Portraits 20.rész

20.rész

Álmosan kászálódtam ki a saját ágyamból.Az elmúlt két nap alatt,legalább ötször szeretkeztünk Jacobbal és mindegyik magasan überelte az elképzeléseimet.
Boldog voltam,már csak meg kellett tudnia,ki vagyok én.Aztán meg lesz ahogy lesz.
Már nem féltem,már tudtam,hogy túlságosan összekapcsolódott a sorsunk.
Szeretem és ez nagyon erős érzés.Nem engedhetem,hogy ennyitől szétszakadjon minden.
A testvéreimmel leültem ezt megbeszélni.Abey azon volt,hogy túl későn kezdtem el ezen gondolkodni,a bátyáim meg féltettek engem,főleg a reakciójától.
-Muszáj apával is beszélned.-tette hozzá Tse.
-Így van.-mondta Abey.-Az ő szava lesz a döntő.
Alig vártam,hogy apa hazaérjen.
-Apa beszélhetnénk?-léptem a konyhába.
-Persze.-ült le.-Miről akarsz?
-Mi lenne ha megmutatnám Jacobnak ,hogy ki vagyok én?
Láttam,hogy gondolkozik.
-Nem félsz,nem féltesz minket?
-Már nem,mert tudom,hogy erősek vagyunk együtt,és nem tehetnek ilyet!
-Biztos vagy ebbe?
-Nem teljesen,de Jacobban bízok,hogy szeret engem.
-És mi van ha...
-Szövetséget kötök velük,hogy nem lépünk a területükre, és fogadalmat is teszek akár.-mondtam határozottan.
-Nem is tudom,érdemes kockáztatni?
-Hamarabb kellett volna.-sóhajtottam.
-Ennyire szereted?
-Nagyon apa,nagyon.
-Dehát szétmarcangolt egy párszor lányom!
-Igen,ez így van ,de nem volt tudatában annak,hogy ki vagyok.-feleltem.
-Ez is igaz.De mi vezetett erre a döntésre?
Most mondjam azt,hogy neki adtam magamat párszor?
-Lefeküdtem vele apa.-tértem rá.-Védekeztünk és minden.
Apa nézett maga elé.Szerintem ez kiütötte.
-Mióta jártok?
-Majdnem egy éve.
Sóhajtott.
-Merem remélni,hogy sok eszed van és neki is,és nem áldotok meg engem még egy unokával,kb 5 évig.
-Biztos lehetsz apa.-mosolyogtam rá.
Megöleltem őt.
-Akkor ma este?-nézett rám.
-Igen.-feleltem elszántan.
-Vigyázz magadra.Ennyit kérek csak.
-Ígérem.
A testvéreim is velem akartak jönni.De úgy véltem,hogy most én vagyok a lényeg,és nem ők.
És nekik én kellek.
Bólintottak.Összeölelkeztünk és tettre kész voltam.
*****
Anyám csendesen ült a széken,mereven és idegesen.Féltett,ahogy azt vártam.
-Ne félj,semmi baj nem lesz.
-Ígéred?
-Persze anya ígérem.
Éreztem,hogy indulnom kell.Felhívtam Jacobot.
-Figyelj kicsim,találkozhatunk a parton?
-Na ne,ez rosszul kezdődik.
-Nem nemsemmi olyan.-mosolyogtam.
-Mi lesz ott?
-Meglepetés.-feleltem.-Hozol egy törölközőt?
-Persze.
Ezzel tudtam,hogy itt az én időm.
Búcsút intettem nekik és átváltoztam az erdőnél.
Futottam a partra.Eleinte csak a sötétben.Láttam,hogy már a parton ül.
Odasettenkedtem elé.
Megdermedt és megijedt.Aztán rettentően dühös lett és láttam,hogy remeg.
-Te dög mit keresel itt?-sziszegte.-Takarodj most innen,mert szétszedlek és véged...
Vigyorogtam.
Kezdte levetni a felsőjét,én pedig elfordultam.
Ő átváltozott.
Egy hatalmas,dühös farkas állt előttem.
-Mit akarsz te ..te...sátánfajzat?-morgott rám.
-Megmutatni ki vagyok.-mondtam.
-De hát mindjárt itt lesz Mimi és te most akarsz nekem manőverezni...te ...
nekem ugrott de egyetlen pillanatra visszanyomtam.
-Várd meg átváltozom,és utána megölhetsz ha akarsz,senki sem fog tudni róla.
-Azt meghiszem,hogy meghalsz!-sziszegte és visszaváltozott.
FORDULJ EL.
kapartam a homokba.Ő bár villogott a szeme,így tett.
Nehezen sikerült átalakulnom,vissza az emberi formámba.A törölköző a parton volt.
Az árnyékból látta,hogy érte nyúltam.
-Tedd le az nem a tiéd te mocskos...
Felvettem magamra és megböktem a vállát.Ő dühtől izgatottan hátrafordult és megtántorodott ahogy meglátott.
Ordítani kezdett.
-Nem ez nem igaz! Nem ez nem ez nem hiszem el! Ez egy rémálom...nem nem...
és hátrálni kezdett.
-Nyugodj meg.-szóltam rá.
-Nem nem nem nem és nem,ezt fel sem tudom fogni,ez hihetetlen ez ...
-Igen,engem akartál megölni jó párszor.-vigyorogtam rá.
A borzalom kiült az arcára.
-Te most átversz engem,ez nem igaz,eltűnt a farkas,ő a tiéd, és elküldted...
-Alakuljak vissza előtted,hogy elhidd?
Ő csak dermedten nézett rám mikor előtte átalakultam.A döbbenettől elkerekedett a szeme és zihálni kezdett.
És ismét visszaváltoztam.
-Te egész idő alatt...
-Játszottam veled?
-Átvertél.-suttogta.
-Te meg egypárszor a nyakamnak ugrottál.-folytattam.
-Bántottalak,kis híján megöltelek.Rád vadásztam.
-Igen Jake.
Leült a farönkre, és próbálta összeszedni magát.
-Hívd ide a többieket.Most.-kértem tőle.
-Megfognak ölni.-nyögte.
-Nem érdekel.-feleltem.
-Hogy lehettem ennyire ostoba ...te jó ég...
Letérdeltem elé.Végigsimította a kezemet,ahol még halványan látszódott az egyik karmolása.
-Ezt én tettem?
-Igen.-suttogtam.
-Megbolondulok, én komolyan megfogok ebbe hülyülni...
Azt se tudta,hogy álljon vagy üljön,elrohanjon vagy maradjon.
Végül is átváltozott és hívta a többieket.Visszaalakult és felöltözött.Én visszaalakultam farkassá.
Ő megbabonázva nézett engem és undor ült ki az arcára.Nem féltem meghalni ,mert tudtam,hogy nekem fognak esni.
Aztán jöttek,morogva,fogukat csattogtatva..Az egyik szikla mögött alakultak át és öltöztek fel.Ott álltak előttem,mindannyian.
Embry,Jacob,Sam,Quil,Paul,Seth és Leah.Meredten bámultak rám.
-Megakarja mutatni,hogy ki ő.-suttogott Jacob.
-Legalább valakit halálra tudunk ítélni.-nézett rám komolyan Sam.
Jacob reszketni kezdett.Egy szót véstem a homokba.
Forduljatok el.
Megtették,és én átváltoztam.A törölközőt magamra terítettem és kértem hogy forduljanak meg.
A reakciók elég hevesek voltak.Sam szeme kitágult és meredten nézett rám,Leah fújolt,Seth vigyorgott, mint a vadalma és rám kacsintott.
Quil Embry és Paul csak dermedten meredtek rám.
-Ez tényleg...te vagy?-nézett rám Sam.
-Igen én.
-Dehát..ezt nem értem...
Jacob leült a homokba.Teljesen maga alatt volt.
Ekkor megjelentek a "védelmezőim" farkas alakba.Mutattam nekik a sziklát és a szájukba hozott ruhákkal oda irányítottam őket.Átalakultak és beálltunk velük szembe.
A döbbenet sugárzott.Egyedül Seth találta viccesnek az egészet.
-Hogy lehet ez?-kérdezte Sam.
-A nagymamánk Quileute volt.-feleltem mosolyogva.-A nagypapánk meg Makah.
-Tehát vérkeveredés.
-Igen de a szüleink erre nem képesek.-vigyorgott Tse.-Csak mi.
-És ti vagytok egy falka.-nézett végig rajtunk.
-Naná.-vigyorgott a képébe Abey.
-Ki az Alfa?
Rám néztek én előre álltam és gúnyosan mosolyogtam.
-Én vagyok az Alfa nőstény.
Ez már túl sok volt nekik.Jacob fogta a fejét és próbált lenyugodni.
-Lenyűgöző.-mosolygott Sam hirtelen.-Átvertetek egy csapat igazi farkast.Ehhez aztán nagy ész kellett.
-És csapatmunka.-vágott közbe Mingan.-Na mi lesz a sorsunk?Kinyírtok minket?
Sam ránézett a többiekre.
-Én vagyok az Alfa,én döntök.-felelt mereven.-Nagyon nagy bátorságra vall amit tettetek.És sok sok észre,fondorlatosságra.
Kihúztam magam.
-Az életedet kockáztattad sokszor a családodért.-nézett rám.-Ez igazán...
-Alfához illik.-mondtam neki.-Ők a családom,értük mindent.
-És mond,ha megölt volna Jacob?Mert ez volt a vágya...
-Hát megtette volna,feláldoztam volna magamat.
-Hát ezért mentél el,hogy elterelödjön rólad a gyanú...
-És a családomról természetesen.
-Eszed az van.-morgott.-És hogy viselted,hogy életed szerelme akar meggyilkolni?
-Ha valakit szeretsz,áldozatokra vagy képes.-néztem mereven a szemébe.-A halált is vállaltam és vállalom érte.
-Te bevésődtél Jacobba.-közölte döbbenten Quil.
-Lehetséges,én nem tudok róla.Én azóta szeretem őt,mióta elsőre megláttam.
-Hát persze,te akkor még nem tudtad ezt...és Jacob?
Seth nevetni kezdett,mindenki ránézett.
-Seth ez nem vicces!.-mordult rá Jacob.
-Elmondhatom?
-Mondjad.-nyögte Jacob.
- Jake azért akarta megölni a farkast,mert bevésődött belé és úgy gondolta,ha megöli őt,akkor esélye van Mimibe bevésődni.
Most rajtam volt a csodálkozás sora...
Teljesen összekavarodott minden.
-Mi a döntésed Sam?-néztem rá kérdőn.
le