tag:blogger.com,1999:blog-77700277440478035722012-02-16T14:02:45.699+01:00Second ChanceRijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.comBlogger1191100tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-53382443157899054882011-04-25T19:31:00.002+02:002011-04-25T19:34:25.544+02:00Kedves Olvasóim!<br />A minap borzalmas dolog történt velem,ami szerintem megváltoztatta az egész felfogásomat.A gépem behaldoklott és az összes információ,2007 óta...hát eltűnt.<br />Képek,írások minden.Szóval az a helyzet állt elő,hogy fogalmam sincs,hogy a vége...mi lett a vége.Nem tudom,sajnálom.Meg kell keresnem esetleg email fiókomban,hogy talán megvan-e és hogy ha igen,akkor ezt még betudom fejezni.De ez sem biztos.<br />Nagyon nagyon sajnálom.<br />Megértéseteket Köszönöm.<br />Amint van valami,jelentkezem.<br /><br />Rijjah.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-5338244315789905488?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-44269563735837237692011-04-08T21:08:00.002+02:002011-04-08T21:11:10.256+02:00Jézus Úr Isten :)<br />Nagyon régóta nem írtam és röstellem is,hogy közel majdnem eltelt egy év....Hihetetlen.<br />Azt hiszem valóban tartozom nektek annyival,hogy befejezzem ezt a történetet,de igen Emi kérdésedre a válasz,befejeztem az írást.Az iskola jött és hát muszáj volt.<br />Érettségi előtt állok,de szégyellem,hogy nem fejeztem be.Ígérem ennek eleget is teszek,hátha jobb kedvre derítelek titeket :)<br />Tehát rajtolok a 25-dik résszel,hogy hátha vevő lesz rá valaki még :)<br /> emailemre várom a leveleiteket az írásaimmal kapcsolatban : nauticalstarliker@gmail.com.<br /><br />Ezerköszönet :<br />Rijjah.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4426956373583723769?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-69359127470871797062010-10-17T11:44:00.002+02:002010-10-17T11:55:07.517+02:0024. rész. <br /> <br />A táborhelyet hamar felállították a fiúk. Már égett is a tűz, Emily szorgoskodott az ebéddel, a fiúk a sátrakat igazgatták. Otthonos hely volt, az erdőtől nem messze és hegyek vették körül ezt a kis vidéket. Volt egy tó is, mólóval. Szóval igazán üdülésre való hely volt.<br />Egy pillanatra a tekintetem Jacobra tévedt, ahogy Nessie-vel játszik. Nessie kacagását messzire vitte a szél, Jacob pedig minden mozdulatát leste. Boldogok voltak és önfeledtek.<br />- Szia - szólalt meg Embry, aztán leült mellém a padra. - Hogy érzed magad? Nincs hányingered?<br />- Most nincs - feleltem halkan. - Egész jól azt hiszem.<br />- Értem, csak ezt akartam tudni. - Felállt majd menni készült.<br />- Hé, várj - szólaltam meg és ránéztem. - Nem maradsz még?<br />- Kellene?<br />- Azt hiszem. - Leült és várakozóan rám nézett.<br />- Sajnálom a tegnapot. Meg úgy az egészet. Igazából csak rettentően meg voltam ijedve, hogy lesz egy babánk...és nem igaz, hogy jobban szeretném, hogy mástól legyen.<br />- Ez még akkor is jólesik, ha tudom, hogy nem mondasz igazat - mosolyodott el halványan Embry. - De ez van. Örülök neki, hogy rájöttél, hogy mégis tudsz örülni a kicsinek.<br />- Igen és arra gondoltam, hogy ha lány lesz...lehetne a neve Hope?<br />- Hope Call? - vigyorgott Embry. - Egészen eredeti. Miért ne?<br />- Tudod...ő egy remény számunkra - fogtam meg a kezét. - Remény egy új család születéséhez - sütöttem le a szememet. - Óvatosan megcsókolta a homlokomat és a kezét a hasamra csúsztatta. <br />- Boldoggá tettél. Még ha...mindegy is. Köszönöm. - Azzal felállt és elment segíteni a többieknek. Elmosolyodtam.<br />****<br /><br /> <br />A tábortűzhöz ültem. Emily odaült mellém.<br />- Hogy érzed magad? <br />- Jobban, köszönöm.<br />- Ugyan - legyintett. - Semmit sem tettem.<br />- De igen. <br /> Paul jött oda hozzám. Megölelte a vállaimat.- Hogy vagy?<br />- Minden rendben - bólogattam. - A fejével Embry felé intett.<br />- És vele is? <br />- Azt hiszem igen - mosolyogtam.<br /><br /> A hangulat kezdett beindulni azt hiszem. Ebédnél mindenki egymás szavába mesélt, sokat röhögtek, én meg csak ültem és néztem őket. Másodjára éreztem azt, hogy annyira kívülálló vagyok a világukban, hogy azt nem is tudom kifejezni. Csak néztem őket, és mosolyogtam a narancslés poharam mögül.<br /><br /> <br />Aztán a tekintetem messzebb tévedt. Jacob Nessie-vel volt, külön ültek és beszélgettek. Illetve a kislány folyamatosan rá tette a kezét Jake-re. Már tudom, hogy ez az ő különleges képessége, hogy így mesél. A fejéből. Egész jó képesség, szeretnék ilyen formán mesélni Jake-nek az érzéseimről. Bár már teljesen felesleges.<br /><br /> <br />Csak bámultam őket. Néztem, ahogy kiegészítik egymást. Olyan tökéletes pontossággal illeszkedtek egymásba a részletek, hogy szinte azt gondoltam, lehetetlen lett volna, hogy pont én passzoljak össze vele. Valahogy bennem túl kevés az a részlet, ami Nessie-ben ezek szerint megvan. Gyűlőlni akartam ezt a lányt, de azt gondoltam, hogy nem vetélytárs számomra. Egy közel tíz éves kislány, nekem vetélytárs? Sosem.<br />És mégis tudtam, hogy bár nem az, régebb óta megnyerte a csatát. És mit tett mindössze? Megszületett. <br />Nem akartam ezekre gondolni, mert éreztem, ahogy elkeseredem és a könnyek marják a szemem. Még mindig nem tettem magam túl ezen a dolgon, pedig erősebben próbálkoztam, mint valaha. De hiába...csak az lebegett a szemem előtt, hogy nem tudom elengedni Jacobot. Nem megy.<br />Ebéd után Leah és Seth is csatlakozott a bandához. Ők külön jöttek és farkasként. Leah mikor átváltozott undok pillantásokat küldött felém, majd mikor egyedül maradtunk kettesben a táborban odajött.<br />- A többiek? - néztem rá.<br />- Elmentek. Hajtja őket a farkasvér. Csak Nessie és Jake maradt még itt - mutatta a fejével. Nem válaszoltam semmit, ő pedig rendkívüli módon leült mellém. Nem is hittem, hogy kibírja a közelségemet ilyen távolságból.<br />- Hallom gyereked lesz.<br />- Azt hiszem ez nem marad titok sokáig - húztam a számat.<br />- Azt is tudom, hogy nem akarod.<br />- Ez nem így van.<br />- De így éreztél! - nézett rám ellenszenvesen. - Azt hiszem te nem érdemled meg Embryt.<br />- Lehet - feleltem váll rángatva. - De az élet így akarta.<br />- Annyira undordom tőled - suttogta Leah dühösen. - Undorodom attól, hogy te mindent megkaphatsz.<br />- Mindent nem.<br />- Oh, ugyan, le kellett mondanod a szerelemről? - húzta fel a szemöldökét. - Igazán beletudsz halni...de itt egy baba, amit én soha nem kaphatok meg.<br />- De megkaphatsz.<br />- Ostoba!<br />- Vannak még csodák - néztem rá. - Honnan tudod? Sosem lehet tudni, csak találnod kell valakit aki...<br />- Elegem van belőled. Annyira cinikus vagy - szólalt meg. - Mindenki elvan tőled ájulva, hogy te vagy Paul testvére, de szerintem semmivel sem vagy különb, mint egy cafka, aki elcsábít egy rendes, jólelkű fiút és egy gyerekkel magához köti.<br />- Leah, néha gondolkozz - álltam fel. - Tudod, belém vésődött. Mond neked ez a szó valamit?<br />- Képzeld el mond - vágott vissza. - Ha nem lennél Embry szerelme, és nem lennél olyan közel hozzá...<br />-Akkor? Mi lenne?<br />- Ne akard megtudni - villogtatta a szemét.<br />- Nagyon megijedtem tőled - ásítottam és mélyen a szemébe néztem. - Ugyan Leah, miért gyűlölködsz?<br />- Még kérdezed? - horkant fel. - Ahol te megjelensz, ott szenvedés üt ki. És te kimaradsz a buliból jórészt, mert nem hallod azokat a fájdalmas gondolatokat, nem hallottál semmit és talán nem is éreztél! - Jake közénk lépett.<br />- Ne vitázzatok. Leah, nyugodj meg kérlek. Elina te is.<br />- Te nekem ne parancsolgass - szólaltunk meg egyszerre Leah-vel.<br />- Na, legalább egy dologban már egyet értettek - vigyorgott Jake.<br /><br /> <br />Leah dühösen elcsörtetett, én pedig leültem a tűzhöz. Vágytam arra, hogy most sikerüljön átváltoznom, de egyenesen megtiltotta Paul. Nem akarja kockáztatni a baba életét. Nessie elaludt, mert Jake a kezei közé vette és bevitte a sátorba aludni. <br />- Zavarok? - ült mellém.<br />- Nem - rá se néztem. A közelsége olyan volt számomra, mintha a régi sebeimben vájkálnának valami tüzes tűvel.<br />- Gratulálok a babádhoz - mosolygott Jake. - Ez fantasztikus, Embry azóta teljesen megváltozott, Paul pedig...boldog.<br />- Köszönöm. Igen, tudom.<br />- Nem vagy túl beszédes.<br />- Pontosítok. Veled nem vagyok beszédes.<br />- Sosem bántottalak - fogta meg a karomat, hogy a szemébe nézzek. - Sosem tettem ellened semmit és te mégis utálsz. Azt hittem a régi sérelmeket már eltemettük és annak vége. Embry is megbékélt, és minden rendben. Te pedig...utálsz. Süt belőled a gyűlölet.<br />- Ohh Jake, ez...nem pontosan feléd irányul. <br />- Nessie felé? - villant meg a szeme. - Figyelmeztetlek téged, én ...<br />- Tudom, megvéded őt. Nem ártanék neki, mert felesleges. Volt már úgy, hogy valamire nagyon erősen vágytál?<br />- Igen, miért?<br />- Mondjuk egy személy.<br />- Igen - nyomta meg a szót. - De ez hogy jön ide?<br />- És nem kaptad meg?<br />- Nem - felelt büszkén. - De...<br />- És mikor megláttad mit éreztél? Fájt? Rossz volt?<br />- Igen, de...<br />- Akkor tartsd távol magad tőlem. Nekem pontosan ilyen érzés, ha a közelemben vagy.<br />- Ohh Elina, ezt nem mondod komolyan - kerekedett el a szeme. - Ezt nem tudom elhinni...<br />- Hát akkor ne tedd. Csak menj el.<br />- Elina - a szeme az én szememet kereste. - Én sajnálom, hogy akaratlanul okozok neked fájdalmat.<br />- Elmúlik, idővel - meredtem a tűzbe.<br />- Én azt hittem, hogy Embry és te közted minden rendben van elvégre babátok lesz, és azt hittem hogy .... <br />- Hinni sok mindent lehet - piszkáltam bele a tűzbe. A szikrák magasba szálltak, aztán kialudtak. Az esti molylepkék már megjelentek. - Mindegy Jake, hagyjuk, nem akarok beszélni róla. Legalább már tudod.<br />- Én azt akarom, hogy boldog legyél - szólalt meg halkan. - És ha ehhez az kell, hogy távol tartsam magam tőled...ezt fogom tenni.<br />- Köszönöm.<br /><br /> Elment a sátrakhoz. Én pedig lecsúsztam a fáról és csak közelebb ültem a tűzhöz. Ahogy felpillantottam egy Pault láttam.<br /><br />- Elina - szólalt meg óvatosan. - Elina...<br />- Mi történt? - pattantam fel. - Mi történt? - sikoltottam fel. Erre Jake és Emily is kipattantak a sátraikból.<br />- Mi történik? - jött oda Emily. Jake hátrébb állt meg, miközben Nessie kezét fogta. - Paul, mi történt?<br />- Embry...Embry szóval sziklát ugrottunk, és rosszul ugrott. Eltört pár bordája és talán a keze is. <br /> <br />Könnyes szemmel hátrafordultam és Jake-re néztem. Ő megindult felém és a karjai közé vetettem magam.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-6935912747087179706?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-68892759456465382372010-10-17T11:35:00.003+02:002010-10-17T11:44:37.367+02:00A reggel kíméletlenül adott igazat Paulnak. A vécécsésze fölé görnyedve szemlélve a vacsorámat rádöbbentem, hogy itt már nincs mese. Tényleg terhes vagyok. Embry odaadóan fogta a hajamat és simogatta a hátamat. Miután kiöblítettem a számat, a fürdőkád peremére ültem, ő is mellém ült. Arcán boldog vigyor.<br />- Lesz egy kisbabánk - mosolygott.<br />- Ez nem normális, hogy tizenhét évesen úgy kezeled a tényeket, mint egy harmincéves- rivalltam rá. - Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni?<br />- Nem örülsz ennek? <br />- Ebben a helyzetben, ilyen körülmények között egyáltalán nem. Nézz már rám Embry, tizennyolc éves múltam, azt hittem, hogy lesz időm még élni. <br />- A gyerek mellett is élhetsz. És ez a baba nem tehet róla.<br />- Nem hát, csak én voltam olyan hülye, hogy nem védekeztem - morogtam. - Mi lesz velünk? Egy baba rengeteg pénzt visz el.<br />- Azt hiszem te egyáltalán nem vagy boldog - nézett rám Embry és a szeme tele volt fájdalommal. - Elina szépen lassan összetöröd az álmaimat a boldog család képéről.<br />- Sajnálom, nem én akartam így.<br />Undorodva megrázta a fejét és hallottam, ahogy letrappol a lépcsőn. Paul álmosan dőlt a fürdőszoba ajtónak.<br />- Házasság előtti viták, ne szívd mellre - mosolygott halványan.<br />- Ez nem az! Utálom a humorod - tettem hozzá.<br />- Ugyan kislány, régebben sem bírtad - vigyorgott harminckét foggal. - Na öltözz fel szépen, elviszlek Forksba az orvoshoz.<br />- Ígyis-úgyis gyerekem lesz.<br />- Ennyire azért ne örülj - komorult el az arca. - Nem hittem volna, hogy ennyire...bosszant téged, hogy lesz egy fiad vagy lányod.<br />- De nézz rám...itt vagyok tizennyolc évesen...<br />- Hallottam mit mondtál Embrynek. De van, aki bármit megadna ezért a kisbabáért és nem lehet neki - arcvonásai megkeményedtek. - Viselkedj felnőttként, ha kérhetem.<br />Otthagyott engem a fürdőszobában, a padlón és arra gondoltam, hogy te jó ég milyen élet várhat így rám?<br />****<br /><br /> <br />Az orvos boldog mosollyal az arcán adta át az eredményeket. Paul azonnal feltépte.<br />- Maga az örömapa? - vigyorgott rá.<br />- Nem, az én lennék - szólalt meg Embry a hátam mögött. - Ő a nagybácsi.<br />Paul az eredményeket böngészte.<br />- Hát igen, minden jel arra mutat, hogy áldott állapotba vagy - mosolygott rám. - Én pedig nagybácsi leszek.<br />Embry örömében megcsókolt. <br />- Köszönöm - suttogott a fülembe. - El sem hiszed mennyire boldog vagyok.<br />- Tizenhét éves vagy - emlékeztettem újra. - Viselkedj tizenhét éves módjára. <br />- Az mit jelent?<br />- Pánikolj! <br /> <br />Az autóban ülve a két srác már nagyban a babaszoba tervezést művelte. Már a falakat tárgyalták mikor közbeszóltam.<br />- Még korai.<br />- Sosem korai elkezdeni. Tudod, hogy mennyi munka lesz vele?<br />- És a szüleidnek hogy mondod el? - néztem rá Embryre. - Gondolom mindannyian boldogok lesznek ha megtudják, hogy gyermeket várok.<br />- Hidd el, azok lesznek. Mindenben támogatni fognak.<br />- A többieknek egyenlőre egy szót sem - szóltam közben. - Még ne.<br />- Ahogy szeretnéd - szólaltak meg egyszerre, de mindkettő hangján érződött, hogy ők azonnal el akarják mondani.<br /><br />Ott kuporogtam a hátsó ülésen, ők meg csak folyamatosan arról beszéltek, hogy hogyan lesz tovább. Mások tervezgetik az életemet. Ismét. Mások kezében én ezentúl csak egy báb lettem, amit ők rángatnak láthatatlan zsinóron. És ebből kezdett nagyon elegem lenni.<br />Itt a pocakomban pedig egy új élet van, ami iránt én leszek felelős. Az én babám lesz és ez olyan hihetetlen így felfogni, hogy születni fog egy kislányom vagy kisfiam. Néhány pillanatra az is felvillant a fejemben, hogy sajnos nem az az édesapja, akire én titkon vágytam. De az élet már csak ilyen. Neki is lesznek fiai és lányai, végig fogom nézni, ahogy elveszi azt a nőt, aki még most csak tíz éves. Elveszi, gyerekük lesz és boldogabban fognak élni, mint valaha. Vagy mint én. Hiszen ki lehet boldog egy olyan árnyék mellett, ami minden nap emlékeztetni fog a veszteségekre?<br />- Akkor ma már csomagolhatunk is - vetette fel Paul. - Hiszen holnap táborozás. Már alig várom.<br />- Én is - vigyorgott Embry. - Tesó, el sem tudom mondani mennyire boldog vagyok.<br />- Majd megtanítom festeni - elmélkedett Paul. - Aztán majd meséket olvasok neki.<br />- Én pedig majd ha nagyobb lesz, elviszem motorozni. Biztosra veszem, hogy élvezni fogja.<br /><br /> Becsaptam a kocsiajtót és felrohantam a szobámba. Magamra zártam az ajtót és sírni kezdtem. A könnyeim átáztatták a párnát és mindvégig csak Jake arca lebegett előttem és az a törékeny boldogság-kép, ami abban a pillanatban ezernyi fényes darabra tört, mikor megszületett Nessie.<br />****<br /><br /> <br />Egyik csomagot pakoltam a másik után, automatikusan nem is gondolkodva az elmúlt órák izgalmain. Csak robotszerűen, érzelmek nélkül egyik ing, másik nadrág, póló zokni...<br />- Szívem?<br />Olyan váratlanul ért a hang, hogy megijedtem. Embry átkarolta a derekamat.<br />- Arra gondoltam, hogy most kellene elmondanunk anyuéknak - suttogta a fülembe. - Feltéve, ha te is így gondolod.<br />- Mondjuk el - tettem hozzá semlegesen. - Elvégre ez a folyamat már igazán visszafordíthatatlan.<br />- Legalább ne beszélnél így - hangja teljesen megremegett. - Talán csak egy pillanatra gondolnál rám!<br />Csak egy pillanatot kérnék tőled, hogy én legyek a fontos az életedben és az ami velünk fog történni és ne az, ami lehetett volna. Tudom, bárcsak ne tudnám!<br />- Mit tudsz te? Semmit.<br />- Ugyan Elina, ugyan - nézett rám gúnyosan. Szeméből sütött a düh. - Látom, érzem és hallom. Mindenhol csak Ő van, és én sehol sem.<br />- Ki az az ő?<br />- Ne tettesd a hülyét, elég rosszul áll - kiáltott fel. - Azt gondolod nem tudom? Istenem Elina, itt van a lányom vagy a fiam a testedben és az én boldogságomon taposol. Hogy tudsz ennyire szívtelen lenni?<br /><br /> <br />Keze dühösen remegni kezdett. Én meg csak dermedten álltam és vártam, hogy elálljon a remegés.<br />- Nem szeretsz, jól tudom. Ne tagadd azt, ami nyilvánvaló. De legalább egyszer az életben...csak egyetlenegyszer igazán érezhetném, hogy én is fontos vagyok neked. De nem. Sosem éreztem ezt. És most itt van ő. Ez a pici lélek, aki belőlem való és te úgy kezeled őt, mintha nem a megfelelő baba lenne. Sokkal jobban tetszene, ha Jake-től lenne? Gondolom. Sajnálom, hogy csak én, én vagyok. És néha azt is sajnálom, hogy ez vagy te - dühösen bevágta az ajtót.<br />Vonyítását messze vitte a szél. Paul lerohant a lépcsőn egyenesen utána. Két farkas rohant el a messziségbe, hogy otthagyjon a csomagokkal megrakodott lakásban. Ültem az ágyam szélén és nem is vettem észre, hogy valaki feljön a szobámba.<br />- Szia - mosolygott rám Emily. - Akarsz beszélgetni?<br />- Honnan tudtad...?<br />- Sam - rántotta meg a vállát. - Komolyan kisbabád lesz? Ez nagyszerű - mosolygott teljes szívéből. - Mi is nagyon szeretnénk már egyet Sammel.<br />- Igen? Erről sosem meséltél.<br />- Ohh, rengeteg álmunk van - mélázott el és a szeme úgy csillogott, mintha valami fényes csillag lenne. - El sem hinnéd, hogy a szerelem mennyi mindent megtervez helyetted.<br />- Az biztos - horgasztottam le a fejem.<br />- Ahogy látom, te mégsem vagy túl boldog. Sőt, egyáltalán nem vagy az. <br />- Nem vagyok az. Ez tény.<br />- Csak azért, mert valaki mástól van a gyereked?<br />- Honnan a fenéből látsz te a fejembe? - mosolyodtam el halványan.<br />- Sam - rántotta meg a vállát. - Embry gondolatai túl...hangosak.<br />- Tizennyolc éves vagyok. <br />- Igen, és? A baba meg fog születni, függetlenül attól, hogy hány éves vagy. Bele fogsz érni a szerepbe, mert anya leszel. Mindenki bele tud nőni. És egyáltalán nem kéne aggódnod amiatt, hogy nem éltél eleget. Igenis éltél, különben a babák mindig tudják, mikor jöjjenek ide.<br /><br />Sírni kezdtem és Emily simogatta a hajamat.<br />- Elina, olyan dolog miatt sírsz, ami már régen messze jár. Nem hinném, hogy jót tesz neked és a babának sem, hogy a múltadat siratod folyton-folyvást. Miért nem próbálsz meg a jelennek élni?<br />- De ott lesz a táborban, látni fogom őt...<br />- Igen, látni fogod őt. Látni fogod, ahogy mást szeret. Ahogy mást csókol. Tudom. Engedd el őt. Elvégre, csak te tartod fogva.<br />- Már nincs remény, tudom - suttogtam.<br />- Remény mindig van, csak mindig másképp, másnál, máshogy. Elina, babád lesz. Egy kicsi lány vagy fiú, aki mellett meg tanulsz ezernyi apró csodát értékelni. Azt fogja neked mondani, hogy anyu. Éhes, szomjas nyűgős lesz, de te mindig ott leszel neki. Nem tesz boldoggá a tudat, hogy valakinek te leszel a minden? És jobban fog téged szeretni, mint bárki más ezen a világon? Te leszel az ő hőse. A mindene. Belőled fog táplálkozni, belőled fog megszületni. Ez olyan bensőséges dolog. Ha igazán átgondolod, boldog vagy. Én érzem, hogy boldog vagy, hiszen ez az élet nagy rendje, hogy családod legyen. Most megkaphatod ezt. Mindenki melletted áll, Paul sosem volt még ennyire boldog. Sosem! Mióta csak ismerem, mindig agresszív és dühös volt, közben a lelke mélyén olyan sivárul magányos, hogy azt nézni is fájdalmas volt. Most meg, csak nézz rá. Tervezi a jövőt. Boldog. Mindenkit megváltoztat ez a baba. Embry is...tizenhét éves és már apaszerepre készül. Elina. Anya leszel. Legyél boldog, van rá okod. <br /> <br />Hajnalban indultunk. Három kocsival és rengeteg csomaggal elhagytuk a biztonságos La Push-t. Mellettem a szótlan Embry ült, a másik oldalamról pedig Jacob egyik lánytestvére. Paul vezetett és Quil volt mellette az anyósülésen. A másik kocsival jött Emily, Sam, Kim és Jared. A harmadikkal pedig Jacob és Nessie.<br />Nem átlagos egy kirándulás lesz, nem átlagos élményekkel. Lopva a hasamra tettem a kezemet és egy pillanatra elmosolyodtam.<br />- Vannak még csodák - suttogtam halkan.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-6889275945646538237?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-47350056651585290872010-10-17T11:32:00.002+02:002010-10-17T11:35:46.540+02:0022. rész <br /> <br />A napok teltek és megváltozott az életem. Volt egy nagyszerű barátom, és ott volt végre a testvérem is. Paullal nagyon sokat változott a kapcsolatunk. Minden reggel készítettem neki reggelit, és minden reggel úgy éreztem, ő fontosabb nekem, mint bármi más a világon. Van egy testvérem és már nem vagyok egyedül, már nem kell félnem, hogy én magam is eltűnök a sötétségbe. Ő a támaszom. És mégis ebben a nagy boldogságban voltak rések. Olyan voltam, mint egy nagy, terebélyes fa, aki inkább meghajol a szélben, mintsem engedje, hogy kettétörjön valamelyik ága, netán a törzse. Dacol a széllel a végsőkig.<br />****<br />Paul álmosan jött le az emeletről én pedig a reggelit készítettem. A derekamnál fogva felemelt.<br />- Hogy van ma az én drága húgocskám? - vigyorgott. - Tudod gondoltam valamire.<br />- Miután leteszel, meghallgatlak - mondtam neki morcosan.<br />- Mi lenne ha ma festenénk együtt? - nézett rám komolyan. - Igazán...szeretném látni hogyan festesz.<br />- Ez remek lenne Paul! - ugrottam a nyakába. - Komolyan érdekel?<br />- Persze!<br /><br />Hosszas pakolás, na meg a kiadós reggeli után kimentünk a partra egy-egy kifeszített vászonnal és töménytelen sok festékkel.<br />- Akkor hajrá művésznő - kacsintott rám és abban a pillanatban úgy néztem rá, mint egy tökéletes művészre. A szemem előtt csak ő lebegett. Néztem, ahogy légiesen, precízen fest és boldoggá tett maga a látvány is. Ő volt az én bátyám én pedig büszke voltam, hogy ismerem őt.<br />Ahogy festettünk, néha egymásra pillantottunk egy-egy mosoly kíséretében, de a tenger morajlásán kívül semmi sem hallatszott. Belemélyedtünk a munkánkba és szívünket öntöttük át a festékbe, hogy megjelenjen a vásznon. Ráfestettem a kettőséget bennem, ráfestettem a szerelmet, a bánatot, mindent, ami csak bennem volt. Gondolván, csak én érthetem mi miért van ott a vásznon.<br />A nap már felettünk járt, mikor abbahagytuk egy kis időre, hogy elővegyük az ebédre szánt szendvicseket. Messzebb ültünk le a parton, szemlélve egymás művét.<br />- Egyáltalán nem rossz - szólalt meg gondolkodva. - Nagyon hasonló a stílusunk nem gondolod? A vonalaid...na igen nem hiába vagyunk testvérek - vigyorgott rám a szendvicse fölött.<br />- De nem hiszem, hogy tudsz olvasni belőle - incselkedtem vele.- Kössünk üzletet. Elmondjuk egymásnak ki mit lát ki a másik képéből rendben? - nézett rám mosolyogva. - Aztán meglátjuk.<br />- Mi legyen a tét?<br />- Ha sikerül, akkor eljössz velem egy napra valahová - nézett rám vidoran.<br />- Mégis hová?<br />- A fiúkkal beszéltük, hogy jó páran sátorozni akarnak, de nem itt La Push-on hanem mondjuk kicsit távolabb. Még nem találtuk ki. Két napot ott töltünk, felpakolunk és elmegyünk. Valami lazulás. Na? Benne vagy?<br />- Miért ne? - vigyorogtam rá. - Azt hiszem rám is rám fér.<br />- Azt hittem nehezebb lesz - törölte meg látványosan a homlokát majd ránézett a festményemre. - Na tehát.<br /><br />Elmélyedve tanulmányozta a festményt majd rám nézett és közben a kezét kinyújtva tartotta, hogy mutogatni fog.<br />- Szóval...az a hullám, ott egy szívet láttat velem A szív távoli, talán...talán távol van az, akit szeretsz? - nézett rám kétkedve. - A hajlott fa...meghajolt, de nem tört el. Kitartó, szívós és makacs. A kéz talán azt jelenti, hogy elérhetetlennek tűnik, amire vágysz? A felkelő napsugarak, reménysugaraknak tűnnek, átszövik az egész vásznat. Érdekes kép. Vágyakozó, reménnyel teli és mégis magányos. Melankolikus. Az a fekete árny ott a fánál, mintha várna valamire...valamire, ami túl van a napsugarakon.<br />- Azt hiszem mégis képes vagy kiolvasni a gondolatokat a képből - néztem rá elismerően. - Tudsz bátyó - löktem sután oldalba. - Most én jövök.<br />Az ő képe a harmóniáról szólt. <br />- Nyugodt, kiegyensúlyozott kép, pont mint te. Harmónia van benned és mégis úgy érzem, kissé üres. Ürességet is érzek ebben, olyan fajta ürességet, mintha hiányozna valami az életedből és bár nem mutatod vágysz rá. Hatásos, összehangolt és szép.<br />- Igaz, igaz - bólogatott. - Vágyok, de csak titokban.<br />- És mire? - kérdeztem őszintén. Ez volt az első alkalom, mikor én meg a bátyám lelkiztünk.<br />- Egy lányra. Egy szerelemre, és nem csak testi légyottokra. Egy igazi kapcsolatra, hisz néz rám, úgy érzem kifutok lassan az időből és...adni szeretnék magamból, tudod egy kis szeletet - mosolygott halványan egyenesen bele a napba. - De persze a fiúk ha ezt hallották volna kiröhögnének.<br />- Ugyan dehogy! Hiszen neked is van szíved és ez természetes. Nagyon sok lány örülne, ha valaki ilyet találhatna, mint te - simogattam meg a felkarját. - Egyet se félj, megtalálod, aki a tiéd lesz.<br />- Remélem - sóhajtott fel. - És te? Te még nem meséltél így...nekem. Mesélj te.<br />- Paul, ha tudnék - néztem rá. - Fájdalmas.<br />- Nem szereted Embryt? - nézett rám őszintén. - Mond meg, tudod, hogy nem tudja meg tőlem.<br />- Szeretem, de nem úgy.<br />- Tehát nem vésödtél be - összegezte Paul.<br />- De igen, csak nem belé.<br />- Ugyan kibe? - ráncolta a homlokát, majd hirtelen, mintha lámpa gyúlt volna az agyába. - Jake? - Bólogattam.<br />- Oh kislány, gyere ide - ölelt meg erősen. - Nézd, néha meg kell tanulnod azt szeretni... <br />- …aki számomra a jó. Tudom,hisz ezt teszem nem?<br />A képeinkkel a kezünkben visszamentünk a házban. Csak ballagtunk egymás mellett és éreztem, hogy az ő gondolatai olyan messze járnak, hogy nem érhet még farkas sem a nyomába.<br /><br />****<br />- Szia édes!- hallottam Embry hangját a bejárati ajtóból. - Vége a sulinak, gondoltam jövök - vigyorgott rám, majd megcsókolt. A vállam fölött az edényt nézegette. - Lasagne?<br />- Látod, nem? - néztem rá kicsit ingerülten.<br />- Valami baj van? - nézett rám kutatóan. - Történt valami?<br />- Nem, dehogyis csak fáradtnak érzem magam - döbbenten vettem észre, hogy így is van. - Meg kicsit fáj a fejem és azt hiszem hányinger is környékez. - A homlokomra tapasztotta a kezét, aztán ránéztem felhúzott szemöldökkel.<br />- Ja bocs, mindig elfelejtem, hogy negyvenfokos a test hőd - vigyorgott. - De hát, mitől vagy beteg?<br />- Nem tudom - rántottam meg a vállam. - Valami bacilus.<br />- A bacilus nem bírja ki ezt a test hőt - összegezte. - Nekem ez nem igazán tetszik.<br />Paul jött le az emeletről.<br />- Mi a baj Elina? Hallottam, hogy rosszul vagy. Mondjuk le a táborozást?<br />- Dehogyis, majd elmúlik - szorítottam a gyomromra a kezemet. - Csak nagyon furán érzem magam.<br />Paul arca egy pillanatra elsötétült. Embryre meredt, akinek hirtelen elkerekedett a szeme, majd lázasan töprengeni kezdett.<br />- Elina...én azt hiszem tudom mi a bajod - nézett rám Paul.<br />- Igen? Valami romlott szendvicset ettem?<br />- Hát nem. Terhes vagy.<br /> Embryre néztem, aki addigra már egy széken ült.<br />- Elveszlek - jelentette ki határozottan. - Feleségül kérlek, amint csak lehet.<br />- Ajánlom is - nézett rá sötéten Paul, majd fogta a kabátját és kiviharzott.<br />Én pedig csak a konyhában álltam, a kezemben a kanállal és fogalmam sem volt, hogy ennyire megváltozhat az életem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4735005665158529087?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-25042137990701666832010-09-30T21:46:00.001+02:002010-09-30T21:46:30.321+02:0021.rész<br /><br />A mezőn szaladtam és Paul farkas alakban rohant utánam. Én kacagva loholtam a búzamező kellős közepén, majd Embry is farkasként üldözni kezdett. Kacagtam, a könnyem kicsordult. A kalász áldóan zárta be az utamat, de persze ők azonnal tudták merre mentem. Mikor leheveredtem a pokrócra a fiúk is lassan beértek. Leheveredtek a fa alá és finom szendvicseket adtam nekik a tenyeremből.<br /><br />- Éhesek vagytok még? - néztem rájuk meg se várva, hogy bólogassanak. Újabb szendvicseket vettem elő, mikor csilingelő kacagást hallottam nem messze tőlünk.<br /><br />- Ki ez? - kérdeztem őket. A kíváncsiságom erősen vonzott a helyhez ahonnan a hangok jöttek. Leejtettem a szendvicset és elindultam arra. Paul azonnal az utamba állt. Talán mert a testvérem sokkal többet tud a fejemben és szívemben zajló dolgokról, mint bárki más. Talán a testvérem az, aki előtt immáron nyitott könyv vagyok.<br /><br />- Miért nem akarod, hogy odamenjek? - kérdeztem tőle, miközben Embry is elém állt. - Ne már fiúk, nem lehet veszélyes.<br /><br />Ők továbbra is csak merően néztek engem, és nem engedtek.<br /><br />- Akkor ti is gyertek - néztem rájuk. - Elfáradt a lábam, felülök valamelyikőtökre, na? - vigyorogtam, mire Embry megadóan lekushadt a földön. Felültem rá. - Ugye nem vagyok túl nehéz?<br /><br />Csak megcsóválta a fejét és lassú, hosszú lépésekkel haladtunk a hangok irányába. Mikor már egyre közelebb értünk, rádöbbentem, hogy gyermekhang és rettentően édes. Lecsúsztam Embryről és kettőjük közé férkőztem. Két hatalmas farkas között bandukoltam. Az árnyas fák alatt egy fiút láttam és egy kislányt. A kislánynak vöröses arany haja volt és a fiú...<br /><br />- Jacob - szaladt ki a számon. Odakapta a tekintetét és a kislány is. Aranyszinű szeme kutatóan nézett rám. Ahogy a farkasokra is.<br /><br />- Elina - szólalt meg lágy hangon.<br /><br />És pontosan megértettem, hogy miért nem akarták, hogy lássam ezt a jelenetet. Pontosan megértettem, hogy a testvérem védeni akart ettől a látványtól, ahogy Embry is. Embry is pontosan tudta, mit fogok érezni ha meglátom őket. Úgy tűnik, még annak ellenére is, hogy szeret, tud a lelki dolgaimról. Jacob megfogta a kislány kezét és odavezették hozzám.<br /><br />- Te ki vagy? - kérdezte a kislány. Rettentő értelmes tekintettel nézett rám. Olyan volt, mint egy felnőtt tekintete és ez elég rémisztően hatott egy babaarcon.<br /><br />- Elina a neve - felelt gyorsan Jake. - És indián. Nem bánt téged.<br /><br />- Ő is farkas?<br /><br />- Igen - felelt Jake. - De ismétlem nem bánthat téged.<br /><br />- Nem fogom - vetettem oda neki a szavakat pedig éreztem, ahogy a vámpír illat hergeli az orromat és a vénáimban ég tovább. - Ő a ...?<br /><br />- Igen - felelt mosolyogva. - Ő az én Nessie-m.<br /><br />A szavak tőrként döfődtek a szívembe. Éreztem, hogy lassú vérzés indul meg a szívem tájékán és csak csorog, csorog és gyengébb leszek a látványtól. Attól, hogy látom hogyan néz rá erre az apró kislányra, aki majd ha felnő a felesége lesz. Az a nő, aki mellette fog feküdni az ágyba, az a nő, aki nekiadja az ártatlanságát, az a nő, aki majd főz és mos rá...aki mellett igazán boldog lehet.<br /><br />- Látod mondtam - tört ki belőlem hirtelen. - Megmondtam, hogy nem szeretsz engem és felejthető vagyok - szóltam és láttam, ahogy Embry tekintete rám villan, ami tele van kérdésekkel és fájdalommal. Paul még erősebben hozzám bújt. A kezeim reflexszerűen belekapaszkodtak az oldalába. - Örülök,hogy boldog vagy, megérdemled.<br /><br />- Elina én tartozom neked hálával - szólt Jake. - Amiért ilyen megértő voltál és vagy.<br /><br />- Miért ne lennék az? Semmit sem jelentettél és nem is jelentesz a számomra - mosolyogtam bár ez a mosoly olyan hideg volt, hogy fagyasztotta a levegőt. Láttam, hogy Jake arcvonásai megkeményednek.<br /><br />- Ahogy érzed - felelte. - Most pedig ha nem haragszol, Nessie-vel tovább játszom, igaz nagylány? - mosolygott a csöppségre és a karjaiba vette. Azokba a karokba, amelyek engem is ölelhettek volna...amelyek számomra is olyan biztonságot adhattak volna. Azok a karok, amiknek az érintését már sosem tapasztalhatom meg.<br /><br />- És Bella?<br /><br />- Bella? Bella már jól van, vámpír - tudatta velem Jake. - Mióta megszülte Nessie-t, azóta jobban van és minden rendben a Cullen családban.<br /><br />- Most már te is a kutyájuk vagy. A házőrző öleb - suttogtam megvetéssel. Nessie pillanatokon belül a karomnál teremt és belém akart harapni.<br /><br />- Nessie! Nem szabad, ő nem olyan, mint én! - szólalt meg gyorsan Jake és elrántotta a kislányt. - Őt nem haraphatod meg, nem szabad.<br /><br />- Harapni szokott téged? - kérdeztem megvetően. – Ingyen élelmezési raktár vagy.<br /><br />- Fejezd be a gúnyolódásodat Elina. A fájdalmat ez úgysem tompítja.<br /><br />- Mi fájna nekem? - szorítottam erősebben Paul bundáját. - Mi fájna?<br /><br />- Az, hogy nem szeretlek - szólalt meg Jake. - De nem kellett volna felhoznod, főleg nem mások előtt - biccentett Embry és Paul felé. - A testvéreim.<br /><br />- Voltak - a könnyek marták a szememet. - Nem lehetsz testvérük azoknak akik...<br /><br />- Ők elfogadták Nessie-t, és nem szóltak érte, hogy vámpír. Te is tedd ezt.<br /><br />- Én nem tartozom a te falkádhoz Jacob és nem is fogok. Sosem. Légy boldog. - Nessie-re néztem. A szemei kutakodóan néztek az enyémbe.<br /><br />- Vigyázz Jake-re. Szüksége van rá. - A kislány felelősségteljesen bólintott. Én pedig méltóságteljesen elsétáltam a két farkassal az oldalamon. Nem néztem vissza. Nem tehettem meg.<br /><br />****<br /><br />Embry azonnal átváltozott Paullal együtt. Csak néztek engem.<br /><br />- Megértem az egészet - felelt hirtelen Embry. - Ne magyarázkodj miatta.<br /><br />- Nem is akartam - feleltem elszorult torokkal. - Nincs mit megmagyaráznom ezen.<br /><br />- Az is igaz - felelte Embry. - Túl tiszta a kép.<br /><br />- Akkor tegyél úgy, hogy homályos legyen - feleltem bölcsen. - Én is ezt teszem.<br /><br />- Még mindig szereted? - kérdezte Embry.<br /><br />- Ne kérdezz, és én nem hazudom - szóltam vissza. - Embry...ne hidd, hogy téged nem szeretlek - szólaltam halkan. - Mert te vagy az életem.<br /><br />- Csak Jake egy kicsit mindig többet fog jelenteni, mint én. Értem. - szögezte le Embry. - Semmi vész, elvégre.<br /><br />- Kit akarsz te is átverni? - rivalltam rá és a forró könnyek csak csorogtak megállíthatatlanul pedig nem akartam vitázni. Nem vele akartam vitázni. - Tudom, hogy fáj és ordítanál a fájdalomtól azt hiszed nekem nem? Azt gondolod, hogy én egy könnyűvérű lány vagyok egy szép éjjeli pillangó, aki ide-oda szálldos? Nem így volt és nem így van! - Az én szívemet összetaposták, ugyanúgy, ahogy én a tiédet, mindenki csak azt kapja, amit ad. Én ezt adtam és ezt kaptam, ne sajnálj érte.<br /><br />- Olyan vagy, mint Leah - szólalt meg halkan. - De én összeforrasztom a szíved Elina, csak engedd meg - sóhajtott Embry. - Lenyelem ezt az egészet, mert te sokkal fontosabb vagy nekem - A fenébe is!<br /><br />- Pihenned kellene - állt mellém Paul. - Mindjárt összerogysz.<br /><br />- Nem, jól vagyok. Csak undorodom az egész helyzettől, hogy minden egy körforgáson alapszik.<br /><br />Embry rám nézett, majd Paulra. Mintha már ők tudtak volna valamiről, amiről én nem.<br /><br />- Elina, elveszlek - szólalt meg hirtelen Embry. - Azt szeretném, hogy a feleségem legyél és ha ebbe Paul is beleegyezik akkor én elveszlek...más életünk lesz meglátod.<br /><br />- Embry, tizennyolc éves sem vagy!<br /><br />- Nem érdekel - csóválta a fejét. - Nem érdekel, mert ahol te vagy, ott vagyok én. És ahol te nem vagy, ott én sem.<br /><br />- Ahol nincs te, ott nincs én se - suttogtam és lágyan megcsókoltam.<br /><br />- Pontosan.<br /><br />Paul azonban nem így gondolta.<br /><br />- Hé emberek, ez túl komolyan hangzik egy tizennyolc éves lányhoz és fiúhoz. Ezt még nem kéne, várjatok vele. Ne a gyűrű meg a papír kössön titeket össze. Hanem mondjuk az érzelmek.<br /><br />- Az megvan bennem - szenvedélyesen beszélt Embry. - Minden megvan bennem.<br /><br />- Akkor meg élvezd az egészet - vigyorgott rá Paul. - Tedd Elinát boldoggá, ő meg téged. Ilyen egyszerű, nem kell kombinálni meg spirálozni a dolgokat. Minden megy magától.<br /><br />A házamba megérkeztek Floridából a cuccok. Mindent a helyére tettünk, immáron ketten Embryvel.<br /><br />- Paul ideköltözik - mondtam hirtelen. - Remélem nem bánod.<br /><br />- Ugyan, hisz a bátyád - vigyorgott rám. - Attól még néha itt éjszakázhatok, vagy Paul véd téged?<br /><br />- Paul nem védheti az erényeimet - nevettem el magam. - Ne aggódj, remélem nem sokára ő is becsajozik.<br /><br />- Na igen. Igazán szép fantáziaképei vannak - röhögött fel Embry. - Minden csaj bírná ezt.<br /><br />- Azt meghiszem. Ti fiúk...mindig csak a szex...<br /><br />- Na ez azért nem így van -tiltakozott. - Én speciel nem így vagyok vele.<br /><br />- Oh egyetlen kis kivétel a sok közül - gügyögtem neki és megcsókoltam.<br /><br />- Na látod, te csábítasz a bűnbe! - vigyorgott. - Neked is ezen jár az eszed.<br /><br />- Azt ne mond, hogy téged sokáig kell győzködni.<br /><br />- Hmmm...- csókolt bele a nyakamba. - Hát nem igazán.<br /><br />Ott a poros holmik között, ismét magáévá tett. A fejemben a képek csak peregtek Nessie-ről és Jakeről, majd az orgazmus hevében mindegyik ezernyi darabra tört, hogy lelkem összeforradt kis részeit újra megsebezhesse. A gondolatoknak erejük van, a tetteknek meg következményük. A vállamat a fejére hajtottam ő pedig óvatosan birizgálta a tincseimet.<br /><br />- Nem hagyom, hogy Jake többet bántson lelkileg. Ami elmúlt, elmúlt. Most már itt vagy velem, segítek túllépni ezen. Belém fogsz szeretni, és együtt maradunk. Közös jövőnk lesz, ami másokat kiszorít. És közös családunk, mert én veled akarom leélni az életemet.<br /><br />Ő egy új remény volt egy sötét éjszakán. Mindig mikor ránéztem, és megcsókoltam őt arra gondoltam, nála jobb embert sosem találhattam volna. Hisz, ki nézné el ezeket? Ki volna olyan önzetlen, hogy egy másik férfi emlékét megtűri? Senki. És ő mégis volt.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2504213799070166683?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-8431574433599608072010-09-30T21:44:00.000+02:002010-09-30T21:46:05.124+02:0020.rész<br /><br />Órákig készülődtem Emily tükre előtt és Emily ruhatárából. Igazán hálás voltam neki az adott ruhákért, tippekért, meg úgy igazából mindenért. A tengerpart sosem volt még csábítóbb, mint most. A csillagok visszaverődtek a tenger fényében, fényárban úszott az egész tengerpart. A farkas fiúk betöltötték a terepet, még Seth is ott volt. Amikor meglátott Paul, azonnal megfogta a kezemet - enyhén ittas állapotban volt - és a többiekhez fordult.<br /><br />-Hé mindenki!<br /><br />A szempárok mind rám szegeződtek. Felismertem Embryét és a szívem nagy dobbanással nyugtázta, hogy Jake is itt van.<br /><br />- Itt az én húgom. Az én elbűvölő, tehetséges és szépséges húgom - mosolygott rám. - Annyi sok kihagyott év után végre fény derült a köztünk levő kapocsra, és jaj annak ezentúl, aki bántja az én kertem ékes virágát.<br /><br />Koccintás zaja, mosolyok, beszélgetés. A fiúk amúgy is rengeteget ittak már, ez meg is látszott rajtuk. Paul a fekete ingjét kigombolva hagyta, és feszes farmernadrágja sok lányt vonzott volna ma éjjel. A többiek is pólóban vagy atlétában feszítettek. A tábortűz élénk lánggal lobogott, szóval panaszra nem volt ok. Étel. Ital. Zene. Mulatozás. Én pedig egyedül nő. Egy ideig még vicces volt nézni, ahogy részegek. Egy idő után pedig én magam is inni kezdtem.<br /><br />****<br /><br />-Többet nem – vette ki a kezemből Paul a borospoharat. - Megárt.<br /><br />- Ohh Paul, dehogyis - feleltem csillogó szemekkel. - Nem fog.<br /><br />- Igazad van, nem fog mert már megártott. Na kérem szépen.<br /><br />Egy húzásra eltüntette a maradékot.<br /><br />- Gyere Elina táncoljunk.<br /><br />Kézen ragadott engem és elkezdtünk táncolni. A bátyám olyan lazán és könnyedén vezetett engem egy igazán jó rock számra, hogy öröm volt vele táncolni. Nevettünk közben, pörgetett és én tisztán éreztem a testvériséget közöttünk. Olyanok voltunk, mint két önfeledt bohóc, akik a tengerpart hűvösségében fényt visznek a tájba. Büszkén mondtam, hogy ő a bátyám. Büszke voltam rá.<br /><br />Az este folyamán még a fogyasztott alkohol sem mulasztotta el bennem a dolgokat. Jake rettentő tartózkodó volt velem, nem is köszönt ,csak néha rám pillantott és ennyi volt. A varázs, amit iránta éreztem, feledőben volt. Úgy tűnt az ő szemében is megfakultam. Többször hallottam őt beszélni Nessie-ről, a vámpírlánykáról, akit annyira mélyen és őszintén szeretett, hogy érezhető volt, nekem ebben a játszmában igazán nincs helyem. Esélytelen az egész. És ilyen őszintén beszélni arról, amit érzett, sosem hallottam. Megfogott engem és a szemébe nézve láttam, tényleg szerelmes. És nem úgy, mint az átlagember. Védi, őrzi, figyeli, szereti, akarja, vigasztalja ...Nessie a mindene. Eljutott arra a pontra, hogy nem érdekli a világ, mert Nessie az ő világa. A többi olyan részletkérdés, ami nem fontos. Nincs már jelentősége.<br /><br />Irigyeltem ezekért az érzésekért, azért, hogy tudja viszonzásra lelt. Én magam már sosem fogok. Csak ültem egy darab fán és kívülállóként néztem, ahogy a többiek elengedik magukat, kiengedik a fáradt gőzt. A fény táncolt az arcukon, megvilágította tökéletesre dolgozott testüket, a rézfényű bőrüket bevonta valami lágy melegséggel. Egy pillanatra olyan mítoszbeli volt a jelenet. Az egykori Rómát és Egyiptomot idézte a szemem elé. Én meg csak ültem egy újabb borospohárral a kezemben.<br /><br />- Leülhetek? - kérdezte Embry.<br /><br />- Persze - szólaltam meg.<br /><br />Nem közeledtem felé. Nem próbáltam átlépni a láthatatlan határvonalat közte és köztem. Csak sodródtam a hullámmal. Láttam a szemén, hogy egyáltalán nem józan. Sőt, azt hiszem kimondhatom, hogy oltári részeg volt a fiú.<br /><br />- Sokat ittál - néztem rá.<br /><br />- Volt rá okom - felelte nyersen. - Itt ül mellettem.<br /><br />- Szóval miattam.<br /><br />- Szóval igen - felelte. - Miattad, mert összetörted a szívem.<br /><br />- Megesik. Az enyém se ép - feleltem vissza.<br /><br />- Miért vagy ilyen hideg?<br /><br />- Mert te is így viselkedsz. Azt mondtad adjak időt,azt teszem.<br /><br />- De nem voltál ilyen.<br /><br />- Most ilyen vagyok.<br /><br />Felállt és húzott magával. A szemembe fúrta a tekintetét. Paul láttam, hogy figyeli a műsort. Gondolom, közbe akart lépni.<br /><br />- Tudod mit érzek Elina? - nézett rám Embry. - Van fogalmad róla mit tettél velem? Tönkretettél. Itt hagytál engem egy szó nélkül, elmentél és nem kerestél. És most újra itt vagy és félek hogy újra elmész.<br /><br />- Nem megyek már el.<br /><br />- Oh Elina, ígéretek...és ígéretek ...és ígéretek! Ezek mit sem érnek már. Tettek kellenek nekem édes - suttogta pimaszul.<br /><br />- Embry, nem vagy józan.<br /><br />- Nem Elina egyáltalán nem. Annyira fáj a szívem ,hogy kell valami, ami elnyomja ezt a fájdalmat. Kell valami ami...tompít mindenen.<br /><br />- Itt vagyok. Én leszek a gyógyszered - suttogtam a fülébe és elsimítottam a szeméből egy kósza hajtincset. - Itt vagyok neked.<br /><br />- De...Elina, annyira ...<br /><br />Paulra néztem.<br /><br />- Haza viszem hozzám. Rendben?<br /><br />- Ha valami van, szólj - nyomatékosította meg a szavait.<br /><br />- Rendben - gyors puszit nyomott az arcomra és együtt elindultunk Embryvel. Egymás mellett. Aztán egyszer csak megragadtam a kezét.<br /><br />- Csak félek egyedül - tettem hozzá sután. Ő óvatosan megszorította a kezemet. Csendben ballagtunk a házamig.<br /><br />- Nem jössz be? Csak a bútorok vannak itt.<br /><br />- Bemehetek?<br /><br />- Persze. - A kulcs a szőnyeg alatt volt. Bementünk.<br /><br />- Zuhanyozz le - szóltam rá. - Lehet, jobban leszel.<br /><br />- Biztosan.<br /><br />Amíg ő fent volt, én egy egyszerűbb kis vacsorát összeütöttem a megmaradt holmikból. Vártam, de nem jött. Kicsit megijedtem, és felrohantam a fürdőbe.<br /><br />-Embry? - Nem volt rá felelet.<br /><br />Berontottam az ajtón és a zuhany alatt állt. Engedte magára a vizet. Néztem, ahogy a meztelen hátán csorog a víz...megkívántam. Megkívántam őt, de olyan hatalmas erővel, hogy azt hittem porrá égek. Gyorsan ledobáltam a cuccaimat a padlóra és elhúztam a zuhanykabin ajtaját. Ő meglepetten megfordult.<br /><br />- Meglepetés - suttogtam neki. - Remélem nem baj.<br /><br />Szólni nem tudott, lassan végignézett a testemen, és láttam, ahogy a férfiassága tudomást ad magáról. A falnak lökött óvatosan és ránk csorgott a víz. A nyakamtól indulva lecsókolgatta a vízcseppeket.<br /><br />- Elina - suttogta elhaló hangon. - Mennyit vártam rád...kellesz. Akarlak. Te vagy a mindenem, nélküled halott embernek érzem magam. Te adtál nekem erőt...<br /><br />Szorosan magamhoz húztam és csókolózni kezdtünk. A csókok csak úgy záporoztak, egyre vadabbul, majd a keze is elindult a testemen. Kényeztetni akart, vadul,e rőszakosan és mégis lágyan. A tűz benne új lángra kapott.<br /><br />A falnak döntött és belém hatolt. Elfeledkeztünk mindenről. Csak mi voltunk, csak ketten. Élvezettel szívogattam a nyakát, a kulcscsontjára megannyi csókot leheltem. Harapdáltam ott ahol csak értem. Ő pedig a fenekemet markolászta. Annyira szenvedélyes szerető volt, annyira tapasztalt. Imádtam mindenét. Minden porcikáját, minden mosolyát. És az orgazmus hevében jöttem rá, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. Szeretem őt.<br /><br />****<br /><br />Aludt és én mellette heveredtem le. Cirógattam az arcát és még égett a testem a vad vágyaktól. Olyan édesen aludt. Olyan nyugodtnak tetszett az arca. Azt akartam, hogy boldog legyen, mert ő nem érdemel több szenvedést az én hibáim miatt. És ha neki én vagyok a boldogság, odaadom magam, testestül-lelkestül. Az ő álmai a legfontosabbak már számomra.<br /><br />Az én szívem begyógyulhat. Képes vagyok arra, hogy elfogadjam a jó utat, képes vagyok, hogy boldoggá tegyek valakit. Talán erre rendelt engem a Sors. Tanulva, hogy az önzőségem nem vezethet jóra, így most önzetlenséget tanúsítva, másoknak adok örömöt.<br /><br />Olyan fiatalok voltunk és már azon az estén tudtam, hogy a mi életünk Embryvel összefonódik, akár két inda, hogy később fa lehessen belőle. Mindent megkaptam itt La Pushon, mindent, amit csak kérhettem volna. Családot, szerelmet, és vágyakat. S bár a pénz világából jöttem, nem oda születtem. Ide születtem, erre a helyre, ahol igazán megtanultam az élet rendjét. Megtanultam, hogy a szenvedések bár sebet okoznak, erősebbé tehetnek. Megtaníthatnak elviselni más fájdalmakat, megtanítanak ,hogy megbecsüljem a jót, és a jó pillanatokat, hogy hálás legyek mindenért, amit kapok. A dolgok úgysem az én irányításom alatt fognak megtörténni, mi több, ha én irányítom, kicsúszik minden a kezemből. Nekem csak a dolgom, hogy a lépteimet mos tmár Embryéhez igazítsam, hogy egy úton haladva, egy célt követhessek vele. Odaadjam a szívem és a lelkemet ennek a fiúnak, aki úgy szeret engem, ahogy sosem fog más. Ebben biztos voltam, hogy a szerelme irántam sosem fog megváltozni, sosem fog mást szeretni. És ez volt az a lelki biztonság, amire szükségem volt. Szeretni fog ha tél lesz, vagy ha nyár. Ha szegény leszek, és akkor is ha gazdag. Szeretni fog esőben, és napsütésben. Bárhogyan. Mert bennem látja azt a Nőt, akit neki szántak odafent. És ez az érzés őt is erősebbé teszi, bölcsebbé és férfivá.<br /><br />Alávetem magam az akaratának, bár ez ellentmond velem. Ellentmond, hogy én bárkinek is behódoljak, vagy, hogy utasítsanak engem bármire is. Szabad lelkűnek születtem. De ez a játszma már nem rólam szól, hanem róla. Én eljátszottam a magam kisded játékait, immáron nekem nincs ebbe beleszólásom, nem érdemlem meg a beleszólás jogát. Örülök, hogy szeretnek. S fényes jövőt láttam magam előtt. Sosem terveztem előre a jövőmet, sosem láttam távoli képeket. De most, itt Embry mellett, úgy éreztem a jövőm kulcsa azt a zárt nyitja, amellyel a múltét zárta be.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-843157443359960807?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-35108194222276231702010-09-01T22:59:00.000+02:002010-09-01T23:00:28.548+02:0019.rész<br /><br />A reggel csak úgy felpattintotta a szememet. Izgatottan húztam el a függönyöket Emilyék házában. Óvatosan merészkedtem le, de boldog mosoly volt az arcomon.<br /><br />- Jó reggelt - köszöntött Emily. - Jól aludtál?<br /><br />- Tökéletesen - feleltem mosolyogva. - Emily, én maradok.<br /><br />- Nocsak, megjött a józan eszünk? - vigyorgott. - Na mi lelt?<br /><br />- Itt van a családom - suttogtam boldogan. - Itt van az én helyem is.<br /><br />- Na látod kislány - kacsintott rám.<br /><br />Boldogan ettem az elém tett ételeket és úgy beszélgettem Emilyvel, ahogy még sosem sikerült. Olyanok voltunk, mint két legjobb barátnő, bajtárs és távoli rokon. És boldoggá tett minden kis új, szerteágazó kapcsolat az életem fáján. Mindegyikből reméltem gyümölcs fakadhat.<br /><br />- Látnom kell Embryt és talán Jake-t is - vetettem oda Emilynek. - Mit gondolsz?<br /><br />- Jake-t? Rosszötlet. Hiszen minden percét a lenyomatával tölti.<br /><br />- Mégis, hogy néz ki ez a nő? - morogtam finnyásan.<br /><br />- Hát körülbelül a térdéig ér, vöröses a haja, aranyszínű a szeme és azt hiszem van talán nyolc-kilenc foga.<br /><br />- Nem mondod! - néztem rá hatalmasat. – Egy, egy kisgyerek?<br /><br />- Vámpír kis gyerek. Bella és Edward kislánya.<br /><br />- Ez hihetetlen - döbbentem le. - Ilyen a világba nincs, hogy egy kisgyerek.<br /><br />- Dehogyisnem. Quilnek 2 éves a bevésődése. Claire a neve és tündéri.J ared pedig Kim-be vésődött bele, aki az osztálytársa. Nincsenek véletlenek - mosolygott. - Embrynek meg egy csinos, tizennyolc éves lány az, akit Elinának hívnak - nevetett rám. Fülig vörösödtem.<br /><br />- És te? - kérdezte tőlem. - Te is Embrybe vésődtél?<br /><br />- Nem - suttogtam halkan, mintha szégyen lenne. - Én senkinél sem éreztem ezt...vagyis...<br /><br />- Mi az? - nézett rám szemöldök ráncolva. - Valami rosszat sejtek.<br /><br />- Én azt hiszem Jake-be - suttogtam még halkabban - Nála éreztem azt a fura érzést, mikor rám nézett.<br /><br />- Írd le mit - követelte Emily.<br /><br />- Bizseregtem és elolvadt a világ. Megváltozott a légkör, és csak ő volt...<br /><br />- Te jó isten - suttogott kővé válva Emily. - Te másba, és beléd is más. És most hogy gondolod?<br /><br />- Nem érzek már semmit azt hiszem.<br /><br />- Soha ne említsd meg Embrynek - kérte. - Soha.<br /><br />-Nem fogom.<br /><br />Ez a téma sokáig nem került többet elő.<br /><br />****<br /><br />Paul lépett be az ajtón és rajtam akadt a szeme.<br /><br />- Sam mesélt valami érdekeset - kezdett bele és átszelte a konyhát. - Valami érdekeset veled kapcsolatban - szeme elhomályosult.<br /><br />- Mit?<br /><br />- Azt, hogy a húgom vagy - suttogta. - Igaz ez?<br /><br />- Úgy tűnik – válaszoltam, erre ő magához ölelt. A könnyei belecsöppentek a hajamba és jómagam is sírni kezdtem. Olyan boldog, egymásra találós sírás volt ez. Emily magunkra hagyott. - Elina...én ezt éreztem az első perctől kezdve! - tört ki belőle. - Hiszen te voltál az egyetlen lány, akivel olyan jól kijöttem és annyi minden egyezik és számomra ez hihetetlen, felfoghatatlan, hogy van valaki, aki az én édes kicsi húgom. És annyi év elszállt, de ígérem, mindent bepótolunk. A közös festést, a beszélgetéseket...el sem hiszed mennyire vágytam egy testvére. Kicsi korom féltve őrzött álma, hogy legyen valaki ebben a nagy éterben... És bár itt voltak a farkasok, a nagy falka ez volt az egyetlen dolog, ami adott nekem valamit. Akkor nem éreztem magam egyedül, de most...most minden megváltozott. Oh Elina. Úgy örülök, hogy itt vagy. – a hangja már tisztábban csengett és boldog mosollyal nyugtáztam őt. Azt, hogy a macsó, mindenkinek beszólogató nagyfiú most könnyektől csillogó szemmel vallott nekem. Nekem, a húgának. Csak ültünk és mesélt nekem. Mindenről, ami csak belőle áradt. Annyi energiát adott át nekem egyetlen óra alatt, hogy azt éreztem, mi már igazán összetartozunk.<br /><br />- Lakj velem - kértem őt. - Kérlek.<br /><br />- De anyám...tudod,anyánk.<br /><br />- Ne haragudj Paul, de én én ...nem tekintek rá így. Elhagyott, leadott engem. Én anya és apa nélkül nőttem fel. Nincs szükségem másra, csak a testvéremre.<br /><br />- Meg fog változni a véleményed. Tudom, érzem, de ha szeretnéd...hozzád költözöm.<br /><br />- Nekem még Floridában van a cuccom.<br /><br />- Elhozzuk - mosolygott rám. - Most semmi sem számít, mert már itt vagy.<br /><br />Megöleltem őt és színtiszta boldogság áramlott a vénámban.<br /><br />****<br /><br />A falu már tudta, hogy visszajöttem, mindenki mosolyogva intett nekem. Bár ők nem tudták miért tűntem el. Jobb is. Csak csatangoltam és nem találtam a helyemet. Embryt kerestem szüntelen, de annyi bátorságom nem volt, hogy bekopogjak a házukba. Féltem. Rettentően. De úgy éreztem, van egy hely ahová csak akkor megy ha gondolkozni akar. Billy Blackhez rohantam.<br /><br />- Oh Elina te itt? - döbbent meg. - Jó újra látni és azt hiszem van egy kis mondanivalód.<br /><br />- Billy - szóltam hozzá gyorsan. - Jake itthon van?<br /><br />- Nem ,hiszen most el van foglalva.<br /><br />- Tökéletes. Elkérhetem a motorját?<br /><br />- Tudsz te egyáltalán motorozni?<br /><br />- Prímán - hazudtam. - Ha összetöröm, kifizetem. Köszönöm - csókot nyomtam az arcára és rohantam a garázsba a motorért. Mikor elfordítottam a kulcsot a motorban éreztem, ahogy a lelke álmosan felkel. Dorombolt, akár egy vadmacska. Állatias, szinte vad mosoly cikázott az arcomon.<br /><br />- Most vagy soha - suttogtam magamnak.<br /><br />A motor felbőgött alattam én pedig óvatosan vettem az első kanyarokat. Aztán, ahogy felidéztem az útvonalat, adtam a gázt, még többet, többet és többet...A hajam csapkodta a hátamat és a menetszél kicsípte a szememből a könnyet. De az érzéseim nem csaltak. Láttam, ahogy előttem pár méterrel Embry motorral hajt, sokkal gyorsabban, mint én. Halálfélelmet éreztem, ahogy őt néztem. Vadul motorozott, és túl élesen vette a kanyarokat.<br /><br />Megnyomtam a gázt és mellé repültem, sőt lehagytam őt. A motort keresztbefordítottam az úton,ő pedig fékezett.<br /><br />- Eszednél vagy Elina? - üvöltözött velem. - Mi van ha nem tudok megállni és elgázollak?<br /><br />- Meg tudtál állni - feleltem halkan. - És én itt vagyok.<br /><br />- Látom - morgott.<br /><br />- Ennyire örülsz nekem?<br /><br />- Kellene?<br /><br />- Oh igen, azt hiszem - mosolyodtam el. Leszálltam a motorról és odamentem hozzá. Közel hajoltam hozzá hogy a szemébe nézhessek. Vadul megcsókoltam és az ölébe ültem nagy nehezen a motoron. Hozzábújtam jó szorosan és a fülébe suttogtam. – Most már itt maradok. - Ő csak nézett rám én pedig csak hallgattam a torkomból feltörő fájdalmas mondatokat. - Itt vagyok, most már itt is maradok. Itt vagyok! Kellek még? Kellek még ezek után is? Vagy mást szeretsz, mással jársz?<br /><br />- Adj időt - suttogta. - Most idő kell nekem.<br /><br />Leszálltam a motorról. Valahol számítottam erre.<br /><br />- Rendben -feleltem. - Akkor addig barátok. - Bólintott. A motorra ültem és visszafelé hajtottam, ő pedig maradt. A szívemet nála hagytam, jobb ha nem fáj.<br /><br />****<br /><br />Az esti bulira én is hivatalos voltam. Paul, mint már a testvérem, úgy vélte muszáj ott lennem, muszáj vele ünnepelnem, hiszen élete szerves részévé váltam. És úgy éreztem mindent meg kell tennem ahhoz, hogy a barátság, amit most építettünk ki Embryvel, értelmet nyerjen és romba dőljön. Hogy újra szerethessen. Flörtök...apró csókok...lehengerlő ruha. És talán ez az éjszaka vadul fog végződni.<br /><br />Meg akarom kapni őt. Akarom őt. S lehet, hogy a szívem az elvesztett szerelmét siratja, de az eszem a helyes úton akar maradni.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-3510819422227623170?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-67679097755811053232010-09-01T22:57:00.000+02:002010-09-01T22:58:57.061+02:0018.rész<br /><br />A kezem reszketegen feküdt a kormányon. Vajon tényleg jó ötlet, hogy szembenézzek a farkasokkal és Embry dühével? Tényleg jó ötlet, hogy visszamegyek? A megtett kilométerek már nem szálltak el, muszáj voltam tovább hajtani. Este volt, mikor Forks tábláját elhagytam és remegő térdekkel nyomtam tovább a gázt. A gyomrom liftezett és hideg kúszott a torkomba. Remegtem, és izzadtam. Vékony csíkban csordogált az izzadság a gerincemnél. Gyengének éreztem magam és eléggé elesettnek.<br /><br />A kocsi túl felismerhető volt, tudtam. Tudtam, hogy mit ígértem mikor eljöttem innen.Az ígéretem...szorított de igazán vasmarokkal. A kíváncsiság erősen dobogtatta a szívemet, óva intve, hogy lehet, hogy fájni fog ha megtudom, kibe vésődött bele Jake. Csak pár hét telt el, tényleg még egy hónap sem és máris elfelejtett engem?<br /><br />A kocsit leparkoltattam az éj közepén Black háza elé. Villany nem kapcsolódott fel, nem ébredtek fel. Szerencsére. Kivettem a hátizsákomat, a vállamra vettem és óvatos, settenkedő léptekkel közeledtem Emilyék házához. A fejemre húztam a csuklyámat. Szánalmas, mintha az megvédene attól, hogy bárki felismerjen.<br /><br />A ház felé igyekeztem és láttam a konyhában a fényeket. A félelemtől gombóc nőtt a torkomban és nem akartam már bemenni. Kicsit se voltam biztos abban, hogy helyes most csak úgy berontanom oda. A cuccomat elrejtettem az egyik fánál, levetkeztem halkan és átváltoztam. Olyan szöget kerestem, ahol láthattam a kiérkező fiúkat, az éhes bandát és érezhettem újra azt a veszett dobogást a szívemben.<br /><br />****<br /><br />A fülemet hegyezve figyeltem a részletekre. Sam kiadta az útját a farkasoknak és éreztem, ahogy átváltoznak.<br /><br />- Héh Embry! - kiáltott Paul. - Jake?<br /><br />- Nessie-nél van - hangzott a morózus felelet. - Mostanában csak vele van.<br /><br />- Naná haver, hisz a szerelme - mondta Quil. - Hol máshol lenne?<br /><br />- Mondjuk a falkával?<br /><br />- Mert te a falkával voltál mikor...<br /><br />- Arról az időről már nem beszélünk - suttogta Embry. - Nem akarok róla beszélni.<br /><br />- Tereljünk témát - vetette fel Paul. - Holnap buli ,én rendezem, jöttök?<br /><br />- És mégis mi lesz? - kérdezte Jared.<br /><br />- Tömény pia - suttogott Paul. - Most mindenkinek nagy szüksége van rá...főleg..<br /><br />- Tudom, nekem… - szólalt meg Embry. - Nem bánom .Le kell innom magam azt érzem.<br /><br />- Akkor ez nagyot fog szólni - vigyorgott Paul. - Alig várom. Ki a fene érti a nőket?<br /><br />- Paul a te esetedben ennél a pontnál nem is csodálkozok - vetette oda mérgesen Leah. - Ki az a megátalkodott hülye, aki tőled akarna bármit is?<br /><br />- Csak nem megszólalt a savanyú Leah? - kötözködött Paul. - Ugyan már kicsikém nem tudod hány lány szeretné ha me...<br /><br />- Nem akarom a mocskos részleteket hallani! - sziszegett Leah. - Nem érdekel!<br /><br />- Ugyan Leah még a végén leszboszi leszel - vigyorgott Paul. - Majd szólj ha igen én szeretnék néző lenni...<br /><br />- Undorodom tőled -morgott Leah és előre szaladt.<br /><br />Quil, Jared és Paul együtt nevettek, de éreztem, hogy Embry teljesen el van keseredve és oda sem figyelt a dolgokra.<br /><br />- Hiányzol - gondoltam hirtelen és azonnal megbántam.<br /><br />- Valaki van itt! - kiáltott fel gondolatban. -Hallottam! Itt van valaki!<br /><br />Próbáltam azonnal átváltozni, de csak nehezen sikerült. Éreztem, ahogy a farkasok szagot fognak, én pedig veszettül magamra rángattam a cuccokat és rohanás be Emily házába. Az ajtót becsaptam magam mögött.<br /><br />-Emily - törtem ki. - Bújtass el könyörgöm! - szólaltam meg könyörgően. - Kérlek.<br /><br />Megragadta a karomat és felfelé nézett.<br /><br />- Balra a harmadik ajtó.<br /><br />Rohanva téptem fel az ajtót, bevágtam a holmimat és reszkettem félelmemben. Hallottam, ahogy Embry dörömböl az ajtón Emily pedig kinyitja.<br /><br />- Valamit itt hagytál? - kérdezte kedvesen.<br /><br />- Van itt valaki - Embry hangja reszketett. - Van itt valaki.<br /><br />- Nem nincs - Emily hangja megnyugtató volt. - Ugyan ki lenne?<br /><br />- Hallottam, ahogy azt mondja, hiányzol...hallottam!<br /><br />- Fáradt vagy Embry - suttogta kedvesen Emily. - Biztosan csak az a fránya emlékhang.<br /><br />- Emily nem vagyok hülye! - rivallt rá Embry. - Itt van?<br /><br />- Ki?<br /><br />- Ő.<br /><br />- Ki?<br /><br />- Elina! - tört ki Embry. - Mond meg kérlek, mond meg! Itt van?<br /><br />- Nem, nincs - felelte Emily. Ekkor döbbent nyögéssel hallgattam végig, ahogy Jake befut.<br /><br />- Itt van a kocsim - szűrte ki a szavakat halkan. - Itt van!<br /><br />- Ki? - kérdezte Emily. - Ez teljesen agyrém fiúk, nem vagytok észnél mit képzeltek? Agyament dolog ezt képzelni.<br /><br />- Emily szép tőled, hogy véded, de tudom, hogy itt van - felelte Embry. - Látni akarom.<br /><br />- Nem -szólalt meg Sam. - Most pedig menjen haza mindenki. Most azonnal.<br /><br />S a vezér szava törvény, csak ez az egyetlen dolog mentett meg engem attól, hogy mára ne érjen fájdalom. Ahogy elcsitultak a zajok, lemerészkedtem és Samhez léptem.<br /><br />- Hálás vagyok, amiért fedeztél - suttogtam leszegett fejjel.<br /><br />- Ne legyél az - morgott. - Azt hittem, hogy van felelősségérzeted, hogy tudd, ha hibát követsz el szembe kell nézni a következményekkel. Úgy tűnik, még sincs így. De nem foglak többet megvédeni.<br /><br />- Tudom, és helyrehozom azt, amit elbaltáztam - néztem merően a szemébe.<br /><br />- Ezt kicsi lány, nehezen - vigyorgott gúnyosan. Emily oltalmazóan a kezeit átfonta a vállamon.<br /><br />- Gyere egyél egy kicsit. Szükséged van az ételre.<br /><br />Amíg ettem Sam előhozott nekem egy ősrégi papírt. Alig volt rajta látható a tinta és levágta elém az asztalra.<br /><br />- Itt vannak a születési adatait, szüleid neve...minden itt van. Ezt akartam neked megmutatni.<br /><br />Villámgyorsan kaptam a papírért.<br /><br />Neve: Elina Carmen Devienne.<br /><br />Szül.hely,idő : Forks, 1988. szeptember 4.<br /><br />Szülők :<br /><br />Édesapja : H.C.<br /><br />Édesanyja:Eugen Devienne.<br /><br />Továbbá pár adat és iktatási szám, hivatalos kórházi pecsét. Ezek a dolgok semmit sem mondtak nekem, csak azt, hogy megtudtam mi az igazi nevem. Hol születtem és ki az anyám. Az apám monogramja semmit sem árult el. Kérdőn néztem Samre.<br /><br />- Mégis mit jelent ez?<br /><br />Leült, ahogy Emily is, majd vetett egy futó pillantást a papírra. Megdöbbent.<br /><br />- Azt, hogy van három féltestvéred.<br /><br />Izgatott lettem.<br /><br />- Kik ők? Ismerem őket?<br /><br />- A legközelebbi, édesanyád felőli testvér az Paul. Édesapád részéről pedig Seth és Leah.<br /><br />A szavak csak nehezen jutottak el az agyamig. Nagyon nehézkesen.<br /><br />- Azonban Seth és Leah tabutéma számodra, mivel nem szabad Sue-nak megtudnia, hogy Harry félrelépett. Ez egy olyan becsületbeli ügy, amibe mi nem szólhatunk bele. Ahogy te sem. A falka sem tudhat mindössze Paulról. Remélem megérted.<br /><br />- Meg - ez az egyetlen szó volt, amit ki tudtam nyögni. - Paul a testvérem te jó ég...<br /><br />- Boldog lesz ha megtudja - mosolygott Emily. - Nagyon szeretett volna egy testvért.<br /><br />- És az a nő, az édesanyám?<br /><br />- Igen - bólintott Sam.<br /><br />Alig harminc perc leforgása alatt kaptam egy teljes családot. Azt hittem nem érem meg ezt a pillanatot, hogy megtudom ki vagyok valójában. De most, hogy megtudtam fokozatosan megláttam a hasonlóságokat köztem Paul, Leah és Seth között is. Megláttam, hogy mennyire hasonlítunk Paullal ízlés terén. Hobbik, talán még az arcunk is egy kicsit. Leah szomorú és sanyarú sorsa egyezett némiképp az enyémmel. Seth? Seth pedig olyan életvidám kölyök, mint én voltam. Családom lett, és hirtelen úgy éreztem itt kell maradnom már végleg ide kötnek a testvéreim. Szükségem van rájuk, nem kell Florida. Nem kell a műcsalád, a kartonházakkal, a szép zöld gyeppel, nem kell az amerikai álom ezen része. Mert minden álmom itt fakadt ki, és itt kapott életerős hajtásokat. Nem engedhetem többet, hogy valaki vagy valami meggátoljon abban, hogy kibontakozhassam. Most, van egy családom. Úgy éreztem, megváltás ami velem történik.<br /><br />Csak halkan sírtam, csak csendben. Ültem a konyha asztalnál és meredtem arra a papírra, ami a múltamat adja. Sosem hittem volna, hogy egy papírdarabnak ennyire örülni fogok. Sosem.<br /><br />Úgy éreztem első adandó alkalommal muszáj, hogy jobban megismerjem Pault, Leah-t és Seth-et is. Az utóbbi kettőt némi óvatossággal, de az irántuk érzett hirtelen szeretetem arra késztetett, hogy szükségük van rám és nekem támogatnom kell őket bárhogy is legyen. Ez volt az a testvériség, amit elsőnek láthattam itt. És ez az a testvériség, ami most már belőlem is fakad.<br /><br />Álmosan, de álmokkal telin feküdtem le az ágyba. Úgy éreztem rengeteg dolgot kell bepótolnom velük. Rengeteg, elvesződött év ami...most talán visszakaphatjuk mindannyian. A farkasmintás takarót simogattam lágyan. A könnyeim csak örömömben buggyantak ki.<br /><br />Van, hogy ahonnan eljövünk ott felejtünk valamit a tudtunk nélkül. S mikor elmegyünk, akkor döbbenünk rá, hogy valójában mit hagytunk ott.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-6767909775581105323?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-45505665875387584022010-08-28T21:55:00.002+02:002010-08-28T22:08:22.395+02:0017.rész<br /><br />Próbáltam nem gondolni a La push-i csapatra, arra, amik ott történtek. Fogalmam sem volt, mennyi új lapot kell még kezdenem, meg miért fordítok hátat folyamatosan a dolgoknak, mert ezekkel sosem oldottam meg semmit, csak jó volt elszökni, elmenekülni. A bajnak sok idő kell még, hogy rám találjon, ebben reménykedtem. És abban is, hogy talán végre tudok limonádét csinálni abból a rengeteg citromból, amit az élet adott.<br /><br />****<br /><br />Reggelente futottam. Rászoktam erre a kis aktív testmozgásra, feszültség levezető és ilyenek, elvégre itt nem változhatok át kedvemre. És valljuk be nem is lehetek túlságosan önmagam. Minden, amit megtanultam La Push-ban magamról, azt most egy időre kamatoztathatom. Az iskolába nem is sikerült igazán visszailleszkednem, a régi barátnőim sem úgy fogadtak, ahogy azt vártam. Olyan voltam számukra azt hiszem, mint egy púp, ami hirtelen visszanőtt. Megváltoztam, ahogy ők fogalmaztak. De ez egyáltalán nem érdekelt már.<br /><br />A napok teltek, a maguk megszokott floridai módján. Sokszor azon kaptam magam, hogy a gondolataim La Push-ra eveznek. Ahogy látom magam előtt a tájat, felidéztem magamban a tengerparti sétákat, azt az érzést, ami mindig elragadott. Nagyon hiányzott. A személyekre nem is próbáltam gondolni, úgy éreztem most így jó. Olyan elmosódott volt minden, hogy akár azt is mondhattam volna, hogy már nem fáj. De ez vaskos hazugság volt. Sokat gondoltam arra, hogy mit miért tettem így, és vajon jó döntést hoztam-e. Arra is ráébredtem, hogy nincs jó vagy rossz döntés. Idővel minden nézőpont változik, a jóból rossz lesz és a rosszból talán jó.<br /><br />És az idő, amelyről azt hazudják, mindent megold valójában nem oldja meg csak még jobban felidézi azokat a perceket, amik sorsdöntőek voltak.<br /><br />A telefonnal a kezemben vacilláltam. Felhívjam, vagy ne? Csak, hogy tudjam, hogy vannak...Vagy csak hogy...halljam a hangját. A gombokat irtó lassan nyomtam le. Kicsengett és én vártam, majd egy hang felvette.<br /><br />- Hallo,itt Emily.<br /><br />Nem tudtam megszólalni. Csak hallgattam és próbáltam kinyögni egy hellot.<br /><br />- Szia - törtem meg a csendet.<br /><br />- Te úristen! Elina? - kiáltott fel. - Mi lelt téged te nőszemély? Mond hol vagy?<br /><br />- Floridában - feleltem halkan. - Igazából...csak hallani akartam mi a helyzet ott.<br /><br />- Őszintén? Ostobaság volt eljönnöd innen. Elmenekültél és fogalmad sincs mit hagytál a hátad mögött.<br /><br />- De tudom - feleltem. - Épp ezért jöttem el.<br /><br />- Nézd, tényleg nem érted. Embry...mióta nem vagy itt, azóta egészen magába roskadt,Jake pedig...<br /><br />- Igen? Mi van Jake-kel?<br /><br />- Jake bevésődött.<br /><br />- Tessék? Kibe? Hogy...vagy mikor? Vagy egyáltalán...hogy történt mindez?<br /><br />- Nézd, most nem beszélhetek túl sokat, vendégeim lesznek ha érted a célzást. Nem akarsz, Embryvel beszélni?<br /><br />- Ott van? – kérdeztem halkan.<br /><br />- Még nincs, de mindjárt bejön. Szóljak neki?<br /><br />- Ne. Egyenlőre ne. Majd még hívlak rendben?<br /><br />- Minden nap! - szólt rám. - Minden nap tudni akarom, mi van veled!<br /><br />- Rendben - mosolyogtam bele a telefonban. - Hiányoztok.<br /><br />- Te is nekünk - mosolygott Emily. - Vigyázz magadra.<br /><br />- Azt teszem.<br /><br />A vonalat én szakítottam meg és egy kicsivel könnyebb voltam, amiért hallottam, hogy jól vannak. Az azonban teljesen padlóra vágott, hogy Jake bevésődött. Titkon talán arra vágytam, hogy visszatérek és engem várt? Talán. De én kívántam neki valaki mást, és tessék. Igaz az, hogy vigyázz mit kívánsz. Fáradtan ültem le az ágyra és éreztem, ahogy a gondolatom csak La Push körül kezd el forogni én pedig elveszek ebben a forgásban.<br /><br />****<br /><br />Vizsgákat tettem, csak, hogy valamivel kitöltsem az üres éjszakáimat. Naphosszat csak tanultam, jegyzeteket olvasgattam, kerestem az interneten az információkat és tényleg úgy éreztem ez az egyetlen, ami leköt. Hagytam, hogy a tanulásba menekülhessek, a számok, egyenletek, szavak, definíciók világába, ami kizárja a szívet, és csak az agy működik. Ha szerelmi bánatod van, tanulj. Ez az egyetlen jó megoldás arra, hogy a szíved ne fájjon. És az eredmény boldogsággal fog eltölteni. Jobb esetben.<br /><br />Olyan voltam, mint egy tökéletes házirobot. Megcsináltam a házimat, kitakarítottam. Elnéztem a közeli boltokba, plázába jártam, vásároltam tök feleslegesen. Úgy éltem, mint a többi kisvárosi sznob. Csak épp egyedül tengettem az életemet. A néhai szüleim zavartak öt-hat percre, amolyan felesleges köröket futva, aminek nem volt értelme. Próbáltak beszélgetni is, de én nem voltam hajlandó. Nem volt miről.<br /><br />Naphosszat kényszeredetten kerestem valami elfoglaltságot, mint például festészet. Festettem, vászont vászonra halmoztam és úgy éreztem még mindig nem festettem ki magamból azt amit érzek. Valamire vártam, ismét. A csodára? Lehet, hogy az már régen elúszott.<br /><br />Egyik nap fogalmam sem volt melyik, mert összefolytak a napok. Szám nélküli,sivár napok voltak. Csak vártam, hogy csörögjön a telefon, hogy információt kapjak a világról. A világ jelenleg La Push-t jelentette. De a telefon néma maradt. A napjaim ebben teltek. A telefoncsörgést vártam, bár tisztába voltam vele, hogy csak akkor fog működni a dolog, ha én hívok másokat. Nem bírtam ki. A telefon után kaptam egy jól leamortizált iskolai nap után.<br /><br />- Hallo? - szólt bele Sam.<br /><br />- Emilyt keresem.<br /><br />- Elina? - szólt bele hitetlenkedve. - Hogy lehet, hogy megkerült a mi kis bárányunk?<br /><br />- Emilyt kérem - szóltam bele türelmetlenül, majd zörej és Emily vette át.<br /><br />- Végre jelentkezel. Hogy vagy? Mesélj, már hiányzott a hangod, de te még jobban.<br /><br />- Hát a suli rém unalmas, a vizsgáim is megvannak, inkább előrehozva letettem mindent. <br /><br />- És jól sikerült?<br /><br />- Ühüm - motyogtam. - Jobban nem is sikerülhetett volna.<br /><br />- Képzeld, Sam talált valamit a családodat illetőleg, de még nem mondta el nekem sem. Azt hiszem azt akarja, hogy ide gyere, hogy közölje veled.<br /><br />- Miért? Miért nem mondja el a telefonba?<br /><br />- Mert szerinte érdemes lenne eljönnöd.<br /><br />- Talán csak egyetlen napra megyek vissza.<br /><br />- De akkor jössz?<br /><br />- Mikor menjek?<br /><br />- Mikor érsz rá? - mosolyodott el. - Végre látunk.<br /><br />- Hát jövő héten?<br /><br />- Rendben, várni foglak.<br /><br />Magam sem tudtam minek mentem bele. Na jó hazudok, a szívem boldogan dobbant arra a tudatra, hogy újra ott lehetek. Újra ott kell lennem, éreztem az összes pórusommal, hogy muszáj visszamennem, valami lökött visszafelé. Talán a vérem, hogy oda tartozom. Talán tényleg ostobaság volt eljönnöm onnan...de meglátjuk.<br />Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki izgatott lesz, mert megtudja, hogy vidámparkba készül. Láthat ezernyi csodát. Ott leszek, igen újra. Nem rég jöttem el onnan és máris visszahúzott a szívem, a hazug. A hazug, csalóka, álnok...<br />Kicsit olyan volt az egész, mint mikor ismét készülsz a nagy kalandodra, amitől azt várod, megváltoztatja az életedet. Az enyémet azt hiszem úgy összezavarta, felkavarta, átrázta, hogy ebben már nem volt semmi, ami a helyén maradna. Bármennyire is reménykedtem egy biztos, állandó pontban.<br /><br />****<br /><br />Pár cuccot már elpakoltam, de igazán keveset. Úgy éreztem, pár napig maradnom kell ott, igazán csak egy kis ideig. Csak megbújni Emily házába, ott a legfelső emeleten egy apró szobában és hallgatni, ahogy lent csevegnek a fiúk, csak érezni a többiek jelenlétét. Csak erre vágytam, hogy mégse legyek olyan egyedül. Tudom, hogy én döntöttem így, én választottam ezt az utat...de a következményekbe csak felületesen gondoltam bele. Azonban reménykedtem, hogy Embry és Jake barátsága megújult és már nem haragszanak egymásra. Reméltem, hogy minden helyrejött mióta eltűntem, visszaállt minden.<br /><br />És bennem? Helyreállhat-e minden, vagy ez az újabb kirándulás újabb fájdalmakat és könnyeket okoz?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4550566587538758402?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-49868742643556713752010-08-28T21:53:00.000+02:002010-08-28T21:55:02.722+02:0016.rész<br /><br />Az iskolába menet, mindenki megbámult minket. Azt, hogy kézen fogva közlekedünk Embryvel. Valahol ez várható volt, de azt gondoltam talán mégsem lesz körülöttünk ekkora felhajtás. De sajnos tévednem kellett. Igenis szemérmetlenül megbámultak. Volt, aki vigyorogva, volt aki belecsapott Embry tenyerébe, néhány lány undorral nézett rám és volt, aki csak simán megrántotta a vállát. Persze a kísérőink is egész úton ugrattak minket.<br /><br />- Hát igen, mi már az elején sejtettük, hogy ti egymásra találtok - magyarázta Paul. – De, hogy ilyen hamar dugtok azt senki se gondolta volna.<br /><br />Fülig vörösödtem, de Embry csak vigyorgott.<br /><br />- Irigykedj csak - lökte viccesen oldalba Pault. - Tudom én, hogy mi a bajod...<br /><br />Pault elnevette magát aztán hátba lökte Embryt.<br /><br />- Hölgyek előtt nem beszélünk ilyenekről - vigyorgott rám.<br /><br />Erre Leah megszólalt.<br /><br />- Akkor én mi vagyok? - morogta.<br /><br />- Az más - röhögött tovább Paul. - Te már túl sok mocskos dolgot láttál a fejünkben.<br /><br />- Az biztos - fintorgott.<br /><br />Órára is kézen fogva ültünk be. Egyszer elkaptam Embry pillantását, aki leplezetlenül, égő vággyal tekint rám. Olyan igazán szerelmesen. Fülig pirultam erre és a szívem hevesebben vert. Mennyire akartam, hogy valaki így nézzen rám, ahogy ő. És most mindez nem csak a képzeletem műve.<br />Óvatosan hátrapillantottam a vállam fölött és észrevettem, hogy mennyire vonzza a tekintetemet Jacob üres helye. Bűntudatom volt, de az rettentően. Nem kellett volna kihallgatnia minket, nem kellett volna látnia sem és ő mégis...mit akart ezzel elérni?<br /><br />Aztán a harmadik órára bejött álmosan, karikás szemekkel. Senkihez sem szólt jóformán, mikor én kedvesen odaköszöntem neki valamit morgott az orra alatt. Embry elégedett képet vágott.<br /><br />- Citromba nyalt - vigyorgott.<br /><br />- Hát azt kötve hiszem. Vajon mi a baja? –t ettem fel a kérdést, mint aki nem tudja a választ.<br /><br />- Bizonyára az, hogy túl sokat hallott a tegnap esténkből - kacsintott rám Embry. – Irigykedik.<br /><br />- Mégis miért? - jó volt a hülyét tenni.<br /><br />- Na ne mond, hogy nem vetted észre - fintorgott Embry. - Ezt nem mondod komolyan.<br /><br />- De én azt hittem ennek vége és megbeszéltétek.<br /><br />- A megbeszélés annyit tett, hogy akihez te húzol, az nyer és kész. A másik nem száll vitába, nem próbál téged manipulálni, nem propagandálunk magunk mellett. Te engem választottál ő pedig hoppon maradt. Ez a baja.<br /><br />A hideg végigfutott a hátamon. Olyan voltam, mint egy nyertes lottószelvény. Undorodtam a helyzettől, de ennek hangot is mertem adni.<br /><br />- Ezt nem mondod komolyan, úgy viselkedtek velem, mint valami nyereménnyel. Ha nem számít, nekem is vannak érzéseim! - törtem ki. - Ezt fel sem tudom fogni, hogy úgy beszéltek rólam, mint egy tárgyról amit valamelyikőtök megnyer.<br /><br />- Talán az érzéseid alatt azt akartad érteni, hogy jobban szerettél volna tegnap Jacobbal szeretkezni? - tette fel a kérdést pókerarccal Embry. - Ha gondolod szólok pár szót az érdekedben, biztosan nem lesz ellene a dolognak - morgott majd felpattant az asztaltól, mikor megszólalt a csengő. - Azt hittem szeretsz, úgy tűnik tévedtem.<br /><br />- Én egy szóval sem mondtam ilyet - ragadtam meg a karját.<br /><br />- Oh igen nem mondtad ki, de nagyjából céloztál rá - ingatta a fejét Embry és kimentünk a folyosóra. - Menj nyugodtan én nem tartalak vissza, menj nyugodtan rohanj oda hozzá, csald be az ágyadba és ...<br /><br />Csatt. Pofon vágtam. Könnyektől égett a szemem és megalázottnak éreztem magam, hogy már az első napon így kell alakulnia a dolgoknak. Paul azonnal ott termett, mikor meglátta, hogy remegek és Embry sincs jobb állapotba.<br /><br />- Ezt sosem hittem volna rólad Embry Call - suttogtam könnyek között. - Odaadtam a lelkem és te széjjeltaposod. Undorodom attól, hogy egy tárgy vagyok, amit dobáltok kézről-kézre és meglátjátok kinél landol. Forduljatok fel mind.<br /><br />Paul megragadta a kezemet mielőtt elrohanhattam volna.<br /><br />- Nem mehetsz haza - suttogta halkan. - Bírd ki egy kicsit.<br /><br />- Nem Paul, nem akarok itt maradni. Összecsomagolok és irány Florida - szedtem le a csuklóját a kezemről.<br /><br />A portán kilógtam és láttam, ahogy Jacob a folyósón állva szem és fül tanúja volt az eseményeknek. De már ez sem érdekelt. Tényleg úgy éreztem, hogy éppen ideje összecsomagolnom és elhúznom. Nincs ami maradásra bírjon, nincs ami megállíthat.<br /><br />****<br /><br />Dühödten téptem fel a bejárati ajtómat. A legelső bőröndhöz nyúltam és elkezdtem vadul beledobálni a ruháimat. A könnyeimet néha letöröltem a kézfejemmel és csak pakoltam tovább. Ekkor egy kéz fonódott a remegő kezeimre. Azonnal tudtam, hogy nem Embry az.<br /><br />- Ne menj el -suttogta a fülembe. - Kérlek.<br /><br />Megfordultam lassan és belemeredtem Jacob fájdalmasan szomorú szemeibe.<br /><br />- De nincs amiért itt kellene maradnom - szólaltam meg halkan. - Én csak bajt hoztam ide. Nézd meg, szétszedtem a barátságotokat, összetörtem Embry szívét, ő is az enyémet nem is beszélve rólad...miért maradnék?<br /><br />- A szüleid miatt?<br /><br />- Akik már nem élnek valószinűleg? Vagy akiknek annyira se voltam fontos, hogy keressenek? - dobtam fel a labdát. - Ez már igazán lerágott csont Jake, ideje mennem.<br /><br />A keze óvatosan megszorította a csuklómat.<br /><br />- Nézd... én szeretném, ha maradnál. Nekem nagyon is hiányoznál, nem szeretném ha elmennél.<br /><br />- Nem állíthatsz meg - suttogtam a mellkasának.<br /><br />- És ha azt mondom szeretlek?<br /><br />- Akkor minden bizonnyal tévedsz vagy talán hazudsz.<br /><br />- Ha nem szeretnélek...- óvatosan megemelte az államat, hogy a szemembe nézhessek. - Ha nem szeretnélek, nem érezném ezt.<br /><br />A kezemet a szívére helyezte, és éreztem, ahogy az vadul dobog.<br /><br />- Ezek csak vágyak. Nem többek.<br /><br />- Igen vágyak, mert rád vágyom.<br /><br />- Jake...ez múló gyönyör. Elmegyek, elfelejtesz és boldog lehetsz. Én is elfelejtelek, elfelejtek mindent, ami ide kötne és mindenki boldog lehet.<br /><br />- De ez nem így müködik - suttogta. - Nem mehetsz el Elina. Egyáltalán nem.<br /><br />- Mi tartson vissza? - kérdeztem tőle.<br /><br />- Talán ez?<br /><br />Lágyan megcsókolt. A szemem magától nehezült el és csukodott le. A csók édes volt, lágy és reménnyel teli. Tényleg azt akarta, hogy maradjak. Tényleg azt akarta, hogy ott maradjak vele. És úgy éreztem, hogy tessék, lehet, hogy csak tényleg ennyi kellett nekem...csak ennyi kellene, hogy boldog legyek. Minden nap érezni őt, csókolni, szeretni és elmerülni a szeretetben. Miért nem tudom mégsem megtenni? A szívem majd megbolondul érte, elveszítem a fejemet is de...ott van Embry. Ott van és nem mozdul a tudatomból, mintha csak azt ordibálná : ő nem a helyes utad. Ő nem lehet a helyes út, én vagyok az! Ne térj le az én utamról, meglátod az övé zsákutcába fut.<br /><br />És én bár a szívem veszettül vérzik és legszívesebben örökké vele maradnék, elutaznánk valahová és megoldódna minden probléma, mégis kiszakítottam magam a csókból.<br /><br />- Nézd -suttogtam neki. - Ez nem te vagy, és nem én vagyok. Egy másik életben, máshogyan talán együtt lehetnénk. Akkor semmi sem gátolna meg minket, de jelen pillanatban nem így állnak a dolgok. S bár lehet, hogy mióta megláttalak jóformán csak te jársz a fejemben, de nem adhatok egy lehetőséget neked. Mert tudom,hogy vannak dolgok az életben, amik elsőre helyesnek tűnnek...de valójában nem azok.<br /><br />- Azt akarod ezzel sugallni, hogy nem illünk össze?<br /><br />- Nézd Jake. Hazudnék ha azt mondanám, nem tetszel. Hogy nem bőgtem utánad. De...többször viselkedtél velem úgy, és amúgy is ott van neked Bella.<br /><br />- Bella már régen Edward felesége! - tört ki Jake. - Régóta vége annak a korszaknak és nem is kapaszkodhatok abba az esetlen reménybe, hogy valaha én több leszek számára...vámpírrá fogják változatni napokon belül és én csak tehetetlenül nézem, ami történik. Hát nem fogod fel?<br /><br />- Akkor látod, megvan a megoldás. Én csak egy...pótlék, egy ellenszer lennék a fájdalmadra - suttogtam neki. - És ezzel semmit sem oldanánk meg. A te szíved ugyanúgy összetörne, ahogy az enyém és Embryé is. <br /><br />- Miért jössz Embryvel? - kérdezte. - Miért nem tudod őt mellőzni és azt mondani, amit valójában érzel?<br /><br />- Mert mit érzek? - kérdeztem tőle. - Honnan tudhatod, hogy mit érzek? Honnan gondolhatod...?<br /><br />- Hisz most mondtad, hogy szeretsz engem. Akkor meg mi a baj? - letörten ült le az ágyamra és a fejét az ölébe hajtotta. Leültem elé egy ruhával a kezemben.<br /><br />- Jake hagyjuk ezt, tényleg elmegyek, másként adódik az életed és mindenkié. Engedj el engem.<br /><br />- Nem hagyom - nézett rám. - Nem hagyom, hogy minden, ami egy kicsit is boldoggá tehet elvesződjön.<br /><br />- Találsz mást - mosolyogtam. - Valaki szebbet, jobbat, valakit, aki megérdemel téged és valakit, akit te érdemelsz meg. Az élet már csak ilyen. És mond, hogy tudnál Embry szemébe nézni? Hogy lehet az, hogy, akit testvéredként szeretsz annak lenyúlod a nőjét? Mond...komolyan megtudnád tenni?<br /> <br />- De ezt meg lehet beszélni - próbált magyarázkodni. - Az idő sokat segít majd Embryn is.<br /><br />- Nalátok. Ahogy rajtad is fog. Elmegyek és pont.<br /><br />A cuccaimat összepakoltam ő pedig tehetetlenül nézte, ahogy a csomagok megtelnek, a tárgyak eltűnnek és a lakás üres marad. Lakatlan, és tátongó. Sötét. Az álmok, amik benne keltek életre egy csapásra eltűntek, ahogy a fény Jake szeméből. Az ajtót támasztotta.<br /><br />- Nem mehetsz el - suttogta a fülembe. - Megfogod bánni.<br /><br />- Nincs mit megbánnom - szegtem fel a fejem. - Az élet ilyen, szép pofonokat osztogat és te megtanulsz egyszer felállni, addig pedig nyugodtan feküdhetek a porban. Senkit sem fog zavarni.<br /><br />- Tudod mit? - nézett rám szomorúan Jake. - Vidd el a kocsimat, vigyél el egy darabot belőlem. Tiéd, nincs szükségem már rá.<br /><br />- Visszahozom egyszer - ígértem neki. - Visszakapod.<br /><br />A kocsi a ház előtt parkolt, egy fekete Wolswagen. Tudtam, hogy minden darabját ő maga szerelte bele, a lelke van a gépben. Bepakoltam a csomagtartóba, ő odadobta a kulcsot. Én pedig a lakáskulcsomat.<br /><br />- Vigyázz a házamra - mosolyogtam rá. - És...üzenem Embrynek, hogy köszönök mindent.<br /><br />- Átadom – bólogatott. - Ugye visszajössz? Én várok rád.<br /><br />- Ne várj, csak élj - integettem neki. - Az életed nem állhat meg csak azért, mert egyvalaki kiszáll belőle. Ahogy az én életem is új szereplőket kap majd.<br /><br />****<br /><br />A poros országúton könnyesre sírtam magam. Jobb volt így, hogy nem láttam senkit, nem búcsúzkodtam, jobb volt, hogy nem kellett éreznem még több fájdalmat. Tudtam, hogy Florida valamilyen szinten biztosan visszavár. Tudtam, hogy bár Adamék nem szívesen látnának újra, itt az idő, hogy talán visszatérjen az ő kis szeretetcsomaguk La Pushból.<br /><br />Az ajtócsengőt veszettül nyomtam, mire nagy nehezen Adam kinyitotta az ajtót. A megdöbbenéstől szólni sem tudott.<br /><br />- Szia Adam, gondoltam eljövök ide. Elhagytam La Pusht - közöltem vele a tényeket. - Van valami szállás a számomra? - néztem rá majd sokatmondó pillantást vetettem a kocsi hátuljában lévő csomagokra. Adam elsápadva bólintott, majd a kezembe nyomott egy kis keresgélés után egy kulcsot.<br /><br />- Ez a régi házunk, amit eladásra szántunk, de még nem volt rá vevő. Addig lakhatsz ott.<br /><br />- Biztosan nem baj? - negédeskedtem. - Nem akarok a terhetekre lenni - nyomtam meg a mondat élét, remélve, hogy leesik neki mire célzok.<br /><br />- Ugyan...nem - felelte színtelen hangon. - Isten hozott újra Floridában.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4986874264355671375?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-84398998400158317612010-08-24T16:25:00.000+02:002010-08-24T16:26:04.609+02:0015.rész.<br /><br />A szememet lehunyva vártam őt, sejtvén mi következik. Olyan forró csókot kaptam tőle, hogy úgy éreztem, szétolvad a világ. Ki se mertem nyitni a szememet, féltem, hogy elillan az egész, és ott lesz a valóság.<br /><br />- Jake - suttogtam halkan.<br /><br />Valaki elkezdett óvatosan rázogatni. Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy elaludtam a tűznél. Embry becsomagolt egy takaróba és az ő vállán aludtam. Ahogy álmosan kinyitottam a szemem akkor tudatosult bennem, hogy meg sem történt a dolog. Annyira elszégyelltem magam.<br /><br />- Jól vagy? - nézett rám Embry. - Eléggé sápadt vagy.<br /><br />- Ühüm - bólintottam és melankóliába süllyedtem. Nem volt fair, hogy ilyeneket álmodok. Ahogy felnéztem a tűz sugarain át láttam, hogy Jacob velem szembe ül és minket néz. Illetve most már engem. Ő pontosan meghallotta, hogy álmomban is őt szólítom.<br /><br />- Hazamegyünk? - kérdeztem Embrytől.<br /><br />- Ha szeretnél, persze.<br /><br />Felálltam és lehullott rólam a takaró. Otthagytam és abban a pillanatban olyan érzésem volt, hátat fordítok egy esélynek, hogy egy másik érvényesüljön.<br /><br />****<br /><br />Becsaptam az ajtót a lábammal és neki estem Embrynek. Vad csókoktól égett a szám és az övé is.<br /><br />- Mi lelt? - suttogta két csók között.<br /><br />- Akarlak és most. Gyerünk! - húztam felfelé a szobába.<br /><br />- Komolyan akarod ezt? - nézett rám. - Nem gyors ez?<br /><br />- Egyszer élünk, kérlek ma ne hagyj el éjszakára.<br /><br />Letéptem róla az inget és végigsimítottam a kockás hasfalán. Láttam, ahogy a levegőt nehezen veszi. Megfogta a hajamat és kicsit felrántotta a fejem, hogy egy édes és bűnös csókban egyesüljünk.<br /><br />- Nem is tudtam, hogy ilyen vad vagy - suttogtam a fülébe, miközben harapdáltam a nyakát.<br /><br />- Mondtam, hogy sok dolgot még nem tudsz - vigyorgott rám. A derekamat szorosabban ölelte körbe. - Kívánlak.<br /><br />- Ahogy én is.<br /><br />A konyhába kiténferegtünk, egy percre se engedve el a másikat, csókoltam ott ahol csak tudtam ő pedig keményen megragadta a vállamat és nekidöntött a konyhapultnak. A nyakamat kezdte el csókolgatni és a keze a melleimre tévedt. A hátam mögé állt, ahol érezhető volt a vágya.<br /><br />- Na kiscica, mutasd meg Embrynek, hogy dorombolsz - szólt hozzám édesen. - Gyerünk édes.<br /><br />Az egyik keze a melleimről a vénuszdombomra süllyedt. A levegő sikoltásként tört ki a tüdőmből.<br /><br />- Ez az - suttogta lágyan, majd simogatni kezdett lent. A ruhám pántjait lesodorta és ott álltam egy szál fehérneműben.<br /><br />- Fordulj meg - kérlelt.<br /><br />Óvatosan megfordultam és végigsiklott rajtam a tekintete. Meztelen felsőtestén harapásnyomaim emlékeztettek, hogy az előbb még én voltam előnyben. A szeme szinte égetett engem, némán megperzselt mindenhol. A férfiassága leplezetlen módon ágaskodott én pedig láthatóan megnyaltam a számat.<br /><br />- Gonosz nőszemély - suttogta. - Rohadul gonosz.<br /><br />A kezemnél fogva megrántott és magához húzott. Egy tépés és volt melltartó, nincs melltartó.<br /><br />- Majd kapsz másikat - suttogta a fülembe. Felkapott fél karral és a pultra ültetett. A hajamat félresöpörte a vállaimról, hogy teljesen láthassa a kebleimet.<br /><br />- Gyönyörű vagy. Ezzel a mirtuszkoszorúval egy ártatlan, szende lánynak látszol.<br /><br />- Valójában az vagyok - suttogtam szemlesütve. - Csak te hozod ki belőlem az állatot.<br /><br />Ez az állítás kicsit sántított, de nem törődtem vele. Tényleg akartam őt, talán ez az egyetlen módja a felejtésnek. A nyakamba temetkezett és a keze végig a melleimet simogatták olyan lassan, hogy azt hittem megbolondulok. Minden kis sikkantásomra belemarkolt óvatosan még jobban ösztökélve engem. Úgy éreztem, ennél jobb dolog sosem történhetett volna velem.<br /><br />- Menjünk fel a hálóba - emelt engem a karjai közé.<br /><br />A szívem vadul kalimpált, össze-visszavert és félájultan hevertem a karjaiban. Ilyen csoda egy évben egyszer történhet, és ennek most van itt az ideje. Éreztem, hogy ő az akinek odakell adnom magam. Nem akartam tovább várni, nem volt mire.<br /><br />Az ágyra lökött és elkezdte kicsatolni a nadrágját. Azonban oda merészkedtem hozzá és én segítettem neki. Remegett a vágyakozástól. Ahogy én is. Végigfutattam lassan a kezem a férfiasságán. Szépnek találtam, tökéletesnek, izgalmasnak. Pajzánul ránéztem.<br /><br />- Ezt nem mondod komolyan – nyögte. - Ezt nem...<br /><br />- Tedd meg, légyszíves. Tudom, hogy tudod mit akarok.<br /><br />- Tudom bizony tudom...<br /><br />Megfogta a hajamat és letolta a fejemet. Ez még jobban bevadított. Azon lepődtem meg a legjobban, hogy vérprofi és ezt sosem nézné ki belőle az ember. De úgy tűnik a szex gondolata előhozza belőle a farkast. És ez mondhatom, baromira bejött. Én lent csókolgattam, cirógattam kényeztettem, ő pedig biztatóan nyögött folyamatosan. Egyszer csak felrántott. Villámgyorsan óvszert húzott ki a zsebéből - ezt honnan tudta - és ráillesztette a farkára.<br /><br />- Gyere...most...<br /><br />Ledöntött az ágyra és azonnal belémhatolt. A sikítás és hörgés egyvelegét adtuk ki mindketten és szikrákra bomlott a mennyezet a szemem előtt. Lassan mozogni kezdett és úgy éreztem ezek a szikrák még táncolnak is. Igazán kevés volt, igazán kevés...éreztem, ahogy elzsibbad a fejem, elzsibbadnak a végtagjaim, éreztem, ahogy az adrenalin fellök a plafonra és én lebegek, forgok és felrobban velem az egész lakás...és Jake arca elmosódva felvillant a szemem előtt, majd ahogy jött, el is tűnt.<br /><br />Pihengve szálltam le Embry mellé. Csókokkal hintett el engem és a karjaiba húzott engem.<br /><br />- Köszönöm, hogy nekem adtad az ártatlanságod - szólalt meg rekedt hangon. A haja kicsit izzadtan tapadt a homlokára. Megcirógattam.<br /><br />-Megérdemelted - suttogtam neki csókokat adva a nyakára. - Tökéletes volt.<br /><br />- Meghiszem azt - suttogott édesen.<br /><br />Meztelenül felállt mellettem és kiment a fürdőszobába. Én csak feküdtem és bámultam kifelé az ablakon. A sötétség régen leereszkedett és neszezést hallottam lentről. Tudtam, hogy nem Embry az, mert ő zuhanyozik. Kinéztem az ablakon és egy rozsdavörös farkas akkor rohant el.<br /><br />Fáradtan hanyatlottam vissza az ágyra. Mindent hallott. Mindent. Minden egyes szót, nyögést, vallomást. Mindent tud. Talán jobb is így, úgysem tudnék magyarázkodni. Nem is akarok, főleg nem neki.<br /><br />Embry frissen és illatosan mellém feküdt meztelenül. Ez teljesen új volt nekem, hogy valaki van velem és velem tölti az éjszakát. Úgy tűnik, most már nem vagyok egyedülálló.<br /><br />****<br /><br />Az éjszaka közepén többször felriadtam, de mindvégig mellettem volt Embry és békésen aludt. Fel sem fogtam, hogy az elmúlt órák alatt mit tettünk mi egymással. Csak meredtem magam elé a sötétben és azon gondolkoztam, hogy minden gyorsan elkövetett tettnek van következménye. Ennek mi lesz? Jake soha többet nem szól hozzám? Elfelejtem őt? Vagy barátok tudunk maradni? És ő meg Embry?<br /><br />Holnap egy új napra virradok, új emberként. Bele se gondoltam soha igazán, hogy Embry Call barátnője lehetek. De most már az vagyok. És ez azt hiszem még bonyodalmakat okozhat itt La Push-on.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-8439899840015831761?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-88748910203528122672010-08-24T16:24:00.002+02:002010-08-24T16:25:34.436+02:0014.rész.<br /><br />A házban egy bögre forró teát kaptam és kitálaltam Billynek. Elmeséltem a harcot, ami értem folyt, elmeséltem, hogy mennyire bánt Jake viselkedése és mennyire nem értem őt. Elmeséltem, hogy nem akarom megbántani Embryt sem. És azt, hogy fogalmam sincs mit kell tennem.<br /><br />- Hát igen, a fiam sosem volt egy könnyű eset - bólogatott. - Tudod, hogy Bellát szerette és ez viszonzatlan maradt...sokáig küzdött érte. Talán még lényének egy része mindig küzd, hogy talán egy nap majd visszajön Bella. De ennek már vajmi kevés esélye van. Mi lenne ha barátok lennétek? Mi lenne, ha megismernétek egymást, barátkoznátok és a többit az időre bíznátok? A fiam is pontosan úgy összevan zavarodva, ahogy te. Neked is szükséged van egy barátra, és Jake-nek is. Embry pedig szeret téged, ki gátol meg, hogy ne szeresd viszont?<br /><br />- Én magam - feleltem halkan. - Hiszen én magam sem tudom, hogy mit érzek...<br /><br />- Jake iránt? Jake...jóravaló fiú, nem csak azért, mert az én fiam. Tényleg az. Renteget dolgot megélt, és úgy gondolom, hogy képes lenne szeretni téged, de amíg ő sem tisztázta magában az érzéseit addig te vajmi keveset tehetsz. De bármennyire is a fiam azt tanácsolom neked, hogy ne hagyd el a biztost, a bizonytalanért. Változtatni sosem késő. Lehet, hogy sebekkel, fájdalmakkal fog járni, de az élet már csak ilyen. Mindenki meg fog vigasztalódni,egyszer biztosan.<br /><br />- Azt sem tudom minek öltözzek a bálon...<br /><br />- Na akkor a lehető legjobb emberhez jöttél - húzta ki magát mosolyogva. – Pont ismerek egy történetet, egy hasonló szituációt és abból van egy lány. Rád illő a történet.<br /><br />Élt egyszer egy feleség, a neve Imerald volt. Szerette a törzs, és szerették az emberek. Jólelkű, segítőkész asszony volt. Tisztelet övezte őt, mindvégig az útja során. Egy nap feleségül kérte egy férfi, aki régebb óta udvarolt neki. Imerald, feleségül ment hozzá, nem is sejtve, hogy talán nem ezt a sorsot szánták neki.<br /><br />Imerald körül sok lelkes indiánférfi volt, mindegyik a kegyeit akarta, mindegyik szép életet ígért neki. Ő azonban csak egy vak döntés alapján ment hozzá ehhez a férfihez. Egy hirtelen gondolat, talán a magánytól való félelem, mások ismeretlensége miatt döntött így. Boldog volt, de boldogtalanabb mikor látta a szomorú kérők arcát. Úgy érezte, nem erre hivatott, és igazán azon fáradozott, hogy másokat boldoggá tehessen. De a kérők más nőket vettek feleségül, és már nem is köszöntek neki. Ez igazán megviselte őt, mivel úgy érezte ezzel sok barátság lehetősége is megszakadt. Telt múlt az idő, és Imerald férje egyre furábban viselkedett. Valahogy eltávolodott tőle, de Imerald nem értette miért. Mindent megadott neki. Meleg étellel várta, a ház tiszta volt, és férje másfajta vágyait is kielégítette. Egy nap rájött az okra. A férfi bár őt vette el, másba vésődött be.<br /><br />- Mit csinált? - kérdeztem vissza.<br /><br />- Valaki lenyomata lett. Ez azt jelenti, hogy ez nem holmi szerelem, hanem a lélek megtalálja a rejtett párját a másik személyben. Megszűnik a világ és csak rá tud figyelni. Erősebb, mint a földi szerelem, ez fenn kötetett az istenek keze által.<br /><br />- Létezik? - csodálkoztam. - Létezhet ilyen erős dolog?<br /><br />- Bizony - bólogatott. - Csak idő kérdése, hogy te is bevésődj.<br /><br />- Létezhet-e olyan, hogy másba vésődök bele, és belém is más?<br /><br />- Megeshet - bólintott Billy. - De ennek nagyon kicsi az esélye. Van, hogy a két személy napokon, éveken át együtt van és nincs közöttük semmi. Aztán történik valami és elkezdődik a varázs, ami egy egész életre és azon túl is szól.<br /><br />- Érdekes lehet - szólaltam meg merengve. - Ilyen őrülten szeretni.<br /><br />- Oh az - mosolygott. - Én is ezt éreztem a feleségem iránt.<br /><br />- Múlt idő?<br /><br />- Sajnos meghalt - hajtotta le a fejét.<br /><br />- Oh, nem akartam - simogattam meg az érdes kezét. - Nem akartam.<br /><br />- Semmi baj kicsi lány - mosolygott rám. - Szóval legyél te Imerald, de tanulj az ő hibájából.<br /><br />- És mégis milyen ruhát viselt?<br /><br />- Az elmondások alapján, hosszú fehér ruhát, lenge anyagból, hosszú fényes haját leengedve hordta. A menyegzőjén, mirtusz és fehér mezei virágokból font koszorú volt a fején. Mindig fehéret hordott, így jelezve, hogy a lelke tiszta és foglalt.<br /><br />- Azt hiszem van egy ilyen ruhám. Ezt a mondát hányan ismerik?<br /><br />- A legtöbben, elég csak annyit mondanod, hogy Imerald vagy.<br /><br />- Kicsit olyan ő, mintha...egy indián Jean D'arc lenne. Mártír.<br /><br />- Az - felelte Billy. - A további életéről nincs szó, de ezt valószínűleg egyedül töltötte, nem keresvén többet a szerelmet.<br /><br />- Szeretném megtudni, hogy ki a családom - szólaltam meg hirtelen. - Találhatok valahol feljegyzéseket?<br /><br />- Minden bizonnyal, igen.Az iskola épületében a könyvtárban vannak ilyen adatféleségek, mivel nekünk nincs erre külön intézményünk. Ott jegyzik fel ki született és ki halt meg, dátum, szülők miegymás. Ott minden bizonnyal utána tudsz nézni, ki is vagy te valójában.<br /><br />- Az jól fog jönni.<br /><br />- Meghiszem azt.<br /><br />Az órámra pillantottam. Volt 3 órám, hogy elkészüljek a bálra.<br /><br />- Azt hiszem indulok - szólaltam meg. - Köszönök mindent - pusziltam meg Billy arcát.<br /><br />- Oh kislány,még belepirulok - vigyorgott rám. - Na jó estét neked.<br /><br />Ahogy kinyitottam az ajtót, Jake ott állt vérző szájjal. Megvillant a szeme, ahogy meglátott engem. Én pedig csendesen utat törtem mellette. Hagyott engem elmenni és ezért rettentő hálás voltam.<br /><br />****<br /><br />A fehér ruha stimmelt, a hajam is. A koszorút pedig Emily fonta röpke negyven perc alatt a kertje virágaiból. Együtt szemléltük meg a tükörben az eredményt.<br /><br />- Csodálatos vagy - mosolygott rám. - Ha ma nem akad táncpartnered, szégyelljék el magukat.<br /><br />- És te? Nem jössz?<br /><br />- Dehogyisnem - nevetett rám. - Ki nem hagynám, de a bál után lesz egy parti ismét a parton. Gyere oda is.<br /><br />- Minden bizonnyal menni fogok - nevettem rá. – Izgatott vagyok.<br /><br />- Meghiszem. Alig várom, az estét – mondta. - Régen voltam ennyire besózva.<br /><br />- Én is.<br /><br />- Egyedül mész?<br /><br />- Igen. Gondolom hallottad mi történt.<br /><br />- Lehetett azt nem hallani? Utána hozzám jöttek és én ápoltam le őket, de szikrázott köztük a levegő. Tesztoszteron bombák - fintorogott Em. - Ketrecet fogok építeni nekik komolyan mondom.<br /><br />- Leah jön?<br /><br />- Nem. Csak este, és az öccsével. Nem egy bálozós fajta, és nincs aki elhívja.<br /><br />- Ezt igazán rossz hallani.<br /><br />- Az.<br /><br />Egyedül ballagtam az iskola felé. Ott már rengetegen voltak, sokan sokféle ruhában, szerepben. Kivilágított iskola...szóval megvolt a hangulata az egésznek. Lágy zene szólt, máskor meg pörgősebb rock and roll. Igazán modern és bulizós .A tömegben próbáltam elveszni, hogy ne lehessen túlságosan szem előtt, hátha valakibe belebotlok.<br /><br />Mindenkinek úgy láttam, volt párja. Én csak egyedül bolyongtam, mint valami indián szellem, aki visszatért, hogy figyelmeztesse az őslakosokat. Morbid. A puncsos tálhoz igyekeztem, mikor Paul felbukkant mellettem.<br /><br />- Szia, hol vannak az urak? - nézett körbe. - Egyedül jöttél?<br /><br />- Hát igen, gondoltam elég volt ennyi belőlem.<br /><br />- Meg belőlük. Na én is egyedül vagyok, gyere üssük el az időt. Táncoljunk.<br /><br />- Nem tudok jól táncolni - vetettem oda. - Lehet, hogy rálépek a lábadra.<br /><br />- Egyet se félj, tudod könnyen gyógyulok - nevetett rám és rájöttem mennyire kedves is tud lenni, a csipkelődős megjegyzései mellett.<br /><br />Keringőzni kezdtünk. A teremben csak néhány pár táncolt, szóval igazán rivaldafényben éreztem magam. De nem engedte, hogy nézelődjek.<br /><br />- Mikor táncolsz, végig a partnered szemébe kell nézned. Úgy, ahogy most én teszem.<br /><br />- Hány éves is vagy Paul? - vigyorogtam rá.<br /><br />- Közel száz - nevetett fel. - Nem, huszonhárom - mosolygott. - Éppen jó korszakomat élem.<br /><br />- Nők, nők és nők?<br /><br />- Mondhatjuk - mosolygott halványan<br />.<br />- Egyedül élsz?<br /><br />- Nem, édesanyámmal. Bár legtöbbet Emilyéknél lógok. Megszokás.<br /><br />- Olyan keveset tudok rólad.<br /><br />- Éppen úgy, ahogy én is rólad. Úgy tűnik ma estére ki leszel sajátítva - bökött meg óvatosan kuncogva.<br /><br />- Nem hiszem, hogy az arany ifjak örülni fognak.<br /><br />- Idősebb vagyok, szóval..<br /><br />Ő vezetett végig és tökéletesen ment a tánc. Egyszer sem léptem a lábára.<br /><br />- Biztosan profi festő vagy - szólaltam meg.<br /><br />- Hát, azért nem. Csak lélekből festek, aztán ember legyen a talpán, aki rajtam kívül megérti.<br /><br />- Megpróbálnám egyszer megfejteni - vigyorogtam rá. - Biztosan megérteném.<br /><br />- Kötve hiszem. Amúgy kinek a szerepét vetted fel ma este?<br /><br />- Imerald - suttogtam halkan. Megdöbbent arcot vágott.<br /><br />- Passzol a dolog.<br /><br />Több szó nem esett köztünk, megköszöntem a táncot ő pedig elvegyült a tömegben. Aztán hirtelen felbukkant Embry, karon ragadott és a táncparkettre vitt.<br /><br />- Talán előbb megkérdeznéd, hogy szeretnék-e veled táncolni?<br /><br />- Nem szokásom- felelte halkan.<br /><br />A szeme fájdalommal volt telítve. Észrevettem, hogy a szeme fölött forradás van.<br /><br />- Ezt Jake okozta?<br /><br />- Ő. De azóta...már megbeszéltük a dolgot. Nagyjából.<br /><br />- Az jó - táncoltam tovább és a szemébe néztem. - Jól táncolsz.<br /><br />- Te pedig gyönyörű vagy.<br /><br />Elmosolyodtam és tovább táncoltunk. A világ kicsit megszűnt, ahogy a haját óvatosan félresöpörtem, hogy láthassam a szemeit.<br /><br />- Szeretlek Elina. Szívem összes sejtjével.<br /><br />- Kérdezhetek valamit?<br /><br />- Persze, bármit.<br /><br />- Mit gondolsz...belém vésődtél?<br /><br />A kérdés megdöbbentette, majd halkan azt felelte.<br /><br />- Úgy tűnik minden bizonnyal. De te még nem – állapította meg. Nem szóltam semmit csak tovább táncoltam vele.<br /><br />- Este buli lesz a parton, ugye jössz?<br /><br />- Igen, megyek - bólintottam. - Nagyon várom, azt hittem ez a bál nagyobb durranás lesz.<br /><br />- Szökjünk el - suttogta a fülembe. - Úgysem vesznek észre.<br /><br />- Azt mondod?<br /><br />- Azt.<br /><br />Paul a hátunk mögött lassúzott egy lánnyal. Ránk kacsintott, majd a lányt óvatosan lekoptatta.<br /><br />- Na húzzunk innen - vigyorgott és kitessékelt minket az ajtón. Mindkettőjükön elegáns öltöny volt, amin meg is lepődtem.<br /><br />- Kinek a szerepébe bújtál Embry? - néztem rá.<br /><br />- Saját magamat játszom - vigyorgott rám, majd szájon csókolt. - Na látod én megmondtam. Elnevettem magam és Paul ránk nézett.<br /><br />- Kis galambok, kis tubicák - vigyorgott gonoszul. - Na jó előre mentem. Éljétek ki a nemi vágyaitokat. Aztán csak óvatosan.<br /><br />Nevetve csaptam a hátára ő meg csak levette az öltönyét, és hanyagul a vállára dobta. A cipője is a kezében volt és meztelen talppal osont tovább. Embry meg fogta a kezemet és követtük őt.<br /><br />- Remélem nem bánod.<br /><br />- Nem - feleltem. - Nincs mit bánnom – mosolyogtam. Közel hajolt a fülemhez és suttogni kezdte.<br /><br />"Halk angyal voltál. lépteid nesztelenül suhantak szívembe,<br />hogy minden egyes dobbanással, táncot járjanak.<br />S minden egyedül töltött éjjelen,<br />téged kereslek, szüntelen..."<br /><br /><br />-Rólad írtam.<br /><br />- Gyönyörű - suttogtam. - Nem is tudtam, hogy verseket írsz.<br /><br />- Te adod az inspirációt - nevetett fel halkan.<br /><br />A tűzhöz érve, rengeteg finomsággal megrakodott asztal várt. Zene, ismerős arcok és igazán nagy buli hangulat. Többen megdicsérték a ruhámat, bár Sam hozzám se szólt egész este. Biztosan nem tetszett neki, ahogy beszóltam. Éppen Embryvel táncoltam nagyban, mikor megjelent a színen Jake. Laza, fekete pólót viselt, farmerrel.<br /><br />Úgy tűnt, egész jól van. Már, ami az arcát illeti. Seth hozzávágott egy tál kaját, Leah meg egyből beszélni kezdett hozzá. Adták a hangulatot, talán nem akartál felhívni a figyelmet, hogy én is ott vagyok. Úgy tűnt engem nem vett észre. Paul és Quil hülyén táncoltak talán az elfogyasztott alkohol miatt, Jareddel ott nevettünk rajtuk. Észrevettem, hogy az italát kortyolgatva engem néz. Merően. Én is rápillantottam és ő a borospohara felett bámult rám. Letette a poharat és elindult felém. Én pedig csak álltam, mint egy sóbálvány, és csak vártam, hogy bekövetkezzen.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-8874891020352812267?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-11862672135846848472010-08-24T16:24:00.001+02:002010-08-24T16:24:43.661+02:0013.rész<br /><br />A bál este volt, én pedig még ötlet híján feküdtem az ágyba, mellettem Embry aludt édesen. Nem történt az éjjel semmi közöttünk, mindössze pár csók. Pár szenvedélyes, önfeledt csók. És most itt aludt velem. Ha az édesanyja megtudja, szerintem engem elevenen elhantol.<br /><br />Letrappoltam az emeletről és reggelit készítettem. Szépen feldíszítettem az asztalt, mikor Jacob megjelent a színen. Vad imádkozásba fogtam, hogy Embry ne kelljen fel.<br /><br />- Szia - szóltam minden kedv nélkül. - Mi járatban?<br /><br />- Csak azért jöttem, hogy tudod már kinek fogsz öltözni?<br /><br />- Hát nem igazán - feleltem. - De még van pár órám kitalálni.<br /><br />- Na igen - mosolygott. Aztán a hátam mögé sandított. - Micsoda szép terítés.<br /><br />- Gyakoroltam.<br /><br />- Két tányér? - sandított rám. Ekkor nagy ásítások közepette előmászott a szobámból Embry. A két fiú villámpillantásokat váltott.<br /><br />-Áh...szia Embry - üdvözölte kimért hűvösséggel Jake. - Jól aludtál? – gúnnyal teli volt a hangja. Embry pedig lejött és akkor vettem észre, hogy csak egy boxer van rajta, a pólóját valami oknál fogva fent hagyta.<br /><br />- Nagyszerűen - vigyorgott rá. - Ennél jobb estém régen volt.<br /><br />- Akkor én mentem is - felelt gyorsan Jake, miközben nem kerülte el a tekintetemet, majd vad remegésbe kezdett az alkarja. - Apám üzeni, hogy ha kell, tud mesélni a legendákról.<br /><br />- Az én anyám is - tette hozzá Embry.<br /><br />- Az anyád Makah származású - szűrte ki a fogai között Jake.<br /><br />- És? Attól még tudhat, vagy nem? Tanult, okos nő – jelentette ki Embry, mire Jake bevágta az ajtót. - Ezt meg mi lelte? - nézett rám, pedig tudom, hogy pontosan tudta a választ.<br /><br />- Talán...csak korán van még neki. Hol hagytad a pólódat? - pirítottam rá.<br /><br />- Fent ,mivel elakartalak kápráztatni, de úgy tűnik ez nem ment túl jól - morogta sötéten. - Megyek hozom.<br /><br />- Ne! Várj...<br /><br />- Picit elkéstél Elina - tette hozzá. - Bocs.<br /><br />Felvette a pólóját és feszült hangulatba leültünk reggelizni. A haja borzosan állt és csak most szemléltem meg őt igazán. Egészen megnőtt a haja, de jól állt neki. A kezén ott díszelgett a falka-tetoválás, izmos karja volt. Igazán...lehengerlő. Hirtelen megérezte, hogy nézegetem és rám meredt.<br /><br />- Összehasonlítottál Jacobbal? – A megdöbbenéstől köpni-nyelni se tudtam.<br /><br />- Ezt hogy merészeled? Az én kajámat eszed, az én ágyamba aludtál, engem csókoltál...és te még ezek után képes vagy ennyire gúnyosan viselkedni? Azt gondolod én rendeltem ide kora reggel? Tűnés. Nem mondom még egyszer!<br /><br />- Ne, ne haragudj igazán, csak ...csak… - Ekkor a kulcsot az asztalra dobtam.<br /><br />- Elmentem.<br /><br />- És mégis hová? - nézett rám ijedten. - Mit akarsz csinálni? Tudod semmi őrültség...<br /><br />- Ne aggódj Embry, nem fojtom magam a tengerbe. Túl messze van.<br /><br />Lerohantam a partra és éreztem, ahogy a ruháim szakadozva utánam maradnak én pedig csak futok, szélsebesen távolodik a házam, a tengerpart, távolodik Jake és Embry is.<br /><br />****<br /><br />Valami fura szag került az orromba, valami égetően hideg és rettenetesen büdös. Úgy éreztem lecsorog a vénáimba és végigperzseli az érfalakat. Rettenetesen fájt. Majd a fák mögül előbukkant egy aranyszemű lány.<br /><br />- Hé, nem bántalak - szólt hozzám halkan. - De ez a mi területünk.<br /><br />Megadóan megfordultam, hogy elinduljak, mikor még több aranyszemű közeledett felém. Én pedig úgy éreztem rám zárulnak, kör alakzatban.<br /><br />- Menj innen. Ez a mi területünk, hogy-hogy nem tudod ezt? - nézett rám kérdőn az egyik.<br /><br />Ekkor Edward, mert őt felismertem kitudja, hogy honnan megszólalt.<br /><br />- Ne bántsátok, nem tudja...ő új itt. Nem falkatag.<br /><br />- Hanem? - feleltek egyszerre. - Ha nem a falkához tartozik akkor ki ő?<br /><br />- Elina - felelt mosolyogva. – Igaz?<br /><br />Éreztem, ahogy a gondolataim, mint filmszalag átsugárzik felé. Nézte azokat a képeket a fejemben, amiket én is láttam.<br /><br />- Csak meg van ijedve, és nem tudja hol van - mosolygott. - Menj északabbra, az már a ti területetek.<br /><br />Hátat fordítottam nekik és ügetve elvonultam egy biztonságos zugot keresve. Életem első találkozása a vámpírokkal hátborzongató volt. Vámpírok...Micsoda kalamajka egy kicsi és unalmas városkában. Legközelebb zombikkal találkozom?<br /><br />-Elina!Elina! Hol vagy? Hol vagy? - Embry hangja a fejemben csengett. Tehát próbál engem megkeresni és farkas már. - Kérlek, gyere vissza ,mond el hol vagy, válaszolj!<br /><br />"Ez nem egy walkie-talkie! - gondoltam. - Embry, hagyj engem! Ne keress!<br /><br />- De kereslek, nem sokára megtalállak!<br /><br />- Mi értelme? Miért nem hagysz békén?<br /><br />- Igen Embry, miért nem hagyod őt békén? - szólalt meg Jake hangja. - Miért nem hagyod egy kicsit?<br /><br />- Te csak fogd be a szád! - rivallt rá Embry. - Fogd be a szád és törődj azzal, amivel kellene. Esetleg Bellával, úgyis olyan régen fantáziáltál róla.<br /><br />- Nem akarom hallgatni hogy vitáztok, szálljatok ki a fejemből! - kiáltottam.<br /><br />- Elina, nyugodj meg, maradj ott ahol vagy, odamegyek.<br /><br />- Embry nem érted, hogy látni sem akar. Megyek én - döntötte el a vitát Jake. - Engem biztosan látni akar.<br /><br />- Jake te is maradj ott ahol vagy! Nincs szükségem rátok! Senkire nincs szükségem!<br /><br />- Elina, csak megvagy zavarodva, tudom, hogy szükséged van barátokra.<br /><br />- Barátok...cöhh Jacob jobb mesét találj ki! Kérlek! Talán valami olyat, amit el is hiszek - sziszegtem. - Te meg a barát...ugyan, hisz csak mostanában vagy velem ilyen jóba, azelőtt ki nem állhattál.<br /><br />- Nem, akkor is kedvelt téged - kotyogott bele egy hang. - Amúgy jó a buli, szeretem hallgatni. Paul vagyok.<br /><br />- Az istenit! - dühödtem fel. -Hagyjatok békén.<br /><br />- Piroska, itt a farkasok versengenek érted, és te meg így viselkedsz? - gúnyolódott Paul. - Igazán lehetnél annyira gáláns, hogy esetleg választasz.<br /><br />- Paul...én én széttéplek - suttogtam.<br /><br />- Nem te vagy az első, aki ezt szeretné, tépj egy sorszámot bébi.<br /><br />- Ne bébizz le!<br /><br />- Jól van édes, ez tetszik?<br /><br />- Paul! - mordult rá egyszerre Jake és Embry.<br /><br />-Na tessék,kezdődik .Hozzatok popcornt légyszi - vigyorgott. - Jó műsor lesz.<br /><br />Még messzebb futottam, de a hangok nem maradtak el mögöttem. Mi több, mégjobban hallottam őket.<br /><br />- Azért eljössz a bálra, velem? -kérdezte Embry. – Kérlek!<br /><br />- Megyek a bálba, de tök egyedül - feleltem. - Nem tartozom senkihez. Én nem tartozom sehová.<br /><br />- Ilyet ne mondj - suttogott Jake. - Nem vagy egyedül.<br /><br />- Kac Kac Kac .A drága Jake lesz az én patrónusom? - gúnyosan csengett a hangom. - Igazán megtisztelő, hogy figyelemre méltatsz.<br /><br />- Miről beszélsz? - kérdezte ijedten Embry. - Mi van köztetek?<br /><br />- Jelenleg? - kérdezte Paul. - Szerintem valami alakul Embry, csapj közéjük az istenit én komolyan mondom - hahotázott.<br /><br />- Levegő édes, levegő van köztünk - sziszegtem Paulnak. - Szeretném ha egyetlenegyszer tényleg befognád a szád.<br /><br />- Lassan olyan leszel, mint Leah. Sőt, talán már olyan is vagy.<br /><br />- Ezt nem veszem bóknak, ha nem haragszol - válaszoltam vissza.<br /><br />- Elina...én szeretlek - suttogta Embry.<br /><br />- Azt hiszem ezzel drága öcsém, nem vagy egyedül - szólt be Paul. - Jake, mit gondolsz?<br /><br />- Hagyj engem a fenébe! - szólalt meg a megnevezett.<br /><br />Aztán hirtelen láttam magam előtt a csókot, de ez nem az én emlékképem volt. Ez az Embryé. Direkt csinálta, hogy fájdalmat okozzon Jake-nek.<br /><br />- Nagyon kezdők vagytok - szólalt meg részletes elemzést adva Paul. - Azt hiszem érzem, hogy valami van köztetek Embryvel, de ez még nagyon babacipőbe jár.<br /><br />Aztán azt látatta velem, ahogy az éjjel engem nézett, ahogy alszom. Lágyan simogatta a felkaromat ő pedig nagyokat sóhajtozott.<br /><br />- Tudod mi a szar ebben Embry? Mi van ha a tesód? - tette fel a kérdést Jake és tudta, hogy mélyre vágott. - Akkor ennek a dolognak befellegzett.<br /><br />Vicsorgást hallottam és láttam magam előtt, ahogy Embry nekiront Jake-nek. Rohantam visszafelé, magam sem tudtam hová, csak éreztem, hogy farkasszememből a könnyek csillogva gurulnak ki és éreztem, ahogy hátrahagyom őket, még gyorsabban még még még...<br /><br />Aztán a szemem elé táruló látvány borzalmas volt. Embry és Jake egymással verekedtek és Paul próbált visszaváltozni, de ő is dühös volt. Alakja hol emberinek tetszett, hol pedig farkasnak.<br /><br />- Csinálj valamit! Kérlek! - suttogtam Paulnak. - Kérlek ne hagyd ezt.<br /><br />Rám nézett és bólintott. Közéjük furakodott és szétszedte őket.<br /><br />- Ezt nem kellett volna! - szólt rájuk. - Jake, tudod, hogy mi fáj a legjobban Embrynek. Nem szép dolog ezzel bántani.<br /><br />- És az szép amiket ő gondolt és hagyta, hogy lássam?<br /><br />- Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa - bölcselkedett Sam a távolban. - Elina, jobban tennéd, ha nem változnál át többet farkassá, és nem tennéd nehezebbé az amúgy is nehéz helyzetet. A fiúk elvesztik a józan eszüket miattad.<br /><br />- Pont te beszélsz? Pont te? -szóltam vissza Samnek. - Azt hittem nem adsz ilyen tanácsokat, látván a saját hibáidból származó eredményt.<br /><br />Éreztem, ahogy a testem átváltozik emberivé. Meztelenül feküdtem az avarban. Paul a fák mögül már ruhával együtt jött ki.<br /><br />- Hmmm nem rossz, nem rossz - bólogatott mikor meglátott, majd a farkasokra nézett. – Na, takarodó van.<br /><br />Felállított engem, de úgy viselkedett, mint egy báty. Nem nézte meg a testemet egy pillanatig sem, hanem pólót húzott át a fejemen, és egy szakadt farmert adott a kezembe.<br /><br />- Pihenésre van szükséged - simitott végig a karomon. - Amúgy...festesz?<br /><br />- Igen - feleltem halkan. - Néha.<br /><br />- Én is - vigyorgott rám. - Néha festhetnénk együtt - mosolyodott el olyan lágyan, amit sosem láttam tőle.<br /><br />- Miért vagy velem ilyen? - kérdeztem tőle.<br /><br />- Mert mindenki megérdemel egy második esélyt - kacsintott. - Fiatal vagy szép és...biztosra veszem, hogy teljes tagja lehetnél a falkának. Csak tudni kellene kik a szüleid.<br /><br />- Na igen - feleltem szomorúan.<br /><br />- Este találkozunk a bálon - mosolygott rám. - Hidd el jó buli lesz.<br /><br />Hazavánszorogtam, majd megakadt a szemem Billy Blacken. Ott ült a verandán és figyelt engem. Én pedig a karjaiba vetettem magam.<br /><br />- Hé kicsi lány, mi történt? - nézett rám. - Akarsz beszélni róla?<br /><br />- Jake ugye nincs itthon? - néztem rá könnyes szemmel.<br /><br />- Nincs - mosolygott. - Jöhetsz nyugodtan. Ssssh...ne sírj - simogatta meg óvatosan a hajamat.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-1186267213584684847?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-69752684906441384452010-08-02T11:50:00.001+02:002010-08-02T11:50:27.509+02:0012.rész.<br /><br />Már talpon voltam. A reggelit lent fogyasztottam és érdeklődve láttam, hogy virágok vannak egy vázában. Életet kapott a lakás, de még ígyis fájdalmasan üres volt. Én csellengtem egyedül benne. Jake kopogtatott.<br /><br />- Szia, máris fent vagy? Emily mondta, hogy itt hagyott téged míg bevásárol és kérte, hogy nézzelek meg - mosolygott rám.<br /><br />- Aha értem - mondtam. - Bellával mi a helyzet?<br /><br />- Bella...Bella elvan - felelte monoton hangon. - Mostanában nem igazán beszéltünk.<br /><br />- Pedig szükséged lenne rá - tettem oda a teát főni.<br /><br />- Nem, nekem szükségem van rá, hogy valaki megértsen,úgy igazán.<br /><br />- Hát arra nekem is.<br /><br />- Itt vagyok én - nevette el magát. - Na gyere önts ki a szíved a drága Jake bácsinak – mondta, én pedig felvont szemöldökkel fordultam meg.<br /><br />- Ha az élet ilyen könnyű lenne én... - A mondat közepén kibuggyantak a könnyeim. - Miért van az, hogy nem vesznek komolyan és játszanak az érzéseimmel? Mi vagyok én? Tesztbábu, rongybaba vagy mi? Odajött hozzám és óvatosan megölelt.<br /><br />- Hé nem akartalak megbántani, rossz poén volt. Bocsánat - suttogta a hajamba. – Elina, kérlek ne haragudj rám.<br /><br />Meztelen mellkasán végiggördültek a könnyeim. A szíve dobogása és az a finom illat, ami belőle áradt megnyugtatott.<br /><br />- Oh Jake - néztem rá. A szemei olyan szép barna színűek voltak. Olvadt csokoládé, némi tejjel és mézzel - Olyan könnyű és jó lenne csak egy napra másnak lenni.<br /><br />- Miért mondod ezt? - nézett rám kérdőn a szemembe kutakodva.<br /><br />- Egy napra igazán lennék Bella.<br /><br />Elfordultam és a sípoló kannához igyekeztem. Levettem a tűzről és megcsináltam a teát. Jake még mindig ott állt.<br /><br />- Elina én...<br /><br />- Ne szólalj meg. Őrizd meg a csendet, mely nyugtató. Fecsegéssel ne tarkítsd a lélegző nyugodtságot - idéztem egy régi indiánmondást.<br /><br />- Bella a múlté - mondta Jacob. - Túl kell lépnem rajta, új életet kezdett, ebben már biztos vagyok. Ott van neki a vámpír familia, boldog velük. Ezt óhajtotta és bármennyire is fáj a szívem...ez a helyzet. Ő elment és én maradtam. Hiába, nem lehetek jó mindenkinek - próbálta elviccelni, de pontosan éreztem a fájdalmát.<br /><br />- Ez nem ilyen könnyű, igaz? Látom mennyire szenvedsz.<br /><br />- Hagyjuk - felelte ő is. - Friss sebek, könnyen véreznek újból.<br /><br />Teát töltöttem neki, ő pedig állva kortyolgatta az italt. Meztelen felsőtestét bámultam.<br /><br />- Olyan minden egyes falkatag, mintha az izomrostjaival akarna menőzni.<br /><br />- Mert valahol éppen ezt tesszük - vigyorodott el. - Szeretjük mutogatni magunkat.<br /><br />- Azt észrevettem.<br /><br />- Látnál minket sziklaugrás közben.<br /><br />- Az elég veszélyes, nemde?<br /><br />- Az, de hát ...az adrenalin még jobb. Felpörget és olyankor, amíg tart, nem fáj semmi.<br /><br />- Esküszöm, nekem egymás utána hat ugrás sem lenne elég - szólaltam meg keserűen.<br /><br />- A fejed ennyire fáj?<br /><br />- A szívem fáj, de az veszettül.<br /><br />- Sosem beszéltél az érzéseidről - hallgatott Jake. - Sosem beszéltél arról amiről a többi lány...nincs szerelmi életed,sem szerelmi sztorid.<br /><br />- Nem kötöm mások orrára.<br /><br />- Nyilvánvaló, hogy Embry megbolondul érted... - hangja keményebb lett egy fokkal. - De ennél többet nem tudok rólad, hogy neked kiért töredezik a szíved.<br /><br />- Nem bocsátkozom magyarázatokba - tértem ki a téma alól. - Az én szívem, én forrasztom többnyire össze. Az már mellékes, hogy ki olyan galád, hogy összetörje anélkül, hogy az értékét látná. – Erre köhögni kezdett és elvörösödött.<br /><br />- Ez picit erős volt egy lány szájából – mondta, majd nekidőlt a konyhapultnak. Az érkező Em-nek segített kipakolni én pedig csak ültem.<br /><br />- Jót fog neked tenni a bál - mosolygott Jake. - Szórakozol, eltereled a figyelmed, élsz. És talán még egy táncot is kérhetek tőled.<br /><br />Emily kutatóan nézett Jake szemébe, amit a fiú lesütött. Én pedig próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekelnek a hallottak.<br /><br />****<br /><br />Régen voltam a parton, legalább hónapoknak tűnt, mikor még élveztem a varázsát. Miután Em elment én magam egyedül lementem. Bolyongtam, sétálgattam, magamba szívtam a tenger levegőjét. Szíveket rajzoltam a homokba, hogy elmossa a víz. Törött szíveket is, és neveket. Mindet elmosta a víz.<br /><br />Csak meredtem magam elé, a gondolataim másféle csatangoltak. Úgy éreztem magam, mint aki néhány nap alatt éveket öregedett. Leah dühös arca előttem lebegett, Embry szelíd, kedveskedő arca is, Jake elpirult ábrázata, Paul pimasz vigyora, Emily anyai gondoskodástól édes arca.<br /><br />Mind-mind emberek azon a bizonyos játékmezőn. Én gyűjtöttem be őket. Mint ellenség, mint barát kategóriába. És most nem tudom őket elhelyezni a táblán. Kinek milyen szerep szánható?<br /><br />Embryn agyaltam a legtöbbet. Nem akartam, hogy fájdalmat kelljen neki okoznom, és éreztem, hogy képes hiányozni nekem. Képes arra, hogy azt érezzem, mellette biztonságba vagyok. És ott van Jake, aki egy plátói tipikus szépen mosolygó szomszéd srác, akinek a pillantásától elámulok és melegem lesz. Olyan nagy ellentétek, egy falkából valóak és én csináltam belőlük igazán ellenségeket. Paul jól fogalmazott, hogy vagy az egyik vagy a másik. De hát azon gondolkoztam folyamatosan, hogy rendben választom az egyiket és lehet, hogy ezek után lép csak a másik? És akkor mit teszek? Elcsábulok vagy úgy teszek mintha már lejáratott régi ügy lenne, aztán este meg könnyesre sírom a párnámat?<br /><br />Ugyan. Ha biztos lennék Jacobban, hogy sziklaszilárdan azt mondja, hogy nem kellek neki akkor elengedném őt. Elengedném és esélyt adnék annak, hogy boldog lehessek valaki mással. De így, hogy furábban viselkedik folyamatosan, célzások...aztán a bál...így csak még jobban ingázok két part között. Ez szemét dolog.<br /><br />Embry annyira ártatlan és annyira őszintén tud szeretni. Gyermekien. És néha csak jó lenne megölelni, elveszni a karjaiban és bízni egy szebb holnapban.<br /><br />Olyan távoli a szürke farkas...olyan távoliak az első napok az iskolában, vagy a parti a parton...minden távoli.<br /><br />Csak történne valami, ami maradásra bír, vagy, ami döntést szül a fejemben. Dőlne valamerre a mérleg serpenyője, hogy elinduljak. Egy helyben toporgok.<br /><br />Nagyokat sóhajtoztam. A bál is a fejembe volt, hogy nemsokára itt lesz, két-három nap talán és lehet, hogy elkellene mennem. Egy esélyt adnék magamnak, egy újabbat. És talán Embrynek is és talán még Jake-nek is. Utálom a háromszögeket. Minden sokszöget gyűlölök.<br /><br />S nemsokára itt a bál. A bá,l amiről jóformán semmit sem tudok, és mégis meg kell jelennem rajta Embry párjaként. És táncolnom kell az éjszaka folyamán Jacobbal is. Azt hiszem izgalmas és eseményekben gazdag éjszaka lesz. Nagyon is. Félek tőle, félek, hogy olyat tehetek, ami változást hoz. Kitudja mifélét. Nehezebb az ügy, mint hittem. Sokkalta, ilyen bonyolult életem talán sosem volt, még Florida is egészen gyerekjátéknak tűnt, a nem valós érzelmekkel és kitudta még akkor, hogy mi a szerelem. Mert én biztosan nem. Egyik napról a másikra élni, nevetni és a legnagyobb gondom is mellőzhető volt hónapokon át. De most?<br /><br />A felnőttséggel ez is járna? Hogy ilyen formán küzdök nap, mint nap? Florida olyan távoli már...az is, hogy akkor tizennyolc éves gyerek voltam. Most pedig tizennyolc éves felnőtt.<br /><br />Különbségek. Itt a srácok úgy nőttek fel La Push-ban, hogy mindennap volt valami, ami előrébb vitte őket. Minden nap megküzdöttek valami miatt, ha másért nem is magukkal szemben volt némi vitájuk, de mindennap nevettek és itt vannak egymásnak. Összetartoznak, család-családot ismer és fogad el. Nincsenek viták, nincsenek olyan bonyodalmak, csak mérhetetlen erős összetartozás és egymás iránti tisztelet. Én meg belecsöppentem ide a nagyvárosból és csak tisztelni tudom őket, mert tudom, hogy rengeteget kell még tanulnom, hogy felvehessem ezt az életszemléletet. Ha azon múlna, az utolsó csepp vérüket feláldoznák egymásért. Hol van még ilyen erős szeretet?<br /><br />Sehol a világban, csak a legnyomorultabb szegletekben. Mint ez is. Elzárva, kirekesztve, mert ez történt velük is. Mi indiánok, ránk sütve a bélyeggel, hogy rezervátumban élünk, mint holmi állatkerti látványosság. És ennek ellenére boldogok.<br /><br />Most kellene, hogy valaki észhez térítsen. Most kellene, hogy valaki igazán szeressen engem, érezhessem milyen ez. Talán a legjobb szegletbe jöttem tapasztalni. Talán, de az is lehet, hogy itt kapom életem legnagyobb pofonjait és sebeit.<br /><br />Leültem egy sziklára és csak néztem a távolt, hagytam, hogy a szél a hátam mögé sodorja a hajamat és hallgassam, mit suttog nekem. Egyedül voltam, és egy cseppet sem bántam most. Volt időm gondolkozni.<br /><br />****<br /><br />A vacsorámat próbáltam elkészíteni, mikor kopogtattak.<br /><br />- Gyere, nyitva – szóltam ki. Embry beoldalazott az ajtómon és egyenesen a nappalit átszelve a konyhába jött.<br /><br />- Ezt neked hoztam - nyújtotta át a mezei virág csokrot. - Gondoltam feldobja a napodat - mosolyodott el.<br /><br />- Honnan tudtad?<br /><br />- Láttalak a parton, de nem akartalak megzavarni. Talán megijedtél volna a szürke farkastól - mondta halkan.<br /><br />- Tőled biztosan nem - simogattam meg az arcát, majd megfogtam a kezét hirtelen. - Velem vacsorázol?<br /><br />- Ha szeretnéd - arcán ekkor pír futott végig.<br /><br />- El sem hinnéd mennyire - suttogtam a fülébe.<br /><br />Megterítettem, ő pedig ott sündörgött folyamatosan mellettem. Összeegyeztette a mozdulatait velem. Mikor a gőzölgő spagettit az asztal közepére tettem, boldogan szedett nekem és magának is.<br /><br />- Finom lett – dicsért meg. - Nem is hittem volna, hogy ilyen jól főzöl.<br /><br />- Azért ne legyél ilyen őszinte - fedtem meg nevetve. - Még szép, hogy jól főzök.<br /><br />- Várj, csak egy pillanatot... - pattant fel az asztaltól és gyertyákat hozott le az emeletről. - Emlékeztem hogy van fent ilyen, remélem nem bánod.<br /><br />- Nem, dehogyis.<br /><br />Az asztal közepére helyezte őket és meggyújtotta. A kezét a kezemre helyezte.<br /><br />- Alig várom a bált, veled - simogatta a hüvelykujjával a kézfejemet. - Igazán jó lesz, meglátod.<br /><br />- Remélem - sütöttem le a szememet. Mikor befejeztük az étkezést, elmosogattam ő pedig a konyhapultnak dőlt mellettem.<br /><br />- Tudod... - kezdett bele. - Most...megcsókolnálak. – Ekkor a tányér csörömpölve érkezett a mosdótálba. Talán el is tört, de nem figyeltem rá, csak arra, hogy megragadja a karomat, magához ránt, és a fülembe suttogja.<br /><br />- Nem érdekel hogyan lesz tovább, nem érdekel, hogyan döntesz...de én szeretlek.<br /><br />Majd megcsókolt és abban a pillanatban a szívem dübörögve kiáltotta: elvesztem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-6975268490644138445?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-12621412833732212832010-08-02T11:49:00.002+02:002010-08-02T11:50:06.986+02:0011.rész<br /><br />Ismét sikerült felkelnem. Épp ekkor jött be az emeleti fürdőszobából Embry. Mikor meglátta, hogy felkeltem kissé zavarba jött.<br /><br />- Remélem nem bánod, hogy használtam a zuhanyt?<br /><br />- Dehogyis - feleltem halkan, és a szemem megakadt a törölközőjén. Annyira ingerlően nézhettem rá, hogy teljesen elpirult.<br /><br />- Látom jobban vagy - próbált viccelődni.<br /><br />- Azt hiszem igen - mosolyodtam el, ahogyan én is. - Idejössz egy kicsit? – kérdeztem, majd leült az ágyra és közelebb hajolt.<br /><br />- Rosszul vagy? - nézett aggodalmasan. - Hozzak valamit? Teát?<br /><br />- Nem igazán, de szeretnék valamit - szólaltam meg halkan. - Egy egész kicsi és pici dolgot.<br /><br />- Mi az?<br /><br />- Megcsókolsz? - néztem rá.<br /><br />- Azt hiszem...te tényleg jól beverted a fejed - mosolyodott el halványan. - De ha tényleg komolyan gondolod, hidd el nem most van itt az ideje.<br /><br />- Miért mikor lesz itt? - csattantam fel. - Én nem tudom mire várjak...<br /><br />- A csodára? - tette fel a kérdést nevetve. – Ugyan Elina, ennyire nem vészes a helyzet.<br /><br />- Többet nem próbálkozom - suttogtam neki és a szemébe néztem.<br /><br />- Majd próbálkozom én - kacsintott rám. - Ne aggódj!<br /><br />- De bizony azt teszem - tettem le a fejem a párnára.<br /><br />Később megérkezett Emily, aki sürgött-forgott a konyhába és életet vitt a nagy és üres házba. Én meg csak feküdtem az ágyba és vártam, hogy a csontjaim összeforrjanak. Embry puszit nyomott a homlokomra.<br /><br />- Akkor viszlát később...Elina.<br /><br />Olyan gyengédséggel ejtette ki a szavakat. Olyan gyengéden, hogy a szívem belesajdult, mert nem akartam őt elengedni.<br /><br />****<br /><br />Épp Emily hozta fel a sajtos rizottómat, mikor Jake betoppant.<br /><br />- Látom jobban vagy. Nagyon aggódtam - felelt gondterhelt arccal.<br /><br />- Valóban? - néztem rá. - Meglepő fordulat, tőled.<br /><br />Emily halványan elmosolyodott, majd szabadkozva kiment a szobámból. Jake pedig leült a helyére.<br /><br />- Igen aggódtam, Leah egy állat.<br />- Az - hagytam rá.<br /><br />A közelsége megrebegtette a levegőt, de már közel sem olyan erősen, mint régebben. A vibrálás csak halványan citerázott át a szívemen, de nem volt elég erős. Már nem.<br /><br />Bár örültem, hogy ott van, mégis nem őt hiányoltam, hanem Embryt. Úgy éreztem, hogy tényleg meg kell tanulnom mi a jó nekem. Ahogy Jake-nek is meg kell tapasztalnia mi a jó neki. Ha én nem voltam jó, ugyan, ő nem tudta, hogy mit érzek. Még talán én sem.<br /><br />- Nem szoktam tanácsokat kérni - kezdett bele. - De a többiek gondolatát olvasva láttam mennyire aggódtál értem mikor Bella...szóval mikor volt egy kis problémám - fűzte tovább a dolgokat. - Édesapám is nagyon kedvel téged és bevallom most már én is. Rettentően aggódtam miattad.<br /><br />Fásultnak éreztem magam. Úgy éreztem, ugyan, ezek csak szavak a te szádból Jake. Ezt az agyad és nem a szíved diktálja.<br /><br />- Sajnálom a falkás dolgot és tudod már hogy lesz tovább? – nézett rám.<br /><br />- Nem, nem tudom. Ígyis-úgyis száműzött vagyok, nem? - horkantam fel. - A változatosság fő erényem - morogtam.<br /><br />- Nem vagy az - tette a kezét a kezemre. - Elina tényleg aggódtam érted.<br /><br />- És ugyan miért? – kérdeztem, mire elmosolyodott.<br /><br />- Hát tudod sokat gondolkoztam ezen. Mi van, ha a testvérem vagy a féltestvérem vagy?<br /><br />- Mindenki ezen agyal? – ültem feljebb.<br /><br />- Majdnem mindenki - helyesbített.<br /><br />- És csak ennyi? - árultam el magam. - Csak emiatt? – Erre felvonta a szemöldökét. Nem igazán értette az egészet. - Hagyjuk. – mondtam. - Mesélj te, miben kell a tanácsom?<br /><br />- Egy részt, eljönnél velem a bálba? Ezt már kérdeztem de kívülálló okok miatt sajnos nem volt időd a válaszadásra.<br /><br />- Nem - feleltem határozottan. - Embry előbb hívott el...de azt hiszem egyáltalán nem megyek.<br /><br />- És miért? – kérdezte.<br /><br />- Talán jobb lenne ha összepakolnék és visszamennék oda ahonnan jöttem. Florida, napsütés, felejtés. Még egy új életlehetőség.<br /><br />- Ezt nem mondod komolyan - pupillája hatalmasra tágult. - Nem mehetsz el.<br /><br />- De még mennyire, hogy visszamehetek Jake. Senki nem határozhatja meg, hogy mit tehetek és mit nem. Még Sam Uley sem.<br /><br />- De hát azt hittem kezded magad jól érezni itt - törte meg a csendet.<br /><br />- Jól érzem magam, de ez nem én vagyok. Nem kellene itt lennem. Nézd, amióta újra itt vagyok csak a baj tetőzik. Méghozzá magától.<br /><br />- Majd elmúlik. Nincs apály dagály nélkül - tette hozzá. - Ne agyalj ezen. Helyre rázódsz aztán már el is felejted ezt az ostobaságot.<br /><br />- Úgy sem ismersz - suttogtam.<br /><br />- Ki ismer téged egyáltalán? - tette fel nekem a kérdést.<br /><br />Csak ültünk egymás mellett, ő gálánsan segítőkészséget mutatott felém. A párnámat igazgatta, felültetett, megetetett, mindent megtett értem. Nem értettem a gondoskodását. Nem értettem ezt a változást. Őt sem értettem. Mikor ismét jött a váltás Emily feljött, és az elkínzott arcomra meredt.<br /><br />- Nehéz az élet. Azt hiszem Leah azért utál téged ennyire, mert neki is hasonló élete volt, és te mégis felülkerekedtél a problémákon.<br /><br />- Azt nem hiszem. Itt van Embry. Itt van Jake. Fogalmam sincs mi lelte, itt a farkas dolog a falka...mi mindennek kell még történnie, hogy egyszer azt mondhassam jó itt?<br /><br />Emily óvatosan megölelt.<br /><br />- Mondjuk egy erős szerelem maradásra bír, nemde?<br /><br />- Szerethetek-e úgy valakit, hogy tudom, ő másként szeret? Vagy szerethetnek-e engem úgy, hogy rólam tudják, másként érzek?<br /><br />- Ajaj. Embry-Elina-Jake háromszög.<br /><br />- Pontosan - morogtam sötéten. - Nem tudom. Nem tudom, éss még mindig nem tudom. Jake-nek ott van Bella, de hát Bella Edwardot választotta. Tehát Jake csak harcol a semmiért ahelyett, hogy boldog lehetne.<br /><br />- Mondjuk veled - tette hozzá Emily. - Nézd Jake egészen más milyen, mint aminek mutatja magát. Bár ez a fiúk többségéről elmondható. Embry pedig szeret téged, igazán!<br /><br />Teljesen kiborult, mikor megtudta hogy farkas vagy.<br /><br />- De hát miért?<br /><br />- Mert fél, hogy a testvére vagy - szólalt meg halkan Emily. - Nagyon retteg tőle, hogy megtudja ezt és nem szerethet téged. Ez igazán nagy csapás lenne számára. Ezért lenne jobb mielőbb megtudni, hogy kinek vagy a gyereke. Megkeresni a gyökereidet, még ha az fájdalmas eredményre is vezethet.<br /><br />- Én nem akarom tudni. Nem akarom - suttogtam a fejemet rázva. - Leadtak mint egy holmit.<br /><br />- Nem volt más választásuk valószínűleg. A szülők hibája sosem hárul a gyerekre. Ahogy a gyerek sem neheztelhet a szülő hibáira.<br /><br />- Mi lesz velem? - néztem Emilyre. - Ez veszettül nehéz. Hogyan szakadjak el az egyiktől, hogy a másikba gyökerezhessek?<br /><br />- A friss hajtások a nap felé nyújtózkodnak, a silányak pedig elhalnak utat engedve a frisseknek. Minden folyamat magától történik, beleszólások nélkül. Tedd te is ezt. Az élet úgyis tudja miként rendelt neked Sorsot.<br /><br />- Dehát a szívem...<br /><br />- A szív sok lövést képes elviselni mígnem egyszer golyóálló lesz - tette hozzá bölcsen Emily. - Amitől nem halsz meg az csak erősebbé tehet. Jól dönteni talán képtelenség hisz végig a fejedben van a másik lehetőség sziluettje. Hogyan lehetett volna...? Miként? Hogy alakult volna? Minden "jó döntés" nézőpont kérdése. Embry a szívét adná, de lehet, hogy neked nem az ő szíve kell. De kitudja, lehet, hogy elfogadod és rájössz, mégis az övé kellett. Nem tudhatod mit vált ki belőled, ha nem hagyod, hogy érezz itt - kopogtatta meg a mellkasomat - és nem hagyod, hogy ez irányítson - mutatott rá a fejemre. Hálás voltam Emilynek. Rettentő hálás.<br /><br />****<br /><br />A nap lassan kezdett letűnni az égboltról. Paul velem szembe ült és figyelte az állapotomat.<br /><br />- És hogy érzed magad? - kérdezte tőlem. - Piroska nagyot koppant a földön.<br /><br />- Az biztos - feleltem. - Egész jól.<br /><br />- Reméljük, hogy a csontjaid jól fornak össze - tette hozzá vigyorogva. - Különben ismét elkell törni.<br /><br />- Vicces vagy, csak szar a humorod - szóltam vissza neki.<br /><br />- Na és Embry vagy Jake kicsi lány? Két lovat egy seggel bizony nehéz megülni.<br /><br />- Mióta van közöd a magánéletemhez?<br /><br />- Mióta farkassá váltál kicsi csillag - nevetett fel. - Hallgattasd el az elméd mielőtt átváltozol. Megérdemeljük.<br /><br />- Azt gondolod nekem könnyű?<br /><br />- Őszintén Piroska, kinek az? - rántotta meg a vállát. - Egyik oldalról Leah panaszáradata, a másikról Jake-é. Most jössz te, és ott van Embry is. Mi meg csak hallgatunk. Hallgatunk és tűrünk nektek.<br /><br />- Hát ne hallgasd.<br /><br />- Mintha nem tudnád, hogy ez nem így megy - vigyorodott el. - Bár majd úgyis figyelni fogom a történéseket valamelyik srác fejéből.<br /><br />- Mocskos vagy.<br /><br />- Mint te édes - szólt vissza. - Ne áltasd magad Elina.<br /><br />- Paul, fáj a fejem - szólaltam meg mire ő felállt.<br /><br />- Hozok fejfájás csillapítót - szólt halkan. Meglepett a segítőkészsége.<br /><br />- Mi lelt? Az előbb még nem ilyen hangnemben beszéltél.<br /><br />- Tudsz csendben maradni és ezt értékelem.<br /><br />Nyelvet öltöttem rá, mire ő pimaszul villantott egy igazi macsó mosolyt, majd letrappolt az emeletről. A gyógyszert azonban már Embry hozta fel. Arca mosolyra húzódott. És ezzel belopta magát a szívembe.<br /><br />- Már hiányoztál – mondta, majd a kezembe nyomta a vizet és a gyógyszert. A mellkasára fektette a fejemet, én pedig hozzábújtam. Perceken belül elaludtam az andalító melegtől. Emily benézett a szobába és meglepődve látta Embry arcát.<br /><br />- Embry, mi bánt? - ült le, és Embry szemében könnyek csillogtak.<br /><br />- Mi van ha a testvérem? - szólalt meg. - Mi van ha nem szerethetem őt?<br /><br />- Ezen ne rágd magad - törölte le anyai gondoskodással a könnyeit. - Akárhogy alakul együtt lesztek, vagy így, vagy úgy.<br /><br />- És Jake? Jake megváltozott vele szemben, érzem, láttam a gondolataiban milyen kedves vele. És ez nekem nem tiszta.<br /><br />- Jake feladta a tiltakozást ellene - suttogta halkan Emily. - Embry, szerintem…<br /><br />- Ne mond ki - rázta a fejét Embry. - Nem akarom, nem akarom...<br /><br />- Lehet, hogy Jake Elinába vésődött – mondta, ki végül Emily, majd éreztem, ahogy óvatosan átfektet az ágyra, és percekkel később egy dühödt üvöltést hallottam a távolból.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-1262141283373221283?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-65386703421521115482010-08-02T11:49:00.001+02:002010-08-02T11:49:24.870+02:0010.rész.<br /><br />A farkas tükörképe velem szinkronban mozgott a vízen. Én voltam az. Próbáltam az izmaimat, próbáltam a futást. Ujjongtam magamban. Végre, végre valami jó is történik velem! Meglepődve észleltem, hogy ezt a jó dolgok közé sorolom. Hogyan lehet jó, ez az átkozott/áldott élet? Át tudok változni egy farkassá, és ez minden. Ez minden? Miket beszélek én?<br /><br />Éreztem a lehetőséget ebben, de magam sem tudtam, hogy hová vezet ez. Össze voltam zavarodva, még jobban, mint hittem volna. Nem is sejtettem, hogy valaki meghallotta a gondolataimat és utánam eredt.<br /><br />Futottam át az erdőn, majd a szikláknál megálltam. Nem tudtam hogyan változhatok vissza emberi alakomba, de addig is élveztem az izmok erőteljes játékát, élveztem a végtelenségig érzékelhető sebességet, élveztem, hogy mindent látok, de tényleg mindent. Az orromban ezernyi illat kavargott és pontosan tudtam mi micsoda. Olyan tudással voltam felvértezve, amit a legtöbb ember irigykedve nézne.<br /><br />Hallottam, hogy jön valaki. Éreztem, hogy jön. Tudtam. Diadalittasnak éreztem magam, hogy már én sem különbözök. Boldogan fordultam meg, és Embry ott állt.<br /><br />- Épp farkas voltam, mikor hallottam a gondolataidat és megdöbbentem. Hogy lehetséges ez? - nézett rám kérdőn. - Fogalmam sincs, ez egyre furább. Sőt meglepő. Nem is találok szavakat. Most már te is farkas vagy.<br /><br />Úgy tűnt csalódott. Valamiért mintha csalódott lett volna, hogy én is farkas vagyok. Talán nem akarja, hogy halljam a gondolatait? Vagy mi lelte? Néhány ruhát hozott nekem.<br /><br />- Ezeket a lakásodból loptam el. Változz vissza – mondta, én meg csak ültem tovább és néztem őt. Nagy nehezen megértette.<br /><br />- Engedd el magad. Gondolj az emberi mivoltodra. Lazulj el és sikerülni fog. Ígérem, itt leszek veled, ne ess pánikba.<br /><br />Leült mellém és én melléfeküdtem. Észrevettem, hogy lassabban veszem a levegőt, ellazulok és éreztem, hogy a kezeim újra öt ujjban végződnek. Meztelenségem zavarba hozott, de úgy tűnt nem csak engem. Embry azonnal odadobta a ruhát és hátat fordított. Nagyokat lélegeztem. Teljesen el voltam ámulva az új adottságomtól, ami úgy éreztem fontosabbá, mássá tehet és tesz is.<br /><br />- Majd néha kontrolláld a gondolataidat - vetette oda halkan. - Ne feledd, most már minden apró részletről tudni fogunk. Még arról is, amiről én személy szerint nem is akarok. - Bólintottam. - El kell mondanod Samnek, hogy alakváltó vagy. Biztosan nem lesz elragadtatva, ahogy én sem vagyok, de...ez van. Nem te akartad így - felelte letörten. – Gyere, elviszlek hozzájuk, kocsival jöttem.<br /><br />A kocsiban halk zenét kapcsoltam be. Némán bólogattam és néztem a sötét világot, ami odakint volt. Embry nagyon erősen koncentrált a vezetésre és nem is nézett rám. A homlokomra tapasztottam a kezemet. A bőröm égetően forró volt, amit eddig észre se vettem. Minden olyan hirtelen volt...talán ezért. Nem tudtam miért, csak belecsöppentem most egy új világba és boldoggá tett a másság. Most már igazán tartozom valahová.<br /><br />A ház előtt már vár minket Sam. Emily gondterhelt arca elcsitult, mikor meglátott, majd szélesen mosolygott.<br /><br />- Üdv újra itt – üdvözölt.<br /><br />- Szia Emily. Hello Sam.<br /><br />- Szóval farkas vagy? –támadt rám a férfi. - Mióta tudod te ezt?<br /><br />- Ma óta. Azt hiszem nincs huszonnégy órája.<br /><br />- Meg kell tudnunk kik a szüleid! - felelte gyorsan. - Ki kell deríteni.<br /><br />- Miért olyan fontos ez? - néztem rá.<br /><br />- Hát nem érted? Valaki itt a csapatból a féltestvéred vagy a testvéred és neked fogalmad sincs róla - összegezte a hallottakat. - És lehet, hogy olyan személy szeretett beléd, akinek nem lenne szabad.<br /><br />- Mert aztán a szívnek lehet parancsolni! – fújtam rá dühösen. Sírni támadt kedvem és most is szabad folyást engedtem az érzéseknek. Emily odajött, a fejemet ültömben a mellkasára tettem és zokogtam, ő pedig csitítgatott.<br /><br />- Elég sok volt neki ez az ideköltözés..aztán most ez. Hihetetlen még így is .Ki kellene kapcsolódnia - nézett rá gondterhelten Samre.<br /><br />- Persze, hogy sok neki. Nekünk is az! A falkába nem lehetnek többen. Nem lehetnek, ez lehetetlen!<br /><br />- Akkor alapítok egy újat - tettem hozzá mellékesen.<br /><br />- Akkor ez tudod mit jelent kicsilány? Dehogy tudod, semmit sem tudsz - rivallt rám Sam. - Fogalmad sincs a dolgok menetéről, sem magadról. Csodálkozom, hogy nem téptél szét senkit. Egyáltalán, hogy van önkontrollod, valaki segített?<br /><br />- Nem - feleltem. - Csak én voltam, aztán később jött Embry.<br /><br />A percek csigalassúsággal teltek. A fiúk mind megérkeztek, többé-kevésbé hulla fáradtan és Sammel tanácskoztak. Én csak ültem Emily mellettem, aki próbált velem kommunikálni, de én olyan voltam, mint egy másnapos. Nem bírtam felfogni, hogy egyik pillanatban még olyan magasan szárnyalok, a másikban meg zuhanórepülés egyenesen a föld felé.<br /><br />Bágyadtnak éreztem magam. Emily halkan beszélt hozzám, mikor Sam és Jacob kijött, utána Embry és az arca teljesen el volt komorulva. Úgy tűnt, mintha könnyes lenne a szeme.<br /><br />- Azt hiszem, ebbe a falkába már nem vehetünk be - szólalt meg Sam. - Mivel ugyan képes vagy az átváltozásra két választásod van. Az első, hogy egyedüli farkasként nem avatkozol a mi falka ügyeinkbe, második, pedig, hogy saját falkát alapítasz. Amennyiben a másodikat választod, ezt La Push területein kívül kell megtenned, mivel ez a mi területünk. Nem tekintünk rád ellenségként, de nem tűrünk meg itt sem.<br /><br />- De hát miért? - emelkedett fel Emily. - Sam ez olyan igazságtalanság! Hiszen Leah is...<br /><br />- Leah egészen más tészta. Annak sem kellett volna megtörténnie - suttogta Sam. - De sajnos erre a döntésre jutottunk. Ez a helyzet.<br /><br />Felálltam. Reszketeg lábaim úgy citeráztak, hogy ezt mindenki észrevehette.<br /><br />- Akkor hát nincs jövőm ebben a falkában?<br /><br />- Nincs - felelte Sam. - Nézd...attól még a falka tagok ugyanúgy a barátaid, ugyanúgy eljöhetsz ide, lóghatsz velük, de nem tartozol közénk. Fogalmam sincs kik a szüleid, de utána fogok járni. Ha olyan emberről van szó, aki sokat tett az előző falkákért akkor beveszünk egy szó nélkül. Addig pedig...kívülálló vagy.<br /><br />- Száműzött - szólaltam meg halkan. A könnyeim csíkban folytak lefelé. Leah türelmetlenül dobbantott.<br /><br />- Nem lett kitűzve a halálod időpontja, akkor meg mit keseregsz? Semmi sem történt az égvilágon, ami miatt lógatnod kellene az orrod.<br /><br />Életemben először úgy éreztem nem hagyom már ezt. Nem nyelhetem le azt a sok keserűséget.<br /><br />- Igen? És te? Miért vagy folyamatosan olyan, mint akit meggyilkoltak párszor? – vetette oda a kérdést, miközben a szemem szikrákat szórt és a csalódottság marta a torkomat. - Tudod Leah, itt te vagy az egyetlen, akinek savanyú a szőlő, és mindenki tudja miért. Lehet undok dolog, de hányok tőled. Szánalomra méltó vagy - döftem meg a szavakat a végén.<br /><br />Leah nekem esett. Éreztem, ahogy a fejem koppan a padlón ő pedig vadul remeg felettem.<br /><br />- Hagyjátok abba! Hagyjátok! Leah hagyd békén! HAGYD BÉKÉN! - Embry üvöltözve szedte le rólam Leah-t, akit a többiek karon ragadták és kivonszolták. Hallottam a dühödt ordítását. A kezemet a fejemre tettem. Megdöbbenve vettem észre, hogy a kezemet vér színezi.<br /><br />- Vérzem - szólaltam meg halkan, aztán eltűnt előttem a világ. A sötétség csak növekedett a szemem előtt, egészen addig, amíg be nem kebelezett.<br /><br />Melegség mindenhol. Karok. Puhaság. Nyugtató szavak. És a világ egy pillanatra megállt számomra Nem létezett jó vagy rossz emlék. Nem létezett valójában semmi sem csak egy pillanatra megálltam a rohanó emberek és események között. Megpihentem a sötétségben.<br /><br />****<br /><br />A reggel az ágyamba talált engem. A függönyökön keresztül óvatosan sütöttek be a napsugarak, nem bántották a szemem. Oldalra pillantottam és egy mosolyt láttam.<br /><br />- Jó reggelt! - szólalt meg halkan Embry. - Hogy vagy?<br /><br />- Hol vagyok?<br /><br />- Haza hoztalak - mosolygott rám.<br /><br />- A többiek?<br /><br />- Iskolában, te viszont itt maradsz, ahogy én is. Vigyázok rád, majd Jake felvált.<br /><br />- Miért kell rám ennyire vigyázni?<br /><br />- Összetört pár csontod - magyarázta Embry. - És vigyázni kell rád, mivel egyedül élsz. Majd vigyázz rád Paul is. Azt hiszem holnap.<br /><br />- De hát kutya bajom - próbáltam felülni, ami nem sikerült.<br /><br />- Ne akarj jobban megsérülni - tette a kezét a vállamra Embry. - Emily meg főz majd neked.<br /><br />- Úgy kezeltek, mint egy halálos beteget - dörmögtem.<br /><br />- Te pedig hisztizel - mosolyodott el Embry. - Nem hiszem, hogy túlságosan szeretsz tétlenkedni.<br /><br />- Eltaláltad – jelentettem ki, majd némi megdöbbenéssel vettem észre, hogy csak egy boxer alsó virít rajta. – Te velem aludtál?<br /><br />- Igen - felelte óvatosan. - De nem volt semmi, nem tettem veled semmit...meg semmi ilyen...tudod...szóval érted... - jött zavarba.<br /><br />- Persze – mondtam, ő pedig átkarolta óvatosan a vállaimat, engem pedig ismét elnyomott az álom. Még meg akartam köszönni neki, de erre már nem jutott idő. A fejem megadóan csuklott a mellkasára és jó volt hallani egyenletes szívdobogását.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-6538670342152111548?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-23933383385813595242010-07-27T22:49:00.000+02:002010-07-27T22:50:10.927+02:009.rész<br /><br />Néhány szendvicset összeállítottam és egy édes kis kosárkába tettem. Olyan voltam, mint Piroska, mikor a nagymamához igyekezik. A helyzet iróniáján, hogy én pont a farkashoz igyekeztem.<br /><br />A maradék lépcsőket szeltem és mikor megláttam a szürke farkast ott szobrozni. Odarohantam hozzá és boldogan felnevettem.<br /><br />- Itt az én drága szürke farkasom - a szavak maguktól tódultak a számra, fel sem fogtam, hogy hogyan beszélek hozzá. A farkas lefeküdt mellém, jó közel, hogy a melegsége engem is beburkoljon.<br /><br />- Hoztam néhány szendvicset. Kérsz? - kérdeztem tőle, mire hozzám dörgölte a fejét. - Ezt igennek veszem - mosolyogtam rá. A kezemből ette meg a szendvicseket és nem felejtette el lenyalni a kezemet sem.<br /><br />- Remélem azért nem így szoktál udvarolni - mosolyogtam rá. - Mondhatnám rád, hogy túlontúl nyálas vagy, de ez esetben ez csak...ösztönös.<br /><br />Erre olyan rosszallóan nézett rám, mintha csak azt mondta volna: ez nem volt vicces. Megvakargattam a fülénél.<br /><br />- Élvezed mi? Kíváncsi lennék...<br /><br />A mondatot befejeztem mikor meghallottam, hogy jön valaki. Gyorsan felpattantam és Embryre néztem.<br /><br />- Tűnj el! - Ő csak sután megrázta a fejét. A közeledő alak Paul volt.<br /><br />- Na végre,hogy megtaláltalak hős szerelmes - nézett Embryre. – Oh, szia Piroska, mi a helyzet? Hoztál uzsit is? - nézett a kosárkára. - Igazán bátor kislány vagy - nyomta meg az igazán szót. - Sam keres téged, gyűlés van. Várj én is átváltozom. – Hirtelen rámmeredt. – Hé, kislány, ha nem akarod látni a kis Pault, akkor legyél szíves tapintatosan elfordulni, bár nem lenne ellenemre meg kell, hogy mondjam - vigyorodott rám pimaszul. - De úgy vélem ez igazán nagy szívfájdalmat okozna Embrynek.<br /><br />- Mondták már, hogy mocskos a fantáziád és ráfér, hogy valaki átsúrolja?<br /><br />- Ezt kicsim már senki sem lesz képes átsúrolni - vigyorodott el miközben ledobta magáról a pólót. Gyorsan elfordultam mire gonoszul felnevetett.<br /><br />- Mégsem olyan bátor ez a Piroska. - Halk morgás kíséretében farkassá változott. Mire visszafordultam ott hevertek szanaszéjjel a cuccai. Megfogtam őket és összehajtogattam majd Embryre néztem.<br /><br />- Akkor holnap találkozunk az iskolában, vagy elém jössz? Ahogy gondolod. De még együtt is kell tanulnunk tudod. – Erre a szürke farkas pofán nyalt. Igazán romantikus. Paul vihogott, de úgy, hogy kilátszottak a fogai. - Mondhatom pocsék a humorod - húztam el a számat. Mire feleszméltem egy rozsdavörös farkas érkezett a partra. Mikor meglátott megdöbbent a felismeréstől.<br /><br />- Te vajon ki lehetsz? - töprengtem hangosan. - Lehet, hogy Seth?<br /><br />Megcsóválta a fejét. Ekkor Bella rohant elő a semmiből és egyenesen a rozsdavörös farkas bundáját ölelte át.<br /><br />- JACOB? - dünnyögte. –J ól vagy? Minden rendben? A vámpír már északra van, az már a ti területetek...<br /><br />- Vámpírok? - ismételtem Bella utolsó szavát, mire ő hátrafordult és kicsit megvetően közölte velem a tényeket.<br /><br />- Persze, hiszen erről nem meséltek neked? Azért tudnak mostanság átváltozni, hogy vámpírokat öljenek...<br /><br />- Vannak itt La Pushban vámpírok?<br /><br />- Nem, itt nincsenek. Forksban vannak - pirult el. - Az egyiket minden bizonnyal ismered is.<br /><br />- Na ki vele.<br /><br />- Edward Cullen, a barátom.<br /><br />Na tessék, ez itt kérem szépen egy igazán szép és fordulatos dráma némi szerelmi háromszöggel megspékelve. Bár a háromszögben már nem voltam biztos. Bella rám meredt.<br /><br />- Te nyugodtan hazamehetsz, a fiúk elkapják, akit kell...<br /><br />- A barátodat? - húztam fel a szemöldökömet. - Te aztán igazán szeretheted...<br /><br />- Te meg nem értesz semmit! - csattant fel. - Nem a barátomról van szó természetesen, de ezt majd később. Most menj haza.<br /><br />- Nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem - szóltam vissza. - Főleg egy olyan személy nem, aki a saját életét sem bírja rendbe hozni - sütött belőlem a gyűlölet.<br /><br />- Miért a tiéd olyannyira rendben van? - kérdezte halkan és megvetően. - Azt hiszem ebben megegyezhetünk, hogy teljesen nem.<br /><br />A farkasok morogni kezdtek aztán elrohantak az erdőségek irányába. Még utoljára rám nézett Embry, majd eltűnt a távolba. Rájöttem mire van még szükségem az itteni biztonságos élethez: kocsira, Bella és Edward mentes övezetekre és egy életmentő farkasra. Ha ezek meglesznek igazán megnyugodhatok.<br /><br />****<br /><br />Másnap reggel már tűkön ülve vártam, hogy Embry jöjjön értem. Mikor becsengetett, feltéptem az ajtót.<br /><br />- Végre! - borultam a nyakába. Én magam is meglepődtem ezen az érzelmi kitörésen. Leah a háta mögött azonnal hangot adott nem tetszésének.<br /><br />- Örülnék, ha végre leszállnál róla. De azt nagyon díjaznám! Nekem nem jönnek be ezek a nyálas jelenetek.<br /><br />- Pofa be Leah! - szólt vissza morogva Embry és éreztem, ahogy a szíve vadul zakatol örömében. - Jó újra látni Elina.<br /><br />- Még huszonnégy órája sincs, hogy elváltatok te jó ég - emelte fel a tekintetét az égre Leah. - Rosszabbak vagytok, mint Jacob egymagába, pedig az ő gondolatait ép ésszel kibírni nem egy könnyű dolog...<br /><br />Jake a háttérben megszólalt.<br /><br />- Kac Kac savanyú Leah.<br /><br />Zavaromban elengedtem az ölelésből Embry-t. Ezt ő is észrevette, de nem tette szóvá. Aztán a nagy csapat Leah-vel kiegészülve elindultunk az iskolába. Nagy nap volt a mai. Életem első la push-i dolgozatát készültem megírni remélve, hogy bebizonyíthatom tudásomat. Rettentően izgultam és a tegnapi tanultak kiszálltak a fejemből.<br /><br />Élénk csevej alakult ki Jared és Quil között. Paul előtte baktatott és Seth-el beszéltek valami nagyon fontos dologról. Jake lemaradt a hátunk mögött.<br /><br />Kiértünk a térre, ahol gyülekeztek a diákok. A szél enyhén belekapott a hajamba és felborzolta. Embry óvatosan lesimított egy tincset.<br /><br />- Igazán szexi ez a haj – mosolygott, miközben igazgatta a össze-vissza repdeső tincseimet.<br /><br />- Jaj, Embry - nevettem rá.<br /><br />Ekkor Leah szólt neki valamit és odakoncentrált egy pillanatra. Ezt megragadva Jake a kezembe nyomott egy papír fecnit és elviharzott a terem felé. Látván, hogy most senki sem figyel rám, óvatosan széthajtogattam.<br /><br />"Lennél az idei bálon a táncpartnerem? Persze csak ha nem bántottalak meg eddig túlságosan. Válaszodat várom: Jake."<br /><br />Idegesen összegyűrtem a levelet és a zsebembe süllyesztettem. Embry pillantását kerülve elmentem a terem irányába, leelőzve Jake-t is. Nem akarok ma fájdalmat. Ma nem akarok.<br /><br />A dolgozatírás közben Embrynek engedtem, hogy néha rálessen az én dolgozatomra. Sokszor kicsin múlott, hogy nem buktunk le, de mi úgy néztünk egymásra, mint két cinkostárs. Önfeledt voltam vele az összes órán. Nem is próbáltam agyalni a problémán, úgy gondoltam majd este átmegyek hozzá és közlöm vele a szomorú tényt, hogy valaki már megelőzte őt. De még magam sem tudtam, hogyan fogom ezt meg tenni, mert végre a lelkem látott egy aprócska reménynyalábot, hogy talán érdeklem őt, és talán esélyt ad nekem valamire...na de mégis mit várok én?<br /><br />A csodát, mi sosem jön el? A farkas fiút, aki éjszakánként nekem fog vonyítani az ablakom alatt? Vagy csak a mese végét, ami happy end lesz?<br /><br />Nem tudtam és egyre fásultabb lettem. Ez persze nem maradt láthatatlan mások szeme előtt sem. Embry azonnal elhívott beszélgetni az egyik szünetben.<br /><br />- Mi a baj? Nagyon szomorú vagy matek óta.<br /><br />- Hát csak igazából nincs jó kedvem - húztam ki magam a vallatás alól.<br /><br />- Van egy olyan érzésem, hogy a problémád tárgya J-betűvel kezdődik és ake a vége - húzta el a száját. - Na mond csak nyugodtan, mit tett az a szerencsétlen.<br /><br />- Én nem akarom, hogy ellenséges legyél vele. Hiszen, amíg én nem voltam ti olyan jó barátok voltatok.<br /><br />- Jól mondod. Amíg te nem voltál, de te szerencsére már vagy és az emberek, meg a körülmények gyorsan változnak. Hidd el nem hal bele, ha nem szólok hozzá mondjuk...élete végéig.<br /><br />- Ugyan Embry, felesleges, tényleg az. Neki ott van Bella tudod és ...<br /><br />- Persze, ott van Bella. Bella addig van vele, amíg Edward engedi és utána Jacob mehet a szemetesbe, mert nem lesz esélye, hogy labdába rúgjon. Már most sincs túl sok, de próbálkozik. Ez a legtöbb, amit megtehet, közben ezer darabra szakítja a saját szívét és mi kénytelenek vagyunk végighallgatni ezt - kezdett ideges lenni Embry. - Aki hülye, az haljon meg!<br /><br />- Ilyet nem mondhatsz! - mordultam rá. - Az ember, ha szeret valakit sok ostobaságot elkövet meg tanul belőle.<br /><br />- Azt meghiszem Elina.<br /><br />Gúnyosan rám meredt majd elviharzott. Én meg csak tehetetlenül néztem utána. Becsengettek és bementem órára. Hozzám se szólt, Jake meg kérdőn nézett rám. Mindenki világát képtelen vagyok megmenteni. Nem vagyok hős.<br /><br />****<br /><br />Este miután megírtam a leckémet, a sötét ház nagy csendje félelmetesnek hatott rám. Utáltam egyedül élni, utáltam minden reggel egyedül felkelni, gyűlöltem azt az érzést, hogy senki sem szól hozzám. Rosszul voltam az egyedül elköltött ebédektől, vacsoráktól és reggeliktől. Rosszul voltam attól, hogy nincs aki hozzám szólna. Egyedül vagyok. És talán most elsőnek ébredt fel bennem az a vágy, hogy bárcsak tudnám kik voltak a szüleim. Bár ezzel sem oldanék meg semmit, mert lehet, hogy már nem is élnek, lehet hogy nem is itt laknak...lehet, hogy nem is akarom tudni, mert az igazság néha fájdalmat okozhat. És ez semmit sem változtat az egyedüllétemen.<br /><br />Azon tűnődtem, hogy átkellene mennem Jake-hez, hogy elmondjam, nem mehetek vele a bálba, bárha szeretnék. De túl zavaros volt minden. Túlságosan zavaros és fájdalmas. Sírni akartam, toporzékolni, üvölteni, hogy az élet valójában egyáltalán nem igazságos. Nem az.<br /><br />Fogtam a kabátomat és lerohantam a partra. Rohantam, a szél belekapott a ruhámba, de nem érdekelt, tengert akartam érezni a lábam alatt. A nedves homok hideg volt a lábam alatt, de ez sem érdekelt már.<br /><br />Lerogytam a homokba és sírtam. Sírtam akár egy gyerek, aki valami rosszat tett, akit a világ megbántott, ellökött, akit a világ kinevetett. Akinek elvették a kedvenc játékát és pozdorjává törték a szeme láttára. Sírtam, mint egy felnőtt, akinek félresiklott az élete és nem látja a megoldásokat. Sírtam, mint egy tinédzser, akinek összetört szívére nincs elegendő mennyiségű tapasz. Ütöttem a homokot, de a fájdalom nem hagyott alább.<br /><br />Szeretni és szeretve lenni nem is olyan könnyű. Szeressek úgy, hogy ez másnak nem fáj. Szeressenek engem úgy, hogy ez másnak nem fáj.<br /><br />Ott van Embry, az én barnaszemű drága Embrym. Aki a lelkét kitenné értem, mert látom már, tisztán látom, hogy ő nem csak barátként közeledik felém. Olyan lágy, olyan gyengéd... és én mégis meglátom őt, de mellette meglátom Jacobot. Azt a fiút, aki sosem lehet az enyém, mert ott van neki Bella. Egy ördögi kör, egy nyomorult kör, amiből nem lehet kimászni és bemászni sem úgy, hogy valaki szíve ne sérüljön. Mer mit nekem a fájdalom.<br /><br />A testem vad remegésbe kezdett, és éreztem, ahogy a sós könnyek megdermednek az arcomon. Félelmetesnek tűnt a dolog, de azonnal rájöttem mi ez.<br /><br />A Quileute vér dolgozik bennem. A vér, amelynek hívószava oly erősen csengett a fülemben. Összegörnyedtem és éreztem, ahogy a testem lassan átalakul. Fájdalmas alakulás volt, rettentően fájt, ahogy a lábaim és a kezeim is...<br /><br />A vízhez sétáltam, és mikor belenéztem majd megbolondultam a boldogságtól. Egy farkas nézett vissza rám.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2393338338581359524?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-3113269081847573822010-07-27T22:48:00.000+02:002010-07-27T22:49:44.267+02:008.rész.<br /><br />Vasárnap. Némi esőfelhővel tarkított lágy napsütés. Úgy gondoltam soha jobbkor, ideje, hogy kikapcsoljam magam. De aztán a fejembe villant a Billynek tett ígéretem, így hát úgy éreztem igazán nem lenne fair play, ha nem mennék kora reggel át hozzájuk. Így is tettem. Néhány igazítás a hajamon, egy farmer egy póló és mehetünk is.<br /><br />Az utcán köszöntek az emberek és én visszaköszöntem. A második lépésem a külvilág felé. Meg kell, hogy mondjam igazán jó érzés volt. A verandán már várt engem Billy, mintha csak tudta volna, hogy ma jönni fogok.<br /><br />- Épp jókor - mosolygott rám. - Már kezdtem éhes lenni. Jacob pedig még szöszmötöl.<br /><br />- Akkor irány a konyha - adtam ki a parancsot nevetve.<br /><br />A konyhában egész jól mozogtam, míg Billy reggeli összefoglalót nézett a tegnapi meccskavalkádból, ás élénk csevejt folytatott az itteni rendőrrel. Úgy tűnt, nagy barátok.<br /><br />Ahogy megfordultam, hogy az asztalra tegyem a ham and eggs-t egy kócos, végtelenül álmos tekintetű Jacobba botlottam. Ő is meglepődött és lopva lesimította az atlétáját és a rövidnadrágját. Próbáltam nem a nadrágját pásztázni.<br /><br />- Jó reggelt - szóltam oda vidáman és máris visszafordultam a pulthoz.<br /><br />- Szia. - Álmos hangja rettentő bájos, szinte gyermeki volt. Hallottam, ahogy kihúzza a széket, a tányért dugig teszi és engem néz. Figyeli az összes mozdulatomat.<br /><br />- Hát ez a női sürgés-forgás már hiányzott innen - mondta derűsen. - Jó ilyet is látni.<br /><br />- Azt elhiszem - mosolyogtam.<br /><br />Billy is begurult és hármasban kezdtünk el reggelizni. Billyt hallgatni igazán jó érzés, hiszen olyan közlékeny és úgy előadja a dolgokat, mintha te már ezer éve ismernéd. Sőt talán bennem még az is felmerült, hogy olyan, mint egy távoli nagybácsi. Értve úgy, hogyha találkozol vele órákig mesél és te iszod a szavát. Rá kellett jönnöm, hogy Black-éknél repül az idő és a ház egy olyan kellemes érzetet ad nekem, amire szinte egy igazi otthon képes. Pont olyan, mint mikor fáradtan és nyúzottan hazakocsikázol egy kimerítő út után, és boldog mosoly terül szét az arcodon, mikor meglátod a házadat. Na ez a ház pont ilyen.<br /><br />A napsugarak végigtáncoltak az étkezőasztalon, aztán a tányérokon, megcsillantak az evőeszközökön és végül beköltöztek Jake és Billy szemébe. Hajszálra ugyanolyan a szemük, le sem tagadhatnák a rokoni vénákat.<br /><br />- Nagyon köszönöm ezt a mennyei reggelit - mondta Billy. - Igazán jólesett, nagyszerű szakács vagy. Megtartunk ifjú hölgy.<br /><br />- Köszönöm - nevettem fel. - Ilyen dicséretet is régen hallottam.<br /><br />- Nahát, akkor épp ideje. Én lassan készülődöm, mert értem jön Swan rendőrfőnök, és elmegyünk horgászni. Viszont nem szeretném, ha az én bájos és esetlen fiam egyedül maradna itthon - ejtette el az átlátszó célzást.<br /><br />- Hát azt hiszem, hogy ez a nagyfiú már nem szorul pesztrálásra - vettem át a szót.<br /><br />- Igen apa. Amúgy is átjön ma még Bella is.<br /><br />Az édesapja csak egy szemvillanással jelezte, hogy nem örül a dolognak, de nem szólt semmit. Én is úgy éreztem, ideje távoznom. A feszült légkör, na meg a hallottak eléggé elvették a kedvemet.<br /><br />- És te? Mit csinálsz ma? - kérdezte semlegesen Jake. Próbált kedvesnek tűnni, hogy kijavítsa az iménti nemkívánatos információt.<br /><br />- Azt hiszem...azt hiszem meglátogatom Embryt - feleltem negédesen és rájöttem, hogy nem is olyan rossz ötlet.<br /><br />- Embryt? Miért Embryt?<br /><br />- Mert nagyon sokat köszönhetek neki - feleltem őszintén. - Elviszem egy körre sétálni, én a tapasztalt túravezető - nevettem fel.<br /><br />- Hát akkor remélem, jól fogod magad érezni.<br /><br />Cseppet sem hangzott úgy, mintha komolyan is gondolná, így elköszöntem a párostól és az előszobába érve még elcsíptem Billy feddését.<br /><br />- Jake, néha meg kell tanulnod, hogy vannak dolgok, amik jók számodra, és vannak, amik kevésbé. És neked attól nem lesz jobb, hogy a kevésbé jó dolgokra vágysz miközben előtted az igazán jó lehetősége.<br /><br />- Apa ne oktass ki, kérlek!<br /><br />- Pedig, azt hiszem, hogy szükséged van rá. Bella...<br /><br />- Nem akarok róla beszélni! – mondta Jake, én pedig sürgősen távoztam az ajtón át. Nem akartam beleártani magam egy olyan dologba, amihez aztán tényleg semmi közöm. Nem volt túl jó érzés, hogy összevesztek miattam. Ahogy az sem, hogy Bellát láttam a furgonjával közeledni a Black porta felé.<br /><br />****<br /><br />Embryék háza előtt álltam. Csak néztem ezt a szép házat és elképzeltem hogyan élhet benne Embry és a családja. Bár azt hiszem jobban ismertem egy kicsit, mint a többieket mégis hiányosak voltak ezek az ismeretek. Sokkalta hiányosabbak, mint ahogy én ezt gondoltam volna.<br /><br />Például csak azt tudtam róla, amit én magam láttam. Szelíd, kedves, humoros, romantikus is talán egy csöppet, segítőkész...ezek csak apró információk. Seth és Paul beszélgetését hallottam egyszer mikor arról beszéltek, hogy az édesanyja Makah származású és az édesapja sem quileute. Tehát ő egy kis félrelépésből születhetett...<br /><br />De persze a szülők hibájáról sosem tehet maga a gyerek. Csak álltam a ház előtt és citerázó lábakkal kopogtattam be. Magam sem tudom mitől tartottam ennyire.<br /><br />Egy harmincas évei végén járó nő nyitott nekem ajtót. Sűrű, tömött fekete haját leengedve hordta és egy fehér vászonruha volt rajta. Mosolyogva nézett rám.<br /><br />- Miben segíthetek?<br /><br />- Embry Callt keresem - feleltem gyorsan.<br /><br />- Ki keresi?<br /><br />- Elina – motyogtam, mire az édesanyja szemrevételezett egy kicsit, aztán a válla felett felkiáltott az emeletre.<br /><br />-Embry, keresnek. Gyere le.<br /><br />- Máris anya!<br /><br />Az édesanyja addig szélesre tárta az ajtót, majd bentebb invitált. Ő maga eltűnt a konyhában én pedig csak a lépcsőre szegeztem a tekintetem. Embry meglepődve vette észre ki is várja őt.<br /><br />- Elina? Te mit keresel itt?<br /><br />- Mondjuk téged? - kérdeztem nevetve. - Gondoltam elcsallak egy körre, mondjuk sétálni. Persze csak ha van kedved.<br /><br />- Persze! - szólalt meg egyből. - Mehetnénk a motorommal.<br /><br />- A te motoroddal? - néztem rá hülledezve. - Mióta motorozol?<br /><br />- Öt éve, és egy igazán csodálatos crossmotor - húzta ki magát büszkén. - Én meg Jake szereltük össze még anno. De hát még sok mindent nem tudsz rólam - kacsintott rám.<br /><br />- Azt hiszem ebben határozottan egyet értek. Akkor jössz? – kérdeztem, és az édesanyja ekkor kilépett a konyhából.<br /><br />- Elmehettek, de nyolcra gyere vissza, hiszen még házit sem csináltál Embry.<br /><br />- Igazán nincs sok.<br /><br />- Mindig ezt mondod, de én szeretném, ha tanulnál.<br /><br />- Majd segítek a házi feladatban - néztem rá mosolyogva. - Én már készen vagyok.<br /><br />- Na végre! - csapta össze a kezét az édesanyja. – Valaki, aki fenékbe billentheti az én kisfiamat és ráveszi, hogy ne csak naphosszat lógjon a haverjaival, hanem tanuljon is. Örömmel venném ha együtt tanulnátok egy héten mondjuk kétszer.<br /><br />- Én benne vagyok - feleltem mosolyogva, és Embry is megadóan bólintott.<br /><br />A garázsba lépve egy gyönyörű crossmotort pillantottam meg sötétzöld színben, fekete és fehér lángokkal, és az elején egy 8-as számmal.<br /><br />- Motoroztál már? - nézett rám.<br /><br />- Hát Vespán igen...<br /><br />- Az mozgássérült jármű. Ez meg igazán vad.<br /><br />- Állathoz állat illik - mondtam neki színtelen hangon, majd elnevettük magunkat.<br /><br />- Igazán nem harapós a kicsike - vigyorgott rám, miközben egy bukósisakot nyomott a fejemre. - De majd meglátod. Azonban kapaszkodj erősen, lehet, hogy száz fölé megy majd a sebességmérő - vigyorgott tovább. Erre megrántottam a vállamat. Azt hitte megijedek tőle? Talán egy kicsit elhűltem.<br /><br />A motor úgy dorombolt, mint egy nagymacska. A kezemet átkulcsoltam izmos hasfalán és éreztem, ahogy Embry fészkelődik egy kicsit a motoron.<br /><br />- Na mehetünk? - szólt hátra.<br /><br />- Naná.<br /><br />A motor kikanyarodott a házuktól, majd elhaladt Jake-ék háza előtt, akik épp akkor jöttek ki. Futólag rájuk néztem, majd érdekesebbnek tűnt Embry háta.<br /><br />A száguldás következtében erdőt erdők követték, sziklák, tengerpart...majd egy elhagyatott szakaszhoz értünk, ahol még látszott a tenger. Gyönyörű állatias volt a táj.<br /><br />- Ide szoktam jönni, mikor rossz kedvem van - szólt Embry miközben levette rólam a bukósisakot. - Itt mindig elmélázom az élet nagy dolgain, aztán hazamegyek.<br /><br />Nekidőltünk a motornak és egy ideig csendben voltunk, majd ő törte meg a csendet.<br /><br />- Régóta akartam kérdezni tőled valamit...szóval nem tudom hallottad-e, hogy bált rendez az iskola minden évben. Már néhány diák ettől ég.<br /><br />- Nem igazán figyeltem mások csevegéseit.<br /><br />- Szóval a mostani bál témája az, hogy az összes törzs legendáit, mítoszait felhasználva egy személynek kell öltöznöd és vihetsz magaddal egy báli partnert a táncra. Szóval azt akarom igazából kibökni, hogy lennél a társam? Elkísérnél engem?<br /><br />- Persze, szívesen - mosolyogtam rá. - Nagyon jól hangzik, de én egy ilyen legendát sem ismerek.<br /><br />- Oh, emiatt ne félj. Édesanyám rengeteg tud, aztán tőle szerzek ötletet a ruhánkra - legyintett a kezével. - Az a fontos, hogy igent mondtál. Pedig igazán nem hittem volna.<br /><br />- Miért? - feleltem.<br /><br />- Talán mert néha úgy nézel Jake-re, ami okot adott arra, hogy azt gondoljam nem jönnél velem el.<br /><br />- Egy, Jake el sem hívott. Kettő egyáltalán nem nézek úgy rá - bájos hazugság - a harmadik pedig az, hogy azt hiszem ő leragadt Bellánál.<br /><br />- És te ezt sajnálod?<br /><br />- Miért te nem sajnálod őt? - tértem ki a válasz alól. - Biztosan rohadt rosszul érintheti, hogy Bella ezt csinálja vele. Hol együtt mutatkoznak, hol pedig külön. Bella nem tudja mit akar és ezzel teljesen tönkrevágja Jake-t.<br /><br />- Nagyon belesüllyedtél a témába - vágott a szavamba. - Igazán jó patrónus lennél. Főleg Jake-nek.<br /><br />- Jaj Embry! Ne légy már ilyen rosszmájú. Ez semmit sem jelent.<br /><br />- Azt mondod?<br /><br />- Azt – feleltem, ő pedig kicsit hallgatott aztán hozzátette.<br /><br />- Ennek azt hiszem határozottan örülök. Persze csak titokban és csendben nehogy elillanjon a dolog – mondta, én meg oldalba böktem. - Mi van? Én csak az igazat mondom.<br /><br />- De hát majdnem olyan, mint a testvéred.<br />,<br />- Néhány esetben kerülöm, hogy a testvéremnek lássam.<br /><br />Ismét hallgatás következett be majd együtt bámultuk a viharosnak tetsző tengert. Nyugtató látvány volt és hagyhattam, hogy az én gondolataim is pontosan így csapongjanak körülöttem. Egyáltalán nem volt ínyemre a Bella-Jacob-Én téma. Mert egyáltalán nem akartam olyasmiről beszélni, amiben még én magam sem voltam biztos. Egyszer csak a kezét óvatosan a kezemre csúsztatta. Mosolyogva vettem észre.<br /><br />- Elvegyem? Esetleg zavar? Megmondhatod nyugodtan nem akarok tolakodni.<br /><br />- Nem teszed - sütöttem le a szemem. - Egyáltalán nem zavar.<br /><br />És ez igaz is volt. Nem zavart, hogy valaki fogja a kezemet és áldóan meleget sugároz belém. Egy pillanatra arra gondoltam, csak a karjaiba kellene vetnem magam és a könnyek a fájdalommal együtt bukkannának felszínre. Elsírhatnám a bánatomat, ezt az egész zavarodottságot...talán segítene megfejten, hogy mi folyik idebent. De úgy éreztem nem tehetem meg. Pedig nagyon közel állok hozzá. A feltörekvő könnyeimet lenyeltem. Embry kicsit megszorította a kezemet.<br /><br />- Igen? - néztem rá.<br /><br />- Elszomorodtál.<br /><br />- Egy kicsit - feleltem halkan. - De igazán semmiség.<br /><br />- A semmiségek miatt az ember egyáltalán nem szomorodik el.<br /><br />- Ez igaz - hagytam rá. - De nem nagy dolog, csak tudod ez az egész élethelyzet nekem még mindig új.<br /><br />- Pedig egész jól megy a beilleszkedés.<br /><br />- Ezt nem bánom - mosolyodtam el. - Egyáltalán nem.<br /><br />- És azt bánnád, ha most megcsókolnálak?<br /><br />A válasz pedig, úgy érzem pontosan az arcomra volt írva. Nem bántam egyáltalán nem.<br /><br />****<br /><br />Egy motor farolt le mellettünk, mi pedig mielőtt elsülhetett volna a csók szétrebbentünk. Embry keze dühösen megremegett, de fel sem nézett már akkor tudta ki az.<br /><br />- Szia Jake mi járatban?<br /><br />- Elvittem egy körre az én Bellámat - fúrta a tekintetét a szemembe Jake. Ekkor Bella levette a bukósisakot, majd rám nézett.<br /><br />- És ti?<br /><br />- Hát Embry úgy gondolta, ideje egy kicsit kettesben lennünk - vigyorogtam rá. Jake erre felvonta a szemöldökét, Embry pedig vigyorogva rám nézett.<br /><br />- Értem. - Kényszeredett mosoly Bellától, majd Jake-re nézett. - Azt hiszem hagynunk kéne, hogy kibontakozzanak.<br /><br />- Na igen. Rátok fér. Akkor további jó szórakozást...Bella szépségem vedd fel a bukósisakot.<br /><br />Csak néztem az egyre távolodó fekete motort. Halkan sóhajtottam egyet majd Embryre néztem. Ki tudja mióta figyeli az arcomat és a reakciókat.<br /><br />- Akkor hát megcsókolsz?<br /><br />- Bocs Elina, eltűnt a varázs - húzta el a száját. - Pontosan akkor mikor Jake felbukkant.<br /><br />Epés megjegyzése szíven talált. A fejemre tette a bukósisakot, én pedig engedelmesen átkaroltam őt és közelebb húzódtam hozzá. A motor száguldása nem adta meg a tompaság érzetét. A szívem vadul zakatolt és éreztem, ahogy a fájdalom bele-bele cikázik. Jacob nézése, a szavai, ahogy Bellát nézi...majd rám néz.<br /><br />A gyorsan felvillanó képeket a fejemben próbáltam elhessegetni. A melegre koncentráltam, ami Embry hátából áradt a mellkasomba. A meleg végigcsordogált a kezemen, a mellkasomon és selymesen simogatta a szívemet. Talán a repedéseket igen, de a törött darabokat már nem képes ez az érzés sem meggyógyítani.<br /><br />És most, talán Embry szíve is töredezik. Talán, de lehet, hogy sokkalta strapabíróbb, mint elsőre látszik. Nem ismerem őt, nem ismerem eléggé. Meg kell, hogy ismerjem.<br /><br />Miért mindig Jake-n jár az eszem? Miért van a fejemben a mosolya, a hangja, azok a pillanatok, mikor kedves volt velem? Miért nem tudok Embryre figyelni száz százalékosan? Talán a szívem pontosan tudta azt a választ, amit az agyam hallani sem akart.<br /><br />Aztán a bál is felvillant előttem. Tudtam, hogy jól fogom magam érezni Embry társaságában és azt is tudtam, hogy ennél nagyobb szenvedés lesz látni, ahogy Jake Bellával táncol, mert minden bizonnyal eltudja csalni erre a bálra is. Mert ő aztán mindenre képes.<br /><br />A házam előtt Embry óvatosan megállt. Rám emelte szomorú mélybarna szemeit aztán halkan így szólt.<br /><br />- Akkor jó éjt drága Elina.<br /><br />- Nem lesz jó estém.<br /><br />- Miért? - nézett rám kíváncsian.<br /><br />- Mert tudom, hogy megbántottalak – mondtam, és láttam, ahogy halványan elmosolyodik.<br /><br />- Tudod nálunk farkasoknál ott van a hirtelen gyógyulás csodája. Eltöröm a kezem és pár óra alatt meggyógyul, összeforr és nyoma sincs. Ez lesz most is, ne félj.<br /><br />- De a szíveden minden törés meglátszik - suttogtam halkan. Közelebb léptem hozzá, de ő óvatosan eltolt.<br /><br />- Ne sajnálj azért, amit nem te követtél el. Túlélem.<br /><br />- Ebben biztos vagyok, szürke farkas. - Elmosolyodott.<br /><br />- Este, ha vonyítok lejössz a partra?<br /><br />- Le - feleltem mosolyogva.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-311326908184757382?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-40912847916578569972010-07-21T23:08:00.000+02:002010-07-21T23:22:27.346+02:007. rész<br /><br />Az eset egyre furább volt, mi több, talán misztikus is egy csöppet. Azóta nem találkoztam a farkasokkal, szerencsémre. Lehet, hogy akkor csak nem voltak éhes kedvükben.<br /><br />A reggeli újságban szörnyülködve olvastam a Seattle-i gyilkosságok töménytelen sorozatát. Örültem, hogy ennyire távol lakom Seattle-től, és fogalmam sem volt róla, hogy a lehető legbiztonságosabb helyen élek.<br /><br />Szombat. Igazán nagyszerű és remek nap. Az első itt töltött szombatom. Felkaptam az ecsetet, a rajzeszközöket, vásznat és ki a partra. Most szabadnak éreztem magam, nem tántorított el semmi, hogy megfessem ezt a gyönyörű tájat, emléket állítva az első itt töltött élményeknek.<br /><br />A felállított vászon és az első ecsetvonások után, olyan szinten belemerültem az egészbe, hogy fel sem tűnt, a közeledő alak. Az sem tűnt fel, hogy a hátam mögött figyeli a készülő képemet. Vadul festettem, folyamatosan koncentrálva a színekre, az összhangra, koncentrálva a látvány visszaadására. Mikor elfáradtam, úgy döntöttem picit leülök a hátam mögötti fa egyikére. Az ecset belesüllyedt a homokba én pedig lesápadtam.<br /><br />A szürke farkas ott volt. És talán engem várt. Sikoltani próbáltam, de a hang meglehetősen gyéren jött ki a torkomon. Valami volt a szájába. Bár nem mertem közelebb menni észrevettem, hogy egy póló, és egy farmer. A póló felirata alapján az Embry pólója volt!<br /><br />Gyorsan körülnéztem, hogy mivel üthetném le az állatot. Hiszen megsebesítette Embryt! Talán meg is ette, vagy kitudja, hogyan marcangolta széjjel.<br /><br />- Te megátalkodott farkas... - dühöngtem. - Megsebesítetted Embryt, és idehozod a ruháját nekem? Te undok korcs,te…te…te...<br /><br />A farkas kiejtette a szájából a ruhadarabokat. Hátrálni kezdett látva, hogy elszánt vagyok és dühös. Kicsit hátrált és lefeküdt a homokba, a ruhái mellé. Én meg csak bámultam, hogy mi a francot csinál. Eljátssza a saját halálát, hogy ne bántsam őt, vagy mi?<br /><br />Aztán a döbbenet az arcomon ragadt. Szépen lassan emberi alakot öltött a farkas. Egy meztelen Embryt. Azt gondoltam elsőre, hogy valamit kevertek a festékbe és beszívtam. Attól hallucinálok ilyeneket, aztán pedig azt, hogy még álmodom. Aztán a meztelen Embry, ruhát öltött és velem szembe megállt.<br /><br />- Most már tudod, miért vagyok olyan forró. Alakváltó vagyok – mondta, amire én egy lépést hátráltam.<br /><br />- Ez valami elmebeteg dolog. Ilyen nem létezik - feleltem halkan. - Biztosan szívtam valamit vagy álmodom. Az a farkas nem lehetsz te.<br /><br />- De én vagyok. – Beszélt halkan, próbált megnyugtatni.<br /><br />- De nem. Ilyen nincs<br />.<br />- Csináljam meg még egyszer? – kérdezte, én pedig némán bólintottam neki.<br /><br />Két lépést hátráltam ő pedig átalakult egy szürke farkassá. A szemem előtt vált vadállattá én meg ámulattal és félelemmel néztem, hogy mivé változik. Ott állt velem szembe és velem szemezett. Közelebb jött, én pedig hátráltam. Még mindig olyan volt, mint egy rossz rémálom. Egy nagyon rossz.<br /><br />A szeme olyan volt, mint Embryé. Azok a gyönyörű barna szemek, amik annyiszor néztek az enyémbe. És most itt van farkasként. Ez valami kór? Likantrópia vagy mi a szösz? Köze van a holdálláshoz, köze van....?<br /><br />A farkas közelebb jött én pedig a kezemet a bundájába süllyesztettem. Lerogytam a lábai elé, ő pedig a fejével döfködött engem. Hatalmas mancsát ráfektette óvatosan a combomra, mintha vigasztalni próbálna.<br /><br />- Ez lehetetlen - suttogtam halkan. - Ilyen tényleg nem létezik, mindjárt felkelek, és ott fogom magam találni az ágyamba, tök messze La Pushtól és nevetni fogok, hogy miket össze nem álmodok. Aztán felkapom majd a megszokott dolgaimat és irány a floridai gimi. Minden rendben lesz, csak fel kell kelnem és elfelejthetem ezt a szörnyű álmot.<br /><br />A farkas egy terebélyes szikla mögé bújt és hallottam azt a halk vonyítást, ahogy átváltozott, majd kilépett a szikla mögül Embry.<br /><br />- Ne közelíts – csengett a hangon undorral. Nem akartam, de igazán féltem tőle. Rettegtem.<br /><br />- Hé tudod, hogy nem bántalak, hiszen már számtalanszor találkoztunk - tett egy óvatos lépést felém.<br /><br />- Igen, de fogalmam sincs, hova csöppentem és azt sem tudom már, hogy én ki vagyok. Olyan, mintha mindenki folyamatosan titkolózna és már saját magamat is kezdem megkérdőjelezni. Az egyik barátom farkassá tud változni...ez ..<br /><br />- Mindegyik - felelt halkan. – Mindenki, akit ismersz… - Megfogta a kezemet, és az a meleg, ami a kezéből áradt megbizsergette a szívemet. - Épp ideje, hogy rájöjj hol vagy...<br /><br />A festőállványomat a festékekkel együtt bepakolta a furgonjába. Beindította a motort, majd megpaskolta maga mellett az ülést.<br /><br />- Na gyere. Elviszlek Emilyhez, ő már specialista ezen a téren.<br /><br />- Hogy érted ezt?<br /><br />- Mindig segít, minden helyzetben - mosolyodott el. - Olyan mintha kaptunk volna egy második anyát. Nagyon jó fej, szeretni fogod.<br /><br />Biztató akart lenni, de én magam úgy éreztem, ennél rosszabb nem is jöhet. De tévedni emberi dolog...<br /><br />****<br /><br />A ház, ami előtt leparkoltunk, igazán megtetszett. Virágok mindenhol, csendes helyen van és gyönyörű a látványa. Pontosan olyan, mint mikor egy hosszú útról hazaérkezel fáradtan és nyomottan, majd megpillantod a házadat és érzed ezt a különös bizsergést, hogy milyen jó, hogy hazaérkeztem. Ez a ház pontosan ezt sugallta.<br /><br />Embry vonyított kettőt, mire a többiek kijöttek a házból.<br /><br />- Szia Embry. Csak nem Elinát látom itt? - nevetett fel Paul. – Piroska, aki annyira kíváncsi volt, hogy a tengerparton megsimogatott egy szürke farkast?<br /><br />- Te is ott voltál - esett le a tantusz. A hideg végigszikrázott a gerincemen és apró verejtékcseppeket éreztem a gerincem mentén. - Ti mind farkasok vagytok! - tört ki belőlem a felismerés.<br /><br />- Nem vagy túl gyakorlatias - vigyorgott Paul. - Hát igen azok vagyunk, macsó dolog nemde?<br /><br />- Nem az - jött egy másik hang. - Én egyáltalán nem macsóskodnék vele a helyedben - pirított rá egy igazi anyatigris típusú lány. - Emily vagyok - mosolygott rám és próbáltam nem feltűnően megbámulni a sebhelyeit. Biztosan a farkasok okozták. De hát akkor, hogy van velük ilyen jóba? Vagy más farkasok is élnek?<br /><br />Teljes káosz és zűrzavar volt a fejemben.<br /><br />- Elina - feleltem halkan.<br /><br />- Tudom, gyere be - ragadta meg a kezemet határozottan, és bevezetett a tágas nappaliba. – Fiúk - szólt a háta mögé. - Kész az ebéd, ehettek ha szeretnétek. Erre Embry és Paul is elindultak az étkezőasztal irányába. Az ablakon keresztül láttam, ahogy jön még öt farkas. Majd a szemem láttára a fák mögül emberként léptek elő. Mint valami jóféle horrorfilm csak itt az a poén, hogy ennek tényleg nincs vége. Leah ért be elsőnek és mikor meglátott fagyosan megjegyezte.<br /><br />- Nicsak pesztráljuk az elesetteket?<br /><br />- Leah - szólt rá Emily. - Ne viselkedj szemtelenül.<br /><br />- Először Bella...most Elina. Még ki fog ide jönni hogy zavarjon minket? - szegezte nekem a kérdést. - Miért jön rá mindenki a titkunkra?<br /><br />A vállán megvillant az a különös tetoválás, ami mindegyikük karján szerepelt. Leült az asztalhoz, nekem háttal, hogy még véletlenül se lásson engem. Jacob és Seth nevetve jöttek be az ajtón, de mikor megláttak, az arcukra fagyott a mosoly. Mindketten gondterheltnek tűntek.<br /><br />- Hát azt hiszem, nem véletlenül vagy itt - felelt Jacob.<br /><br />- Úgy van - felelt helyettem Embry. - Elmondtam neki.<br /><br />- Ügyes vagy, jól megcsináltad! - rivallt rá Leah. - Miért kell ezt játszani? Először Jake játssza ezt el Bellával! Jól van, avassuk be a mi kis titkunkba! Mert ez olyan jó! Nemde? Tiszta hülyék vagytok. Miért kell vásárra vinni a bőrötöket?<br /><br />- Örülj, hogy te itthon maradsz a csinos kis fenekeden és semmit sem csinálsz - mondta neki Paul. – Most már igazán evésre használd a szádat. – Erre Leah dühösen felpattant és Paulnak rontott.<br /><br />- Nagyon nem bírom, hogy te itt járatod a szádat és azt gondolod, te vagy a csapat mókamestere, az a srác, aki mindig mindent kimondhat! Fogd már fel, hogy szarok a fejedre! Ne mond meg nekem, hogy mit kellene csinálnom! Ideje lenne, hogy saját magaddal törődj! Nem gondolod? – morgott, amire Paul vicsorogva reagált. - Na látod, csak erre vagy képes! Egy igazán nagy és mérhetetlenül robbanékony farkas vagy!<br /><br />- Leah elég legyen! - szólt rá egy hang az ajtóból. - Paul higgadj le.<br /><br />- Miért mindig nekem kell lehiggadni? - szólalt meg Paul. - Leah sincs éppenséggel nyugodt állapotba.<br /><br />-Elég legyen - szólt ismét a hang, majd a tulajdonosa rám nézett. - Legalább te indián vagy. Előny.<br /><br />- Miért? - feleltem értetlenül.<br /><br />- Quileute vagy?<br /><br />- Nem ismerem a családomat - feleltem. – Adoptáltak, aztán visszatértem ide, ahonnan származom.<br /><br />- Mi a neved? - A kérdései úgy pattogtak körülöttem, mintha szikrák lennének. A fiúk meg csendben maradtak, és azt hiszem rájöttem miért. Ez a férfi volt a vezető.<br /><br />- Elina.<br /><br />- Családneved?<br /><br />- Shawn.<br /><br />- És a valódi neved?<br /><br />- Fogalmam sincs - álltam fel. - De valójában nem is érdekel – jelentettem ki, mire fintorgott egyet, de nem szólt.<br /><br />- Ülj le. Egyél velünk.<br /><br />- Azt hiszem épp ideje, hogy menjek.<br /><br />- És máris úgy beszél, mint Bella - hallottam Leah morgását.<br /><br />- Bellát kihagyhatnád végre! - lövellt felé egy gyilkos pillantást, Jacob.<br /><br />- Na jó, most fejezze be mindenki - emelte fel a hangját Emily. - Az étel az asztalon van, ti meg csak fecsegtek. Gyere Elina mi sétálunk egyet a kertben – mosolygott rám, erre Embry felállt az asztaltól. Majd Emily egy szemvillantással leültette. - Kettesben.<br /><br /><br />A kert is ugyanolyan szép volt, mint a veranda. Itt is virágok tömkelege, katonás sorrendbe ültetve.<br />.<br />- És, hogy érzed magad? Nagyon megijedtél?<br /><br />- Eléggé - feleltem. - Azt hiszem kicsit olyan, mint egy rémálom.<br /><br />- Megnyugodhatsz, ezek a farkasok sohasem fognak bántani téged - mosolygott. -Bár... - hallgatott el és a semmibe meredt.<br /><br />- Bár? Mit jelent ez?<br /><br />- Látod az arcom? Habár ezt ki nem látná! Ez is egy baleset következménye. Nézd, ha elkezd remegni bármelyik fiú, próbáld lenyugtatni szavakkal, de ne érj hozzájuk. Csak kontrollra van szükségük - magyarázta. - Ne próbáld egymagad uralni a helyzetet. Ha átváltoznak, utána rendszerint elszégyellik magukat és elrohannak, vagy lehetséges, hogy lehiggadnak. Szóval fontos, hogy te is higgadt legyél - mosolygott rám. - Ez a legjobb tanács, amivel szolgálhatok. – Ezután némán ballagtunk egymás mellett majd hirtelen rám nézett. - Embry nagyon kedvel téged - mosolygott rám kedvesen. - Nagyon sokat beszél rólad.<br /><br />- Igazán? - mosolyodtam el. - Nem hittem volna.<br /><br />- Sok minden van még, amit nem hinnél el, mégis létezik - kacsintott rám. - Hidd e,l ezzel, hogy megtudtad a kilétünket, sokat változik a helyzeted.<br /><br />- Ki tudja még?<br /><br />- Billy Black, Sue...elég sokan. Akik közelebb állnak hozzánk, akik ismerik a legendáinkat, akik indiánok - nevetett fel a végén. - Szóval elég népszerűek vagyunk.<br /><br />- Abban nem kételkedem.<br /><br />Visszatértünk a házba, ahol már vidámabb hangulat fogadott engem. Próbáltam kicsit kivonni magam az egészből és csak távolról szemléltem ezt a különös barátság - testvériség - család dolgot. Nagyon erős kötelék van köztük, ezt azonnal leszűrhettem. Irigykedve néztem őket és egy pillanatra felvillant bennem az az érzés, hogy de jó lenne hozzájuk tartozni.<br /><br />A tekintetem Jacobra kalandozott és megint éreztem azt a fura érzést. A szívem vadul dörömbölni kezdett és úgy éreztem pulzál az alakja. Aztán hirtelen abbamaradt ez a vibrálás. Embry rám nézett és megeresztett egy halvány mosolyt, és én is így tettem<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4091284791657856997?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-9862155481234518682010-07-20T20:43:00.001+02:002010-07-20T20:43:57.818+02:006.rész<br /><br />Könnyed, nyári öltözet volt rajtam. Az ajtóm előtt valaki sürgetően kopogtatott sokáig.<br /><br />- Megyek már - szóltam fásult hangon. - Nyitom.<br /><br />Embry kérdezés nélkül bejött a szobába, megfogta a kezemet, a konyhába húzott az asztalhoz.<br /><br />- Most pedig szépen elmeséled, mi a ménkű bajod van, és miért nem jössz le? Láttalak az ablakban. Oh, Elina ne kéresd már magad.<br /><br />- Embry te ezt nem érted! - zavartan elhallgattam és a mosogatóhoz fordultam.<br /><br />- De megfogom, ha elmondod.<br /><br />- De nézd...nem illek oda. Mit keresnék én ott?<br /><br />- Elina, ezt te sem gondolod komolyan. Csak gyere, próbáld jól érezni magad. Ha nem megy, visszajössz és én engedni foglak. Mit veszíthetsz?<br /><br />- Pár kellemes, sötét magányban töltött önsajnálatban úszó órát?<br /><br />- Ne légy ennyire szarkasztikus. Na gyere...<br /><br />- Át kellene öltöznöm...- próbáltam valamit hebegni.<br /><br />Embry végigmustrált.<br /><br />- Nagyszerű leszel így - felelte mosolyogva. - Rajtunk sincs puccos holmi.<br /><br />- Ja, mert ti sosem hordok pólót. Mindig mutogatjátok magatokat.<br /><br />- Végre megjött a hangod - nevette el magát. - Ha ennyire zavarja a szemed Elina, nem kéne ilyen feltűnően bámulnod engem – mondta, én meg fülig elvörösödtem, ő pedig kinevetett. - Tudod, hogy csak vicceltem. Na gyere.<br /><br />Becsuktuk az ajtót, majd lassú komótos léptekkel elindultunk a parti helyszíne felé.<br /><br />- Na tessék, itt a sértett hercegnő - nevetett rám Paul. - Végre lent vagy, már nagyon vártunk - nyomott a kezembe egy tálat. - Ez mind a tiéd.<br /><br />- Sue csinálta?<br /><br />- Nem! Én. És csempésztem bele egy kis mérget is - kacsintott rám. - Na ne parázz már ennyit.<br /><br />A hangulatot adták a fények, a zene és az ételek is. Mind-mind Sue munkáját dicsérik, meg persze a fiúkét. Jacobot azonban sehol sem láttam.<br /><br />- Jake? - kérdeztem meg Quil-t.<br /><br />- Hmm, hát ő otthon van.<br /><br />- És őt miért nem ráncigáltátok le?<br /><br />- Mert őt nem lehet - nevetett. - Amúgy meg lejön ő ha akar...mi nem zavarjuk. Éppen fájdalmas korszakát éli.<br /><br />- De hát lehet, hogy neki is jót tenne - méltatlankodtam. - Ezt fogd meg - adtam vissza a tálat - érte megyek!<br /><br />- Ne! Hé, várj már!<br /><br />De én senkire se hallgattam. Embry összenézett a többiekkel és csak annyit mondott.<br /><br />- Azt hiszem emberére akadt Jacob.<br /><br />- Az biztos - mondta Seth és egy újabb szelet pizzát tömött a szájába.<br /><br />Kopogtattam, de nem nyitott ajtót. Dörömböltem és erre sem reagált.<br /><br />- Jacob Black vagy mi a neved, azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót! Igenis tudom, hogy bent vagy és tisztában vagyok azzal is, hogy mi a bajod, de istenem, ha én kibírom, akkor te is gyere már...<br /><br />Az ajtó kinyílt és Billy Blackkel találtam magam szembe.<br /><br />- Oh - néztem rá zavartan. - Jake-et keresem.<br /><br />- Azt valahogy sejtettem - kuncogott. - Jake a szobájában van minden szót hallott, de elég süket ahhoz, hogy még egyszer közöld vele. Balra, és ott van az ajtó.<br /><br />Igazán zavartan rohantam át a nappalin és törtem be Jake szobájába. Ő csak ült az ágyán és nézett engem.<br /><br />- Na jössz? - néztem rá. - Lent mindenki téged vár.<br /><br />- Nem hinném - az arca megkeményedett. - Érezd jól magad, de én nem megyek.<br /><br />- Akkor én sem - feleltem dacosan. - Nézd, én is szarul érzem magam mégis lementem és már egyáltalán nem bánom.<br /><br />- Te is láthatod, hogy nem egyforma a bajunk forrása.<br /><br />- Jake, kérlek gyere le.<br /><br />- Nem.<br /><br />- Ha Bella mondaná, lejönnél? – kérdeztem hirtelen, és az arca igazán dühösnek hatott.<br /><br />- Hagyd ki ebből Bellá,t ha kérhetem, ez nem a te dolgod...<br /><br />- Akkor én kérlek még egyszer,gyere le.<br /><br />Csak csóválta a fejét, majd felállt és az ablakhoz sétált, hogy megszemlélje a többieket.<br /><br />- Jól érzik magukat, és most nincs kedvem elrontani ezt - vetette oda hanyagul. - De azért kedves tőled, hogy idejöttél.<br /><br />Sértődötten sarkon fordultam, de az ajtóban még visszaszóltam.<br /><br />- Nézd, elhiszem, hogy rossz neked most, hiszen egyáltalán nem könnyű a helyzeted. De ha saját magadnak nehezíted meg...az csakis a te hibád. Nem ismerős? Remélem igen.<br /><br />Bevágtam az ajtaját és Billy Blackhez mentem.<br /><br />- Én aztán itt mindent megtettem. A többi meg az ő dolga. Amúgy nagyon szeretném meghálálni az értem tett dolgokat, ezért arra gondoltam, hogy egy héten háromszor szívesen átjövök főzni - mosolyogtam rá. - Úgy sincs semmi dolgom szinte.<br /><br />- Ez igazán kedves tőled és megfontolandó - kacsintott rám. -Ránk fér egy kis társaság, szívesen látunk Elina.<br /><br />Mosolyogva integettem neki és visszaszaladtam a partra. A többiek már vártak.<br /><br />- Na?<br /><br />- Nem jön.<br /><br />- Megmondtuk - kotyogott bele Jared.<br /><br />- Hát én ebbe nem vagyok olyan biztos - szólalt meg a hátam mögött Jacob.<br /><br />Megpördültem és ránéztem. Ő egy igazán kedves és ellenállhatatlan mosolyt lövelt felém. Úgy éreztem egy pillanatra, hogy összemosódott az éjszaka a nappallal. Hirtelen összeszorult a mellkasomba a szívem és veszettül dörömbölni kezdett. A levegő beszorult a tüdőmbe és fuldokolva vettem. A többiek ijedten néztek rám.<br /><br />- Jól vagy Elina?<br /><br />Én csak elmosódva érzékeltem a körülöttem levőket. Egy olyan erős érzés kerített hatalmába, amit eddig még sosem éreztem. Nem tudtam megfogalmazni hogy mi ez.<br /><br />- Igen, persze - feleltem halvány mosollyal. - Csak megszédültem.<br /><br />Leültem egy farönkre és az iménti érzés okát kutattam. De a válasz belülről sem jött.<br /><br />****<br /><br />Embryvel táncoltunk egy pörgős rock and roll számra. A homok a lábunk alatt süppedt. Próbált már valaki homokban táncolni? Iszonyat jó érzés. Végignevettem az éjszakát, rengeteg ételt megettem és elengedtem magam. Embry fantasztikusan táncolt, ezt sosem néztem ki volna belőle. Igazán beleadott apait-anyait és nevettünk folyton-folyvást. A többiek is mellettünk ropták,lány híján.Paul mellettem szlalomozott el.<br /><br />- Azért te sem vagy kutya - nevetett fel. - Bírod szusszal.<br /><br />- Még szép - szóltam vissza neki nevetve és párt cseréltem. Paullal folytattam a vadító rock and rollt. A szám véget ért és megköszöntem a fantasztikus táncot mindannyiuknak.<br /><br />- Hát ez igazán pompás volt - huppantam le a farönkre és a tűzet kezdtem el bámulni. Jacob éppen valami húst evett. – Jóétvágyat – szóltam oda neki, ő meg csak bólogatott. - Jobb?<br /><br />- Azt hiszem - felelte.<br /><br />- Akkor jó.<br /><br />Az órára pillantottam.<br /><br />- Te jó ég máris egy óra van? Holnap iskola - feleltem szörnyülködve. - A karikák pandamacisak lesznek a szemem alatt. - Erre Jacob felnevetett.<br /><br />- Igazán élethű hasonlat. Visszakísérjelek?<br /><br />- Nem szükséges – mondta, és azon kaptam magam, hogy a szemeit nézem.<br /><br />- Mondták már neked, hogy milyen szép a szemed? - kérdeztem tőle.<br /><br />- Hmmm lássuk csak...nem igazán - vigyorgott. - Te vagy az első.<br /><br />- Tudok valamit - hümmögtem. - Na jó én mentem, további szép estét, holnap reggel nyolckor.<br /><br />- Szia.<br /><br />Felpattantam és a táncoló, étkező tömeghez futottam. Embry már gyanakodva nézett rám.<br /><br />- Ugye nem mondod, hogy mész?<br /><br />- Hát pedig de - mosolyogtam rá. - Fantasztikus volt!<br /><br />- Na mit mondtam? - kacsintott rám. - Megérte lejönni.<br /><br />- Akkor hát szia.<br /><br />Sután két puszit nyomtam az arcára. Jared és a többiek huhogni kezdtek. Felfutottam a lépcsőn, és irány a ház, a zuhany, és be az ágyba. Ennél jobb estém, régen volt. Bebújva az ágyba még kicsit merengtem azon, tényleg milyen jó, hogy lementem erre a nagyszerű bulira. Igazán érdemes volt. Ellazultam és még jobban kötődöm a többiekhez. Úgy érzem, lassan beletartozok abba a kis csapatba ami az övék.<br /><br />Ennél jobb,hogy tartozok valahová azt hiszem nem is történhetne.<br /><br />****<br /><br />Másnap a hét utolsó iskolai napját tudhattam be. Igazán ugyanúgy telt, bár egy kicsit másként is. Büszke voltam magamra, hogy az első hetem ilyen jó eredménnyel zárult. Mind iskolai, mind magánéletileg. Kezdek belejönni az itteni normákba. Még a végén tényleg megtalálom a valódi indián énemet. Ma úgy döntöttem, hogy este átmegyek, megfőzök Billyéknek, mert igazán megérdemlik. Valahol persze meg látni kívántam Jacobot. Magam sem tudtam miért akarom ennyire látni. Arra fogtam, hogy aggódom érte, hiszen tegnap olyan rosszul érezte magát. Talán szüksége van egy barátra. Talán. És mi lenne ha én lennék az?<br /><br />Ezt olyan szépen és meghitten elterveztem, hogy úgy éreztem semmilyen nemű hiba nem csúszhat a számításaimba. Na persze. Hiszékeny, naiv lelkű teremtés...<br /><br />Suli után szétszéledt a társaság, mindenki hivatkozott valamire. Ahogy én is. Tanulásra, kicsit vásárolgatás, valami olyan, ami semmiképp sem gyanús. Jacob igazán jókedvű volt ma, és ennek örültem. Végre megint mosolyog, úgy tűnik valami alakul Bellával. Vagy talán csak újra beszélgetnek rendesen. Magam sem tudtam.<br /><br />Olyan hét óra fele átmentem Billyékhez. Ő már azonnal egy lehervasztó hírrel fogadott engem.<br /><br />- Jake sajnos nincs itthon, házon kívül tartózkodik, de én szívesen vacsoráznék - mosolygott rám. Így némiképp lecsüggedve főzni kezdtem. Billy Blackkel könnyű dolog társalogni. Igazán mindenről lehet vele, bár nem mai csirke, ahogy mondani szokás. Mégis olyan érzetet keltett bennem, mint egy nagybácsi. Nevettünk és igazán családias légkört teremtett számomra, egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve. A vacsorát csak Billy fogyasztotta el, én pedig épp indulni készültem, mikor Jacob beviharzott. Talán nem vett észre engem, vagy fel sem fogta, hogy ott vagyok.<br /><br />- Apa képzeld a farkas... – hadarta, majd észrevett engem. -… éhségem ismét előjött - mosolygott rám. Én zavartan köszöntem neki és kioldalaztam a lakásból. Pontosan tudtam, hogy nem ezt akarta mondani. Valamit azokról a nagy farkasokról, mert biztos voltam benne, hogy ő is látta őket.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-986215548123451868?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-26147896755964359502010-07-20T20:42:00.000+02:002010-07-20T20:43:15.220+02:005.rész<br /><br />Gyorsan farmert rántottam, és felvettem egy vastag kötött pulcsit. Felhúztam az edzőcipőmet és határozott léptekkel lerohantam a lépcsőn. Ajtó bezár, kulcs a zsebben és indulás a partra. Körülnéztem. Egészen kihalt volt az utcánk és talán még a falu is. Semmi motoszkálás, néhány ablaknál égett a villany, mások elhúzták a függönyt. Futni kezdtem a part felé.<br /><br />Mire azonban leértem nem láttam senkit. A lábnyomokat elmosta a víz, de ha már kint vagyok kicsit gyönyörködöm a tájban. Leültem egy közeli uszadékfarönkre, és bámultam magam elé. A hold ezüstös fényében a tenger lágyan hullámzó kékes-szürkés selyemnek hatott. Azt gondoltam, ezt a látványt meg kell örökítenem majd, muszáj, hogy az utókor láthassa ezt a feledhetetlen látványt. Igazán mély csend volt, csak a tenger hullámzása zavarta fel néha. Én meg csak ültem és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ma ezt is sikerült látnom. Még egy jó dolog ebben a fura második életben. Mindennek van jó oldala, csak vevőnek kellene rá lennem, hogy megláthassam ezt.<br /><br />Kicsit még andalogtam a parton, mikor mozgást hallottam. Igen, hallottam, ahogy valami vagy valaki ott van a közelben és engem nézhetett.<br /><br />- Van itt valaki? - tettem fel eme ostoba kérdést. Tudtam, hogy van ott valaki és engem figyel, de fogalmam sem volt, hogy hol keressem...nem láttam semmit sem olyan sötét volt.<br /><br />Hátrálni kezdtem a lépcsők felé, ami felvezetett a házak közé. Mindvégig éreztem azt a fura, szúró érzést a nyakamon. Majd nem messze tőlem farkasvonyítás hangzott, csaholás, futkározás.<br /><br />- A francba, farkasok - suttogtam. - Ezek széjjeltépnek. A francba!<br /><br />Rohanni kezdtem és éreztem, hogy a sötétség futva jön utánam. Rohantam és úgy éreztem sosem érem el a lépcsőket. Elestem és ez a valami elém jött.<br /><br />Farkas volt, jól tippeltem. Hatalmas szürke farkas volt, a hátán fekete pöttyökkel. Barna szemeivel úgy pásztázott, mintha megfelelő lennék-e uzsira, vagy inkább késő esti nassolásnak. Azt hiszem iszonyatosan megrémültem és még nem is fejeztem ki eléggé amit éreztem. Még egy farkas jött elő a távolból, majd még egy ügetett felém. A borzalom azt hiszem megkezdődött.<br /><br />Csak néztem a farkasokat és néha máshová lestem, hogy hogyan tudnék elmenekülni. Hogyan tudnék kibújni a körből anélkül, hogy széjjelszednek. Akkor a szürke farkas még közelebb jött én pedig feljebb csúsztam a lépcsőn. Felálltam dacolva azzal, hogy most már szemmagasságba vagyok velük. Igazán medveméretű farkasok voltak.<br /><br />A fejét közelebb tolta, mintha azt akarná, simogassam meg őt. Féltem tőle, sőt rettegtem a sok rám meredő szempártól. Annyira értelmes volt a tekintetük, mintha emberek volnának. Félelmetes és elbűvölő is volt egyben, hiszen Floridában maximum tévében vagy állatkertben láttam farkasokat, de azok sokkal kisebbnek tűntek.<br /><br />A kezem remegve simogatta meg a szürke farkas fejét. A jó meleg bunda az ujjaim között siklott. Hozzám dörgölözött a szürke farkas és meglepődve elmosolyodtam. Mégsem olyan vérszomjasok, mert ha már megakartak volna ölni megtették volna. A szürke farkast ritmikusan simogattam és a többi ámulattal nézett engem. Halkan felnevettem.<br /><br />- Nem is vagy te olyan vérszomjas, nemde?<br /><br />Értelmes tekintettel visszanézett rám.<br /><br />- Megengeded, hogy hazamenjek? Megígéred, hogy nem bántasz?<br /><br />Azt hiszem ennél hülyébb dolgot nem is csinálhattam volna, beszélek egy farkashoz. Aki úgy tűnik megértett engem. Elállt az utamból én pedig szépen lassú léptekkel elindultam a lépcsőn felfelé, vissza se nézve rohantam hazáig, és becsuktam kulcsra az ajtót. Bár azon gondolkoztam, hogy egy ilyen nagyméretű farkast aztán nem állíthatna meg egy ajtó.<br /><br />Gyorsan bebújtam az ágyba és próbáltam nem meghallani szívem rémült dobogását.<br /><br />****<br /><br />Reggel kopogásra ébredtem. Ijedten kipattantam az ágyból és egy szál pólóba lerohantam ajtót nyitni. Embry állt ott, egyedül.<br /><br />- Szia - nézett végig rajtam. - Te még pizsiben?<br /><br />- Elaludtam, gyere be.<br /><br />Betessékeltem a konyhába, elé löktem pár ehető cuccot és felrohantam öltözni. Amíg ő megkajált a készletemből, összedobáltam a cuccaimat és elindultunk. A többiek sehol sem voltak.<br /><br />- A többiek? - kérdeztem rá.<br /><br />- Ők már előre mentek, csak mondtam, hogy én megvárlak téged - felelte halkan.<br /><br />- Köszi, igazán jólesik. Igazából szörnyű éjjelem volt.<br /><br />- Mert? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.<br /><br />- Hülyének fogsz nézni, de teljesen. Nem akarom ezt - húztam el a szám. - Azt hiszem hallucináltam, de lehet, hogy mégsem.<br /><br />- Mond már el - mosolygott rám. - Nem hiszem, hogy hülyének néznélek. Ha igen, szólok.<br /><br />- Találkoztam pár farkassal - vettem a hangom suttogóra. - Félelmetesek voltak, iszonyú nagyok, erősek és ...megsimogattam az egyiket.<br /><br />- Mit ittál? - nevetett fel.<br /><br />- Tudtam, hogy nem fogsz nekem hinni - szűrtem ki a fogaim között és átkoztam magam a hülyeségem miatt. Előrerohantam ő meg utánam.<br /><br />- Hé várj, nem akartalak megbántani.<br /><br />- Hagyjuk - néztem rá mérgesen, majd némasági fogadalmat téve mentem tovább az iskola felé.<br /><br />- Az egyik szürke volt? - kérdezte tőlem halkan.<br /><br />Rámeredtem. Talán mégsem néz hülyének?<br /><br />- Honnan tudod? - pásztáztam az arcát. - Gondolatolvasó vagy?<br /><br />- Nem - vigyorgott. - Pedig néha jól jönne, elhiheted.<br /><br />- Akkor?<br /><br />- Csak tudom és kész - rántotta meg a vállát mosolyogva és egy igazán macsós vigyort villantott. Nem tetszett a dolog, de nem tudtam mit tenni. A csengő lágyan szárnyalt a téren és én Bellát vettem észre, Jacobbal vitázni. Embryre néztem.<br /><br />- Jobb, ha a közelükbe se megyünk - felelte szomorkásan. - Ezt senkinek sem jó végighallgatni...<br /><br />- Reménytelen szerelem?<br /><br />- Azt hiszem ez a legkifejezőbb szó, amit hallottam erre a kapcsolatfélére - morgott. - Kedvelem Bellát, de azt nem, amit Jacobbal művel.<br /><br />- Miért? Mi folyik itt?<br /><br />- Bella másba szerelmes, egy olyan fiúba, akit mi alapból nem kedvelünk, sőt talán azt mondhatom utáljuk. Nem ide való, egyáltalán nem. És Jacob a lelkét odaadná Bellának. Bármit megtenne érte annyira szenvedélyesen szereti őt. Bella pedig...vacilál.<br /><br />- Két fiú között? Ez annyira... - az arcom fájdalmasan megrándult. - Undorító. Senkinek nincs joga játszani a másik szívével.<br /><br />- Te is így gondolod? - nézett rám furán Embry.<br /><br />Arra eszméltem fel, hogy egyedül állok a téren, nem messze Jake-éktől. Szaladva mentem be az iskolába és bementem a terembe.<br /><br />Jake késve futott be, elnézést kérve, sötét tekintettel leült a székére. Nagyon figyelt, vagy csak úgy tett. Lehet egészen máshol járt a feje. Embry rám nézett, aztán Jake-re.<br /><br />- Teljesen kész van - csóválta a fejét.<br /><br />- Ja, azt látom - szóltam vissza. Jake ránk nézett. Azt a megvető arckifejezést talán sosem felejtem el. És amit utána mondott, talán ezt sem.<br /><br />- Jó téma vagyok?<br /><br />Zavarba jöttem és magyarázkodni próbáltam, de Embry szólalt meg értelmesebben.<br /><br />- Nem vagy az, szar nézni, ahogy szenvedsz haver.<br /><br />Jake megrántotta a vállát én pedig azt hiszem erőteljes melankóliába süllyedtem. Nem akartam megbántani senkit és máris sikerült. Pedig nagyon vigyáztam erre. Egész órán firkáltam és ez volt az első olyan óra, amin nem jegyzeteltem. Nem bírtam figyelni sem. A csengőszó hallatán én voltam az első, aki felpattant a helyéről, hogy az új terembe vágtasson. Igazán egyedül éreztem magam.<br /><br />****<br /><br />Suli után a jól megszokott csapat, akik egy utcában laktak, tehát én, Embry, Jake és Seth elindultunk haza. Bár Seth nem itt lakott, beköszönt Billyhez, és közben még hozzánk csapódott Paul és Jared is. Quil már régen elől járt.<br /><br />Nem volt kedvem beszélni, beszélgetni sem és nem kötött le az ő beszélgetésük sem. Hiába nevetgéltek, hiába meséltek jó poénokat, én, mint valami savanyú szőlő úgy mentem mellettük. Azon tanakodtam minél hamarabb haza akarok érni, és első dolgom ismét az írás lesz. Meg talán főznöm is illene valamit.<br /><br />- Este tábortűz lesz. Elina, jössz? - kérdezte Seth.<br /><br />- Nem - feleltem. - Más dolgom van.<br /><br />- És mi az? - kérdezte Paul. - Máris leadod az újdonsült barátaidat? - Nyilván viccnek szánta, de elég rosszul sült el.<br /><br />- Nem, csak porolgatom az emlékeimet - vágtam vissza.<br /><br />- De azért jöhetnél...- fogott bele Embry. - Ott lesz Sue is, tudod kis tengerparti buli, vagy minek is nevezzem.<br /><br />- Nem. Kösz.<br /><br />- Miért nem? - makacskodott Embry. - Nem igaz, hogy Floridában nem volt ilyenben részed.<br /><br />- Volt. De nem akarok menni és kész - feleltem szilárdan, és ekkor a házam elé értünk. - Sziasztok.<br /><br />- Téged meg mi lelt? – kérdezte Jared. - Valami baj van?<br /><br />- Csak az - feleltem kitérően.<br /><br />Becsaptam az ajtót és hallottam, ahogy még tanakodnak rajtam, majd elmennek Billy háza felé. Nagyot szusszantam. Bár tényleg rettenetesen csábító volt, hogy végre megint lehetne egy jó estém, féltem a partra menni. A farkasok képe még túl élénken élt bennem. Meg az is, ahogy megbántottam Jacobot. Muszáj volt egy kis önsajnálatot vennem, amit le is írok. Muszáj volt egy kicsit...<br /><br />Arra keltem fel, hogy erősen sötétedik. Már olyan hat óra fele járhatott az idő. Megszokásból kilestem az ablakon és megdöbbenve láttam a tengerparton a lampionok fényét, sürgő forgó indián srácokat, tábor tűzet, és némi zenét. Igazán csábítónak hatott. Kinyitottam az ablakot és csak némán figyeltem a tevékenykedésüket. Úgy tűnt igazán jól érzik magukat. Az egyikük nevetve táncolt, a többiek pedig őt nevették. Kergetőztek, homokba lökték egymást, farönköket cipeltek, gallyakat tettek a tűzre, majd előkerült maga az étel is. Én úgy éreztem nem illenék ide. Bármennyire is igyekszem, ez nekem új.<br /><br />Próbáltam visszabújni az ablakból, mikor az egyikük észrevett. A sötétben fogalmam sem volt melyikük az,de azt láttam, ahogy sietős léptekkel közeledik a lépcső felé.<br /><br />Pontosan ezt próbáltam elkerülni. Tudtam, hogy nemsokára kopogtatni fognak az ódon, régi fa ajtómon. És azt is sejtettem, hogy újra el kell ismételnem azt, hogy nem akarok menni.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2614789675596435950?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-33573445059723313472010-07-20T20:40:00.000+02:002010-07-20T20:42:20.756+02:004.rész.<br /><br />Átfutottam a két házat, igazán nem volt nagy távolság. Az ajtóban picit kifulladva álltam és az erdőre lestem. Milyen hatalmas, ide is be kell néznem egyszer...,fantasztikus erdőillata van a helynek.<br /><br />Kopogtattam kétszer, majd háromszor. Aztán pedig hangzavarra lettem figyelmes a garázs irányából. Óvatosan arrafelé mentem, hátha segíteni kell Billynek, vagy Jacobnak. Ahogy a garázs közelébe értem, azonnal hallható volt, hogy vita folyik, mégpedig Jacob vitázik valakivel.<br /><br />- Nézd én szerelmes vagyok beléd! Nem tudok másként érezni irántad, nem tudom, hogyan tudnám neked jobban bebizonyítani, hogyha velem maradsz, akkor az életet választod! A napot, azt a napot, amit annyira sokat emlegettél már...engem választasz és én olyan őrülten tudnálak szeretni, hogy bármit megadhatnék neked. Minden nap arra kelhetnél, hogy valaki vár téged és vele éled le az életed. Igaz nincs pénzem, nincs annyi, mint neki, de...<br /><br />- Jake te is tudod, hogy nem erről van szó!- hallottam az ismeretlen női hangtól. Megfordult a fejemben, hogy most azonnal elmegyek, de már igazán érdekelt a sztori.<br /><br />- De éppen erről van szó. Sosem fogod magadnak bevallani ha többet is érzel...<br /><br />Óvatosan megfordultam és hátrálni kezdtem. Az erdőből fura morgást hallottam és igazán megijedtem ettől. Valami volt ott, talán többen is voltak és érzékeltem, ahogy mozognak a fák mögött. Futnak...lihegnek...<br /><br />Tágra nyílt a pupillám a félelemtől. Próbáltam az ajtóig botorkálni, de valószínűleg zajt csaphattam, mert a garázsból kiviharzott Jacob. Mikor meglátott engem, hamuszürke arccal igazán megijedt.<br /><br />- Elina,jól vagy? Mit keresel te itt? Minden rendben? Az erdőben voltál?<br /><br />Csak ráztam a fejem, majd megláttam a lányt, akivel vitázott. Gyönyörű volt, esetlenül bájos. Teljesen reálisan láttam magamat mellette és azt gondoltam hiába jöttem Floridából. Ez a lány tényleg olyan fajta, aki miatt szerelmes lesz az ember.<br /><br />- Jake, jobb ha megyek - szólt a lány.<br /><br />- De Bella...!<br /><br />A lány beült az ütött-kopott furgonjába és én csak leültem a földre, a vizes fűbe. Jacob próbált élesztgetni.<br /><br />- Na nem szabad annyira megijedned - próbált nevetni. - Itt aztán gyakoriak a vadállatok,nem úgy mint Floridában.<br /><br />- Na az biztos. Ott annyi a különbség, hogy jogsit kaptak és kocsiban ülnek. - Erre hangosan felnevetett.<br /><br />- Mit kerestél itt?<br /><br />- Gondoltam viszonzom a tegnapi vacsorát és reggelit csinálok nektek mielőtt elmegyünk iskolába.<br /><br />- Igazán kedves tőled. De apám már kora reggel elment, én pedig...szóval akadt egy kis gondom - próbálta ellensúlyozni az arcára kiterülő sötét felhőket egy ragyogó mosollyal. - Azt hiszem, lassan mennünk kellene, mert Seth-ék tűkön fognak ülni.<br /><br />- Minden bizonnyal. Embry is.<br /><br />- Meg Leah - mosolygott. - Mivel te már kész vagy, megvársz a nappaliban még én átöltözöm?<br /><br />- Persze - vörösödtem el egy hangyányit.<br /><br />A házba lépve illedelmesen leültem a kanapéra, ő pedig eltűnt a vele szemben nyíló szobában. Az üvegajtón keresztül láttam, ahogy leveszi az atlétáját és nagyon nehezen álltam meg, hogy ne nézzem őt tovább. Igyis túlságosan belemártottam magam a magánéletébe, amit nem kellett volna. Miért kellett kihallgatnom a veszekedését azzal a Bella nevezetű lánnyal?<br /><br />Az ajtón kopogtattak. Én szóltam Jake-nek de ő nem hallotta, szóval én nyitottam ajtót. Leah és a többiek döbbentek álltak az ajtó túloldalán.<br /><br />- És te? Mit keresel itt? - a nyers hang Leah-től mindig szíven szúr, ahogy tegnap este, úgy ma is.<br /><br />- Hát átjöttem...szóval...csak gondoltam...<br /><br />- Na jó, nem érdekel! Jake?<br /><br />- Igen?<br /><br />- Jössz már?<br /><br />Mire végre Jake elkészült már elmúlt háromnegyed. Sietős léptekkel hagytuk el a számomra ismerős terepet, és más kisebb utakon át, összeverődve pár diákkal az iskola felé haladtunk. Élénk csevejbe kezdtek, de én csak inkább hallgattam őket. Én inkább most csak megfigyelő voltam, szemrevételeztem, hogy éppenséggel hová is csöppentem. Mennyi indián lány és fiú!<br /><br />A többiek előre rohanva húztak maguk után. A csengő halkan szárnyalt a téren, és a diákok befelé özönlöttek. Embryre néztem.<br /><br />- Az igazgatóiba kellene elsőnek menned – mondta ekkor.<br /><br />- Elkísérsz? – kérdeztem tőle, és ekkor Jacob ránk nézett.<br /><br />- Menjetek. Majd én megmondom a tanárnak miért késel Embry.<br /><br />A hangjában csipetnyi gúnyt véltem felfedezni, de az okát, nem értettem. Nem is figyeltem már rá igazából, inkább az elém tornyosuló igazgatói ajtóra meredtem. Embry bátorítóan megbökött, majd jelezte, hogy ő itt megvár. Az ajtón kopogtam majd be is léptem.<br /><br />A férfi, akit ott láttam magam előtt maga a megtestesült nyugalom, hivatalosság és valamiféle erőteljesség példánya volt. Erőskezű, igazságos, vezető típus.<br /><br />- Jónapot.<br /><br />- Oh, hello. Új diák? - mosolygott rám.<br /><br />- Igen - mosolyogtam vissza. - Elina...<br /><br />- Ohh,hogy te vagy Elina? Ez aztán a nagy meglepetés! Üdv újra La Pushban.<br /><br />- Köszönöm.<br /><br />Adatlapokat vett elő és elém tolta.<br /><br />- Értelemszerűen töltsd ki. Ha bármi kérdésed van felteheted.<br /><br />Elolvastam, kitöltöttem. Mindenre pontosan próbáltam válaszolni. Mire végeztem ki is csengettek. Feszült lettem.<br /><br />- Elnézést uram, hogy közbeszólok, de egy barátom, Embry Call rám vár. Miattam nem volt első órán és én nem szeretném, hogy emiatt...<br /><br />- Nos, micsoda lovagias úriembert talált Elina. Ne aggódjon,ő majd elkíséri magát az első órájára,és amint látom az osztálytársak is.<br /><br />- És Jacob Black? Vele is egy osztályba járok?<br /><br />- Igen - mosolygott. - Azt hiszem, akkor még sincs olyan egyedül már.<br /><br />- Már...már nem - vallottam be picit elpirulva.<br /><br />Mosolyogva az ajtó felé mutatott, jelezve, hogy távozhatok. Én pedig örömmel teljesítettem a kívánságát. Embry a falnak dőlve várt.<br /><br />- Na?<br />- Mehetünk, minden rendben.<br /><br />És kettesben a sok diák között elkacskaringózva, néha összemosolyogva elérkeztünk a terem felé.<br /><br />****<br /><br />Feszült csönd volt az órán. Mellettem Embry ült, hátam mögött lányok, előttem lányok, a bal hátsó sorban Jacob Paullal. Néha hátra mertem sandítani rájuk, de legtöbbször a táblára meredtem és írtam, amit kellett. Szorgalmas akartam lenni ebben az évben, hogy ne érje még több sérülés az amúgy is vékonypengéjű egómat.<br /><br />Éppen történelem órára csöppentem be, ami egyedi módon nem csak az amerikai történelemmel, hanem legfőképp a quileute történelemmel is foglalkozott. Bár inkább egyetemes indián történelemnek is nevezhetném, hiszen nem csak quileute-ok voltak itt, hanem makah és más törzsből valók is.<br /><br />A tanárnő roppant elegáns volt, kissé hasonlított Leah-re, azonban sokkal kedvesebb, közlékenyebb volt, és megjegyzem sokkal jobban bírt ennyi fiúval. A fiúk itták a szavait nem igazán szóltak be órán, és jó kisfiúként viselkedtek. Meglepő.<br /><br />Az órát jelző csengő beszárnyalt a terembe és azon kaptam magam, hogy mindenki veszett nagy pakolást mímel. Én csak a ceruzámat és a lapot fogtam meg.<br /><br />- Egy pillanatra, Elina! - szólt a tanárnő.<br /><br />Odamentem hozzá, de közben Embry-t láttam, hogy az ajtón túl vár engem.<br /><br />- Tudom, hogy most költöztél vissza ide, szóval, ha bármiben kell segítség, nagyon szívesen segítek. Legyen az tanulás, vagy valami más - mosolygott rám. - Amúgy még nem volt alkalmam bemutatkozni Nina Ditts vagyok.<br /><br />- Nagyon szépen köszönöm - mosolyogtam rá, és a kinyújtott kezét elfogadva kezet fogtunk. Jó volt érezni, hogy egyre többen vannak körülöttem, mintha egy fura kis játékot játszanék. Kaptam egy teljesen üres mezőt, egy házzal és most embereket telepítek magam köré. Benépesítem a világomat és úgy tűnik, egészen jól megy.<br />.<br />Embry után szaladtam ki a folyósóra. Ragyogó mosolyt villantott felém és egy pillanatra úgy éreztem, mintha valami napsugár sütött volna le rám.<br /><br />- Na, gyere te elveszett lélek, irány a nagyszerű matek óra.<br /><br />Megcsaptam óvatosan a vállát. Az izmai kőkeménynek sejlettek és még mindig nagyon forró volt a bőre. Rám nézett és azonnal tudta min gondolkozom.<br /><br />- Nemsokára - bólintott nekem jelezve, hogy ezt nem itt kell megtárgyalni.<br /><br />A tarkóm hirtelen csiklandozni kezdett. Hátrafordultam és Jacob alakját láttam távolodni.<br /><br />****<br /><br />Otthon ültem, nagyban olvasgattam a házi feladatokat és az új tankönyveket. Megvolt mindennek a varázsa és talán a leghihetőbb, ha azt mondom, hogy ez a fajta varázs csak akkor van meg, mikor megkapom a tankönyveket. Utána valahogy elillan.<br /><br />Az emeleten ültem és csend honolt a házban. Elterveztem, hogy papírra vetem ezentúl az életemet. Van miről írnom, és megfogadtam, hogy minden egyes nap leírom, hogy mit érzek, hogyan érzem magam, kikkel ismerkedtem meg, megjegyzések mi egymás. Ami csak eszembe jut, talán majd egyszer valakinek segíthetek az én tapasztalataimmal is. Vagy kiadom könyvbe. Na jó,ez túlontúl mesésen hangzik.<br /><br />Elméláztam. A gyertyát bámultam, ami minduntalan viaszkönnyeket csorgatott saját testére, majd amaz megdermedt, saját mivoltát meghagyva. Én is ilyen gyertya vagyok, az én könnyeim is nyomott hagynak rajtam. De talán valaki jön majd, és letörli ezeket...<br /><br />Próbáltam vidámabb lenni, örülni a mai nap eseményeinek. A tanárnő kedvessége, a srácok figyelmessége. Embryben talán pedig megláttam valamit, amire pont szükségem van. És ott van Jacob a nagy nagy kérdőjel, akit már úgy érzem, sosem fogok teljesen megismerni. Az elején még olyan más volt, és úgy tűnik napról-napra változik. De lehet, hogy ennek az oka nem más, mint a szerelmi bánat. Aztán ott vannak a többiek is, Seth, az édesanyja, Paul, Quil, Billy Black...igazán sok ember lett hirtelen körülöttem, akik kedvességet nyújtanak a mindennapokban. Igazán hálás lehetek, hogy még csak pár napja vagyok itt, és mégis ilyen kedvesen fordulnak felém. Talán egyszer igazuk lesz, és tényleg jól fogom magam érezni itt. Már nem sok kell hozzá, hogy teljes legyen az összhatás.<br /><br />Az iskola is jó, a rengeteg diák között nem tűnök fel, hogy teljesen új vagyok. Szeretem azt, hogy ismerős arcokat látok magam körül nem csak vadidegen indián arcokat, és ez mondhatom hangosan is, de baromira megnyugtató.<br /><br />Az ablakhoz léptem. A tenger sötéten hullámzott nem messze tőlem. A gyertyát a kezembe vettem, hogy megvilágítsam magam előtt a teret, hogy többet láthassak ebből a csodálatos látványból. Kitártam az ablakot és csak néztem a horizonton igyekvő holdat, a tengert és a sziklákkal szegélyezett partot.<br /><br />Arra lettem figyelmes, hogy a parton valaki halad. Illetve már többen voltak és nagyon ismerősnek sejlettek. Elfújtam a gyertyát és tanakodni kezdtem. Menjek le én is a partra ilyen késői órában?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-3357344505972331347?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-49918522176922684372010-07-08T23:59:00.001+02:002010-07-08T23:59:54.994+02:003.rész.<br /><br />Halkan mertem csak kopogtatni. Az ajtón túl zsongás, nevetés, pohárkoccanások hangja szikrázott. A félelem egészen átvillámlott rajtam, sejtve, hogy már nem csak édes hármasban vacsorázunk. A kopogásomat néma csend követte, pisszegés, majd határozott léptek zaja, és ajtónyikorgás. Majd egy vigyorgó Jacob.<br /><br />- Hát eljöttél.<br /><br />- Igen - feleltem halkan.<br /><br />- Gyere be...<br /><br />Beléptem és máris otthonosan éreztem magam. Áldóan meleg előszoba, meleg fények. Indián dolgok körös-körül. Óvatos léptekkel közeledtem abba az irányba, ahol Jacob eltűnt. Az ebédlőbe vezetett engem, ahol máris szemek kereszttűzébe keveredtem. Legalább négy fiút számoltam össze. Elsőre.<br /><br />Billy Black hívogatóan intett a kezével, és megpaskolta maga mellett a termetes fából faragott széket.<br /><br />- Gyere, ülj ide.<br /><br />Elmosolyodtam annyira kedves volt, annyira atyáskodó. Leülve mellé, lesütöttem a szemem. Teljesen elpirultam, aztán kitört megint a beszélgetés.<br /><br />- Salátát? - nyújtotta felém a tálat egy hölgy. - A nevem Sue - mosolygott.<br /><br />- Köszönöm - vettem el bátortalanul, majd sorban sorjázott a kezéből a különböző étkek tálja.<br /><br />- Vegyél csak bátran, amiből csak szeretnél, jut mindenkinek - kacsintott rám az egyik fiú. - Itt nem kell szégyenlősködnöd.<br /><br />- Nem szégyenlősködöm - vágtam vissza.<br /><br />- Akkor helyben is vagyunk - vigyorgott tovább. - Amúgy...Embry Call a nevem, üdv itt La Pushban.<br /><br />Mosolyogva bólintottam. Kezdtem jobban érezni magamat, és úgy éreztem, milyen jó, hogy mégis átjöttem ide. A balomon Jacob ült, jobbomon pedig Billy Black. Billy néha cinkosan rám nézett.<br /><br />- Csodálkozom, hogy egy ilyen csinos és okos lány nem tesz fel kérdéseket. Vagy nem tesznek fel neki kérdéseket.<br /><br />Az asztal azonnal élő zsibongássá vált. Egymás szavába vágva kérdezgettek engem.<br /><br />- És milyen volt Floridában élni? Hogy érzed magad most itt? Mik a terveid? Holnap már jössz iskolába? Mi a hobbid...?<br /><br />A kérdésekre alig bírtam válaszolni. Elsőnek mosolyodtam el, hogy valakit érdeklek. Jó érzés volt. A szívemet megmelengette.<br /><br />- Hát...Florida? Nyüzsgő, folyamatosan pezsgő város, bár nem olyan, mint például New York. Szerettem ott élni, bár ott sem voltak barátaim. Valahogy csak egy voltam a többi lány között, nem alakultak komolyabb barátságok. Őszinte lehetek? Nagyon fura helyzet ez nekem. Kicsit elkeserítő is talán. Idejönni, csak úgy...nem éppen a legjobb érzés. Feladni mindent, amim eddig volt, és elkezdeni valami újat. Terveim? Nem akarok már tervezni, majd jön, ahogy jön. Elsőként, azt hiszem igazán beakarok illeszkedni ide. Szeretném jól érezni magam La Pushon. Megszokni az itteni életet, megszokni, hogy én magam is idetartozom, még ha erről nem is igazán tudtam. Holnap már mindenképpen mennem kell iskolába, úgy tudom Jacob azt mondta elkísér - ezen a ponton ránéztem, ő pedig érdekes módon a plafont böngészte. - A hobbim? Oh, rengeteg van, mint például a rajz. Ez olyan régi szenvedély...bár nem hiszem, hogy nagyon jól menne. De azért próbálkozom.<br /><br />- Hát elég sok mindent megtudhattunk rólad - mosolygott rám Sue. - Örülök,hogy sikerült visszajönnöd ide,és hidd el elhiszem, hogy nem könnyű. De nem adhatod fel máris az elején. Itt mindig barátokra lelsz ebben a kis házban.<br /><br />- Az biztos - mosolygott Embry. - Sőt az iskolában is csak szólj...<br /><br />- Nekem! - kiáltott fel a legfiatalabb. - Seth a nevem és biztosra mehetsz velem - nevetett fel.<br /><br />Nevetnem kellett. Jó kedvet okozott nekem ez a vacsora. Az, hogy egy estére elfelejthetem a valódi helyzetemet és kezdhetem felépíteni az itteni életemet. Alapokról kezdve, a legapróbb részletekig megtervezhetem és talán sikerül kiviteleznem. Nem szabad csüggednem és nem szabad azt éreznem, hogy mennyire rossz. Erőt kell merítenem.<br /><br />- Nicsak! Nicsak! Jacob szerelmes? - hangzott az egyik fiútól. Azt hiszem azt mondta, Quil a neve.<br /><br />- Jaj! Hagyjál már! - rivallt rá Jacob.<br /><br />- Ezt nem az asztalnál beszéljük meg – tett hangsúlyt a szavakra Billy. - Mindenki foglakozzon a saját ügyeivel, igaz Quil?<br /><br />- Igen Billy - felelte halkan. - Úgyis látszik, hogy teljesen szerelmes - nevetett halkan.<br /><br />Jacob dühös kis fintort vágott le. Segítettem Sue-nak leszedni az asztalt.<br /><br />- Igazán semmiség - néztem rá. - Szeretném megköszönni a vacsorát, nagyon finom volt.<br /><br />- Ugyan, ez is semmiség. Örülünk, hogy itt vagy, de tényleg! Rengeteget vártunk rád.<br /><br />- Tényleg?<br /><br />- Ohh igen, pontosan tizennyolc évet.<br /><br />- Tudták, hogy jönni fogok?<br /><br />- Reméltük. A szüleid...<br /><br />Rámnézett.<br /><br />- Ezt majd később - próbálta a mosolyát olyan szélesre húzni,hogy elfelejtesse velem az előző elkottyintott mondatát. - Mindent a maga idejében,nem igaz?<br /><br />Leah az ajtóban termett.<br /><br />- Bocsánat a késésért csak...Te itt?<br /><br />- Leah! - szólt rá Billy az ebédlőből.<br /><br />- Tessék?<br /><br />- A vendég az vendég.<br /><br />- Ahha...- nem igazán érdekelte Billy intése. Valahogy nagyon vagánynak tűnt,amolyan törvényfelettinek. Úgy éreztem a feszült légkör kezdi elrontani az estét, és kezdi elszedni tőlem a varázslatos este illúzióját, ami kicsit boldoggá tett. Nem akartam, hogy összetörjön ez a kép. Jobbnak láttam menni.<br /><br />- Akkor én mentem - álltam be a szoba közepére. - Köszönöm mindenkinek,nagyon jól éreztem magam - mosolyogtam. - Igazán jó érzés...<br /><br />- Embry, kísérd haza a hölgyet.<br /><br />- De csak két házra lakom!- nevettem fel. - Igazán nem szükséges.<br /><br />- De én meg ragaszkodom hozzá - mosolygott rám Billy. Jacobra néztem, aki a kanapén ült és élénk beszélgetést folytatott a maradék fiúcsapattal.<br /><br />- Akkor hát, sziasztok - intettem nekik is.<br /><br />Jacob egy pillanatra felállt majd leült.<br /><br />- Szia - köszönt el.<br /><br />Embry kíséretében még egyszer hátranéztem a vállam fölött. Talán csak én képzeltem be, de egy pillanattal korábban, mintha engem nézett volna Jacob.<br /><br />****<br /><br />- Van valami dolgod még? – kérdezte Embry.<br /><br />- Nem nincs – feleltem.<br /><br />- Akkor lemegyünk a partra?<br /><br />- Most?<br /><br />- Most. Most lehet a legszebben látni a csillagokat - mosolygott rám. - És azt hiszem ez egy felejthetetlen látvány lesz. Talán segít, hogy egy kicsit meglásd a szépet itt is...ne csak a felhőkarcolókban.<br /><br />Csendben ballagtunk le a partra. A lábnyomainkat néztem, ahogy a víz elmossa. Reméltem, hogy ez a nap, ez az este az új életem jobbik részének a kezdetét jelenti, hogy talán a víz elmossa mindazt, amit el kell, hogy mosson.<br /><br />- Jól érezted magad? Őszintén.<br /><br />- Köszönöm, igen. Szokatlan, de mégis jó érzés volt. Nagyon kedves Sue és Billy is.<br /><br />- Oh, igen, ők a törzsünk fő emberei - nevetett fel Embry. - Sue férje, egy évvel ezelőtt halt meg, azóta Billy Black és ő...hát hogy is fejezzem ki, támogatják egymást, mivel Billynek meg a felesége halt meg még régebben. Azóta egyedül neveli Jake-t, Sue pedig Seth-et és Leah-t.<br /><br />- Szomorú ezt hallani - feleltem halkan. - Úgy tűnik, vannak nagyobb veszteségek, mint az én elhagyott életem.<br /><br />- Meg az elhagyott otthon. Na igen. De hát látod, mi itt vagyunk egymásnak. Testvérei vagyunk az elesettnek, a bajbajutottaknak, a magányosoknak.<br /><br />- Ez most valami patrónus szöveg volt? - nevettem fel és ő velem nevetett.<br /><br />- Oh igen,mondhatjuk.<br /><br />- Nem fázol? - néztem végig a laza pólóján és a levágott farmerén. - Itt mindenki ilyet hord?<br /><br />- Majdnem mindenki és egyáltalán nem. Te igen?<br /><br />- Egy kissé.<br /><br />Közelebb lépett hozzám.<br /><br />- Kérlek, ne érts engem félre, rendben?<br /><br />Megölelt és a testéből sugárzó hő megmelengetett. De hogy lehet ilyen forró?<br /><br />- Hey, nem vagy lázas? - néztem rá.<br /><br />- Egyáltalán nem - mosolygott sejtelmesen. - Majd megérted. Hidd el.<br /><br />- De ez ...<br /><br />- Ohh ez semmiség, ne aggódj emiatt. Forduljunk vissza, hazakísérlek.<br /><br />A házamig bandukoltunk, szinte alig szóltunk valamit. Kitudja hol járt a fejem, teljesen szétszórt voltam.<br /><br />- Akkor reggel? - nézett rám.<br /><br />- Hát igen - feleltem mosolyogva. - Olyan nyolc?<br /><br />- Fél nyolc - nevetett. - Nyolckor már tanítás van. Itt leszünk érted, rendben?<br /><br />- Többen?<br /><br />- Igen. Többen - nevetett fel Embry. - Igazi díszkíséretet kapsz, remélem méltányolni fogod.<br /><br />- Mindenképpen - bólintottam ál-hivatalosan. Aztán persze ismét nevettünk, kitudja hanyadjára ezen az estén. És jó volt, őszinte. Őszintébb, mint hittem. Jómagam is hitetlenkedve éreztem belülről, hogy már nem háborog a lelkem és a meglévő sebeim pedig semmivé foszlottak. Lehet, hogy ez mindössze egy éjszakára szól, de a bennem lévő kíváncsiság kezdett felülkerekedni a fájdalmon. Meg talán az életösztön is, hogy ne hagyjam el magam. Úgy éreztem lassan túlléphetek ezen, ezen a mély szakadékon csak azért, hogy eljuthassak a szakadék túloldalán pompázó meseszín mezőre.<br /><br />És ez a mező talán az új életem mezeje.<br /><br />****<br /><br />Reggel már egész korán talpon voltam. Reggelit készítettem és úrrá lett rajtam némiképp az izgalom. Az a fajta egészséges izgalom, amihez nem társul gyomorfájás vagy netán émelygés. És nem társul hozzá sírógörcs sem.<br /><br />A reggelit ímmel-ámmal ettem meg, még mindig hittem abban, hogyha nem egyedül fogyasztanám, talán még ízlene is. De így nem. Nem megy le a torkomon a falat sem.<br /><br />A felöltözésem egész gyorsan meg volt, nem akartam divatbaba lenni, egyszerűen csak be akartam illeszkedni az öltözékemmel is. Farmer és egy régebbi póló. A fiúk adták az ötleteket.<br /><br />Utána jött a legnehezebb része a dolognak. Várni. Ülni és várni, hogy teljen az idő, nem szaladhatok előre, nem tudom mit tehetnék... Az órára lestem. Hét óra, egészen pontosan. Miért ne csinálhatnék én reggelit most Billynek?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4991852217692268437?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-26773492399136259122010-07-06T22:39:00.002+02:002010-07-06T23:39:25.408+02:002.rész<br /><br /><span style="font-style: italic; color: rgb(255, 102, 0);">"Ha az élet citromot ad,épp az ideje,hogy limonádét készíts belőle."</span><br /><br />A reggel nagyon gyorsan eljött, magam is meglepődtem. A napsugarak lágyan betörtek a redőny rései között és narancssárga pöttyösre festették a fehér takarómat.<br /><br />Lassan kimentem a konyhába és unottan hozzáláttam egy kis reggeli készítéséhez. Nagyon rossz érzés úgy asztalhoz ülni, hogy egyetlen teríték van ott, senki sem szól hozzád, még egy háziállatod sincs, akinek érezhetnéd a közelségét. Csak te vagy ebben az üres házban és persze a fejedben a töménytelen sok kérdés és gondolat. Nem éppen egy jó reggeli kezdés.<br /><br />Felöltöztem. Unott,lassú mozdulatokkal és csak az próbált motiválni,hogy ha sok dolgom lesz ma az leköt és nem kell gondolkoznom sem.<br /><br />Elsőnek is még van egy évem az iskolából a nagy érettségiig, amit remélhetőleg sikerül letennem, és ha csak idézőjelesen is, de feldobhatom a ballagási kalapomat. Itt nem hiszem, hogy van ilyen hagyomány.<br /><br />Nagy erőt vettem és kinyitottam az ajtót. Sokkal nagyobb erőfeszítésembe telt, mint hittem, egy olyan városban élni, ahol te jóformán senkit sem ismersz, de ők mégis tudnak rólad dolgokat. Első alapvető igényed az, hogy kérdezgess te is a múltról. De én nem akartam. Nem akartam azt, hogy felkavarjon, nem érdekelt valójában. Úgy éreztem először meg kell szoknom, hogy itt élek. Ez nekem ígyis elég sok egyetlen évre is.<br /><br />Az utca, nyüzsgő életképpel fogadott engem: a gyerekek kint játszottak, az öregebbek a teraszokon ülve figyelték a fiatalokat. Az asszonyok a boltokba igyekeztek, vagy épp csevegtek az utcán. Szóval nagyszerűen kitűntem a sorból. Szempárok követték az utamat, bármerre is mentem és ez egy idő után feszélyezetté tett, nem is kicsit. Úgy éreztem magam, mint egy látványosság, kedvem támadt eltűnni a kíváncsi tekintetek elől. A legelső menekülési helyszín a tengerpart volt, ahová tudtam hogyan jutok el. Sietős léptekkel arrafelé vettem az irányt.<br /><br />A tengeri szél mikor belekapott a hajamba, megnyugodtam. Jó felé igyekszem.<br /><br />****<br /><br />A tengerparton köveket dobáltam a tengerbe és néztem, ahogy egyik-másikat visszahoz a víz. A többi elsüllyedt a fenéken, én pedig elgondolkoztam azon, hogy vajon én az a kő vagyok, amelyik elsüllyedt, vagy amelyiket kihozta a víz a partra? Melyiknek jobb a helyzete?<br /><br />Ha elsüllyedem, azt jelenti, hogy nem térek ki a felszínre, de azt is meglehet szokni, hogy odalent vagyok. Viszont, ha kisodor a víz, egy idegen parton találom magam ahol...<br /><br />- Szia - ismét rám köszöntek. Megfordulva láttam, hogy Jacob áll előttem.<br /><br />- Szia - próbáltam rendesen mosolyogni a helyzethez képest.<br /><br />- Láttam, hogy a tengerhez jöttél, gondoltam...- nem fejezte be a mondatot,talán a hatás kedvéért.<br /><br />- Aham.<br /><br />Csak bandukolt mellettem én pedig az arcomat a tenger felé fordítottam. Nagyon rosszul éreztem magam, és egyedül akartam lenni. Csak sajnos nem tudtam hogyan adhatnám a tudtára.<br /><br />- Amúgy...- kezdtem bele. - Merre van az iskola?<br /><br />- Hát nem messze innen. Ha gondolod, holnap reggel elkísérlek.<br /><br />- Holnap már iskola?<br /><br />- Igen - nevetett fel. - Ne is mond, semmi kedvem hozzá. Hányadikos vagy?<br /><br />- Most leszek negyedikes - feleltem kissé büszkén. - És te?<br />- Hát azt hiszem egy osztályba fogunk kerülni - nevetett rám. - Én is negyedikes leszek, ahogy a legtöbb barátom is.<br /><br />Nem voltam elragadtatva annyira, mint ahogy én vártam ezt. Nem tudom, talán a pillanatnyi lelkiállapotom tehet erről, hogy ennyire rosszul érintett minden. Nagyon nem tetszett az egész. Hirtelen mintha arra eszméltem volna fel, hogy valaki néz engem. Körbeforgolódtam.<br /><br />- Mi a baj? - kérdezte Jacob felhúzott szemöldökkel.<br /><br />- Öhm...olyan volt,mintha valaki figyelne engem –néztem össze-vissza. - De biztosan csak hallucinálok.<br /><br />Lazán jött mellettem. Most nem szakadt farmer és foltos póló volt rajta, hanem egy fekete póló,rendes farmerrel. Igazán...<br /><br />- És hogy érzed itt magad?<br /><br />- Hagyjuk - tértem ki a válasz alól és egy kicsit előrébb siettem. Ő utánam jött.<br /><br />- Nem akartalak megbántani.<br /><br />- Nem tetted ezt - feleltem halkan. - Csak nem szeretek itt lenni.<br /><br />- Majd jobb lesz - ígérte. - Csak idő kell.<br /><br />- Persze, tudom. Mindenki ezt mondja,de az a baj,hogy senki sincs hasonló helyzetbe,hogy ezt át is tudja érezni.<br /><br />Rám nézett.<br /><br />- Nézd, elhiszem, hogy rossz neked most, hiszen egyáltalán nem könnyű a helyzeted. De ha saját magadnak nehezíted meg...az csakis a te hibád.<br /><br />Sértődötten hallgatásba burkolóztam és csatangoltam a sziklák mentén tovább. Ő is jött utánam, szintén némán. A tenger zúgása elnyomta a fejemben levő gondolatokat, elnyomott bennem mindent. Rettentően éreztem magam egyedül, és úgy éreztem, hogy én csak egy nem kívánatos holmi vagyok, amit leadtak. És nincs, aki felvegye ezt a leejtett darabot.<br /><br />Szomorú voltam és sírni sem tudtam attól, amit érzek. Hogy mennyire üresnek érzem magam és abban sem vagyok biztos, hogy tényleg én vagyok-e én. Elhagyott szomorú játék baba. A tengert néztem, a tajtékzó hullámokat.<br /><br />- Ha kell valami, tudod hol találsz - köszönt el Jacob. - Most tényleg jobb, ha megyek.<br /><br />Bólintottam, hisz én is így gondoltam. Ő pedig szapora léptekkel eltűnt a lépcsők tetején. Távolodó alakja nem vitte el azt a fajta ürességet, amit akkor éreztem.<br /><br />Ő idetartozik az első átkozott pillanat óta, én pedig egy számkivetett szemével nézem az eseményeket. Azt hiszi az ember, hogy milyen könnyű eljönni valahonnan és máshol új életet kezdeni. Nem az. Otthagyni, hátrahagyni mindent, ami eddig azt hittem fontos, most már egyáltalán nem az. Inkább hazugságnak tűnik. Kicsit sem könyörületes hazugságnak.<br /><br />****<br /><br />Visszamentem a lakásomhoz. Bár még most is megnéztek, már nem érdekelt. Csak egy csellengő voltam az utcán, akit mindenki megnéz. Egy lány rohant felém, és vissza-vissza kiabált a háta mögé.<br /><br />- Elegem volt, teljesen elegem! Én ezt nem akarom tovább, nem akarom! - hangja fájdalmasan csengett.<br /><br />- Mi sem akarjuk! - kiáltott rá Jacob. - Azt hiszed nekem vagy bárki másnak ez könnyebb?<br /><br />- De ez így nem…<br /><br />- Leah várj! - kiáltott utána egy srác a tömegből.<br /><br />De az említett Leah nem állt meg. Rám vetett egy fura pillantást majd megszólalt.<br /><br />- Elállsz végre az útból? - förmedt rám. - Vagy bámulsz még egy kicsit?<br /><br />Összehúztam magam és utat engedtem neki. Ott álltam megalázva, mert így éreztem magam. Jacob rám nézett én pedig bevágtam magam után az ajtót és levetettem magam az ágyra. Hagytam, hogy a könnyek csorogjanak. Nem bántam, betelve éreztem az amúgy is telt poharat.<br /><br />Csak zokogtam és nem törődtem azzal, hogy kopogtatnak az ajtómon. Szó szerint már dörömböltek, de én nem akartam ajtót nyitni. Nem akartam, hogy bárki is zavarjon, főleg ne ezek az idegenek!<br /><br />- Kérlek, nyisd ki az ajtót - egy férfihang volt az.<br /><br />A hang tekintélyt parancsoló volt így hát kinyitottam. Ott ült előttem egy ötvenes éveiben járó férfi, tolószékben.<br /><br />- Szia - szólalt meg kellemes lágy hangon. - Az én nevem Billy Black, a fiamat azt hiszem már ismered. Nagyon örülnék, ha ma este velünk vacsoráznál.<br /><br />- Ohh, nem uram, igazán nem szeretnék a terhükre lenni – motyogtam, miközben suta mozdulatokkal letöröltem a kézfejemmel a könnyeimet. - Nem hiszem, hogy alkalmas személy vagyok...<br /><br />- Ugyan Elina. Szükséged van a társaságra - mosolygott rám halványan. - Aztán meg ha beilleszkedsz ide,sokkalta jobban fogod itt érezni magad.<br /><br />- Rendben - feleltem. - Akkor hát átöltözöm és…átmegyek. Ugye két házzal arrébb?<br /><br />- Pontosan kislány, pontosan - mosolygott rám.<br /><br />Gyorsan felkaptam valami jobb göncöt, a hajamba kicsit beletúrtam és nagy levegőt vettem. Talán mindig az első lépések a legnehezebbek. Ez alatt botladozom folyamatosan, majd szépen lassan járni fogok, és később pedig talán már futni is. De addig is, meg kell tanulnom stabilan állni a saját lábamon.<br /><br />Nagy levegőt véve kinyitottam az ajtót. Az éjszaka hűvös levegője megcsapott és csak úgy, mint mikor izgulok felnéztem az égre. A csillagok szikráztak az égbolton, a szívem pedig remegve dobogott. Féltem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2677349239913625912?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-29114198488179551022010-07-05T15:08:00.003+02:002010-07-05T15:34:30.270+02:001.rész.<br /><br /><span style="font-style: italic; color: rgb(255, 153, 0);">"Sokan vagyunk úgy,hogy nem szeretjük azt az életet ami kaptunk.Szeretnénk sokkalta jobbat élni.Szeretnénk valaki más bőrében tapasztalni,lélegezni,vegyülni.Azt is mondhatnánk foggal és körömmel harcolunk a saját sorsunk ellen.A dac,azonban képes eltűnni akkor ha végre rádöbbenünk arra,hogy ez az élet abban különbözik száz másiktól,hogy csak a miénk.Mi irányítjuk,mi éljük át.És ez benne a legszebb."</span><br /><br /><br />A mezőn feküdtem,távol mindentől és mindenkitől.Kicsit mondhatnánk úgyis,hogy ez egy igazán filmbeillő pillanat megspékelve némi napsütéssel,lágyan ringó kalászszálakkal,lágy tengerparti,sós széllel.Tökéletes és idilli.<br />És ott vagyok é a semmi közepén,csak fekszem és tűnődöm a nem kívánatos sorsom felett.A tinédzserek ilyenek nemde?Elméláznak,veszekednek,lázadnak,és végül mindegyik belenyugszik.Közlöm én az igazán kezdeti fázisban vagyok.Még minden sejtemmel kiáltozom az igazságtalanság miatt ami velem megesett.Mi számít igazságtalanságnak?Az,hogy nem kaptam egy márkás felsőt?Vagy hogy nem azt a születésnapi ajándékot kaptam amire annyira vágytam és több célzást is tettem rá?<br />Nem éppen.Az én életemben az volt a legnagyobb és legalattomosabb igazságtalanság,hogy a szüleim,akiket azonban soha nem szólítottam anyunak és apunak itt hagytak a fenébe.Úgy bizony.Megváltak hőn szeretett,vagy csak kevésbé szeretett csemetéjüktől.A sztori úgy tűnhet,egészen krimi.Vagy,hogy egy bazi nagy dráma és könyvből szedtem.Sajnos nem.<br />A lényege mindössze annyiból áll,hogy engem egy program keretében adoptáltak ami egész pontosan úgy szól,hogy amint az adoptált eléri a felnőttkort lásd tizennyolc év,akkor esélyt kell neki adni arra az életre ahonnan kiszakította a Sors.Az én esetemben egy kolerajárvány volt ez ami kiszakított egy indiánfaluból.Így kerültem Adamhez és Susanhez.És bár tisztában voltam a körülményeimmel,bíztam benne,hogy ez sosem fog megtörténni...de hát hinni azt a templomban kell.Főleg,hogy ezek után nem is vallom magam katolikusnak.<br />Sírtam,üvöltöztem és végül bele törődtem. Úgy tűnik valaki hamarabb eldöntötte hogy én milyen életet szeretnék,mint jómagam.Na ez igazán nagy igazságtalanság.<br />És most itt,a semmi közepén néhány kibuggyanó könnyel a szememben próbálom elfelejteni azt ami volt és arra koncentrálni ami lesz.Tizennyolc éves vagyok és elméletileg már kész felnőtt,önálló,felelősségteljes.Csak azt elfelejtik,hogy egy egészen más környezetben nőttem fel.<br />Úgy éreztem beledobtak a mély vízbe, anélkül,hogy megtanítottak volna úszni.Emellett még át is kellene érnem a túlsó partra,élve.Ez a legnehezebb.De hiába a könnyek,vagy hiába bármi más a világon,most már itt vagyok,visszafordíthatatlanul.<br />Ebben a városkában születtem.Ide vezetnek az alig látható gyökereim.<br />Nekem is itt kell gyökeret vernem.<br />Leporoltam a szoknyámat és felkeltem.A távolba meredtem és nem törödtem a lecsorgó könnyeimmel,miért ne sírjak ha fáj?Már ez úgysem segít,jól tudom.<br />Elindultam a házam felé amit rám hagyott a valódi családom.Itt van minden amire szükségem lehet, nekem őrizték,bízva,hogy visszatérek.Bízva?Hiszen ők sokkal jobban tudták mi vár rám,mint én magam.<br />****<br /><br />A házban már tisztaság volt,hiszen miután idejöttem,hogy ne törődjek a helyzettel,takarítottam.Azt hiszem ez egy terápia volt számomra.Mintha a saját életemről törölgettem volna le azt a sok sok mázat amivel eddig etettek.Azon tűnődtem hálás vagyok-e a Sorsnak vagy Susanéknak ezekért a dolgokért.De azt hiszem határozott nem volt a válasz.Senki sem kérte őket erre,hogy engem felneveljenek.Senki sem kérte őket,hogy elvigyenek az intézetből.De mégis megtették.És most most pedig magamra hagytak,pár puszi,néhány jótanács kíséretében.Elhalmozva rengeteg megválaszolatlan kérdéssel,fájdalommal és megannyi keserűséggel.Az ő életük ugyanúgy folyik tovább,az állam majd visszafizeti az összes pénzt amit rám költöttek,mert ők Amerika példás emberei,hiszen megmentettek egy lányt...mintapolgárok.<br />Hányingerem támadt tőlük.<br />A kongó hűtőre meredve döbbentem rá,hogy bizony éhes vagyok.Nem kicsit.A megspórolt pénzem felével amit mellesleg nem erre akartam áldozni,de immáron már kénytelen vagyok,elindultam hogy valami bolt félét keressek La Pushban.Már ha létezik ilyen,mert ha nem akkor mehetek Forksba gyalog.Nem költök buszra!<br />(Két kilométerbe még senki sem halt bele,vagy tévedek?)<br />Az utcákon zsongtak az indián emberek.Itt egy beszélgetés foszlány,ott egy nevetés,gyerekzsivaj valami életszerű.De én voltam az aki nem illett ide.Megbámultak és nem tudtam,hogy a mosolyuk szívből,vagy gúnyból jön.Bevallhatom,igazán féltem.<br />A bolt láttára a szívem boldogan repesett.Végre valami ami visszarángat a jelenbe.<br />Az ajtó csilingelve kinyílt és egy kedves,idősebb hölgy üdvözölt.<br />Én félénken viszonoztam a köszönését és azonnal az áruk között szlalomoztam.Észre se vettem mennyi mindent pakoltam máris a kosárba.A konzervek között motoszkáltam mikor ismét megszólalt a csengő és három kamaszsrác lépett be a boltba.A kezem a levegőbe kalimpált,jómagam pedig bámulásba kezdtem.<br />-Szia Ann.-köszöntek mindhárman kórusba.-Én apám krémjéért jöttem,Seth meg Suenak valami anyagjáért.<br />-Ohh persze,persze adom máris.<br />Némi sündörgés után Ann odaadta a kívánt árukat a fiúknak.Az egyik észrevette,hogy nézem őt,én pedig zavaromban elslisszoltam a tészták irányába.A fiúk távoztak én pedig a kasszához léptem.<br />-Ann vagyok.-szólalt meg aranyosan a hölgy.-Gondolom te pedig...<br />-Elina.<br />-Tudom.-mosolygott tovább.-Itt mindenki tudja,és vártunk téged.<br />Feszélyezve éreztem magam,hogy ők többet tudnak rólam,mint én magam róluk vagy akár saját magamról.Már semmiben sem voltam olyan biztos.<br />A szatyor súlyától megdöbbentem,hogy mennyi mindent összevásároltam a spórolt pénzemből.Hónapokig elég lesz.Azt hiszem.Fél percenként meg kellett állnom,félve, hogy a kezem leszakad és senki sem tudja visszavarrni.Még én sem.<br />Aztán ebből a mélázásból egy fiú hang zökkentett ki.Meglehetősen nagyot ugrottam.<br />-Szia,segíthetek?<br />-Áhh kösz nem kell,tényleg semmiség.-habogtam,mert rájöttem,hogy ez a boltban látott fiúk egyike volt.<br />-Na add ide.-vette ki a kezemből.<br />Én meg csak némán mentem utána.Egyikünk sem beszélt,néha egymásra sandítottunk,de nem történt több.Azt hiszem eléggé félénk vagyok.Pontosan tudta hol lakom,az ajtóm elé tette a csomaghalmazt.<br />-Hát akkor köszönöm ezt a nagyszerű beszélgetést.-nevetett fel.-Ha bármiben segítségre szorulsz,kettővel arrébb megtalálsz.-mosolygott.<br />-Köszönöm.<br />-Akkor hát szia...<br />-Elina.<br />-Jacob.-kacsintott rám és én csak némán néztem ahogy elindul.A tornác oszlopának dőlve figyeltem a járását és arra gondoltam,milyen jó érzés volt,hogy ilyen kedvesen viselkedett velem.Mintha egy pillanatra azt éreztem volna,na igen tényleg hazajöttem.<br />Mosolyogva léptem be a házba a megrakott szatyorral.Lehet,hogy csak bele kell rázódnom az itteni dolgokba és ez lesz életem egyik legnagyobb kalandja ami rám várhat.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2911419848817955102?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-27668917179151277332010-07-05T14:49:00.001+02:002010-07-05T14:54:39.016+02:00Sziasztok.<br /><br />Nagyon Nagyon régen nem írtam.Ezt jómagam is észrevettem és be kell látnom,hogy jót tett ez a kis szünet.Rengeteget írtam azóta,azonban ezek mind olyan silány minőségűek lettek,hogy törlésre ítéltem mindet.Úgy éreztem ez nem az én időszakom.Vártam és vártam és csalódottan vettem tudomásul,hogy eljutok az első részig,és nem látom magam előtt azt a szálat amit kellene.Csalódott,fásult és azt hiszem kicsit tehetetlen is voltam ezek után.De a legfontosabb,nem adtam fel reméltem,hogy egyszer csak jön aminek jönnie kell és írni fogok.<br />Bejelenthetem,hogy sok sikertelen mű után,végre kaptam egy olyan fajta ihletet ami eddig úgy tűnik és remélem nem kiabálom el,van reménye.<br />Az Eclipse megtekintése váltotta ki belőlem ezt,azt hiszem.Aki látta,azt hiszem tudja miről beszélek, bár feltételezem mindenki olvasta.Rájöttem,hogy nem az a lényeg a filmekben már,hogy hol van hiba hol fedezhetek fel olyan fajta eltérést,ami igazán szemet szúrhat.Én élvezni akartam és tessék élveztem is.Nem érdekelt hogy esetleg nem tetszik a filmzene,vagy hogy valakinek a párbeszédét nem fogtam fel...<br /><br />Ennek hatására írok.Momentán egy órája gépelek.Remélhetőleg,miután az első részt pazar módon nem mentette el a gépem,most a másodikkal szenvedek.De megéri,mert tudom,hogy jól fog sikerülni és van esély arra,hogy ez egy igazán ütős sztori legyen ami elnyerje mindenki tetszését,vagy legalábbis a többségét.Az első részt újra írom,üsse kő a filmnek forognia kell.<br />Címe jelenleg még nincs,de ez a legkevesebb nemde?<br /><br />A fejemben kezd összeállni a kép,remélem,hogy nagyon jól fog sikerülni.Nagyon jól.<br /><br />Köszönöm azoknak akik tartották bennem a lelket,akik bíztak abban,hogy talán visszatérek.Akik újra olvasták az összes létező fan találmányomat,akik még mindig írtak commentet.<br />Köszönök mindent drága olvasók.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2766891717915127733?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-82066997482597507462010-03-26T19:32:00.002+01:002010-03-26T19:42:50.479+01:00<span style="color: rgb(51, 153, 153);">Sziasztok.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Hosszú kihagyás óta nem írtam ide.Talán nem volt rá okom...</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Vicush kommentjére itt szeretnék válaszolni.A végét én azért nem érzem összecsapottnak,mert ez már nagyon régóta kész volt.Csak most került fel a back to basics néhány utolsó fejezete.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Azonban itt egy új.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Ehhez szeretnék egy kis visszhangot kelteni,már ha lesz.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Szóval...</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Ez a történet nem mondható fanfictionnak,nincs köze Jacob Blackhez,nincs köze semmilyen hírességhez.Ez a történet hozzátok szól, az én szemszögemből.Pusztán elképzelés egy film alapján.Nem tudom, hányan hallottatok már a the lovely bones-ról, vagy más néven Komfortos Mennyországról.Ez a történet annyira megfogott engem,hogy arra késztetett én is gondolkozzak az életem felett.A történet nem mindennapi és lehet,hogy sokaknak nem fog tetszeni.Épp ezért írtam meg ezt egy hete.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Azt gondolom sokan elgondolkoztak már azon,hogy milyen lenne a világ,miután ő nincs? Hogy folynának a dolgok immáron nélküle?</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Szerintem egyszer legalább mindenki tett fel hasonló kérdéseket és képzelt el hasonló szituációkat.Ez a történet pontosan erről szól.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Már most szeretném mondani,hogy kevés párbeszéd van benne,mindössze egy-kettő,és többnyire a gondolatokkal lehet előrébb vinni a történetet.Ezt, egy füzetbe írtam meg onnan lesz begépelve.Nem hosszú történet,de remélem annál nagyobb benyomást hagy bennetek.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Ne gondoljatok túl eget rengető sorokra,mindössze egy apró kis történet egy nagyon nagy film hatására.</span><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Mindenkinek ajánlom sok szeretettel.</span><br /><br /><span style="color: rgb(51, 153, 153);">Rijjah</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-8206699748259750746?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-32794854087796032812010-03-16T19:50:00.002+01:002010-03-16T19:58:38.879+01:0020.rész<br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az ablakon túl zuhogott az eső.Mi pedig csak csendesen ültünk a szobában,élvezve Seth és Embry társaságát.Igen,eljöttek hozzánk,hosszú idő óta...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az iskoláról meséltek,arról,hogy miről is maradtam le eddig.Mindenről szó volt,egymás szavába vágva ontották magukból a szót.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nevetgéltünk velük,olyan volt a hangulat,mintha az elmúlt események nem zavarták volna fel az életünket.Milyen messze volt már Maddison, vagy az,ahogy az iskolába menekültem Nessie emléke elől.Milyen rég...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Csak pár hónap.Mégis visszatekintve éveknek tűnik.Nessie-re nézek,ahogy nevetgél Seth-tel.Embryre,és látom a szemében,mit gondol.Pontosan kitudom olvasni,anélkül,hogy át kellene változnom.Nessie teljesen megváltozott.Olyan akár,egy rendes ember.Nincs semmi összeköttetésben azzal a világgal amiben mi élünk.Vajon helyesen cselekedtem,mikor elszakítottam őt a családjától?Helyes volt az a lépés,hogy újra beengedtem őt a szívembe?És az,hogy most mi itt vagyunk?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem arról van szó,hogy nem szerettem őt,mert ő volt a mindenem.De van egy pont,miután azon gondolkozunk,hogy jót tettünk- e azzal,hogy saját önzőségünkkel karöltve,éhezünk a szerelemre.Hogy jó döntés-e a megtettek, és a megteendők.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az eső még jobban rázendített,mintha engem akarna irritálni.Szeretem az esőt,de most ahogy kinéztem az ablakon,homályosan láttam.Pontosan olyan zavart volt minden,és áthatolhatatlan mint ...bennem.Pontosan.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Féltem bevallani magamnak,hogy valami mégsem stimmel.Vihar szag,erőteljesen.Éreztem,hogyne éreztem volna,az eső nem moshatja el ezt a szagot,de...ha Nessie nem törődik vele,nekem sincs rá okom.Bár nekem őt kell féltenem és védenem.Mindentől megvédeni?Képtelenség.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Visszaemlékeztem az elmúlt hetek éjszakáira.Mióta az a kósza kis pillangó csodát tett vele,azóta eltelt számos nap.Egy hónap,majd néhány hét.Az idő itt rohan,szinte eszeveszett tempóban,és mégsem bánom,mert vele lehetek.Tudom,hogy nem kell félnem,hogy holnap lesz az utolsó.Most már hozzám tartozik.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Annyira önző volt ez a gondolatom,hogy szinte felmordultam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Szabad akart lenni,szabadnak született,és én lennék az,aki magához láncolja?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem tudom mitől lettek ezek a gondolataim.Talán az elmúlt éjjelek rémségeitől.Nessie folyton álmodik,folyton ugyanazokat a képsorokat vetíti maga elé,mintha szánt szándékkal kínozná magát.Ilyenkor rémülten kel fel és vörösen izzik a szeme.Aztán ahogy néha magában beszél...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Félek,nem vallhatom be,de félek.Félek,mert ismét nem tudom, mi történik vele.Kitörli az emlékeit?Vagy ez csak egy átmenet? Megbolondul vagy mi lesz vele?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Halkan sóhajtottam.Nem bírtam a bezártságot.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nessie talán régóta engem néz.Kitudja,de csak most vettem észre.Ahogy a szemébe néztem ott volt az aggódás.Irántam.Csakis miattam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Úgy érzem magam,mint egy átkozott szörnyeteg,és ő a szépség.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Seth rámnéz.Próbál bennem olvasni,Embry is engem néz.Nem hiszem el,ez olyan ördögi kör.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Aztán azt teszem ami a legjobb megoldás.Elmosolyodom.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Annyira boldog pillanat ez.Érzem az összes sejtemben,hogy boldog vagyok,úgy igazán.Most a hangok a fejemben csendben vannak,senki sem szól,némaság honol.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Azt hiszem beszélnem kell erről Jake-kel.Nem akarom őt megijeszteni,és félek, hogy elhagy...de muszáj.Ezek a hangok...ezek a hangok csak suttognak,ordibálnak,és bennem élnek.Azt hittem elmúltak,mert abban a fegyenctelepen volt utoljára ilyen élményem.S lám,miután már túl vagyok a nehezén,újra itt vannak.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ijesztő.Valami mindig visszaránt a múltba.Ebbe a ragadós múltba.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Éhesek vagytok?-kérdezem azt,ami amúgy magától értetődik.Mégis muszáj elütnöm a csendet,ami most támadt.Jake is furán viselkedik.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Seth hevesen bólogat.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-A suliba kevés a kaja.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Te egy ökröt is felzabálnál.-vetette oda neki nevetve Embry.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ökröt?-húzta fel a szemöldökét Seth.-A te birkáid, mi a francok?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Erre persze nevetés robban ki köztük.Egy valaki nem nevet,és az Jake.Itt sincs lelkileg.Aggódva ránézek.Ő csak elmosolyodik.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Odaállok a sütőhöz, és nekilátok.Seth mellettem segédkezik,jó kuktához méltóan.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Jajj Seth,úgy hiányoztál.-mosolyogtam rá.-Annyi minden történt azóta,és nem is volt alkalmam megköszönni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ugyan Nessie.-mosolyog ő is.-Úgy szeretlek,mint a testvéremet.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Elmosolyodom.Tessék,egy újabb családtag az én új családomban.Pompás ez az új élet.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">De miért hangoztatom ezt folyton még fejben is?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Talán mégsem ment olyan jól ez az elszakadás?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Gyorsan Seth-re koncentrálok.Nem tudom átverni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Minden rendben?-teszi hozzá suttogva és Jake felé int.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Persze.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nessie.-rámnéz amolyan 'mindentudok' nézéssel.-Biztos?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Igen,csak...még ez így...nem olyan megszokott.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ahham.-bólogat de valójában fogalma sincs,látom rajta.-Ez alatt mit értesz?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Vannak még itt fura dolgok.-próbálom nevetéssel elheccelni.-Rémálmok...hangok a fejben...mazsolázgassak még?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ijedt arcot vág,döbbentet.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Beszéltél már vele erről?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Miért nem?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Mert nem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nessie.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Igen az a nevem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Erre persze elmosolyodik.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Térj rá nála...szerintem érdemes lenne.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ennyit a témáról.Újra a kajára pontosítunk,és én meg a hűséges kuktám egész jó ebédet dobtunk össze.Az asztalra pakoltam,mint egy gondos háziasszony.Kissé megrémített a gondolat,hogy ennyire begyepesedtem.Nincs még gyerekem,talán ez az út nem is járható,nincs férjem,de van valaki aki ennél több.Nem tudom magam elképzelni úgy,hogy olyan legyek,mint egy átlagos ember.Egy halandó.Egy olyan személy,aki a napi rutinjának él,aki veszekszik a részeg férjével,akit a házimunka és a gyereknevelés a padlóra vág.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Nem az én életem.Nem ezt az életet akarom élni,ezt már most tudom.Ilyen fiatalon is.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az asztalra tett leves és ragu illata megtölti a kicsinyke házat.A házat a lépcsővel,az emelettel,a fa korlátokkal,a fa bútorokkal...megtölti ez a kellemes otthon illat.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Felsóhajtok és elengedem magam.Jake-re nézek,elmosolyodom,ő óvatosan megfogja a kezem az asztal alatt.Seth és Embry pedig adja a hangulatot.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Miért nem így nőttem fel?</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Elmentek,és máris hiányoznak.Jake-hez húzódok a kandalló előtt.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Jake.-nézek rá.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Mond Nessie-m.-hangja még mindig heves szívdobogást vált ki belőlem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Beszélnünk kell.-suttogok.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom.-bólint.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Rémálmaim vannak.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Hangokat hallok.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Néha...vörösen izzik a szemem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-És honnan?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nessie édesem,minden éjjel felriadok arra,hogy mellettem rángatózol.Minden éjjel látom azt,amit te is.Hallom a hangokat is,mikor megfogom a kezed.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Remélem létezik megoldás.És...nem tudom mi ez.Én sem.-tárta szét a karjait.-De én ettől ugyanúgy szeretlek.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ohh Jake.-fúrtam közelebb hozzá magam.Az első könnycseppek átnedvesítették a pólóját...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Éjjel már nyugodtan aludt.Elmondta, és valami nyugodtságot éreztem még így is.Hogy elmondta.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A megoldások után kutatva, nem leltem semmit.Nem tudom,hogyan is lehetne...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A gondolat villámként hasított belém.Ránéztem,mélyen aludt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kiléptem a házból,és félhangosan elsuttogtam a sötétbe a rég keresett nevet.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Alice Cullen.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A csoda nem váratott magára túl sokat.Néhány másodperc,halk suhanás, és ott volt.Azonban nem egyedül.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A meglepetés O betűt formált az ajkaimra,aztán dühöt a vénáimba.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nyugi kutya, elhiheted,hogy nem érted jöttem.-vigyorgott rám Rosalie.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Itt volt mindenki. Jasper,Emmett,Alice,Rosalie Carlisle és Esme.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Hát...ti?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Carlisle előrelépett és megfogta a kezem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Köszönöm,hogy jóvátetted azt a hibát,amit a fiam elkövetett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem a fiad miatta tettem.-köptem szinte a szavakat.-Nessie miatt.De én...csak Alice.-t hívtam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ő meg szólt nekünk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Magyarán mindenki itt van és hol van a két örömszülő?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice kicsit oldalra billentette a fejét.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ők...távol.Eléggé távol.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mindenki egyetértően bólintott.Azt hiszem annak vehettem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Hol van?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Alszik fent.-néztem fel az ablakba.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Minden rendben vele?-kérdezte kedvesen Rosalie.Kedvesen, ő? </span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem.-feleltem halkan.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Carlisle szakavatottan már indult is volna felfelé,de olyat tettem amitől még a hideg is kirázott.Megállítottam őt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem.Ezt én nem engedem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Miért nem?-hangzott Emmett brummogó hangja.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-A válasz több,mint egyszerű.-közölte Esme.-Mi több,jogos.Több hónapja nem látott minket, és kicsit úgy érzi cserbenhagytuk...de hát akkor is az unokám!</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice-re néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nézd Jacob.Mindenkinek hiányzik Nessie.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Össze fogjátok törni őt.-feleltem szenvedélyesen.-Most kezdett kilábalni,nem engedem,hogy amit én felépítettem...ti összetörjétek.Nem engedem,hogy minden hiba megismételje önmagát amit a Cullenek tesznek.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Jogos.-bólogatott Carlisle.-Azonban úgy vélem...csak hagy vessünk rá egy-egy pillantást.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mit tehettem?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Csak harcoltam magamban némán,ahogy egy hideg fuvallat kíséretében,eltűnnek a kicsinyke házba.A mi otthonunkba,amit most úgy érzek,megmérgeznek a jelenlétükkel.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Álmodtam.Éreztem az illatukat és könnyek szöktek a szemembe.Hiányoztak.Rettenetesen.Már nem érdekelt,hogyan is volt ez az egész,csak még egyszer...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Valakik között felnősz.Lehet,hogy nem vagy olyan mint ők,mégis egy idő után szeretni fogod őket,vagy kialakul valamiféle kötődés.Ha más nem is ellen-kötödés.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">De én a családom körében nőttem fel,hát hogy ne hiányoznának?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Álmomban énekeltem,apám pedig zongorán kísért.Ott volt mindenki és boldog voltam.Sugárzott a mosolyom és a lényem is.Angyalnak éreztem magam.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Lassú keringőt jártunk Jacobbal,vörös szatén úszott a levegőben és mindenhol fekete gyertyák égtek.A romantikus hangulat, mindig így nyilvánul meg,ahogy érzek iránta.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A szatén mint egyfajta lágy anyag,mindig arra emlékeztet,ahogy megérint.Az a lágy érintés,arra is emlékeztet,hogy olyan selymes a szőre...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A bőrének is pont ilyen tapintása van.Lágy,szinte jó érzés végigsimítani rajta.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A gyertyák.Feketék pont olyanok,mint a szemei.Akkor szoktak ilyen feketék lenni,mikor vágyakozva néz rám,ahogy a pupillája egy hatalmas fekete tér lesz,és elsüllyedek benne.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Éreztem az illatukat.Olyan valóságos volt.Megöleltek,hideg kezek érintettek és nem volt idegen.Hozzájuk akartam bújni,és gyerekké válni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A könnyek éreztem,hogy lecsorognak az arcomon.Felkeltem,hogy letöröljem.Mikor ismét tisztán láttam,azt hittem hallucinálok.Minden bizonnyal hallucinálok...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A sikítás és a döbbent nyögés egyvelege jött ki a torkomon.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ott voltak az ágyam szélénél.Mindenki engem nézett.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Megráztam a fejem és a látomás nem tűnt el.Az órára lestem.Negyed kettő.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Álmodom?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem.-lépett be Jacob.-Eljöttek hozzád,persze csak ha...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Látni akarsz minket.-egészítette ki Rosalie.-Nem akarjuk,hogy neked rossz legyen..</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-És mi mind tiszteletben tartjuk a döntésedet.-fűzte tovább Emmett.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ha elküldesz minket,megértjük.-kontrázott rá Esme.-Jogod van hozzá,mindazonáltal...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Mi látni akartunk téged Nessie.-suttogott halkan Carlisle.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A könnyek a szempillámon rezegtek.Jacobra néztem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Kicsim.-kezdte halkan.-Ha neked ...ez a jó,én ígérem nem fogok szólni érte, ne érezd rosszul magad.Én csak azt akarom,hogy boldog legyél.És ha ez szükséges a boldogságodhoz,én nem akarok az lenni,aki elrontja.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Jake.-sírtam el magam.-Annyira köszönöm,hogy megérted.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Elvesztem az ölelő karok gyűrűjében.Elvesztem és megtaláltak engem.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Egyszerre voltam boldog és boldogtalan.Boldog amiért ő boldog.Boldogtalan,mert... újra kezdődik minden.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem akartam zavarni őket,nem akartam beleférkőzni ebbe a szférába,ahová én nem tartozom.Lementem a lépcsőn és a konyhában elkezdtem szendvicset csinálni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Gondoltam,valamivel le kell foglalnom magamat.Ha már idegen lettem a saját házamban.Pardon,Embryék házában.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szag...megéreztem.Próbáltam úgy tenni,mint aki nem tudja.De ilyet...úgysem tudok tenni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az eső elkezdett esni,eleinte még csak szemerkélt,majd egyre jobban.És akkor ahogy a messzeséget próbáltam pásztázni megláttam azt,ami okot adott az elmúlt napok aggodalmára.Megláttam azt,ami dühöt csiholt bennem pontosan ugyanolyat mint a legelején.A legelső józan vérfarkas pillanatomban.Ahogy a kezdetek felvillantak előttem,pontosan akkor is ugyanezt éreztem.Ezt a marcangolnivágyó érzést.Dühöt.Féktelen haragot.Volt rá okom,akkor is és azt hiszem most is adott okot rá.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Ott állt szobor mereven és fogta Bella kezét.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Pont ugyanúgy,mint mikor elsőnek megláttam őket....</span><br /><br /><br />Vége.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-3279485408779603281?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-30677596976435845742010-03-16T19:47:00.001+01:002010-03-16T19:50:06.679+01:00<span style="color: rgb(153, 51, 153);">19.rész</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">"Butterflies"</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Eltelt pár hónap.A nyár közeledett,és minden nap egyre többet volt fent a Nap.Az én személyes napom pedig velem volt.Minden pillanatban,mikor szükségem volt rá.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Éjszakákat ültünk kint a holdfényben,vagy épp a sötétben.Azóta nem voltunk együtt úgy,és nem is vágytam erre.Üresnek éreztem magam,mert nem láttam Alice-t.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Amióta elment,eltűnt minden fény,csak a sötétben tapogatózom.Csak Jake van velem.Csak az ő fénye nem elég nekem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az új élet még nyers,szokatlan.Még olyan,mintha egy új világba csöppentem volna ahol én vagyok a számkivetett és meg kell tanulnom így élni. Nekem,az elkényeztetett,szabadságfüggő Nessie Cullennek.Bocsánat,Nessie Blacknek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Éjjelente alig alszom.Kísért a családom képe és kísért a fantom fájdalom,hogy nem keresnek.Senki sem.Senki...senkinek sem vagyok már olyan fontos.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Carlisle és Esme.vagy épp Rosalie és Emmett.Jasper vagy Alice...Edward vagy Bella.Senkinek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice mikor itt volt,órákat beszélgettem vele, és mindig folyt a könnyem.Lehunyom a szemem és újrajátszom azt az élményt...</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice rámnézett aztán lassan Jacobra.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Minden rendben van?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ugyan Alice,ezt te sem kérdezheted komolyan.-a hangom elfúlt.-Nincs rendben semmi sem...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice bólintott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Bocsáss meg,ostoba kérdés volt.Jake?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Mire oldalra néztem már csak egy ügető farkast láttam.Magunkra hagyott.Halk sóhaj futott ki belőlem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice leültetett az indiánmintás ágyra.Szemtől szembe.Aranybarna szemeire a szívem fájdalmas lüktetésbe kezdett.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hiányoznak.-nyöszörögtem.-De annyira fáj,hogy senki sem keres...hát senkinek sem vagyok fontos?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nézd.-kezdett bele óvatosan.-Apád...szenved.Szenved a saját hibájától,mert azt hitte tiltással megoldható minden.Nem akart téged elveszíteni,és mégis megtörtént.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Anya?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Anyád...nincs magánál.Nem okolja Apádat,bár ez várható volt.Egyszerűen csak várja,hogy visszagyere, és legfőképpen Jacobot utálja,amiért elvett tőle.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem vehetett el,nem voltam az övé.-nevettem fel keserűen.-Nem egy tárgy vagyok...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igazad van,de nézd Bella szemszögét is.Neki is rettentő nehéz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Kértem,hogy hagyj menjek el,hogy visszatérhessek.Nem engedte meg,elmentem.Nem térek vissza.De legyünk túl ezen.Esme? Carlisle?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Rettentően hiányzol nekik.Esme folyamatosan beszél Edwarddal,hogy keressen meg téged,hogy hozzon vissza,Carlisle pedig életében elöször csalódott Edwardban.Ők nem is beszélnek és természetesen neki is hiányzol.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Rosalie?Emmett? Jas?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Rosalie...még jobban utálja Jacobot,és nehezen látja be,hogy nem Jake a hibás.Emmett ő talán a pártatlan.Jasper...Jaspernek is rettenetesen hiányzol és rengeteget beszélgetünk rólad.Mindenki beszél rólad,mindenki kíváncsi mi lehet veled.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-De te nem mondtad meg,hogy tudod hol vagyok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem.-bólintott.-Nem akarlak elárulni.Megígértem neked,Jacobnak és a falkájának.Még Jaspernek sem mondtam el.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Apa nem is sejti?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem.Nem gondolok erre,hogy hol lehetsz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Szorosan megöleltem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Annyira sok mindent köszönhetek neked.-suttogtam neki halkan és a könnyeim folytak.-Annyira hiányzol és olyan jó lenne...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Gyere vissza.-kérlelt halkan.-Gyere vissza.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem Alice,tudod,hogy nem akarok visszamenni a börtönömbe.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Minden rendben lesz,én ígérem neked,csak gyere el...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice szeme kérlelő volt.Nem akartam,hogy fájjon.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nézd Alice.Már nem vagyok Cullen,eldobtam magamtól ezt a nevet.Nem miattatok,ne értsd félre.Apám miatt dobtam el.Én már Black vagyok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megdermedt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ez...fájt.Mert bármit is tett Ed,ezt nem így kellett volna.-hangja suttogott,fájdalom volt benne.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Titeket még ugyanúgy szeretlek,és talán egy napon,újra...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie,gyere vissza,kérlek.Gyere velem,jöhet Jacob is,garantálom nem lesz baja.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem.-intettem a fejemmel.-Most még nem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Lehorgasztotta Alice a fejét.Lassan felállt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Azt mondtam vadászatra megyek,nem maradhatok túl sokáig.Látni foglak,és bármi van,ígérem itt leszek veled,ha kellek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Üzend meg nekik,hogy szeretem őket.De titokban,nem akarom,hogy apám idejöjjön,nem akarom látni,ahogy anyámat sem.Az árulásuk rám nézve...nem volt túl kedvező.-nevettem gúnyosan.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Remélem egy napon megbocsátasz nekik.-mondta keményen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tudod Alice,nem élek addig.-nevettem komoran.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ugyan Ness,halhatatlan vagy.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Most sajnálom ezt igazán,elhiheted.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Utolsó pillantást vetett rám,és szorosan megöleltem.Megpuszilta a homlokomat.A láncomat kereste a szemével.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tudom,hogy elhajítottad.Megtaláltam.-húzta ki a zsebéből.-Átadom majd.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Úgy,hogy ne tudják meg,hol vagyok.Ez a legfontosabb.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Bólintott és már csak az illata maradt ott.Egy fekete szempár nézett végig engem,és mikor lezuhantam az ágyra mellém ült.Nem szólt semmit Jake,csak megfogta a kezem.Velem volt,és ez többet jelentett.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből.*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A hónapok peregtek.Alice mikor utoljára volt itt,azt hittem valahogy elfog múlni az egész,valamivel sokkal jobb lesz.De nem.Minden éjjel fent volt,alig tudott elaludni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Én boldog voltam,hogy mellette lehetek,de szomorú is,hogy pont így kell őt látnom.Alig evett,és kihalt belőle minden igazából.Üres volt.Üresebb,mint bármikor máskor.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem tudtam mit tegyek, és a tehetetlenség sokszor dühbe változott át.Annyira akartam neki segíteni és sokszor nem tudtam hogyan.Vigyem talán vissza?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem.Az semmiképp se lenne célra vezető.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A napsugarak lassan cirógatták végig az arcát és én csak néztem a merev arcot,a kőszemeket,mely a távolba mered.A haja vöröses hullámosan terült végig a hátán,a lábait felhúzta és csak meredt maga elé.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Újabb reggel.-suttogtam a fülébe.-Gyere,menjünk valamerre.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem ellenkezett,sosem mondott nekem nemet.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kéz a kézben széjjelnéztünk az erdőben.A környező tavakat szemléltük,vagy a hegyek hósipkás csúcsait csodáltuk.A környezet tökéletes volt.Ültünk a fűben,mikor Nessie mellé odaszállt egy lepke.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nézte,nézte aztán óvatosan megfogta,a lepke csodák csodájára nem szállt el.Nessie szeme felragyogott.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nézd Jake.-suttogta.-Nézd,nem repült el.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A kezét összezárta.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Így elveszem a szabadságát.-suttogta magának.-Elveszem a szabadságát,bezárom,fogoly lesz,nem tud élni...meghalhat.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Meg se mertem mukkanni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ha meghal,lehet keresni fogják a pillangótársai,és valaki meg fogja siratni,és hiányozni fog másoknak...ugye én nem vehetem el mások szabadságát...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kinyitotta a kezét és nézte ahogy a kék lepke magasan száll messzebb és fentebb,egészen addig amig elnem tűnt a látótérből.Nevetett.Kacagott.Igazán és szívből.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Jake.-sóhajtott boldogan.-Jake Jake Jake.-ismételgette a nevemet és körültáncolt engem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem értettem ezt a hirtelen fordulást nála.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Szabad vagyok.-mosolyodott el.-Végre rájöttem mindenre,én szabad vagyok,nem tartanak már vissza az emlékek....semmim sincs,megértettem az új életet.Megértettem és szeretni fogom,élvezni tiszta szívből,nevess kérlek nevess...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Megváltozott minden.Abban a pillanatban.Ki gondolta volna,hogy egy pillangó,egy apró lény, ennyi mindenre képes?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Épp akkor nyitottam ki a szememet,mikor ő kimászott mellőlem az ágyból.Óvatosan a tűzhelyhez ment és a hűtőbe nézett.Nem volt túl sok minden,majd nem sokára be kell mennem a közeli városkába bevásárolni...de akadt némi tojás.Láttam ahogy felüti őket,ahogy a serpenyőbe önti,és éreztem ahogy a tojás sülő illatát.A hasam azonnal kordult egyet.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Hátranézett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem illik leskelődni.-kuncogott és tüntetően visszafordult a tojásokhoz.A vörös haja már a derekát verdeste, és a reggeli fény megcsillant rajta.Most láttam a legszebbnek.Mindössze egy selyem hálóing volt rajta,ami meg kell hogy mondjam nem túl sokat takart a tökéletes testéből.Mindössze combközépig takart. Vagy inkább sokat sejtetett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A háta mögé lopóztam és megöleltem őt.Kezemet végigfuttattam a karján és mélyen magamba szívtam az illatát.Elnevette magát.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Te aztán értesz hozzá,hogy nem figyeljek oda...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Megpördítettem és a kezei máris a mellkasomon feküdtek.Olyan izgatott lettem,hogy visszakaptam a régi Nessie-t.Az élet jól állt neki.A szemei ragyogtak.Egyszerűen jó volt ránézni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Jajj édes Nessie-m.-suttogtam a fülébe.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Jake.-vigyorodott el.-Nagyon vad vagy.Ez felháborító!</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Igen?-mormoltam.-Szerintem az,hogy te így nézel ki...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Legközelebb már csak akkor néztem a szemébe,mikor alattam feküdt az ágyon.A tojások sülve az asztalon,és nem tudtam az evésre gondolni.És igen,a pillangók.A pillangók szárnyaltak a gyomromban,az ereimben,és ez az érzés....felülmúlhatatlan volt.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-3067759697643584574?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-22240307943017731302010-03-16T19:42:00.002+01:002010-03-16T19:47:13.543+01:0018.rész.<br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az ágyon ültünk,és ő velem szembe volt.Erős vágyat éreztem,hogy magamhoz rántsam,és szeressem őt.Azonban még mindig úgy élt a fejemben,mint egy ártatlan kislány és szinte szégyelltem a testem vágyait. Szerettem volna a karjaimba tartani,érezni illatának bódító aromáját,a csókjától akartam zihálni,azt akartam,hogy felfedezhessen ezt a törékeny és gyönyörűséges testet,de nem mertem.Azt gondoltam,ezek az én fantáziám mérhetetlen ostoba dolgai.Elvégre ő egy úrilány,egy porcelántestű hercegnő,és én hogy jövök ehhez,hogy ilyeneket gondoljak róla?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Csak néztem őt,és belefeledkeztem a szépségébe.A régebbi emlékeim túl fakóak voltak róla,talán azért,mert elvitték tőlem és próbáltam haraggal,gyűlölettel gondolni rá.Mekkora ostobaság volt a részemről,te jó ég.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szemei mosolyogtak.Engem nézett ő is,és szerettem volna tudni,vajon mire gondol.A kezére néztem, és ő mosolyogva nyújtotta felém.A vízió amit ezek után láttam,több volt,mint amit én kibírtam.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Vörös lepedő,gyertyák,égető érzés, elképzeli ahogy megcsókol.Elképzeli ahogy meleg testem égeti az ő hideg kezeit.Elképzeli ahogy lehunyja a szemét,és én csókolgatni kezdem őt.Egyik pillanatról a másikra meztelenül fetrengünk az ágyban,és érzem a szenvedélyét.Muszáj kinyitnom a szemem...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Ránéztem.Úgy ziháltam,mint aki mérföldeket futott.Arcán halvány pír,de szemében hihetetlen mennyiségű láng.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Tudod Nessie...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ne beszélj.-tette az ujját a számra.Elmosolyodott,úgy tűnik,mégsem olyan kicsi,mint ahogy én gondolom.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Pillanatok alatt a szája az én számra tapadt,és hevesen táncoltak a nyelveink.Ez a fajta tánc,csak még jobban provokált.A kezem szép lassan,mi több,óvatosan végigsimított a testén.A törölköző az érintésemtől lehullt a padlóra és én éreztem a porcelánbaba minden egyes bőrfelületet.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nessie,én nem akarom,hogy neked fájjon,várj,ez neked túl gyors...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Jake.-nézett a szemembe.-Ha gyors lenne, és fájna,azt gondolod,még itt lennék?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az amit mondott olyan volt,mintha kapukat nyitott volna ki nekem.Hevesebben csókoltam meg,magamhoz szorítottam testét és befedtem egy vékony takaróval kettőnket.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A takaró alatt ő is megszabadított engem attól a csekély ruhától ami még rajtam volt.Lásd a pólóm és a farmernadrág.A keze végigszántott a testemen és olyan volt,mintha még erősebb tűz gyúlna bennem,mint a 42 fokos hőmérsékletem.Szinte izzott körülöttem minden,robbanásra készen.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Minden olyan gyorsan történt.Alig érzékeltem,hogy mi történik körülöttem,csak Nessie-re koncentráltam.Éreztem ahogy testünk lassan eggyé válik,láttam a szemeiben a vágyat, méghozzá a sürgető vágyat.Éreztem,ahogy egyre többet és többet akar: a hátamon karmolt végig,és éreztem ahogy kibuggyannak a vércseppek,de egyáltalán nem érdekelt...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mozogni kezdett rajtam,és a világ csak egyetlen pontra szűkült. Rá.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Oldalra néztem.Már jócskán elmúlt éjfél,és mi lihegve feküdtünk egymás mellett.A kezemet fogta és én az övét.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Köszönöm.-suttogtam halkan.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Láttam,hogy egy könnycsepp csorog végig az arcán.Csak a plafont bámulta.Valljuk be őszintén, szex után nem erre vágyik egy férfi,hogy a nő sír.Egyrészt megijeszt,kettő pedig a férfi büszkeségemet sérti.Hiába ő Nessie.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Rám nézett.A szemében minden olyan elveszettnek tűnt.Óvatosan végigsimítottam az arcán és magamhoz húztam.Nedves könnyei a mellkasomra csöppentek.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Olyan jó,hogy te vagy nekem.-suttogta halkan.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Még jobban magamhoz húztam.Szükségem van rá.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Lefeküdtem vele,ez az egyetlen dolog villódzott előttem mindvégig.Övé lettem testileg,viszont éreztem,hogy a lelkem is kettészakadt.Nem voltam még kész erre, még nem kellett volna,de a vágy...a vágy hajtott engem.És bármennyire is szeretem Jacobot,még nem tudtam megtagadni a családomat.Előttem volt mindvégig apám rosszalló tekintete, a csalódottságát szinte éreztem...Bűnbe estem,olyan bűnbe,ami már nem mosható le rólam.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Védekeztünk.Jacob gondoskodott erről.De úgy éreztem,hogy belül már teljesen tisztátlan lettem.A védekezés erre nem tért ki.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A sós könnyek egyre jobban gurultak az arcomon.Hogyan is fogalmazhatnám meg amit érzek,mikor annyira zavaros minden,és olyan gyorsan forog ez az élet nevezetű film? Miért nem áll meg egy kicsit? Miért nem nyomhatok Stop gombot,csak addig...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">vagy egy szimpla Pause is megtenné már.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A fejemet elfordítottam.Jacob mellettem aludt.Kint fényárban úszott a világ.Óvatosan kimásztam mellőle az ágyból és kinéztem az ablakon.A lepedőt magam köré csavartam,mert módfelett zavarba jöttem.A napfény halványan csillant meg a bőrömön.Kezdem elveszíteni a vámpír mivoltom?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Már az sem érdekelne, ha szimplán normális lehetnék.De sosem lehetek az,ahogy Ramen mondta.Sosem,az én életem nem erről szól,hogy egy átlagos, szürke tinédzser lány lehetek.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Biztos vagyok abban,hogy több van bennem,csak...nem találom az utat magamhoz.Mintha a hidat felégették volna.Új hidat kell építenem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ramen.A képek a fejemben egyre jobban peregtek,és belevágtam az üvegbe.Az ablak kitört és a zajra Jacob is felugrott.A kezemre meredtem amiből dőlt a vér.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Csak néztem a vért.Nem éreztem a fájdalmat,és valójában úgy éreztem,hogy ez a fájdalom semmi ahhoz képest,amiket akkor éreztem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Nem akartam de folyamatosan peregtek a fejemben a képek,folyamatosan újrajátszotta a fejem Ramen halálát,azt ahogy elmentem a szüleimtől,az utolsó estémet...mindent és csak zokogva ültem a padlón és hagytam,hogy Jacob bekötözze a kezemet.Rémült volt.Őt is sikerült halálra rémisztenem ezzel a viselkedéssel.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Sokkal nehezebb élni,mint feküdni hat láb mélyen.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ahogy egyszer Rosalie néni fogalmazott, ha a mi életünknek happy endje lehetne,akkor mind a földben pihennénk,sírkővel a fejünk fölött.És most értettem meg igazán,mennyire igaza van.Látni ahogy mások meghalnak körülötted,és te örökké élsz.És valójában nem tehetsz ez iránt semmit.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A vér lassan alvadt.Jacob szeme engem pásztázott és annyi mindent elakartam neki mondani.Annyi mindent,és mégsem jött ki hang a torkomon.A sötétbarna szemek pásztáztak engem, és nem láttak belém.Csak összekucorodtam a sarokban és ő nézett engem.Azt hiszem, bolondnak hisz.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A törött üveg hangja felkeltett.Mintha mellettem robbant volna és mikor a hang irányába néztem,megdermedtem.A vér elborította az üveget.Nessie vére.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kipattantam az ágyból,elszakítottam a lepedőt és azonnal rászorítottam a kezére.Zokogott,és nem volt magánál.A szeme a távolba meredt,szinte üvegesre fagytak azok a gyönyörű barnás szemek.Hiába fogtam a kezét,nem jött létre a kapcsolat,pedig annyira szerettem volna segíteni.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Igaza volt Alice-nek. Mostanra megértettem mire értette,hogy nehéz lesz.Nessie-vel lesz nehéz.Ő már egy teljesen új Nessie.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Gyere.-fogtam meg óvatosan a másik kezét és felállítottam.A lepedőcsíkot szorosan a kezére tekertem,és ő maga is szorította a lepedőt ami a testét takarta.Olyan volt most mint egy gyerek.Egy ártatlan,kétségbeesett gyerek.Meg kell vigasztalnom.Végig ez dübögött a fejemben.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem volt nagy fürdőszoba ebben a házban,mindössze 30négyzetméter lehetett és egy fa dézsa volt középen.Volt egy kis fából készült szekrény,tele illatos törölközőkkel,szappannal,fogkrémmel.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Leültettem a dézsa szélére.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nézd Nessie.-fogtam meg az arcát óvatosan és a szemébe néztem.-Nekem sem könnyű.Nagyon nehéz,és tudom,hogy neked is,de ...kérlek,próbáljuk meg,hiszen tegnap este olyan...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kitépte a kezét a kezemből.A szeme villámokat szórt.Nem értettem a viselkedését.Az egyik pillanatban még...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie!-szorítottam meg a csuklóját.Felszisszent.-Nessie figyelj már rám az istenit!</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ez használt.Rám függesztette makacsul a tekintetét.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szeretlek,mindent megteszek érted,hisz...ezt próbálom neked elmagyarázni.Imádlak,te vagy a mindenem,megoldjuk a problémákat,ígérem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Csóválta a fejét.Halkan felelt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Megoldjuk...persze.Jacob,én is szeretlek,de ez valami más.Megváltozott minden körülmény.Nem bírok sehol sem lenni,sehol sem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Elakarsz menni?-kérdeztem tőle kétségbeesetten.-Én nem akarom,hogy elhagyj engem!-kiáltottam rá.-Nessie nem hiszem el,nem teheted ezt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ohh Jake,sok mindent megtehetek.-állt fel.-Ha engem eltudtak hagyni,meg bezártak,ohh én miért nem tehetek meg bármit?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie.-hangom suttogásba váltott át.A szívem majd kiugrott a gondolatra,hogy elveszíthetem.Hiszen csak most...most kaptam őt újra vissza.Nem akarom megint és újra távol tudni.-Kérlek ne menj el.Maradj itt,minden rendben lesz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nessie megtörten rogyott le a dézsa szélére.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Olyan,mintha meghaltam volna.-suttogta.-Csak...mégis élek.A halál után nem fáj semmi,itt meg minden fáj, és mégis üres vagyok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem leszel üres.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megölelt engem és nagy kő esett le a szívemről.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ahogy megölelt,éreztem,hogy tényleg ő az egyetlen aki szeret engem.Aki mindig velem fog maradni bármi is történik.Nekem pedig hálásnak kellene lennem ezért,és úgy szeretni őt,ahogy szerettem mielőtt...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Megráztam a fejem.Nem szabad erre gondolnom.Nem szabad,már más van,nincs itt senki aki bármit is tilthatna.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az orromba hirtelen ismerős illat férkőzött.Eleinte azt hittem azért,mert rájuk gondoltam.Aztán Jacob is a levegőbe szimatolt.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Van itt valaki.-suttogtam halkan,félelemtől remegve.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom.-szólt vissza halkan Jacob.-Öltözz fel gyorsan.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Szó nélkül berohantam a szobába és magamra kaptam a ruháimat.Aztán óvatosan kinyitotta az ajtót.Körülnézett én pedig csak a helyemen maradtam.Aztán végül elmosolyodott.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Alice.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az emlékek megint az elmémbe tolultak.A hangja, a kedvessége,az ölelése.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az én tündérszerű "keresztanyám" mosolyogva állt az ajtó előtt. Ránéztem és a szememet elfutotta a könny.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Alice...-suttogva ejtettem ki a nevét.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az ölelésébe rohantam és zokogtam.Zokogtam mert fájt,mert jólesett,mert örültem,mert láttam valakit végre...Alice csitítgatóan simogatta a fejemet.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Most már minden rendben lesz.-suttogta nekem halkan és azt hiszem az új életemben először hittem neki.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2224030794301773130?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-47758150394459628482010-02-08T21:57:00.002+01:002010-02-08T22:02:44.593+01:0017.rész.<br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből.*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A hegyek csipkézett ormai,a fenyő illata...pont olyan,mint Forksban.De mégsem az.Embryék nyaralója, fent messze északon,majdnem a határnál. Még szerencse,hogy vannak ilyen kis zughelyek,ahol...elbújhatunk ha szükséges.Embry örömmel adta át a kulcsokat.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mi visszamegyünk az iskolába.-tette hozzá a távolba meredve.-Néha majd rátok nézünk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth bólintott majd az alvó Nessie-re meredt a karomban.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Vigyázz rá.-óvatosan megsimogatta a haját.-Aztán ha van valami...csak jelezz.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Rendben.Köszönök mindent.-mosolyogtam.-Rettentő hálás vagyok.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ugyan.-vigyorogtak egyszerre,majd Alice-ra pillantottam.Gondterhelt volt az arca.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Én is megfoglak titeket látogatni.Segítségre lesz majd szükséged.-tette hozzá.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ugyan nem hiszem.-mosolyogtam halványan.-A nehezén túl vagyunk, van állandó lakásunk,van itt élelem...de ha ez nem jó akkor vadászunk.Modernizáció.-magyaráztam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Én ezt értem.-bólintott óvatosan Alice.-De gondolj arra...majd meglátod.Csak vigyázz rá.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Rendben.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mindenki eltűnt egy szempillantás alatt.Csak az édes vámpírszag és a falkám illata maradt az orromban.Nagy levegőt vettem.Ez az új életünk.Lehet,hogy elsőre szokatlan...de a miénk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az ágyra fektettem.Nagyon kellemes volt a ház belülről is,igazán otthonos, La Push-t idézte.Asszem közel voltunk Calgaryhoz is. </span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Csak ültem és néztem őt.A szobában kellemesen befűtöttem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat.Mindent otthagytunk.A múltat,az életünket,mindent. A tanulmányaimat majd később folytatom,ha lesz rá módom.Ha nem,azt sem fogom túlságosan megríkatni,hiszen...mindennél fontosabb és izgalmasabb,hogy itt az új életem amit csakis és kizárólag Nessievel fogom tölteni.Itt vagyunk és ez olyan hihetetlen.Még fel sem tudom fogni,hogy tényleg elszakadtunk mindentől,pár óra leforgása alatt, és most itt vagyunk egy hétvégi házban,csak én meg ő.Kellhet-e ennél több számomra?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Betakargattam Nessie-t egy hagyomány örző takaróba,és kiültem a "teraszra".A hintaszéken ülve elnevettem magam. Azt hiszem a helyzet komikumán nevettem.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Összefolyt minden.Sötét volt,fáztam,majd melegem lett és éreztem Jacobot.Lágy ringatózás,majd a semmibe zuhanás...és most.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kinyitottam a szemem.Idegen hely fogadott,mégis valamiben hasonlóságot mutatott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jacob.-hangom erőtlenül csengett.Ő azonban azonnal meghallotta és bejött hozzám.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jó reggelt Nessie.-mosolygott és egy pohárba vizet töltött.Óvatosan megitatta velem.-Hogy érzed magad?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Borzalmasan.-feleltem őszintén.-Olyan gyorsan történt minden...és nem tudom,hol vagyunk?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Távol mindentől.-mosolygott halványan.-Nem kell félned.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem félek.Már nincs mitől.-tettem hozzá keserűen.-Nem tudok félni sem már...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hey Nessie édesem.-fogta meg a kezeimet.-Ígérem,csak te meg én...minden rendben lesz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ígéred?-néztem rá könnyes szemekkel.-Megígéred,hogy vége lesz ennek a sok borzalomnak?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ígérem.-bólintott mosolyogva.-Már most túl vagy a legrosszabbakon.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Felültem az ágyon.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Miért olyan ismerős ez a hely?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Talán mert Embryék hétvégi háza.-tette hozzá váll rántva.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szemem hirtelen lesiklott a szeméről.Izmos testére tévedt a tekintetem,és a szakadt farmerére.Szeme követte a szememet.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen tudom,nem egy makulátlan...de...egyenlőre megteszi.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Csak bólogatni tudtam.Ilyen életre vágytam. Még el sem kezdődött igazán,de tudom,hogy jó lesz.Már maga a gondolat szebbnek tűnt,hogy Jacobbal fogok élni.Lehet távol, de vele...azzal a személlyel,aki valójában sosem hagyott el.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem mertem a Cullenékre gondolni.Azokra a személyekre,akiket úgy ismertem,a családom.Most keserűnek éreztem a nevüket is a számban.Nem,ők nem lehetnek a családom,hisz ha azok lennének...nem tették volna ezt velem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Carlisle papa képe felvillant előttem.Ahogy együtt olvastunk a könyvtárban,vagy Esme mama aki bár undorodva,de elkészítette nekem a kedvenc ételeimet, Alice-re aki mindig segített nekem és minden őrültségben benne volt, Jasper...a drága Jasper aki mindig megnyugtatott és meghallgatta egy csacska lány hülyeségeit. Vagy Emmett.Emmett bácsikám akivel versenyt futottunk az erdőben,vagy engem kápráztatott el iszonyatos erejével.Rosalie...akinek én voltam a mindene,az öltöztető bábuja,akinek a szépsége a szememben az angyalokéval vetekedett.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az utolsó két embert szándékosan utoljára hagytam.A szüleim.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Edward és Bella. Nem apa és anya.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Mert ha azok lettek volna, nem ez történik. Edward a maga módján zsarnok.A maga módján tudom,hogy szeretett engem.De nem annyira mint Bellát.Én vagyok a szerelmük olyan gyümölcse,aminek más lett az érlelője, nem a család melege,és szeretete.Az érlelőm Jacob volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szüleim szemében én ugyan megszülettem és hellyel közel felnőttem,de...nem.Nem tudom elképzelni mit táplálhattak irántam.Fogalmam sincs.Az ő egységükben, én nem voltam a megfelelő darabka.Bella pedig mindig is túl gyenge volt ahhoz,hogy nemet mondjon apámnak.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A fájó gondolat könnyeket csalt a szememben.Jacobra néztem aki aggódva figyelt.A kezemet fogta, tehát látott mindent...Jobb így.Nem tudtam volna megfogalmazni,mi bánt igazán.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie.-nézett rám.-Én ígérem...nem foglak bántani.Soha nem tudnálak megbántani.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tudom.-feleltem egész halkan és egy könnycsepp legurult,egyenesen a kezére. Letörölte a könnyeim fényes nyomát az arcomról.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ne félj,itt vagyok.Minden más lesz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Bólintottam.Hinni akartam neki.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Lenne még valami.-halkan mondtam,de ő meghallotta.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szeretném ha...nem akarok Cullen lenni.-magyarázkodtam.-Én nem akarom viselni ezt a nevet...és...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Renesmee Carlie Black.-szólalt meg vigyorogva Jacob.-Nem is rossz.Akkor hát...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-ez lesz a nevem.-bólintottam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ez tudod,hogy hangzik?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mintha a feleséged lennék.-halkultam el,és rettentően elpirultam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen.-mosolygott.-De még nem vagy az.Egyszer az leszel.-mosolygott tovább és megpuszilta az arcomat.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kiment a szabadba, engedve engem,hogy feldolgozzak mindent.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből.*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Renesmee Carlie Black.-a fejem csak ezzel a névvel volt tele.Hozzám akar tartozni,eldobja azt,amihez régebben mennyire ragaszkodott.Mennyire csalódott lehet,hogy ehhez folyamodott.Bárcsak...bárcsak azért vette volna fel ezt a nevet,hogy igazán a feleségem akarjon lenni.Ez egy apró tüske volt bennem.Éreztem,hogy nyomni fog,de úgy döntöttem,van időnk.Addig várok,ameddig csak kell.Nincs aki megállítson.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kibújtam a ruháimból és átváltoztam farkassá.Farkasként bedugtam az orrom a szobájába és rám nézett.Elnevette magát.Ez volt az első nevetése.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Odalépett és megsimogatta az orromat.Aztán hozzám bújt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Tudod,hogy mennyire szeretlek Jacob Black?-suttogta a fülembe.-Tudod,hogy annyi mindent köszönhetek neked? </span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szemeibe néztem és éreztem,hogy pontosan megérti,mit mondanék most neki.Ő a mindenem,a lenyomatom,aki nélkül...nem is léteznék én magam sem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mi lenne ha sétálnánk egyet?-nézett rám.-Gyönyörű ez a táj.Muszáj...lélegeznem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Bólintottam a fejemmel és a kulcsot kapartam.Megértette,hogy bezárjuk a házat, a kulcsot a nyakába fűzte.A nyakláncra meredt.Majd rám.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kitépte a nyakából a Cullen címert.A kulcsot tette a nyakába egy zsineggel.A lánc a kezében lógott.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Odalépett a sziklák széléhez és rám meredt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Tudod...már semmi sem köt hozzájuk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Fogta és a mélybe dobta a nyakláncot.Drasztikus volt, és eléggé félelmetesnek láttam ekkor Nessie-t.Mint aki megrögzötten eldob mindent,ami kísérti...vagy köti őt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Odadörgölőztem a lábához,és a bundámba szagolt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Imádom az illatod.Ezt az erőteljes pézsma,fenyő, és fahéj illatot.-nevetett halkan.-Gyere.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Elkezdett futni és én csaholva követtem őt.Felszabadult.Én sem hittem volna,hogy ez mindössze pár órával azután történik,hogy véget ér valami számára.Az új...vonzotta őt.A szabadság,a kötöttségek és a korlátok...feloldása.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Többé már nem volt Cullen.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Olyan este 10 óra fele értünk vissza.A csillagok szépen ragyogtak,és a távolban hallatszott valami víz.A fenyők sötéten borultak felénk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Gyere nézzünk csillagokat.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Farkasként úgy éreztem, ez egy tökéletes pillanat lenne...de nem farkasként.A hátsó ajtóhoz szaladtam és átváltoztam.Teljes életnagyságban tértem vissza hozzá és egy takarót terítettem le a gyepen.Ledőltünk rá és a karjaim közé fészkelte magát.A csillagokat néztük.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nézd, ott a szekér.Asszem az az,igaz?-nézett rám Nessie kicsit összezavarva.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem,az a medve.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Medve a francokat.Az valami más állat...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Majom.-tettem hozzá.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Slamposan rám nézett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Az egy farkas.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Farkas?-néztem nagyot.-Te hogy látod ki belőle?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Oldalra fordítottam a fejemet,hogy jobban meglássam az alakzatot,mikor az ajkai hozzáértek a szám széléhez.Egyenesen a szemébe néztem.Ő felült és én is így tettem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A levegő hirtelen forrósodott fel mínusz tízből asszem legalább 42 fokra.Ha nem többre...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szemei csillogtak.Az ajkait a nyelvével megnedvesítette és ettől a mozdulattól a nadrágom kissé szűkebb lett,mint szokott.Előrehajoltam és megcsókoltam őt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A kezeit azonnal a kezembe tette és együtt néztük,ahogy a vérvörös rózsák szirmot bontanak.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A fürdőszobában néztem magamat a tükörben.Magam köré tekertem egy puha törölközőt,amit találtam és elemeztem magam a tükörben.Volt a szememben valami furcsa.Amit én nem is értettem.Valami pirosas árnyalatot kapott a szemem,pedig nem ittam ember vért.Nem voltam a csúcsragadozó kategória.Vajon mi okozhatta ezt a változást?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Hallgatóztam és hallottam,ahogy tányérokat tesz ki az asztalra Jacob.Nekidőltem az ajtónak.Nem mertem magamnak sem bevallani,mennyire kívánom őt.Rájöttem erre az érzésre,hogy mennyire szükségem van a csókjaira.Viszont nem akartam elrohanni.Rengeteg közös időnk van.Rengeteg.A végtelenségig...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">De ha valamire vágyok,nem tudom fékezni magam.Próbáltam,de minden egyes csókjától robbantam belülről,és olyan jó lett volna érezni...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Hirtelen kopogtatott és én nagyot ugrottam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Minden rendben Nessie?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem feleltem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie válaszolj!-követelte.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Persze.-suttogtam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Valami baj van Nessie?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nincs.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ness aggódom,bemehetek?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alkalom.Alkalom.Nessie fékezd magad!</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kinyitottam az ajtót és ott álltam vele szembe egyetlen szál törölközőben.A meglepetés visszaverődött az arcáról.Majd hirtelen lángba borult az arca.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie.Te majdnem meztelen vagy.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Micsoda megállapítás Black.-jólesett egy kicsit incselkedni vele.Elmentem mellette,úgy,hogy a bőrünk összeérjen.A kontraszt annyira éles volt,hogy szinte beleremegtem.Milyen lenne ha szeretkeznénk...?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szemem lehet,hogy többet árult el,mint kellett volna.Szemezni kezdtünk és közelebb léptem hozzá.A nyakán lévő ér ütemesen meg-meg dobbant, és szomjas lettem.Odanézett ahol az én szemem volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ihatsz belőlem.-tette hozzá.-Ha akarsz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Akarok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megfogtam a kezét és ledöntöttem az ágyra.Rámásztam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-De Nessie,mi lelt?-nézett rám furán.-Olyan vad lettél...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nyugi Jake,csak te hoztad ki belőlem.-nevettem fel.-Akkor...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Akkor...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A nyakához hajoltam.Éreztem,hogy a keze hozzányomódik a törölközőhöz.Felmerült bennem,hogy egyetlen szakításával, letépné rólam és meztelenül feküdnék rajta.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A gondolat még jobban felkorbácsolt engem.Óvatosan megkarcoltam a szemfogammal a nyak felületét.Az első kibuggyanó vércseppek után mohón nyaldostam a vért.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Majd szívni kezdtem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A vér bársonyosan simogatta a torkomat,és minden egyes cseppje,olyan volt,mintha forró csokoládét szürcsölgetnék.Mikor már éreztem,hogy ez több,mint ami kellett volna, lemásztam Jacobról.Gyorsan megtöröltem a számat,nem akartam,hogy illetlennek,vagy épp gusztustalannak tűnjek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Rám nézett.A szeme sötét volt.Több mint sötét,szinte zuhantam benne.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jake.-hangom erőtlenül csengett.-Jake...köszönöm.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Óvatosan megérintette a hegesedő fogam nyomát.Már nem is látszott.Arcára mosoly kúszott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Én köszönöm.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az ágyon ültünk, és néztem őt.Ő nézett engem.Csókjától volt piros a szám,és a szeme vadul csillogott.Azt hiszem ez olyan éjszaka lesz,ami ...hozzá fog kötni egy életre.Akarom őt,talán még sosem akartam senkit ennyire.És...bár iszonyatosan féltem ettől,ettől a vágytól,hogy mellé olyan szintű tapasztalatlanság társul,hogy az már félelmetes,mégis úgy voltam vele,hogy hát majd segít.Tanulékony vagyok,muszáj megtanulnom,hogyan szerethetem őt.Úgy igazán.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4775815039445962848?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-10593231132625050522010-02-08T21:45:00.002+01:002010-02-08T21:56:57.417+01:00<span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Rohantam az emeletre,és Ramen csodálkozó pillantását csak futólag vettem észre.Kivágtam a bőröndöt az ágyam alól és őrült módjára beledobáltam az összes létező cuccot ami a kezembe akadt.Minden egyes dolgot,mivel egyet sem szándékoztam nélkülözni.Hozzám nőttek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nie megállt az ajtóban.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mit csinálsz?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Elmegyek.-suttogtam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Azt már nem.-vigyorodott el gonoszan.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megdermedtem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mit akarsz?Miért nem...?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ha már elvetted tőlem Rament,azt gondolod...csak így elengedlek?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ugyan Nie.Csak a barátom.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Tovább pakoltam,de éreztem a tekintetét magamon.Tudtam,hogy megfogja torolni,de valljuk be nem a legjobb időpontot választotta erre a folyamatra.Eléggé kezdett az idegeimre menni,mivel nem volt túl sok időm arra,hogy még vele is foglalkozzak.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hideg keze a csuklómon zárult össze.Vasmarokkal szorított,és vonszolni kezdett lefelé a lépcsőn.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramen felbukkant a folyosó végén.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hagyd őt,hagy menjen.Valójában rám vagy dühös.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ohh Ramen ne gyere ezzel.-villantott egy cinikus mosolyt Nie.-Egyáltalán nem érdekelsz már...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Persze.Csak hallgattasd el a mocskos gondolataidat.-Ramen hangját vágni lehetett.-Gyűlölöm,mikor azt gondolod...Joan...Hagyd Nessie-t.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramen egy pillanat alatt kiszabadította a kezemet Nie kezéből,és arrébb lökte.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Engedd el őt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nie futni kezdett, és tudtam,hogy egyenesen...a tanárokhoz.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramen idegesen rám nézett.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Fuss!</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szobámba szinte bevágódtam.A bőröndömet felkaptam.Ramen ott állt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ki kellene mászni az ablakon.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ramen,rohadt magasan vagyunk.-tettem hozzá.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Azt hiszed meghalsz?Tévedsz kicsim.-tette hozzá gúnyosan.-Szerinted hányszor próbáltam kitörni a nyakam?De nincs idő a fecsegésre...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megfogott csuklómnál fogva( mindenkinek a csuklóm kell?) és az ablakhoz húzott.Lenéztem a mélybe.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Meghalunk.-néztem Ramenre.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az ölébe kapott és leugrottunk.A sötétségre emlékszem és arra,hogy sikításomat messze vitte a szél...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Pofozgattak.Ramen keze hatalmasat csattant az arcomon mire én kinyitottam a szemem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Na végre hercegnő,erre nagyon nincs időd most!-csattant fel.Felhúzott a homokban és rohanni kezdtünk.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Merre megyünk?-kérdeztem tőle.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A tengerhez.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Valaki van a nyomunkban.-tette hozzá mellékesen.-Mintegy pár nevelő...mondjuk negyven.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szívizmaim veszettül kalimpáltak.A levegő élesen tolult be a tüdőmbe,és féltem,hogy kifulladok mielőtt megmenekülhetnék.Úgy éreztem, kész vége, lehetetlen ötletre vállalkoztunk, nem fog sikerülni ez az egész,mindkettőnket visszahurcolnak és ...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie!-a hang rémesen ismerős volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jacob!-hangom sikoltásba fulladt és a könnyektől alig láttam.Egy alak közeledett felém futva és ezzel egy időben Alice is feltűnt egy motorcsónakkal.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramenre néztem.Mosolygott majd vicsorgásba váltott át a mosolya.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hátunk mögött egy hangos kacaj borzongatta meg a hátam.Ramenre néztem és láttam ahogy a szeme...elsötétül.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Előttem rogyott össze.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nie a háta mögött egy Volturi címerrel díszített tört tartott a magasba.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Arcán elégedett mosoly és én...csak arra emlékszem hogy nekirontok.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embryt és Seth-et sem tudtam lehiggasztani.Alice türelmetlenül dobbantott a lábával, és elrohant.Rájuk néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-A falkámként követtek?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Persze te hülye.-csapott hátba Embry.-Na húzzunk már...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Elkezdtünk futni kifelé az épületből,magunk mögött hagyva mindent,és persze mindenkit.A gyepen átváltoztunk és négy lábon szeltük tovább a métereket.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az erdő szélén Maddison állt néhány barátnőjével,és mikor elvágtattunk mellettük...tudtam,hogy azonnal elindul köpni minket.Nem azért mert annyira köphetnékje volt,pusztán féltékenységből.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szikláknál megálltunk és bámultuk a távolt.A parton Alice integetett egy csónakból.Összenéztünk három farkas...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Gyertek már az istenit!</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Leugráltunk a sziklákról és bevágódtunk a csónakba.Tudtam,hogy a vámpírok szeretik a gyorsulást,dehogy ennyire?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A vízen enyhén szólva,hányingerem támadt.Egyrészt az idegességtől,másrészt azért mert ilyen gyorsan mentünk.Lassan visszaalakultunk.Alice hátra se nézve szólalt meg.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-A ponyva alatt találtok pár ruhát.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mi azonnal felkapkodtuk magunkra.Csak némán meredtem a távolba és egyikünk sem szólalt meg.A feszültség pattogott a levegőben és alig vártam,hogy vége legyen ennek az őrületnek.Most tagadtam meg a vérem,a családom,a tanulmányaim,egyetlen emberért, aki többet jelent nekem mint a világ összességében.Nincs mit megbánnom.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Vajon a családja, hogyan fogja ezt fogadni?Gyűlölni fogják?Mi fog történni?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Egyedül őt féltettem,az ő érzékeny,törékeny lepkeszárnyú lelkivilágát.Féltem,hogy összetörik...és akkor már senki sem lesz képes ezt helyrehozni.Még én sem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Egyre jobban féltem,hogy kit fogok találni Nessie-ként.Egy meggyötört porcelánbabát? vagy egy életerős lányt,aki elfelejtett engem?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Remegtem.Seth rám nézett.Megcsillanó szeme mosolygott.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ne félj haver.Minden rendben lesz.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Úgy bizony.-nevetett fel mellettem Embry.-Levajazzuk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Morogtam egyet.Vagy ők fognak minket.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice hangja hirtelen hasított belém.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nézd,Jake az ott az erőd.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Az nem gyenge.-szólt halkan Embry.-Ez elmehetne várbörtönnek.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mert az is.-suttogott undorodva Alice.-A Volturi család kicsiny kis börtöne,ahol növendékeket tartanak.Valamilyen oknál fogva...most már magániskola.Magániskola csomagolás,inkább mondjuk ezt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Magyarán...robotokat csinálnak belőlük.-szólalt meg Seth.-Ez undorító.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Az.-Alice rám függesztette aranybarna szemét.-Lent lesz a parton,az egyik segítőjével.Ha esély van rá, őt ne támadd meg...Ramen a neve és már lassan átér a mi...ízlésvilágunkra.Ő volt Nessie lelki-támasza, szóval kérlek...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem kell félned.-szólaltam meg rekedten.-Csak...Nessie-t lássam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Akkor kapd össze magad,mert parkolunk.-kacsintott rám Alice és lassítani kezdett.Sethre és Embryre néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Amíg nem adok jelet, ne mutatkozzatok.Alice majd...veletek marad.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Rendben.-bólintottak egyszerre és hihetetlen hálát éreztem feléjük.Mennyire feláldoztak mindent,értünk.Majd az elsőszülött babánknak két keresztapja lesz...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kiugrottam a csónakból és botladozva haladtam a vízben.A kövek a lábam alatt minduntalan megcsúsztak, és féltem, hogy amíg itt csetlek botlok ,valami fontos történhet...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nessie!-kiáltottam mikor mozgolódást láttam a parton.Rohanni kezdtem és csak azt láttam,hogy az egyik vámpír lassan darabokra porlad és Nessie vörös szemmel harcol.Patakzottak a könnyei és a másik vámpírlányt gyilkolta.Ahol csak tudta,belé mart.A francba!</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Átalakultam farkassá egy pillanat alatt leterítettem a lányvámpírt.Mélyen belenézett a szemembe,szinte megvetően...megöltem őt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nessiere néztem aki zokogva görnyedt a porladó alak fölött.Még volt benne élet,de látszólag tényleg az utolsó lehelete.Nessie mellé osontam és csak őriztem a pillanatot,még elengedi.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Szétakartam tépni Nie-t,megakartam ölni, azt akartam,hogy szenvedjen és nem mertem felfogni,hogy mit tett Ramennel. Jacob farkasként besegített, és közös erővel megöltük.Inkább ez az ő érdeme volt...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Odarohantam a porladó Ramenhez.Kínzó,fájdalmas és iszonyat lassú halál volt,pont olyan,amit Nie szánt neki.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ramen.-a könnyeim az arcába csöppentek.-Ohh édes drága Ramen...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Halványan mosolygott.Igazán halványan.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ne félj Nessie. Joan már vár...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-De ennek nem így kellett volna történnie.-zokogtam tovább és ütöttem a homokot.A teste lassan hullott darabokra és egyesült a homokkal.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nézd...a valóság sokkalta jobban fájt, Joan hiánya, mint ez...ez az átokverte halál.Hidd el nekem, ez a megváltás... számomra.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-De nem!-sikoltásom egész halk volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szeretlek drága Nessie Cullen.Légy boldog a te Jacoboddal.Igazán megérdemled kicsi lány...és néha gondolj rám.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Utolsó lobbanás és a szél vitte a homokot... a porladó Rament.Csak éreztem hogy felállítanak és vonszolni kezdenek.Meleg bundát éreztem a kezem alatt, és a lépteim súlytalanok voltak. Én is elszálltam a porhomokkal...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A börtönre néztem még egyszer.A tanítók ott álltak az erdő mélyén.Láttam őket,de ők nem mozdultak.Mintha apám alakja rajzolódott volna ki...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Gyűlöllek!-kiáltottam és tudtam,hogy megkapja az üzenetet.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A csónakban vacogtam,hiába volt mellettem három farkas.Alice szeme sötét volt,és csak meredt a semmibe.Most nem volt látomása,mindössze a lelkiismeretével küzdött.Átverte apámat.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Zokogásom egyre csak halkult.Az elvesztés először rám telepedett,másodjára megkísértettek az emlékek és most...most lebegtem.Nem hittem,hogy megtörtént,rossz rémálom ez az egész, és a felébredést vártam.Az alkony fényeit,a világosságot.A csónak lágy ringatózása,a bundák melegségére összegömbölyödve elaludtam,ponyvával betakarva. Talán ez volt a legjobb dolog amit tehettem,ha olyan mély álomba zuhanok,ahol már nem létezik fájdalom sem.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem bírtam Nessie-t látni,ahogy szenved.Tehetetlennek éreztem magam és ez még jobban felkorbácsolta az amúgy is adrenalintól nedves szívemet. Ahogy zokogott,én is vele könnyeztem,és gyűlöltem ezt a helyzetet amibe Edward taszított minket.Mennyi mindentől megóvhatta volna a lányát,és tessék...ő taszította bele ebbe az egész helyzetbe.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A távolba meredtem mert rémesen ismerős hangot éreztem magamba.Csak a fák mögött láttam őt.Ahogy állt,és beleolvadt a vámpírok közé.Csak nézett minket,hagyta,hogy elmenjen Nessie.De a gondolataimban átkoztam őt, és nem érdekelt,hogy hallja.Direkt arra gondoltam,ahogy láttam a sírástól görnyedő Nessie-t.Szenvedjen,ha már ilyen kegyetlenné vált.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Utolsó gyűlölködő pillantást vetettem rá,és Embry meg Seth kíséretében a csónakhoz vezettük Nessie-t aki teljesen nem volt magánál.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Ahogy aludni kezdett a csónakban,úgy éreztem, a neheze még most jön.Elszakadt a családjától,elvesztette azt a személyt,aki lelkileg támogatta,és új élet vár rá.Ez egy ilyen "kicsi" lánynak túl sok.És az a fura vörös villanás a szemében...Megijesztett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nem tudtam,hogyan leszek képes segíteni számára, hiszen valljuk be, én csak egyetlen személy vagyok.Nem vagyok képes ennyi embert pótolni.Az űr ami benne keletkezett,úgy érzem jó darabig benne lesz.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice rámnézett.A szeme sötéten meredt rám, és halott merev volt az arca.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Edward látott mindent.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Tudom.-bólintottam mereven.-Megérdemelte,azok után amit tett...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice rám nézett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Tud-e majd a szív, megbocsátást nyerni,ha ő maga sem bocsát meg mások iránt?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice szavai hidegen csengtek.Költői kérdés volt,választ nem várt rá,de én mégis feleltem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem nekem kell ezt mondanod.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Pedig számodra is szükséges ez a mondat.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice sejtelmesen meredt továbbra is előre.Nem akartam arra gondolni,hogy Bellára célzott.A seb,amely azt hittem behegedt, az a dac, az a fajta gyűlölet Edward iránt...fellángolt és perzselt engem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Edward nem érdemelte meg azt a fajta boldogságot,amit kapott.Ott volt neki Bella és elment...hidegvérrel. Csak azért,hogy jobb legyen Bellának. Holott,nagyon jól ismerte Bellát ahhoz,hogy ezt tegye...Kicsinyes és önző dolog volt tőle. A szent cél érdekében na persze...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Viszont a másik oldalról,hálát kellene adnom Edwardnak,amiért elment,ezzel nekem adva esélyt,hogy Bellát helyretegyem.Én lettem az, aki óvatosan,tökéletes pontossággal minden egyes kis darabot, újraépített benne...én igazán szerettem Bellát.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">És megint a képbe jött az a rohadt vámpír, megint elvett mindent amit én összetettem...amit én alkottam.A kapcsolatunk Bellával, szó szerint a romokban hevert.Csak azért mert Edward...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Most pedig a lánya.Nekem sem kellemes a gondolat,hogy ő létezik.Lehet e valami egységben végre, ha az ellenségem Edward? Ez az a fajta ősi gyűlölet amit már az anyatejjel szívtam volna magamba?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Bellára gondoltam,hogy "elvettem" tőle Nessiet. Vajon tényleg elvettem? El vehettem-e egy olyan dolgot,ami valójában nem tartozott érzelmileg hozzá?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Edward és ő. Alfa és Béta.Ők annyira kiegészítik egymást,hogy Nessie nem fér bele ebbe a fajta egységbe. Valahogy képtelenség. Igaz, ők nemzették,de ...nem ők nevelték.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Valahogy önelégült mosoly férkőzött az arcomra ,mikor gondolatban kimondtam,hogy én vagyok Nessie családja.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Néztem ahogy alszik.Annyira ártatlan volt, és meggyötört.Nem tudtam,mire számíthatok, ha végre...új otthonra lelünk.Féltettem őt.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-1059323113262505052?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-44387592371808850742010-02-05T21:38:00.002+01:002010-02-05T21:50:03.663+01:00Drága Olvasóim.<br /><br />Gondoltam ,épp ideje egy kis minimális tájékoztató,mielőtt még engem esztek meg.<br />A történetem ( Back to Basics) elérte azt,hogy vége szakadjon. Hivatalosan is befejeztem, mindössze húsz rész lett,emiatt nem bonyolódok magyarázkodásokba. Így lett,szerintem szép kerek történet ez a maga nemében, az első kibontakozásom az előzőkhöz képest.<br />A továbbiakban meglátjuk,hogyan alakul.Felfogom tenni a részeket, azonban,hogy mi lesz ezután,ez kérdéses.Van egy történet a fejemben,de meglátjuk,hogy a körvonal most elég lesz-e ehhez,hogy megszülessen.Ha meglesz,ígérem megfogjátok tudni,de nem csak írásból áll az élet,nyilván részese :)<br /><br />Nagyon örülök,hogy a visszajelzésekből(köszönve Nikki Taylornak elsőként) tetszett nektek ez a páratlanul...fura és két szemszögű történet.<br />Mit is írhatnék egy olyan történetről,ami annyira engem tükröz?<br />Sosem csináltam még ilyet,hogy egyszerre két ember nézetéből jelenítem meg ,de felettébb élveztem,hogy ki hogyan reagálna.Azt hiszem ebben nagy szerepe volt a szerepjátékozásoknak anno,hogy kialakult ez nálam.<br />Izgalmas 20 rész volt számomra és nektek még hátravan pár rész.<br />Szeretném, és ha lehet, kérném,hogy mindenki írja meg apró visszajelzésként a<br /><span style="color: rgb(255, 0, 0);"> nauticalstarliker@gmail.com</span>-ra melyik történetem hogyan hatott rá,mit tudna kiemelni és stb.<br />Ez a kis visszajelzés sokat segítene mivel vagytok 19-en akik aktívan olvassák,és mindössze négy öt ember ír. Nem sértés, nem ujjal mutogatás, mindössze tény megállapítás.<br />Engem érdekel,hogy nektek mi volt a jó/ rossz mindenféle élmény,benyomás,bármi ami eszetekbe jut,szívesen fogadom.Az író épp ezért író,mert az olvasói határozzák meg.<br />Mit érnek az írók...ha nincs aki elolvassa őket,és véleményezze?<br />A negatív kritika is érdekel,vevő vagyok az önmarcangolásra. Nyugodtan bátran...<br />Írjatok.<br /><br />Személyes üdvözlettel.<br />Rijjah.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-4438759237180885074?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-73106407842624259732010-01-19T23:08:00.002+01:002010-01-19T23:22:41.271+01:0015.rész<br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A könyvtárnak halálos volt a csendje.Néha meg-meg sercent egy toll a papíron, vagy lapozott egyet valaki. Rómeó és Júliát olvastam már napok óta.Kívülről ment a szövege,de kellett valami ami nem engedi, hogy elfelejtsem, valójában ki vagyok. Itt az iskola (nevezhetem ezt a kolosszust egyáltalán ennek?) falain belül, igen volt részem egyfajta kiváltságban,csak azért mert Cullen a nevem, és tisztelik a nevet. Talán Carlisle papa miatt,talán Apám miatt.Nem is ez volt a lényeg.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Mindössze három nap telt el,mióta ideérkeztem,de ...éveknek tűntek.Minden egyes nap hosszú volt, mintha egybefolyt volna az összes nap.Tanultunk, beszélgettünk,szabad foglalkozás,könyvtár...monoton menet.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Talán két barátom volt itt az épületben.Barát...jobb szó híján.Nie a szobatársam és egy fiú, Ramen. Ők velük triumvirátusok voltunk.Mindig hárman tengettük a végtelenségre ítélt unalmas időket.Éjjelente csak én aludtam, ők pedig ...fogalmam sincs mivel ütötték el az idejüket.Nie vonzódott Ramenhez,ez látható volt,de hogy Ramen...?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Micsoda kavalkád volt itt is.Pedig itt a fegyelem...erősebb volt.Nem volt megengedett a szerelem, vagy a szeretet.A tisztelet és az alázat.Az volt az első.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Rómeó és Júlia utolsó lapjainál tartottam mikor körülnéztem a teremben.Mindenki olvasott vagy írt.Ramen meredt csak az ablakon túlra. Fura ragyogás volt a szemében,amitől mindig tartózkodtam.Neki nem volt vérvörös a szeme.Átmenet volt a vérvörös és az arany között,hiszen ő is átakart térni apám hitére.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szia Ramen.-léptem oda hozzá.Apró mosoly volt az arcán mikor odafordult.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szia Ness.-mosolyodott el szélesebben.A könyvre nézett.-Ismét Rómeó?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hát igen.-nevettem halkan.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Te lennél Júlia?-nézett rám.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Mikor így nézett rám, tudtam,hogy belém lát.Mintha egy röntgensugár lenne a szemébe helyezve, és bennem keresi az érzéseket,összefüggéseket.Tudtam,hogy mindent lát anélkül,hogy elmondtam volna neki.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Lehetséges.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Hallgatott majd ismét rám nézett.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Gyere sétáljunk.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kézen ragadott és Nie szeme megvillámlott egy percre.Mi Ramennel csakis barátok voltunk,és sosem akartam volna átlépni ezt a határt,ahogy Ramen sem. A nevelőhöz mentünk aki ma egy férfi volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Alexander tanító,kimehetünk?-kérdezte Ramen.A tanító bólintott, és egy mozdulattal kinyitotta az ajtót.Mi pedig végigrohantunk a kihalt folyóson.Ki a fényre.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A tengerparton ültünk a homokban.Nem zavartattuk magunkat,hogy úgy világítunk, és csillogunk mint holmi drágakő.Nevettünk rajta.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-És hogy néz ki akit te ennyire szeretsz?-morzsolgatott egy fadarabot Ramen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tudod...olyan nekem mint egy tiltott gyümölcs.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tehát vissza a gyökerekhez.Akkor beszéljünk alliterálva.Ádám és Éva esete az almával?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen,és tegyél hozzá még egy ősi ellenséges csapatokat, pluszba az apámat.-sóhajtottam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ilyen súlyos a helyzet?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Modernkori tragédia.-sóhajtottam ismét.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Erre persze elnevettük magunkat.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mi a neve?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jacob.-suttogtam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hmm.Nem igazán vámpír név.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem az Ramen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Micsoda szörnyeteget fogtál ki magadnak Ness?Te úgylátom megrögzött szabályszegő vagy.-vigyorgott Ramen.-Na add a kezed,hagy lássam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A kezemet nyújtottam felé és bemutatást nyerhetett az elmémbe.Pár képet vetítettem neki.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szóval egy...vérfarkas?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Sssh,halkabban.-szóltam rá.-Igen az.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ness.Nem is te lettél volna.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Téged nem zavar?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Én a béke mellett döntök.-vonta meg a vállát.-Nekem csak az jön le ebből a nagy világból,hogy bujdokolni kell.Méghozzá folyamatosan.Az emberek tudatlanok, a vámpírok pedig mindent túlbonyolítanak.-nevetett ismét halkan.-Ha az ember szerelmes...az az csodálatos.Nem értem miért kell szétrombolni.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Én sem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Csend lett közöttünk.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ha a családod ellensége, és a vámpíroké is,akkor mégis hogyan él a szerelmetek?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ha ez él,akkor én már rég élőhalott vagyok.-sütöttem el ezt az otromba viccet.-Nem igazából haldoklik a dolog.Nagyon régre nyúl vissza a találkozás...Anyámnak a legjobb barátja volt,még emberként.És...hát aztán lettem én,megjegyzem apámmal örökös harcban álltak, és ahogy én megszülettem Jacob belém vésődött.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Azt meg hogyan?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Tömören elmeséltem neki ezeket a legendákat az indiánokról.Megértően bólogatott és hümmögött.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Azt hiszem ez életed legnagyobb kalandja,hogy megtaláld az utat hozzá.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Na igen,de hát...ennyi akadállyal?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Feladnád?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Soha.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Na látod.Van megoldás, biztosan létezik.-mosolyodott el Ramen.A kezemet megfogta.-Igazán megkedveltelek,mintha a testvérem lennél.Bennem nincs előítélet,mert belőlem ez kihalt.Már láttam sok mindent,és úgy érzem segítenem kell neked.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ohh Ramen.-mosolyodtam el.-De hát...Nie szerelmes beléd,miért nem vele foglalkozol?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nie hataloméhes,Nie-t már régóta ismerem.Jó párszor találkoztam vele...életem során,ha fogalmazhatok így.Mindig más alakban,századnak megfelelően.De tudod,én sosem szerettem őt.Én mást szerettem.-hangja elcsuklott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Kit?-néztem rá.-Vagy ohh...tapintatlan voltam,sajnálom.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem éltél még eleget ahhoz, hogy tapintatos légy...na meg a kíváncsiság fő erény.-kacsintott rám Ramen.-Tudod gyönyörű volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mesélj még róla.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramen nagy levegőt vett és mesélni kezdett.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hosszú rézvörös haja volt,és fantasztikus illata.Zöld szemei és almát árult az egyik halpiac mellett.Minden egyes nap követtem őt,és egyetlen baj volt mindössze.Ember volt. Én igazán szerettem őt, és ő is engem ,tudom.Nem érdekelte, hogy vámpír vagyok,egyáltalán nem félt tőlem. Hisz minden éjjel,miután megismert engem,minden éjjel együtt voltunk. Elakartam venni őt,halhatatlanná tenni,hogy örökké együtt lehessünk ő meg én.Tudod mint apád és anyád.A szerelmes történetek...na igen.happy end nélkül. </span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mi volt a neve?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Joan.-mosolyodott el.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mi történt?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tudod Ness, nem minden vámpírnak van boldog sztorija az életéről.Nem mindenki olyan szerencsés,mint ti Cullenek.Joan...hát igen.A Volturi klán volt olyan kedves, hogy felkutattak minket egy sötét éjszakán.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megölték őt,engem pedig száműztek ide.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem mondod!-a szemem hatalmas lett.-Mióta vagy te itt?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Száz éve?-saccolt a felhőkre nézve.-Már fogalmam sincs.-rántotta meg a vállát.-Az idő egybesűrűsödött.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-És nem is mehetnél innen el?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Eltudnék szökni,de...minek?Joan-t sosem kapom vissza, és Joan nélkül az élet ugyanolyan.Egyhangú és semleges.Próbálkoztam a halállal,talán, az hozhat megnyugvást ebbe az örökös létből,de a klán még erre sem hajlandó.Hogyan lenne az? Sehogyan.Ez a büntetésem a hibáimért.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Az a hibád,hogy embert szerettél?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem.Az a hibám,hogy nem védtem meg őt eléggé.-hajtotta le a fejét.-Ma már mindent másként tennék.Mindent.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megöleltem őt és tovább néztük a tengert.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A nyaklánca csak az ami velem maradt.-mosolygott Ramen.A nyakához kapott és megmutatta.Egy fotóval volt benne.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ő volt Joan?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Hallgatott aztán felkapta a fejét.A szemében vad szikrák égtek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ness én nem hagyom,hogy te is ilyen sorsra juss.Nem szabad! A te életed még csak most kezdődött és nagyszerűen fog folytatódni.Én hiszem hogy te egy napon együtt leszel Jacobbal, mindent megteszünk...én szolgálataimat ajánlom neked.Ezzel nyer értelmet az itt töltött magányom,hogy rajtad segíthetek.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Köszönöm Ramen,el sem hiszed mennyire sokat jelent ez nekem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Azért sejtem.-mosolyodott el óvatosan és hátra simította hosszú,szőke haját.-Kislány, élvezzük a napfényt!</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Hátradőlt a homokba és úgy tett,mint aki napozik.Nevetnem kellett.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből.*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A vizsgaterem dugig volt.Messzebb ültettek minket egymástól,így hát csak néha lopva egymásra néztünk. Ez az első vizsgánk, és már most a végét vártam.Legyen vége, és utána...utána valamit tenni fogok.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A papírra meredtem, már a felét leírtam annak ami az eszembe volt.Nagy levegőt vettem és körmölni kezdtem.Az órára pillantottam.Van még 10 percem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A folyosón mindenki nevetgélt.Könnyebb volt,mint hittük.Már túl vagyunk rajta és én mégsem érzem azt a fajta könnyedséget...biztosan bennem van a hiba.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embry és Seth utolsóként jöttek ki nagy nevetve és azt hiszem életemben először a hátam közepére sem kívántam őket.Ahogy elindultam a folyosón egy kéz kapott utánam.Leah volt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Pault nem láttad?-kérdezte kétségbeesett hangon.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem,miért?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mindegy.-keményítette meg az arcát.-Csak kerestem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Leah volt az,aki sosem árulta el mi folyik.Képes volt nem gondolni arra,hogy mi ne lássunk a fejébe.Nem hiába nő és makacs. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy legyek-e úriember,hogy faggassam ki mi bántja, vagy ne.Elvetettem az ötletet.Leah úgysem mondaná el.Azt hiszem.És valljuk be, most az én dolgom nem ebből állt.Épp azon agyalok,hogyan menthetném meg Nessie-t. Vajon most hogy érzi magát?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Nekidőltem a folyosón az egyik falnak.A jegyzeteimet bámultam, és próbáltam koncentrálni az órára na meg a vizsgáimra.Egyszerűen mindig Nessie-nél lyukadtam ki.Az őrület határán állok,jó eséllyel.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embry oda jött hozzám.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ma már nem lesz több vizsga, hát akkor minek magolsz?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Fáradtan ránéztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Azért,hogy valamivel hasznosítsam magam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Gyere,menjünk változzunk át.-vágott rá a vállamra.-Seth is társul és egy kicsit randalírozunk a pályán.Ránk fér,régen voltunk..."szabadok"-mutatott a kezével macskakörmöket.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Hát nem is tudom...-vakargattam a fejem.Ma igazán nem volt kedvem máshoz,csak...bámulni a falakat.Nessie hiánya mélyebben érintett,mint hittem.Reméltem túlélem,de ennyire nem is vártam,hogy letaglóz.Az a tudat,hogy ő ott roskad, én meg itt vagyok...borzalmas volt. Nem tudtam magammal mit kezdeni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Olyan voltam ,mint egy élőhalott.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embryre néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Most nem haver,bocs.-ráztam meg a fejem,és elindultam a kollégiumi szobánk felé.Jobb lenne,ha ledőlhetnék az ágyra.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embry megrántotta a vállát.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ahogy gondolod.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szobámba menekültem.Úgy éreztem,ha még egy percet kell eltöltenem ott, nem bírom ki.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szoba csendjében tisztán hallottam magamban a hangját.Az édes kis suttogását,a nevetését.Felrémlettek előttem képek,az arca, ahogy mosolygott...Az édes csókja.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A düh elöntött.Mindezt elvette ismét tőlem Edward,hát nagyszerű.Önző egy alak. A düh csak egyre jobban tombolt bennem és a remegő kezemre néztem.Bárcsak Nessie-t érinthetném.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A plafont bámultam szinte éreztem, ahogy a falak körém zárulnak.Lassan elnehezült a szemhéjam és lecsukódott,de az édes álom,melyet annyira vártam nem jött el.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A dolgozatomra ráfirkantottam a nevem és beadtam.A nevelőnő büszkén,szinte már egyenesen fölényesen mosolygott rám. Mintha nem is várhatna tőlem mást.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kicsit fintorogtam.Nem volt túlságosan kedvemre, ez a fajta viselkedés.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Vacsorára mehetsz.-szólt lágyan a nevelő.Én engedelmesen bólintottam és a körmölő Ramen-re néztem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Megvárnám Ramen-t.-szóltam halkan.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A nevelőnő felhúzta a szemöldökét, de nem szólt.Én pedig némán vártam amíg befejezte ő is a dolgozatát.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mehetünk hölgyem.-mosolyodott el Ramen a gesztusomon és kar-karba öltve mentünk le vacsorázni.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A vacsoránál egymással szemben ültek a lányok és a fiúk.Míg Ramen szürcsölgette az állati vért a kehelyből,én előttem tányér volt.Már a többiek megszokták,mégis túl normálisnak tűntem közöttük.Szinte emberinek.Kicsit féltem, hogy nehogy én legyek a táplálékuk.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramen érdeklődve nézte az emberi táplálékot ami most, meglepetésére sült hal volt, némi burgonyával.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ez ehető?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Persze.-néztem rá.-Nem Ramen,nem az.Megmérgezem vele magamat.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Erre persze elnevette magát.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Örülök,hogy ízlik az emberi étel.-vetette fel.-Normális életet élhetsz...századokig.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jó is lenne.-a villával turkálni kezdtem az ételt.-Tudod Ramen...-kezdtem bele.-Évszázadokig élni? Talán jobb lenne, az elején meghalni, mielőtt még el sem kezdődik.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ugyan Ness, ne is mondj ilyeneket! Fiatal vagy,boldog...szerelmes,ugyan ki ne akarna így örökké élni?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Én.-tettem hozzá.-Ha a családod a fő ellenséged,talán te sem...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nézd.-fogta meg lágyan a kezem.-Mindenre létezik megoldás,csak...megkell látnod.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Bólintottam.Csak talán ez a legnehezebb.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Meg fogok bolondulni.-fejeztem ki tömören.-Én komolyan nem tudom,hogyan fogom ezt átvészelni,hogy nincs...te olyan bátor vagy.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem vagyok az.-keserű lett a hangja.-Ez sosem volt bátorság...bátorság az lett volna ha idejében átváltoztatom Joan-t.És az,ha vele halok meg.De amint látod...még mindig itt sínylödöm ezek között a falak között.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Bátor vagy a szememben.-mosolyodtam el.-Nekem egy igazi hős vagy.-kacsintottam rá.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Halványan elmosolyodott és belekortyolt a kehelybe.A kezdeti zsongás kezdett alábbhagyni, a többi vámpír hamar megunta egymás társaságát.Na igen,az embereknél van miről beszélni,de évszázadokon át,ugyanazt a poént elsütni, az már túlontúl szánalmas. Ramen és én,késő estig csakis az ebédlőben maradtunk.Igaz,már nem volt étel előttünk,és az ő kelyhe is üres volt,de egymás társasága pótolta azt a fajta ürességet,ami mindkettőnkben meg volt.Igen,üresek voltunk.Ő Joan nélkül,évszázadok óta,én pedig Jacob miatt...mióta is?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem számoltam a letelt napokat,mert féltem,hogy még jobban kínozna,hogy még mindig itt vagyok.Börtönként élném meg.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Egy pillanatra Ramen hangja kiszállt a fejemből.A távolba meredtem,a sötétségre,ami végtelenségbe hatolt.Nem volt sem fény,sem semmi.Csak a tenger morajlása,a víz ringató hangja.Egy könnycsepp gördült le az arcomon.Minél tovább maradok itt,annál jobban elvesztem.Nem fogom tudni,ki vagyok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Ramen tekintetét magamon éreztem,ezért rá pillantottam.Halványan mosolygott és megfogta a kezem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ne add fel.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Pedig...olyan nehéz.-suttogtam lágy hangon.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Megcsókolta a kezem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ohh Ness édesem,az élet sosem volt könnyű.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A nevelőknek megvolt a sajátos képességük.Némelyik vasakarattal bírt veled szemben, míg mások egyfajta olyan erő birtokában álltak,mely szinte alázatosságra kényszerített.Velem szemben sosem vetették be,de pár másnál viszont igen.Undorodva néztem,hogy bánnak velük.Mintha csak bábuk lennének,amit akarat irányít.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Apám ezt nem látta és ezt mennyire sajnáltam.Annyira szívesen megmutattam volna neki,hová is küldött engem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem haragudtam rá ennek ellenére sem.A gyűlölet a harag,egy érzés.Ugyanabból táplálkozik,és ugyanolyan sötét.Amit én éreztem, pulzált,legyengített,kínokat adott.Nem egy érzés volt,több együttese.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Egyik nap,kitudja hányadik napom itt,a kanapén ülve, hangokat hallottam.De azonnal tudtam,hogy nem mások beszélnek hozzám, a fejemben van.</span><br /><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">"Szökj meg,tégy meg mindent...nem maradhatsz itt"</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Automatikusan,talán már az őrület első jeleiként válaszoltam fejben a hangnak.</span><br /><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">"Megtenném, és meg is kell tennem.Jacobra van szükségem és itt mindent kiölnek belőlem.Kipuculnak."</span><br /><span style="font-weight: bold; color: rgb(153, 51, 153);">"De nem ölhetik ki belőled Jacobot.Őt sosem,bármit is mondanak..."</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hang kellemes volt.Jobb beszélgetőtársra nem is lelhettem volna fuldoklós magányomban.Ramen...Ramen jó barátom volt, ez tény.Önfeláldozó magatartásával példakép volt a szememben,de nem volt annyira erős karaktere...bennem.Nem tudok bízni a vámpírokban.A családom követte el ezt az árulást velem szemben.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Renesmee Carlie Cullen.-a hang ismerős volt.Felnéztem és az egyik nevelő volt velem szemben.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Látogatója érkezett.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A sikítás a torkomban,a kezem megremegett.A toll kihullott a kezemből és némán meredtem a nevelőre.Tényleg jött hozzám valaki?Ki az?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Felpattantam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A hallban várja önt.-biccentett gúnyosan a nevelő és én szárnyaltam kifelé a teremből.Ramen csak egy futó pillantást juttatott felém,és ez természetesen egy bátorító mosoly volt a részéről.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hallba Alice volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A nyakába vetettem magam és görcsös zokogással,mely már szinte fuldoklással ért fel,húztam közelebb magamhoz,szorítottam őt,hogy tényleg nem álmodom,és tényleg itt van ezen a pokol bugyra helyen és lehet elvisz és véget ér a rémálmom.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Kicsi Nessiem.-simogatta meg a fejem.-Annyira hiányoztál.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Te is nekem,mond most hazaviszel?Rohanjak a csomagjaimért,csak pár perc és itt...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szeme sötét volt.Régen vadászott, és ez a sötétség nem vezetett jóra.Éreztem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem jöhetsz el.-a szavak hidegen koppantak a padlón.A szeme fájdalommal volt tele.-Edward...még nem engedi.Innen csak ő vihet ki,vagyis az ő engedélye,személyes jelenléte szükséges.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Éreztem ahogy a lábai elé csúszok.Alice azonnal felkapott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Rengeteget fogytál.-tette hozzá miközben mustrált.-Borzalmasan karikásak a szemeid, és ...élettelen vagy.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Csodálkozol?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem.-gúnyos fintor volt az arcán.-Egyáltalán nem.Erős vagy,hisz talpon állsz, ott ahol mások már rég haldokolnának.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Én is haldoklom.-tettem hozzá halkan.-Jacob nélkül minden nap az.És minden éjjel,kicsit meghalok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A kezét a kezemre csúsztatta.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ígérem megteszem amit tudok...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tudom Alice.Tudom.Csak épp most ez kevés.-hangom szinte keménnyé vált.Szenvedélyes lázadó.-Nem fogok innen kijutni tudom.De...muszáj lesz valahogy.Megbolondulok.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Annyira sajnálom kicsim.Mindenki üdvözöl otthonról.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Elhúztam a számat.Hát persze,mindenki...és senki sem tesz semmit.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Üresen bámultam Alice-re.Jó volt látnom őt, és mégis tehetetlenül vergődtem,mert tudtam,ha elmegy,még jobban fájni fog,hogy itt volt...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szoba forgott velem.Az ötlet hirtelen hasított belém.Annyira hirtelen,hogy szinte alig kaptam tőle levegőt.Felültem az ágyon és az agyam automatikusan gyorsba kapcsolt.Elszöktetem onnan,elviszem a kis házba fent a hegyen,és csak én meg ő...Edward rá se fog jönni.Vagyis igen,de nem fogja tudni,hol keressen minket.Azt hiszem.És ha minden jól megy Alice segíteni fog nekem,ebben biztos voltam.Alice sosem árulná el Edwardnak,hogy nálam van a lánya...vagyis inkább azt,hogy hol van.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Már az is megfordult a fejemben,hogy káoszt csinálunk,és elhintjük,hogy meghalt Nessie,hogy soha többet ne keresse Edward.Én és Nessie pedig boldogan élhetnénk távol a családjától,egy igazán szép helyen...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az ötlet igen tudom,nem volt tökéletes.Pontosabban szinte agyament dolognak tűnt,de mégis egyfajta ragyogással törte át a reménytelenséget.A lehetetlenség fogalmát megdöntöttem,már csak be kell szervezni pár farkast...És több információt kell megtudnom erről a helyről.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Háború lesz, a vérfarkasok a vámpírok ellen.De megéri-e másokat is belekeverni ebbe? Mi lesz,ha tényleg háborúvá növi ki magát, ez a mentő akció?Meghalhatnak a barátaim, a testvéreim...a falkám akár.Nem,ez így nem jó.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Aztán egy másik gondolat,hisz már háború van.Mi lenne ha csak a füstje lenne nagy,és nem pedig a lángja?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Éjszaka leple alatt,megszökünk Nessievel.Ezt már holtbiztosra vettem.Már csak Alice-re van szükségünk.De rá,óriási.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Némán meredtem a messzeségre.Minden erőmet megfeszítettem,mintha csak fejben próbálnék neki üzenni,hogy jöjjön ide.Remélem sikerrel járok.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Körülnéztem és hangosan kimondtam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Alice Cullen...gyere.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az őrület második jele.Magamba beszélek és sötétben.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice szeme felakadt.Már kicsit sem ijedtem meg mint elsőnek,csak meglepődtem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Mit látsz?-kérdeztem tőle szelíden.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A semmi gondolatait.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A semmit,hogy látod?-a kérdés túl abszurd volt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem érted,a senki...és a semmi Jacob.A vérfarkasokat sosem látom.De tudom,hogy az övé...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Izgatott lettem.Hirtelen rám meredt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-El kell mennem.Pakolj össze.De úgy,hogy senki se vegye észre...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nem értettem ezt a hirtelen fordulatot.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Jacob el fog jönni érted,erről én gondoskodom.-suttogta.-Tegyél meg mindent te is,hogy ez sikerülhessen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Bólintottam.Az izgatottság remegésbe váltott át,és én pedig gyors puszit nyomtam Alice arcára.Kilépett a nagykapun és én rohantam az emeletre.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Talán órák teltek el,mire elvergődtem az ágyon ismét.A tudatlanság sokkal többet ért.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Kutya.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A hang rém ismerős volt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Bűzlő dög, kelj fel nincs sok időm.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A hang közelről jött,és rájöttem,nem álmodom.Kinyitottam a szemem és tőlem 30 centire egy aranybarna szempár meredt rám.Hirtelen megugrottam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A villany felkapcsolódott,és Embry álmosan mászott ki az ágyból.Alattam Seth is felkelt.Mindketten mosolyogva üdvözölték Alice-t.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Cullen,mi?-vigyorgott Embry.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem sok időm van fiúk,és bár szívesen csevegnék,de most nem ezért jöttem.-vesztette el a türelmét Alice.-Szóval...Hallottalak,láttalak.-tette hozzá rám nézve.-Az ötleted...kivitelezhető.Elvisszük onnan Nessiet.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth rám nézett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Veled megyünk,szükséged van a falkára...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-De arra nem,hogy vérrontás legyen.-tettem hozzá kicsit ingerülten.-Itt maradtok a seggeteken.Leteszitek a sulit, és jó kisfiúk lesztek.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Persze, és ezt te komolyan is gondoltad?-húzta fel a szemöldökét Embry.-Nem erről szó sem lehet,veled megyünk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem.-feleltem ismét.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Alice türelmetlenül nézett az ajtó felé.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-10 percem van és azután ellenőrizni fogják a szobát.Az ablakot nyitva hagyom.Figyelj Jacob rám nagyon jól...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az információk amiket kiadott egy képet alkottak a fejemben.A szöktetés pontos tervét.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-7310640784262425973?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-63087325459168722452010-01-17T23:27:00.002+01:002010-01-17T23:33:05.903+01:0014.rész.<br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hang ami azt mondta, elfogok ismét menni, azt hittem először, hogy valami rossz rémálom.De a hang ismét elmondta ismételte és végül a fejemben sikoltozott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem megyek el.-ráztam a fejem.Felpattantam a kanapéról.-Nem megyek innen sehová sem.Nem nem és nem.-nyomatékot adva a szavaimnak dobbantottam egyet.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Pedig nagyon hasznodra válna.-tette hozzá apám.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ti ezt már réges régen kiterveltétek.Meg sem kérdeztétek hogy akarom-e.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igazad van.Nem kérdeztük meg, mert tudtuk,hogy úgyis maradnál.De azt hiszem már ez visszavonhatatlan.Felvettek oda.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Apa ezt nem csinálhatod!-a torkomból sziszegve törtek elő a szavak.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alice tágra nyílt szemmel meredt rám.Rosalie szemében is furcsaság tükrözödött.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A szemed...-suttogta Alice.Lopva a tükörbe néztem.Az eddigi barna szemem most vörösen izzott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem fogok elmenni oda.-tettem hozzá.Mindvégig apám szemébe fúrtam a tekintetem.-Nem megyek el.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-De kicsim...-kezdte anya is a monológot de ránéztem és elhallgatott.Talán túl nagy erő van bennem,amiről még ők sem sejtettek semmit.Elvégre nem vagyok teljesen vámpír,de ember sem.Mint valami rossz démon.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-A döntésem végleges.-tette hozzám Apám.-Hisztérikázhatsz.Sírhatsz.Bármit megtehetsz,de oda fogsz járni.Egyszer biztosan megköszönöd ezt nekem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Miért teszed ezt?Miért érzed attól a gondolattól jobban magad,hogy a lányodat börtönbe zárod?Miért gondolod azt,hogy elfojthatod azt amit érzek?Nem félsz attól hogy lázadok?-a kérdések mind suttogva hagyták el a számat de mindenki pontosan értette.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nessie.-érintette meg a vállamat Jasper.-Nyugodj meg.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem Jas, nem tudok.Nem megy.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Apám megérintette a vállamat és undorodva ráztam le magamról.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Rendben, elmegyek.De többet nem láttok.-tettem hozzá drámaian.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Felrohantam az emeletre, összepakoltam a cuccomat.Kész terv volt a fejemben.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth lélek rohanva jött oda hozzám.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nessie Nessie....</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mi van vele?-a hangom szinte megremegett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-El fog ismét menni! Most hívott fel, hogy egy kollégiumba küldik, valahol az óceán kellős közepén, valami kolostor vámpíroknak.Edward akarja ezt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-A francba.-dühösen fújtam egyet.-Most hol van?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Már a hajón.Edward időt sem hagyott neki.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Az istenit annak a vámpírnak!-a hangom dühösen csengett.-A franc ki van vele, meg a hülye ötleteivel.Hogy lehet valaki ennyire kicsinyes, és önző, hogy azt gondolja nem fogok utána menni a lányának? Mire való ez?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Először Bella...most Nessie...-tette hozzá a közeledő Embry.-Ember, ez a pasi egy őrült.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Az.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A hirdető táblát böngésztem,hogy mikorra van kimenőnk.Egy hónap múlva.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Egy hónap.A gondolat teljesen lesújtott.Egy hónapig fog ott szenvedni és nekem vizsgáim is lesznek és valamit ki kell találnom,hogy ne maradjon ott.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az asztalnál ültem és kulcsszavakat véstem le a papírra ami reméltem megoldásra vezet engem.Valamit ki kell tervelni, mert nem hagyom elveszni az én kincsemet.Majd meglátja Edward...meglátja,hogy nem hagyom annyiban.És ha kell,akkor harc lesz.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-A vizsgák nemsokára itt vannak.-mondta Embry miközben olvasott az ágyán.-Azt hiszem jó lenne belehúzni.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ki a francot érdekelnek most azok a vizsgák,mikor Nessie bajban van?-kérdezte dühösen Seth.-Jajj Embry, nem ezen fog múlni az életed.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Persze, ezt mond az apámnak is.-morogta.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth elhúzta a száját.Micsoda hülyeség és mennyire igaza van.Ez csak egy vizsga.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mindenesetre én is magam elé húztam a könyvet.Bár abban semmilyen képlet nem volt arra, hogyan kell vámpírokat menteni,vámpíroktól.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hajón nem voltam teljesen jól.A könnyektől alig láttam és Alice félig átölelt engem.Néztük a tengert,és messze magasló szigetegyüttest.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Csak három ember jött velem.Alice,Jasper és Apám.A többiek otthon elbúcsúztak tőlem,csak milyen kár,hogy Carlisle papa erről mit sem tud...Esméről nem is beszélve.Az ő egyetlen unokájukat most toloncolják be egy bombabiztos börtönbe.Jó persze, nevelde, zárda, nevezzük aminek csak lehet,de akkor is.Még szerencse,hogy kerítés nincs...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A hajót nem tudom kitől vagy honnan kötötték el,de apám módfelett elégedettnek tűnt az eredménnyel.A csomagokra pillantottam ami mellettem feküdt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Még valami Nessie.-nézett rám mosolyogva apám.Neki töretlen volt a jókedve.-A mobiltelefonodra úgy sem lesz szükséged.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Odanyújtottam neki,de előtte szétmorzsoltam a kezemmel.Meglepődött.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szükséged van a változásra kicsim.-suttogta.-Én csak a legjobbat akarom neked,és néha...néha nem tudom mi lelt téged.Mindannyian szeretünk remélem tudod.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Hisz ezt bizonyítja,hogy ide hoztál.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Apám megcsóválta a fejét.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Sajnálom ha ezt érzed.Nem ezt akartam...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Edward.-nézett rá Alice.-Hagyd most.Hagy dolgozza fel.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Hálás voltam Alicenek.A távolba meredtem.A sziget egyre jobban közeledett.A senki földje, ahol...csak vámpírok.Ahol egyedül leszek,tökéletesen egyedül.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szigetre lépve, azt mondhatnám,micsoda egy nyaralóhely.Annak tűnt, a földi paradicsom kicsiny része.Csak az a kolostor a semmi közepén, pont olyan volt mint Volturi.Vészjósló, és kegyetlen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az épületkolosszus hideg volt belülről.Szinte jéggé dermedtek az ujjaim, és a kripta jutott eszembe róla.Vagy a régi lovagi várak. Hiába volt hozzá kert, hiába volt körülötte napsütötte homokos tengerpart, madarak és pálmafák,tudtam,hogy ez nem egy jóféle nyaralás lesz.Nem bizony.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Egy rendkívül idős vámpír jött oda hozzánk.Nő volt, és legalább 600 éves is lehetett.Az ereje, melyet éreztem, szinte megszédített.Szigorú arca, egy pillanatra sem enyhült.A szeme vérvörösen izzott.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Üdvözlöm Önöket a Szent Öröklét Csarnokában és Neveldéjében.Minden bizonnyal ön Renesmee Carlie Cullen,a híres Cullen famíliából.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen asszonyom.-feleltem illedelmesen.Tisztában voltam,hogy itt örök érvény az engedelmesség.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nagyszerű.-mosolyodott el,de csak a szájával.A szeme jég maradt.-A nevem Drezda.Én vagyok eme szent intézmény fő alkotója,én vagyok a maga neveltetője.Ezentúl Drezda főnővérnek kell hívnia.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Alicere pillantottam.Az ő szeme is hideg volt.Láttam, hogy süt belőle a megvetés a nevelőnő iránt, és Edwardra is dühös volt.Én is az voltam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Apám még elbeszélgetett a nővérrel.Én pedig könnyes arccal néztem a falakat, a masszív köveket,amik a börtönömet fogják jelenteni.Ez a nevelde, olyan mintha kalitkába zárnának.Új élet kezdődik számomra, és Jake nincs velem.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Erre a gondolatra hangosan elsírtam magam.Hisz nem ezt akartam új élet címszó alatt.Vele akartam maradni,őt akartam szeretni, és most itt vagyok, távol tőle, egyedül magányosan...és teljesen kiszolgáltatva mások akaratának.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Apám búcsúzóul megölelt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szeretlek Nessie.Az én vérem vagy,és ígérem,hogy minden rendbe fog jönni.Csak kérlek, bírd ki ezt a pár hónapot itt.Utána új életet kezdhetünk bárhol.Csak kérlek...maradj itt.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Bólintottam.Hittem vagyis reméltem, hogy van valami amitől megakar óvni.Talán csak félreértettem őt,talán nem is így van az egész,ahogy beadja.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Próbáltam elringatni magam abba a hitbe,hogy valami titok lappang.Valami van,hisz az apám szeret engem,nem tenne ilyet.Megvédene...de mitől?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A gyermeki énem megölelte apámat, a mostani pedig könnyekkel a szemében nézett rá,remélve, hogy ez egy rémálom,és felébred.De hogyan ébredhetnék fel, mikor én magam vagyok az éj egyik rémálma?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szobám nem volt túl nagy,de a nevelőnőtől megtudtam,hogy több fiatal vámpír van itt. Lányok-fiúk vegyesen,és legalább 8-10 nevelő. Olyan mint egy elit iskola, csak szigorúbb.Vannak szabad foglalkozások és kötelezőek.Zongoraórák,könyvtári órák, szépirodalom,filozófia, minden amire szüksége lehet egy vámpírnak.Nem mintha mi nem tudnánk sok mindent,de ...lényegtelen.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Nincs luxus.Nincs fényűzés. Vannak szabad órák amikor a szigeten lehetünk, és barangolhatunk a sziget forrásához, vagy a "parkban" üldögélhetünk.Szóval minden megvan a tökéletes élethez.A tökéleteshez.A társaság, a tanulmányok és a halmozott élvezet lásd természet.A tenger...a tenger ami annyira hasonlított az én La Pushi tengeremhez.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">A szobámba mentem és néztem az ablakon túlra.A szem ameddig ellátott csakis tenger volt.Semmi szárazföld.Kopogtattak.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Tessék.-szóltam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Egy velem egykorú lány jött be. Nie volt a neve.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szia,én leszek a szobatársad.Nie a nevem.-mutatott a hímzett pulóverére.Amolyan tipikus Rosalie féle szépség volt.-Te vagy ugye Renesmee?</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Igen.-bólintottam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Már nagyon vártunk téged.-mosolygott.-Nem mindennap találkozunk fél emberrel aki vámpír is.-mosolyodott el.-Létünk csodálatos különlegessége vagy.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Köszönöm,én nem tartom magam annak.-feleltem kissé élesen.-Nem vagyok sem jobb,sem rosszabb.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Nem akartalak megsérteni.-mosolyodott el és a kezét nyújtotta felém.-Ideje enned.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-De hát...itt csak vámpírok vannak.-néztem rá furán.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ohh,egy Cullen lány sok mindent megkaphat itt.Itt a neved ér valamit.-kacsintott.-Én a helyedben kihasználnám.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Elmosolyodtam.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Az étkezőbe kísért,ahol gyertyák és némi természetes világítás volt.Mint egy horrorfilmbeli étkező.Hatalmas vörös borítású ébenfa székekkel. Sorban ültek a diákok és elvétve akadt köztük aranyszemű.Mind vérvörös volt, de elég kedvesnek tűntek.Ugyanolyan egyenruhát viseltek és rám vártak.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Ez itt a Cullen lány.-mutatott be Nie.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">-Szia.-köszöntek kórusba.-Már vártunk téged.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Leültem közéjük,és fura érzés kerített hatalmába.Mintha megérkeztem volna valahová hosszú út után...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Kint ültem a parkban.Azon törtem a fejem, hogy miért nem veszi fel a telefont.Nem ad vonalat sem.Elment,és már megint itt ülök tehetetlenül.Megint,újra.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Vissza a kezdetekhez, vissza a tehetetlenséghez.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Fogtam a fejemet és arra gondoltam,hogyan fogom megtenni a lehetetlent.Ekkor talán már az őrültség első jeleként egy hang szólalt meg a fejemben.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem hagyhatod,hogy ottmaradjon!</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Körülnéztem.Sehol senki sem volt, tehát kezdek máris megőrülni.A hang újra szólt hozzám.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Te balfácán,gyere a sziklákhoz.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A hang...hát persze,ez Alice! Körülnéztem.Senki sem volt a parkban és a kollégium ablakai sem világítottak mind. Futásnak eredtem és a szikláknál már ott várt Alice.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szeme vészesen nagy volt.Biztosra veszem, hogy ha tudott volna már régen sírna.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Elment.-a hangja fájdalmas volt.-Edward hajthatatlan volt.És elvittük arra a szigetre...mint egy börtön.Meg kell mentened!-nézett rám.-Segítek,de ez így nem mehet tovább.Edward rögeszméje már beteges.Mindentől megvédeni, holott most nem leselkedik rá semmiféle veszély.A Volturi nyugton van.Nincsenek idegen vámpírok akik megakarják támadni...egyszerűen Edward fél,hogy elveszed tőle a lányát.-rántotta meg a vállát Alice.-Bármit is mondtam nem ...nem hallgat rám.Bella pedig szomorú és nem tudjuk miért, nem árulta el.Nyilván összeköthető Nessievel,de történhetett valamiféle beszélgetés köztük...és most Edward Bellát vigasztalja.Carlisle ha hazajön,dühöngeni fog ebben biztos vagyok.Hisz...az unokája.És nem fogja érteni Edward döntését.Ahogy mi sem értjük.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Néztem magam elé.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mond Alice mit tehetnék? a fejemet fogtam.A könnyek csak peregtek az arcomon,pedig erősnek akartam látszani.De csak lefelé néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ugyan Jake.-nézett rám Alice.-Ne szégyelld a könnyeidet.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ezek..dühből jönnek! </span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az kezemet ökölbe szorítottam,hogy a gyengeséget eltöröljem magamból, és harcoljak.Alice csak némán állt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Meg kell tennünk amit lehet.-mondta.-Muszáj Jacob,nem hagyhatjuk,hogy Nessie...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Elvesszen.Tudom.-bólintottam.-Szeretem őt, te tudod talán a legjobban és ...nem akarom ismét...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az elvesztése emléke vasmarokkal szorította a torkom.A tekintetem megkeményedett és megfogadtam,hogy mindent megteszek, hogy Nessie enyém legyen.Nincs olyan hatalom ami eltilthatja őt tőlem.Nem fogom engedni.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-6308732545916872245?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-28956725373448632112010-01-11T22:49:00.002+01:002010-01-11T22:53:35.282+01:0013.rész.<br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az eső zuhogott és a kantin tele volt vidám lányokkal és fiúkkal.Momentán senki sem szólt hozzám,egyedül ültem a megszokott helyen,csak épp Seth nem volt velem.A telefonom előttem hevert.Vajon ha hívnám felvenné? Vajon...?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Nem is gondoltam még erre az eshetőségre,csak a napokban.Mikor már végleg azon voltam,hogy megbolondulok a hiányától.De a telefon csak hangot ad, és semmi mást.Semmi mást amire nekem szükségem lehetne.Egy mosoly.Egy csók.Egy érintés.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Körülnéztem és hirtelen olyan volt,mintha az idő lelassult volna.Csak néztem a diákokat, és a könyveimre meredtem a másik pillanatban.A könny kiszaladt a szememből és hangosan az asztalra loccsant.Senki sem mozdult,igazából észre sem vettek.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A csengő éles hangon tudatta,hogy vége egy újabb napnak.Egy újabb nap,egyedül.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">****</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az eső oltárira esett és mikor megláttam a fekete Volvot ami rám várt, nem lettem boldogabb.A gombóc a torkomban óriásira nőtt.Apámék nem panaszkodhattak rám,mert nem volt mire.Mindent megcsináltam amit kértek.Tanultam, zongoráztam, csak épp... azt nem tettem amire valójában vágytam.A jegyeimben nem volt hiba, nem volt sosem egyetlen rossz jegyem sem.Valójában úgy éreztem, hogy a szívem eltűnt, és csak akkor dobog újra,ha visszajön hozzám.Addig meg egy üres bádogdoboz vagyok.</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az edzések után felmentünk a kollégiumba.Seth is elkezdett gyúrni,és rendesen áttudott változni farkassá.Új ember a csapatban.Ez nagyszerű.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embry az ágyon feküdt és azzal töltötte az idejét,hogy zenét hallgatott miközben írta az esszéjét.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Örültem azért,hogy pont velük voltam egy szobában,mert jól ismertük egymást,jó barátok voltunk és egy falka.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Azért ez nem egy kis gyenge suli.-mondta Seth pihegve miközben leült a székre.A könyveit előkotorászta és olvasni kezdett.A telefonja mellette rezegni kezdett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Rám nézett.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mi van?-másztam fel az emeletes ágyamra.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nessie.-vigyorgott és a telefon után kapott.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Megbűvölve néztem a telefonra.Életjelet ad magáról,valami kis üzenetet...Milyen hülye vagyok! Hát van telefonja, és hallgathatnám a hangját,hallhatnám a nevetését.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth vigyorogva lökte oda nekem a telefont.Az üzenet rövid volt,de mégis...mégis boldogan gondoltam rá,hogy ő írta.</span><br /><span style="font-weight: bold;">" Drága Seth.Itt ülök egyedül az étteremben,mindenki hülyének néz.De ez már egy hete így megy.</span><br /><span style="font-weight: bold;">Rettentően hiányzol.Magányos vagyok.Remélem ott minden rendben van.</span><br /><span style="font-weight: bold;">Várlak vissza titeket.Mond meg neki,hogy szeretem.Nessie"</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Mosolyogtam.Annyira ő volt, és annyira hiányzott ez már,hogy szinte hallottam a sorait.Hallottam hangját és láttam is magam előtt.Sethre néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Felhívhatom?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth elhúzta a száját.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem tudom,hogy jó ötlet-e.Így is szenved.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Hajthatatlan voltam.Úgy éreztem,ha nem hallom a hangját azonnal,megszűnik az egész.Kikaptam a telefont a kezéből és tárcsáztam a számot.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A telefon csörgésére ébredtem fel.Az ágyamon terültem el,mert az unalom szétszedett.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ki az?-szóltam bele halkan és álmosan a telefonba.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Azt hiszem az őrangyalod.-szólt bele egy rettentően ismerős hang mire a szívem vadul kalimpálni kezdett.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Úristen.-szóltam bele.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem,az még nem vagyok.-nevetett fel Jake.-Hogy vagy kicsim?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Várj,álmodom?-ez volt az első kérdésem felé.A nevetése alig akart abbamaradni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem,dehogyis.Miért aludtál?Sajnálom ha felkeltettelek.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Semmi baj.Úristen te vagy az? Dehát...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Seth mobilja.-vigyorgott a telefonba.-De ha leszel kedves és megadod a számod,akkor esetleg én is feltudlak néha hívni...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Komolyan mondod?Komolyan?-szinte könyörögtem neki.A telefont olyan erősen markoltam, hogy megreccsent.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-A telefont hagyd életben,különben nem tudunk majd kommunikálni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Komolyan?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Kicsim,szerinted viccelek?Nem.Szóval megadod a számod?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Azonnal lediktáltam neki.Szárnyaltam.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Akkor hívlak.-tette le és én egy halk sóhajt ejtettem meg.Végre van egy kis fény az életemben.A mindennapi szürkeség Seth nélkül éspersze Jake nélkül...végre van megoldás!</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Ledőltem az ágyra és mikor rezgett a kezemben a telefon édes mosollyal szóltam bele.</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Láttam minden egyes mozdulatát a lehunyt szemem vásznán át. Minden egyes mozdulata előttem volt, és édes hangja szinte lebegtetett engem.Soha nem gondoltam volna,hogy valaha lehetek ilyen szinten szerelmes.Minden napom csakis róla szólt, és a hiányáról.Gyerekként ő volt az én angyalkám,akire mindig vigyáznom kellett,mint a legdrágább kincsre. Mindig nevettem, mikor ő is nevetett.És mikor szomorú volt...én ott voltam neki.Sírhatott az ölemben és én csendesen suttogtam neki.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Mikor rájöttem,hogy elmentek...mikor az üres ház, és egyetlen üzenet sem.Egy hívás, vagy valami jel...semmi.Egyik napról a másikra...</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Összeszorítottam a fogamat,hogy ne buggyanjon ki a méreg könnye a szememből.Az öklömet összeszorítottam,hisz bár már vége volt a rémálomnak, még mindig kísértett engem.Féltem,hogy újra bekövetkezhet.</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);">Kinyitottam a szemem és a valóság fogadott.Egy üres szoba.Nem tudom mikor mehettek ki Embryék,de ...hálás voltam nekik.A telefonra meredtem.10 percet beszéltem vele és mégis olyan volt,mint két másodperc. Halkan sóhajtottam egyet és lehunytam a szemem ismét.Elaludhattam.</span><br /><br /><span style="font-style: italic;">Az erdő illata az orromban volt.Nessie kicsikém, vajon ma mit fogunk játszani? Éreztem, hogy mosolygok és teli reményekkel megyek a házuk felé.Az ösvényen voltam, azon a kis úton ami hozzá vezetett.Valami tompát éreztem.Valami hideget...belül. Elhesegettem a rossz előérzetemet.Hisz tegnap még minden rendben volt.</span><br /><span style="font-style: italic;">A madarak köröztek felettem.Érdekes...sosem szoktak az erdőben madarak lenni.Vagyis ezen a részen nem,mivel Cullenéktól még a madarak is félnek.Most meg,rajzanak...</span><br /><span style="font-style: italic;">Megpillantottam a házat és a szívverésem felgyorsult.A ház ablakai üresen ásítottak.Senki nem volt ott.A bútorok sem.Semmi.</span><br /><span style="font-style: italic;">Be sem kellett törnöm az ajtót.Szinte tárva-nyitva állt.Felrohantam az emeletre és betörtem a szobájába.Üres volt, csak a falak voltak színesek.Semmi játék nem maradt ott. Az illata is el illanóban volt.</span><br /><span style="font-style: italic;">Ordítoztam és a testem vadul remegett és könnyek szöktek a szemembe.Összegörnyedtem.A padlón kucorodtam össze, és a szőnyegből áradó Nessie-illatot próbáltam egyre mélyebben belélegezni.Valami megcsillant a padlón.Óvatosan odakúsztam és egy nyaklánc volt.A nyaklánca...</span><br /><span style="font-style: italic;">A szívem hevesen dobogott és törökülésbe helyezkedtem.A nyakláncot nézegettem és észre se vettem,hogy besötétedett.Mikor körülnéztem, az üresség fájt. Nem bírtam tovább ott maradni,rohantam lefelé,egyenesen át az erdőn, hátra se néztem, nem akartam látni,hogy ő már nincs ott...</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Jake kelj fel!-rázott valaki vissza.A szemem kipattant és Seth nézett rám.-Jól vagy?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Persze.-ültem fel és ziháltam.-Jól vagyok,csak rémálmom volt...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Mit álmodtál?-nézett rám.-Ez fura tőled.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem nem az.-szorítottam a kezem a mellkasomra.A szívem majd kiugrott.Seth aggódóan nézett rám.-Minden oké?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem.-fújtam ki a levegőt.-Egyáltalán nincs rendben.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Embry egy pohár vizet adott fel az ágyra.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Idd ki.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Leugrottam az ágyról és őrült módjára kezdtem el kutatni az éjjeliszekrényemben.Mire végre megtaláltam azt a nyakláncot.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Azt hiszem lemegyek futni.-néztem rájuk.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-De hát már tök sötét van Jake.Majd holnap.-mosolygott Embry.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nem.Most megyek le...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A nyaklánccal a kezemben róttam a köröket a pályán,kifulladásig.Ki akartam a fejemből űzni a rémálmot.A tanulásra gondoltam, hogy mennyi feladatom van még,aztán pedig arra,hogy mehetek ezek után zuhanyozni és a kantinba is.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A zuhany alatt csak meredtem magam elé.Rettentően féltem,hogy mire ismét hazamegyek, üres lesz a házuk,mert Edwardnál is elpattan egyszer a cérna. Kitudja,hogy hogyan dönt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A vacsorát fogyasztottam a falka társaságában.Mindenki mindenkivel beszélt,kivétel én.Nem messze tőlem Maddison ült és néha rám nézett. Mikor a legtöbben már távoztak, tett egy aprócska de annál gonoszabb megjegyzést.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Csak nem bánkódsz...?-vigyorodott rám.-Lehet,hogy elhagyott a csúnya és rossz vér...?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth mérgesen rámeredt Maddisonra.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Befejezhetnéd,mivel eléggé lealacsonyító a viselkedésed.Nem csodálkozom,hogy nem vésődtél még be.-vigyorodott el,mire a többiek akik ezt hallották nevetni kezdtek.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Maddison dühösen meredt Seth-re.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-A magadfajta kis korcsoktól nem is vártam mást.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth csak tátogott.Maddison gonoszan rávigyorgott és vágott rá egy fejet.Majd távozott.Seth forrt a dühtől.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Én ezt a csajt elkapom...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Felesleges.-rántottam meg a vállam.-Csalódott az életben.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Összekötöm Leahvel.-suttogta Seth.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Leah szemöldöke megrándult.Tuti meghallotta.</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">*Nessie szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Renesmee Carlie Cullen. Felelne?-a tanár hangja belém vágott.A felismerés,hogy mindenki engem néz, és a tanár is, kissé megijesztett.Miről maradtam le?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A papíromra néztem ahol csak szívecskék és Jake feliratok díszelegtek.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Felelne?-tette fel újra a kérdést a tanárnő én pedig remegő lábakkal felálltam.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nagyszerű.Akkor kérem meséljen nekem az elmúlt óra anyagáról.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-A miről?-néztem rá.Az illem nem volt az erősségem az elmúlt napokban.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Figyel maga egyáltalán?-a hang egyre dühösebb volt.Én pedig azt hiszem kezdtem iszonyatosan elszégyellni magam.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem tudom.-sütöttem le a szemem.-Nem készültem mára.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A tanár szája gyanúsan megrándult.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Maga mostanában nem is figyel az órákon.Maga volt az egyik legkitűnőbb diákunk, és mostanában...egyáltalán nem figyel.Nem jegyzetel, nincs itt lelkiekben.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A papíromra mutatott.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Hozza ki.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Szégyentől égő arccal ráztam a fejem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Hozza ki.-emelte jobban fel a hangját.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az osztály még jobban elnémult.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nem viszem ki.-egészítettem ki a mondatomat.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Talán a vámpírság okozta, hogy vakmerő lettem.Nem éltem annyit még,hogy apám nyugalmát megtanuljam.Én nem tudok úgy hallgatni,mint anyám.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Egyes.-szólt nemes egyszerűséggel a tanár.-És persze egy megrovás.-tette hozzá.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-És miért?-tört ki belőlem.-Miért kapok megrovást?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-A diák nem beszél,ha nem kérdezik.A diák nem felesel a tanítójával szemben.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Megsemmisülten ültem le.Minden szem rám szegeződött.A könnyek,égették az arcomat,ahol lecsorogtak.Igazságtalanság az egész.Az is,hogy nincs velem Jake, az is hogy most egyest kaptam és megrovást.Minek van ez a francos iskola?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Seth most biztosan megvédett volna.Vagy súgott volna valamit,hogy legalább egy kettest összehozzak.De mióta nincs itt,én sem érzem magamat hogy itt lennék.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-A szüleit majd tájékoztatom erről.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A csengő halkan beszivárgott a terembe én pedig döntöttem.Ma nem maradok itt tovább. Elég volt ennyi kín mára.A táskámba belerámoltam a cuccaimat, és egyenesen a kijárat felé vettem az irányt.Nem szeretem ha határokat szabnak nekem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Az ajtón túl fellélegeztem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A hegy tetejére mentem.A napsugarak halványan szűrődtek át az ezeréves leveleken.A moha és nedves föld szaga megnyugtatott.Mélyeket lélegeztem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Leültem egy sziklára és néztem a messzeséget.A tengert,a távolban levő halászhajókat, a végtelenséget, a szürke égboltot.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A papírlapot kiszedtem a zsebemből és széjjel hajtogattam.Igen,mindenhol az ő neve díszelgett kis szívecskékkel összefirkálva.Elmosolyodtam.Annyira hiányzott nekem, hogy lássam őt.A hangja kellene most nekem.A telefonomat előkaptam és nagy sóhajtással jöttem rá,hogy nincs térerő.Ugyan miért is lenne? Talán még ma történne is valami jó velem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Mélyeket lélegeztem és magamban újra és újra levetítettem a hangját.Ahogy azt mondta nekem szeretlek.Ahogy együtt voltunk.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ideje lenne hazajönnöd.-a hang annyira megijesztett,hogy kishíján lezuhantam a kőről.Hátra fordultam.Anya volt.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Anya?Hát te?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Az iskolából felhívtak és...Alice is látott dolgokat.-mosolyodott el.A kőre ült mellém.-Mi a baj kicsim?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Olyan sok minden.-nem túlságosan volt közeli a kapcsolatom anyával.Pedig igazán akartam volna, hogy olyan legyen vele,hogy bármit elmondhassak neki.De valahogy ez sosem sikerült.Már a kezdetektől fogva Jake volt a bizalmasom és nem ő. Ők csak a szüleim voltak és többnyire egymással törődtek.Persze velem is,de ...én mindig Jake-re gondoltam ha azt mondták " család". Ő állt hozzám a legközelebb.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nekem tudod hogy elmondhatod.-anyám hangja körülölelt.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Persze,hogy elmondhatnám, csak egyetlen szó kéne, és áradna belőlem az a sok sok minden,de nem vagyok képes erre.Pedig mennyire hogy erre lenne szükségem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A válaszom halk volt és semmitmondó.Anya úgy tűnik megbántódott.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Tudom,hogy sokszor kellett volna... beszélgetnünk, és törödnöm a lelki világoddal, és igen igazad van elhanyagoltalak téged, mert...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Anya hagyjuk ezt.-feleltem fáradtan.-Nem akarok erről beszélni.Így alakult,attól még az anyám vagy.Szeretlek szeretsz és pont.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Kicsit meglepődött.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Te mióta fejezed ilyen egyenesen ki magad?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Amióta Carlisle papa könyvtárát bújom egész nap szórakozás gyanánt.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Nem ismer engem,pedig ő nevelt fel.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Átölelte a vállamat és néztük a tengert.Azt hiszem fontos pillanat lehetett volna az életemben,ha akkor ott kiöntöm a szívem neki.Rendbe jöhetett volna az anya-lánya kapcsolatunk,megtörik a jég és minden rendbe jön.Csak én akkor nem tettem meg.Bánom? Azt hiszem nem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">****</span><br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Hazaérve Apa várt minket a hallba.Rosalie összefont kezeivel nem sok jót sejtetett, és Alice vesébe látó pillantása...itt viharfelhő szag van.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Bella.-apám hangja lágy volt, és sietősen megcsókolta.Mintha még mindig tinédzserek lennének.Na ezt hívják síron túli szerelemnek.Borzalmas.- Renesmee.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">Leültem a kanapéra,ki tudja hanyadszorra készülve fel az apai kioktatásra.Nagy levegőt vettem.Talán most nem sírom el magam olyan könnyen.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Új tervünk van.És ebben elég sokan egyetértenek.-nézett jelentőségteljesen Rosalie-re.-De persze van aki nem.-nézett tovább Alice.-re és a mellette álló Jasperre.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-És Emmett?-kérdeztem.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Ő pártatlan.-szólalt meg a háttérben.-Én nem akarok vitázni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-A nagyszüleim?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Jelenleg nincsenek itthon, és mégiscsak mi vagyunk a szüleid.-tért a tárgyra Apa.-Anyáddal úgy döntöttünk,hogy...</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">A szemöldököm felszaladt.Azt hiszem a torkomat kezdte el kaparni az a szó,hogy kit érdekel. Meg az is,hogy nem kérdeztek meg engem,hogy akarom-e.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Emlékszel, hogy Carlisle papa mesélt neked arról a kollégiumról?</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Igen,ahol csak vámpírok vannak, és vámpír szerzetesek és apácák vannak.Ami egy röhejjel ér fel.-feleltem.-Igen emlékszem, valahol a tengeren van egy szigeten.Ahová isten tudja, hogy lehet eljutni.</span><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">-Nagyszerű a memóriád.-dícsért meg engem vészesen suttogó hanggal Apám.-Oda fogsz menni.</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/7770027744047803572-2895672537344863211?l=girlwithblacksunglasses.blogspot.com' alt='' /></div>Rijjahhttp://www.blogger.com/profile/15898498237428100475noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7770027744047803572.post-28437946031768312732010-01-11T22:44:00.002+01:002010-01-11T22:48:15.966+01:0012.rész.<br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">*Jacob szemszögéből*</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A tűz ragyogó fényénél Nessie-t néztem.Láttam,hogy a társaság befogadta,Leah kivételével.De Leah az Leah marad.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Csillogott a szeme és jókat nevetett Seth vagy Embry viccein.A sztorikat szájtátva hallgatta és olyan volt,mint egy kisgyerek egy új csoportban.Tündökölt a szememben.Olyan büszke voltam rá,hogy igen itt van velem és foghatom a kezét. A tenger hullámzása és a sós illatok meghitté,megszokottá tették a pillanatot.Hisz minden olyan ismerős volt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Fázol?-kérdeztem tőle.Némán bólintott és elmosolyodott.Közelebb bújt hozzám és én átöleltem.Én voltam a személyre szabott napja.Aki melegíti.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Előkerült pár finomság,amit tűznél lehetett sütni.Sütögettünk. Quil és Embry hülyéskedtek a parti homokban,verekedtek, meg egymás után rohangáltak, mint a gyerekek.A lámpások fénye olyan hangulatot árasztott,mintha minden rendben lenne.Egy szép nyári nap.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Seth megbökött.A többiek is ránk néztek.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Megyünk sétálni?-kérdeztem tőle.Azonnal felállt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Persze.-ragyogó volt a mosolya.Abban a pillanatban tudtam,hogy életem végéig szeretni fogom.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">****</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szobám ajtajában állt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Nahát ez az én hajlékom.-nevettem fel.-Nem épp egy luxushotel.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Ugyan már Jake.-zavarában az ablakhoz ment.A többieket nézte,ahogy lent mókáznak.-Olyan jó veled.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Megfordult és én már a háta mögött álltam.Az ajkát néztem.Lassan lehajoltam és a szemeibe néztem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Annyira jó veled,és annyira hiányoztál.-suttogtam.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Te is nekem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A szíve zakatolt,olyan erősen,hogy én is hallottam.Az ajkait néztem és lassan ő is hajolni kezdett felém.A sötétség körülvett minket és én megcsókoltam őt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">A csók pont olyan volt,mint amilyen ő maga: szenvedélyes és mégis finomkodó.A kezeit fogtam és most nem zavarta,hogy minden képsort látok a fejében.Talán direkt volt,hogy mégjobban fokozzon engem.Bár ez már elég nehéz volt.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Az ágyamra löktem óvatosan.Csak csókolóztunk, és fogtam a kezét.Mellettem volt és ez a tudat sokkalta többet ért.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Szeretlek Jake.-suttogta halkan.-Olyan jó,hogy velem vagy most itt.És köszönök mindent.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Édes egyetlen Drága Nessiem.Én is szeretlek.-mosolyogtam rá.-Fáradt vagy?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Egy kicsit.-mosolyodott el.-De ...haza kell mennem.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Még egy kicsit maradj.Kérlek.-néztem rá.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Tudod,hogy szeretnék,örökké.Sőt még annál is tovább.De...</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Edward.-mondtam.-Tudom.-sóhajtottam nagyot.-Nem tudja,hogy velem vagy,igaz?</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">-Sejti.Hisz mégiscsak az apám,előtte nincs titok.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Bólintottam.Edward szeme mindent lát,még azt is amit nem kéne.</span><br /><span style="color: rgb(102, 51, 102);">Simogattam egy kicsit Nessie arcát.Lehunyta a szemeit és élvezte.A lassú légzése megnyugtatott majd megmosolyogtam.Elaludt a karjaim között.</span>&