Portraits 21.rész

21.rész

Abey mellém állt.Ő is reszketett.Félt,hogy mi lesz a válasz,de nem annyira,mint én.Én őket féltettem,mert nekem volt egy másik életem Marylandben.
De ő nekik még menekülési lehetőség sincs...
Sam ránézett a többiekre, majd ismét ránk. Zavart a csend, zavart ,hogy ennyire nem tudom, mi folyik a fejükben.
És ez a bevésődéses dolog. Annyira összekavart. Hiszen én miért nem tudtam róla, hogy bevésődtem? De ha már csak arra gondoltam, hogy ő is belém,boldog lettem.Tudtam,hogy a szerelmem nem volt hiába való iránta, hogy tényleg ugyanazt érezzük a másik iránt. Vajon a történetnek lehet Happy Endje?
Sam még mindig nézett minket.Minden mozdulatomat figyelte és én meredtem csak a szemébe.
- Nem félek a harctól és az egyezségektől sem. - mondtam ki.
Jacob felkapta a fejét.Igazán dühös lett.
- Én meg nem fogom hagyni,hogy újra megsebesítselek!- esett nekem.-Mégis,hogy gondolod,hogy újra...bele se akarok gondolni!
Elmosolyodtam,amiért olyan kétségbeesetten dühös volt.Majdnem felnevettem.
Samre nézett.
-Nem engedheted meg,hogy ez az őrült nőszemély harcoljon!
Sam ránk nézett.
- Ma este eldöntjük a sorsotokat.Megfontolunk minden eshetőséget és amit jutottunk valamire, értesítünk titeket.
- Állunk elébe. -mosolyogtam.
Jacob rám nézett,és én rá.
-Azt hiszem van mit megbeszélnünk.-villámlott a szeme.
-Én is így gondolom.-hagytam rá.
A testvéreimre néztem,bólintottam,hogy hazamehetnek és a másik falka is távozott. Egyedül Jacob maradt és én,na meg plusz az őrjöngése.
-Egyszerűen fel sem tudom fogni,hogy mit történik velünk...most nem tudom,hogy előbb bocsánatot kérjek mindenért amit tettem,és térden állva csússzak előtted,vagy szedjem le a fejed,amiért nem fedted fel magad.Hogy merted kockáztatni az életedet? És ha véletlen megöllek téged? Hogy a francba lettem volna képes azzal a bűntudattal élni,amit te okoztál nekem?
Én ültem és vártam,hogy nyugodtan adja ki magából amit érez.Halvány mosoly volt az arcomon.
-Te aztán tényleg beteg vagy!-rivallt ismét rám.-Még mosolyogsz,ezen pedig semmi mosolyogni való nincs.Ez eget verő marhaság amit csináltál...de amit én,arra meg még szó sincs. Magam sem tudom,hogy lehettem ennyire vak és hülye. Te jó ég.
- Meg mondtam nem? Azt akartam,hogy tanulj a hibáidból.-néztem rá.
-DE ILYEN MÓDON? Észnél vagy? Annyira de annyira...
Odarogyott elém. Én vele szembe letérdeltem.Megfogtam a kezeit és elmaszatoltam a könnyeit.
-Idefigyelj Jacob Black. Szeretlek és ez mindennél fontosabb.Az ember a hibáiból tanul nemde?
Ő csak bólogatni bírt.
-De hogy tehetted ezt velem? Hogy gondolhattad azt,hogy a kezeim által akár meg is halhatsz,de még nem is védekezel? És és...egyáltalán a gondolat,hogy te halott vagy,olyan lehetetlenül keserű és fájdalmas,miért nehezítetted meg ezt a bűntudattal,hogy majdnem végeztem veled?
Megöleltem őt.
-Szeretlek.- suttogtam a fülébe.
Rám nézett.Könnyesek voltak a szemei. Közelebb hajoltam hozzá és láttam a tükörképemet a szemébe.
Óvatosan lehunytam a szememet és megcsókoltam.A karjaimmal átöleltem őt,és szorítottam magamhoz.
-Nem engedem,hogy bármi bajod essen.-suttogta a fülembe.-Ha kell kilépek a falkából,ha kell bármit megteszek,de nem akarlak elveszíteni.Nem bírom elviselni a gondolatot. Hisz azt is olyan nehezen bírtam,mikor Marylandben voltál.
Háttal a mellkasának dőltem,és néztük a tengert.Nem beszéltünk túl sokat,csak suttogtunk egymásnak.A nap már lemenőbe volt,vörös fénye rávetült kettőnkre.
A tengerpart.Olyan fontos momentum az életünkbe, és holnap ...holnap minden kiderül.
De még egy kis ideig ma van.
-Élj a mának.-néztem rá vágyakozóan.
Beharaptam az alsó ajkamat, ő pedig halkan felnyögött.
-Te nagyon bolond egy hercegnő vagy...
Megcsókolt engem és én elmosolyodtam. Kézen fogva hazáig ballagtunk.
Kopogtattam a bejárati ajtón.Apám feltépte és azonnal megölelt.
-Csak hogy...már kezdtem agg...
Észrevette Jacobot.
-Apa ma itt alszunk.-feleltem neki.
Mielőtt szólásra nyitotta volna a száját,már behúztam Jacobot,egyenesen a szobánkba.
Nem történt fent semmi sem,mindössze egész éjjel őt néztem ahogy alszik.Olyan édes volt.
-Aludj édesem.-suttogtam neki.
Befészkeltem magam a karjai közé és elaludtam.
****
A másnap reggel túl korán jött el.Oldalra néztem és egy szempár már figyelt engem.
-Édesen alszol.-felelt suttogta és megcsókolt.
-Gyere édes,csinálok valami reggelit.-húztam ki az ágyból.
Felkapott egy farmert és máris lent voltunk. Még korán volt,ezért ő is segített palacsintát sütni.A végén már tisztára összekentem őt és magamat is a megmaradt palacsinta tésztával.
Abey besurrant az ajtón.Vakkantott párat,hogy magára hívja a figyelmet.
-Nem illik leskelődni.-viccelt vele Jake.
Abey az egyik mancsát a szeme elé tette.
-Kérsz palacsintát?
Erre a végszóra a bátyáim is berontottak a házba.
-Mit képzeltek,farkastali van?-nevettem rajtuk.-Na kifelé.
Apa nevetve jött le a lépcsőn.
-Látom itt már mindenkinek jó a kedve...nocsak.-nézett rá a farkasokra.- Ha összeszőröztök mindent,ti fogtok sepregetni.
A farkasok azonmód eltűntek.A lusta banda...
Jacob kezet fogott apámmal, és beszélgettek pár sort.Meglepett,hogy apám ilyen előzékeny,pedig arról volt szó,hogy minimum megöli őt,amiért fájdalmat okozott nekem.
Úgy tűnik,letett a szándékáról,aminek módfelett örülök.
Anya kivitte a kertbe a palacsintákat,és kint terített meg.Mindannyian asztalhoz ültünk,emberi formába és együtt ettünk. Hirtelen olyan családias volt a hangulat,mintha évek óta így menne,mintha ha már megszokott lenne,hogy Jacob nálunk lesz ezentúl legtöbbet. A bátyáim eleve jóba voltak Jacobbal és a húgom is jól kijött vele. Anyának meg Apának az én boldogságom volt a fontosabb,így ők is elfogadták a szerelmem.
Tegnap még féltem a mától,de úgy érzem,Jacob mellettem van tehát bajom nem eshet. Az ígéretei nem voltak üresek, tudom jól.Muszáj,hogy jól süljön el ez a dolog.
- ...és mit gondolsz Jacob fiam,hogy fog dönteni a falkád?-kérdezte apám.
-Merem remélni,hogy azt is észben tartják,hogy Mimibe vésődtem be,és feltétel nélkül szeretem őt.Ha ez kell nekik.kilépek a falkából,csak Mimi legyen védve...
-Ez igazán nagy dolog.-nézett Jacobra anyám.-Ezért hálásak vagyunk,de remélem nem kerül erre sor.
-Én nem bánom.-mosolygott.-Akit szeretek mellettem van és ez fontosabb.
Anya elmosolyodott és ránézett Apámra.Mingan megköszörülte a torkát. Abey pedig kuncogott.
-Na jól van gyerekek,mi anyátokkal bemegyünk Forksba vásárolni.Abey jösz?
-Mi is akarunk menni.-mondták egyszerre Minganék.-Túlságosan magas itt a hőmérséklet,minden téren.
Erre röhögni kezdtünk.
-Majd ha te is szerelmes leszel...-vágtam oda Tse-nek.
-Arra még várhatsz.
-Szerintem már szerelmes.-mondta Abey.
Tse kérdően ránézett.
-Magába.-vigyorgott Abey.
-Na jól van jól van nyomás skacok.-terelte ki a tesóimat Apa.-Nektek meg jó szórakozást.
Jacob rám nézett olyan kis ártatlan,angyali fejjel.
-Mihez lenne kedved,mit csináljunk?
Hát lenne azért egy két tippem...
Szerintem a gondolat kiült a fejemre,mert ő egyszerre elkezdett nevetni.
-Te milyen kis éhes vagy.Falánk.-vágott le egy vagány mosolyt amitől rendszerint hátast dobok. Hogy a francba nézhet ki valaki ennyire szívfájdítóan édesen?
-Na jól van,ha nem akarod persze,hogy nem erőszak.-feleltem megjátszott sértődöttséggel.
Beakartam menni a házba,de mielőtt az ajtóhoz értem volna,elkapta a kezemet.
-Én nem mondtam egy szóval sem, hogy nem akarom.-vigyorgott.- De bevallom, kíváncsi voltam a reakciódra...
Megnyaltam a számat. Ő ki keredett szemmel próbált figyelmeztetni.
-Mimi te ma nagyon elemedbe vagy.
-Én meg a te reakcióidra vagyok kíváncsi.-vigyorogtam a képébe. Persze azonnal futni kezdtem befelé a házba,mert utánam futott.
A hálószoba ajtót sem sikerült rácsapnom. A francba. Na jó,igazából nem bánom...
****
Az elsötétített hálóban életre keltek a vágyak. Annyira vágytam már a közelségére,az illatára, a testére és egyáltalán rá.
Ahogy megcsókolt, mintha a falak felizzottak volna,és az egész helység lángolna.De ez cseppet sem zavart,hisz tudtam,hogy a tűz bennünk él,és most felszínre tört.
Lefeküdt az ágyra és magára húzott engem.Most egyáltalán nem siettük el a dolgokat,csak fokoztuk és fokoztuk a vágyainkat.
Lágyan simogattam a mellkasát.Ő behunyt szemmel élvezte.A pólóját a fején keresztül áthúztam és ledobtam a földre.
A keze az atlétámnál volt, és ő is levette az enyémet.
A melltartómmal szemezett...
- A-A.Nem tépjük le.-suttogtam a fülébe halkan.Csókokat kezdtem nyomni a nyakára, ő pedig egy ügyes mozdulattal kikapcsolta a melltartómat.
A kis cseles.
A meleg kezei megtalálták a domborulatokat és óvatosan markolta őket.A szemeim fel-fel akadtak.
Aztán felült és a szája apró,ámde tüzes csókokat lehelt rájuk.Annyira lágy szerető volt!
A remegő kezeim rátaláltak a farmere gombjára és a sliccre is.Közös erővel, már csak én meg ő voltunk a takaró alatt.
A meztelen testek verítékes rézfénye, a halk sikolyok és vágyaktól súlyos nyögések körbelengtek minket.
Bár a harc eső fellege ott lógott a fejünk felett,mi csak most egymással törődtünk.Itt vagyunk egymásnak,szeret engem és én is őt.Nem állhat már semmi sem közénk.
és senki sem veheti el a boldogságunkat.
A szoba egy pillanatra felrobbant és minden fény kihunyt.A sötétség már tapintható volt,és csak lassan szelídült meg a zihálásunk...
****
A fürdőbe engedtem magamra a vizet.Leültem a zuhanytálca aljára, és hagytam,hogy a víz lemossa a sminket rólam.
Vajon mi fog történni?
Annyira féltem.Bár bátornak mutattam magamat és próbáltam érveket felsorakoztatni,de félek elszakadni tőle. Ő a másik részem,a másik felem.
Nélküle semmi sem vagyok.