Secret Letters *5.rész*

5.rész
A buszban ültem, a nővérem mellettem. Bár ő tőből hátrafordult, mert Embryvel beszélgetett.
Osztálykirándulás,oh yeah.
Szerettem kirándulni, de többnyire egyedül. Most ez a micsoda, legalább három napos lesz, sátrakkal,erdőben, meg kis faházak. Annyira izgalmas. De engem mégsem hozott kellőképp lázba.
A buszban már mindenki bent ült, az osztályfőnök éppen népszámlálást tartott, és boldogan vette tudomásul, hogy mindenki itt van és mehetünk.
Én, ahogy elindult a busz, azonnal elővettem egy könyvet és fejhallgatót a fejemre. Nem érdekel, hogy ki milyen boldog körülöttem, én a könyvemmel akarok boldog lenni.

"Samantha ott állt és nézte őt. Mintha az elmúlt napok, csak rossz pillanatok lettek volna, már minden oké volt. Boldogan mosolygott Asherre majd szenvedélyes csókban forrtak össze."

Ez a mondat volt, miután durván becsaptam a könyvemet, magamra vonva pár felhúzott szemöldökű tekintetet, és inkább a tájat bámultam. Az út mellett erdő suhant el,és gyorsan futó őzeket, meg szarvasokat is lehetett látni az erdő mélyén. Lassan az egész egy baromi nagy zöld folttá olvadt, ami nem akart abbamaradni.
Éppen Taylor Swift számát hallgattam. A térdemen kopogtattam halkan és magamban énekeltem a dalszövegét. Féltem, hogy túlságosan elragadtatom magam, és akkor elkezdek énekelni. Nem hiányzik, hogy üveg nélkül menjen tovább a busz. Azt inkább meghagyom Miriamnek.
A kezem a hideg üveglapra tapadt, mintha csak magamba akarnám szívni az erdő frissességét. A napot nem láttuk a sok sok fától, de nem is vártam annyira. Mikor azonban elmaradt az erdő, és csak a távoli dombok zöldellettek, a nap vakítóan a szemembe sütött. A többiek öröm mámorban úsztak a nap láttán, és valami hülye dalokat énekelgettek. Hányingerem támadt tőlük.
Az üvegnek döntöttem a fejemet. A hűvös üveg hűtötte a felforrósodott arcomat, jólesett. Akár egy hűsítő eső.
Egy kéz megbökött. Ahogy felnéztem előttem ült Seth. Még szerencse, hogy az osztálya velünk jött, meg is őrültem volna, ha egyedül maradok ezzel a csapat barommal.
Levettem a fülhallgatót és érdeklődést mutatva néztem rá.
- Látom, magadba merültél.
-Aham.
-Nincs kedved beszélgetni?
A válaszom,nem. De persze, a haverom, most nem mondhatom azt, hogy nem. Csak bólintottam egyet. Így hát hamar belemerültünk a könyvek témába, ami elég hamar ki is merült, mert Seth valahogy nem szereti a könyveket. Vajon ki gondolta volna...?
A busz lassú zötykölődés után, megállt egy " Sziklaszirt" fogadó előtt.
-Micsoda frappáns.-jegyeztem meg félhangosan. Esküdni mertem volna, hogy Jake nevetett...

****
Én és a nővérem egy szobában voltunk, még két lánnyal. Ők nem bírtak minket, és mi se őket. Kölcsönös lesz a vendégszeretet.Milyeneket fogunk mi vitázni a fürdőszobán.
Már előre vártam. Ahogy kipakolgattunk, persze Miriam azonnal sprintelt a fiú lakosztály felé, hogy Embryvel legyen. Én meg csak álltam ott, mintha karót nyeltem volna. Végül, pótcselekvésként ismét a könyvem után nyúltam. A lányok a másik ágyon érdeklődve lesték a mozdulataimat, és össze-össze néztek.

" Samantha kint állt a teraszon, és Asher mellette.
-Szép a naplemente nem gondolod?
-De igen, de ... engem a végességre emlékeztett.-vallotta be Samantha.
-Ohh édesem, ne gondolkodj ezen. Gondolj arra, hogy bár lemegy a nap, ott az este, és újra fel fog kelni a nap.
-Na igen és újra eljön az este...-fejezte be Samantha.
-Az élet örök változás.-mosolygott Asher.
-Csak te meg én nem, igaz? Mi már régóta vagyunk így.
-Na igen, mi már így is maradunk. Asher lágyan megcirógatta Sam haját.-Gyönyörű vagy.
Samantha lányos zavarában leeresztette a szempilláit. Aztán hirtelen, mintha csak átvillant volna valami az agyán Asher szemeibe fúrta a tekintetét.
-Mond, ugye... most tényleg gondoltad ezt, hogy örökké együtt leszünk?
Asher felnevetett Sam arckifejezésén. Hát ennyire fontos neki, az hogy örökké? Ennyire nem akar elszakadni tőle?
-Igen, ígérem neked. De tudod, hogy a szavak csak szavak...
-igen, és én adok nekik hatalmat. És én arra vágyom, hogy az örök, tényleg örök legyen.-mondta Sam.
Megölelte Sam Ashert és együtt bámulták ahogy a nap lemegy a horizontról. Ma is tanultak valamit..."

Összeszorult a torkom. Minél jobban belemélyedek ebbe a könyvbe annál jobban feltörnek a régi emlékek és kellemetlenül érzem magam. Bárcsak ne lenne ilyen átkozottul jó könyv.
A lányokra néztem. Szokásos volt, hogy Jake-n lovagoltak, hogy milyen vagány stb. Azokat a tényezőket mondogatták, amiket én tapasztaltam is.
Ostobák.
Kikászálódtam az ágyból, és kimentem a az épület folyosójára. A folyosó végén állt Jake, pár csajjal. A szívem egy pillanatra megdobbant, olyan jeges rémülettel tarkítva. Megcsókolta a lányt.
Nem is tudom hogy kötöttem ki a hallban ahol már sokan gyülekeztek. Tényleg nem tudom. Miriam Embry kezét fogta, Jake annak a lányét, én meg ott álltam mindenkitől távol. Még Seth is becsajozni látszott. Nagyszerű, én mi a fenét keresek itt?
A tanár ismertette a tervet. Első nap, a vacsora után, esti túra lesz. Micsoda öröm füleimnek. Mennyire én erre vágyom. Majd beteget jelentek, ez a legjobb módszere annak, hogy ne legyek túl vidám és boldog emberekkel körülvéve. Csak még szarabbul érezném magam.
Ezután mindenki másfelé ment, megismerkedtünk a tereppel. A közelben volt egy kis patak, az ablakból pedig egy kisebb erdő képe látszódott. Valahol meg a távolban hósipkás hegyek.
Fájdalmasan tapadtam az üvegre. Nem akarok itt lenni.
****

Miután kisajnáltattam magamat, és tovább olvastam a könyvemet az ágyon, úgy döntöttem, hogy nem akarom magam rosszul érezni. Ha már ilyen némberekkel leszek összezárva.
A vacsorára kiöltöztem és a hangosan nevető bandával mentem le. Miriam nagyon pörgött, gondolom várta az estét. Az erdőben mászkálás okot ad majd egy kis "rámászok Embryre" tevékenységre. Persze én is várnám ha rámászhatnék valakire.
A vacsorához, felvettem egy ugyanolyan ruhát, amit a tábortűznél viseltem, csak éppen fehér színben. Ez eléggé...feltűnő volt. A hajamat szépen kifésültem és a tükör előtt állva láttam, ahogy az egyik lány, aki bent ült a szobában irigylő pillantásokat vet rám. Miriam mikor rám nézett nemes egyszerűséggel csak annyit mondott.
-Naomi Campbell melletted egy kavics.
Nevettem, elsőnek mióta itt vagyok. Jólesett ez a bók. Miriam rám sandított.
-Mehetünk enni?
-Persze.
Mosolyogva átöleltem, mert hát mégis csak a tükörképem...

****
Ahogy ettem a rizottót, láttam, hogy pár srác szeme nagyon sokszor megakad rajtam. Mosolyogtam, büszke voltam és valósággal ragyogtam.
Félpercenként kértek el tőlem dolgokat, ami hozzám közel volt az asztalon. Kancsó, sótartó, meg minden amit csak lehet. Már lényegtelen volt, hogy annyira sós volt a kajájuk, hogy nem lehetett megenni, de azért...
Egyedül egy pillantás került engem. Az övé. Az ő pillantása az újdonsült utódomon volt. Együtt ültek, és az asztal felett is láthatóan fogták egymás kezét.
A lány sugárzott, hogy sikerült az, amiről kitudja mióta álmodozik. Megértem őt.
Én álltam fel elsőnek az asztaltól, és én vittem vissza a tálcámat. A szempárok tucatjai követték minden lépésemet. Hátrafordultam, hogy szóljak Miriamnak, hogy jön-e , mikor ismerős szempárba ütköztem. Engem nézett.
A levegő melegebb lett, mint szokott. Hirtelen kivert a víz, és csak beleestem szemének mély kútjában. Csak zuhantam a feketeségben.

" Szeretsz Jake?-kérdeztem tőle aznap este, mikor elkezdődött a kapcsolatunk.
-Igen.-felelte halkan.- El sem tudod mennyire, és el sem tudod hinni mióta várom ezt a pillanatot.
Mosolyogtam. A szívem úgy vert a mellkasomban, mint egy rémült kismadár a kalitkában.
-Megcsókolhatlak?-kérdezte lágy hangon.
Azonnal bólintottam,mert már vártam erre a pillanatra. És most volt tökéletes, itt a sötétben, a házunk előtt.
Ahogy megcsókolt, életem egyik legjobb élménye volt. Kaptam már csókot előtte, de most ez olyan csók volt,amit egyhamar sosem felejtek el. Ezt jól tudtam.
Szerelmes csók, mert már szerelmes voltam, ahogy megismertem őt..."

Hirtelen elkaptam a pillantásomat. Reméltem, hogy az arcomon nem tükröződik semmi sem abból, ami átsuhant a fejemen. Ismét ránéztem, de ő már az új lánnyal törődött.
Óvatosan megfordultam és jelentőségteljesen Miriamre néztem. Ő csak bólintott.
A nővérem és én, kar-karba öltve, elindultunk a hálókörzetünkbe. Ő ott izgatottan pakolt az éjszakai túrára, én viszont, beteget jelentettem, mint várható volt. A tanárnak beadtam a női gondokkal küzdő lány szerepét, és ő azonnal mondta, hogy maradhatok. Ezért már megéri lánynak lennem...
Hallottam ahogy lelkesen zsibognak a többiek.Az ajtónk alatt beszivárgott a zaj. Ahogy pakolgattam én is az asztalomra, olyanokat, hogy óra, egy családi fotó akkor megpillantottam valamit. Nyitva volt a fiókom. Óvatosan kinyitottam és a legnagyobb megdöbbenésemre, ott volt benne egy levél, M címzéssel.
Ijedten fordultam hátra Miriamre. Ő csak bambán nézett rám, de nem szólt semmit. Pakolgatott és búcsút intett nekem.
Ez baromira furcsa.

****
Nem bontottam fel a levelet, megvártam, míg kiürül az egész szálló, ellenőrzik, hogy tényleg fekszem. Az ágyon felültem, és a hátamat a hideg falnak vetettem. Tollat kutattam elő a zsákomból, és kibontottam a levelet.

"Szia M. Köszönöm a gyors válaszod. Nagyon örülök, hogy még mindig levelezünk, tök izgalmas, ebben egyet értek. A szerelemmel hogy állok? Én is nevetve írok róla, mert szeretni nagyon nehéz, én így gondolom. Sokszor vannak hullámvölgyek, ezt én is megtapasztaltam. Én aztán imádom az adrenalint! Egyszer kipróbálnád, tuti nem hagynád abba.
Szomorúan hallom, hogy ennyire előítéletesek veled szemben, ez nem fer dolog. Miért? Valamit tettél? Nem hiszem, hogy ezt érdemled. Nekem van pár barátom, akik fontosak nekem, mert igazán néha úgy tekintek rájuk, mint a bátyáimra, és egy nagy család akik összetartanak. Sokszor szükség van az ilyesmire, véleményem szerint.
Ohh az én napjaimat nem sok minden dobja fel, a suli a legkevésbé. Hazaérve csak este szeretek élni. Olyankor mindig van mit csinálni, izgalmasabb. A tengerpart sokszor csábító, csak kiülni és hallgatni a hullámokat. Az nyugtatólag van rám. Te is kipróbálhatnád néha, szerintem használna :)
Amúgy jól néz szét a terepen, hiszen kitudja, hogy ki lehet őszinte barát? Érdemes, mert a fiúk között is vannak rendesek, akik kevésbé az előítéletek rabja. A lányok szeretnek pletykálni ez tény...
Tudom, hogy meglep, hogy itt van a levél, vagyis a táborba kaptad. Én megkértem valakit, hogy adja oda neked. Kérlek ne kutass utána,hogy ki volt ő. Hagy legyen jó a játékunk, mert én úgy gondolom így sokkal izgalmasabb, nem?
Amúgy ha gondolod, én szívesen meghallgatlak ilyen lelkizős dolgokban, nem kell neveket írnod, elég ha egy kezdőbetűt írsz. Máris jobban leszel ha leírod, hogy mi bánt. Nem?
Szeretnék segíteni. Aztán ahogy gondolod. A levelet tedd az étkezőbe, a polcokon levő tányérok egyikére.
Jóéjt. B"

Elmosolyodtam. Milyen kedves és előzékeny. Tuti, hogy lány, mert a fiúknak ilyesmi egyáltalán nem jut eszébe. Na igen,ők a férfiak.
Igazán jólesett amiket írt, bár azért, kissé fura, hisz egy idegen mégis, és osszam meg vele az ügyes bajos szerencsétlen dolgaimat? Bizalmatlan voltam még vele szemben, féltem, hogy valami átverés az egész. Nem szeretném kiadni az életemet, de... be kellett ismernem, Miriam hiába az ikrem, ő a reálisabb oldalam. És nem mindig jól esik, ha túl őszinte.
Mégis csak az álmaimról van szó.
Kezemben vettem a tollat. Megfordítottam a lap hátulját és írni kezdtem.

"Szia B.
Igazán kedves tőled, sőt, én rettentő hálás vagyok ezért, nem sokan ajánlgatnak fel ilyesmit. Szinte senki.
Amúgy most üres a szálló, képzeld, mindenki elment arra a hülye esti túrára, nekem meg nem volt kedvem nézni, hogy ott mindenki kicsattan a boldogságtól. Rontottam volna az összképet.
Jobb itt.
A tengerpartos ötletet megfogom fogadni, tényleg nem lehet rossz. Valamelyik este ki is megyek, rám fér egy kis nyugalom. Sok mostanában a stressz helyzet. Az én idegeim meg sosem voltak kötelek. A barátok... na igen, széjjel nézek én, de valahogy nem akadok olyasvalakire, aki szintén akarná a barátságomat. Ne firtassuk miért, ő tudja. Úgy volt, hogy barátok maradunk, és ő mégsem tett így. Jobb számára a közömbösség...
Rendben nem fogok kutatni, hogy ki írta, mert nem akarom elrontani a mi kis játékunkat :D
Amúgy igen, este sok jó dolgot lehet csinálni, nappal ott a suli, aztán még mellette néha melózom is, nem annyira örömteliek a napjaim. Néhány vicces pillanat persze van, órákon vagy a családban, de már egy ideje árnyéka vagyok önmagamnak. Szerintem az emberek többségét megviseli egy szakítás. Veled megesett már ilyen ?Milyen tapasztalatod van ezzel kapcsolatban?
Persze,ha nem akarsz, nem kell válaszolnod. Nem kötelező :) Találunk mi más témát is. Például, mi a kedvenced? Étel, ital stb. Tudom gyerekes kérdés, de jelen esetben, nem vagyok túl friss. A busz út és a többiek hülyesége rendesen kimerített. El sem hiszed mennyire idegesítő némelyik lány, ahogy viselkedik.
Lassan zárom a soraimat, várom a válaszod.
M."

Lezártam a levelet, és óvatosan az ajtóhoz mentem. Kint sötét volt, így hát óvatosan elsétáltam az étkezdéig. Meggyújtottam a villanyt, az étkezde is üres volt. Persze, hisz csak idejönnek dolgozni a közeli kisvárosból. A polcot kerestem és néhány perc múlva meg is láttam. Egy székre álltam és feltettem a tányérokra a levelet. Remélem, hogy nem más szedi le, hanem akinek kell. Izgalmas egy játék, tetszik. Valami izgalmas is történik a szürke hétköznapokban... legalább feldobom a napom. Ennél nagyobb őrültséget sosem csináltam még.
Ahogy lehuppantam a székről, a hatalmas pólómat megigazítottam. Fekete alapon volt rajta valami fehér fej. Nekem tetszett. A pizsama alsóm lógott rajtam és majdnem elestem, ahogy ráléptem a szárára.Leoltottam a villanyt és mentem fel az emeletre. A folyosón a villany felkapcsolódott a szívem meg majd kiugrott. Azt hittem egyedül vagyok az épületben.
Ahogy felértem a lépcsőre, láttam, hogy Jake áll ott, egy bemelegítő alsóban. A torkom is kiszáradt.
- Mit kerestél lent?- dörrent rám.
- Innivalót.
-Ilyenkor?
-Igen.-szóltam vissza neki.-Szomjas voltam.
-És találtál?
-Nem.-morogtam.-És te mit keresel itt?
-Nem volt kedvem menni.-rántotta meg a vállát.
-Gondoltam pedig, olyan jól elvoltál a csajoddal.
A gondolat, hirtelen kicsúszott a számon. Felvonta a szemöldökét de nem szólt semmit. Az ajtóm előtt állt pontosan.
-Beengednél?-néztem fel rá.-Nincs humorom ehhez.
-Nem akartalak beengedni.-heccelt.
-De ne csináld már, fáradt vagyok...
-Persze, azért mászkálsz éjjel.
-Jake,kérlek!- sóhajtottam fáradtan.
Megdermedtünk mindketten. Ez olyan ismerősen csengett. Mint mikor vitáztunk náluk, vagy valami rosszat csinált. Mikor belecsókolt a nyakamba,mindig ezt mondtam neki. A fájdalmas emlékek úgy látszanak folyamatosan felszakadoznak. Az arcára pillantottam. Neki is hasonló érzések keringtek a fejében ahogy láttam.
Elállt az ajtóból és hagyta, hogy kinyissam.
-Mit csinálsz ma este?-kérdezte hirtelen az ajtófélfának dőlve.
A szemem akaratlanul is végigsiklott a testén. Istenem de ismerős ez a terület...
-Azt hiszem alszok.
Elmosolyodott. Lehajolt és megpuszilta a homlokomat.
-Jó éjt akkor.
Végignéztem ahogy visszasétál a szobájába. Ez a pasi nem normális. Vagy én bolondultam meg?