My Sweet Venom *11.rész*

11.rész

Losieval a csomagokat pakoltuk be a lakásba. Már a nagy részét áthoztuk, és csak néhány apróság volt itt kint. Semmi érdekfeszítő dolog.
Leültem az egyik székre bent. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, tudtam, hogy el fog jönni az a pillanat, mikor még keresni fog engem, titkon reméltem is, de nem tudok mit kezdeni vele. Mit is mondhatnék neki? Könyörögnék szívem szerint.Visszaakarnám kapni őt. Csak hát ez éppenséggel több, mint lehetetlen. Másrészt pedig igenis nőből vagyok, és büszke. A büszkeség néha megakadályozza a boldogsághoz vezető út észrevételét. A szívem szakad meg...
Az újságokban nem láttam mást, csak hogy Selena és Taylor együtt vannak, mindenhol közös fotók voltak, mindenhol azt firtatták együtt vannak-e? Persze, kiszűrtek apróbb mondatokat riportokból és hozzátették ezeket a szalagcímhez. Undorodva dobtam arrébb az újságot.
Losie berendezte a szobáját én addig a konyhában kuksoltam, szabadnapon voltunk. Mikor kijött a szobából látta rajtam mennyire fáj nekem ez az egész, ezért az összes újságot eltette.
-Ne kínozd magad feleslegesen -mondta.-Üljetek le és beszéljétek meg, hogy is áll a kapcsolatotok.Ennek így se eleje se vége.
Tudtam mennyire igaza volt. A telefon után nyúltam. Tárcsáztam.
-Szia Taylor -szóltam bele.
-Jó végre hallani, hogy hajlandó vagy velem társalogni.
Hangjában csipetnyi gúny.
-Találkozhatnánk ma este?
-Nocsak ráérsz?
-Tay!
-Jól van. Ma nyolckor érted megyek.
-Rendben.Szia.
Losie bólintott.
-Nyűgözd le édesem, mutasd meg neki ,hogy ki való hozzá.
Mosolyt csalt az arcomra ezért rettentő hálás voltam neki. Elvégre tényleg nem akarom elveszíteni őt, és ha meg is történik... legalább büszkén viseljem el. Nem akarok sírni előtte. Nem akarom, hogy gyengének lásson. Annyira nehéz lesz a szemébe néznem...
A naplómat megragadtam és ismét kiírtam magamból a gondolatokat, ameddig Losie a konyhában tevékenykedett. Imád főzni, legalább mellette kicsit kitanulhatom a dolgokat. Nem leszek egyedül ebbe a baromi nagy házba. Sosem szerettem egyedül lenni, de megszoktam. A ház üressége néha megijesztett és úgy vélem ez is vezetett ahhoz a fajta mániákus depresszióhoz amiben éltem. Most úgy éreztem, ahogy hallgattam Losie dalolását a konyhából, hogy ez hiányzott az életemből. Az energia és társ, egy barát, hogy ha én elcsüggedek ő ott legyen velem és segítsen felállni, segítsen meglátni azt a fény nyalábot, amit én vakon keresek.
Losie nagyszerűt főzött,de alig tudtam lenyelni, a gombóc a torkomba egyre jobban növekedett. A feszültség, mint valami láthatatlan pók, némán behálózott engem teljesen. Mozdulni nem tudtam tőle. Fojtogatott és lassan ott tartottam, hogy menekülni akartam.
-Figyelj, túl leszel rajta. Csak egy srác.
-Igen csak egy srác, akibe totál bele vagyok zúgva és ma este dől el, hogy mi is lesz...velünk.
-Nyugi már Lauren. Taylor okos srác, csak tudja, hogy mit kell választania, mit kell...
-Selena jobban illik hozzá, hisz látod, a lapok is erről csámcsognak és nem lenne belőle botrány, mert egyidősek...
-Szívem, feleslegesen hergeled magad. Nemsokára nyolc óra és ...csak add önmagad.
A nap további részében filmet néztünk, de mondanom sem kell, sehol sem járt a fejem. A képeket láttam magam előtt, és sokszor már a sírás határán álltam. Azon voltam, hogy jobb ha el sem megyek és feladom ezt az egészet, túlságosan meghurcolom saját magamat ezzel az egész ostobasággal. Legyenek boldogok én meg nyugodjak bele és kész. Minél jobban próbálom ezt az ügyet kisimítani, helyre igazítani annál jobban töröm össze a szívemet. Azt a szívet, ami még nem tudom mennyi törést visel el.
Lassan ki csöszögtem a fürdőbe és erőt vettem magamon. Fél óra múlva egy idegen lány karakteres arca nézett vissza a tükörből. Elégedett,csábos mosoly volt az arcán.
Igazán szexisnek éreztem magam máris. Felkaptam egy fekete ruhát, elől nagy buggyos kivágással, és eléggé mini volt. Egy tűsarkút felvettem mellé. A vöröses barnás hajamat szépen kifésültem és Losie segítségével kisimítottam. Ő csak ámuldozott.
-Ha ezt nem veszi észre Taylor, akkor ő nagyon vak.
Mertem remélni, hogy Losienak igaza lesz. Nagyon remélem.
****
Csengettek. Losie nyitott ajtót.
- Laurent keresed?
-Igen, itthon van?
-Persze.- vigyorgott Losie és intett.
Odatipegtem az ajtóhoz és Taylor szemébe néztem. Az álla hallhatóan koppant és a szeme végigsiklott rajtam.
-Na mit mondtam?-súgta a fülembe Losie.
Rákacsintottam és Taylorba karoltam.
-Majd...jövök.
Taylor kinyitotta nekem az autó ajtaját.Rám nézett.
-Csodálatos vagy ma este.
-Köszönöm.- halványan mosolyogtam.
Minden piros lámpánál elidőzött a tekintete rajtam. Az én szemem is végigsiklott rajta párszor, hiszen egy fekete ing volt rajta, fehér nyakkendővel. Micsoda gentleman.
-Akkor most némaság lesz míg oda nem érünk?-mosolygott.
-Nem feltétlen. Miről szeretnék beszélgetni?
-Te miről akarsz?
-Mondjuk beszéljünk az újságok címlapjairól?-csúszott ki a számon.
Elvigyorodott.
-Tehát zavar.
-Azt hiszem igen.
-De nem kellene komolyan venned.
-Ahogy azt sem, hogy nem vetted fel a telefont?
Nem válaszolt. Csak mikor ismét pirosat kapott, hogy a szemembe nézhessen.
-Mikor fogod fel Lauren, hogy a vonalakat figyelték?
-Ohh ezt te sem hiszed el.-mérgelődtem.
-Látom, hogy csak a borítókat olvastad el az újságban. Közzétettek pár szép idézetet a Selenával folytatott telefonbeszélgetésemből.-morogta.-Nem akartam, hogy esetleg...veled is kiszagoljanak valamit. Nem hiányzott volna nekem, hogy börtönbe juss, főleg miattam ne.
Oké, ez elég őszintén hangzott.
-És mégis mit?
-Istenem Lauren, hogy lehetsz ennyire látványosan féltékeny?-mosolygott rám.- Igaz, Selena többet akart tőlem, ez tény. Többet, mint bárki más. Szerepet akart velem édes. És ezért mindent elkövetett még a húgomat is belekeverte. A húgom meg istenít téged.
-De hát miért is?
-Mert mondjuk az az álma, hogy divattervező lesz?
Elmosolyodtam. Egy kislány nagy álmai...ismerős a szitu. Csak persze, ő másként esélyes a dologra, mint én voltam. Neki nagyszerű bátyja van, aki imádja és a szülei is úgy gondolom mindenben támogatják őket. Mennyivel másabb lenne az én életem, ha hasonló lett volna egy kicsit is a családom, de persze, a családot nem maga választja az ember. Ha így lenne, nem itt tartanék...bár inkább jobb hogy itt ülök Taylor mellett.
Megfogta a kezemet. Biztatóan rám nézett és kikapcsolta az övét. Nem is vettem észre, hogy mikor érkeztünk meg. Kéz a kézben vezetett az étterembe. A legeldugottabb zugot kértük és immár szemtől szembe.
-Mond mit érzel irántam?-néztem rá. Nehezemre esett pedig és a szívem jeges rémülettel dobogott, félt ,hogy olyan választ kap, amit nem viselne el.
-Lauren.Fontos vagy nekem.És sajnálom,hogy az utóbbi időben nem kerestelek, erre tényleg nincsen mentség és hogy bementünk a boltba...én nem tudtam, hogy te ott dolgozol.
-El sem hiszed, mekkora fájdalom volt azt látnom, hogy ti ketten...-elcsuklott a hangom.
Az ujjával óvatosan elmaszatolta a lecsordult könnycseppet.Felemelte az államat és mélyen a szemembe nézett.
-Menjünk el egy kicsit, csak én meg te...csak bújunk el pár napra a világ elől.Szeretni akarlak.
-Nem mehetek el most, most nem. Tudod nagyon jól, az üzlet... és Losie-t sem hagyhatom cserben. Neked is van munkád...
-Ez igaz.-egyezett bele.-De muszáj alkalmat találnunk, valami kiút létezik, hogy... együtt lehessünk.
-November van.-néztem rá.-Februárig van még egy kis időnk.
-Mindössze két hónap. Édes, ha ennyit kibírtunk és áthidaltunk...nem megéri még egy kicsit bujdokolni?
Eközben megérkezett a rendelt kajánk és feledve egy kicsit a gondokat egymást etettük. Nevetnem kellett,mert mindig elfelejtem, hogy Taylor nem szereti a gombát.
-Nagyszerű volt.-vágott mártírképet Taylor.- Utálom a gombát.
Nevettem.Végigsiklott a tekintetem a feltűrt ujjú ingen,az izmos vállán, és azon a szexis mosolyán elidőztem.
-Mit nézel?
-Nem sokat változtál.
-Ezt viszont nem lehet elmondani rólad.Még kívánni valóbb vagy.- tette hozzá huncutul.
-Szeretlek.
Kimondva a szó, ezer sebet gyógyított be,és értelmet kapott az a sok önmarcangolás,a könnyek. Ismét diadalmaskodott bennem az érzés, hogy tudok szeretni! És amit érzek, azt sohasem veheti el tőlem, sem Selena Gomez sem senki más, egyszerűen ez különböztet meg minket.
-Én is.-suttogta Taylor és megcsókolta a kezemet.
Ittunk egy-egy pohár pezsgőt és közben szemeztünk egymással. Vad,szexuális üzenetet sugároztak a szemei. Vajon sikerül engednem a kísértésnek? Vajon kell engednem?
Még egy negyed óráig fecsegtünk és utána úgy gondoltuk, távozhatunk. Kéz a kézben, kiandalogtunk a kocsihoz.
Felpörgette a motort és máris kint voltunk az esti forgatagba. A szél kicsit erősebb volt mint máskor, hidegebb. November volt,de talán a klímaváltozás miatt, egy szem hó sem esett még. Ennek azonban csak örülni tudtam. A kezdeti hideget pedig elviseltem, főleg ha az embert a szerelem fűti...
A házunk előtt kicsit még járatta a motort. Úgy tűnt, mondani akar valamit.
-Velem maradnál éjszakára?
Na végre, hogy kibökte.
-Nem, ma nem.-mosolyogtam rá.- Érdemelj ki.
Ő cseppet sem sértődött meg ezen, sőt... közelebb hajolt hozzám.
-Tudod, csak egyetlen szó kell, és nem teszem meg...
Megcsókolt. Annyira hiányzott már, annyira régen volt az a pillanat, mikor ilyen felszabadultan megtudtam csókolni őt. Az ember nem érti ezt a fajta beteges ragaszkodást, ezt a fajta, soha nem engedlek el effektet addig, amíg rá nem ébred arra, mennyire is egyedül van a világban. Szükségét fogja érezni egy társnak és ha meg találja, sohasem akarja elengedni, hisz ez a csöppnyi reménye, ez a pár másodpercnyi szabadság és titokban tartott boldogság fogja éltetni őt. Ez lesz a mindennapok küzdelmei során szerzett orvosság. Amit csak otthon és csendben idézhet fel, és mosolyoghat rajta. A csókok íze... a legédesebb orvosság talán.
Az ajtóhoz kísért és én búcsút intettem neki .Losie már az előszobában várt.
-Na, hogy sikerült?
-Nagyon jól...
-És hogy hogy nem mentél vele? Istenem, azt gondolod örökké vár majd rád? Héh kislány, ez nem valami brazil szappanopera...kelj fel édes, ez a valóság. Na szaladj csak utána!
Kicsaptam az ajtót és éppen akkor indította be a motorokat.A kezeimmel ügyetlenül legyeztem párat és a kocsihoz futottam.
-Elviszel egy fuvarra?-néztem be a kocsi ablakán.
Ő egy hatalmas vigyor kíséretébe kinyitotta az ajtót.