Back to Basics

1.rész

A kantinban ültem a könyvem társaságában.Muszáj volt, az egyetem azért nem csupa buliról szól. Na jó, szoktunk bulizni, nem is akárhogy.
-Jake, édesem, mit csinálsz?-ült mellém Maddison, a barátnőm.
-Szia drága.-csókoltam meg.- A házimat, te értetted?
-Persze.-lökte elém a könyvet.-Old meg nyugodtan.
Szorgalmasan kezdtem másolni.Tegnap éjjel olyan fura érzésem volt a kollégiumban,nem tudtam tőle aludni. Meg sem tudtam magamnak magyarázni mit éreztem.
-Mikor mész haza?-kérdezte.
-Asszem a hétvégén már muszáj leszek, apám miatt.-forgattam körbe a szemeimet.-Van akinek néha hiányzom is.-incselkedtem vele.
-Hey Jake nekem is szoktál hiányozni,főleg a hancúrozásaink.-vette halkabbra a hangját,de kiéreztem belőle a vágyat.Na igen,jókat szoktunk szeretkezni. Amúgy elfelejtettem közölni, hogy ez egy speciális egyetem volt, nem meglepő módon, farkasemberek számára. Jobb szó híján.Amolyan mutáns suli elit farkasoknak. Az indiánok okos emberek, és úgy vélem a farkasok is azok. Nézz csak ránk, még egyetemre is járunk.Mellesleg két lábon.
A csengő halkan szárnyalt széjjel a kantin egészében.Mindenki szedelőzködni kezdett, és az előadások irányába vettük az irányt.A barátnőmnek más szakon folyt az oktatás, ő indiánkutató akart lenni, érdekelte az indiánok eredete meg históriája. Engem ez nem meglepő módon untatott. És milyen szakon vagyok végül is? Filozófia. Érdekelnek az elmés dolgok,amiken sokat lehet agyalni.
Néha mikor teljesen csend van a kollégiumi szobámban, és nincs ott a három hülye haverom, még ez jól is megy. Igaz az,hogy lesznek páran akik az ovitól a sírig kísérnek. Ennek örömére, egy szobába vagyok Embryvel.Ha minden jól megy Seth jövőre becsatlakozik hozzánk, és akkor már azt hiszem bolondokháza lesz.
Az előadásra beültem és be kellett látnom, nem sokan voltak olyan bátrak, hogy ezt a szakot válasszák.Na igen, rájöttem én is, hogy az izmokkal nem sokra megyek,csak terepgyakorlaton. Olyankor vagánykodnak a srácok, és persze mindenki benne van ebben a nagy ökörködésekben.Jó azért, hogy csak indiánok vannak,mert 70-80 százalékban ismerős fazonok.
A La Push népszerű hely, és ez nem véletlen.Mit kezdene ez az egyetem helyes farkasok nélkül?
Néhány szót leírtam de nem igazán figyeltem most az előadásra. Nem fogott meg ez a rész, pedig máskor eltudok ezekben merülni.A tegnap éjjel járt folyamatosan a fejemben, hogy valami történt és nem tudom mi az. Nem tudtam magamnak sem megmagyarázni, belülről jött, és félelemmel töltött el. Megrántottam a vállam,biztosan túlreagálok valamit és kész. Nem tudok olyanról, ami történt volna.
Maddisonra gondoltam. Már lassan három hónapja járok vele, és hogy milyen messze lakunk egymástól.ő Salt Lake Cityben lakik én meg La Push. Még szerencse, hogy a suliban mindig együtt tudunk lógni, és egy koliban vagyunk. Néha igazán kevésnek érzem a vele töltött időket. Ő volt az első lány...mióta....
Elment.
A fájdalom a mellkasomba felerősödött.Nem akartam gondolni erre. Nem. Nem fogok.Összeszorítottam a kezemet, és a toll eltört a kezemben. Néztem a csillogó fém darabokat,ahogy kiestek a markomból.Nem éreztem magamat túl jól, de az órámra pillantottam.Muszáj figyelnem még 30 percig.
Némán felemeltem a fejemet és tanítóra emeltem a tekintetem.Vasakarattal figyelni fogok rá.Így is tettem, nem törődve a belső zsibbadtsággal.
****
A kollégiumi szobámban pakoltam.Embry telefonálgatott a családjával, én meg néha felnevettem ahogy ismerős hangokat hallottam.Milyen jó lesz megint otthon lenni! Már hiányzik a tengerpart, hiányzik apa, hiányzik a környezet.
A dolgaimat pakolgattam, mikor benyitott Madison.Embry rám kacsintott, és kiment a szobából.Ilyenkor mindig megdicsérem, jó fiú.Nem kell neki dolgokat látni, amiket mi csinálunk.Arra ott van neki a tévé, este.
Madison hozzám dörgölőzött és én elégedetten sóhajtottam fel. Hiányzott már az érintése, pedig talán pár órája váltam el tőle.
-Mi van kicsim?-néztem rá mosolyogva. A szeme is mosolygott nem csak a szája.Imádtam a száját,íves ajkait, és gyönyörű alakját. Minden porcikájáért rajongtam,csodálatos lány. Nem csak egy üres kirakati bábu, igazán okos. Szorgos,és jó feleség válna belőle.Te jó ég mikre nem gondolok már megint...
-Hiányozni fogsz.-harapott bele az ajkaiba.
-Majd hívlak rendben édes?-csókoltam meg lágyan.Még jobban hozzám bújt,és hevesen beletúrtam a hajába.A haja illata mindig a mezőket juttatta az eszembe.Szorosan magamhoz vontam és a fenekébe markoltam.
-Tudsz dorombolni édes kicsi cicám?-suttogtam neki halkan.-És mond van már gazdád cicus?
-Miau.-suttogott vissza és a körmeit óvatosan végigszántotta a karomon.A hideg kirázott.Ez a lány tud valamit.
Teljesen felizgultam erre a lányra, mert úgy éreztem, hogy mindig minden helyzetben képes erre. Bármit is tesz, van benne valami bujaság,rejtett szexualitás. Vagy csak az én agyam van így programozva.Kitudja.
Az ágyamra dőltünk, de mielőtt belejöttünk volna a dolgokba, Embry visszatért, és a hangulatnak oda. Maddison ezek után elment a saját szobájába pakolni, a vonaton úgyis együtt utazunk.
A csomagokat az ágyam mellé tettem és Embryvel beszélgetni kezdtünk,hogy már mennyire hiányzik nekünk a friss,sós tengeri levegő, a tengerparti tábortüzes esték. Hiányzik az a hangulat,amit Idaho nem tud megadni.
Embry megcsapkodta a vállam.
-Hogy fogod kibírni szex nélkül, te állat?-kérdezte vigyorogva.
-Ahogy te farkascimbora.-vágtam neki vissza.
Meglökött engem aztán ebből persze óriási verekedés lett,aminek röhögés lett a vége.
****
A vonat terjedelmes fekete füstöt okádva magából távolodott.Embry felkapta a saját csomagjait és várakozóan rám nézett.
-Gyere már, mire vársz? Még sokat kell gyalogolni.
Igazat adtam neki,csak egyszerűen még olyan hihetetlen volt, hogy újra itt vagyok.
Forks-on mentünk keresztül és az emberek ütre-pütre integettek,ismertünk mindenkit.Jó volt itt lenni, de már rám fért az,hogy ledőljek az ágyamba és aludjak.Keveset alszom mostanság, és ez nem a vizsgák miatt volt. Volt valami bennem ami minden éjjel...fájt. Bele se mertem gondolni mi lehet ez.
Amíg a vállunkon a csomagokkal gyalogoltunk beszélgettünk Embryvel.
-És mi van Cullenékkal?
A fájdalom belém hasított, így már nem mondhattam azt, hogy nem tudom mi az oka.
-Nem tudom.-sziszegtem a fogaim között.-És ha lehetne, már pedig lehet, ejtsük a témát.
Embry továbbpróbált faggatózni, de rámorogtam.
-Nem fogok beszélni erről Embry Call és kész.
Úgy láttam belenyugodott.Helyes,mert ami elmúlt,nem illik bolygatni. Csendben ballagtunk tovább La Pushig.Ő az első utcánál lefordult én viszont továbbmentem. Apám már a ház előtt várt, és megölelt,megveregette a vállam.
-Csak hogy hazataláltál fiam.-mosolygott, arcán ezernyi ránc mozdult meg.Apám nem öregedett ahhoz képest.
-Hát az egyetem az egyetem apa.-nevettem rá.
-Örülök, hogy jó kedved van.-komorodott el az arca.
-Miért mi történt?
Éreztem, de nem tudhattam.Sejtettem,de nem reméltem.Akartam,és nem akartam róla tudni.Ennél ellentétesebb érzéseket még sosem éreztem.
-Visszajött.