The End of Portraits

22.rész

Az erdőben álltunk.Mindannyian.A négy testvér bal oldalon,még a másik falka jobbon.
-Na mire jutottatok?- ingerelte őket Mingan.
- Mivel az Alfátok mindenre vállalkozott , ezért mi lenne ,ha csatlakoznátok hozzánk?
-Nem.-hangzott a számból.-Mi külön falka vagyunk és nem fogunk vegyülni veletek.-feleltem dühösen.
-Akkor távoznod kell.
-A családomat békén hagyjátok?-kérdeztem.
-Vagy ha én kiválok és vele tartok,és feladok mindent rendbe jön minden?-lépett elő Jacob.
-Nem léphetsz ki.-felelte nevetve Sam.
-Alapíthatok saját falkát.-nevetett vissza Jacob.-Azt hiszem lenne pár jelentkező aki hozzám csatlakozna.
Sam lefagyott, szerintem erre nem számított.
-Tehát összeesküvés.-nézett ránk undorodva.
-Nem.-felelte Jacob.-Csak nem értem,hogy te éppen te,aki tudja,hogy mi történt Emilyvel,a bevésődéseddel,az életed értelmével,miért nem próbálsz reálisan gondolkodni?Miért nem hagyod,hogy szeressük egymást? Miért nem lehet békében élni?
-Rendben legyen béke. Ha ezt akarod,feltételekkel.
-Egyezségre gondolsz?-léptem elő.
-Nem.-felelt Tse.-Nem fogunk egyezkedni mert nincs miért.Nem tettünk ellenetek semmit sem,végül is ti vagytok a hibásak,hiszen a nővéremet üldöztétek fanatikusan.És szerintem Sam álljál le.Mi úgyis itt fogunk maradni,senki sem fog minket elzavarni ez fix.Még te sem.Sem a falkád!-rivallt rá Tse.
-Igen,ha kell minden nap harcolunk veletek.-lépett elő Abey.-Ugyanúgy jogunk van ahhoz amihez nektek is.Tehát azt hiszem szavazásra bocsátjuk a kérdést drága egybegyűlt falka.
Ki szeretné h maradjunk?
Sam nem tette fel a kezét,Quil sem.Leah vonakodva, Seth vigyorral a képén.Jacob természetesen azonnal feltette Paul viszont...tartózkodott.A gyáva.
Abey gúnyosan összeszámolta a kezeket.
-Azt hiszem Sam, le lettél szavazva.Maradunk.Köszönjük a mesedélutánt, további szép napot.
Jacob felnevetett Sethtel együtt.Az én arcomon is mosoly ült,de mikor rám nézett Sam láttam,hogy gyűlöl.Én is őt,tehát az érzés kölcsönös.
Seth elrohant Abey után,Leah meg leállt a bátyáimmal.
Jacob odajött megölelni.
-Levajazott kenyér édesem.
-Én tudod,hogy szeptemberbe visszamegyek a suliba.-mondtam neki.
-Igen tudom.-felelt szomorúan.-De tudom,hogy hétvégente visszajössz.
-Arra gondoltam,hogy te nem szeretnél esetleg...Marylandben élni?
Nézett egyet.
-Ez most komoly?
-Persze.-mosolyogtam rá.-Lenne kedved?
-Na ná...de hát apa?
-Apádra esetleg tudna vigyázni a családom.Ennyit igazán megtehetünk.-mosolyogtam.
-És talán Sarah,a nővérem is hazajönne néha.-felelte csillogó szemekkel.-Bárcsak sikerülne.
-Szeretnél tényleg? És akkor együtt járnánk suliba,rajz iskolába és mindennap együtt lennék és...
-Kinél laknánk?
-A nagynénémnél,de idővel kereshetnénk saját albérletet.
Boldogan kapott fel és pörgetett meg párszor.
-És ha vége a sulinak itt is letelepedhetnénk.Visszajöhetnénk ide.Vagy eleve visszajárnánk...
Annyi sok új lehetőség nyílt meg előttünk,hogy nem is hittük el még magunk sem.Annyira de annyira váratlan volt az egész,hogy még hirtelenjébe magunk sem tudtuk mi lenne a legjobb.
****

A nyár gyorsan eltelt,és sok szép emléket kaptunk tőle.
A holdfényes estéket a parton vagy mikor Jacobéknál főztünk.Mikor farkasként száguldoztunk az erdőbe,immár nem ellenségekként.
Aztán a bulikat nálunk,amikbe apáék is beszálltak,a vad szeretkezéseinket és az extázistól áztatott motoros kirándulásokat.
A féltő csókokat,a védelmező öleléseket melyekre olyan büszke voltam,hogy én kaptam életem szerelmétől.A születésnapi meglepetésbulit amit Jacobnak szerveztünk.
A testvéreimmel való tábortüzes estéket mikor családi anekdotákat meséltünk Jacobnak,aki könnyesre nevette legtöbbször magát rajtunk.
Vagy a nagy baromkodásokat amiket lefotóztunk,mert Jacobnak esett a két bátyám, a nagy erőfitogtatók...
De a legszebb,az volt számomra,mikor szembe ülve egymással portrézgattunk. Hol farkas alakba,hol emberiként örökítettük meg a másik arcvonásait,hol nevetve, hol csak mosolyogva.
Hol egy szalmaszállal a számba, vagy elterülve a homokba.Sok sok képet készítettünk egymásról,mindegyikre írtunk egy dátumot és egy mondatot.
Annyira boldog nyaram talán életemben soha nem volt még.És a rákövetkezendőek csakis jók voltak,mivel ott volt velem Jacob Black.Az a farkas akit én imádok.

****
-Hatalmas ez a ház.-csapta össze a kezeit Anyám.
-Szerintem Eve, ha lesz egy pár unokánk,mert úgy érzem tervben van ,akkor igazán kicsi lesz.-nevetett Apám.
Mi csak mosolyogtunk,hiszen tudtuk,hogy igen,pontosan,hogy tervbe van véve.
Abey rám nézett. Ő már tudta amit még Jacob sem.Nagy vigyor terült szét az arcán.Hát még az enyémen...
Jacob bevezette Anyáékat a házba én meg a húgommal mentem hátul.
-Még jó,hogy Forksban van ez a ház,közel leszel hozzám.-mosolygott.- Olyan üres a ház nélküled.
-Dehát ott van Seth neked.-mosolyogtam.
-Vele se lóghatok mindig.
Mosolyogtam,jól tud témát terelni a lány.
Beléptünk a házba.Azonnal észrevették hogy a lépcsőfeljárónál tele van portrékkal.
-Ezeket ti csináltátok mind?-nézte elhűlve Abey.-De hát ez rengeteg.
-Pontosan az egész lakásba körülbelül 100 darab van.- nevetett Jacob. - Megszállt minket az ihlet.
Az iskolát mindketten tökéletes bizonyitvánnyal végeztük el,azonban csak én foglalkoztam komolyan ezzel. Jacob maradt Jacob.
Visszajöttünk Forksba,hogy családot alapítsunk. Én éppen 20 éves vagyok, ő pedig 21.De valójában nem öregedünk.
Előny.Főleg most,mikor még tombolnak a hormonok és még úgy igazán ki akarjuk élni magunkat.
Én munkát vállaltam Seattle-be egy olyan cégnél,ami reklámokkal foglalkozik és ebben főként a rajztudásomra lesz szükség meg a kreativitásomra. Büszke vagyok,hogy eltudtam helyezkedni.
Nem rég kaptuk meg ezt a házat, sajnos, Jacob hagyatékából,mert Billy meghalt.Ezt hagyta ránk.
Néha nagyon hiányzik Jacobnak ,de hiszem,hogy idővel sikerülni fog neki átlendülni a fájdalmán.
Most azonban a jelenben élünk és épp ebédhez készülődtünk.
Megvendégeltem a családomat az új házunkba.
*****
Miután elmentek Jacob mosogatott.
-Beszélhetnénk?-néztem rá aggódva.
Ő egyből félbehagyta a mosogatást.Leült mellém.
-Mi történt?Mi a baj?
Odaadtam neki egy kis képet.Én rajzoltam egy másik képről.
Ő nézi nézi...felnéz rám.Látja,hogy mosolygom.
-Na ...kitaláltad mi ez?
Boldogságtól csillogó szemmel megcsókolt.
-Ő a mi picink.-suttogja a fülembe.
Ezzel egy új kép került a hálószobánkba.Az első portré a picinkről.


*****THE END*****


Ui. Köszönöm drága olvasóim, hogy ennyien olvastátok,véleményeztétek.
Köszöni Mimi és Jacob és a többiek is, hogy átéltétek velük a kalandokat. Ez igazán sokat jelent nekik is, és nekem is. Remélem ti is ugyanúgy élveztétek, izgultatok a megfelelő részeknél, könnyeztetek a boldogságtól, és átéreztétek ahol átkellett.
Szeretlek titeket!