Portraits 17.rész

17.rész.

Imádom a sulimat.Egyszerűen nagyon jó,a tanítás is és jó fazonok az emberek is.Yas-szel legjobb barátnők lettünk és ilyet még sosem éreztem.Nagyon jó dolog ha van egy ilyen barátom.
Együtt eljártunk ide-oda,életem első buliján részt vettem,és úgy érzem kezdek felnőni.Kitörtem a burokból ami fogva tartott Forksban.Felszabadító érzés volt,hogy kimozdultam és ez a hely pont nekem való!
Úgy gondolom pont jókor jött a változás.Időben,hogy felnőhessek.
A hónap vége közeledett és én már nem is annyira vágytam hazamenni.Persze hiányoztak a szüleim és a családom,de már úgy éreztem,hogy itt ragadtam,ott van az új életem lehetősége.
Azóta nem is beszéltem Jacobbal.Nem volt időm felhívni őt,általában buliztam,vagy éltem az életemet,rajzoltam ilyenek.
Yas segített pakolni pár cuccot,és kivitt a repülőtérre.Csak három napig maradok.
Még el se mentem,de máris visszaakartam jönni,annyira riasztott Forks gondolata.
****
A repülő út hamar eltelt,átaludtam szinte.Taxival mentem haza,mert megtehettem végre.Mikre képes egy kis diák-munka...
Végighajtva a városon,sok ismerős arcot láttam,de ők szerencsére nem ismertek nagyon fel.Mindenki döbbenten bámult a taxi után,hiszen Seattle-ből jött.
A házunk előtt megállt,kifizettem a sofőrt,és a csomagokkal a kezembe kopogtattam az ajtónkon.
Abey nyitott ajtót,Mingan a lábánál sündörgött.
Sikkantott egyet mikor meglátott és Mingan majdnem leterített.Végignyalta az arcomat párszor.
-Annyira megváltoztál!-nézett végig rajtam.-Igazi nő lettél.-mosolygott.
Én csak pirulva fogadtam a további bókokat,amiket anyáéktól kaptam.Nem is volt olyan rossz ez a Forks.Eddig.
Apa is el volt ámulva tőlem.Felnőttem legalábbis úgy tűnt.
-Felmegyünk széjjelnézni?-kérdezte Abey.
Nem akartam menni,de most nem mondhatok nemet.
Bólintottam.Felkapott egy ruhát,de panaszkodott,hogy én ragyogok mellette.Talán életemben először.
Büszkévé tett ez a mondat.
A városba felmentünk,és az utcán megbámultak és megkérdezték,hogy tényleg én vagyok-e Mimi.
Én meg csak mosolyogva bólintottam.Az emberek elismerően néztek rám,hogy mennyire sokat változtam.
Büszkén lépdeltem és az örömtől no meg a boldogságtól majd szétrobbantam.
****
*Jacob szemszögéből.*

Héh Jacob.-szólt nekem Seth.
-Mond.-szóltam vissza,miközben bütyköltem a motoromat.
-Nem hiszed el kit látott Leah a városba.
-A pápát?-kérdeztem vissza.
-Annál sokkal jobbat.Mimit.
-HOGY KIT?
Felemelkedtem és bevertem a fejemet a polcba.
-Visszajött?Biztos,hogy ő?
-Leah nem hazudik.
Elrohantam kezet mosni,és gyorsan felkaptam valami normális göncöt.A motorra pattantam.
-Ezt a saját szememmel kell látnom!
Seth csak vigyorgott.
-El sem fogod hinni,hogy ő az.Bomba nő lett.
-Eddig is az volt.-sziszegtem neki.
-Na ja,de ennél jobb lett.-nevetett.
Nyakon csaptam,ő továbbra is vigyorgott.
A motoromat felbőgettem és már robogtam is a városba.
Nem tudtam hol keressem,hol lehet,hiszen Abeyvel van,tehát kitudja merre mászkálnak.
Ahogy így lassítottam és kérdezgettem pár ismerőst,egy ismerős lányt pillantottam meg a fagyizó előtt.
Mellette egy ...egy...minimum 18 éves lány állt.Gyönyörű alakja volt és egybe ruhát viselt,lilát.Tuti márkás darab volt,itt nem lehet ilyet kapni,se Seattle-be.
A haja a derekáig ért,és nem fogta össze.
-Milyen eszeveszettül pimasz.-suttogtam.
A karja szabadon maradt és láttam valamit ami megdöbbentett.
A tetoválás.
Abey rám nézett,ők voltak azok.Akit éppen szemrevételeztem, az nem volt más mint...
Mimi.

*Mimi szemszögéből*

-Hmm csokis a szám Abey?
Abey előremeredt.
-Valami baj van?
-Bajnak számít Jacob Black?-pillantott rám.
-A lehető legnagyobbnak.
-Akkor integess és mosolyogj szépen Mimi,a hátad mögött áll kb. 20 méterre.
A hideg végigfutott rajtam és megfordultam.És igen ott volt.Motoron.
Engem nézett és én őt.Tanakodtam, odamenjek?

*Jacob szemszögéből*

Engem néz,és én is őt.Odamenjek hozzájuk?
Jó lesz ez nekem? Hiányzik ez?
Ő maga hiányzik,de a sebeim még nem gyógyultak be és nem is hiszem hogy fognak.Ez a találkozás nem segítene.
De annyira vonz,hogy közelebbről lássam őt.
Annyira megváltozott.A kulcsot elforgattam és a motor életre kelt.
Sebességre kapcsoltam és elindultam felé.
Vajon ez az út a pokolba vezet?

*Mimi szemszögéből*

Idejön,Idejön te szent ég!
Mit mondhatnék neki?Hogy viselkedjek?
Biztos,hogy ezt kell tennie?Most muszáj?
Abeyre néztem.Ő csak mosolygott.
-Legyél természetes és lehetsz egy kicsit hűvös.
Bólintottam,értve van.Még,hogy felnőttem...
Odajött.
-Szia Mimi.Hűha,te aztán...
-Megváltoztam?
-Az nem kifejezés.-nézett végig rajtam.
A lélegzetem elakadt,már megint vetkőztet.Máris éreztem a csókjait...a francba!
-Te is sokat változtál.-néztem rá kedvesen.
-Csak egy hónapra nem láttátok egymást.-szólt közbe nevetve Abey.
-Ez igaz.-én is mosolyogtam.
-Van kedved csatlakozni hozzánk Jacob?-kérdezte Abey tőle.
-Ha nem gond.
Megráztam a fejem.
Így hát eljött velünk.Szorosan Abey mellett maradtam és ő volt kettőnk között.Még szerencse,hogy a közelbe járt Sam (úgy gondolom nem véletlen volt) és visszavitte Jake motorját.Kicsit gátolta volna a mozgásban...
Mi Jacobbal nem igazán beszélgettünk,néha nevettünk és hozzá szóltunk dolgokhoz.
Ezt nem hiszem,hogy ő így képzelte el.Én sem bevallom.
Hazakísért minket és ennyi.És nem volt több,csak egy szia Jacob és egy szia Mimi.
Csalódott voltam valahol,de ezért mert szégyelltem magamat.Ezt akartam,hát akkor meg?
Otthon elég jó volt,de így,hogy Jacobbal befejeztük, nem volt az igazi,nem volt meg az az érzés,ami idekötött engem.Már minden szálat elvágtam,csak a családomét nem.
-Na ma legyen valami?-néztem cinkosan a bátyáimra.
-Akarsz?-csillant fel a szemük.
-Naná.
Levettem a ruháimat és szobámba átalakultam.Ők is így tettek, és együtt mentünk le a lépcsőn.
Apa megpaskolta mindhármunk fejét,és "vigyázzatok magatokra" csatakiáltással útnak eresztett minket.
Mi persze, önfeledten futva,bementünk az erdőbe,meg a házunk körül voltunk.Már hiányzott az érzés, és meglepő volt,hogy Marylandben egyszer sem jött rám,hogy ideges legyek.
A bátyáimmal birkóztam és játszottunk,mint a kölyökfarkasok.
Annyira belemerültünk a játékba,hogy nem vettük észre,hogy figyel minket egy rozsdavörös farkas.A szemei villámlottak,a pupillája összeszűkült.Éppen felmérte a távolságot,hogyan lehetne támadni,itt a nagyszerű alkalom...megölheti végre ezt a szutyok farkast!Gyűlöli!
Seth ügetett mellé.
-Miért utálod te őt tulajdonképpen?-kérdezte gondolatban tőle.
-Tudod van ez a bevésődés dolog.Azt hiszem belevésődtem.
-Dehát ez tök jó!-felelt mosolyogva.
-Nem az,én nem belé akartam vésődni,hanem Mimiteh-be.Nem belé!
-És megakarod ölni?
-Igen,hátha sikerül "kiábrándulnom" belőle.
Seth morgott.
-Szerintem nem jó ötlet.A farkas közel áll a családjához,ezt te is tudod.Bosszút is kiálthatnak érted.
-Nem érdekel,ér ennyit az egész,főleg nekem.
-Szerintem marhaság,tegyél le róla.Nem kéne kockáztatnod mindent, újra.
-Nem fogok letenni erről.-felelt gondolatba makacsul Jacob.
Már készült az ugrásra.Minden izma megfeszült,mikor a farkas a szemébe nézett egyenesen.
Újra érezte,azt a fura lebegést.És ezért gyűlölte a farkast.Utálta.Úgy érezte közé és Mimi közé állt.Bármennyire is vége volt a kapcsolata Mimivel.
-Ismét találkozunk.-szólította meg gondolatba gyűlölettől ittas szavakkal Jacob.
-Igen.-hangzott a hűvös felelet.
-Rád vadászom.-felelt Jacob.
-Tudom és nem zavar.-felelte a nőstény.
-A kis őrző-védőid nélkül nem mész sehová?
Jacob szándékosan hergelni akart.Tudom,éreztem.
-Általában nem.-feleltem vissza kimérten.
Ez meglepte.
-Szétakarlak szedni.-rögtönzött Jacob.
-Nem zavar.-feleltem újból neki.Pedig mennyire is bántottak a szavai.Égettek belülről.Ezt akartam elkerülni,de nagyon.
-Milyen udvarias vagy,megengeded,hogy szétszedjelek?
-Én igen,de az őrzőim,nem.
Megdöbbent.Egyre nagyobb meglepetés érződött rajta.
-Miért engednéd meg?
Nem válaszoltam.Vártam,hogy támadjon.
A bátyáimat elküldtem,bár ők nem akartak menni.Féltettek.Én viszont nem magamat.
-Vannak olyan hibák amik végzetesek voltak számomra.-mondtam neki gondolatba.-Néha az ember feláldozhatja magát egy olyan célért,amivel kicsit jobb lehet valakinek valami,nemde?
Körüljárt engem.
-És mire gondolsz pontosan?
-Szerettél te valakit is valaha?-kérdeztem tőle.
-Ne hergelj!
-Akkor igen a válaszod.És volt hogy elment,el kellett hagynod őt?
-Ne hergelj!Utoljára figyelmeztetlek.
-Akkor igen.És nem hergellek.Megakarsz ölni,ez éppen elég erős vágy,nem tartozom még jobban hergelni téged.
-Itt állsz a halál küszöbén és nyugodt vagy.Nem félsz,nem remegsz,nem könyörögsz és nem támadsz.Különös vagy.-felelte gondolatba.
-Jó tulajdonságaim közé tartozik.És úgyis tudom,hogy nem fogsz megölni.
-Miért?
-Mert nem akarod,hogy a barátnőd túlságosan szomorú legyen nemde?Te meg nem akarod őt úgy látni.
Éreztem,hogy telitalálat.
-Ennyire jól ismered Mimit?
-A lehető legjobban farkas barátom.-mondtam neki.-El sem hinnéd mennyire...
Itt az idő.Átváltozhatok vajon?Mutassam meg miért ismerem én a legjobban?
A pillanat másodperce alatt ütést éreztem a homlokomon.Letámadt engem és ott lihegett a pofámba.
-Utolsó kívánság esetleg?
-Boldog vagy?-kérdeztem tőle.
-Ha halott leszel igen.-lihegett tovább vérszomjasan.
-És tedd fel a kérdést,Mimi boldog lesz?
Dühöngeni kezdett.Őrjöngött.Vicsorgott,mart,harapott.De én nem érzékeltem a fájdalmat.Én csak tűrtem,és nevettem.Hatalmas erőfeszítésembe került,de nevettem.
Lemászott rólam és kérdőn nézett rám.Vértől volt csatakos a szája.
-Te nem védekezel..te nem védekeztél...hagytad,hogy...
-Igen Jacob,mert azt akarom,hogy tanulj a hibádból és próbálj önkontrollt tanúsítani.
Megfordultam és elmentem.Hagyta,hogy elmenjek.