Secret Letters *7.rész*

7. rész

A zsebemben ott lapult a levél. Majd este megírom.
A felvert tábor egész jól sikerült. A mi sátrunk, amit a nővéremmel "béreltem" a közepén volt pont. Mellette Embry és Jared sátra. Na ez sem véletlen.
Miriam ragyogott a boldogságtól és gondoltam, hogy nem a lottón nyert tegnap este, hanem valami más történt. Nem volt alkalmam még megkérdezni tőle, de tudtam, hogy a tegnap este történteknek semmi közük az activityhez, de a sakkozáshoz kevésbé.
A csapatunk nevetve szedte a tűzifának valót, és ki alakítottunk két tábortűz helyet. Vizet hoztunk a kannákba.
A hangulatom most teljesen okés volt, nem emlegettük az elmúlt estét, ami boldoggá tett, hogy el van felejtve. Seth is rendesen viselkedett velem, nem volt haragos. A lányok a konyháról hoztak különböző húsokat amiket nyársra tűzhetünk, meg cukrot is hoztak. Édesség forever.
Jake szemérmetlenül mutogatta a felső testét,és a barátnője minden alkalmat megragadott, hogy a karjához, vagy a mellkasához érjen.
-Igazi.-kiáltottam neki egyik alkalommal.- Ne tapogasd kislány, nem szobor.
Erre persze a fél tábor röhögésben tört ki. Én pedig elégedetten tettem egy kis fát még a többi mellé.
****
Az este folyamán egyedül maradtam a pataknál. Élvezettel hallgattam a csobogását, és nyugtatott. Jó tippjei vannak B-nek.
Az avar zörgött és egy alak ült le mellém. Jake csaja. Nem köntörfalazott, a pofámba világított, és azonnal kezdte a mondókáját.
-Tudom, hogy még szereted Jake-t ,de fogadd el, hogy velem van és kész. Ne provokálj, mert megbosszulom.
-Jajj de félek.-vetettem neki unottan oda.
-Miért nem szállsz le róla?-kérdezte gúnyos hangon.-Ő már úgysem lesz a tiéd.
-Nyilván.-hagytam rá a lányra.
-Gyűlöllek.-suttogta a lány dühtől ittasan.
-Tépj egy sorszámot drága. Aztán állj be a sorba.-vigyorogtam rá.
A keze lendült és az arcomon egy ütésnyom lett.A harag azonnal felcsapott bennem és elkaptam a csuklóját. A fülébe sziszegtem.
-Ne merj még egyszer megütni.
Hátrarántottam a karját. Aztán meglöktem. Az avarba esett hajában a levelek otthont leltek. Megvetően elmentem mellette és azonnal a sátorba menekültem.
Ott, szerencsére nem volt senki. A levelet előkaptam.

" Drága M. Remélem nem bánod, ha így szólítalak. Milyen volt az első estéd a táborban? Remélem tök jól telt, és nem volt kalandoktól mentes. Az ilyen táborokban mindig történik valami.
Remélem most már sokkal jobban vagy. Eléggé rossz érzés, így ismeretlenül is, hogy csöpög a leveled a magánytól és a szomorúságtól. Igazán szükségesnek látom, hogy kiírd magadból.
Aki téged nem választ barátjának, nem tudja mit tesz. De te ebben biztos vagy? Biztosra veszed, hogy nem csak te tévedsz? Lehet, hogy ő akar,csak nem tudja magát kifejezni, gyakran megesik az ilyesmi.
A kedvencem? Azt hiszem minden evő vagyok, nincs kifejezett kedvencem. Szeretem a fűszeres, jellegzetes ízeket. Az italok, hát inkább a frissítő tulajdonsággal bírók. Főleg, hogy ilyen meleg van.
Hát igen,a szakítás? Elég necces téma, de nyugi nem vészes. Szakítani szakitottam már, sőt velem is szakítottak. Borzalmas érzés, kicsit belehal az ember. De aztán meg felépül és újra reménykedik és reménykedik és vágyakozik... hülye egy érzés. De szerintem, ha szeretsz valakit és igazán, nem adod fel sohasem.Legalábbis én eléggé harcolós típus vagyok.
Te se add fel, kitudja, lehet, hogy ő is bizonytalankodik és ezzel megerősítenéd, hogy nektek még lehet jövőtök. De persze ez csak egy tipp. Nem kötelező. Remélem mára már nem vagy olyan fáradt és tudsz írni. Így,levélen keresztül is ölel B. A levelet tedd a második emeleti tűzjelzőnél levő polcra és persze,ne leskelődj."

A választ azonnal írtam neki.

"Édes B.Bocsánat, de annyira rendes vagy, hogy teljesen magaddal ragadtál. Nem is ismersz, és mégis, olyan kedves vagy velem, lehet meg sem érdemlem ezt...
A tegnapon borzalmas volt, beittam, mert amúgy sosem iszom, de most dacból és némi bizonyítással, hogy igenis nagy lány vagyok. Nem jól sült el, táncoltam és megcsókoltam azt a személyt, akit a legjobban szerettem. Talán még most is, nem tudom, zavarodás az egész. Megcsókoltam és élveztem. Persze a haverom azonnal felvitt, mert tudta, hogy bánni fogom amit tettem és kijózanított. Másnap reggel kihánytam a belemet is, és ő volt velem csak. Csakis ő.Mond meg nekem, miért van az,hogy bár nem akarom, mégis körülötte forog az összes gondolat a fejemben? Na igen, az előbb volt egy kis afférom a nőjével, az utódommal. Az ostoba lány azt gondolta, hogy jobb mint én és ezt közölnie kell velem. Megütött és én persze nem hagytam annyiban. Azt gondolja csakis övé, de nem, mert valójában ő nem egy tárgy... Mond B miért ilyen nehéz a szerelem? Létezik egyáltalán?
Mindegy, nem is untatlak a nyavalygásommal, bocsáss meg nekem. Csak kétségbeesett vagyok, de rettenetesen. Nem találom a helyem a világban.
Remélem igazad van, merem remélni, hogy a remény hal meg utoljára, de akkor én is vele halok. Bocs, szarkasztikussá váltam az elmúlt hónapban. Nem tudom félretenni a melankóliám, de szerencsére itt vagy te, aki amint érzékelem minden erővel ezért van. Köszönöm. Tényleg, rettentően.
Ma még lesz valami esti tábortüzezés, kíváncsian várom, ennél rosszabb nem lehet. Remélem.
Én is ölellek drága B. Szép álmokat neked, és mesélj, mert ...úgy érzem, szükségem van a szavaidra.
M."

Végigolvastam. Milyen kétségbeesett,mennyire nem én vagyok. Na jó igen én vagyok, de egészen máshogy viselkedem mióta vége a kapcsolatnak. Annyira megváltoztam, magamba zuhantam. Még most is felvillan az utolsó nap...

"Esett az eső, átkozottul szakadt. És én kint ültem a teraszunkon és bámultam magam elé. A gondolataim ismét körülötte forogtak. Azon, hogy valami nem stimm, és nem tudom, hogy mi ez.
Hisz minden csók tőle, jól esett, az ölelése, mindig kellett. Őt pedig örökké akartam. És mégis mintha a dolgok között óriási hézag lett volna.
A gyomrom görcsbe rándult, mert nem láttam a megoldást a problémára, talán nincs is. Nem tudom,és ez kétségeket okozott nekem. Jake is érezte, láttam rajta.
A szakadó esőben egy fekete motor állt meg a házunk előtt. Azonnal, kérdés nélkül felpattantam rá és lementünk a partra. Bebújtunk az egyik kis faépítménybe, ami arra szolgált, h ha valakit a parton kap el az eső, oda betudjon menekülni. Mi magunkra zártuk az ajtót,és leültünk a földre, egymás mellé.
-Tudod miért vagyunk itt.-kezdett bele félszegen.
A torkomban jeges rémület lángjai csaptak fel.A szívem összeszorult, és féltem, hogy nem fog többet dobogni. Vele szembe kúsztam, hogy a szemeit lássam.A térdére tettem a kezeimet.
-Miért?
-Moira.-hangja fáradt volt.- Tudod, hogy ez nekem is kurvára nehéz.
-Nem.-nyögtem.-Nem.-csóváltam a fejemet,mint egy hülye.-Nem lehet, hogy nincs megoldás.
-Pedig.-tárta széjjel a két kezét.- Megpróbáltam édesem mindent. Hiszen, szeretlek és nem ,egyszerűen nem ezzel van a baj. Megfáradt.
-Meg, ezt én is érzem.-néztem rá könnyes szemmel.
Néma csönd volt. Csak a könnyeim peregtek. Ő magához ölelt és szorított. Olyan nehéz volt ez a pillanat.
-Akkor szakítunk?-néztem rá.
-Pihentetjük a dolgot.
-Akkor majdnem ugyanaz.
-Valóban.
A vizes haját simogattam, ő pedig egy tincset szedett ki az arcomból. Hátrasimitotta. Óvatosan közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam.
A csókunk vad volt és szenvedélyes. Fél órával később már tök meztelenül voltunk a zárt ajtók mögött...
Hazavitt a szeretkezésünk után. Álltam és néztem, ahogy a motor elmegy.Mintha az életemből lépett volna ki, pedig másnap ugyanúgy láttam a suliban. Csak ő már egy másik Jacob Black volt. A barátom, Jacob Black."

****
A tűznél ültem és sütöttem a kajámat. Próbáltam kiverni a fejemből a képeket amik bennem peregtek. Mellettem énekelgettek,vidáman táncoltak, gitároztak, jó hangulat volt.
Velem szemben ült ő és a kedvese. Megcsókolták egymást előttem és én elfordítottam a fejemet. Piszkosul fájt. A lány negédesen rám mosolyodott.
A torkom összeszorult. A húsommal kezdtem el törődni, mikor szép piros lett, felajánlottam, hogy megeheti valaki, mert én nem vagyok éhes. A srácok elfelezték maguk között és én csak ültem és meredtem a tűzbe. Addig ameddig be nem könnyezett a szemem.
-Minden rendben?-kérdezte kedvesen Miriam.
-Persze, csak elgondolkoztam.-mosolyogtam vissza rá. Átvertem, és észre se vette. Lassan profi leszek.-Azt hiszem van egy kis dolgom.-néztem rá.
Felálltam a tűztől és megígértem, hogy nemsokára visszamegyek. Bementem az addigra már sötét szállóba, persze az emeleten az ajtók mögött zajlottak a dolgok. Megkerestem a szekrény polcot ahová tennem kellett és odacsúsztattam a levelet. Csak a sarka látszott.
Vissza sétáltam lassan a többiekhez, de a patakhoz ültem. Vittem magamnak forró teát, meg takarót. Kiültem a partjára és néztem, ahogy a víz felszínén remeg a Hold.
Körülnéztem, jó volt a csend, jól esett a sötétség. Megnyugtató volt a víz halk csobaja. A szél igazán lágy volt, és csak néha borzongtam meg. Hallottam, hogy zörög az avar. Jake ült mellém.
-Zavarok?-kérdezte.
-Nem.-kortyoltam egyet a teámból. Tovább meredtem a vízre.
-Szép látvány.-szólt Jake.
-Az, és nyugtató.
Csendben ültünk és a gondolataink baromira messze kalandoztak. Én nem tudom, hogy az ő esze merre járt, az enyém sem igazán. Csak össze-vissza csapongott.
- Apám köszöni a virágot, tetszett neki.-törte meg a csendet Jake.
-Szívesen, tudod.
-Ühüm.
Ránéztem és ő engem nézett. Kicsit meglepődtem.
-Mit nézel?
-Sírtál?
Megvontam a vállamat és ittam még egy kortyot a teából.
-Héh, minden rendben van? Annyira fura vagy.-nézett rám.
-Mi közöd hozzá?- morogtam.- Ne hogy most kezdjen el érdekelni a lelki állapotom.
-De most kezdett el érdekelni.
Megsimította az arcomat és én elrántottam.
-Ne játssz olyannal, amivel nem kéne.
Ekkor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
-Jake! Jake! Hol vagy édesem?-kiabált a csaja.
-Téged keresnek.-feleltem.- Menj már.
-Nem.
-De menj már, nem hallod...téged keres.
-És?
A csaj ránk talált a lámpával. Undokul nézett.
-Jake szívem, jössz aludni?
-Nem, még nem.-szólt oda félvállról.-Te menj be a sátorba ha akarsz.
-De...
- Valentine, nem megyek.
Ohh, hogy Valentine a neve. Jó tudni. A lány eléggé sértettnek látszott, hangosan szitkozódva visszament. A fény megint eltűnt, csak a sötétség volt ott és mi.
- Menj már.-szóltam oda neki.
-Nem megyek. Nem hagylak itt.
-Ne félj, nincs a közelben baltás gyilkos.
-Nem is attól féltelek.
-Jake ne aggódj miattam. Semmi bajom.
-Ezzel a szöveggel nem rázol le.
-Mégis mit akarsz hallani?-fordultam oda tőből hozzá. A szemem izzott a visszafojtott könnyektől.-Mégis mit akarsz?Nem volt elég még ez?
Megértette, láttam rajta, hogy megérti a dolgokat. Nem szólt semmit sem, de nem is ezt vártam. Persze, ilyenkor a legtöbben azt várnák, hogy na most, fog szerelmet vallani megint. De emberek, az a tündérmese, ez meg a gonosz valóság, ahol néha depressziós a királylány, a királyfi meg ribancot tart.
Nem mozdult mellőlem.Csak bámultuk a vizet. Teljesen elmerengtem, és el is felejtettem,hogy ki ül mellettem. A csend megtöltött belülről, és a saját kétségbeesett hangom sikoltozott bennem. Az üresség fájt,kongott és borzalmas volt.
Felállt,érzékeltem.
-Sajnálom.-halkan ejtette ki a szavakat, talán félt tőlük.
Ottmaradtam a sötétben, és ahogy elment,még magányosabbnak éreztem magamat mint valaha. Mintha egy újabb része távozott volna belőlem, helyett adva az ürességnek. Lassan teljesen bekebelez a Semmi.
****