Portraits 18.rész

A kezemet kötöztem be amiből folyt a vér.Anyám rosszallóan nézte, és Apám verte az asztalt.Megakarta gyilkolni Jacobot hideg vérrel.
Én csak mosolyogtam,hiszen tudtam,hogy amíg engem lát farkasként,és nem gyanakszik,addig a családom biztonságba van,és bár a kicsi szívem eléggé szadista,addig is van köztünk egyfajta kapcsolat.
Beteges dolog,tudtam jól.Engem üldöz,a saját szerelmét,mert nem tudja ki ő és hajszolja a vágy,hogy megtudja.Én csak egy betolakodó vagyok,és a többiek is.
Fanatikusan gyűlöl.Erre még nem jöttem rá miért,de legalább szenvedélyt és érzéseket váltok ki belőle.
-Te szánalmas vagy.-olvasta fel Abey amit Mingan kapart a padlóra.
-Tudsz a gondolataimba olvasni mikor nem vagyok farkas?Mióta?
-Nemrég.-válaszolt helyette Abey.-Valahogy jött neki,és azóta mindenki fejében olvas.
Egész szép,ez nekem is jól jönne néha.
Holnap utazom haza.A cuccaimat már előre elpakoltam,hogy minél hamarabb tudjak menni.Nem akartam vesződni vele.
A mai napot Abeyvel töltöttem,beszélgettünk,csajos dolgokat csináltunk,kisminkeltem őt,ruhákat adtam neki és elvoltunk.
-Szereted még te Jacobot?
-Imádom őt.-vallottam be.-De ennek így kellett lennie.Legalább ti biztonságba vagytok.
-Na persze, és rád vadásznak.-morgott Abey.-Ez aztán a jó hír.
-Inkább rám,mint rátok.Amúgy sem kapnak el.Jacob akar magának.
-Miért nem mondod meg neki végre?
-Miért?Mond egy értelmes okot.
-Fájdalmat okoz neked,anélkül,hogy tudná.Ideje lenne legalább a lábad elé esnie!Nézd mit tett veled.-mutatott a kezemre.
-Ez semmi,begyógyul.-feleltem nevetve.-Ne aggódj miattam.
-Én a szívedért aggódom,mert mindketten szerelmesek vagytok és iszonyat hülyék.Az egyik megrögzött mazoista a másik meg egy szadista állat.
Felderült egy kép bennem.
-Lefekszem vele.-néztem rá vigyorogva.
Abey döbbenten nézett rám.
-Talán őt is meg kéne kérdezned.
Összekapkodtam magamat és kértem hogy fedezzen engem,ő megígérte,hogy fog.
Fél úton jutott eszembe,hogy a sebeim elárulnának.Basszus.
Találkoznom sem kellene vele.Csalódottan fordultam vissza.Abey persze nevetett rajtam.
-Ez könnyen ment,gyors menet volt.
-Nem tudok vele találkozni.
-Persze,hogy nem.-nevetett tovább.
Én nem találtam viccesnek ezt.
Éjjeli kettőig fent voltunk és beszélgettünk Abeyvel.Kitárgyaltuk a sulit,az én sulimat,Jacobot,az összes hímet és jól szórakoztunk.
A rajzmappámat megtaláltam tele farkasos rajzokkal.Nevetve tettem a bőröndbe.
****
Hajnalba még kikocsikáztam a partra.Rettentő hűvös volt,és hideg volt a víz is,de látni akartam,ahogy feljön a nap.
Szép látvány volt,beleborzongtam,ilyet nem látok Marylandbe.
Visszapergettem magamba az időt.Most lennénk kb. fél évesek.Milyen hosszú ideje együtt lennénk,boldogságban.Álmodoznánk és valószínűleg megtörtént volna egy és más is már.
Együtt mehetnénk vakációzni,és sok farkas portrét rajzolnék róla.Együtt lógnánk,sokat lennénk a parton,motoroznánk és én tanítanám őt rajzolni.
A suliba egy padba ülnénk,és mindent tudnánk a másikról.
Na igen szép álom.Csak gyerünk Mimi kelj fel.
Nehéz szívvel búcsúztam el a parttól.Sokáig nem fogom újra látni.
****
Végigszáguldoztunk a városon,mivel Tse elég őrült vezető.Az emberek integettek nekem,mintha mindenki rokon lenne,tudták,hogy visszamegyek.
Egy motoros állt az egyik kanyarnál,tudtam,hogy ő az.Engem nézett,de nem intett és nem csinált semmit sem.
Mikor zöldet kaptunk és kikanyarodtunk a főútra,láttam a visszapillantóból,hogy a motoros megfordul és elhajt.
Nem volt ereje elköszönni tőlem,ahogy nekem sem tőle.
Az élet nehéz.Főleg akkor ha egy olyan kisvárosba nőttél fel,ahogy akarva akaratlanul szerelembe eshetsz egy helyi fiú iránt,aki mellesleg indián és nem utolsó sorban farkas.
Bármilyen kicsi és visszataszítóan esős Forks, itt igazán mindig történik valami.
****

5.nappal később.

Egy étterembe ettünk Yas-szel.A barátja is ott volt.Tök jól éreztük magunkat,igazán kikapcsolódtam.
A suli nagyszerűen ment és büszke voltam magamra,hogy eléggé sikerült felhúznom magam a többiek szintjére.Ez eléggé nehéz volt,de megérte száz százalékosan.
Egész este nevettünk,és sokat beszélgettünk a rajzról.A közös szenvedélyről.
Nekem a portrézás volt mindig is a kedvencem.Nekik azonban a csend élet és a festés.
Ez engem nem vonzott annyira,mert a fejembe száznál is több fej sorakozhatott,különféle stílussal,karakterrel.Ezeket mind-mind leakartam rajzolni.
Este tíz után hazaértem a nyugodt kis kuckómba,ahol a falak ki voltak tapétázva farkasokkal.Illetve csak Jacobbal.
Később felhívtam Abeyt,hogy mi van felé.Elég különösen viselkedett.
-Valami baj van?
-Figyelj,azt hiszem teljesült a kívánságod.
-Miért is?
-Jacob boldog.
-Na ez jó és miért?
-Leah-vel jár.
A döbbenet rákúszott az agyamra,és tompa lett minden.
Néha talán jobban meg kéne gondolnom mit kívánok.Van egy új lány az életébe,engem mellőzött.Önző vagyok,nem lehet örökké szerelmes belém,túllépett rajtam,ezt akartam,és ez jó.
De mégsem! Hiszen azt mondta örökké fog szeretni...
Hazudott..
-Ott vagy még?
-Persze.-feleltem.-Hát rendben.
-Azt hittem jobban kiakadsz.
-Azt hittem én is.-feleltem vissza.Valójában már sírni se tudtam ezen.
-Figyelj,szerintem csak..
-Nem érdekel,felejtsük el Abey.Nem akarok róla beszélni többet.Nem.-szóltam.
-Na most akadtál ki.Megértelek.Én is megdöbbentem mikor megláttam őket együtt...
-Ne folytasd.
Letettem a telefont,és csak ültem az ágyon.Járnak és boldog.Örülnöm kéne,mosolyognom,mert éppen ezt akartam,hogy ő boldog legyen.Ez volt a kívánságom felé,és ő teljesítette.
Mit vártam? Persze tudom én jól,hogy mit vártam.Örökké fog rám várni,mindig rólam fog álmodozni és akkor folyamatosan befogja bizonyítani,hogy még szeret,és kb. élete végéig magányos lesz,vagy összejövünk megint.Ezt akartam valójába mert igenis egy önző lány voltam,főleg ha róla volt szó.
De persze,ha okolni akarok valakit,az csakis én lehetek,hiszen én követtem el sorra a hibákat,amik most még hibák,de tudom,hogy jó döntések voltak,hiszen anélkül a családom lenne bajban.Nekem is el kell felejtenem őt.Lesz valaki más majd az életemben.
Addig-addig harcoltam magammal és küszködtem,hogy súlyos álom nehezedett rám.Vele álmodtam,hogy szeretett engem...
Reggel zokogva ébredtem.
****
A nap felkelt,ismét.A boldogságot hajszolnom kell,rájöttem.Muszáj erőből akarnom.Rettentő nehéz lesz,de muszáj,és megtudom csinálni.
Gyerünk Mimi
A suliba igyekeztem és már elhatároztam,hogy ha haza is megyek megint ,akkor nem fogok sehová se mozdulni,mert még a gondolattól is ráz a hideg,hogy én lássam őket együtt.
Tuti ideges lennék és azonnal lelepleződnék az meg nem hiányzik nekünk...
Yas eléggé aggódott értem,de nem szólt semmit sem.Talán ezt szeretem benne a legjobban,hogy ennyire figyelmes.Tudja mikor kell hallgatnia.
Az elkövetkezendő hosszú időben,végre csakis a rajz kötött le.Szinte kínoztam vele magamat,minden este rajzoltam,és csakis ezen járt a fejem.Nem engedtem,hogy más beférkőzzön a tudatomba,hajszoltam magam előtt a célt,amit a rajz okozott.
Több órákat töltöttem el egy egy képpel és néha csak úgy rajzoltam,hogy nem voltam szinte tudatomnál,és mikor kész lett,akkor döbbentem rá,hogy egy újabb farkas,vagy egy újabb portré Jacobról.Hiányzott,eszeveszettül.Mintha,nem lettem volna önmagam,és ő tette ezt velem.
Persze ez kegyes hazugság volt,magamat kellett volna okolnom emiatt.Meg kell tanulnom magamat hibáztatni.Ezt is felvettem a "tanulás" listára.
Már már ott tartottam,hogy tényleg felfedem magam előtte,és tegyen amit akar velem,mert ez kínlódás,csak fejezzem be ezt az egy évet és akkor nagy nyár.
A nagy nyár,amit sajnos otthon kell töltenem.Morlát nem akarom terhelni egy egészen tanéven át.Muszáj hazamennem,a testvéreimre kell gondolnom és a családra és persze...
NEM.
Tovább rajzoltam.A könnyek peregtek az arcomon.Az a lényeg,hogy boldog,és nekem ezt el kell fogadnom.Sőt örülnöm kell neki.
Miért ilyen nehéz ez az egész?Miért kellett ennek ilyen bonyolulttá sikerülnie?
Ezekre nincs válasz,vagyis inkább nem vagyok rájuk kíváncsiak.Igenis erős vagyok,igenis szembenézek vele,hogy ő boldog és gratulálok neki.
Nem üldözhet el a szülőföldemről.Nem teheti meg.Azt sem teheti meg,hogy gyengévé tesz.
És azt sem teheti meg,hogy...
Szeretlek Jacob Black és tudom,hogy sosem fogsz elfelejteni.Erről gondoskodom.