képes összetörni...? Magam sem tudtam.
Ráfordítottam a tekintetem és a konyhapultnak dőltem.Fel voltam készülve az újabb támadásokra.Ő azonban,zavarban volt.
-A tegnapi napot...nem úgy értettem, és ezt te is tudod! Meggondolatlan voltam.
-Az elsőnek kimondott szavak, igazak.-fordultam volna ismét a mosogató felé,de ő rám kiáltott.
-Anya értsd már meg, nem úgy értettem! Igenis szeretlek, fontos vagy nekem. És bár lehet, hogy nem mindig jövünk ki, és nem vagyunk annyira anya-fia páros, attól még te neveltél fel! És ezért hálával tartozom neked. Abey a bizalmasom, olyan mintha a nővérem lenne. Ezt is el kell fogadnod, meg azt is, hogy ne próbálj magadhoz láncolni...
Az ölelésembe futott,akár egy kisgyerek. Az idő visszapergett a szemem előtt.Édes drága kisfiam...
****
Este rendeztek egy bulit és River is elakart menni,mindenképpen.Mi csak néztük Jake-kel, hogy válogatja a ruháit, Abey-t faggatja, Mingan dicséri Tse pedig szövegekkel traktálja.
River feje már azt se tudta hol áll.
-Anya hol az ingem?-kiabált az emeletről,aztán lerohant.
A kezébe nyomtam az inget, felvette befújta magát. Körbeforgott előttünk.
-Na milyen?
Jake kritikusan végignézte.
-Pont mint apád.Tökéletes.-vigyorodott el.Az órájára nézett.
-Asszem időben vagyok.-húzta el a száját.-Mennem kéne.
-Na igen.A lányokat nem illik megvárakoztatni.-csapta hátba Mingan.
-Kösz a tüdőmet megéreztem.
-Az nagyszerű.-nevetett fel Mingan.
Mire észbe kapott Jake egy 20 Dollárt nyomott a zsebébe, én meg egy óvszert. Ő csak elvörösödve nézett.
-Ez meg mi?
-Ajándék.-rántottam meg a vállamat.-Jajj River ne néz már minket hülyének ha lehet, jó? Azért mi is voltunk fiatalok...
-Jó régen.-nevetett fel Abey.-Jajj milyen szép is volt, mikor ez a két hülye...
-Ne ne csak ne most kezdjetek el nosztalgiázni!-könyörgött River.-Kösz.-mosolyodott el az apjára majd rám.
-A húsz dollárból további szükségleteket tudsz venni,aztán ügyesen fiam.-vágta Jake is hátba Rivert.
-Mire odaérek, lehet,hogy lenyomorodok annyiszor vágtatok hátba.-fintorgott.-A teljesítőképességem pedig romlik...
-Viagrát?-nyújtott oda neki egy gyógyszeres üveget Tse.
-Ne!
-Nyugi, ebben csak sima vitamin tabletták vannak.
-Persze Tse, persze.-néztem rá.-Na jó indulás.
Kaptunk puszikat, meg öleléseket és lelépett az éjszakába. Jake kicsit meglökött.
-Azt hiszem kezd felnőni a fiúnk.
Bólintottam. Megölelt engem és három farkas tolakodott az ajtóba.
-Ti meg merre mentek?
Vigyorogtak. Sejtettem, hogy meglesik őket...
Nevetve néztem ahogy a farkasok távolodnak sebesen és a fiam mit sem sejt. Talán ez lesz élete egyik legjobb estéje. Én biztos voltam benne, hogy fájt a szívem, átkozottul. Fájt,mert fel fog nőni, fájt ,mert ...a félelem mindenkiben benne van, hogy el kell hagynia valakit.De boldog voltam, hogy ő a mi kisfiúnk. Egy tündéri kis srácból lett La Push kaszanovája.Az apja után.
Szerelmesen néztem Jake-re. Köztünk minden ugyanolyan volt,mint rég. Az első látástól fogva...
****
Ha valaki egykor azt mondja,hogy ez az én életem lesz, nem hittem volna el. Annyi mindenen keresztül mentünk együtt,annyi minden történt velünk pár év alatt, hogy szinte képtelenség volt követni. Mind természetesen, amit szerettünk volna, hogy lassuljon a pillanat, ahogy nézzük a mi kis csöppségünket, olyan gyorssá vált, hogy egyik pillanatról a másikra felnőtt lett. Felnőtt, és kiszállt a fészekből. Útjára engedtük ma este a sötétség csábító éjszakájába, hogy ő is átélhesse azokat,amikben nekünk volt részünk.
Mi Jake-kel boldogan jártuk be a házat, és a képeket nézegettük amiket mi alkottunk. A legelső ceruzavonástól a legutolsóig,remélve, hogy a mi munkáink után River is kedvet kap, és övéi is itt fognak majd díszelegni. A mi életünk itt szerepelt, portrék, képek, rajzolt emlékek formájában.
A mi életünk...

Vége.